Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-24 / 119. szám, szerda

i 1160 I ÚJSZÓ MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. május 25. Jó osztályzat a jegybanknak Közismert, hogy az országok is versenyeznek egymás között. Ver­senyeznek a piacokért, versenyez­nek a gazdasági növekedésben, az infláció visszaszorításában - hogy csak a nemes versengéseket em­lítsük. Az mártaián kevésbé ismert tény, hogy vannak nemzetek feletti szervezetek, amelyek értékelik, osztályozzák az egyes országok igyekezetét, és teljesítményük sze­rint rangsorolják őket. E téren a két legrangosabb hitelminősítő cég a Standard and Poor's és a Moody's Investors Service. E cé­gek főleg az államok központi jegy­bankjainak teljesítményét és a makroökonómiai mutatókat veszik szemügyre. A Standard and Poor's 1994 feb­ruárjában értékelte először Szlová­kiát, akkor 86- osztályzatot adott. A skálán ez már a spekulatív kate­góriába tartozik, hiszen az osztály­zatok élén az AAA áll, majd az AA, A és a BBB következik - ez az elit csoport. A BB-vel kezdődően már a kissé bizonytalan helyzetűeket ille­tik, a D a legrosszabb, a teljes fize­tésképtelenséggel azonos. Az idén Szlovákia teljesítményét újra mér­legre tette a cég, és jobb osztályza­tot adott: BB+, ettől már csak egy ugrás az elit csoport. E héten a másik hitelminősítő, a Moody's is felfedte lapjait, és a sa­ját értékskáláján Baa 3 osztályzat­tal illette Szlovákiát. Az amerikai cégtől a posztkommunista orszá­gok közül csupán Csehország ka­pott ennél jobb osztályzatot (Baa 2). A cég kiemelte: Szlovákia adós­ságállománya a bruttó nemzeti össztermékhez és az exporthoz vi­szonyítva alacsony. Valóban, az or­szág adósságállománya nem nö­vekszik jelentősen; a kormány és a Szlovák Nemzeti Bank együttes bruttó adósságállománya 4,28 mii liárd dollár. Az ország valutatarta­léka az arannyal együtt május de­rekán gyakorlatilag hajszálra meg­egyezett az adósságállománnyal (4,2898 milliárd dollár), az idei kül­kereskedelmi mérleg a szolgáltatá­sokkal együtt szintén többletet mu­tat. Félő azonban, hogy ez a maxi­mum, ami jelenleg kihozható Szlo­vákia gazdaságából. Ugyanis a de­vizatartalékok idei növekedésének közel 90 százaléka a Csehország­gal folytatott kereskedelemnek tudbató be, márpedig a klíringel­számolás napjai meg vannak számlálva, és a szintén mestersé­ges 10 százalékos behozatali vám­pótlék sem tartható fenn sokáig. Ha e két helyzeti előny megszűnik, nagy valószínűséggel negatívra for­dul a külkereskedelmi mérleg, ami a tartalékok apasztását vonja ma­ga után. (sidó) NEM NEMZET1SEGI - GAZDASAGI PROBLÉMÁK Rudi helyett Goól Ismerik, ugye, azt a viccet, amelyik valahogyan úgy szól, hogy egy orosz új­ságolja a másiknak: Moszkvában autó­kat osztogatnak, de végül kiderül, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrád­ban, és nem osztogatnak, hanem fosz­togatnak. Valahogy így jártam a minap, amikor egyik ismerősöm beszélgetés közben megjegyezte: tudna egy riport­témát. Negyeden állítólag van valami­lyen tejüzem, ahol csak akkor alkal­maznak valakit, ha nyelvvizsgát tesz szlovákból. Bővebb információkat kér­tem az ismerősömtől, aki egy is­merőséhez irányított, de az ismerős is csak egy további ismerős információira hivatkozva modta el: az ugyan nem igaz, hogy nyelvvizsgát kell tenni, de úgy tudja, hogy a magyar licenc alapján Túró Rudit gyártó üzemet a helyi mezőgazdasági szövetkezettől átvette egy Hej Slovakia nevű cég, és a volt al­kalmazottakat elbocsátották. Ponto­sabb információval az ismerősöm is­merőse sem tudott szolgálni, de már magában az a „tény", hogy a Hej Slova­kia magyar Túró Rudit gyárt, riporttéma lehet - gondoltam. A helyszínen hamar rájöttem: ismét összetévesztették az „osztogatást a fosztogatással". Negyeden megtud­tam, hogy a kft. neve nem Hej Slovakia, hanem HOJ Slovakia - a három társtu­lajdonos vezetéknevének kezdőbetűje alapján - és nem Túró Rudit, hanem Goól-szeleteket gyártanak, az alkalma­zottakat pedig nem elbocsátották, ha­nem ők nem voltak hajlandók „átmen­ni" a kft.-be. A Túró Rudi nedves volt Mivel konkrét címet vagy nevet az is­merősöm ismerőse sem tudott ­akart? - mondani, ezért nem tehettem mást, minthogy a falu első emberénél, Szabó József polgármesternél kezdtem a kérdezősködést. - Jómagam az egész dologról csak annyit tudok, hogy a mezőgazdasági szövetkezet egyik melléküzemében valaha valóban Túró Rudit kezdtek gyártani, később átálltak másra, és most a Nyitrai HOJ Slovakia Kft. vette át az üzemet - tájékoztatott a polgármester. - De hogy jelenleg mit gyártanak ott, azt nem tudom meg­mondani. Személyesen nem ismerem a tulajdonosokat, és arról sem hallot­tam semmit, hogy csak szlovákokat al­kalmaznának. Szerintem ez téves in­formáció. Annyit mondhatok, hogy az üzem területének egy része községi tu­lajdonban van, és mivel kihasználat­lan, hajlandók lennénk eladni a kft.­nek, de csak azzal a feltétellel, hogy to­vábbra is negyed/ lakosokat fognak ott alkalmazni. Michal Felix, a helyi szövetkezet el­nöke valamivel többet mondott el a kis­üzemről: - Volt egy programunk, mely­nek keretében a magyarországi nagy­bánhegyesi üzemmel való kapcsolata­ink alapján szerettünk volna Túró Rudit gyártani. A technológiát meg is vásárol­tuk, és 1992-ben megkezdtük a gyár­tást. Csakhogy ahhoz nem volt beren­dezésünk, hogy kellő szárazanyag-tar­talmú túrót készítsünk alapanyagnak, így a mi Túró Rudink eltarthatósága sokkal rövidebb volt az eredetinél, ezért átálltunk egy másik termékre, szója- és kókuszszeleteket kezdtünk gyártani. Reklám- és piaci problémák miatt azonban a gyártási kapacitást mindössze 25-50 százalékra tudtuk kihasználni, ezért amikor tavaly jelent­kezett egy érdeklődő, mi eladtuk neki a technológiai berendezést, és bérbe ad­tuk az épületet. De hogy jelenleg mit tesznek, vagy mik a terveik, erről ne en gem kérdezzen. Annyit még elárult az elnök, hogy an­nak idején mintegy tizenöten dolgoztak az üzemben, de amikor az magáncég­gé vált, nem mentek át az új vállalatba, mert a szövetkezetben nagyobb bizton­ságot éreztek. Nem adták fel a tagságot Az „új" vállalat megadott címén nagy meglepetésemre zárt vaskapu állta utamat, és közel-távol egy élő lelket sem láttam. Csak az egyik romos épü­leten látható cégtábla bizonyította, hogy ez az a „gyártelep", amit keresek. - Jó helyen jár. Igaz, már nem Túró Ru­dit gyártanak, hanem valamiféle nápo­lyit, amit Goólnak hívnak, és igen fi nom. Tudom, mert a feleségem is itt dolgozott, és adott megkóstolni - vála­szolta érdeklődésemre egy arra kere­kező munkaruhás fiatalember. Ő maga is csodálkozott, hogy a kapu zárva van, mert úgy tudta, az udvar hátsó részé­ben lévő csarnokban továbbra is folyik a gyártás. Amikor az „ismerősöm is­merősétől" hallott állítások igaza felől érdeklődtem. Dudás Tibor - merthogy közben a nevét is elárulta - határozot­tan tagadta, hogy bármiféle megkülön­böztetés lenne magyar és szlovák al­kalmazottak között, és az elbocsátá­sokról szóló állítás sem igaz: - Az új tu­lajdonos mindenkit átvett volna, csak hogy az emberek nem akartak átmen­ni. Köztük az én feleségem sem - pe­dig ő szlovák nemzetiségű -, mert ak­kor fel kellett volna adniuk a szövetke­zeti tagságukat, és ezáltal a természet benitől is elestek volna. (A feleség még akkor vett részt az új termék gyártásá­ban, amikor tavaly ősszel, a szövetke­zettel kötött egyezség alapján, a jö­vendőbeli tulajdonos még a