Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-30 / 124. szám, kedd

1995. május 30. VELEMENY ÚJ SZ Ó [5] Orvosolható potenciazavarok Ha elfogadjuk, ha nem, a testi érintkezés a párkap­csolat velejárója. „Célja nemcsak a nemzés, hanem az örömszerzés is. Előfordul viszont, hogy a testi kapcso­lat nem jön össze. Nem ér­zés-, hanem - merevedéshi­ány miatt. A mai rohanó, stresszel teli világunkban egyre több férfi küszködik átmeneti vagy tartós poten­ciazavarokkal. Míg az átme­neti merevedési nehézsége­ket a pszichológus, többnyi­re rövid időn belül meggyó­gyítja, a tartós(abb) rendel­lenesség orvoslására az uroló­gus, illetve a szexológüs hi­vatott. Persze csak akkor, ha a férfi feltárja panaszait. A zavar kezdeti stádiumá­ban, amikor „csak" szervi és nem halm.ozott (lelki) gon­doktól kell megszabadulnia. Áprilistól az amerikai Up­john gyógyszergyár új ter­mékkel, injekcióval, kívánja segíteni nálunk is az impo­tens férfiakat. Az injekció helyi - naponta egyszer, he­tente legfeljebb háromszor - alkalmazásával áthidalha­tó a zavar olyannyira, hogy a parnerek nemi élete mind­két fél számára újból a gyö­nyör forrása lehet. A prosz­taglandin injekciók a nemi szerv vérellátását segítik, s egyidejűleg a szervi bajokat is orvosol(hat)ják, miközben jótékonyan hatnak a rászo­ruló pszichikájára. Olyannyi­ra, hogy visszaáll(hat) a po­tenciazavar előtti állapot, s megszűnnek a merevedési problémák. Tegnap az Upjohn gyógy­szergyár képviselői sajtótá­jékoztatón, majd ezt kö­vetően szemináriumon mu­tatták be új terméküket. Dr. Ján Breza professzor, a po­zsonyi Dérer Kórház urológi­ai klinikájának főorvosa és dr. Ján Vrabec szexológus, a Szlovákiai Szexológiai Tár­saság elnöke a honi férfiak potenciazavarairól számol­tak be: minden tizedik férfi, korra, való tekintet nélkül, veszélyeztetett. Leginkább a szív- és érrendszeri megbe­tegedésben szenvedők, a cukorbetegek és nagymér­tékben a gerincsérüléses férfiak küszködnek potenci­azavarokkal. A prosztaglan­din injekciónak káros mel­lékhatása nincs, viszont félő, magas ára (egy adag kb. 600 korona), valamint az, hogy az egészségbiztosí­tó nem járul hozzá a költsé­gek fedezéséhez, meggátol­hatja szélesebb körű elterje­dését. (péterfi) Július elsejétől drágábban TA SR-hír A kormány mai ülésén újra meg­tárgyalja a már a múlt héten napi­renden volt tömegközlekedési tari­fák emelésének kérdését. Az autó­buszközlekedésben július elsejétől a következő változások várhatók: a jegyek ára kb. 10 százalékkal emel­kedik, a munkásbérleteket pedig felváltja egy szélesebb körben hasz­nálható bérlet. A diákbérletek ese­tében az utaskilométer ára 4 fillér­ről emelkedik (12 fillérre). A féljegy­re jogosultak életkorát 16 évről 15 évre csökkentik, a diákok esetében a kedvezmény lehetőségét pedig csupán 25, legfeljebb 28 éves korig adják meg. A testi fogyatékosok kedvezményei nem változnak. A vasúti közlekedés esetében a jegyek 20 százalékos emelésével számolhatunk. A diákbérleteknél a dotáció 93 százalékos aránya 80 százalékra csökken, a testi fogyaté­kosok esetében 50 százalékos do­tációval számolnak. A nyugdíjasok egységesen féljegyre jogosultak. A féljegyet használó gyerekek életko­rát a jelenlegi 16 évről 15 évre csök­kentik. E módosítást azzal indokolja a közlekedési minisztérium, hogy a közlekedési szféra krónikus pénzhi­ánnyal küzd. Az autóbusz-közleke­dés például karbantartásra, beru­házásra 2,21 milliárd koronát igé­nyel, az állami költségvetés csupán 1,5 milliárd koronát különített el e célra. 92,7 MHZ - STAR RADIO Nonstop csillag Érsekújvár felett Bő három hónapja egy új rádióadást, a 92,7 M Hz-es ultrarövid hullámon sugárzó Star Rádió adását hallgathatják Érsekújvár és környéke lakói. Az 1995. február 22. óta működő rádió tulaj­donosát, Pintér Gyulát arrói kérdeztük, hogyan startolt a Star? - Több évig amatőr zenészként működtem, egy kollégám pedig le­mezlovas volt, és gondoltunk egyet: lehetne-e ezt profi módon is csinálni, mondjuk egy rádióban. A licenckérvényt 1993. március 15­én adtuk be, és csak 1995. febru­ár 22-én kaptam meg az enge­délyt. Méghozzá úgy, hogy 24 órát kaptunk az adás beindítására. Be­indítottuk. Tizennyolc állandó és hét külsős alkalmazottal dolgo­zunk, székhelyünk Érsekújvárott van, és kb. 30-40 kilométeres kör­zetben vehető az adás. • Végeztek valamiféle piackuta­tást, mielőtt belevágtak? - Kisebb piackutatást végez­tünk, úgy láttuk, van rá igény. Érsek­újvár és vidéke eléggé erős vállal­kozói szférával rendelkezik, e ré­tegnek hirdetői, reklámozási le­hetőséget tudunk kínálni. Tulaj­donképpen ilyen bevételekből kí­vánjuk fenntartani a rádiót. • Ki támogatja önöket? - A városi hivataltól olyan segít­séget kapunk, hogy helyi jellegű hí­rekkel látnak el bennünket. Ez szép, és mi szívesen fogadjuk, de most elsősorban pénzre lenne szükségünk. Reméljük, hogy idővel majd az önkormányzattal is sikerül jó kapcsolatot kialakítani, hiszen gondolom, a város is fogja támo­gatni a maga rádióját. Ez abból a szempontból is jelentős, hogy Szlo­vákiában ez az egyedüli kétnyelvű rádió. Egyszer a magyar hallgatóké az éter és a telefonvonalak, más­kor a szlovákoké, és ez minden­képpen segít a kölcsönös toleran­cia fejlesztéséhez, amire ilyen ve­gyesen lakott városban nagy szük­ség van, s gondolom, ezt az önkor­mányzat is tudatosítani fogja. • Hogyan oldják meg a két­nyelvűséget? - Kezdetben úgy gondoltuk, hogy egyszerűbb lesz olyan műsor­vezetőket felvenni, akik mind a magyar, mind a szlovák nyelvet tö­kéletesen beszélik, de gyorsan ki­derült, hogy ilyen műsorvezető nincs. Úgy oldottuk meg a dolgot, hogy felosztottuk a műsorokat, és az egyikben a magyarul, a másik­ban a szlovákul tökéletesen be­szélő műsorvezetők szerepelnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem beszélik mindkét nyelvet. Ha a szlovák nyelvű műsorba a hallga­tó magyarul telefonál be, akkor magyarul válaszolnak neki, és for­dítva. • Mennyi műsoridőben, milyen műsort sugároz a Star rádió? - A hét 7 napján, napi 24 órá­ban sugárzunk. A zenei és rek­lámműsorok mellett publicisztikát és híreket is adunk. A reggel hat órai híreket például az Új Szó alap­ján állítjuk össze. A publicisztikai műsorok keretében minden ked­den jelentkezik a Sztár in Star című műsor, amelyben ugyan nem vi­lágsztárokat, de a környéken elis­mert egyéniségeket hívunk meg a stúdióba. • Február 22. óta bő három hó­nap telt el. Végeztek ezalatt vala­milyen felmérést a hallgatottság­ról? - A múlt héten kaptuk meg an­nak a felmérésnek az eredménye­it, amelyben 1233 embert kérdez­tek meg, és a megkérdezettek 67 százaléka azt állította, hogy rend­szeresen hallgatja a rádiónkat és elégedett a műsorral. Reméljük, a vállakozók is megbarátkoznak a Star rádióval. (gaál) í SZÁLKA ÉS GERENDA Igazolatlanul? A. M.: Egy magánvállalko­zónál dolgozom. A munkál­tatóm nem hajlandó egyál­talán semmiféle (orvosi vagy más) igazolást fizetni. Mindenre szabadságot kell kérnem. Azt szeretném megtudni, hogy a munkál­tatómnak joga van-e eh­hez? Ön a kérdése felvetésekor nyilván arra gondolt, hogy a je­lenlegi munkáltatója a munká­ból való igazolt távolmaradást nem hajlandó kifizetni, erre az időre munkabér-megtérítést fo­lyósítani. Látni kell, hogy itt vi­szont még az úgynevezett orvo­si igazolásoknál is két eset for­dulhat elő. Az orvos kiállíthat önnek egy olyan igazolást, mely­nek értelmében önt munkakép­telennek ismeri. Ha teljesíti a táppénz megítélésének feltéte­leit, akkor a munkáltatója gya­korlatilag csak azt lenne köte­les önnek elintézni, hogy a táp­pénzt megkapja. Ez nem jelent­het problémát ott, ahol a mun­káltató az alkalmazottait beje­lentette a regionális biztosító­ba, és rendszeresen fizeti utá­nuk a törvény által előírt biztosí­tási díjat. Nagy baj lenne az, ha a munkáltatója ilyen (táppén­zes) igazolást nem lenne hajlan­dó „kifizetni", mivel ebből arra lehetne következtetni, hogy nem jelentette be önt a beteg­ségi, és valószínűleg az egész­ségügyi és a nyugdíjbiztosításra sem. Vannak persze más orvosi igazolások is; az orvos például igazolhatja azt is, hogy kezelte vagy kivizsgálta önt, és ilyen esetben úgynevezett munka­bér-megtérítés jár, ha ezt nem lehetett a munkaidőn kívül elin­tézni. A Munka Törvénykönyve végrehajtó rendeletének függe­léke több hasonló esetről tesz említést (igy például a családta­gok szükséges kivizsgálásával, kezelésével, gyógyításával kap­csolatban). Ha a munkáltatója mondjuk egy orvosi kivizsgálással, keze­léssel stb., kapcsolatban utasít­ja önt, hogy kérjen szabadsá­got, akkor egyértelműen tör­vénysértően jár el, ha ez a ki­vizsgálás, kezelés nem oldható meg munkaidőn kívül. Ezt a kö­rülményt azonban önnek kelle­ne igazolnia. Ami a levelében említett „más" igazolások el nem ismerését illeti, pontosabb információkra lenne szüksé­günk ahhoz, hogy a kérdéseit megválaszoljuk. (fekete) A tudás mint engedetlenség Szülőértekezlet szülőértekezletet ér, miközben az oktatási minisztérium vígan tisztogat. De nemcsak ám tanügyi igazga­tókat, iskolaigazgatókat vált le, immár elkezdődött a tan­könyvek és az iskolai könyvtárak ellenőrzése is. Dunaszerda­helyen van olyan iskola, ahol a minisztérium kirendelt ko­misszárja az iskola könyvtárának katalógusát vizslatja. Azo­kal a könyveket keresi, amelyek megrontják a magyar diákot, amelyek nem a szlovák hazafiságra, hanem a magyar irreden­tizmusra tanítják - állítólag. Egyidejűleg szerveződnek az állampolgári engedetlenség szülői bizottságai. Bevallom, nem repesek az örömtől. Végül­is megint a szülő és a gyerek viszi majd el a balhét. Nem mintha tartanék valamitől, az oktatási minisztérium vagy va­lamely hatóság bosszújától. Sokkal többről van itt szó, mint a szülők bátorságáról vagy gyávaságáról. Ismerve, milyen túlterheltséget kell elviselniük a gyere­keknek az iskolában, egyáltalán nem repesek az örömtől, hogy majd valamikor, s ahogy a dolgok állnak, inkább előbb mint utóbb, kötelező lesz nem engedni iskolába a gyereke­met. Az elmulasztott órákat igencsak megterhelő többletta­nulással lehet majd bepótolni, aminek örömeit van szeren­csénk megismerni egy-egy influenzajárvány idején. Ráadá­sul, sehol sem hivatkozhat egy felvételiző diák arra, hogy ál­lampolgári engedetlenség miatt nem tanulta meg, amit tudnia illik. Tehát: először is a diák húzza a rövidebbet, másodszor a szülőnek főhet a feje, hogy a bizonytalan ideig elhúzódó engedetlenségi akció alatt ki vigyáz a mondjuk éppen alsóta­gozatos gyerekére. Ennél sokkal fontosabb, hogy legyen elegendő szülő, aki magyar iskolába íratja a gyerekét. Márpedig sokkal meggyőzőbb lenne, ha holmi engedetlenségi kampányok szervezése helyett a pedagógusaink a tanításra, a nevelésre fordítanának nagyobb gondot. Nincsen az a kemény diktatú­ra, amely naponta ellenőrizni tudná a becsületes tanárembert, mire tanítja diákjait. Ez az. állampolgári engedetlenségi mozgalom, amit majd a szülőkkel hajtatnak végre, igencsak ki van találva. A pedagó­gus valószínűleg azon a reggelen ugyanúgy megjelenik az is­kolában, mint máskor, csak hát éppen a magyar szülők nem engedték iskolába a gyerekeiket. Szegény feje, nem tud mit tenni: vagy haza megy, vagy rendbe teszi a szertárt, vagy a miniszteri biztos felügyeletével engedelmesen elkezdi lese­lejtezni az irredenta eszmeiségűnek ítélt könyveket. Boldog idilli polgári engedetlenség következik, aminek a szülők az okozói. Nem lepne meg, hogy ahogy eddig sem jutott senki­nek eszébe, ugyanúgy ezután sem döbbenünk rá: a magyar is­kolák színvonalát kellene emelni. Akár szülői segítséggal,-tá­mogatással. Mi lesz akkor, ha akár egyetlen gyereket is elküldenek a szülei iskolába, amikor meghirdetik az állampolgári enge­detlenséget? Mint engedelmes állampolgár, aki van olyan bolond, hogy rendesen befizeti az adóját, elvárhatom-e: egy szem gyerekemet ugyanúgy tanítsák, mintha huszonhármán lennének az osztályban? Egyáltalán: kevésbé leszek-e rendes magyar, amiért csupán tudást szeretnék adni gyerekemnek, még a politikai csetepaték közepette is? Nem tetszik nekem ez az engedetlenségi akármi. Mert raj­tam nem múlik sem az alternatív oktatás, sem a magyar okta­tásügy sorsa. Húsz éve ágálok mellette, hatástalanul. Ha nem is nőtt az arányuk, de számszerűen egyre többen vannak azok, akik szlovák iskolába adták gyerekeiket. Le vannak ír­va. Magyar szülőként csődöt mondtak, magyarnak már gye­rekként elvesztek. Még akkor is, ha nem tudnak olyan szol­gálatkész pecsovicsokká válni, hogy naponta ne vágnák a fe­jükhöz származásukat. Akkor már legyen az a kölyök tisztes­séges magyar. De nemcsak ezért, hanem a két nyelv termé­szetes ismeretéért, a világ és embertársai iránti nyitottság bi­zonyosságáért. DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Slota és Torgyán - egy gyékényen A napokban újraolvastam a szlovák-magyar alap­szerződés megkötésének le­hetőségéről az utóbbi fél év­ben megjelent sajtónyilatkoza­tokat, a múlt hét elején pedig a televízióban végignéztem a magyar parlamentből közvetí­tett ratifikációs vitát, és összegzésképpen annyit min­denképpen meg tudtam állapí­tani, hogy a magukat nemze­tibbnek minősítő politikusok ellenérveinek döntő része mind Budapesten, mind Po­zsonyban ugyanolyan táptalaj­ban leledzik. A történelem hu­muszában. így egészen groteszk helyzet alakult ki. A népszerűség-haj­hászás piacán olyan politiku­sok kerültek egy gyékényre, akikről ezt korábban soha nem feltételeztük volna. Ha nem a szlovákiai magyarságjövőjéről, a Kárpát-medence békéjéről, a „délszláv megoldás" elkerülé­se lehetőségeinek kereséséről lenne szó, én bizony most nem komolykodó kommentárt írnék e jelenségről, hanem humoros­ra venném a figurát. Még csak nem is kellene túlságosan meg­erőltetnem a fantáziámat, hogy takaros bohózatot írjak arról, ahogy Ján Slota, Víťazos­lav Móric és Roman Hofbauer találkozik egy hatalmas cse­resznyéstál körül Torgyán Jó­zseffel és Maczó Ágnessel. Ez még mindig hagyján len­ne. Ugyanis sem a Szlovák Nemzeti Pártnak, sem a Füg­getlen Kisgazda- és Polgári Pártnak nincsenek (vagy alig vannak ) külkapcsolatai. Tehát nemzetközi fórumon senki sem marasztalná el őket. Slo­táékat legfeljebb Zsirinovszkij feddhetné meg szélsőségessé­gük miatt. Csakhogy Vlagyimir Volfovics inkább a túlzott enge­dékenység miatt neheztel a szlovák nemzetiekre. A rózsa­dombi magyar kisgazdavezér pártjának formálisan ugyan van nemzetközi kapcsolata, ezt azonban a nyugati testvér­pártok szervezete éppen szü­netelteti, mert furcsa, Nyuga­ton teljesen ismeretlen típusú konzervativizmust testesít meg az FKgP. Slotáék és Torgyánék szinte nem is tagadják, hogy a „töme­gek megmozgatása" (értsd raj­ta: szavazatszerzés) érdeké­ben ellenzik az alapszerződés ratifikálását. A baj az, hogy mind Szlováki­ában, mind Magyarországon egész komolynak látszó pártok reprezentánsai is teljes vehe­menciával beálltak az alap­szerződés megkötésének he­lyességét tagadók sorába. We­issék is fanyalognak, Fideszék is bonyolult jogi konstrukciókat alkotnak különvéleményük de­monstrálására, a Magyar De­mokrata Fórum disztingvált ve­zéregyéniségei szintén „nem"­et mondanak, Trianont emle­getik, és e kérdést illetően a mi Demokratikus Uniónk pártve­zetői is úgy tesznek, mintha el akarnák titkolni, hogy szegről­végről liberálisnak tekintik ma­gukat. Az alapzerződés-ellenesség­ben ezek a pártok végül is, ha beismerik, ha tagadják, mind­annyian találkoznak a nemzeti barikádnak ugyanazon az olda­lán. Igaz, rühellik ezt némely pártvezetők, a végeredményt azonban ez a legkisebb mér­tékben sem befolyásolja. És a végeredmény: a közös hazafi­as cseresznyéstál körüli gyüle­kezés. Nem lehet előre megjósolni, hogy Torgyánnak és Orbánnak, az MDF-nek és a DBP-nek, a DU-nak és a magyarországi ke­reszténydemokratáknak hány szavazatot hoz a legközelebbi választásokon a ratifikálás el­lenzése. Ezt ne is találgassuk. Az azonban gyanítható, hogy az európai törekvésektől való elzárkózásuknak kinyilvánítá­sára majd miként reagálnak a Szocialista Internacionáléban, meg a konzervatív, illetve a li­berális pártok nemzetközi szer­vezeteiben. Amelyek, ugye, egybehangzóan helyeslik az alapszerződés megkötését. Van egy pikantériája a ma­gyarországi pártok magatartá­sának. A két kormánypárt ve­zetői a legnagyobb nyilvános­ság előtt ki merték jelenteni, hogy a szlovákiai magyar pár­tok helyeslik az alapszerződés megerősítését. Viszont az el­lenzéki pártok úgy tudják, a szlovákiai magyar pártok ellen­zik a két miniszterelnök által aláírt dokumentum parlamenti jóváhagyását. Mindkét „tábor­ban" úriemberek vannak. Állí­tásaik azonban annyira ellen­tétesek, hogy azt kell gondol­nom, hogy - már bocsánat az erős fogalmazásért - itt valaki hazudik. Hazudjanak, rendben van. De ne a hatszázezer szlovákiai magyar rovására tegyék. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents