Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-25 / 120. szám, csütörtök

1995. május 24. HIRDETÉS Ú J SZ Ó í 9 I Felhívás Az angliai Endres Emlékalapítvány pályázatot hirdet szakképzett középis­kolai angol tanárok számára, akik egye­temi tanulmányaikat szeretnék felfrissí­teni. A posztgraduális tanfolyam helyszí­ne az angliai Teignmouth augusztus 1. és 21. között. A továbbképzés lehetősé­gével az a tanár élhet, aki magyar taní­tási nyelvű középiskolában tanít. Feltételek: 1. A pályázó életkora augusztus l-ig nem haladhatja meg a 35 évet 2. Egyetemi végzettsége után három­éves szakmai gyakorlattal kell rendel­keznie egy elismert középiskolában 3. A pályázó mellékeli kérvénylapjá­hoz az iskola igazgatója által hitelesí­tett ajánlólevelet 4. A pályázó egyetemi diplomájának fénymásolatát is csatolja a kérvénylaphoz Az angol nyelven, kézzel írt kérvény­lapnak tartalmaznia kell a pályázó indo­kait, hogy miért szándékozik részt ven­ni a tanfolyamon, továbbá jelölje meg, mely angolszász országokban járt (max. 400 szó). A kiválasztott pályázókat júliusban budapesti megbeszélésre hívják. A kérvénylapot legkésőbb június l-ig kell postázni a következő címre: The Secretary The Endres Memorial Foundation 24 Sheen Park Richmond TW9 1UW Surrey Englánd i TEGNAP OLVASTUK A kormánykoalíció akcióötöseinek „köszönhetően" az államigazgatás különböző szintjein sorra váltják le a tisztviselőket. Igor Lenskýt, a közigazgatási dolgozók szakszer­vezetének elnökét arról kérdeztük, információi szerint mennyire te­hető az eddig leváltottak száma. - Becslésem szerint ez a szám vala­hol hatszáz körül fog megállni, de el­képzelhető, hogy még nagyobb lesz. Szlovákiában 40 járási és 121 körzeti hivatal működik, tehát ez mintegy 160 általános államigazgatási szervet je­lent. A munkaügyi és a környezetvédel­mi hivatalok száma ugyanennyi. Sőt, olyan hivatalokban is személycseréket eszközölnek, amelyekben eddig ez tel­jesen ismeretlen volt - a kataszteri, az iskolaügyi és. hasonló hivatalokban is. • A szakszervezet milyen segítséget tud nyújtani a leváltottaknak? - A felmondásokkal ellentétben a le­váltást indoklás nélkül teszik meg, így ez jogilag nem támadható. Csak erköl­csi síkon segíthetünk, különösebb eredmény nélkül. • Milyen megoldást lehetne találni az áldatlan állapot megszüntetésére? - Az állami alkalmazottakról szóló törvény megalkotása segítene. Emel­lett a Munka Törvénykönyve módosítá­sára ís szükség lenne. Jana Pankovčinová, Juraj Hrabko, SME (Lét) minimális változások A kormány keddi ülésén hagyta jóvá a létminimumról szóló törvényt módosító rendeletet. Igaz, ezt nem önszántából, jóté­konykodás! szándékkal tette. A létmini­mumról szóló törvény 7. §-a a kormányt ki­fejezetten kötelezi arra, hogy ha a munka­vállalói háztartások létfenntartási költsége­inek úgynevezett indexe legalább tíz száza­lékkal növekszik, akkor rendelettel növelje a létminimumot meghatározó összegeket. Egyes ellenzéki pártok már hónapok óta pedzegették, hogy eljött az ideje a létmini­mum növelésének, a kormány viszont a keddi ülésén is csak a legfeljebb szüksé­ges tíz százalékkal emelte a létminimumot meghatározó egyes tételeket. A kormány határozata értelmében 1010 koronáról 1130 koronára emelkedett a hat évesnél fiatalabb gyermek megélhetésére számított összeg. A 6-10 éves gyermek megélhetésére számított összeg 1130 ko­ronáról 1260 koronára, a 10-15 éves gyer­mekre számított összeg 1350 koronáról 1470 koronára, a 15 évesnél idősebb ellá­tatlannak tekintendő gyermekre számított összeg 