Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-17 / 113. szám, szerda

1995. május 1087. VELEMENY ÚJSZ Ó S I Találkozó­nincs találkozó Lehet, hogy hihetetlenül hangzik: valamennyi szomszé­dunk közül éppen Csehország­gal a legkevésbé intenzív a legmagasabb szintű politikai kapcsolattartás, kivéve a két államfő találkozóit. Finoman szólva nem szokványos, hogy már több mint egy éve nem ta­lálkozott a közös múltú és gazdaságilag összefonódott két állam kormányfője. A ko­rábbi szlovák kabinet ve­zetőjével a cseh miniszterel­nök kerülte a találkozást, mi­vél szerinte az nem volt part­ner komoly döntések megho­zatalára. Most pedig a szlovák kormányfő odázza el a találko­zót, éppen a komoly döntések meghozatalának szükséges­sége miatt. A kormányfői talál­kozó „előkészületeiről" már sokat írtak. Nem volt könnyű eligazodni az egymásnak el­lentmondó hírek, özönében. Ivan Mjartan prágai szlovák nagykövet kijelentette: „Senki sehol semmilyen találkozót nem mondott le." Ellenben mit is nyilatkozott Vladimír Mečiar a Slovenská Republika napi­lapnak adott interjújában? „Klaus kormányfő levelet kül­dött nekem, amelyben a klí­ring megszüntetésének utolsó dátumát 1995. május 31­ében jelölte meg. Az, hogy a Cseh Köztársaság semmisnek nyilvánítja a fizetési egyez­ményt, gyakorlatilag eldöntött tény. Csupán azt igénylik, hogy ehhez járuljak hozzá. Ez a módszer azonban nem felel meg a. kormányfők tanácsko­zása szintjének. Ha Csehor­szág a fizetési egyezményben történő változásokról akar ta­nácskozni, ezt megteheti, de alacsonyabb szinten" - nyilat­kozta Mečiar. Ez az ellentmon­dás az ismert mesére emlé­keztet: lovon is jön meg nem is, ajándékot iš hoz meg nem is - így a mesében, előkészítik a találkozót meg nem is, talál­koznak meg nem is - így a po­litikában. (MILAN STANISLAV, Pravda) A BÖNGÉSZŐ nyertese Játékunkra ismét rengeteg megfejtés érkezett. A helyes vá­laszt beküldők közül tegnap Mik­lósi Péter, a VASÁRNAP vezető szerkesztője közjegyző jelenlété­ben sorsolta ki a szerencsés nyertes nevét. E héten az 1500 koronát Szigeti Judit tornaijai ol­vasónknak küldjük. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Rómában. SIDO ZOLTÁNNÁL A POLGÁRI ENGEDETLENSEG ELŐKÉSZÜLETEIRŐL A pedagógushivatás gyakorlása forog kockán Uj Szó-információ m A pedagógusok komáromi nagygyűlésén elhangzott, hogy az egyes szlovákiai magyar alap- és középiskolákban május 15-ig megalakulnak azok az ak­cióbizottságok, amelyek a pol­gári engedetlenséget szervezik majd. Hol tartanak ma az emlí­tett akcióbizottságok? - kérdez­tük Sidó Zoltántól, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsé­gének elnökétől. - Azokban az iskolákban, ahol egyetértettek az április 22-ei nagygyűlés állásfoglalásával, a szülői munkaközösség keretén be­lül sorra megalakultak a polgári engedetlenséget előkészítő bizott­ságok. Az SZMPSZ elnöksége má­jus 19-én ülésezik Érsekújvárott, ahol pontosabb képet kapunk ar­ról, hogy járásonként hány iskola vállalta fel a polgári engedetlenség megszervezését. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a bizott­ságok megalakulásáról szövetsé­günk számos visszajelzést kapott. Igaz, többen jelezték támogatásu­kat a nyugat-szlovákiai kerületből, mint a Bodrogközből és Gö­mörből. mA pedagógusok mennyire ak­tívan kapcsolódnak be a bizott­ságok megszervezésébe? - Pedagógusaink többsége egyetért a nagygyűlés állásfoglalá­sával, mégis a szülői munkaközös­ségek a bizottságok fő szervezői. Ez egyrészt érthető is, hiszen álla­mi alkalmazottakként a pedagógu­sok óvatosabbak. Főleg a rozsnyói leváltást követően. Ugyanakkor az oktatásügyi minisztériumnak az al­ternatív oktatást tárgyaló terve is aggodalmat váltott ki a magyar is­kolák pedagógusai körében. Hi­,szen a tervezet megvalósításával csökkenne az óraszámuk, többen feleslegessé válnának. A polgári engedetlenséget szervező csopor­tokban tehát nagyon kevés peda^ gógus található. m De hiszen a kétnyelvű okta­tással már a bevezetés pillana­tában nem kevés magyar nem­zetiségű pedagógus kerülne az utcára, néhány év múlva pedig már egyetlen magyar tanítóra sem lesz szükség. Számomra érthetetlen, hogy a pedagógu­sok elhatárolják magukat a pol­gári engedetlenségtől. - Az iskola léte vagy nemléte a szülőket és pedagógusokat egya­ránt érinti. Ezért az SZMPSZ elnök­sége elvárja az állásfoglalással egyetértőktől, hogy aktívan köz­reműködjenek a polgári engedet­lenséget szervező bizottságok munkájában. Ha a saját árnyéi kunktól is megijedünk, és mindig másoktól várjuk, hogy tegyenek ér­tünk valamit, nem mindig fog be­jönni a számításunk. A pedagógu­soknak meg kell érteniük, hogy hi­vatásuk gyakorlása forog kockán. m Milyen témákkal fog foglal­kozni az SZMPSZ elnöksége az érsekújvári összejövetelen? - Szövetségünk állást foglal az április 22-ei nagygyűlés ajánlásai­val kapcsolatban. Megvitatjuk a polgári engedetlenség megszerve­zésének ütemtervét, ugyanakkor foglalkozunk majd a nyári tovább­képzésekkel és néhány, a belső szervezeti életet érintő időszerű kérdéssel is. KOSÁR DEZSŐ Kérdőre vonják a kormányt A tegnap a Rozsnyói járásban munkalátogatáson tartózkodó Eva Sabolová (KDM), Jozef Po­korný (Zöldek P.) és Köteles Lász­ló (Együttélés), a szlovák parla­ment környezetvédelmi bizottsá­gának tagjai számon kívánják kér­ni a szlovák kormánytól, hogyan teljesíti az e vidékre vonatkozó ja­nuári ígéreteit, amiknek Gömör­ben eddig még semmilyen ered­ményét nem látták. Ellátogattak az évtizedek óta egy megépítendő víztároló fenyegetettségében élő két magyar község, Lice és Gíce térségébe is, ahol ígéretet tettek: megpróbálják elérni, hogy a két fa­lu megsemmisítésével számoló vízgát építési terve végleg lekerül­jön a mindenkori kormány prog­ramjáról. Gömörhorka térségé­ben egy olyan hulladéktelep kiala­kításának lehetőségeiről tárgyal­tak törvényhozóink, mely hosszú évekre megoldhatná sok kör­nyező község szeméttárólási gondjait. (ambrus) KASSA Hányan szeretnének továbbtanulni? A tanév végéhez közeledvén két kérdést tettünk fel a Kas­sai Magyar Tannyelvű Gimnázium igazgatójának, Reiter Gé­zának. Uj Szó-információ m Igazgató úr, az érettségire készülő mostani végzősök kö­zül mennyien szeretnének to­vábbtanulni, mennyien jelent­keztek főiskolára, egyetem­re? - A most záruló tanévben 53 negyedik osztályos diákunk van. Közülük 49-en jelentkeztek főis­kolára, illetve egyetemre. Hogy első próbálkozásra mennyien jutnak be az általuk választott felsőfokú intézménybe, azt nem tudjuk, ugyanis több helyen má­jus végén és június elején lesz­nek a felvételi vizsgák. Néhol már megtörtént a válogatás, s a részeredmény számunkra jó, hi­szen négy növendékünk megfe­lelt a követelményeknek. Az utóbbi évek tapasztalataiból ki­indulva remélem, hogy a mosta­ni végzőseink többsége a főisko­lán is megállja helyét. m A helyi és környékbeli alap­iskolások közül mennyien je­lentkeztek a kassai magyar gimnáziumba? - Az első fordulóban a vizs­gák eredményei alapján 38-at vettünk fel. A további helyekre utólagosan is jelentkezhetnek az érdeklődők. Akár a Bodrog­közből is. Hogy aztán kit ve­szünk fel, az a júniusban sorra kerülő pótfelvételiken derül majd ki. (gazdag) KLA US SZERINT : _ Fo a nyugalom CTK-hír - Nem reagálunk elhamar­kodottan az éterben elhang­zott minden szóra. Feltétele­zem, . hogy az én nyugodt hangvételű és érvekkel alátá­masztott levelemre szlovák részről ugyancsak higgadt és érveket felsorakoztató vá­laszt kapunk, s azután újfent megvitatjuk, hogyan tovább ­közölte Václav Klaus cseh kormányfő, reagálva Vladimír Mečiar miniszterelnök hétfői rádiónyilatkozatára. VÁLASZ OLVASÓINKNAK Az exfeleség eltartása B. K.: Úgy hallottam, hogy nemrég lépett életbe egy olyan törvény, amely szerint az elvált férj' az exfeleségét is köte­les eltartani. Mivel válófélben vagyok, azt szeretném tudni, meddig leszek köteles a feleségemet eltartani. Addig, amíg a gyerekek befejezik az iskoláikat, vagy az élete végéig? Egyáltalán nem új szabályról, rendelkezésről van szó, hiszen az 1963. évi Családjogi Törvény 92. paragrafusa rendelkezik ró­la (jelenleg is). Persze az emlí­tett rendelkezés szerint az „el­vált házastárs megélhetéséhez való hozzájárulás" megítélésé­nek bizonyos feltételei vannak. Az első feltétel az, hogy az elvált házastárs nem tudja biztosítani a saját megélhetését, a máso­dik pedig az, hogy a volt házas­társak nem állapodnak meg eb­ben a kérdésben. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy itt nem olyan mértékű tartásdíjról van szó, mint amilyen a házasság fennállása alatt jár a tartásra szoruló házastársnak, és amely­nek egy alapvető szempontja, hogy azonos megélhetési felté­teleket kellene biztosítania, ha­nem „csak" a megélhetéshez való hozzájárulásról. Ami az első feltételt illeti (azt, hogy az elvált házastárs nem tudja biztosítani a saját megél­hetését), az ön feleségének kel­lene bizonyítania a bíróság előtt. A bíróság hatáskörébe tartozik annak megállapítása is, hogy az iskoláskorú gyermekekről való gondoskodás a válás után aka­dályozná-e a feleségét abban, hogy dolgozzon. Korábban ezt a hozzájárulást inkább csak azok­nak ítélték meg, akik óvodásko­rú gyermekről, egészségkáro­sult gyermekről vagy több isko­láskorú gyermekről gondoskod­tak, esetleg a saját egészségi ál­lapotuk miatt nem találhattak megfelelő munkát. Itt kell még említést tenni arról is, hogy ha a tartásdíj (hozzájárulás) megíté­lése úgymond a jó erkölcsökbe ütközne, nem lehet azt az elvált házastárs részére megítélni. (fekete) Lobbizó képviselők Peter Kresánek, Pozsony főpol­gármestere kezdeményezésére tegnap a fővárosi lakhelyű parla­menti képviselők egy csoportja találkozott a város első emberé­vel, hogy megvitassa Pozsony to­vábbi fejlődésének kérdéseit. Há­nyan vettek részt a tanácskozá­son, és milyen, konkrét eredmé­nyekre jutottak a honatyák? ­kérdeztük Richard Rybníčektôl, a főpolgármester szóvivőjétől. ­Összesen 14 parlamenti képvi­selőjelent meg a találkozón, fon­tosnak tartom megjegyezni, hogy valamennyi parlamenti párt kép­viselve volt. Megállapodtak, hogy egy bizottságot hívnak életre, amely a főváros problémáinak or­voslása érdekében legiszlatív ja­vaslatokkal fog kirukkolni a nem­zeti tanácsban. Az egyik első konkrét lépésként a honatyák el­fogadták Peter Kresánek nézetét, miszerint javasolni kell az adóe­losztás eddigi rendszerének meg­változtatását - mondta Rybníček. (só) FRICSKA Dubček a példakép? Szegény koalíciós képviselőinknek sok bajuk van a köztársasági el­nökkel. A vasárnap délutáni Kroky műsorban Vítazoslav,Móric képviselő például többek között azzal magyarázta a köztársasági elnökkel szem­beni bizalmatlansági indítványát, hogy Michal Kováč egy dunaszerdahe­lyi találkozón feltette a fejhallgatót (amelyben a szinkrontolmács szavait hallgathatta), hogy megértse, mit beszélnek a magyarok. Ezt pedig - így Vito Móric - Alexander Dubček sohasem tette volna meg. Hogy miért, azt elfelejtette közölni. Talán vannak még, akik emlékeznek a Panoráma Dubčekkel készített interjújára, és ezzel kapcsolatban főleg arra, hogy Dubček meglehetősen jól értett magyarul, és ha jól emlékszem, kerületi párttitkárként, többek között a magyar nemzetiségű sofőrjétől tanulta a nyelvet. Dubčeknek te­hát nem kellett volna fejhallgató ahhoz, hogy megértse, miről beszélnek előtte magyar embertársai. Egyébként pedig az a Tiso sem tette volna fel a fejhallgatót, akire a parlamentben tett botrányos kijelentése alapján Móric képviselő annyira büszke, hiszen anyanyelvi szinten beszélte a ma­gyart. Gustáv Husáknak, a Csehszlovák Köztársaság egyetlen szlovák nemzetiségű elnökének (aki a pártállami tanúk szerint „dobjunk be egy felest" fordulatok szintjéig ismerte a magyart), továbbá Milan Rastislav Štefániknak, a szlovák nemzet tragikus hősének, de számtalan más egy­kori és mai képviselőjének sem kellett volna a fejhallgató. Apropó: ha ez a koalíció annyira tisztelte és becsülte Dubčeket, ugyan miért terjedt el az a vicc az egyik, munkásmúltjával hivalkodó ve­zetőjükről, amelyben kérdésként merül fel, hogy mikor volt rajta utoljára munkaruha, és a válasz szerint pedig: akkor, amikor „megszerelte" Dubček kocsijának fékjeit. FEKETE MARIAN Pofonból törvény Döbbenetes kórkép az államnyelvről szóló törvény alapelvtervezete, „amely tulajdonképpen annak a pszichológiai, irracionális és paranoid bizonytalan­ságnak a terméke, amely kísérteteket vél látni mindenütt, annak a pszicholó­giai és erkölcsi elferdülésnek az ered­ménye, amely mindent közös nevezőre hoz, »velünk vagy ellenünk*', annak a megrendült tudatnak a szüleménye, amely minden időben és minden égöv­ben megteremtette a maga szellemi autodaféit." Az idézőjelbe tett sorok Danilo Kistől, a közép-kelet-európai na­cionalizmus ragyogó diagnosztájától származnak. A másoktól való fenyegetettség és az a negativizmus, amely önmagát csakis másokkal szembeállítva képes meghatározni, kinyilvánítani és realizál­ni, vörös fonalként húzódik végig az egész szövegen. Az alapelvtervezet elégtételre váró sérelmekként sorol fel olyan múltbeli történéseket, intézkedé­seket, amelyeket most jómaga kíván törvényerőre emelni. A sérelmek, ter­mészetesen, magyar részről történtek, ezt hivatott bizonyítani a tervezethez mellékelt „Történelmi áttekintés" is, amelyben furcsa módon keveredik az amatőr nyelvészkedés a tényeket ön­kényesen kezelő historizálással. Ha va­laki esetleg elhitte az alapelvterveze­tet a sajtó nyilvánosságának bemutató Milan Ferko és Stanislav Bajaník több­ször hangoztatott állítását, miszerint az államnyelvről szóló törvény nem irányul a kisebbségek ellen, a „Történelmi át­tekintés" elolvasása után meggyőződhet arról, hogy ennek fordí­tottja az igaz. S hogy szemérmesen ne körtönfalazzunk, ha már az alapelvter­vezet kiötlői sem tették: ez a törvény­tervezet ilyen formában soha nem szü­letett volna meg, ha Szlovákiában nem létezne népes magyar kisebbség. Vajon mit keres a szlovák nyelvet ál­lamnyelvvé nyilvánító törvény alapelv­tervezetében külföldi - magyarországi - történelemkönyvek minősítése, vagy egy ilyen mondat: „A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor ágának ugor csoportjába tartozik, és első írásos em­léke a XII. századból származó Halotti Beszéd; a beszéd-beseda szó szemmel láthatóan szlovák eredetű, mint az egy­ház, az államigazgatás, a földművelés és a kézműipar területéről származó ezer más szó"? Ezt a szövegkörnyezet­be látszólag nem illő beiktatást csak úgy értjük meg, ha mintegy válaszként fogjuk fel a „Történelmi áttekintés" első bekezdésére, amely elmondja, hogy a szlovák a legősibb európai kul­turált nyelvek közé sorolható, írásos formában már 863-ban kezdett érvé­nyesülni, s a héber, görög és latin mel­lett a negyedik európai liturgikus és diplomáciai nyelvvé vált. Eltekintve at­tól, hogy egy nyelv alsóbb- vagy felsőbbrendűségét nem az általa tartal­mazott átvett, idegen eredetű szavak mennyisége határozza meg, de még legkoraibb fennmaradt írásos nyelvem­léke sem, s főleg eltekintve attól, hogy nem léteznek felsőbb- vagy alsóbb­rendű nyelvek, mivel minden nyelv tel­jes értékű, ha teljesíti funkcióját, ez a sunyi módon értékkülönbséget felmu­tatni kívánó mondat egyetlen szem­pontból érdekes, amit Danilo Kiš így fo­galmaz meg: „A nacionalizmus ... a szellem negatív kategóriája, mert ... a tagadásból él.... Mi nem vagyunk olya­nok, amilyenek ők. Mi vagyunk a pozi­tív, ők a negatív pólus. A mi nemzeti, nacionalista értékeinknek csak máso­kéhoz viszonyítva van funkciójuk: ...a mi történelmünk csak az ő történel­mükhöz viszonyítva kifogástalan, a mi nyelvünk csak az ő nyelvükhöz képest tiszta. A nacionalizmust a relativizmus élteti. Nincsenek általános etikai, esz­tétikai stb. értékek, csupán relatív érté­kek léteznek. Elsősorban ebben az ér­telemben a nacionalizmus visszahúzó erő. Nem azért van a rugaszkodás..., hogy elérjük a saját maximumunkat, hanem azért, hogy felülmúljuk őket, az egyetleneket, azokat a hasonlókat, ám mégiscsak annyira különbözőket, akik miatt a játék kezdődött... Csak náluk­nál kell egy kicsit magasabbra rugasz­kodni, a többiekre fáj a fülem. A többi­eknek még joguk is van arra, hogy utol­érjenek bennünket, sőt megelőzzenek, ahhoz már semmi közünk." Ilyen szemszögből nézve teljesen fö­lösleges a tervezet további magyarel­lenes kitételeivel foglalkozni, hisz min­dig ugyanarra a konklúzióra jutnánk. Az egész tervezet ugyanis ugyanannak a jól-rosszul rejtett nacionalizmusnak egyik pregnáns megnyilvánulási formá­ja, amelyről Danilo Kiš beszél. Olyan emberek agyában született, akiknek egyike, Milan Ferko mintegy indoklás­ként a sajtóértekezleten összegyűlt új­ságíróknak elmondta, édesanyja kisko­rában az iskolában pofont kapott azért, mert nem magyarul köszönt. Ilyen alap­állásból is lehet törvényeket gyártani, nálunk és a Balkánon legalábbis. Hogy aztán mitől lesznek jobbak, mint a ter­vezet kidolgozói által elrettentő példa­ként emlegetett és megtorlandónak ítélt múlt századbeli magyarországi nemzetiségi törvények, azt csak a Gondviselés tudja. VOJTEK KATALIN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents