Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)
1995-05-11 / 108. szám, csütörtök
1995. május 11. DOKUMENTUM ÚJ sz ó JA Az államnyelvről szóló törvény alapelveinek tervezete (Folytatás, a 6. oldalról) Kizárölag.államnyelven jelennek meg a hadsereg és a rendőrség keretében a nevelést és a képzést szolgáló tankönyvek, kézikönyvek és módszertani segédeszközök, államnyelven említik a rangokat és adják ki a nyilvános jellegű információkat, államnyelven vezetik a hadsereg és a rendőrség valamennyi munkaügyletét. Egyéb nyelvek használatát külön előírások szabályozzák. 7. alapelv: Az államnyelv használata a gazdasági életben és a szolgáltatásokban 1. A fogyasztó védelmének érdekében az államnyelv használata kötelező a hazai vagy behozott áru tartalmának megjelölésénél, az egyes termékek (főként az élelmiszerek és gyógyszerek) használati utasításainál, valamint a szavatossági feltételek feltüntetésekor. 2. A munkaszerződéseket, a pénzügyi és műszaki dokumentációkat, a társulások, egyletek és kereskedelmi társaságok alapszabályait államnyelven készítik el. Lefordíthatóak más nyelvre is, de az állami szervek előtti eljárásban csak az államnyelvi változat ismerhető el. 3. A nyilvánosság tájékoztatását szolgáló minden egyes feliratot, reklámot és értesítést (az üzlethelyiségekben, a sportpályákon, a vendéglőkben, az utcákon, az utak mentén és azok fölött stb.) államnyelven kell feltüntetni; a turistaforgalom és a nemzetközi együttműködés fejlesztése érdekében lefordíthatóak egy vagy több idegen nyelvre is; ezek a szövegek csak az államnyelvben megfogalmazott szöveget követhetik ugyanabban a nagyságban. 4. A repülőterek, buszállomások és pályaudvarok tájékoztató feliratait, a vasúti kocsikban és a tömegközlekedési eszközökben elhelyezett tájékoztató feliratokat államnyelven kell megfogalmazni. Más nyelvekre csak akkor fordíthatók le, ha ez szükséges. 5. A nemzetiségi nyelvek és a' kiválasztott világnyelvek alkalmazásának feltételeit a 3. és 4. pontban említett esetekben a végrehajtási előírások állapítják meg. Indoklás: A gazdasági és a társadalmi életben bekövetkezett hirtelen változások a társadalmunkban, a különféle nemzetközi kapcsolatok növekedése a nyelvben is változásokat idéz elő. Kialakult egy növekvő igény az összefüggő terminológiai rendszerek szabályozásáról való gondoskodást illetően, egy olyan igény, amely nemcsak a szlovák kultúrát, hanem a szlovák nyelvet is védené az amerikanizálás befolyásaival szemben. A reklámok és az információk valamennyi fajtáját államnyelven tüntetik fel. Az írott és szóbeli szövegeket más nyelven csak az államnyelven feltüntetett szövegek után szabad használni. Mindennek, beleértve a behozott árunak és terméknek (élelmiszer-ipari, egészségügyi vagy bármiféle más jellegű áruról vagy termékről) is, államnyelven kell tartalmaznia az információkat, az árut kísérő dokumentációt és a használati utasítást. 8. alapelv: Az államnyelv alkalmazása az egyházakban és a vallási közösségekben 1. A Szlovák Köztársaság területén a vallási és istentiszteleti szertartásokat államnyelven tartják meg. 2. A vallási irodalmat szlovák nyelven adják ki. 3. Más nyelvek esetleges ..használata a hagyományból eredő kiegészítésnek tekintendő. Indoklás: A II. ökumenikus vatikáni zsinat (1962-1964) figyelembe vételével is biztosítani kell a szlovák istentiszteletek rendszeres megtartását Dél-Szlovákia nyelvileg vegyeslakta területein. Megállapodást kell kötni az állam és az egyes szlovákiai egyházakkal. Minden állampolgárnak jogigénye van arra, hogy az egyházi szertartásokat az anyanyelvén tartsák meg. A nyelvileg vegyes területeken ezt a jogot a szlovák nemzetiségű állampolgárokkal szemben megsértik. 9. alapelv: Zárórendelkezések 1. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának az államnyelvről szóló törvényének Törvénytárban való kihirdetését követően a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma és a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma a jelen törvényhez végrehajtási rendelkezéseket adnak ki a saját hatáskörükön belül. 2. A jelen törvény szellemében történő felirat-, irányelv-, szöveg- és táblakiigazítások költségei a tulajdonost, a bérlőt vagy az üzemeltetőt sújtják. 3. Az egyes minisztériumok létrehozzák terminológiai bizottságaikat, amelyek tevékenysége az adott terület terminológiai szókincsének kialakítására irányul majd. 4. A jelen törvényből eredő jogok és kötelességek megtartása fölötti felügyeletet a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma mellett tevékenykedő szakemberek bizottsága látja el, mégpedig a Szlovák Köztársaság kormánya által meghatározott nyelvi felügyelőség funkciójában. Az egyes területi-közigazgatási egységek nyelvi felügyelőit a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és az illetékes hivatalok közti megállapodás után nevezik ki. 5. A jelen törvény rendelkezéseinek megszegéséért vagy meg nem tartásáért a tulajdonost, a bérlőt vagy az üzemeltetőt ezer koronától százezer koronáig terjedő bírsággal sújtják. Ezeket a bírságokat a következőképpen könyvelik el; a bírság ötven százaléka jut a községek és városok költségvetésébe, a további ötven százalékot pedig a Pro Slovakia állami kulturális alapba fizetik be. Indoklás: A hivatalos nyelvről szóló 428/1990. Tt. számú SZNT-törvény alapvető hibája volt az, hogy egyetlen tárca sem készített hozzá alacsonyabb rendű, végrehajtási rendelkezéseket. Ez a törvény értelmezésében és alkalmazásában jelentkező önkényességet erősítette. A javasolt törvénnyel kapcsolatban elvárandó, hogy az illetékes tárcák a végrehajtási rendelkezések azonnali szükségességével számoljanak, és azokat a gyakorlatba átültessék. Ezzel kapcsolatosak a megsértésükért vagy a meg nem tartásukért járó szankciók is. 10. alapelv: Hatálytalanító rendelkezések A Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről szóló 428/1990. Tt. számú SZNT-törvény az érvényét veszti. Indoklás: A Szlovák Nemzeti Tanács 1990. évi október 25-i törvénye a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről már a jóváhagyása során kételyekbe, sőt ellenállásba ütközött a félmegoldásai és következetlensége okán. Ezt a törvényt egy újabb törvényes normával szükséges helyettesíteni. 11. alapelv: A törvény hatálya Feltételezhető, hogy a törvény a jelen alapelvek szerint 1995. szeptember elsején lépne hatályba. Indoklás: A törvény elfogadását siettetni kell, hogy megfékezhetőek legyenek e területen a további károk, de azért is, hogy az elkerülhetetlenül szükséges intézkedések egész sora hatékonyan megvalósítható legyen. A paragrafusokba foglalt szövegben preambulummal (előszóval) is számolunk. Utalások: 1) A Szlovák Köztársaság kormányának törvényalkotási szabályai 18. cikk 2) A szlovák Köztársaság alkotmánya 6. cikkének első bekezdése 3) A vezetéknévről és az utónévről szóló 300/1993. Tt. számú törvény Az anyakönyvekről szóló 154/1994. Tt. számú törvény 4) A 191/1994. Tt. számú, úgynevezett táblatörvény 5) A Szlovák Köztársaság állampolgárságáról szóló 40/1993. Tt. számú törvény 7. §-a első bekezdésének a) pontja 6) A 300/1993. Tt. számú törvény 7. §-ának első bekezdése 7) Az iskolaügyi törvény (a 29/1984. Tt. sz. törvény) 3. §-a 8) A Szlovák Köztársaság alkotmánya 34. cikke második bekezdésének a) pontja Az Európa Tanács 1994. évi, kisebbségi jogokat taglaló keretmegállapodásának 14. cikke 9) A Szovák Rádióról szóló 255/1991. Tt. sz. törvény 5. §-a A Szlovák Televízióról szóló 254/1991. Tt. sz. törvény 3. §-ának harmadik bekezdése 10) A sajtóról szóló 81/1966. Tt. sz. törvény 11) Pl. a polgári perrendtartásról vagy a büntető perrendtartásról szóló törvény a magyar nyelv minden magyar iskolában kötelező tantárggyá vált; 1805 - a IV. törvénycikk bevezeti a magyar nyelv használatát Magyarország államigazgatásában és a vármegyei tanácskozásokon; 1836 - a III. törvénycikk a magyar nyelv használatát kiterjeszti a helytartósági királyi tanácsra, az egyházakra és a diplomáciára is; 1844 - a II. törvénycikk a magyar nyelvet Magyarország egyedüli hivatalos nyelvévé nyilvánítja, tekintet nélkül arra, hogy Magyarországon abban az időben a többi nemzetiség - szlovákok, horvátok, szlovének, szerbek, románok, németek, ruszinok - száma meghaladta a magyarokét; 1868 - a XLIV. törvénycikk Magyarország minden lakosát magyar nemzetiségű polgárrá nyilvánítja; 1874 - a magyar kormány bezáratja a működő három szlovák gimnáziumot (Nagyrőce,Turócszentmárton,Znióváralja); 1875 - a magyar kormány betiltja a Matica slovenskát; 1907 - a csernovai mészárlás (nem teljesítették a hívők azon követelését, hogy szlovákul beszélő pap szentelje fel templomukat); 1907 - Apponyi törvényei, amelyekkel elmagyarosították az utolsó népiskolákat is. Csehszlovákia 1918-ban történt megalakulása után kialakult a két ágból álló egységes csehszlovák nemzet fikciója. E szellemben a Csehszlovák Köztársaság alkotmánya nem ismert el két hivatalos nyelvet sem, csupán egy államnyelvet, a csehszlovákot, mégpedig két változatban: csehben és szlovákban. Az 1920. február 29-én kelt 122. számú alkotmánytörvény 1. paragrafusában kimondja: „A csehszlovák nyelv a köztársaság állam- és hivatalos nyelve." A negyedik paragrafus meghatározta: „Az állam- és hivatalos nyelvet használva a köztársaság azon területén levő hivatalok, amelyekoktóber28-a előtt királyságokhoz ésa birodalmi tanácsban képviselt országokhoz vagy a Porosz Királysághoz tartoztak, rendszerint cseh nyelven intézkednek, Szlovákiában pedig rendszerint szlovákul," A gyakorlatban azonban a cseh nyelvet tartották államnyelvnek, s használatát Szlovákiában semmilyen módon nem korlátozták. A Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvénynek tartalmaznia kell olyan rendelkezést is, amely nyelvi elégtételtvesz az erőszakos magyarosításért a történelmi Magyarország idején, illetve az 1938 és 1945 közötti években, amikor Magyarország megszállás alatt tartotta Dél-Szlovákia nagy részét, és olyan mértékben kényszerítette rá az emberekre a magyar nyelvét, hogy az máig nyitott sebeket hagyott. Minimumként kell jóváhagyni olyan törvényes rendelkezést, mely szerint a Szlovák Köztársaság minden olyan állampolgárának, akire vagy akinek elődjére rákényszerítették nyilvánvalóan szlovák vezetéknevének a magyar helyesírását (például Szedlák - Sedlák, Zsilinszky - Žilinský, Gyurkovics - Ďurkovič, sőt Szlovák!!!), joga legyen kérni nevének a szlovák nyelv törvényszerűségei szerinti térítésmentes módosítását. Indoklás A törvényjavaslat egyebek között erőfeszítéseket tesz az e területen elfogadott eddigi jogszabályokban felmerült hiányosságok kiküszöbölésére, illetve arra, hogy a kérdést összhangba hozza a Szlovák Köztársaság alkotmányával, továbbá a legújabb jogi előírásokkal és nemzetközi normákkal. A Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről 1990. október 25-én kelt 428. számú SZNT-törvény félmegoldás, és a jogszabály következetlen. A szlovák nyelvet csak „hivatalos nyelvnek" tekinti (1. § 1, bek.). A Szlovák Köztársaság és a szlovák nemzet szuverenitásával ellentétben második hivatalos (segéd-) nyelvként elismeri a cseh nyelvet (6. § 1. bek.). Ez visszatükröződött például a Harvard Egyetem által kiadott Enciklopédiában, amely a „Szlovákia" címszó alatt hivatalos nyelvként a csehet említi. Ez ellentétben áll a Szlovák Köztársaság alkotmányával, amely kimondja (6. § 1. bek.): „A Szlovák Köztársaság területén a szlovák nyelv az államnyelv." A vezeték- és keresztnévről szóló, 1993. szeptember 24-én kelt 300. számú törvény (4. § 4. bek.) lehetővé teszi a nem szlovák nyelvű női vezetéknevek használatában az -ová végződés elhagyását. A községeknek a nemzeti kisebbségek nyelvén történő megjelöléséről szóló, 1994. július 7-én kelt 191. számútörvény (1. §. 1. bek.) lehetővé teszi azon községek nevének az adott kisebbség nyelvén történő megnevezését, ahol a nemzeti kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. Az említett tények elegendő módon indokolják egy új törvényes norma elfogadását, és ez következik a Szlovák Köztársaság kormányának programnyilatkozatából is. „Azállamalkotó nemzet nemzeti érdekei érvényesülésének fontos feltétele nyelvének védelme. A kormány úgy készít elő törvényjavaslatot az államnyelvről, hogy az megfeleljen az európai szokásoknak és a nemzet szükségleteinek, s a Szlovák Köztársaság alkotmányából induljon ki. Ezzel elejét lehet venni annak, hogy gátak keletkezzenek a Szlovák Köztársaság területén élő különféle etnikumok tagjai között. A Szlovák Köztársaság minden állampolgára azonos lehetőséget kap az érvényesülésre az állam egész területén." (Részlet a Szlovák Köztársaság kormányának 1995. január 12-én elfogadott programnyilatkozatából.) A törvénytervezet összhangban áll a Szlovák Köztársaság kormányának programnyilatkozatával, figyelembe veszi azt a tényt, hogy a szlovák nyelv Szlovákia lakosságának egyesítő nyelve, s ennek a ténynek jogi megjelenítést ad. A nyelvtörvény a fejlett jogrendszerek természetes részét képézi. A szlovák nyelv,a szlovákságnak, mint a Szlovák Köztársaság egyetlen államalkotó szubjektumának a nemzeti nyelve. Az államalkotó szubjektum helyzetéből adódik a szlovák nyelvnek, mint a Szlovák Köztársaság összes állampolgára egyesítő nyelvének a szerepe is. Ez a törvény megteremti a garanciákat a Szlovák Köztársaság állampolgárai közötti kommunikálás egységes eszközének a fenntartására, és így - a nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával - szavatolja a társadalmi, politikai és gazdasági élet minden területének működéséhez szükséges feltételeket. A Szlovák Köztársaság minden állampolgárának élete és személyi fejlődése feltételezi a szabad kommunikálás és megnyilvánulás jogát úgy, hogy szavatolják a lehetőséget minden ügyének az állami szervek s minden olyan más intézmény előtt való intézéséhez, amelynek bevonásával kielégíti mindennapi szükségleteit. A kommunikálás és ügyintézés eszköze az a nyelv, amelyet a polgár tökéletesen ismer, s amely nyelven úgy tudja kifejezni magát, ahogyan azt a kapcsolattartás módjai és formái feltételezik, s ez a beszélt és írott szó teljes megértése, és a leírt szöveg elolvasása szempontjából elengedhetetlen. A törvény tehát védi az állampolgár és a fogyasztó érdekeit is. Az állam, mint a polgár szabad életének és fejlődésének szavatolója köteles megteremteni a feltételeket ahhoz, illetve arra kell törekednie, hogy minden polgár el tudja sajátítani azt a nyelvet, amellyel megérteti magát az állam egész területén, minden dologban és olyan terjedelemben, ami elégedettsége szempontjából szükséges. Az állam ezért úgy szervezi meg a közművelődési rendszert, valamint az állam- és önigazgatási rendszert is, hogy tekintet nélkül a nyelvi hovatartozásra, megteremtse az általánosan megfelelő feltételeket az állampolgárok kommunikációs szükségleteinek a szavatolásához. Az államnyelvről szóló törvény tervezete teljesíti ezt a célt, s feltételeket teremt ahhoz, hogy a Szlovák Köztársaság egész területén az állampolgárok szükségleteivel összhangban működjön az állam- és önigazgatás. Az állami, társadalmi és polgári szférában működő hivatalok, intézetek, társaságok és minden fajta intézmények - tekintet nélkül arra, hogy ki az alapítójuk kötelesek biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy szóban és írásban tudjanak kommunikálni hivatalos nyelven, s mindennemű tevékenységet a nyelv és használata szabályainak megfelelő formában és módon végezzék. Ez teljes mértékben vonatkozik a műszaki eszközök és segédeszközök használatára is, amelyek esetében meg kell őrizni az általánosan érvényes nyelvi normákat, valamint meg kell felelniük az írásos törvényszerűségeknek és a szlovák nyelv kultúrájának. A hivatalos nyelv minden használója államnyelven köteles cselekedni, államnyelven köteles ügyeket intézni és iratokatvezetni, éspedig egész terjedelemben, úgy, hogy az mindennemű további nyelvi változtatások nélkül megfeleljen arra nézve, hogy esetleges további eljárás tárgyát képezi majd, vagy bármilyen más szükséges módon használják fel. A törvényjavaslat teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti kisebbségekheztartozó személyek jogainak a védelme és ezen személyek fejlődése kapcsán a Szlovák Köztársaságra háruló, illetve az általa ezzel összefüggésben elfogadott kötelezettségeket. Például a kis saint-germaini megállapodás, az 1990-es koppenhágai megállapodás 32-34. cikkelye és az Európa Tanács 1994. november 10én kelt keretmegállapodásának 14. cikkelye. A törvény elfogadása nem lesz negatív hatással az állami költségvetésre. Az államnyelvről szóló törvény jóváhagyása után következne a kisebbségi törvény javaslata, amelyet az államnyelvi törvény több esetben pontosítana. A Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló törvény alapelveinek kidolgozása során figyelembe vették több európai állam erre vonatkozó jogszabályát. Történelmi áttekintés A szlovák nyelv a szláv nyelvek nagy családjába tartozik, és a legősibb európai kulturált nyelvek közé sorolható. írásos formában (a latin mellett) a Szent Konstantin-Cirill és Szent Metód bizánci misszionárius által a Nagymorva Birodalomban - amelynek jelentős részét Szlovákia alkotta - kifejtett tevékenységnek köszönhetően már 863-ban kezdett érvényesülni. A szaloniki testvérek megalkották az eredeti szláv ábécét (glagolika), és megírták az első irodalmi műveket. E kulturált formában az ószlovák nyelv (a héber, a görög és latin mellett) a negyedik európai liturgikus és diplomáciai nyelvvé vált. Szlovákiának Magyarországhoz való csatolása után hi vatalos nyelvként a latin hódított teret, s ez a XVIII. század végéig tartott. A XV. és a XVI. században főleg a reformmozgalmak következtében nálunk a cseh nyelvet használták az írásos szövegekben, ez szertartási nyelv formájában a szlovák evangélikusok körében egészen a XX. század közepéig fennmaradt. Az évszázadok folyamán a szlovák nyelv azonban mindig önállóan nyilvánult meg. Erről tanúskodnak a XV-XVIII. századból fennmaradt különféle szlovák írásos dokumentumok (városkönyvek és jegyzőkönyvek, a vármegyei köznemesség gyűléseiről készült feljegyzések, a feudális urak agendája, céhek okiratai, a polgári, köznemesi és művelt körökben folyt hivatalos és magánlevelezés, valamint a gazdag népköltészet). Az irodalmi szlovák nyelvet (a nyugat-szlovákiai nyelvjárás alapján) Anton Bernolák kodifikálta (Grammatica slavica, Pozsony, 1790). Erőfeszítéseit jelentős al kotásaikkal további katolikus pap-írók is támogatták: Ruraj Fándli, Ján Hollý és mások. Munkájuk eredményeit a szlovák értelmiség evangélikus része, nevezetesen Ľudovít Štúr kamatoztatta, aki 1843. február 14-én törvénybe foglalta az úgynevezett közép-szlovákiai írásos nyelvet. A szlovák írásbeliség törvényesítésével megteremtették a szlovák nemzeti egységet. A nemzeti öntudat felébredése fokozatosan áthidalta a hitvallásbeli különbségeket, s ez nem csupán a toleranciát, hanem a szlovák nemzeti integrálódást is lehetővé tette. A XVIII. század végétől a szlovák nyelvnek a magyar nyelv fokozatosan növekvő agresszív nyomásának kellett ellenállnia. (A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor ágának ugor csoportjába tartozik, és az első írásos emlék a XII. századból származó Halotti Beszéd; a beszéd-beseda szó szemmel láthatóan szlovák eredetű, hasonlóan, mint az egyház, az államigazgatás, a földművelés és a kézműipar területéről származó ezer más szó.) Amikor II. József császár 1791-beri a latint, a Habsburgbirodalom addigi hivatalos nyelvét a némettel helyettesítette, Budapest erre úgy reagált, hogy a magyar országgyűlés a XII. törvénycikkel a magyart, mint a „haza nyelvét" vezette be az iskolákba. Ezzel elkezdődött a nagyon következetes magyarosítás, amelyről az alábbi tömör kronológia ad képet: 1792 - a magyar országgyűlés elfogadta a második magyarosító törvényt (VII. törvénycikk), amelynek értelmében