Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-25 / 120. szám, csütörtök

1995. május 25

. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ

Ó T\ SZLOVÁK-MAGYAR BARÁTI TÁRSASÁG „...csak most kezdtünk ismertté válni" Mint arról annak idején beszámoltunk, 1993 szeptemberében a Losonc melletti Rapp községben megalakult a Szlovák-Magyar Baráti Társaság. Elnökévé dr. Peter Gottreichet, alelnökévé Gerő Ervint választották. - Mi történt a társasággal az alakulás óta? - kérdeztük Gerő Ervin alelnököt. - Az alakulást követően fél évet vártunk, amíg a társaságot bejegyezték. Azóta számos politikai és kulturális rendezvényen vettünk részt, hiszen szeretnénk, ha minél többen tudnának rólunk. Számos külföldi és hazai szövetséggel, szervezettel, bizottsággal felvettük a kapcsolatot. • Hány tagja van? - Tagságunk létszáma hozzávetőlegesen száz fő. Nem sok, de állandóan gyarapodik, hiszen csak most kezdünk ismertté válni. • A napokban tartották Rappon első kongresszusukat. Született valamilyen állásfoglalás? - Társaságunk fő célja marad továbbra is a határok könnyebb átjárhatóságának a szorgalmazása, a Kassa-Pozsony közötti útvonalak korszerűsítése, természetesen Losoncon és Ipolyságon keresztül. Szeretnénk bebizonyítani, hogy az a két nemzet, amely évszázadokig békésen élt egymás mellett, továbbra is békésen meg tud élni egymás szomszédságában. Szeretnénk kiküszöbölni a két nemzet közötti súrlódásokat, és minél több szlovák polgárral beszélni arról, hogy ne hallgassanak az északról jött politikusokra, akik egymás ellen uszítani jönnek a délvidékre. • Hogyan oszlik meg a tagok nemzetiségi összetétele? - Körülbelül 30 százalék szlovák és 70 százalék magyar a tagságunk aránya. Az átlagéletkor kb. 40-45 év. • Milyen önálló rendezvényre készülnek a napokban? - A közeljövőben nincs kilátásban semmilyen önálló rendezvény, az ősz folyamán tervezünk egy szélesebb körű fórumot, amelyre három nagykövetet hívunk meg. Május első hetén kerestük fel Pozsonyban Boros Jenő magyar nagykövetet, akit személyesen hívtunk meg a valószínűleg október 11-én megtartandó fórumunkra. Egyben kértük a közbenjárását, mivel nagyon szeretnénk, ha rajta kívül Eva Mitrová, a Szlovák Köztársaságmagyarországi nagykövete is részt venne, valamint a Cseh Köztársaság szlovákiai nagykövete. (farkas) 1995. JANUÁR 1-JÉTŐL NEMZETI REZERVÁTUM KÖBÖLKÚTON A Párizsi mocsár ba, amelyeket a helyi vadászok (vagy orvvadászok?) céltábláknak használtak. Szennyvíztisztítót mielőbb! A fent leírtakból bizonyára kitűnik, hogy az SZTTSZ köbölkúti szervezete működésének tíz éve, amelyből öt az állambiztonsági hivatal szigorú felügyelete alatt telt el, nem volt hiábavaló. Eredményeikre nemzetközi szinten is felfigyeltek. Például a Duna melléki államok tudósaiból verbuválódott csapat a nemrégiben négy napot töltött a Párizsi mocsárban, ahol a neves szakemberek hidrobotanikai megfigyeléseket végeztek. A brünni Miroslav Čapek ornitológus a vegetációs időszakban havi rendszerességgel már huzamosabb ideje ellátogat Köbölkútra, és ott különféle megfigyeléseket végez. Ottjártamkor is éppen a mocsárterületén sétálta megszállott tudós, aki kérdésemre elárulta, hogy 24 órás körútja során többek között a madarakat szágnolja. Tán furcsán hangzik, de minden bizonnyal igaz: a számolást hallás után csinálja. A köbölkúti természetvédők több tervet készítettek. A községi hivatallal a munkanélküli alap támogatásával szeretnék megoldani a nemzeti rezervátum állandó őrzését. Jozef Medveď állítja, hogy 4-5 ember munkája elegendő lenne ahhoz, hogy illetéktelenek ne lépjenek a természetvédelmi területre. Már felajánlotta anyagi segítségét a nádvágással foglalkozó társaság, s bízik abban, hogy az illetékes szervek hozzáállása is pozitív lesz. Továbbá szeretnék elérni, hogy Köbölkúton mielőbb épüljön fel a szennyvíztisztító, ugyanis természetbe kiengedett szennyeződések azon túl, hogy rongálják az ivóvíz minőségét, káros hatással vannak a mocsárra is. KOSÁR DEZSŐ A szerző felvételei Köbölkúton, a Párkánytól mintegy 18 kilométerre északnyugat irányába található községben az utóbbi néhány év alatt többször is megfordultam, sőt barátaimnál több éjszakát is eltöltöttem, arról mégsem hallottam, hogy a község kataszterében, nem kevesebb mint 400 hektárnyi természetvédelmi terület ta látható. Pedig amint arról Jozef Medved'től, a Szlovák Természet- és Tájvédők Szövetsége (a továbbiakban SZTTSZ) köbölkúti helyi szervezetének elnökétől tudomást szereztem, a Párizsi mocsárként ismert köbölkúti nemzeti rezervátumban az évszaktól függően 106-108 állatfaj él, ebből 66 a madár. Az elátkozott zsilipkapu Megszállott természetvédők Hogy honnét is kapta a köbölkúti ingoványos terület a Párizsi mocsár nevet, arról megoszlik a történészek véleménye. Mindenesetre érdekesnek látszik az az elmélet, miszerint Napóleon hadseregének szökevényei huzamosabb ideig tartózkodtak a mocsárban, ezért róluk nevezték el a természetvédelmi övezetet. Éppen tíz esztendeje annak, hogy a Köbölkútra költözött lelkes természetvédő, Jozef Medveď kezdeményezésére vagy tucatnyi természetbarát közreműködésével megalakult az SZTTSZ helyi szervezete. Az amatőr természetvédők figyelmüket és energiájuk nagyobb részét a Párizsi mocsár közelségéből adódóan a védett területen található állat- és növényvilág védelmére fordították. Mert annak ellenére, hogy természetvédelmi területként tartották nyilván a nádast, sem a falubeliek, sem pedig a környékbeli vállalatok nem tartották szükségesnek a környezetvédelmi területre vonatkozó előírások betartását. Ennek következtében több, a mocsár területén azelőtt megtalálható állatfaj teljesen kipusztult, a mocsár mesterséges lecsapolásának következtében szinte felbecsülhetetlen károk érték a halállományt, ami a madarak nagyarányú elhullását vonta maga után. Amíg a köbölkúti környezetvédők nem emelték fel szavukat, telente a nádast teljesen lekaszálták, nem törődve azzal, hogy hány költöző madár fészkét teszik tönkre. Mára már a nádvágás olyannyira megváltozott, hogy a nádvágó társaság kizárólag a szakavatott ornitológusokkal való egyeztetés után lát munkához úgy, hogy bizonyos helyeken meghagyja a nádat. Régebben a nádas mentén található tőzegtelep üregeit a párkányi papírgyárból odaszállított fakéreghulladékkal töltötték fel. Ennek az értelmetlennek tűnő műveletnek az lett az eredménye, hogy a fakéreg elbomlásának következtében olyan káros anyagok keletkeztek, amelyek megmérgezték a mocsárban élő halakat és kétéltűeket. A természetvédők kitartó érvelésére volt szükség ahhoz, hogy a papírgyár vezetői belássák: a hulladék tárolására más helyet kell keresniük. Zsilipkapu, de minek? A Párizsi mocsár legnagyobb tragédiáját egy 1965-ös erőszakos beavatkozás okozta, amikor is a Povodie Dunaja vállalat árvízvédelmi szempontokra hivatkozva egy mesterséges csatornát és egy zsilipkaput épített a mocsár mentén. Tette ezt az emlékezetes '65-ös nagy dunai árvíz után. Ugyan mára már bizonyítást nyert, hogy a Duna vízállása és a mocsár között semmiféle összefüggés sem fedezhető fel, annak ellenére az árvízvédelemmel foglalkozók évente rendre lecsapolják a mocsarat. Volt olyan esztendő, amikor a vízmennyiségnek mintegy a felét engedték le, volt amikor a kétharmadát, vagy még attól is többet. Tavaly akkora mértékű túlkapásra került sor, hogy a mocsár sokkal inkább hasonlított egy sivatagra, mint olyan lápos,, ingoványos területre, amelyet az ott tartózkodó állatvilág kedvel. A lecsapolás következtében a mocsárnak még arról a részéről is eltűnt a víz, ahol normális viszonyok közepette legalább 80-100 centiméteres a vízszint. így hát nem csoda, ha tavaly a falusiaknak nem kellett titkon belógatni a csalijukat ahhoz, hogy valami horogra akadjon. Elég volt csupán kimenniük a mocsár területére, és ott puszta kézzel szedhették össze a védtelenségükben vergődő halakat. A mocsár lecsapolásától elkeseredve írt levelet Jozef Medveď az akkori környezetvédelmi miniszternek, aki azon túl, hogy megköszönte a köbölkúti aktív környezetvédők áldozatos munkáját érdemben semmit sem tett. Zlocha úr, a környezetvédelmi tárca jelenlegi birtokosa is nehezen adta be a derekát, viszont egy személyes találkozó alkalmával sikerült meggyőzni őt arról, hogy a köbölkútiak nagyon is komolyan gondolják a falu kataszterében található mocsár védelmét, ezért 4300 amerikai dollárt ajánlott fel egy, a Párizsi mocsarat megmentő tervdokumentáció kidolgozására. Részben a köbölkútiak aktivitásának, részben pedig a nyitrai székhellyel műdödő környezetvédelmi ügynökségnek köszönhetően a környezetvédelmi miniszter 1995. január 1-jei hatállyal a Párizsi mocsarat a legnagyobb védettséget élvező - nemzeti rezervátum - területek közé sorolta. Hogy ennek komolyságát mennyire tudatosítják, és a védett terület megrongálásért kiszabható bírság nagyságát mennyire ismerik az egyszerű köbölkúti halandók, arról lehetne vitatkozni. Elszomorító, hogy ä mocsár területén még ma is találni friss háztartási hulladékot, autóból kiengedett fáradt olajat. És persze a gyanútlan természetjárót azoknak a természetvédelmi területre figyelmeztető tábláknak a látványa sem ejti ámulatJozef Medveď... és a szemétdombként is szolgáló nemzeti rezervátum VISSZHANG Ipolyságon függetlenül? Az Új Szó 1995. május 16-i számában Ipolyságon - függetlenül című írásban Turczi Árpád nyilatkozott a Honti Lapok helyzetéről. A lap kiadásának szünetelését nem azzal indokolja, hogy kiadója, a Rek-S megszűnt létezni - egy vállalkozó tulajdona volt -, hanem a megszüntetett lap főszerkesztőjének szerepében így panaszkodik: „Ezúttal nem Meőiarék keze van a dologban, a mi lapunktól a városi képviselő-testület vonta meg a támogatást, ezért szünetel március végétől... indokul pedig a lap színvonalának csökkenését .hozták fel." Mielőtt az indokról szólnék, lássuk, miért szűnt meg a Rek-S. S itt bizony én Mečlarék kezét mégiscsak látni vélem. A Rek-S kiadója, Pavol Srna mérnök úr ugyanis a választások után - s itt van Mečiar szelleme - a munkáspárt jelöltjeként az Ipolysági Körzeti Hivatal elöljárója lett. Állami alkalmazottként fel kellett adnia vállalkozását. A Rek-S megszűnt, s mert a lap kiadó nélkül maradt, az önkormányzatnak döntenie kellett, mi legyen az 1992-ben újra megalapított Honti Lapokkal, mi legyen az évi 120 000 korona támogatással. Az önkormányzat, és nem a polgármester, ahogy ezt Turczi úr sugallja, úgy határozott, hogy a Honti Lapok kiadását a továbbiakban megtartja saját jogkörében. (Vagyis a Honti Lapok nem szűnt meg!) Indokként valóban alap múltjához nem méltó színvonalat jelölte meg. Erről nem hirtelen felindultságában döntött a testület, hanem több hónap tapasztalatai alapján. Megjegyzésként csak annyit: a testület tagjai többségében egyetemet, főiskolát végzett, demokratikusan megválasztott polgárok, akiknek véleményét akár figyelembe is lehet venni. A nyilatkozó úr a lap kritikai hangvételében látja a támogatás megvonásának okát. Ezzel saját lelkiismeretét ugyan nyugtatgathatja, a valósághoz azonban nem sok köze van. Én ezt a hangnemet inkább szubjektívnek, intoleránsnak nevezném. Az, véleményem szerint, nem lehet egy városi lap küldetése, hogy a szerkesztő saját érzéseivel és pártügyeivel traktálja az olvasókat. Különösen a város pénzén nem. Hogy igazat állítok-e vagy sem, bárki ellenőrizheti, elég csak végiglapozni az elmúlt hónapok Honti Lapjait. Az említett cikk egyébként beharangozza az új lapot, a Régiónkat, mely folytathatja a Rek-S kiadó szellemiségét. Ez a szellemiség a munkáspárt és az MPP eszmei áramlatainak keveredését jelenti a gyakorlatban. Bizonyára nem tévedek, amikor azt mondom, ritka az ilyen pártszimbiózis tájainkon. A Rek-S egyébként nem igazán sajnálatra méltó, tavaly a Márai Sándor Alapítványtól kapott 90 000 korona támogatást, most pedig, miután kiderül, hogy az önkormányzat elállt a további támogatástól, a Lupták-féle párttól is cseppenhet valami. A Honti Lapok egyébként júniustól valóban megjelenik. Független, regionális lapként. Hogy melyik lesz a színvonalasabb? Döntse el az olvasó. Dr. Zsolnay Ernő, polgármester FRICSKA Mi lesz veled, Nagyi...? Nyugi Nagyanyó, számodra a dolog azért nem annyira veszélyes, mint ahogy az első olvasásra tűnik. Bár az államnyelvről szóló törvénytervezet azt mondja, hogy csak az kaphat szlovák állampolgárságot, aki beszéli az államnyelvet, Neked, Nagyikám nincs mitől félned, visszamenőleges hatállyal ez a passzus egyenlőre nem érvényes. így tehát nem valószínű, hogy elküldenek majd egy gyorstalpaló tanfolyamra, ahol elsajátíthatod az irodalmi államnyelvet, ha már kilencvenkét éves korodig ezt gyalázatosan elmulasztottad. Tehát Veled nincs nagy baj. Nagy baj van viszont Uncle Sam százkétszeres amerikai milliomossal, aki magánrepülőgépén Szlovákia felett repülve, jó hatezer méteres magasságban kis híján beleütközött nyelvtörténész-zseni kormánypárti politikusaink IQ-jébe és politikai kultúrájába, ezért gyorsan leszállt a Zsolna környéki búzamezők kellős közepén, hogy körülnézzen, mi is itt ez a fene nagy? És körülnézett, majd látván a demokratista-pluralista-liberalísta szuperfejlődést és a környezetkímélő fajtisztaságot, pilótáját nyomban elküldte a zavaros Amerikába, hogy ott lemondassa véle amerikai állampolgárságát, idehozassa mind a százkét milliót, miközben ő felveszi a szlovák állampolgárságot. He-he... Csak gondolod, kiskomám! Itt nem fogsz te a csillagossávos millióiddal ugrálni, mígnem tanulsz meg államnyelvi irodalmiul. Enyhítő körülménynekszámít, hogy neved egyértelműen ószlovák őseidre utal - Sam - sám - egyedül, de ezt is bizonyítani kell, minimum az egysejtűekig visszamenőleg! És csak semmi ugorság, ha jót akarsz Amerikának! S ha már minden bumáskád meglesz, kérhetsz időpontot mondjuk Hudec miniszter úrnál. Ő majd ad neked! Közben pedig tanuld szépen államiságunk és írásbeliségünk történelmét, beleértve felőlünk akár az ún. Halotti beszédet is, hiszen fele (beszéd-beseda) annak is minimum szlovák... S ha még mélyebbre ásod le magad, mint ahogyan mi már azt megtettük, rájöhetsz arra, hogy az első emberpár is legkevesebb ós zlovák volt, hisz ahogy a Nagykönyvben az írva vagyon: (szabad fordításban) És teremté az Úr Ádámot és Ovát... KERTÉSZ GÁBOR