1460 koronáról 1590 koronára, egyéb személyek esetében pedig 1350 ko­ronáról 1470 koronára emelkedett a meg­élhetésre számított összeg. A létminimum másik összetevőjének, a háztartás vezetéséhez szükséges kiadá­sok egyes tételei is módosultak; mégpedig 630 koronáról 710 koronára az egytagú háztartások esetében, 810 koronáról 910 koronára a kéttagú, 1000 koronáról 1120 koronára a három és négy tagot számláló, illetve 1190 koronáról 1240 koronára az öt és több tagú háztartások esetében. Hogy konkrét példán mutassuk be a lét­minimum emelésének következményeit a kormány határozatának a Törvénytárban való közlését követően, említhetünk egy olyan négytagú családot, ahol az első gyer­mek 12 éves, a másik pedig kilenc éves. A felnőtt szülőkre ilyen esetben fejenként 1470 koronát (összesen 2940 koronát), a kilencéves gyermekre 1260 koronát, a ti­zenkét éves gyermekre 1470 koronát (2940+1260+1470=5670). Ehhez az összeghez természetesen még hozzá kell számítani a közös háztartás vezetésével kapcsolatos kiadásokra számított össze­get is, amely egy négytagú háztartás eseté­ben 1120 korona lesz. Az említett négyta­gú családra számított létminimum tehát 6790 korona lesz (5670+1120=6790). Az elmondottakkal kapcsolatban viszont meg kell jegyezni azt, hogy az így kiszámí­tott létminimumnak közvetlen jogi követ­kezményei inkább csak a családi pótlék megítélésében jelentkeznek majd. Az új rendelkezés értelmében akad majd né­hány család, amely jogosultságot szerez családi pótlékra, illetve ahol egy kilencéves gyermekre az eddigi 380 korona helyett 570 korona összegű családi pótlékot kap­nak majd a szülők (attól függően, hogy a jö­vedelmük meghaladta-e a jelenleg érvé­nyes létminimum kétszeresét, illetve más­félszeresét). A szociális segélyek megítélé­sének gyakorlata alighanem kisebb mér­tékben módosul majd, hiszen ezek eseté­ben a létminimum összege inkább csak egy segédeszköz, és nem perdöntő szem­pont. (fekete) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Felmondás és munkanélküli segély H. Sz.: A munkahelyemen kibírhatatlan a helyzet. A munkaidőnket (a kezdetét és a végét) szinte állandóan módosítják, és ugyanakkor még szombaton és va­sárnap is be kell járnunk munkába. Szombaton például nyolckor megyek, és este nyolckor érek haza, de ebből az időből csak hat órát számítanak be ledol­gozottként, a többit utazásnak veszik. Nem engedhetem meg magamnak, hogy ne dolgozzak, hiszen a férjem rokkant, és a gyermekeink még iskolába járnak. Mégis szeretném tudni, felmondhatom-e a munkaviszonyomat úgy, hogy jogo­sult legyek munkanélküli segélyre legalább addig, amíg nem találok magam­nak új munkahelyet Megoldható ez? Az egyik ismerősöm azt mondja, hogy megoldható, mert ő azzal mondott fel, hogy nem felel meg neki a közlekedés.• Elsősorban a Foglalkoztatási Törvénynek azt a rendelkezését kell megemlítenünk, amely szerint: ha a munkavállaló az utolsó állását saját maga szüntette meg anélkül, hogy erre komoly indoka lett volna, munka­nélküli segélyre nem tarthat igényt, illetve ilyen segély nem jár neki. A felmondás ko­moly indokának tekinthető körülményeket a Foglalkoztatási Törvény 15. §-ának máso­dik bekezdése sorolja fel. Az említett rendel­kezés értelmében komoly oknak tekint­hető, ha az alkalmazott azért mondja fel a munkaviszonyát, mert a három évesnél fia­talabb gyermek, vagy a rendkívüli gondos­kodásra szoruló tartós egészségi károso­dásban szenvedő gyermek, esetleg egy túl­nyomóan vagy teljesen magatehetetlen kö­zeli személy szorul az ő személyes gondos­kodására. A törvény komoly oknak tekinti a gyermekek kötelező iskolalátogatásával kapcsolatos körülményeket is, ha az alkal­mazott házastársa (a másik szülő) munká­jának jellege nem teszi lehetővé a gyer­mekről való személyes gondoskodást stb. A közlekedéssel kapcsolatos nehézségek csak az utóbb említett körülményeken belül szolgálhatnak a felmondás olyan okaként, amely lehetővé teszi a munkanélküli segély megítélését és folyósítását. Az utazási (köz­lekedési) nehézségek (így például az, hogy ön szombatonként napi hat órát tölt el az­zal, hogy a munkahelyére utazik, illetve on­nan haza) a felmondás komoly okaként nem érvényesíthető például akkor, ha az ön rokkant házastársa el tudja látni a gyerme­keiket, felügyelni tud rájuk stb. Persze, aján­latosnak tartanánk, ha elmenne a lakhelye szerint illetékes munkaügyi hivatalba, és az említett hivatal illetékes alkalmazottjával beszélné meg azt, hogy az adott helyzetben mit ismernének el a felmondása komoly in­dokaként, esetleg azt, ha még a felmondá­sa előtt próbálna új munkahelyet keresni. (fekete) MICHAL ŠTANGEL. AZ ÁLLAMI PIACSZABÁLYOZÁSI ALAP ÚJ IGAZGATÓJA: Augusztusig haladék az adósoknak Április 24-e óta új igazgató szervezi az Állami Piacszabályozási Alap tevé­kenységét. A távozó Pavol Deiinga he­lyére Michal Štangeťt, a rétéi mezőgaz­dasági szövetkezet elnökét nevezte ki a tárca vezetője, aki egyúttal a galántai regionális agrárkamara elnöke és a Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövet­ségének járási elnöke. Előtte a duna­szerdahelyi járásban is tevékenyke­dett. A trencséni járásból származó és dél-szlovákiai agrárkörökben határo­zottságáról közismert szakember évti­zedek óta szakmán belül próbálta ke­resni a kiutat az ágazat válságos hely­zetéből. Új pozíciójából tekintve hogyan látja az alap kínálta lehetőségeket a tárca problémáinak megoldására? - Az Állami Piacszabályozási Alap eddigi tevékenységéről egyértelműen állítható, hogy a mezőgazdasági termé­kek forgalmának piaci eszközökkel va­ló szabályozásán túl gyakran kivette ré­szét az ágazatban megbénult pénzfor­galom okozta károk mérsékléséből is. Úgy vélem, hogy az alap hatékonyan segített a termelőknek azokban az ese­tekben is, amikor a pénzintézetek nem tudták vagy nem akarták finanszírozni a mezőgazdasági termelést. Most, hogy nyilvánvaló, nem vállalhatjuk az összes agrártermék piaci szabályozá­sát, s elsősorban a gabonafélékre, a tejre és a húsra összpontosítunk, szük­ségessé válik az alap partnereivel való kapcsolattartás rendezése is. Gondo­lok itt elsősorban a fizetési kötelezett­ségek betartására. Az alap forrásai ugyanis akkor forgathatók hatékonyan, ha a termelőkkel megkötött szerződé­sek alapján mi is idejében visszakapjuk befektetett pénzünket. Nyilvánvaló, hogy az agrártermékek piaca pontos és önként vállalt szabályok megtartása alapján lesz működőképes, s az alap­nak ebben az esetben csupán a ter­mékfölöslegek kezelésével kellene fog­lalkoznia. Tisztában vagyunk vele, hogy ez a piac, és a nyugati sem működik külső beavatkozások nélkül, a lénye­ges azonban, hogy ezek előre kiszámít­hatók, tervezhetők legyenek. A ter­melőnek tudnia kell, hogy mennyi és milyen terméket várnaktőle, a feldolgo­zónak biztosnak kell lennie, hogy a le­szerződött terméket idejében megkap­ja. E szabályok rendszerének kidolgo­zásából és alkalmazásából mi is szeret­nénk kivenni a részünket. • Az utóbbi időben egyre több szó esik a piacszabályozási alapról szóló törvény módosításáról. Mi váltotta ki ezt az igényt? - Elsősorban az alap