Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-11 / 108. szám, csütörtök

6 \ ÚJ SZÓ DOKUMENTUM 1995. május 9. Az államnyelvről szóló törvény alapelveinek tervezete Valószínűleg ma kerül a szlovák kormány nemzetiségi tanácsa elé az alábbi tervezet, amelyről eddig már sokat beszéltek, de a szöveget nem hozták nyilvánosságra. Szerkesztőségünknek sikerült hozzájutnia, s úgy döntöttünk, hogy a dokumentumot teljes egészében közöljük. Mementóként, hogy mire készül a mai kormánykoalíció. Ma még mindez csak tervezet, és azért tőlünk - mindannyiunktól - is függ, lesz-e, lehet-e belőle törvény... 1. alapelv: A törvény célja A jelen alapelvek szerint a törvény célja az, hogy a szlovák nyelv jogállását, funkcióit és használatát a Szlovák Köztársaság államnyelveként határozza meg. Indoklás: A Szlovák Köztársaság alkotmánya a szlovák nyelv jogállását a Szlovák Köztársaság területén a szuverén Szlovák Köztársaság államnyelveként határozza meg. A hatályos törvények (a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről szóló 428/1990. Tt. számú SZNT-törvény, az anyakönyvekről szóló 154/1994. Tt. számú törvény, a községek nemzetiségi nyelven történő megjelöléséről szóló 191/1994. Tt. számú törvény, az utónévről és a vezetéknévről szóló 300/1993. Tt. számú törvény) között több ellentmondás van. A Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről szóló SZNT-törvény 3. paragrafusa például azt mondja, hogy „a községek és városok és azok részei, az utcák, a terek, a közterületek neve és más földrajzi nevek a hivatalos nyelven jelöltetnek meg", és a hivatalos nyelv a szlovák nyelv. Az úgynevezett táblatörvény azonban ott, ahol az állampolgárok húsz százaléka nemzetiségi állampolgár, lehetővé teszi a község megjelölését a kisebbség nyelvén is, holott itt nem a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről van szó (lásd a hivatalos nyelvről szóló törvény 2. §-át). A 191/1994. Tt. számú törvény 6. §-ának második bekezdése lehetővé teszi, hogy „ha a nemzetiségi kisebbség tagjai egy városban vagy községben a lakosság legalább 20 százalékát alkotják, az ilyen városokban és községekben a saját nyelvüket használhatják a hivatalos érintkezésben." Ugyanez a paragrafus viszont azt mondja, hogy „az állami szervek és községi önkormányzati szervek dolgozói nem kötelesek a kisebbség nyelvét ismerni és használni." Ha a nemzetiségi kisebbség tagja a jogát az államigazgatási alkalmazottnál az anyanyelvén kívánja érvényesíteni, törvényes joga van tolmács kirendelésére. Az anyakönyvekről szóló törvény lehetővé teszi, hogy a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó nőnemű személyek vezetéknevét a nyelvükön jegyezzék be. A vezetéknév ilyen alakja a szlovák nyelv kontextusában ellentétbe kerül a szlovák nyelv törvényszerűségeivel, ahol a szlovák nyelv toldalék segítségével megkülönbözteti a női vezetéknevet a férfivezetéknévtől. A táblatörvény a község és városok megjelölésének legalább két alapelvét veszi figyelembe ott, ahol a nemzetiségi kisebbség tagjai legalább húsz százalékban élnek. A magyar megjelölések esetében gyakran szándékosan megbontja a szlovák elnevezésekkél való párhuzamosságot (Zlaté Klasy - Nagymagyar), és mesterséges megjelöléseket vesz igénybe, amelyeket a legdühödtebb magyarosítás és a Horthyféle megszállás idején vezettek be. A magánkézben levő rádióállomások és a szlovákellenes beállítottságú sajtó az alkotótevékenység szabadságának nevében szándékosan vagy hanyagságból szegi meg a szlovák nyelv törvényszerűségeit, nem tartja meg a nyilvános beszédekben az irodalmi nyelv érvényes kodifikációját. Az iskolákban és a tömegtájékoztató eszközökben 40 évig tartó úgynevezett internacionalista nevelés a szlovák nyelvről való gondoskodás egyidejű elhanyagolásával együtt, valamint a magyar kulturális szövetségek és Dél-Szlovákia nyelvileg vegyes területein működő iskoláinak agresszív tevékenysége ezekben a térségekben a szlovák nyelv tekintélyének visszaesését, közhasználatból való kiszorulását és az irodalmi szlovák nyelv nyilvános érintkezésben történő használatában a nyelvkultúra leépülését eredményezte. Mindezek a körülmények a magyar nemzetiség nagylelkű állami támogatásával együtt a dél-szlovákiai szlovákok asszimilálásához, elmagyarosításához vezettek. A törvénytervezet a Szlovák Köztársaság Alkotmányának szellemében és a nemzetközi megállapodások szellemében kellene, hogy biztosítsa a szlovák nyelvnek mint államnyelvnek a Szlovák Köztársaság területén való jogállását, védenie kell ezt a jogállást, meg kell határoznia az állami szerveknek a szlovák nyelv ismeréséért és használatáért való felelősségét, és ápolnia kell a Szlovák Köztársaság állampolgárainak a szlovák nyelv iránti tiszteletét, mint ahogy ezt minden kulturált európai állam teszi. Ennek a törvénynek kell biztosítania a szlovák nyelv kutatásának állami támogatását, a kultúrájáról való gondoskodást, biztosítania kell a Szlovák Köztársaság állampolgárai jogainak gyakorlását, azaz lehetővé kell tennie az államnyelv szóban és írásban történő elsajátítását. A nemzetiségi kisebbségek nyelvének használatát az ágazati minisztériumok végrehajtási előírásai szabályozzák az államnyelvről szóló'törvény elfogadása után (1). 2. alapelv: Államnyelv 1. Az államnyelv (2) a szlovák nemzet sajátosságának és kulturális hagyatékának alapvető eleme. 2. Az államnyelv, az irodalmi szlovák a Szlovák Köztársaság szuverenitását fejezi ki, és állami képviseletének szellemi alkotóeleme. 3. A Szlovák Köztársaság állampolgárainak az államnyelv iránti tisztelete a szlovák államiság iránti tisztelet megnyilvánulása. A szlovák nyelv kodifikált irodalmi megjelenésének elsajátítása a kulturális és állampolgári fejlettség alapvető ismertetőjegye. 4. Az irodalmi szlovák normájának hivatalos kodifikálása a szlovák nyelvtudósok-szlovakisták ügye. Az irodalmi szlovák megállapodott megjelenésébe semmiféle olyan beavatkozás nem engedélyezett, amely ellentétben lenne a törvényszerűségeivel. 5. A szlovák nyelv, mint a hivatalos érintkezésben és a gazdaság, a kultúra és a szolgáltatások valamennyi területén előnyben részesítetten használt államnyelv a Szlovák Köztársaság valamennyi állampolgárának kommunikációs eszközének pótolhatatlan funkcióját teljesíti. 6. Az állam az oktatási, a művelődési és az információs rendszerben köteles megteremteni a feltételeket, hogy a Szlovák Köztársaság minden állampolgára szóban és írásban is elsajátíthassa és használhassa az államnyelvet. 7. Az állam gondoskodik az államnyelv és történelmi fejlődésének tudományos kutatásáról, gondoskodik az államnyelv védelméről, az irodalmi megjelenésének kodifikálásáról és kultúrájának növeléséről. Indoklás: Az államnyelv a nemzet és állama alapvető azonosítási jegyei közé tartozik. Az eddig joggyakorlat tökéletlen, hézagos, nem biztosítja kielégítő módon a Szlovák Köztársaságban az államnyelv jogállását a hivatalos érintkezésben. Az államnyelv a Szlovák Köztársaság valamennyi állampolgára közti kommunikálás alapvető összekötő eleme. A nemzeti és az állami önazonosság, Szlovákia nemzeti, szellemi és kulturális hagyatékának alapvető tényezői közé tartozik. A Szlovák Köztársaság az államnyelvet az államisága szellemi alkotórészének tartja, ezért szavatol neki különleges védelmet. Az állam a Szlovák Köztársaság nyelvi gazdagságát valamennyi állampolgára kulturális és szellemi gazdagságának tartja; a szükséges mértékben védi és gyarapítja ezt. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának az államnyelvről szóló törvénye jelentősen megszilárdítja államalkotó jelentőségét, és sok esetben hozzájárul az irodalmi szlovák nyelvnek az alapvető információs eszközként értelmezett jogállásának megszilárdításához. 3. alapelv: Az államnyelv használata a hivatalos érintkezésben 1. Az irodalmi szlovák a Szlovák Köztársaság területén államnyelvként az államigazgatás és a helyi önkormányzat valamennyi szerve és alkalmazottja által használt hivatalos nyelv. Előnyt élvez a Szlovák Köztársaságterületén használt valamennyi más nyelvvel szemben. 2. a/ Államnyelven vezetik a hivatalos ügyiratokat (anyakönyveket, jegyzőkönyveket, végzéseket, statisztikákat, hivatalos feljegyzéseket és a nyilvánosság számára készített információkat), államnyelven jelennek meg a törvények, határozatok, közokiratok, államnyelven folytatják tárgyalásaikat az állami szervek, valamint a községi és városi képviselő testületek is. b/ A vezetéknév és az utónév anyakönyvi bejegyzését és használatát külön törvény (3) állapítja meg. 3. Államnyelven említik meg a községek elnevezését, a földrajzi elnevezéseket, az utcák, közterületek nevét, a kataszteri térképek és egyéb kartográfiai művek adatait. A községek egyéb nyelveken történő megjelölését külön törvény (4) szabályozza, miközben a község más nyelvű megjelölésének helyi jellege (4) van. 4. Az államnyelv ismerete a Szlovák Köztársaság állampolgársága megadásának (5) a feltétele. 5. A Szlovák Köztársaság azon állampolgára, akinek vezetékneve idegen nyelvű megjelenésre van módosítva, jogosult kérni annak ingyenes hivatalos kiigazítását szlovák nyelvű megjelenésbe, mégpedig utólagos bejegyzés formájában. Az utónév megváltoztatását külön előírások (6) szabályozzák. 6. Az államigazgatás és a helyi önkormányzat alkalmazottai nem kötelesek ismerni a működési helyükön használatos nemzetiségi nyelvet. 7. A községek krónikáját államnyelven vezetik. Az egyéb nyelvű változatnak az államnyelvből történt fordításnak kell lennie. Indoklás: Az állami apparátus, a területi és a helyi önkormányzat alkalmazottai kötelesek ismerni az államnyelvet, és valamennyi hivatalos ügyletet az államnyelven kötelesek lefolytatni. Az államnak a Szlovák Köztársaság valamennyi állampolgára számára meg kell teremtenie a megfelelő feltételeket ahhoz, hogy érvényesíthessék az államnyelv ismeretéhez való jogukat. A demokrácia, a tolerancia és a humanitás érvényesítése, valamint az államalkotó nemzet és a nemzetiségi kisebbségek tagjai jó együttélésének érdekében a Szlovák Köztársaság alkotmányának és a nemzetközi megállapodások szellemében a megállapított mértékben biztosított a nemzetiségek nyelvének használata is. A nemzetiségi kisebbségek tagjai azzal, hogy hajlandóságot mutatnak élni az államnyelv ismeretéhez való jogukkal, az állam iránti lojalitásukat nyilvánítják ki, az állam pedig jogot nyújt nekik arra, hogy meghatározott mértékben használhassák a nemzetiségi kisebbségek nyelvét (a közigazgatásban, a helyi önkormányzatban, a kultúrában, az oktatásügyben stb.). Az EBEÉ emberi dimenziójáról szóló koppenhágai konferenciája (1990. 6. 29.) dokumentumának 34. cikkében leszögezi, hogy „a részt vevő államok törekedni fognak annak a biztosítására, hogy a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek az adott állam hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelvei ismeretének szükségessége mellett megfelelő lehetőségekkel rendelkezzenek az anyanyelvük oktatásához vagy az anyanyelvükön történő oktatáshoz, valamint ott, ahol ez lehetséges és célszerű, az anyanyelvük állami szervek előtti használatához, összhangban az adott nemzeti törvényhozással". A Szlovák Köztársaság Alkotmánya mindezt teljesen szavatolja (4. szakasz, 33. és 34. cikk). Az 5. cikkhez: a nyelvi módosítás utólagos bejegyzésének formáját a Cseh Köztársaság bevezette. 4. alapelv: Az államnyelvnek az oktatásügyben történő használata 1. Az államnyelv a Szlovák Köztársaság területén az oktatás nyelve (6). 2. A Szlovák Köztársaság területén lévő valamennyi iskola tanára köteles az államnyelvet szóban és írásban ismerni. Kivételeket (külföldi lektorok) a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma állapít meg, általánosan kötelező érvényű jogszabállyal. 3. Az oktatás során használt tankönyveket és segédeszközöket (video, film, elektronikus feljegyzések) államnyelven adják ki. A kivételeket a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériuma állapítja meg, általánosan kötelező jogszabállyal. 4. A teljes iskolai ügyvitelt (bizonyítványok, jegyzőkönyvek, kimutatások, statisztikák) államnyelven kell vezetni. 5. Az állam a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő lehetőségeket biztosít az anyanyelvükön történő oktatásra vagy az anyanyelvük oktatására (7), mégpedig az államnyelven történő oktatás terjedelmét és minőségét érintő következmények nélkül. Indoklás: Az oktatási, nevelési, művelődési folyamat részét kell hogy képezze a szlovák államiság tudatának megszilárdítása, a szlovák hazafiasságnak kibontakoztatása, az államnyelv iránti tisztelet ápolása s annak a képességnek kibontakoztatása, hogy az adott személy a Szlovák Köztársaság egész területén megértesse magát. Az államnyelv ápolása iránti gondoskodás elhanyagolása oda vezetett, hogy Dél-Szlovákia nemzetiségileg vegyeslakta területein a magyar nemzetiséghez tartozó fiatal generációt képező személyek gyakran nemcsak hogy nem érvényesítik az államnyelv ismeretéhez való jogukat, de gyakran fölöslegesnek tartják elsajátítani azt a szükséges mértékben, sőt még az is előfordul, hogy az államnyelvet még a magyar nemzetiségű tanárok sem bírják a szükséges mértékben. A dél-szlovákiai iskolákba jelentős mértékben kerülnek irredenta tartalmú magyarországi tankönyvek és segédeszközök, amelyek azon megszűnt Magyarország (Uhorsko) iránti nosztalgia érzéseit szuggerálják, amelyet magyar államként tüntetnek fel. Szlovákiát itt úgy fogják fel, mint egy ilyen „magyar" állam részét, nem nevezik meg a saját nevén (Felvidékként emlegetik), nem tartják tiszteletben még a szlovákiai községek és városok szlovák elnevezéseit sem, és a diákokat nem nevelik annak a szlovák hazának a tiszteletére, amelyben élnek. Ez a szlovák államiság iránti nem lojális szellemiség az uralkodó a Szlovákiában kiadott magyar sajtóban is, amelyet a Szlovák Köztársaság állami költségvetéséből finanszíroznak. A Szlovák Köztársaság az önkéntes választás által adott lehetőségeken belül a nyelvileg vegyes területeken a kétnyelvű oktatást kínálja, s ez lehetővé tenné a nemzetiségi kisebbségek tagjai számára az államnyelv megfelelő mértékben történő elsajátítását, ami hozzájárul a kölcsönös megértés elmélyítéséhez. Az elektronikai segédeszközöknek az oktatási folyamatban történő felhasználása jelentős mértékben befolyásolja a diákok és az említett folyamat többi résztvevőjének nyelvi kultúráját. Ezért feltétlenül szükséges az államnyelven kiadott segédeszközök magas szakmai és nyelvi színvonalát biztosítani. Meghatározott oktatási körökben (nyelvtanfolyamok stb.) itt alkalmazhatóak más nyelvek is. 5. alapelv: Az államnyelv alkalmazása a tömegtájékoztatási eszközökben, a kultúrában és gyülekezéseken 1. A rádió és a televízió a szlovák államnyelven sugározza műsorait. Kivételt képez a szlovák rádiónak a külföld számára szerkesztett idegen nyelvű műsora. A nemzeti kisebbségek nyelvein történő műsorsugárzást külön előírások (9) szabályozzák. 2. A műsorközlő állomások, a bemondók, a moderátorok és a szerkesztők, illetve az adóállomások tulajdonosai és üzemeltetői kötelesek az adás során a szlovák irodalmi nyelv érvényes kodifikációjához tartaniuk magukat. 3. A területi és a helyi televíziós és rádióállomások államnyelven közvetítik műsoraikat. Egyéb nyelveket csak azután lehet használni, hogy az adott műsort államnyelven már közölték. 4. A magántévék és magán-rádióállomások engedélyeinek megadása attól függ, létezik-e garancia az államnyelv legfelsőbb kulturális szinten történő alkalmazására. 5. A gyermekek és az ifjúság számára készült tévé-, videó- és filmműsorokat állami nyelven vezetik. 6. A periodikus és a nem periodikus sajtót államnyelven adják ki. A más nyelvű sajtó kiadását külön előírás (10) szabályozza. 7. a/ A nemzeti írásbeliség müvei, a zenei művek szövegei, színpadra vitt drámák szövegei és a fordítások gyarapítják az irodalmi szlovákot, és hozzájárulnak normájának kialakításához. b/ Az alkalmi nyomtatványokat, a képtárak és könyvtárak katalógusait, a mozik, színházak, koncertek és egyéb kulturális rendezvények műsorait államnyelven adják ki. Szükség esetén tartalmazhatnak más nyelvű ekvivalenseket is. 8. A nevelési-művelődési rendezvényeket államnyelven tartják meg. A nemzetiségi kisebbségek tagjainak kulturális (főként folklór-) rendezvényeit az adott kisebbség nyelvén is meg lehet tartani, de a rendezvény kezdetén a tartalmukat mindig államnyelven kell bemutatni. 9. A Szlovák Köztársaság területén megtartott gyűlés vagy előadás minden résztvevőjének jogában áll a nyilatkozatát államnyelven előadnia. Az ilyen gyűlések alapanyagait államnyelven kell előkészíteni; le lehet fordítani azokat más nyelvre is. Indoklás: A tömegtájékoztatási eszközök nagy hatással bírnak a nyelvi kultúrára. Külön figyelmet kell szentelni az elektronikus művelődési és nevelési eszközöknek, amelyek a gyermekek és a fiatalok számára készülnek. A tömegtájékoztató eszközökben tevékenykedő hivatásos nyelvhasználók a széles nyilvánosság nyelvi kultúrájának alakítását befolyásolják, s ezért a hivatásukra szakmailagjól felkészülteknek kell lenniük. A következetes nyelvtörvény hiánya főként DélSzlovákia nyelvileg vegyes területein az államnyelvnek a nyilvános közleményekből, a hivatalos érintkezésből és a helyi tájékoztató eszközökből vájó kiszorításához vezet. Ezért elkerülhetetlen, hogy ebben a környezetben is, ahol mindenütt szlovákok is élnek, felszámolják a szlovákellenes diszkrimináló praktikákat. A nemzeti írásbeliség jelentősége pótolhatatlan, mivel olyan tényezőről van szó, amely gazdagítja az irodalmi szlovákot, és elősegíti normájának kialakítását. Ugyanígy a zenei művek szövegei és a színpadra vitt drámák szövegei. A franciáknak törvényük van a francia nyelv gazdagításáról. 6. alapelv: Az államnyelv használata a fegyveres testületekben és a bírósági eljárásban 1. A szlovák nyelv a Szlovák Köztársaság Hadseregében, a Rendőri Testületben és a községi (városi) rendőri alakulatokban a vezénylés és a szolgálati rendtartások nyelve. 2. A fegyveres erők, a fegyveres biztonsági testületek és a tűzvédelem egész ügyvitelét és dokumentációját kizárólag csak szlovák nyelven vezetik. 3. A bírósági eljárásokat, beleértve a büntetőeljárásban részt vevő szervek előtti eljárásokat is, az eljárási előírásokat, jegyzőkönyveket, ítéleteket, illetve a bíróságok és az állampolgárok közötti kapcsolattartást államnyelven vezetik. A kivételeket külön előírások állapítják meg (11). Indoklás: A hadsereg és a rendőrség teljes ügyvitelét és dokumentációját kizárólag államnyelven vezetik. (Folytatás a 7. oldalon)