Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-30 / 124. szám, kedd

F 61 ÚJ SZÓ RÉGIÓK 1995. május 30. IPOLYNYITRA Falu, amelyet kettészelt az államhatár Híre, neve szinte észrevétlenül elfolyt, mint a falun áthala­dó öreg folyó, az Ipoly. Vagy, ahogy arrafelé az Idősebbek nevezik, az Ipó. Neves volt az Ipolynyitrai vízimalom, amely­be nemcsak a környékről, hanem Hontból és Gömörből Is szállítottak búzát. Egyszer csak feleslegessé vált. Leállítot­ták, majd szétszedték. Ma már csak a hatalmas betonala­pok emlékeztetnek arra, hogy a füzesekkel benőtt folyó partján egykoron valamilyen épület állott. A vízi erőmű nemcsak jót hozott Czibula József: újraélesztjük a hagyományokat (A szerző felvétele) Parasztporta fillérekért A két világháború között több fahíd szelte át a folyót, ma csak egy vezet át rajta, de az betonból készült. Az országút a kanyargós Ipoly-partra épült - valamikor, mert burkolata ugyancsak meg­kopott. Akárcsak a házak fala: egyik másik épületre már ráférne a tatarozás. - Vagy harminc család elköltö­zött a faluból - mondja keserűen Barta János, a község polgármes­tere -, a helyükre pedig romák költöztek be. Szinte fillérekért ju­tottak hozzá a hatalmas porták­hoz. Jó néhányan csak előleget fi­zettek, a többi pénzzel máig tar­toznak. Ipolynyitra a hetvenes évek elején került a Ga/saí Hnb irányítása alá, s dacára annak, hogy a szövetkezet elnöke, pártel­nöke és a hnb titkára mind ipoly­nyitrai származású volt, inkább visszafejlődött a falunk. Hatalmas épületek alapjait rakták le Gal­sán, az építkezés elemésztette a pénzt. A válás után egy fillért nem kaptunk tőlük, ami pénzünk van, azt azóta „kapartuk" össze. Határfolyó volt az Ipó A híd túloldalán, az útszéli pa­don egy borostás képű, idős fér­fi üldögél. Előre köszön, majd bemutatkozik, ő Ondrej Osa­dan. - Huncut volt a vízimalom mol­nára - nevet fel hangosan -, mi­nél távolabbról érkezett valaki, annál jobb lisztet kapott. A falu­beliek nem dicsérték, azt mond­ta, nekünk mindegy, milyen lisz­tet ad, mert mi úgysem visszük máshová. Itt nézze csak! - mutat a túlsó part felé -, ott állt valami­kor egy fahíd. Amikor megváltoz­tatták a határt, az Ipó határfolyó lett, s azon a hídon strázsáltak a katonák. No, de a templomunk a határ túloldalára esett. Nem törődtek velünk a katonák, akár­mikor átgázolhattunk a folyón. Aki a hídon ment, annak útleve­let kellett felmutatni. Jártunk mi lányok után is a másoldalra, nem őrizték szigorúan a határt, mint most. Egy ember meghalt Az egysorházas falu végén al­kalmi vezetőm egy rozsdás csőhöz vezet, amelynek egyik vé­ge a földbe nyúlik, a másik vége a levegőben lóg. - A kilencszázhuszas évek ele­jén történhetett - mondja -, ami­kor a salgótarjáni bányaipari vál­lalattól fúrásokat végeztek a falu­ban. Majdnem 600 méter mé­lyen lefúrtak, amikor jódos víz szökött a magasba. Azt mondják, 40 méter magasan kilövelt. Amerre a szél elvitte a vizet, ott semmi növényzet nem maradt meg. Losoncról a festők ide jár­tak földért. Azt mondták, kiváló­an megfelelt meszelésre. Végül a furatot eltömítették, a kevés vi­zet, amely felszivárgott a felszín­re, bevezették az Ipóba. Azért ke­rült ide ez a vascső. Persze átcsi­náltuk, és ma is hordjuk innét a vi­zet. De vigyázni kell, mert régeb­ben a kiáramló gáztól egy ember meghalt. Amjnt azt a polgármestertől megtudtuk a föld mélye Ipolynyit­rán valóban nagy mennyiségű jó­dos vizet tartalmaz. Egy cseh ál­lampolgárt komolyabban foglal­koztatja a víz feltárása, s elkép­zelhető, hogy hamarosan konk­rétjavaslattal áll elő. Persze min­dez pénz kérdése, mivel az ere­deti furatot meg kell újítani, ami a nyolcvanas évek végén készült tervezet szerint kb. 2 millió koro­nába került akkor. A polgármes­ter szerint most legalább a két­szerese lenne. Ennek ellenére az érdeklődő nem tett le szándéká­ról. Gyűjti a pénzt. FARKAS OTTÓ Mivel községünk környékén valaha nagy mennyiségű erdő volt, és abban gazdag élővi­lág, köztük sok farkas, így lett a falu szimbóluma egy lomble­velű fa és az annak támaszko­dó két farkas - mutatja a köz­ség nevének eredetét szimbo­lizáló, 1713-ból származó cí­mert Czibula József, Farkasd polgármestere. - Most szeret­nénk ezt a szimbólumot felújí­tani úgy, hogy az ősi szimbó­lum mellett a község hivatalos megnevezése, Vlčany, de a magyar Farkasd név is fel len­ne tüntetve. FARKASD Farkasdnak ma 3500 lako­sa van, 80 százalékuk magyar, 20 százalék szlovák nemzeti­ségű. Czibula József az elmúlt négyéves időszakban is a falu élén állt. Ez alatt sikerült meg­valósítani a gázművesítés egy részét, 2,5 milliós költséggel egy butikcentrumot építettek ki a falu központjában, a har­madik nagy beruházás pedig a halottasház újjáépítése volt. Ez utóbbi épületet Izsák Ferenc helybéli fafaragó művei díszí­tik. A főhelyen egy dombormű látható az oldalfalon pedig a három vallás, a római katoli­kus, a református és az evan­gélikus vallás szimbóluma, lát­ható, de van a sorban még egy szabad hely, ahová idővel eset­leg a babtisták jelképe is felke­rül, mivelhogy ez a felekezet is egyre erősödőben van a falu­ban. Tervben van a víztisztító állomás és a szennyvízcsator­na-hálózat kiépítése, valamint egy egészségügyi központ lét­rehozása. Az ezerkétszáz mun­kaképes lakosból jelenleg több, mint négyszáz munkanél­küli. A helyzetet enyhítendő, szlovák-török közös vállalko­zásban létrehoztak egy varro­dát, ahol 20 nőt alkalmaznak, és jelenleg tárgyalnak egy szlo­vák-olasz vállalat létrehozá­sáról, ahol 150 nő kaphatna munkát. Egy időben Vágfarkasdnak is nevezték a falut, ami a Vág folyó közelségéből adódott. Vagy két éve két kilométerrel a község felett vízi erőművet kezdtek építeni a Vágón. - Ez bizonyos mértékben pozití­vum, mert egy turistaközpont kialakítását teszi lehetővé ­magyarázza a polgármester -, amihez az is hozzájárul, hogy falunk határában működik az egyedüli komp a Vág folyón, ugyanakkor azonban negatív jelenségre is számíthatunk: a talajvíz megemelkedésére, ami a mezőgazdaságban is nagy károkat okozhat. A falu vezetői 1993-ban gazdasági, sport- és kulturális együttműködésről szóló szerződést kötöttek a magyar­országi Polgárdi nagyközség­gel, amelynek közvetítésével az Európa Tanácson belüli gazdasági együttműködésbe is szeretnének bekapcsolód­ni. Az osztrák Neuhofennel az idén kötnek szerződést, és egy közös gazdasági tevé­kenységet is szeretnének lét­rehozni: a falu területén lévő termálvízforrást szeretnék egy egészségügyi létesítményben hasznosítani. A falunak 3500 hektár va­dászterülete és két jól működő vadászegyesülete van, a százötven tagú halász­társaság pedig a község tulaj­donában lévő tízhektáros ha­lastavon gazdálkodik. Az emlí­tett társaságok abban az év eleji „nagytakarításban" is ki­vették részüket, amelynek so­rán a község területéről két nap alatt több, mint száz te­herautó-rakomány hulladékot szállítottak el. Visszahozták a faluba a pünkösdi mulatság, valamint az évente megrendezett nagy­vásárok hagyományát. Ez utóbbit minden év október első hetében rendezik meg, és a polgármester szerint rövi­desen elérik a híres párkányi Simon-Júda vásár nagyságát. (gaál) Ahová a jódos víz kifolyik, ott megfehéredik a föld. A szerző felvétele VISSZHANG Kötelességemnek tartom, hogy reagáljak az Új Szó május 25-i számának 7. oldalán megjelent Visszhang című írásra, amelyben Dr. Zsolnay Ernő, Ipolyság polgármestere téves következteté­sekettár a nyilvánosság elé. A Magyar Polgári Párt elleni durva támadásnak tartom azon kijelenté­sét, amelyben a Munkásszövetség és az MPP „eszmei áramlatainak keveredéséről" beszél. Egyetértek azzal a mondatával, hogy „ritka az ilyen pártszimbiózus tájainkon". Annyira ritka, hogy tudtommal ilyen nem is létezik Szlovákiá­ban. Az MPP ipolysági helyi csoportja semmilyen kapcsolatokat nem tart fenn a Munkásszövetség­gel és a cikkben ecsetelt problémákhoz semmi köze. Nem tartom helyénvalónak, hogy vitapart­nerek saját igazuk bizonyítására teljesen kívülálló személyeket vagy csoportokat használnak fel vélt igazuk bizonyítására. Az MPP lejáratására tett kí­sérlet Zsolnay úr részéről nem tényeken, hanem hibás, szubjektív következtetéseken alapul. Az ilyen helyi jellegű problémák központi napilapok­ban való megoldása nem célravezető, és nem használ sem a problémák megoldásának, sem az érintetteknek GÁL MILAN az MPP helyi csoportjának elnöke Fogyóban a hazai cukor Tegnaptól 10 százalékkal emelkedett a cukor ára a rimaszombati Gemercu­kor Rt. üzleteiben. Ez azt Jelenti, hogy a raktári készlet ára Is ugyan­ennyivel dárgult, és a kerskedők is drágábban kapják a cukrot? - kér­deztük Pelle Tibor mérnököt, a Ge­mercukor Rt. igazgatóját. - A valóságban más a helyzet, mint amit az áremelésből a logika diktál. A tavalyi 40 napos kampány során mindössze 83 és fél ezer tonna cukorrépát dolgoztunk fel, s ebből a mennyiségből 8 700 tonna cukrot állítottunk elő. Szlovákiai viszonylatban is jóval kevesebb cukrot gyártottunk, mint amennyit a piaci viszonyok igényelnek. A felmérések szerint az ország lakossága 180 ezer tonnát igényel és mindössze 120 ezer tonnát állítottunk elő. A kampány után azonnal hatalmas kereslet mutatkozott a cukor iránt, mára a Gemercukor Rt. raktár­készletét az utolsó kilóig eladtuk - termé­szetesen a régi áron. Körülbelül másfél hét múlva a csomagolást is befejezzük. Tehát az ezután elszállításra kerülő mennyiség még a régi áron kerül a kereskedőkhöz. - Elfogyott a cukor, pedig a kampányig még legalább négy teljes hónap van hátra. Ez azt jelenti, hogy hazai cukor nélkül ma­rad a kereskedelem? - Valószínűleg igen. Hacsak a kormány nem szabadít fel valamennyit az állami tar­talékokból. A kampány óta ugyanis 15 ezer tonnát már felszabadított. Kisebb mennyi­séget hoztunk be Csehországból, a napok­ban pedig 30 ezer tonna érkezik, ha jól tu­dom Lengyelországból. Kormányrendelet értelmében az Állami Piacszabályozási Alap hozza be zsákokban, csomagolását a hazai cukorgyárak végzik. Hozzánk 1500 tonna érkezik, de csak a felét csomagoljuk kilós zacskókba, a másik felét átmenetileg raktározzuk. Bár ezt a cukrot tőlünk kapja majd a kereskedelem, az árával nem mi manipulálunk. Még körülbelül sem tudnám megmondani, hogy mennyi lesz kilója az import cukornak, azt viszont sejtem, hogy drágább lesz, mint a hazai termék. - Miből gondolja? - A cukor vámkedvezménnyel érkezik - 25 százalékos vámmal de ez mindenkép­pen emeli az árát, a csomagolási költsé­gekről nem is beszélve. Nem titok, 1 kiló cukor csomagolásáért mi 1,35 koronát ka­punk. - A behozott cukor elegendő lesz a kam­pány megkezdéséig? - Szerintem nem. Gondolom, hogy 10-15 ezer tonna hiányozni fog. Bár nem ismerem a kormány szándékát, elképzelhetőnek tar­tom, hogy a megmutatkozó különbözetet az állami tartalékokból egészíti ki. Egy biztos, amennyiben kereskedők hoznak be kül­földről, rájuk egyelőre nem vonatkozik a vámkedvezmény. Ha viszont megfizetik a 70 százalékos vámot, akkor még jobban megugrik a cukor ára. (farkas)

Next

/
Thumbnails
Contents