Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-09 / 106. szám, kedd

4 \ ÚJ SZÓ DOKUMENTUM 1995. május 9. TITKOS JELENTÉS A SZLOVÁK INFORMACIOS SZOLGALATRÓL Hírszerzési játék - felső'körökben Mint ismeretes, Igor Urban képviselő pénteken a parlament zárt ülésén a titoktartásra kötelezett képviselők előtt felolvasta a titkosszolgálat ellenőrzésére alakult különleges bizottság „titkosnak" nyilvánított Jelentését. (Érdekes, hogy lényegében csak azokat a megállapításokat tartalmazza, amelyekről Vladimír Mečiar miniszterelnök, a DSZM elnöke már április 5-én beszámolt a honatyák előtt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elleni állítólagos összeesküvés kapcsán.) Meg kell Jegyezni, hogy a különleges parlamenti bizottságnak egyébként nincs ellenzéki tagja, és vezetője a titkosszolgálat élére történt kinevezéséig Ivan Lexa"volt. Urban expozéja annyira „titkos" volt, hogy - a Práca szerint - kezdetén minden képviselő azonnal bekapcsolta magnóJát, a Národná obroda pedig már tegnap közölte az előadás teljes szövegét. A mintegy 22 oldalas jelentés szerint a különleges bizottság a Szlovák Információs Szolgálat 17 jelenlegi, illetve egykori tagját hallgatta ki. Valójában két területre összpontosította figyelmét: ellenőrizte, hogy a titkosszolgálat miképp használta fel az adófizető polgárok pénzét, illetve azt, hogy megtartotta-e a rá vonatkozó törvényeket. A költségvetés merítését illetően a bizottság egyebek között rámutatott, hogy egyetlen esetben sem hirdettek versenytárgyalást az árubeszerzésről a szolgáltatások és közmunkák megrendeléséről szóló törvény értelmében, miközben az esetek többségében nem indokolták meg a versenytárgyalás elmaradását. A jelentés szerint például a titkosszolgálat vezetőjének döntése alapján több gépkocsit vásároltak. Az előterjesztett dokumentumokból kiderül, hogy több jármű magasabb áron került a titkosszolgálathoz. Cibula alias Cesnak Ami a törvények megtartásának az ellenőrzését illeti, a bizottság meghallgatta a hírszerzés igazgatóját. A jelentésben Igor Cibula neve nem szerepel. Helyette az Igor Cesnak „fedőnevet" használják. Az ő vallomásából kiderült, a titkosszolgálathoz való kerülése után továbbra is megjelentette az Aktuality slovenskej tlačovej služby című kiadványt, amelyet a külképviseleti szervek kaptak meg itthon és külföldön is. Nem férhet kétség a periodikum tartalmának hírszerzési eredetéhez. Ezt nem csupán a cikkcímek (pl.: Milyen a helyzet a DSZM parlamenti klubjában?), hanem az írások tartalma is alátámasztja, mivel több esetben olyan megjegyzés is szerepel bennük, hogy korábban nem publikált információkat tartalmaznak. A hírszerzés igazgatója viszont nem válaszolt arra a kérdésre, hogy miért foglalkozott ezzel a tevékenységgel a titkosszolgálathoz történt felvétele után is. Kapcsolat Moravčíkkal Ezzel szemben megerősítette, hogy gyakran találkozott Jozef Moravčík akkori kormányfővel, mégpedig az 1994. évi választások előtt, majd Vladimír Mečiar kormányra kerülése után is. Vladimír Mitro megerősítette, hogy erről ő tudott, illetve azt is, hogy némely esetben Cesnak az ő megbízásából cselekedett. A különleges bizottság szerint Mitro és Cesnak mindezzel megsértette a titkosszolgálatról és az államtitok védelméről szóló törvényt, valamint a titkosszolgálat belső szabályait. Célpont a Salus A törvény adta kereten kívül foglalkozott a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tevékenységével és gazdasági lehetőségeivel. A PF 00375/A94 számú aktából - amelyet Orol, a kémelhárítás igazgatója terjesztett elő - kiderül, hogy a titkosszolgálat figyeltette a Salus Kft.-t - amelynek 100 %-os tulajdonosa a DSZM -, mégpedig azzal a céllal, hogy információkat szerezzen a cég gazdasági helyzetéről, ezen belül arról, hogy miképp szervezheti meg a DSZM 1994-es választási kampányát. Orol 1994 júliusában közvetlen utasítást adott, amelynek alapján a Salus esetében vizsgálatot rendeltek el. Egyebek között azt kellett megállapítani, hogy a cég nevében eljáró két ügyvezetőnek milyen a vagyoni és családi helyzete. Akció „pénzmosás" miatt Az említett információ alapján a különleges vizsgálóbizottság felkérte a titkosszolgálat igazgatóját, hogy mentse fel titoktartási kötelezettségük alól azokat az ügynököket, akiket a parlamenti képviselőkkel, illetve a politikai pártokkal és vezetőikkel kapcsolatos feladatokkal bíztak meg. Ennek alapján a Salus ügyében eljáró személy megerősítette az említett adatokat. Vallomásában elmondta: Orol azzal indokolta a cég tevékenysége iránti érdeklődést, hogy a titkosszolgálat igazgatója az elkövetkezőkben utasításokat ad ki egy operatív akció előkészítésére, amelynek fedőneve „Piszkos pénzek mosása" lett volna. Az illető vallomásából a következők is kiderültek: Orolt megkérdezték, vajon nem kelle eljárni a többi politikai párttal szemben is. Orol erre azt válaszolta, hogy az ügynököt csupán a Salus cég érdekelje. A vallomásban az is szerepel, hogy az információkat közvetlenül Mitrónak továbbították, aki szemmel láthatólag elégedett volt velük, s ennek alapján megerősítette a vizsgálat folytatásának szükségességét. Ügynök a DSZM-ben Egy további ügynök vallomásából kiderült, hogy a DSZMmel szembeni tevékenység nem csupán a gazdasági területre irányult. A titkosszolgálat külső munkatársa közvetlenül a DSZM-központban dolgozott. Ő jelenleg a titkosszolgálat tagja, szolgálatba lépése előtt felmentették hallgatási kötelezettsége alól, korábban miniszter, illetve államtitkár asszisztense, majd DSZMfunkcionárius és a központi választási bizottság tagja volt. 1994 júniusa és szeptembere között összesen hétszer találkozott Orollal. Minden alkalommal információkat adott át a DSZM árnyékkormányának, politikai grémiumának, választási bizottságának és irodájának a tevékenységéről. A titkosszolgálat e külső munkatárs révén folyamatosan figyelte a DSZM-mel kapcsolatos választási előrejelzéseket. Ezenkívül olyan információk megszerzésével is megbízták, amelyeket a köztársasági elnöknek szántak. Vallomása szerint az illető személyesen ismerte az államfőt, s az javasolta az irodájába történő felvételre. Az államfő „színre lép" További feljegyzésekben szintén szerepelnek adatok, amelyek azt hivatottak bizonyítani, hogy a titkosszolgálattól miként jutottak el a DSZM tevékenységére vonatkozó információk a köztársasági elnökhöz. A különleges bizottság megszerezte annak a tisztnek a vallomását, aki közvetlenül a kormányhivatalban dolgozik. A Lovec fedőnevű tiszt megerősítette, hogy a titkosszolgálattal visszaéltek az elnökhöz közeli körök javára. Kompromittálás? A súlyos tények megerősítése céljából például írásban közli: egy magas rangú tiszttől parancsot kapott arra, hogy kompromittáló anyagokat gyűjtsön a DSZM vezetőiről, elsősorban Vladimír Mečiar kormányfőről, Anna Nagyováról és Ivan Lexáról. Egyúttal biztosítják őt, hogy a különleges ellenőrző bizottság erről nem szerez tudomást, mivel a dokumentumokat megsemmisítik. Sokol, a kémelhárítás megbízott igazgatója a következőkben arról is tájékoztatta őt, hogy hasonló módon megsemmisítik a DSZM-mel és a mozgalom vezetőivel kapcsolatos más információkat és ügynökségi feljegyzéseket. Az irányító tiszt parancsa teljesítésének visszautasítása után az illetővel közlik, hogy kölcsönös megállapodással felbontják vele szolgálati viszonyát, de ha ezt nem kéri, akkor parancsmegtagadás miatt elbocsátják. A Lovec fedőnevű tiszt megtagadta, hogy kompromittáló anyagokat gyűjtsön Mečiarrói, Lexáról és Nagyováról. Emiatt 1995. március 30-án elbocsátották. Ez a tiszt vallomásában elmondta: kormányhivatali működése idején az ottani ellenőrzési osztályról származó dokumentumok formájában továbbított anyagokat felettesének. A bizottság szerint más adatok is alátámasztják, hogy a titkosszolgálat a DSZM-mel és vezetőivel szemben járt el a köztársasági elnök javára. Mečiar eltávolítása 1994 augusztusában Orol feladatul adta a Líška és Vlk fedőnevű ügynököknek, hogy jelentésüket egészítsék ki, amelynek célja, hogy hírszerzési játékba kezdjenek a DSZM néhány magas beosztású képviselőjének tevékenységével kapcsolatos valótlan információ közlésével, elsősorban a mozgalom elnökének a kompromittálásával. Megfenyegette, majd arra kényszerítette őket, hogy jelentésükben leírják a következőket: a DSZM háza táján csoport van kialakulóban tagjai: So

boňa, Nagyová, Lexa, Hudec és mások amelynek célja „Vladimír Mečiarnak, a DSZM elnökének politikai eltávolítása". A továbbiakban Orol közölte, hogy ezek az információk közvetlenül a köztársasági elnökhöz jutnak el. Az ellenőrző bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy ha az ilyen módon „kozmetikázott" hírek közvetlenül az 1994-es választások előtt eljutottak volna a tömegtájékoztatási eszközökbe, megrendült volna a DSZM vezetőségébe és központi választási munkacsoportjába vetett bizalom. A titkosszolgálat vezetőségének magatartása alátámasztja, hogy a szervezet aktívan törekedett a DSZM-en belüli egység megbontására. Első kézből A kémelhárítás volt igazgatójának írásos vallomásából egyértelműen kiderül, hogy a titkosszolgálat volt igazgatója személyesen irányította a szervezet egyik legfontosabb tisztjét. Az illetőt kétszeres titoktartás övezte, ugyanis például Jozef Kolovratník és Tiger fedőnéven is szerepel. Ő szolgáltatta a legbizalmasabb információkat a titkosszolgálat vezetőjének. A tiszt hivatalosan 1994 márciusáig dolgozott magas tisztségben a kormányhivatalban. A márciusi események után a DSZM-központba került, ahol hasonlóan magas tisztséget töltött be a mozgalom apparátusában. Funkciójából adódóan rendszeresen részt vett a DSZM legfelsőbb szerveinek (politikai grémium, választmány, árnyékkormány), valamint a központi választási bizottságnak a tanácskozásain. Az illetőt személyesen Mitro irányította, ő továbbította neki fizetését, illetve a további jutalmakat. „Hamisított" akták Bizonyított, hogy az ügynök ilyen tevékenységet fejtett ki, Mitro működésének végére azonban meghamisították személyi és más jellegű aktáit, amivel a titkosszolgálat ezen tisztjének a tevékenységét kívánták eltitkolni. A levéltári adatok közül hasonló módon eltűnt az illető tiszt által továbbított összes többi információ, s helyükre hamisított adatok kerültek. Az akták szerint a századosi rangban dolgozó tiszt 1994 februárja és novembere között kapott fizetést a titkosszolgálattól. Noha a kémelhárításnál jegyezték be, az aktákban csak jelentéktelen, a világ különböző részeiből származó információk szerepelnek. A különleges bizottság megállapította, hogy az említett időszakban több tízezer korona jutalmat kapott. A nagy összeggel arányos információk viszont hiányoznak a titkosszolgálat adatbázisából. Kiderült, hogy a kémelhárítás egy további tagjának az esetében is meghamisították az illető személyi aktáját. A parlamenti jelentés a továbbiakban rámutat arra, hogy Vladimír Mečiaron, Ivan Lexán és Anna Nagyován kívül a titkosszolgálat Ján Duckýról, Ján Ľuptákról, Ján Slotáról, Vííazoslav Móricról, továbbá Imrich Andrejčákról, Jozef Tuchyňáról, Viliam Soboňáról és Dušan Slobodníkmi is gyűjtött különböző információkat. Katonai kapcsolat 1995. január 20-án Vladimír Mitro személyesen találkozott a katonai titkosszolgálat igazgatójával. Mitro a dolgozószobájában lezajlott tárgyaláson közli kollégájával, hogy problémái vannak, mivel helyére parlamenti képviselők pályáznak. Tekintettel arra, hogy Igor Urban a védelmi minisztériumban volt államtitkár, Mitro kompromittáló anyagokat kért róla a katonai hírszerzéstől. Egyúttal azt szerette volna, hogy bizonyságot nyerjen: Urban képviselőn keresztül kapcsolat volt a katonai titkosszolgálat és Mečiar kormányfő között. Kérdőjelek Ezzel összefüggésben a különleges ellenőrző bizottságban kérdések merültek fel. Ezek egyebek között arra vonatkoztak, hogy vajon ..nincs-e összefüggés a köztársasági elnök azzal kapcsolatos kijelentése között, hogy Mečiar párhuzamos hírszerző szolgálatot épít, illetve a között, hogy Mitro a katonai hírszerzés vezetőjétől bizonyítékokat kért a kormányfő és a katonai kémelhárítás közötti kapcsolatról. Az Urban-féle bizottságnak nem sikerült megállapítania, hogy mire szolgáltak volna a miniszterelnök és az államvédelmi tanács elnökének kompromittálását szorgalmazó anyagok. Azt a kérdést is feltette, hogy kizárólag csak a titkosszolgálat igazgatójának szóltak volna-e, és ő miképp használta volna fel őket. További tények is kiderültek, amelyek jobban megvilágíthatják Vladimír Mitro ilyen irányú tevékenységét. Az egyik ügynök vallomásából kiderül: Cesnak - valójában őt tekintették a titkosszolgálat főnökének - egy beszélgetés során kijelentette, hogy kompromittáló anyagok vannak a tulajdonában a köztársasági elnökről, és ezzel sakkban tartja őt. Közlése szerint más hasonló dokumentumokat is birtokolt, amelyeket még prágai működése idején szerzett, s amelyek további politikusokat érintettek. Az ellenőrző bizottság ismét kérdéseket tett fel: Hány politikust irányít valójában Cesnak? És melyiket? Ki számára veszélyes még a hírszerzés egykori főnöke? Gašparovič nyomában Akit a hírszerzés befolyásos vezetője nem irányított, annak esetében a hírszerzés eszközét választotta. így történt Ivan Gašparovič parlamenti elnök nagy-britanniai látogatása idején is. Az ott-tartózkodás alkalmával Gašparovičot egy Koreň fedőnevű ügynök figyelte, aki információkat továbbított Cesnaknak. Az ellenőrző bizottság előtt tett vallomásában az illető elmondta, hogy Cesnak utasítására Gašparovičot már 1993ban is követte egy londoni útján. Ez a személy felbukkant 1994 elején is, amikor az ún. Panič-féle levél forgott közszájon. Vallomása szerint a Jozef Moravčík volt kormányfőhöz és a hírszerzés vezetőjéhez fűződő közeli kapcsolatai még a Leninská iskra nevű szervezetben kifejtett aktív együttműködésük (Skarabeus-akta) idejéből származnak. A különleges ellenőrző bizottság megismerkedett a volt Szövetségi Biztonsági Információs Szolgálat egykori igazgatójának 1992. május 20-án keltezett 83-as számú, szigorúan titkos parancsával is. Ebben egyebek között az szerepelt, hogy az 1992. június 5-6-án tartott választásokon az antidemokratikus erők győzelmének elkerülése céljából figyeltessék a különböző politikai pártokat, főleg a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalmat. Vladimír Mečiar 1994. évi márciusi bukása után a DSZMhez közel álló körökből két ügynököt szerveztek be Kubík, illetve Novák fedőnévvel.. Felettesük meghatározta tevékenységi körüket. A titkosszolgálatról szóló törvénybe ütközően a két ügynöknek azt kellett figyelnie, hogy a titkosszolgálat magas rangú vezetői milyen kapcsolatban állnak a kormányzó és az ellenzéki pártokkal, továbbá információkat kellett gyűjtenie a politikai pártokról és mozgalmakról, az árnyékkormány tevékenységéről, a honatyák nem képviselői munkájáról és a kormánytagok kormányon kívüli tevékenységéről. A bizottság megállapítása szerint a két tisztnek néhány hónap alatt több tízezer koronát fizettek ki. A jutalmak nagysága azt támasztja alá, hogy nem jelentéktelen információkat továbbítottak a titkosszolgálat központjába. Cesnak kormánya E helyzetben nem lehet meglepetésként értékelni azt, hogy például egy külföldi tudósító az 1994 márciusában lezajlott kormányváltást követően gratulált Cesnaknak a titkosszolgálat történetében megszervezett legjobb akcióhoz, s az új kabinetet Cesnak kormányának nevezte. A bizottság szerint Szlovákia tragédiájának tekinthető, hogy a hírszerzés főnöke e játékban a köztársasági elnökre osztotta a főszerepet. Tekintettel a valós helyzetre, az ellenőrző bizottság 1995. február 13-án elfogadta a titkosszolgálat vezetőinek lemondását. Távozásuk a szervezet törvényellenes működésének törvényszerű befejezését jelentette. Megsemmisített dokumentumok A kihallgatott személyek vallomása szerint a Mitro-vezetés távozása előtt utasítás született a DSZM-mel szemben kifejtett tevékenységre vonatkozó dokumentumok megsemmisítésére. Ez olyan széles körben folyt le, hogy nem találtak meg olyan iratokat sem, amelyek létezését az 1995. április 6-án tartott sajtóértekezletén Vladimír Mitro is megerősítette, mondván: a parlament elnökének londoni látogatásával kapcsolatos anyagokat még a sajtótájékoztató előtt tüzetesen áttanulmányozta. Ezt Sokol, a kémelhárítás igazgatója írásban erősítette meg, miután felmentették hallgatási kötelezettsége alól. A titkosszolgálat akkori kijelölt képviselője viszont közölte, hogy az említett sajtóértekezlet előtt Vladimír Mitro esetében ezt nem tették meg. E helyen meg kell említeni, hogy magánszemély nem nyilatkozhat tömegtájékoztató eszközöknek a titkosszolgálat tevékenységéről. A parlamenti különleges ellenőrző bizottság Vladimír Mitro ezen cselekedetét is törvénytelennek minősítette. A jelentés rámutat arra, hogy a Mitro és társai által kezdett hírszerzési játék nem ismert határokat. A titkosszolgálat néhány ügynöke vallomásában például arról beszélt, hogy a szervezet még a bizottság tagjait is be kívánta szervezni. Sokol beosztottjai előtt ismertette azt a tervet, mely szerint információkat „vásároltak" volna a bizottság tagjaitól. Igor Urban végezetül elmondta: megállapítást nyert, a titkosszolgálat tulajdonában voltak információk arra a gyanúra vonatkozóan, hogy a köztársasági elnök törvényellenes tevékenységet fejt ki, illetve azzal kapcsolatban, hogy a rendőrség magas rangú, tisztségviselője erőfeszítéseket tett az ügyben indult vizsgálat hátráltatására.