Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-06 / 104. szám, szombat

jrtf­v ARTPRtess NasrndiS&mtatév-káŕ 1995. máfas 12 -M. Dfáözíödás és diu-at— — üztfe,t&ötői nap n(y>u.s 13, Ű87S/92533 SZLOVÁKIÁI MAGYAR NAPILAP Szombat, 1995. május 6. Ára 4 korona XLVIII. évfolyam, 104. szám Lövés a főpróbán ÚJ Szó-információ Tegnap hajnalban, a mai kato­nai díszszemle főpróbáján egy it­tas gépkocsivezető okozott gon­dot a szervezőknek. Autójával a le­zárt útszakaszra akart hajtani, amikor azonban a rendőrjárőrök ebben megakadályozták, veszé­lyeztette őket, és kárt okozott szol­gálati gépkocsijukban. A garázdál­kodásnak egy, a kerékre irányzott pisztolylövés vetett véget. A 40 éves rendbontó vérében 1,6 ezre­lék alkoholt találtak. (ov) Tábornokok kinevezése TA SR-hír Michal Kováč államfő a kor­mány javaslatára, a fasizmus fe­lett aratott győzelem 50. évfordu­lója tiszteletére Ján Sitek védelmi miniszter jelenlétében a pozsonyi Vár reprezentációs termében teg­nap nyugállományba vonult ezre­deseket nevezett ki vezérőrna­gyokká. Ján Bábine, Ernest Bielik, Július Drozda, Mikuláš Grofčík, Rudolf Husár, Ladislav Pittner, Ivan Schwarz és Karol Schwarz mellett in memoriam Pavol Gaj­doši, Jakub Hluchýt és Jozef Tót­hot is tábornoki rangra emelte. Klaus tudtával TA SR-hír - A Szlovákiával kötött fizetési egyezmény megszűnéséről vagy meghagyásáról a cseh kormány Václav Klaus miniszterelnök jelen­létében is tárgyalt. Többé-kevésbé kihasználtam a miniszterelnök­helyettesi pozíciómból eredő jogo­mat, és a kormány szerdai ülésé­nek első pontjává tettem a klíring­egyezmény felmondásáról szóló javaslatot - nyilatkozta tegnap Ivan Kočárník cseh miniszterel­nök-helyettes. Hozzátette: a klíring­egyezmény felmondása nem ön­kényes döntés eredménye, ha­nem a szlovák féllel tavaly július óta folytatott sikertelen tárgyalá­sok, valamint a részletes elemzé­sek eredménye. TÖRVÉNYTELEN ELJÁRÁS A TORVENYHOZASBAN Bizalmatlanság az államfővel szemben Uj Szó-tudósítás Zárt ülésen tárgyalta tegnap a szlovák törvényhozás a Szlovák Információs Szolgálatot felügyelő parlamenti vizs­gálóbizottság jelentését. Államtitokra hivatkozva a ta­nácskozáson részt vevő honatyákkal sorra aláíratták a ti­toktartási kötelezettséget, s az újságírókat - biztos ami biztos - be sem engedték a törvényhozás épületébe. A SZISZ-bizottság jelentésére hivatkozva Vít'azoslav Móric (SZNP) bizalmatlansági indítványt terjesztett be Michal Kováč államfővel szemben. A kormánypárti többség erejé­nél fogva keresztülvitte, hogy sor kerüljön az indítványról való szavazásra. 80 honatya az indítványt megszavazta, 40-en ellene szavaztak, egy pedig tartózkodott. A magyar koalíció képviselői tiltakozásuk jeléül kivonultak a te­remből, és nem vettek részt a szavazáson. ték, amelyből hiányoztak a konk­rétumok és a bizonyítékok. Több (ellenzéki) jogász honatya véle­ménye szerint a SZISZ-bizottság észrevételei még bírósági vagy ügyészségi eljárásban sem len­nének vizsgálhatóak. Csodálko­zásukat fejezték ki többen is, hogy a parlamenti ülést titkos­nak nyilvánították, s magát a ta­nácskozást nevetségesen kínos színjátéknak nevezték. A kor­mánypárti honatyák - Jozef Tarčákot (DSZM) kivéve - elzár­kóztak attól, hogy nyilatkozza­nak a sajtónak. Tarčák viszont kijelentette: személy szerint megszavazná Michal Kováč köz­társasági elnök leváltását is. A titoktartásra kötelezett hon­atyák nem árultak el konkrétu­mokat a vizsgálóbizottságjelen­téséből. Annyit viszont elmond­tak, hogy két-három megfogal­mazáson kívül kizárólag ismert dolgokat tartalmazott, amelye­ket Vladimír Mečiar kormányfő vagy néhány politikustársa a par­lamentben, esetleg más nyilvá­nos fórumon már elmondott. Az a néhány „újdonság" is legfel­jebb szolgálati titoknak minősít­hető, nem pedig államtitoknak ­erősítette meg egymástői függet­lenül több ellenzéki képviselő. A jelentést általánosnak minősítet­A SZISZ-bizottság jelentését előadó Igor Urban (DSZM) az új­ságírók előtt megerősítette, hogy Vít'azoslav Móric nemzeti párti képviselő, az államfői hiva­tal egykori munkatársa, és a köztársasági elnök tanácsadója terjesztette be a Michal Ko­váčcsal szembeni bizalmatlan­sági indítványt. Móric ezt a tényt a sajtó képviselői előtt cáfolta. No commenttel hárította el az újságírói kérdéseket Milan Sečanský (DSZM) is - a kor­mánypártiak közül egyedül ő nem szavazta meg a bizalmat­lansági indítványt, a titkos sza­vazás során tartózkodott. Vladimír Mečiar kormányfő nem vett részt a parlamenti ülé­sen, viszont több honatya látta személyi testőreit, sőt magát a miniszterelnököt is a törvényho­zás épületében. Kabinetjének több tagja viszont végigülte a zárt tanácskozást. Az ellenzéki képviselők fur­csállották, hogy Jozef Straňák­nak (DSZM) írógéppel írt vitafel­szólalása volt, ahhoz a SZISZ-je­lentéshez, amelyet néhány perc­cel korábban olvastak fel. (Folytatás a 2. oldalon) Vajon meddig bírja türelemmel? Prikler László felvétele Királyi ünnepség Kassán Ha valaki a hét végén Kassán, a Szent Erzsé­bet dóm és a színház környékén, netán másutt, a hangulatos belvárosban évszázadokkal ezelőtt viselt öltözékekben sétáló egyénekkel, illetve csoportokkal találkozik, lovagok párvia­dalára lesz figyelmes, kézművesek utcai műhe­lyeibe botlik, esetleg táncosok és zenészek csábítják vigadalomra, vagy egymással béké­sen kijövő „kurucok és labancok" invitálják őt is maguk közé, illetve a felújított színházba az Ai­da ünnepi előadására, az ne lepődjön meg. Nem, nem tért vissza a régi korok divatja, S az idő kereke sem kezdett visszafelé forogni. Kas­sa a Város Napjai című változatos rendezvény­sorozattal emlékeztet a régi időkre, s tiszteleg gazdag múltja előtt. Azért éppen most, mert Nagy Lajos király 626 évvel ezelőtt, 1369. má­jus 6-án adományozta az akkori Magyarország Buda utáni második legjelentősebb, legrango­sabb városának, Kassának az első címert - ki­nyilvánítva ezzel is tiszteletét a hozzá, de külö­nösen apjához, Károly Róberthez hű kassai pol­gárok iránt. A történelmi feljegyzések szerint Kassa volt az első város, amely a különböző privilégiumok mel­lett címen is kapott a királytól. Az idők folyamán e jelképet „korszerűsítették", s változott maga a vá­ros is, mint minden más település a világon. Re­méljük, a címer marad. Napjaink „privilégiuma­ként" pedig a kassai tömegközlekedési járművek ma ingyen szállítják az utasokat, s a helyi múzeu­mokban sem fizetnek belépőt a látogatók. Mi taga­dás, a mai helyzetben sok embernek ez is felér egy királyi jutalommal... (gazdag) A HORVÁT KÜLÜGYMINISZTER INVITALASA Bátran (vagy a bátrak?) utazzanak az Adriához UJ Szó-tudósítás Mindössze 33 és fél órán át tartott a sikeres horvát hadművelet a Nyugat-Szlavóniá­ban élő szerbek ellen, tudtuk meg első kézből Mate Granictól, aki tegnap rövid sajtóértekezle­ten foglalta össze másfélnapos pozsonyi tárgyalásainak ered­ményeit. Granic, aki miniszterelnök-he­lyettes és külügyminiszter egy személyben, hozzáfűzte: a hor­vátok nem válaszoltak egyetlen provokációra, még a Zágráb el­leni támadásokra sem. Elmon­dása szerint a horvát fél kész tárgyalni a szerbekkel, de számí­tásba sem jöhet a területi auto­nómia. A horvát politikus szerint Zágráb a konfliktus békés ren­dezését tartja kívánatosnak, va­lamint - megfogalmazása sze­rint - „az ország reintegráció­ját". (Folytatás a 2. oldalon) Napsütéses idő lesz holnap, így jósolják a meteorológusok. Pihe­nésre, szunyókálásra, családi sétá­ra vagy hétvégi házba, kertbe csábí­tó. Vajon