Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-24 / 119. szám, szerda

1995. május 24. OKTATASUGY LÁTOGATÁS A KODOLÁNYI JÁNOS INTEZETBEN ÚJ SZ

Ó 1A KIRÁLYHELMECI VÁROSI EGYETEM Diákéletről, küldetéstudatról Tolmáccsal is felvételizhet... Diákzsivajtól hangos, hatemeletes épület a Budaörsi utca 73-75. alatt, természetközeiben. Ez a budapesti Kodolányi János Intézet, amelynek jogelődje, a Nemzetközi Előkészítő Intézet a fejlődő országokból Magyarországra érkezett, felsőfokú tanulmányokat folytatni akaró diákokat készítette fel nyelvileg-szakmailag, a magyarországi követelményeknek megfelelően. A rendszerváltást követően meghatározó szerepet vállalt a határon túli magyar értelmiség képzésében, azaz egy éven át készíti fel a kisebbségi sorból érkező tehetséges diákokat az anyaországbeli felsőfokú tanulmányokra. Emellett a munkásszállóból átalakított Márton Áron Kollégiumban szálláslehetőséget nyújt a határ túloldaláról érkezett diákoknak, ezt az intézet és e kollégium között megkötött bérleti szerződés szavatolja. Az intézet gondjairól, terveiről dr. Stark Ferenc főigazgatóval beszélgettem. - Intézetünk valójában nem tartozik a felsőoktatási intézmények sorába, de jellegét és feladatkörét tekintve mégis kötődik a felsőoktatáshoz. Alapítója a Művelődési Minisztérium, így finanszírozása is annak költségvetéséből történik. Azonban bennünket is köteleztek saját bevétel „kitermelésére", ezért az állami ösztöndíjas hallgatók mellett fogadunk önköltséges diákokat is - a világ minden tájáról. A közel kétszázmilliós évi költségvetésünkben majdnem harmincegymillió forintnyi e tagdíjakból nyert bevételünk. Sajnos, a kormány megszorító gazdasági intézkedései következtében mi is anyagi gondokkal küszködünk. Például az említett kollégiumunk tágasabb épületbe költözött, ezáltal a bérleti költségeink növekedtek, amit ez idáig nem fedezett a minisztérium... • Romló anyagi helyzetük miatt rákényszerülhetnek-e, hogy az eddiginél több önköltséges külföldi diákot vegyenek fel az ösztöndíjas magyar diákok rovására? - Semmi esetre sem! Hiszen alapító okiratunk szerint is elsődleges feladatunknak tekintjük a határon túli magyar diákok egyetemi felkészítését. Egyébként is, hozzánk már ösztöndíj birtokában érkeznek a diákok, tehát nem indokolt az arányon való változtatás. • Kérem, ismertesse az ösztöndíjak odaítélésének folyamatát. - A magyar állam évente bizonyos meghatározott összeget fordít a határon túli magyar fiatalok oktatására. Az ösztöndíjak odaítéléséről azonban nem állami szerv, minisztériumi hivatal dönt, hanem a határon túli magyarság képviselőiből alakult ösztöndíjbizottságok. Például Szlovákiában a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége javasol diákokat, akik oktatóink előtt felvételi vizsgát tesznek. A diákok részéről a lehetőségeinknél nagyobb az érdeklődés, így csak a legeredményesebbek kerülhetnek hozzánk, illetve részesülhetnek a magyar állam ösztöndíjában. Egy éven át azon tantárgyak oktatására helyezzük a legnagyobb hangsúlyt, amelyek az egyetemi felvételi tantárgyak között is szerepelnek. • Az egyetemi felvételiken élveznek valamilyen előnyt a „kodolányis" diákok? - Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tőlünk érkező diákok java része bekerül a felsőfokú oktatási intézményekbe. (Azoknak sem kell visszatéríteniük a kapott ösztöndíjat, akik esetleg nem jutnak be az egyetemre.) A „kodolányis" diákok ugyanúgy pluszpontokat visznek magukkal az egyetemi felvételikre, mint az anyaországbeli vizsgázók a középiskolából. (Ezt nélkülözik a középiskolából azonnal egyetemre jelentkező határon túli magyar diákok). Sajnos, az egyetemi tanulmányok sikeres befejezése után sok diák Magyarországon ragad. Pedig vissza kellene térniük szülőföldjükre, hogy a nálunk szerzett tudást az ottani magyarság érdekében, javára hasznosítsák. Ez a küldetésük, sőt kötelességük, amit nem mindnyájan tudatosítanak. Talán e téren radikális megoldást jelentene, ha az itt maradott fiatalokkal visszafizettetnék tanulmányaik költségeit. Intézetünkben igyekszünk egészséges küldetéstudatot oltani a diákokba, hogy tudatosítsák, a kisebbségi lét egyik feltétele a művelt, sorsát irányítani tudó és akaró értelmiség népes csoportja. • Milyen az intézet befogadóképessége? - Ebben a tanévben közel ötszáz diákot oktatunk, kollégiumunkban pedig hatszáz - teljes és részképzést igénylő diák lakik. Az oktatást nyolcvan főállású és közel száztíz óraadó tanár végzi, létszámuk a szakok szerint évente változik. Az intézet feladatkörének bővülése folytán a diákok létszáma növekedett, viszont a tantermeink kis csoportok foglalkoztatására alkalmasak. Ezért a színháztermünket használjuk a hungarológiai előadásokra, amelyek közösek, minden diákhoz szólnak, mert megfelelő önismeret nélkül nem alakulhat ki egészséges nemzeti öntudat. • Milyen a diákok szabadidő-tevékenysége? - Diákjaink műkedvelő művészeti csoportokat alakítanak, műsorokat szerveznek. E csoportok (mint például a Wataridori Színkör, a Musica Historica együttes) lelke, motorja a „kodolányisok" közé gyakran visszajáró Juhász Dósa János harmadikos egyetemista, aki többek között főszerkesztője a Tiszavirág című kulturális folyóiratnak, és ő kezdeményezte a NEI-LOM című diáklap létrehozását is. Mivel évente cseDr. Stark Ferenc rélődnek a diákok, mindig újabb és újabb ötleteket valósítanak meg. Az ezzel járó pluszkiadásokat a kollégiumi díjakból fedezzük, továbbá a közelmúltban írtunk alá dr. Halzl Józseffel, a Rákóczi Szövetség elnökével egy együttműködési szerződést, amely az ő erkölcsi-anyagi támogatásukra is garanciát jelent. Az intézethez könyvtár, több sportpálya tartozik, és maga a főváros is rengeteg művelődési és szórakozási lehetőséget kínál. Bizonyos rendezvényekre kedvezményes belépőjegyeket biztosítunk. Most épp egy zenei szakközépiskolával készülünk szerződést kötni, diákjai rendszeresen nálunk fognak koncertezni. • A vendégszobákat kik vehetik igénybe? - Elsősorban a minisztérium és a Határon Túli Magyarok Hivatalának vendégei, továbbá különféle akciók, pl. a pedagógus-továbbképző tanfolyamok résztvevői, de ha van hely, idegeneket is elszállásolunk - a bevétel miatt. • Gondolom, a tanév vége felé megszaporodnak a teendőik... Valóban, hiszen a május vége, június eleje vizsgaidőszak: mindkét tagozat diákjai letesznek egy magyar nyelvi vizsgát, amely egyenértékű a középfokú állami nyelvvizsgával, és a szaktárgyi vizsgáikat- Ezek egyúttal felvételi egyetemi vizsgák is számukra. E vizsgák lezajlása után következik az új hallgatójelöltek felvételiztetése. • Tudomásomra jutott, hogy a honfoglalás 1100. évfordulója kapcsán ünnepséget rendeznek, és a hajdani diákjaikról sem feledkeznek meg. Mit terveznek? - A Magyarok Világszövetsége által rendezendő Magyarok Világtalálkozójának egyik kísérő rendezvényét képezné intézetünk hajdani diákjainak találkozója, amelyet minisztériumi támogatással szerveznénk meg. Fontos a kapcsolattartás a világba szétszóródott jelentős személyiségekkel, akik intézetünkben tanulták meg a magyar nyelvet, majd Magyarországon szereztek oklevelet. MISKÓ ILDIKÓ Az idén harmadik éve működő Kiráiyhelmeci Városi Egyetem fiatal oktatási intézménynek számít, ennek ellenére nagy iránta az érdeklődés, amit az 1995/96-os iskolaévre jelzett kétszeres túljelentkezés is bizonyít. Az 1993/94-es iskolaévben 26, 1994/95-ben 21 diák felelt meg az elvárásoknak. A félreértéseket elkerülendő az elején le kell szögezni: Királyhelmec városa csupán olyan értelemben kapcsolódik az egyetemhez, hogy az utóbbi a város önkormányzatának kezdeményezésére jött létre. Anyagi fedezetét közadakozásból, magánszemélyek támogatásából, alapítványon keresztül biztosítják. Az egyetem gondjairól, az itt folyó képzésről Gilányi István igazgató tájékoztatott. A szerző felvétele - Az Illyés Alapítvány támogatása nélkül az egyetem nem működhetne. Az adakozók közt van a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Határontúli Szervezete, a miskolci Bolyai Kollégium, kilenc bodrogközi önkormányzat és számos magánszemély. Az eddigi legmagasabb összegű támogatást a szepességi magyarok adták. Ami az oktatást illeti, a kiráiyhelmeci egyetem a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett, határon túli részlege. Az oktatás kompatibilis a BKE oktatási rendszerével. Aki elvégzi az egyetemet, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem oklevelét kapja, tehát nem városi egyetemi oklevelet, amint azt egyes „jóakaróink" állítják, ráadásul a BKE oklevelét 26 ország ismeri el. A felvételi vizsga és szükség szerint az oktatás is négy (magyar, szlovák, angol és német) nyelven folyik. Vannak diákjaink, akik magyar nemzetiségűek, de szlovák középiskolát végeztek, ők szlovák nyelven felvételizhetnek. Ha a felvételiző úgy kívánja, akár tolmács igénybevételével is vizsgázhat. Ez a határon túli felsőfokú képzés egyedülálló kezdeményezés a maga nemében. Tanáraink valamennyien a budapesti egyetemről vannak, és a szakmai program, azaz a tanterv szerint cserélik egymást. Néhány témakört megemlítenék a tantervből: bank- és vállalati pénzügyek, számvitel, adózás, piac, kereskedelem, szolgáltatások, vállalkozás, vállalkozásszervezés, piacgazdaság, marketing, kisés középvállalati menedzsment. A képzés nyolcszemeszteres, tehát négyéves, melyet minden szemeszterben kéthetes budapesti bentlakásos intenzív képzés egészít ki. Ez vonatkozik a nyelvi képzésre is. A diákok előmeneteli ösztöndíjat kapnak, a rászorulók számára igyek szünk megoldani a szociális támogatást. Sajnos, vannak honi „törvényértelmezőink", akik diszkriminatív módon, sajátosan magyarázzák a családi pótlék odaítélésének jogát. Tudomásunk szerint a családi pótlékra nem aszerint jogosult a gyerek, hogy milyen (állami, egyházi, városi stb.) iskolába jár, hanem alanyi jogon, mivel nem rendelkezik önálló keresettel, jövedelemmel. Az tehát, aki kibúvót keres, és nem folyósítja a családi pótlékot, törvényt sért. Mint legutóbb is, az egyik szepsi diáklány esetében. A kiráiyhelmeci egyetemet látogató diákok szülei évi kétezer koronával járulnak hozzá az oktatáshoz. Az iskola- és kollégiumbővítés folyamatban van, amit a diákok számának növekedése indokol. Elsősorban Dél-Szlovákiából várjuk a jelentkezőket, hiszen régióink számára akarjuk a jövő szakembereit kiképezni, de a határon túlról is van itt néhány diák. Szívesen vennénk, ha az eddiginél is többen támogatnák célkitűzéseinket. Felsőfokon képzett gazdasági szakembereink minden bizonnyal kapósak lesznek vállalatainknál, vál lalkozóinknál. A jövőben mintegy százötven-kétszáz diákkal számolunk. D. VARGA LÁSZLÓ Siker Szép eredménnyel végzett Mosonmagyaróvárott, a Kitaibel Pál középiskolai biológiai és környezetvédelmi tanulmányi versenyen Szitás Gábor, a Dunaszerdahelyi Magyar Tannyelvű Gimnázium diákja. A versenyek történetében először került a döntőbe Szlovákiából érkezett tanuló, s nyerte el a legjobb külföldi versenyzőnek járó díjat. Gábor e rangos versenyen nyújtott teljesítménye alapján négy magyarországi egyetemre is felvételt nyert. Felkészítő tanára: RNDr. Pomichal Richárd Fogas Ferenc felvétele „Aki nem veszélyeztetett, az nem veszélyes" Ha nemzetiségi jogainkat európai szinten megoldották volna, ha a szocializmus évtizedeiben tudatosan nem korlátozták volna iskoláink létszámát és anyanyelvünk használatát, ha nem lett volna erőszakos kitelepítés és „málenkij robot", ha településeink ősi nevét önkényesen nem keresztelték volna át, ha nem volna még ma is érvényben a kollektív bűnösség elve, ha nem volna nyelvtörvény, ha nem volna a sajtóban és a tévében az állandó ellenségkép-keresés és magyarellenes rágalom, s ha a hatalom birtokosai az ország regionális felosztásának ürügyén nem a magyarság etnikai felbontását szorgalmaznák, és mérhetetlen gőgjükben nem néznének bennünket naivnak, kiskorúnak, nos ha mindez nem volna, biztos vagyok benne, hogy akkor lelki terheinktől már rég'megszabadultunk volna. Hálából és felszabadultan, belső meggyőződésből tanulnánk, vállalnánk egy nyelvet, persze nem a miénk helyett, mint ahogy azt sokan gondolják és szeretnék, hanem a miénk mellé, meggyőződésből, többletként. Mostanában gyakran ér bennünket a vád, hogy a szlovákiai magyarság tudatosan ellenáll, és nem is akarja elsajátítani a szlovák nyelvet. Ez így, ilyen egyszerűvé sarkítva nem igaz. Szó sincs tudatosságról, de ha mégis valamiféle ellenállás tapasztalható, akkor az csakis az előbb felsoroltakból eredően, lelki okokra vezethető vissza. Ugyanis amíg gyermekeink olyan társadalmi pszichológiai szférában nőnek fel, ahol gondolatés érzésvilágukban naponta eléjük vetítődik a nyelvek hatalmi hierarchiájának képzete, amíg lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy van alá- és fölérendelt nyelv; amíg az iskolában a pedagógus botor módon azt sulykolja belé, hogy van egy társadalmilag fontosabb, uralkodó nyelv - ami ráadásul nem is az övé -, nos, addig az így tanult második nyelv magát a kényszert és az önkéntelen, reflexszerű pszichikai ellenállást jelenti. Lehet, hogy akadnak, akik ezt az eszmefuttatást fölöslegesnek, erőltetettnek vagy egyszerűen provokatívnak tartják, de nekem szilárd meggyőződésem, hogy az eddig leírtak figyelembevétele nélkül a szlovák nyelv oktatásának problémája nem oldható meg, s meg sem közelíthető. Először is gyermekeink lelkét kell tisztába tennünk, s a tanuláshoz jó társadalmi közérzetet kell teremteni, hogy a második nyelv vállalása ne kényszerből, hanem belső szükségletből, meggyőződésből fakadjon, és ha ezt a felszabadultságot megteremtettük, utána jöhetnek a különféle pedagógiai módszerek és ráhatások. Az alternatív oktatás, bármilyen szépen is csomagolják és kínálják, mégiscsak a magyarság ellen elkövetett újabb lelki erőszak. És különösen keserű, amikor látjuk, hogy az oktatási minisztérium részéről nincs meg az akarat arra, hogy a felszabadult, belső meggyőződésből fakadó nyelvtanulás feltételeit biztosítsa. Ugyanis amíg a társadalom a nyelvtörvény és a kollektív bűnösség pecsétjét nyomja a homlokunkra - hogy csak a legkirívóbbakat említsem -, addig nem lesz előrelépés, és addig a nemzeti kisebbségekhez tartozó személy sosem tudatosítja, hogy ő teljes jogú állampolgár - bármennyire szeretné is -, és tudatosan vehet részt a többségi nemzet képviselőivel együtt a közös célok megvalósításában. Tehát nyilvánvaló, hogy a szlovák nyelv oktatási színvonalának emelését nem az alter natív oktatással kell kezdeni. Jelentős siker csak akkor érthető el, ha majd nemzetiségi létünk idült és elsődleges problémái megoldód nak. Befejezésül hadd idézzem Bodor Pált, aki a nyelvtanulás problémájáról így ír: „Aki anyanyelvét veszély nélkül, fölszabadultan és szépen beszéli, az könnyedén tanul hozzá más nyelveket is. Mert nem érzékeli, hogy erőszak tárgya és alanya. A nyelvtanulás nála nem nyelvváltás, ha nem a versenyképesség próbája. Minél szabadabbak vagyunk saját nyelviségünkben, annál szabadabban tanulhatunk meg más nyelveket, mert nem egy kudarctudat részeként éljük meg az idegen nyelv befogadását. Csak a jó közér zetü, nyelviségében, kultúrájában nem veszélyeztetett kisebbség lehet termékeny, megbíz ható, azaz viszonyát a világgal, az állammal, a többséggel értelmesen, világosan megfogalma zó polgár. Aki nem veszélyeztetett, az nem is veszélyes." JÓKAI LAJOS