Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-18 / 114. szám, csütörtök

1995. május 1087. VELEMENY ÚJSZ

Ó s i Esélyeink Voltunk vagy húszezren a téren. Nem felbérelt csőcselék gyűlt össze: a maroknyi kíváncsiskodón és provokálón kívül olyanok jöttek el Pozsony főterére, akiknek meggyőződése az, hogy minden polgár cselekedhet az egypárti diktatúra restaurálása ellen. Csaknem hat évvel ezelőtti emlékek villantak föl bennem. Amikor fagyban, hóbah még többen voltunk. Amikor talán senki sem gondolta, hogy állampolgárként, hazai magyarként ekkora kálváriát kell járnunk az elkövetkező években. Nagy tapsot kapott a két szlovák exminiszterelnök. Később Bugár Béla lépett a mikrofon elé. Szívet melengető volt a tetszésnyilvánítás. Ha jól emlékszem, Szlovákia fővárosában fél évtizede nem beszélt ugyanazon a rendezvényen szlovák és hazai magyar politikus. Máshol is alig. Sőt, az utóbbi időben elmaradoznak a Magyar Koalíció és a szlovák ellenzéki pártok közötti hivatalos eszmecserék. Betéve tudom az érveket, és való igaz, hogy sok szlovák ellenzéki politikus szavaiban demokrata, tetteiben meg jórészt nacionalista, de nem mindenki. A szlovák PEN-klub például hétfőn tiltakozott a kulturális minisztérium nemzeti és ideológiai szempontokat érvényesítő galádságai miatt. Néhány napja szlovák közéleti személyiségek úgy nyilatkoztak, hogy a magyar pártokat is be kell vonni az ellenzéki tömörülésbe. Velük vajon miért nem szövetkezünk? Miért nem egyeztetjük lépéseinket? Stratégiánkat? Jól tudom azt is, hogy jelenleg nagyon szűk a hazai magyar politikusaink mozgástere, mégsem elegendő csak másra mutogatni. Saját hibáink, olykori empátiahiányunk miatt e szűk teret is még szűkítettük. Olyankor például, amikor pártjaink nem egyértelműen, még a demokratikusan gondolkodó szlovákok számára is félreérthető vagy egymással értelmezhetetlen dokumentumokat hoztak nyilvánosságra. Ezeket olvasgatva kérdezgették: most mi a fontos számotokra, egy-egy kérdés megoldása, vagy a konfliktus élezése? A legutóbbi választások előtt volt az egyik mozgalmunknak olyan kampányrajza, amely minden szlovákban tragikus asszociációkat keltett. Több nem éppen magyarfaló - szlovák személyiség értetlenül csóválta a fejét, a Szlovák Nemzeti Párt pedig cselekedett. Törvénytelenül ugyan, de beemelte saját választási reklámjába ezt a rajzot, és nagy csinnadrattát csapott: Szlovákok, ezt akarjátok? Bizonyítható tény, hogy ezután három egész néhány százalékról meglódult az SZNSZ népszerűsége, és bejutottak a parlamentbe. Az egyre tragikusabb következményeket saját bőrünkön érezzük. Nem vádaskodásként, nem is az önmarcangolás szándékával térek vissza ehhez az esethez, hanem okulásként. Tavaly egy nemzetközi tanácskozáson Ján Čarnogurský kifejtett egy fontos gondolatot. Szlovákok és magyarok úgy érthetnek szót, úgy békélhetnek meg, ha közös víziót rajzolnak meg a szlovákság és a magyarság jövőjéről. Tegnapelőtt a főtéren fölsejlett ez a vízió. Neves szlovák és szlovákiai magyar politikusok álltak egymás mellett. Közös sorsunkról, mindannyiunkat fenyegető veszélyről szóltak. Jelképesnek éreztem ezt a látványt. Csak úgy lehet ugyanis esélyünk kilábalni közös gyalázatainkból és keserveinkből, ha az európai értékrendet valló szlovák és hazai magyar politikusok egymásra figyelve, egymást meghallgatva politizálnak. Es egymás mellett állnak. Nemcsak fél évtizedenként egy alkalommal, hanem minél gyakrabban, Szlovákia morajló politikai színterein. SZILVASSY JÓZSEF NAGYMAGYAR Emléktáblát avatnak UJ Szó-információ Régi hagyományt felújítva holnap újra megrendezik a Nagymagyari Kulturális Napokat. A község és közvetlen környéke támogatóinak és a helyi önkormányzat erőfeszítéseinek köszönhetően a kulturális napok keretén belül vasárnap két emléktáblát avatnak, az egyiket a világháborúkban elesett nagymagyariak, a másikat a fasizmus áldozatainak emlékére. Varga Csaba, a rendezvény főszervezője közölte: az ünnepélyes aktuson jelen lesz Alexander František, a pozsonyi zsidó egyházközösség elnöke, és az esti emlékhangversenyen fellép a pozsonyi zsidó énekkar, valamint Igor Berger vezetésével a Szlovák Opera szólistái, akik jiddis egyházi és népdalokat adnak majd elő. A kulturális napokat pénteken a gyermeknapi rendezvény és Do/án György festőművész kiállítása vezeti be, emellett a június 4-éig tartó rendezvény-sorozat részeként lesz Bartók Béla zongorahangverseny, Bödök Zsigmond fényképkiállítása, régi magyar filmek bemutatója, és természetesen a sport sem hiányozhat - a helybéli öregfiúk a magyarországi Ecser és egy osztrák település gárdájával mérkőznek meg. (sidó) VÁLASZ OLVASÓINKNAK KOMMENTÁRUNK Repüléskorlátozott méhek? Zs. E.: A szomszédom, akivel egyébként sohasem jöttem ki tavaly méhkaptárakat helyezett el a kertjében. A méhek természetesen átszállnak a mi kertünkbe is, ami időnként nagyon zavaró. A fiamnak megvan a Polgári Törvénykönyv, és ott azt olvasta, hogy a szomszédok nem engedhetik meg azt, hogy az állataik behatoljanak a szomszédos telekre. Mit követelhetünk ennek alapján a bíróságon? A Polgári Törvénykönyv 127. paragrafusának első bekezdése, amely valóban az ön által említett rendelkezést is~ tartalmazza, egy meglehetősen szerencsétlenül megfogalmazott jogi rendelkezés. Ha a szó szoros értelmében vesszük azt a jogi utasítást, hogy a tulajdonosnak meg kell akadályoznia, hogy az általa tartott állatok a szomszédos telekre behatoljanak, akkor ez gyakorlatilag a galambtartás és méhészkedés általános tilalmát jelentené, hiszen a méheket és a galambokat nem lehet megakadályozni abban, hogy a Geodézia által kitűzött határokat vagy a szomszédok által emelt kerítéseket tiszteletben tartsák. Rosszul megfogalmazott rendelkezésről van szó, mivel a természet törvényei ellentétbe kerülnek a jogi törvényekkel. Az említett rendelkezéssel foglalkozó jogászok ezzel kapcsolatban például azt hangsúlyozzák, hogy a méheket nem lehet „tartott állatoknak" tekinteni, és a szomszédokat ért méhcsípések is csak a hétköznapi kellemetlenségek sorába tartoznak. Más a helyzet akkor, ha a szomszédok valamelyike allergiás a méhcsípésre. Ilyen esetben a bíróság elrendelhet valamilyen óvőintézkedéseket, amelyek megakadályoznák, hogy a méhek a szomszédos telekre berepüljenek. (fekete) TEGNAP OLVASTUK i Miért nem tüntettek? A keddi, a Michal Kováč államfő támogatására rendezett nagygyűlésen hivatalosan nem vett részt az Együttélés Politikai Mozgalom és a Demokratikus Baloldal Pártja. Ennek okairól faggattuk Duray Miklós, illetve Peter Weiss pártelnököket. Duray Miklós: Az Együttélés elítéli az államfő ellen irányuló támadásokat, a bizalommegvonásról tartott parlamenti szavazást pedig alkotmányellenesnek minősíti, viszont azon a véleményen van, hogy egy ilyen kérdést nem az utcán kell megoldani. Ennek ellenére részt vettünk volna a tüntetésen, de a szervezők maguk választották ki a szónokokat. Emellett csupán szóbeli meghívást kaptunk, hivatalosat nem. Természetesen magánemberként én is részt veszek a tüntetésen. (A beszélgetés a nagygyűlés előtt készült.) Peter Weiss: Természetesen a DBP sem ért egyet a jelenlegi kormánykoalíció politizálásával, beleértve a köztársasági elnök ellen irányuló támadásokat, de pártunk nem fog csatlakozni olyan partnerekhez, akik nem tartják tiszteletben véleményünket. Hogy csatlakozhatunk valakihez, ha az a DSZM-mel és a Munkáspárttal folytatott gyakorlati együttműködésünket az összeférhetetlenségi törvény megalkotásánál a Nemzeti Front újjáélesztésének nevezi? Mi saját baloldali politikánkat akarjuk folytatni, pártunk pedig nem híve a kardcsörtető politizálásnak, már csak azért sem, mert Vladimír Mečiarnak éppen erre van szüksége ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a választási kampány során tett teljesítetlen Ígéreteiről. (Martin Krno, Pravda) Tatarka-díj '95 Milan Hamadának ítélték oda az idei Dominik Tatarka Díjat, amelyet az ismert irodalom-kritikus tegnapelőtt vehetett át a pozsonyi Zichy-palotában Peter Zajactól, a bírálóbizottság elnökétől és Martin Eŕútorától, a szlovák PEN Klub elnökétől. A Sziszüphoszi sors (Sizyfovský údel) című esszékötet szerzője a díjon kívül emlékplakettet és Daniel Fischer képzőművészeti alkotását kapta ajándékba. A díjat, amelyet tegnap első ízben adtak át, a PEN szlovákiai centruma és a Dominik Tatarka Alapítvány olyan kiemelkedő irodalmi alkotásnak ítéli oda, amely magas erkölcsi és művészi színvonalon járul hozzá a szlovák kultúra humanista hagyományainak folytatásához, s ebben az értelemben Dominik Tatarka szellemi örökségéhez kötődik. m Agymosás Tévednek, akik azt hiszik, hogy a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Dehogy nem. Persze, csak bizonyos ideig, s ez lehet hosszabb is, meg rövidebb is. Nálunk épp most van itt az ideje. Aki nem hiszi nézze meg a Szlovák Televízió fél nyolcas híradóját. Kutyafüle a pártállami évek képernyős agymosása ahhoz képest, ami most folyik. Szlovákia legfontosabb politikai és társadalmi-szociális problémáiról csak nagyon keveset - és azt is elferdítve - tud meg az, aki rákényszerül arra, hogy ebből a híradóból szerezze az információit. Mivel azok vannak többségben, akiknek nincsen se szatellitjük, se kábeltévéjük, hogy megnézhessék a Cseh Televízió vagy a NOVA híradóját, és nem tudnak németül (vagy magyarul) sem, ebből következik, hogy a csak egy nyelvet beszélő szlovák lakosság nagyrészének naponta alaposan kilúgozzák azt agyát. Mert tény, és ezt a profi propagandisták tudják is: amit nagyon sokszor elismételnek, az végül is igaznak fog tűnni. Tudjuk, miből állt anno a híradó. Nos, az SZTV-nek öl és léi esztendővel a bársonyos forradalom után sikerült egy huszárvágást csinálnia: tökéletesen visszalendült a régi kerékvágásba. Érdemes elemezni pl. a kedd esti adást, mert példaértékű. Mindenképpen a Michal Kováč államfő melletti pozsonyi nagygyűlés voli a nap eseménye, mindenki erre volt kíváncsi (akár mert neki, akár mert ellene drukkol), és egyébként is: ha az államfővel vagy vele kapcsolatban valami történik, az minden normális országban vezető hír. A szlovák tévé első híre a kormány üléséről tudósított, a társadalmat foglalkoztató problémákat gondosan elkerülve. Következett egy semmitmondó termelési akármi (riport?), mert ott járt Gašparovič parlamenti elnök. Külpolitikai hírek következtek külföldi képanyaggal, aminek személy szerint tudtam volna örülni, ha abban a pillanatban nem éppen a belpolitikai feszültségek izgattak volna. Majd egy hír Amerikából: átadták az, ötödik szlovák tengerjáró hajót. Ez hír. Lehet, csak rosszmájúságom miatt akadtam fenn azon, hogy a hajó neve Žilina - csak nem a zsolnai polgármester, Slota úr iránti tiszteletből? Majd megjelent a képernyőn Slavkovská oktatási miniszter asszony - most hadd ne kommentáljam. A szerkesztők szociális érzékenységére jellemzően beszámoló következett a bankok korszerűsítéséről. A családok fele a létminimum határán él, a munkanélküliek nyomorognak, hadd örüljenek hát annak, hogy nemcsak gombamód szaporodnak az ú j bankházak - mert csak nekik van pénzük új paloták építésére de még a nehéz munkájukat is könnyebben végzik majd. Tudom, hogy bankszféra nélkül nincs piacgazdaság, nem is a bankok ellen ágálok, hanem a műsorszerkesztéssel van bajom. Az egyetlen közérdekű beszámoló ez után következett: a pénztárgépek bevezetéséről. Majd megtudhatta a néző, hogy Ivan Lexa jelenlegi titkosszolgálati főnök keresetet nyújtott be elődje, Vladimír Mitro ellen. És csak mindezek után, a lényegtelen események sorában, jött a szlovák televízióban tudósítás arról, hogy az Sznf téren 20-25 ezer ember tüntetett a szlovák államfő mellett! Nyilvánvaló, hogy ez a hírekkel való manipulálás magasiskolája. És nem az a szerencsétlen tehet róla elsősorban, akit a kamera elé ültetnek, hanem az, aki ilyen szakmai prostitúcióra kényszerítette az elektronikus médiák újságíróit. Persze, aki netn akarja, nem csinálja... Apropó, majd elfelejtettem. Nemcsak a hazai tudósítások manipulálnak. A külföldiekből megtudhattuk, Szergej Kozlík miniszterelnök-helyettes közép-ázsiai körútjának újabb állomáshelyén, Üzbegisztánban tárgyalt a rendkívül fontos gazdasági együttműködésről. Ebből a szempontból - így a kísérőszöveg - „Üzbegisztán számunkra a jövő országa ". Erre már felnyögött bennem a külpolitikus. így akarják velünk megetetni a volt Szovjetunió eme utódállamait? Tudják-e a szerkesztők, milyen állapotok uralkodnak azokban'.' Szinte mindegyikben a volt kommunista pártvezérek basáskodnak kemény, diktatórikus eszközökkel. Üzbegisztánban, Türkméniában és Kazahsztánban úgymond „népszavazás" útján erősíttették meg hatalmukat 2000-ig meg 2002-ig. Szaparmurat Nyijazov úr hivatalosan is turkmén-businak, a türkmének atyjának szólíttatja magát. Ennyit Szlovákia fényes jövőjéről... Arra vagyok kíváncsi, meddig tűri a s/lovák adófizető polgár, hogy az ő pénzén butítják? Mikor fogja megtagadni legalább a tévéilleték fizetését, mondván: az SZTV nézhetetlen, akkor miért fizessen neki. Baja sem lehetne belőle, hiszen mondhatná, hogy a kész.Uléket csak virágtartónak használja. Ki tudná bebizonyítani, hogy esetleg nem így van? MALINÁK ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM Kis ország - nagy titkok Aki számára az a fogalom, hogy „jogállam" még többet jelent puszta szóvirágnál, és aki ráadásul még azt is elhiszi, hogy (egy kiváló tudós jogállam-meghatározása értelmében) az országban „egyetlen diktatúra, a törvények diktatúrája" érvényesül, azt örömmel tölti el minden olyan új törvény elfogadása, amely jobb, körültekintőbb az előzőnél, illetve amely olyan területet szabályoz, amely korábban szabályozatlan volt, és emiatt feszültségek keletkeztek a társadalomban. így az elmúlt napokban a kormánykoalíció-szimpatizánsok és az ellenzékkel rokonszenvezők százezrei körében egyaránt kedvező visszhangra talált, hogy a parlament hosszú huzavona után végre érdemben hozzálátott az összeférhetetlenségi törvény kidolgozásához. Két koncepció ütközött. Most hadd ne részletezzem, hogy mi a különbség a KDM által szorgalmazott, illetve a kormánykoalíció és a DBP által előterjesztett, majd végül törvénnyé vált koncepció között. Az előbbi főleg abban különbözött a másiktól, hogy az összeférhetetlenség megáilapításánál nem eleve abból indult ki, hogy a titkok, hatáskörök, döntési lehetőségek birtokába jutó képviselő, miniszter, főhivatalnok stb. potenciális visszaélőnek tekinthető. A kormánykoalíciós törvénytervezetre viszont ennek ellenkezője jellemző, és mivel ez vált törvénnyé, az érintetteknek a jövőben nyomban megválasztásuk, illetve kinevezésük után el kell dönteniük, a honatyaságot, a miniszterséget, a főtisztviselőséget választják-e, vagy a vállalkozói státuszt. Az összeférhetetlenségi törvény fő célja: megakadályozni, hogy magas tisztségből kifolyólag bárki - önmaga vagy családtagjai hasznára - olyan titkokat, információkat érvényesítsen, szivárogtasson ki, amelyek birtokában az ez által kedvezményezett (főképp) anyagi előnyökhöz jusson. Az csak a „karzathoz" címzett mellékterméke az összeférhetetlenségi törvénynek, hogy úgy rendelkezik: senkinek sem lehet két forrásból folyósított fizetése. Most már nem lenne értelme azon vitatkozni, melyik koncepció lett volna jobb. A parlament kvalifikált többsége a kormánykoalícióét minősítette törvénnyé. Elméleti vita helyett inkább azt vegyük szemügyre, Szlovákia jelenlegi konkrét viszonyai között valószínű-e, hogy az új jogszabály hatályba lépése után valóban csak e törvény diktatúrája érvényesül a korrupció, a sógorság-komaság, a nagy gazdasági hasznot hozó „súgások" elleni küzdelemben. Ugyanis ez és nem más a fő célja a nehezen „kiizzadt" és nagy politikai összecsapásokat kiváltott törvénynek. Vitája egész folyamatában érezhető volt, hogy az összes párt is, a 150 képviselő is (tisztelet a kivételnek) anyagilag is fölöttébb érdekelt volt. Mint minden törvénynek, e jogszabálynak a végrehajtása, a törvényszegők felelősségre vonása is azon múlik, a jövőben egyforma, pártsemleges mércét alkalmaznak-e ebben az országban. Tehát, hogy egy-egy törvénysértés feltételezése esetén részrehajlás nélküli lesz-e a nyomozás és az ítélkezés. Akár a közéleti tisztaság törvényének is nevezhetnénk az összeférhetetlenségi törvényt, ha nem foglalkoztatnák és nem nyugtalanítanák társadalmunkat olyan jelenségek, amelyek alapján kénytelenek vagyunk arra következtetni, hogy ebben az országban nem egészen érvényesül a „törvények diktatúrája" és az „egyforma mérce" elve. Nyugtalanító például, hogy alig néhány hónappal ezelőtt egy ember kinevezésének alkotmányossá tétele érdekében módosították az államfő jogkörét szabályozó törvényt. E módosítás értelmében kivették á köztársasági elnök kezéből a titkosszolgálat (SZISZ) főnöke kinevezésének jogát. Néhány napon belül azt az Ivan Lexát nevezték ki SZISZ-főnöknek, akinek kinevezését Michal Kováč már kétszer visszautasította. És tette ezt azzal érvelve, hogy erkölcsi természetű aggályai vannak vele szemben. Fejlettebb demokráciákban az ilyen visszautasítást általában így fogalmazzák meg: állambiztonsági kockázat. Hogy nem volt megalapozatlan a köztársasági elnök feltételezése, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Lexa már meg is indította a bűnvádi eljárást elődje, tehát politikai ellenfele ellen. Politikaiper-szaga van az ügynek. És már-már felteszem a kérdést: A jövőben vajon ki dönti el, hogy mi összeférhetetlen a politikai tisztességgel és mi nem? TÓTH MIHÁLY