régi alkal­mazottakkal végzett próbaüzemelést.) Inkább maradtak a szövetkezetben, és más munkát vállaltak. A feleségem je­lenleg fejő. Kérésemre alkalmi beszélgetőpart­nerem elvezetett egy fiatalasszony­hoz, aki az új tulajdonosokhoz szegődött munkára. Mária Marková még évekkel ezelőtt otthagyta a szö­vetkezetet, aztán egy ideig munkanél­küli volt, hát most örült a munkale­hetőségnek. Azelőtt, még a „szövetke­zeti" időszakban, művezetőként dol­gozott a Túró Rudi-üzemben, ezért az új tulajdonos is szívesen alkalmazta. ­Most egy egészen új terméket gyár­tunk, a Goól-szeleteket, méghozzá öt féle dió, mogyoró, kakaó, kávé és kókusz - ízben. Az pedig ostobaság, hogy nemzetiség szerint vennék fel az embereket. Úgy tudom, jelentkezési sorrendben vették fel az alkaJmazotta­kat, és most is több köztünk a magyar, mint a szlovák. A csarnokban hol az egyik, hol a másik nyelven folyik a tár­salgás. Átmenetileg elbocsátva Kérdésemre, miért nincs munká­ban, és a kapu miért van zárva, a fiatal­asszony nagyon kelletlenül, de elárul­ta, hogy most valamilyen okból szüne­tel a termelés, őket pedig „átmeneti­leg" elbocsátották azzal, hogy néhány hét múlva újraindítják a gyártást, és akkor ugyanazokat az alkalmazotta­kat veszik vissza. Az üzemet jelenleg Tóth Tibor felügyeli, aki azelőtt karban­tartóként dolgozott az üzemben, most pedig üzemvezető. Kérésemre elkísért bennünket a helyszínre, és Marková asszonnyal együtt végigvezetett a gyártócsarnokon, ahol a gépsorok csöndben várják a termelés ismételt beindítását. A kft. nyitrai székhelyén felkerestem a HOJ Slovakia J betűjének gazdáját, Ladislav Jámbort, hogy a negyedi üzem sorsa felől érdeklődjem. Óvato­san kitért a válasz elől. Mindössze annyit árult el, hogy gondok merültek fel, mert külföldi partnerük visszalé­pett, és ez kényszerítette őket a ne­gyedi részleg leállítására. Azt ő is meg­erősítette, ha újraindul a gyártás, az elbocsátott embereket visszaveszik. ­De addig, amíg nem tudjuk, hogyan alakulnak a dolgok, nem adhatok in­formációkat. Talán négy vagy hat hét múlva, de nem szeretném, ha addig bármit is írna. - A társtulajdonos kéré­sét tiszteletben tartva nem firtattam tovább a dolgokat. Persze lehet, hogy másvalaki egé­szen másképpen mondta volna el a ne­gyedi kisüzemmel kapcsolatos valósá­got, de ha egyszer az ismerősöm is­merősének a hírforrása ismeretlen, ak­kor csak arra támaszkodhatom, amit saját magam tapasztaltam. Márpedig én úgy látom, hogy az egykori Túró Ru­di-gyárnak gazdasági, nem pedig nem­zetiségi problémái vannak, és ha ilye­nek nem léteznek, hiba, sőt vétetf len­ne ilyeneket belemagyarázni. GAÁL LÁSZLÓ A csomagolópapír is csendben várja a Goól-szeleteket (A szerző felvétele) Településfejlesztési ügynökség Elsősorban a vidék fejlesztését és ve­le szoros összefüggésben az új munka­helyek teremtését tűzte ki célul a szia vák földművelési minisztérium által áp­rilis elején nyitrai székhellyel létrehozott településfejlesztési ügynökség. A helyi források és lehetőségek felmérésének, illetve kihasználásának összehangolá­sát az egyes járásokban működő Regio­nális Földügyi és Információs Szolgála­tok közreműködésével végzi majd. Leg­fontosabb feladatának az említett helyi forrásokra épülő mezőgazdasági terme­lés fejlesztését tartja, ami egyúttal a vi­déken élők bevételi forrásainak növeke­dését is feltételezi. Többek között a munkaigényes termékek előállítását és a helyi piacokon való értékesítését is tá : mogatni kívánja, amitől elsősorban az egyes járásokban komoly problémákat okozó munkanélküliség csökkenését várják. Az ügynökség felméréseket vé­gez, adatokat gyűjt a helyi lehetőségek kihasználásáról, ezeket a kormány és az ágazati minisztériumok rendelkezé­sére bocsátja egy-egy régió foglalkozta­tási gondjainak megoldása során. A ren­delkezésére álló forrásokból támogatni kívánja azokat a vállalkozásokat, ame­lyek az adott régió időszerű problémái­nak megoldására irányulnak. Az elkö­vetkező időszakban elsősorban az agro­turisztika felfuttatásában látnak le­hetőséget. tszl NAGYKÜRTÖS: Ha egy vállalkozás beindul... Nem mindennapi története van annak, ahogy a nagykürtösi Huszár Károly vállalkozásba fogott. A bársonyos forradal­mat követő leváltási hullámban az Agrostav nagykürtösi üzemének akkori termelési igazgatóhelyettese nem volt hajlandó igazgatója ellen fordulni, nem volt hajlandó fél év­ve/ nyugdíjazása előtt eltávolítani őt posztjáról, és átvenni a helyét. Felmondott, otthagyta a vállalatot. Két hónapig sehol nem dolgozott. - Magyarországon felkeres­tem az egyik ismerősömet - em­lékezik vissza Huszár Károly -, és az ottani gombatermesztés felől érdeklődtem. Ő vitt el Kere­csendre, ahol kapcsolatba ke­rültem egy vállalkozóval, akinek a segítségével az én magánvál­lalkozásom is beindult. Külön böző gépek, berendezések vá­sárlását bonyolítottam le itt, Szlovákiában a kerecsendi vál­lalkozó számára. Kerecsendről pedig gombakomposztot hoz­tam be, amelyet Szlovákiában adtam és adok el ma is. Közben versenytárgyalást ír­tak ki a Nagykürtösi Szolgálta tó Vállalat által üzemeltetett gépgyárra, amelyet hét ér deklődő pályázott meg. Köz­vetlenül a tárgyalás megkez­dése előtt a két legerősebb ve­télytárs, Huszár Károly és Šte­fan Húšťava társult, és meg­nyerte a pályázatot. Tavaly februárban indították be a ter­melést, amelynek jelentős ré­szét azok a termékek képezik, amelyek korábban is ott ké­szültek. Nem véletlenül, hi­szen nagy részük csak itt ké­szült az egész egykori cseh­szlovák piacra. Ma is az acél­pántozók, csapágylehúzók, lyukasztók és egyéb szerszá mok monopolgyártói. - Tavaly 17 dolgozóval indí­tottuk meg a termelést - tájé­koztat Huszár úr , jelenleg 25 munkaerőt foglalkoztatunk, de az év végéig szeretnénk 35 főre növelni a gépgyár alkalma­zottainak a számát. És mert ké­pesek vagyunk kis- és közép szériás termékek gyártására, amelyekkel a nagyobb üzemek nem foglalkoznak, állandóan bővíthetjük termékeink skála ját. Keressük a piaci lehetősé­geket, és aránylag rövid időn belül ráállunk az egyes hiány cikkek gyártására. Legújabban az eddig Csehországból beho­zott rotációs kaszákhoz gyár­tunk késeket. Remélhetőleg si­keres lesz a vállalkozásunk, mi vei árban és minőségben ver senyképesek vagyunk a cseh cégekkel. A gépgyár üres csarnokába Huszár Károly és társa egy izra eli gépsort vásárolt, amely izra­eli szabadalom alapján gyárt víztakarékos öntözőberende­zéshez csőrendszert. Az egy­szerű tartályból a csövön át­áramló víz beépített szelepek segítségével közvetlen a növé­nyek gyökereihez jut el. Fel­használható különböző zöld­ségfélék, gyümölcsfák stb. ön­tözésére. A vállalkozók arra számítanak, hogy - tekintettel a termék árára és hasznossá­gára - a kertészkedők öröm­mel fogadják a piacon az új, Szlovákiában eddig ismeretlen csőrendszert. Huszár Károlytól még meg­tudtam, hogy - az ő részvételé­vel is - nemrégiben Plastline A kéziszerszámok szlovákiai monopolgyártói (A szerző felvétele) néven egy újabb kft.-t hoztak létre Nagykürtösön, amelyben sokoldalúan felhasználható műanyag csöveket gyártanak. A különböző nyomásbírású és színű csövek az élelmiszeripar szinte valamennyi területén használhatók. Helyettesíthetők velük a tejgyárban, sörgyárban stb. használt üvegcsövek. Vagy például megemlíthetném a mezőgazdaságban is használt fekálkocsit, amelynek nehéz szívócsöve is helyettesíthető a termékükkel. FARKAS OTTÓ

Next

/
Thumbnails
Contents