van-e ember ebben az or­szágban, aki mindennapjainkat sok­féle gonddal, bizonytalansággal borzoló világunkban ne vágyna leg­alább néhány órás kikapcsolódás­ra, ne érezné azt, amit egy lengyel íróember szellemesen megfogalma­zott: Állítsátok meg a Földet, ki aka­rok szállni... És hát holnap, ugye, va­sárnap. Hiszem, hogy sok ezer hazai ma­gyar hívő nem pihenéssel tölti majd az idejét, hanem útrakel, és ismét eljön Komáromba. Kisebbségi lé­tünk szempontjából halálos bűn, végzetes hiba lenne itt és most a tétlenkedés vagy a csüggedés, mert sötét felhők gyülekeznek fejünk fö­lött. Mert iskoláinkat, templomain­kat akarják elorozni tőlünk, anya­nyelvünk használatától, alapvető emberi jogaink érvényesítésének le­Ne hagyjuk a templomot hetőségeitől szeretnének megfosz­tani bennünket. Végiglapoztam az Új Szó áprilisi számait: szinte nem is volt olyan nap, amikor ne közöl­tünk volna újabb és újabb riasztó hírt a mostani parlamenti többség és az államhatalom birtoklásának tudatától még inkább begőzölt, egy­re gátlástalanabb politikai, kulturá­lis diktátorok rombolásairól, sötét terveiről. Nincs már hova hátrál­nunk. Ha feladjuk iskoláinkat, templomainkat, kimondjuk önma­gunk, magyarságunk fölött a halá­los ítéletet. Bevégeztetett, mert gyermekeinknek, unokáinknak nem lesz hol magyar verset, magyar imát tanulniuk. Legfeljebb odahaza, később már ott sem... Döbbenetes a hatalom cinizmu­sa, minden észérvet, értelmes ellen­véleményt lehengerlő pöffeszkedé­se. Felháborító, hogy mekkora ve­hemenciává/ és arroganciával ipar­kodik múlt századbeli nemzetállami eszméket vastörvényekkel ránk erőszakolni. Miközben bennünket kiáltanak ki bűnbaknak, nacionalis­tának. Holott ők sértenek - és egy­re vérlázítóbban - jogot. Mi pedig csupán védjük jogainkat. Demokratikus Szlovákiában sze­retnénk élni, ezt az országot szeret­nénk ezután is hazánknak tekinte­ni. Ám köztudottan haza csak ott van, ahol jog is van. Senki sem vitat­ja egyetlen szlovák nemzetiségű ál­lampolgár jogát, hogy bárhol ebben az országban anyanyelvén taníttat­hassa a gyermekét, így imádkozhas­son bármelyik templomban, s így ér­tesse meg magát a közéletben. Alapvető joga a szülőnek az is, hogy szabadon megválaszthassa: milyen tanítási nyelvű iskolába íratja gyer­mekét, milyen nyelvű egyházi szer­tartáson vesz részt. Aki viszont ma­gyar iskola és magyar keresztelő, esküvő, temetés, mise mellett dön­tött, legyen lehetősége ezt a jogát gyakorolnia. Elsősorban szülőföld­jén, íehetőlog lakóhelyén is. Két hete életveszélybe került ok­tatási és művelődési intézményeink megmaradása és gyarapodása érde­kében hallattuk szavunkat. Holnap magyar papi hivatásokért, szlováki­ai magyar püspökségért, temploma­inkért imádkozunk. A keresztény ér­tékrendnek megfelelő hittel, el­szántsággal. Illetékesek évek óta fi­gyelmeztetnek arra, hogy nincs megoldva a szlovákiai magyar pap­képzés, egyre több egyházi közös­ség magyar lelkipásztor nélkül ma­rad. Akadnak ugyan jószándékú szlovák papok, akik dicséretes igye­kezetükben törve ugyan, de magya­rul is hirdetik Isten igéjét, ám még­sem ez a megoldás, hiszen a Szent­szék szerte a világon azt szorgal­mazza, hogy a hívőknek legyen le­hetősége anyanyelven egyházi szer­tartásokat hallgatni, anyanyelven kommunikálni lelkipásztorával. A szlovákiai magyar hívőket miért fosztják meg egyre több helyen ezeknek az alapvető jogainak a gya­korlásától? Nem elegendő mind­erről csak beszélni, csak sopán­kodni. Végre cselekedni kell, úgy is, hogy elmegyünk Komáromba, rész­vételünkkel nyomatékot adva sen­kit sem sértő igényeinknek. Napsütéses idö lesz holnap. És derűsebb lesz a vasárnap, ha sokan, nagyon sokan ott leszünk Komá­romban. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents