Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-18 / 114. szám, csütörtök

OLVASÓINK OLDAL

A Kell az alternatív nyelvoktatás [6l ÚJSZÓ KI 1995. május 18. VALAMIVEL NAGYOBB FIZETÉS, TÖBB MUNKANÉLKÜLI, ÚJ SZÓ, 1995. ÁPRILIS 27. Hiányzik az összehasonlítás Tisztelt szerkesztőség! ... kazettán és CD-lemezen már kapható a boltokban - halljuk a reklámot, ha valamilyen zenei újdonságról van szó. Ellenben a magyar nyelvű hagyományos lemezek eltűntek a boltokból. Erre akkor döbbentem rá igazán, amikor szeretteimet szerettem volna megajándékozni egy hangulatos karácsonyi hanglemezzel. Nagy sebbel-lobbal átutaztam a szomszédos országba, gondolván, ott majd megkapom, amit otthon hiába kerestem. A boltba belépve csillogó CD-lemezek fogadtak, rögtön éreztem, itt sem jobb a helyzet. De azért kérésemet előadtam, mire az eladó közölte: Sajnos, a klasszikus gyártmányú lemez kiment a divatból. Vásároljon CD-lemezjátszót! - adott tanácsot. Úgy látszik, a hagyományos lemezjátszók már csak a régebben vásárolt fekete korongok hallgatására vannak ítélve, az egykori slágerek felidézésére... OROSZ ERIKA Pódatejed A múlt év őszén egy modern, számítógépes telefonközpontot építettek községünkben. , Ez azonban annyira ultramodernre sikeredett, hogy azóta egyik hónapról a másikra megugrott a telefonimpulzusok száma; például esetemben a korábban szokásos 90-120 impulzus helyett hirtelenjében 500 lett. Számomra, és minden előfizető számára ez teljesen érthetetlen, hiszen mindenki tudja, hogy körülbelül mennyit telefonált. Vagy netán velünk akarják megfizettetni az új központ költségeit, esetleg ilyen módon akarnak áremelést eszközölni? Szeretnénk, ha a rimaszombati posta illetékesei magyarázattal szolgálnának, vajon tévedésről vagy nem bejelentett drágításról van szó. CSANK DEZSŐ Gesztete Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket Ezen írásommal a nagy vihart keltett rozsnyói botrányhoz szeretnék hozzászólni, amelyről már olyan sok mindent leírtak a szlovák és magyar nyelvű sajtóban egyaránt. Lýdia Benčová és munkatársai véleményem szerint nagyfokú toleranciáról tettek bizonyságot, amikor a magyar pedagógusoktól azt kérték, hogy szlovák nyelven értekezzenek tovább. Ez a nagyfokú tolerancia a Szlovák Köztársaság területén élő nemzeti kisebbségek standard feletti jogaiból ered. Ne tévesszük szem elől, hogy képesek voltak elvárni, hogy több mint 200 személy alkalmazkodjon kettejükhöz, mivel a harmadik személy, Leško úr a magyar nyelvet jól bírja. De hát.úgy kell nekik, mind a kétszáznak: miért nem születtek szlováknak? Ha meg már magyarnak születtek, miért pont Szlovákia területén. Ha meg már ott, miért nem költöztek régen el a fenébe? Véleményem A komáromi Tiszti pavilonban rendezték meg 1995. április 23án az „Emese álma" történelmi vetélkedő országos fordulóját. Egy hétig vártam arra, hogy lapjaink érdemben beszámoljanak az országos rendezvényről, melyet a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére hirdettek meg a szervezők a magyarországi és a határon túli magyar fiatalok részére. Megérdemeltek volna a döntő résztvevői egy rövid tudósítást, hiszen hosszú felkészülés, többfordulós vetélkedés után jutott, el a legjobb 10 csapat Révkomáromba, a végső hazai megmérettetésre. Sajnos, hiányosságai is voltak a szervezésnek: Rögtön az elején szerint nem is lényeges, hogy a nevezett hölgy törvényesen járt-e el vagy pedig sem. Teljesen egyértelmű, hogy ha csak egy pici kis jóakarat és tolerancia lett volna benne, akkor nincs semmiféle botrány, de még csak egy kis „problémácska" sem. Az alternatív iskolák és az alternatív oktatás elengedhetetlenségéről naponta jelennek meg újságcikkek a szlovák nyelvű sajtóban. Aki csak egy kicsit is elgondolkodik a dolgok felett, az bizonyára arra a következtetésre fog jutni, mint én, tehát, hogy az alternatív oktatás valóban szükségszerű. Erről az elmúlt napokban győződtem meg. Egy besztercebányai hivatalban akadt dolgom, ahol várakoznom kellett. Közben az asztalon heverő régebbi újságokat kezdtem el lapozni. Az egész nem tartott tovább 20 percnél, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy rájöjjek az alternatív iskola szükségességére: három olyan megdöbbentünk a kéttagú bíráló bizottságot látva, mivel az országos vetélkedő megért volna páratlan és pártatlan, legalább háromtagú szakzsűrit. Ezzel ellentétben viszont sokalltam a két magyarországi műsorvezetőt. A regionális fordulót követően két „házi feladatot" kaptak a diákok, melyek értékelése nem a tájékoztatóban rögzített feltételek szellemében történt (a csapatok nem tartották be a meghatározott időt). Tiltakozásainkat a zsűri nem vette figyelembe. A végén a harmadik helyen holtverseny alakult ki, melyet a zsűri 5 pótkérdéssel igyekezett eldönteni. A diákok szerint a pótkérdések sem döntötték el a továbbjutást, mihelyesírási hibát fedeztem fel az újságokban, amiért bizony a magyar alapiskolában is alaposan fültövön vágtak volna. Konkrétan például szlovák újságíró tollából azt olvastam, hogy: „prvý dvaja" (Nový čas, 1993. március 3.), és még folytathatnám. Az ilyen helyesírási hibák azt mutatják, hogy nem eléggé magas a szlovák nyelv oktatási szintje a szlovák iskolákban, és ennek az ellenkezőjéről tanúskodik az a tény, hogy a hibákat egy magyar iskolában érettségizett ember fedezte fel a szlovák újságírók után. Kedves szlovák polgártársaink: nem lenne célszerűbb a szlovák nyelvoktatást az alternatív akármi nélkül emelni magasabb szintre, tekintet nélkül arra, hogy szlovák vagy pedig magyar nyelvű iskoláról van szó, mert mind a kettőre ráfér a jobb és magasabb szintű (szlovák) nyelvoktatás? Cs. L. Rozsnyó vei érzésük szerint jogtalanul fosztották meg őket egy ponttól, amely végül is döntött. Tiltakozásukat a kéttagú zsűri újra nem vette figyelembe. A vetélkedőt követően mind a gyerekeknek, mind a kísérő tanároknak hiányérzetük volt. Csalódottak voltunk! Nem a meghiúsult továbbjutás miatt, hanem azért, mert az eredmény furcsa körülmények között született meg. Csalódottak voltunk a szervezés miatt is, amely nem felelt meg annak a hatalmas méretű munkának, melyet a tanulók a felkészülés során kifejtettek. SZÁRAZ DÉNESNÉ Érsekújvár Általában hiszek a Szlovák Statisztikai Hivatal kimutatásainak, azonban vannak esetek, amikor csak kiragadott adatokat adnak közre, vagy tudatosan, avagy akaratlanul. Az Új S'zó-ban közölt statisztikai kimutatás elolvasása után is bizony akaratlanul is az jut az ember eszébe, hogy nem a valóságnak megfelelő adatokat közölték. Vegyük példának az egészségügyet, ahol az átlagfizetésnél 5443 koronát mutatnak ki, az orvosok átlagbérét viszont 8302 koronában állapítják meg. Igaz, ebben bizonyára benne van a középkáderek alacsony fizetése is. Viszont, ha az ember az orvosokkal beszélget, akkor egészen más képet kap (ennek jobban hiszek, mint annak, amit a statisztika kimutat). Arról nem is beszélve, hogy milyen óriási a különbség a pénzügyi szférában dolgozók és az egészségügyi alkalmazottak fizetése között. Pedig szerintem az államnak elsődleges érdeke lenne, hogy jobban megfizesse azokat, akik az emberek egészségével törődnek. Vagy vegyünk egy másik példát: ha egy pénzügyi dolgozó valami hibát követ el, annak nincsenek messzemenő következményei, ám ha az orvos, vagy az egészségügyi nővér követ el hibát, az az állampolgár életébe kerülhet vagy örökre nyomorékSzombatjainkat rendszeresen kirándulásokkal töltjük. Télen gyalogosan, tavasztól őszig pedig kerékpáron. A legutóbbi szombat délutáni kirándulásunk célja az osztrák Kittsee és Berg, a két osztrák falu és környéke volt. A horvátjárfalui szlovák-osztrák határ átlépése pillanatok műve volt. Kittseebe én/e- csodálkozva vettük tudomásul, hogy a szembe jövő falubeliek Kriskottal (Grüss Gott - Dicsértessék az Úr) köszöntöttek bennünket, az idegeneket, az ismeretleneket. Először véletlennek tekintettük ezt. Megtekintve a község rendezett, tiszta l^özpontját, a falu temetőjébe indultunk. A temetőhöz érve, az onnan kijövő köpcsényiek is Kriskottal köszöntöttek bennünket. Hát ez már nem véletlen. Nálunk a köszönés lassan, de biztosan kimegy a divatból. Lakótelepi panelházakban még az egy házban lakók sem köszöntik egymást. Embere és országa válogatja. A nagyon szépen, de nem hivalkodóan rendezett temető megtekintése után tovább kerekeztünk Berg felé. Utunk egy kavicsbánya mellett vezetett. Már messziről láttuk, hogy a kavicsbánya taván halászversenyt rendeztek. A versenynek éppen vége volt. Megkezdődött az egyes haká válhat. Ez az óriási felelősség egyáltalán nincs megfizetve. S^ ha már a statisztikusok ennyire hű képet akartak festeni az ország gazdasági helyzetéről, akkor miért nem tüntették fel a parlamenti képviselők havi bevételét is - csak úgy összehasonlítás céljából? Attól féltek, hogy az átlagember, aki rendesen fizeti az adóját, megtudja, a tejszínt azok szedik le, akik vagy semmit nem csinálnak, vagy ha igen, akkor pedig csak uszítják a nemzeteiket egymás ellen? (Tisztelet a kivételnek.) Az sem ritka eset, hogy egy parlamenti képviselő két fizetést (és nem is akármilyet) zsebel be havonta. A statisztikai kimutatás másik hibájának tartom, hogy összehasonlítás céljából például miért nem közölte, Csehországban hány százalékos a munkanélküliség, hogy mindenki láthassa egyes politikusok önkényes döntésének eredményét. Azt, hogy a nép megkérdezése nélkül kettéválasztották az országot, s ez negatív hatással van ránk, Szlovákiában élőkre. Ha ilyen kimutatásokat is közölnének, akkor bizony sokan meggondolnák, higgyenek-e ezek után is egyes politikusok blöffölésének. NAGYANDRÁS Szímő lászok által kihalászott halak mázsálása. A legjobb eredményt elért halász 26 kg pontyot és egyéb halat fogott ki. Es most következik az egész halászverseny legérdekesebb pontja. Mit gondol, kedves olvasó, mit csináltak a halászok a kihalászott halakkal? Tudom, hogy ez elképzelhetetlen. Számunkra is az volt. Visszaengedték az egész halászzsákmányt a tóba! Hát igen. Ilyennek képzeltem el a SPORThalászokat. Ez volt a legjobb példája annak, hogy a természetvédelemről nem csak beszélni kell. Embere és országa válogatja. Egy nagyon jól sikerült kirándulásttudva magunk mögött, hazafelé indultunk. Bergnél a határ átlépése újból gyors és kulturált volt. Már azt kezdtük remélni, a sok szép és jó láttán, hogy a világ, ha lassan is, de talán mégis megváltozik. Szebb és jobb lesz. Talán nálunk is. Amikor a liftbe akartunk beszállni a felvonó padlóján egy vödörnyi konyhai hulladékottaláltunk. Valaki rest volt a kukába vinni és így könnyített terhén. Az, hogy egész napi szép élményéinket tette tönkre, az az illetőt egyáltalán nem érdekelte. Mert embere és országa válogatja. TOMANOVICS ZOLTÁN Pozsony Olvasni Párkányban is öröm Egyre elszegényedő világunkban az olvasni szerető kispénzű emberek bizony csak nagy ritkán engedhetik meg maguknak a könyvvásárlást. Olvasási igényükről azonban mégsem kell lemondaniuk, hiszen rendelkezésükre állnak a könyvtárak, amelyek egyre több kisjövedelmű embernek jelentenek, szokatlan kifejezéssel élve, szellemi menedékhelyet. Könyvtáros ismerőseim elbeszélése alapján tudom, hogy az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés a könyvkölcsönzés iránt. így van ez vajon a párkányi városi könyvtárban is? Koday Zsuzsa könyvtárvezetőnő megerősítette e tendenciát. - Ennek jeleit mi is tapasztaljuk, ami kétségtelenül összefüggésbe hozható az olvasni szerető emberek romló anyagi helyzetével. Az idei év első negyedévében már 400 gyermek és 800 felnőtt olvasót tartottunk nyilván. Ötvenezres könyvállományunk 60 százalékát szlovák nyelvű könyvek teszik ki, a többi magyar nyelvű. Ami a választékot illeti, igyekszünk az olvasók igényeihez igazodni, tehát nem hiányoznak könyvespolcainkról a mostanság divatos és keresett könyvek sem. Szakirodalomból viszont foghíjas a választék, ami elsősorban a kiadók rovására írható. Ami az anyagi támogatottságot illeti, úgy érzem, nincs okunk panaszra, hiszen erre az évre is 240 ezer koronát kaptunk könyvekre a városi hivatal költségvetéséből. Jó a kapcsolatunk az esztergomi városi könyvtárral 20-20 ezer forint értékben kaptunk tőlük könyveket. Emellett nemcsak böngészhetik, kölcsönözhetik is a szlovák nyelvű, a hazai magyar és a magyarországi újságokat - foglalta össze Koday Zsuzsa Mint kiderült, a könyvtár a városi hivatal lapjában tett egy felhívást, hogy az idős és már nehezen járó embereknek házhoz szállítják az általuk igényelt könyveket. A régi olvasók közül, akiknek már nehezükre esik eljönni a könyvtárba, többen élnek ezzel a lehetőséggel. Betelefonálnak és elmondják, hogy melyik vagy milyen könyvet szeretnének olvasni, és ezt házhoz viszik - tudtuk mega könyvtárvezetőnőtől. BODZSÁR GYULA Nagykürtös Emese álma - rossz álom volt Szeresd felebarátodat és a természetet A pénz beszél az iskolákban is KI AD LOVAT ŠIMEK ÚR ALÁ? ÚJ SZÓ 1995. IV. 11. Ejnye, ejnye, Skálák űr! Elolvastam az Új Szó szóban forgó cikkét, melyben Vojtek Katalin újságírónő Ladislav Skáláktól, a gazdasági minisztérium szakmunkásképző intézeteket irányító főosztályának vezetőjétől akart egyet-mást megtudni a Simek-ügyről. Mivel a Šimek-úggyel kapcsolatban szóba került a komáromi gépészeti szakmunkásképző is, nem tudok nem reagálni a nagyon súlyos félrevezető Skalák-állításokra. Ebben az iskolában tanítok. Én indítottam el annak idején a Zábojník-ügyet. Ehhez tudni kell, hogy az iskolám igazgatósága az 1994/95-ös tanítási évben szlovák és magyar nyelvű négyéves, érettségivel végződő asztalos osztály megnyitását kérte. A felsőbb szervek csak szlovák nyelvű egyéves felépítményi asztalos osztály megnyitását engedélyezték a hároméves tanulmányi szakot elvégzett tanulók számára. 1995. február 4-én az igazgatóság kért még egy egyéves gépészeti osztályt. Engedélyezték, feltüntetve a szlovák tanítási nyelvet. A magyar iskolában végzettek számára engedélyeztek két esti kétéves továbbképzést. Ekkor még senki sem tudhatta, hogy több mint 170 jelentkező lesz május végére. Különböző félrevezető ígérgetések után derült égből villámcsapásként hatott, hogy a felvételi meghívókon júniusban az igazgatóság arról értesítette a továbbtanulásra jelentkező tanulókat, hogy az asztalosok és a gépészek- számára egyéves nappali csak szlovák nyelven, a magyar iskolát végzettek számára magyarul csak esti kétéves lesz. Az igazgatóság nem kérdezte meg a tanulókat, a szülőket, a tantestületet. Önkényesen döntött felsőbb kérésre. Pedig ekkor már köztudott volt, hogy több a magyar iskolát végzett tanulók száma. Több lett a megfeleltek száma is (49:46). Mégis két nappali szlovák osztály nyílt kétszer 30-as létszámmal, a magyar kétéves estibe meg 34 tanuló került. Tizennégy magyarul felvételizőt meggyőztek, hogy szlovák osztályba lépjen. Vagyis a kevesebből lett több, a többől meg kevesebb. Hiába tiltakozott a pedagógiai tanács szóban, a diákok petíciókkal, hiábavaló volt Duka Zólyomi Árpád és Bauer Edit képviselők közbenjárása is. Foglalkozott ezzel a jogsértő hátrányos megkülönböztetéssel több újságcikk és rádióriport is. Skálák úr mindezek tudatában azt meri állítani, hogy „Zábojník úr, az iskola igazgatója és személyesen én is mindent megtettünk azért, hogy ezen változtassunk. A diákok későn jelentkeztek. Nekik ugyanolyan lehetőségeik voltak, mint bárki másnak." Kérdem én: kinek, mire jó ez a hazugság? A tények teljesen a fordítottját bizonyítják. Erről bárki meggyőződhetett és meggyőződhet bármikor. Információim szerint az 1995/96-os iskolai évben lesz egy-egy szlovák és magyar egyéves nappali a továbbtanuló asztalosok és gépészek számára, így kellett volna lennie már ebben a tanítási évben is. Nem lehetett, mert a rosszindulat sokkal erősebb volt a jóindulatnál. Dr. KOVÁCS JÁNOS Komárom Mostanság divat lett az oktatásüggyel foglalkozni. Ez így helyes. Mi, magyarok, többek között még az alternatív (kétnyelvű) iskolatípus vehemesen tervezett bevezetése ellen is küzdünk, joggal mutatunk a pozsonyi tárca körmönfont szándékára. Mégis, Szigeti László (MKDM) parlamenti képviselő úr ama javaslatát, hogy emeljék a pedagógusok pénzbeli személyi értékelését, nem tartom a legszerencsésebbnek.. Ha már az emelésről döntenek, akkor az érintsen valamennyi tanítót-tanárt. Vélem, valakit vagy valakiket „jobbnak" értékelni nagyon egyéni dolog. Ugyanis a pedagógusmunkát nem lehet - mondjuk a kifejt tejmennyiség szerint mérni. Ismerjük el: vannak stréber, gazsuláló emberek, akik be tudják hízelegni magukat a főnökeik kegyébe, noha az „eredményeik" semmivel sem kiemelkedőbbek másokénál, ellenben jó színészek. Más szóval, a tantestületek sem mentesek a Macskássynéktól, Róka Rudiéktól... Az elmúlt év végén, valamint az új esztendő elején a járási tanügyi hivatalok kis motyót küldtek az alapiskolák részére, hogy a magiszterfőnökök osszák szét „érdemek szerint". Kérem, ez megmételyezte a kartársak közötti viszonyt, sok helyen nagyon is, függetlenül attól, hogy magyar-e, szlovák-e az oktatás nyelve. A „kiemeltek" még inkább „hűek lettek" az igazgató hölgyek és urak iránt, míg a „lemaradottak" bibliai átkokat kívánnak az elöljáróik glóriás fejére. Lám, a pénz beszél.... CSIBA GÉZA Komárom