forrásaival való rugalmasabb gazdálkodás igénye és az ebből adódó várható előnyök. A meg­rendelések kivitelezésének verseny­tárgyalásos úton történő elbírálása ugyanis néha hosszadalmas, és gyak­ran akadályozza a gyors végrehajtást. A másik szempont pedig az, hogy a piac­alap tevékenységét az Európai Unió or­szágaiban működő hasonló alapok te­vékenységéhez is hozzá kell igazíta­nunk. A közös vonások és az eltérések felmérése után a jövő hónapban meg­tesszük az idevonatkozó javaslatokat. Reményeink szerint a törvényhozás a jövő évben foglalkozhat majd a kérdés­sel. • A piaci döntések megalapozottsá­ga elképzelhetetlen pontos, részle­tes és megbízható információk nél­kül. Ezen a téren milyen a piacszabá­lyozási alap helyzete? - Befejezés előtt áll az információs hálózatunk kiépítése, amely részben közös lesz az agrárkamara információs hálózatával. Üzembe helyezését kö­vetően munkatársaim a számítógépes rendszer segítségével lehívhatják az idevonatkozó adatokat, elemzéseket, és ezek ismeretében hozhatják meg a döntéseket. • Igazgató úr, nemrégiben már az ön elnökletével ülésezett az alap ta­nácsa. Milyen kérdések voltak napi­renden? - Elsősorban értékeltük az aktuális piaci helyzetet, és tekintettel a baromfi­hús piacán mutatkozó túlkínálatra, másfél ezer tonna vágott baromfi inter­venciós felvásárlását határoztuk el. A tojáskínálat fokozódására is reagál­nunk kellett, ezért 130 tonna szárított tojáspor kivitelére adtunk engedélyt, to­vábbi 70 tonnát pedig a hazai tartalék­alapba vásárolunk fel. Előzetesen fog­lalkoztunk az idei gabonafelvásárlás alapelveivel, részleteket azonban még korai lenne nyilvánosságra hozni. Az alap tanácsa még egy elvi döntést ho­zott: azoknak a partnereinknek, akik valamilyen oknál fogva nem teljesítet­ték szerződéses kötelezettségeiket, ez év augusztusáig haladékot adtunk, vi­szont ha az említett időpontig nem ren­dezik tartozásaikat, kénytelenek le­szünk velük megszüntetni a további együttműködést. • Nem fél, hogy ezután már a túlol­dalról, vagyis főleg a termelők ré­széről - ahol eddig állt - gyakrabban érik majd támadások? - A szövetkezeti vezető kollégák, akik ismerik nézeteimet, tudják, hogy sokmindenben egyetértek velük. Tuda­tában vagyok azonban annak is, hogy az alap forrásai korlátozottak, s a le­hetőségekből kell kiindulnunk. Kétség­telen, hogy a termékek árának alakulá­sában nálunk még mindig meghatáro­zó szerepet játszanak a termelési költ­ségek, az ún. bemenetek. Ezen a ter­melők maguk nem tudnak változtatni. Szeretném azonban megérni azt is, hogy a piaci kereslet-kínálat alakulása a fogyasztói árakban is megmutatko­zik. Mert a termelői árak már eszerint alakulnak. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ AHOGY ÉN LÁTOM Nincs könnyű helyzetben a Szlovák Köztársaság rendőrsé­ge, a rend derék őreinek orszá­gos parancsnoka pedig kimon­dottan nehéz helyzetben van. A kapitalizmus előretörésének eredményeként mint nyári eső után a gomba, úgy szaporodik a gazdasági bünőzők száma. Hamisított folyószámla-kivo natra vásárolnak nálunk milli­ós tételekben, úgy privatizál­nak egyesek, hogy elfelejtenek fizetni, százezres adócsaláso­kat követnek el a fináncok sze­me láttára, a vagányok lassan már kilószámra forgalmazzák a kábítószert, és ráadásul ijesztően megnövekedett még a „megtévedt" rendőrök száma is. Némelyikek közülük annyira megtévedtek, hogy harmadosz­tályú amerikai gengszterfii mekből ellesett módszereket alkalmazva próbálják kiegészí­teni keresetüket. De Vladimír Mečiar, a Szlo­Politikai grafológia vák Köztársaság miniszterel­nöke sincs könnyű helyzetben. Tavaly október óta egyfolytá ban bizonyítani próbálja, hogy a Demokratikus Unió képvi­selői törvénytelenül kerültek be a parlamentbe. Eddig min­den próbálkozása kudarcot vallott; a Központi Választási Bizottság helybenhagyta a vá­lasztások eredményét, így Jo zef Moravčík és pártbelijei el­foglalhatták helyüket a képvi­selői padsorokban. Sőt, még az Alkotmánybíróság is a DU nak adott igazat. Kormányunk elnökét azon­ban nem olyan fából faragták, hogy feladná a harcot. Tisztá­ban van vele, hogy a kormány­koalíció alkotmányos többsé­gének kialakítása a DU-képvi­selők kigolyózásán, politikai hullává minősítésén keresztül vezet. A Demokratikus Szlová­kiáért Mozgalom központjá­ban ezért elhatározták, ha tö­rik, fia,szakad, be kell bizonyí­tani, hogy a DU-t annak idejerT támogató 14 ezer aláírás kö­zül legalább 4001-et Mo­ravčíkék hamisították rá az ívekre. Szlovákia nem könnyű hely­zetben lévő és túlterhelt rendőrsége olyan feladatot ka­pott a kormánytól, mint még egyetlen más közbiztonsági testület sem a világon. Derék rendőreinknek most végig kell kilincselniük 14 ezer szlovák állampolgár otthonát. Ha nem maga Michal Val'o országos főügyész, a törvényesség legfőbb őre nyilatkozott volna arról, hogy ez valóban így van, azt mondanám erről az esetről, hogy rosszindulatú ellenzéki ki­taláció. Csakhogy maga a főprokurátor nyilatkozta, hogy már be is indították az akciót. re ň dcTrcsöng-et a polgár ott honának ajtaján, a polgár ajtót nyit, a szerv pedig az orra alá teszi a petíciós ív másolatát, és elhangzik a kérdések kérdése: „Ön írta alá?" Tertium non da­tur. Harmadik lehetőség nin­csen. Vagy töredelmesen be­vallja, hogy ő véste rá aláírását az ívre, vagy azt válaszolja, hogy nem. Tudjuk, mennyire kedvezett a mi tájainkon az utóbbi 4-5 évtized a civilkurázsi kialakulá­sának. így bizony nem lepődnék meg, ha a 14 ezer aláíró közül legalább 4001 azt vallaná, hogy ő bizony semmi­féle aláírási ívre nem emlék­szik. Pláne ha még azt is bele­kalkulálom az egész ügybe, hogy a rendőr által meglátoga­tottak zöme azért öt év alatt már hallott egyet-mást minisz­terelnökünk természetéről. Hogy senki még csak kétség­be se vonja, hogy a Szlovák J<öztársaság jogállam, a főügyést belelentette, hogy az aláírás beismerésével vagy tagadásával nem egészen ke­rül ad acta az ügy. Akik tagad­ják, hogy ők írták volna alá, azokat még beidézik a rendőrségre, aláírásmintát vesznek tőlük, hogy összeha­sonlíthassák a petíciós íven szereplő kézjeggyel. Michal Val'o főügyész megnyugtatta az állampolgárokat, hogy ha beis­merik az aláírás hitelességét, ha tagadják, nem esik bántó­dásuk. „Az elkövetőt vonjuk majd felelősségre, nem az ál­lampolgárt". így a főügyész. Engem most nem is az érde­kel elsősorban, hogy Mečiarék szempontjából eredményes lesz-e ez a - már nem tudnám megmondani, hányadik - táma­dás a DU ellen. Engem elsősorban az érdekelne, hogy mennyire önérzetes Szlovákia lakossága. Hogy mennyire is­meri jogait. Konkrétabban: hány embernek terjed odáig a civilkurázsija, hogy az ottho­nán kopogtató rendőr orra előtt bevágja az ajtót. Sok mindenhez hozzászok­tunk az utóbbi évtizedek alatt. Megszoktuk például, hogy a mi égtájainkon az elektronikát főképp poloskagyártásra hasz­nálták fel, a pszichiátriát pedig a politikailag eltévelyedettek megtérítésére. Nóvum, hogy legújabban már a grafológiát is bedobták a politikár küzdelem eszköztárába. Szlovákiai spéci alitás... TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents