Új Szó, 1995. május (48. évfolyam, 100-125. szám)

1995-05-17 / 113. szám, szerda

6 j ÚJ SZÓ OKTATAS 1995. május 17. I képességfejlesztés lehetőségei Ahhoz, hogy napjaink iskoláinak nevelő-oktató munkája eredményesebb legyen, meg kellene vizsgálni az oktatási folyamatot, az oktatás funkcióiból eredő problémákat, ahol a nevelésnek és az ismeretátadásnak tökéletesen egybe kellene esnie, mert minden tantárgyban egyetlen dologra kellene erősen összpon tosítani - a személyiségfejlesztésre. Az oktatási folyamat lélektani szempontból két részből tevődik össze: az ismeretátadásból és a képességfejlesztésből. A képességfejlesztéssel kapcsolatban merül fel a kérdések kérdése: hogyan tesz ennek eleget az iskola? Képességfejlesztést céloznak me'g a tantervek, ám az iskolában inkább ismeretátadás folyik, tanítás, miközben az ismeretek egyedüli hordozója és átadója a pedagógus. A modern iskola ezzel szemben a tanítást tanulásszervezéssé alakítja át, mely folyamatnak a pedagógus a szervezője a gyermekkel való kölcsönösség alapján. Ehhez azonban meg kell változni a pedagógiai és társadalmi szemléletmódnak. Az államnak le kell mondania kizárólagos szerepéről,-át kell azt adnia az iskolát használóknak, hogy a közvetlen környezet érdekei érvényesüljenek. Tisztáznunk kell, mit is értünk képességfejlesztésen. A képességfejlesztés minden tanítási órának az a meghatározó része, amikor a tanuló a tanulmányai során szerzett ismereteket a gyakorlatban alkalmazza. A képesség szintje a továbbfejlődés alapja. „A képességek tevékenységekkel kapcsolhatók össze, s csak azok révén fejlődhetnek tovább" írja Lénárt Béla Egyszínűség vagy többszínűség? c. cikkében (Pedagógiai Szemle, 9. szám, 1985). Zsolnai József szerint „...a képesség teljesítmény valamely tevékenységosztályban". Az iskola feladata, hogy a tanulók képességeit fejlessze az elérhető legmagasabb tevékenységosztályban. Az iskolának azon kell gon dolkodnia, hogyan, mi módon tudja biztosítani a képességfejlesztést az első iskola keretein belül. (A második iskola alatt a tanuló iskolán kívüli ismeretszerzését értem, amikor plusz időben plusz anyagiakért pótolja azokat a társadalmi és egyéni igényeket, amelyeket az első iskola valamilyen okból kifolyólag képtelen kielégíteni.) A. gyakorlathoz fontos odarendelni azokat az ismereteket, amelyek elengedhetetlenek a képesség alkalmazásának kognitív részéhez. Az ismeretek felidézése és alkalmazása között óriási törés van. Az alkalmazás az elsajátítás mércéje. Iskoláinkban e tekintetben nincs minden rendben a képességek fejlesztésével. Szeretném felvázolni annak okait, miért nem hatékony a képességfejlesztés. 1. Az ismeretfeldolgozás folyamata nem felel meg a fogalomelsajátítás pszichológiai követelményeinek. Abból az axiómából kell kiindulni, hogy az ismeret magva a fogalom. A tanuló a fogalmat csak az emlékezet szintjén ismeri, az alsó és felső fogalomelsajátítási szint, az értékelés és kreativitás teljesen hiányoznak a stabil fogalomelsajátításból. Ennek egyik oka a rohanás, a hajsza. A másik ok oktatáslélektani felkészületlenségünk. 2. A tanulók tudása atomisztikus, nincsenek rendszerbe ágyazva az ismeretek. Nemcsak a rendszer hiányzik, hanem a komplex világszemlélet kialakítását elősegítő programok, tantárgyak is, főleg az alapiskola egészében. (Ehhez a szemlélethez társul az is, hogy a tanulót is mint komplex személyiséget kellene fejleszteni.) 3. A tanulókban gyengén alakul ki a problémaérzékenység. A sekélyben való tapogatózás folyik egy

:egy tantárgy kapcsán. Nem alakulhat ki a tanulókban a problémaérzékenység, mert nincs problémaelemzés. 4. A tanulók (és a pedagógusok) gondolkodásában a konvergens (a mintát követő zárt végű kérdések és feladatok) gondolkodás dominál a divergenssel (nyitott végű kérdések és feladatok) és a heurisztikussal (felfedeztető) szemben. 5. A tanulókban nem alakulnak ki egyéni tanulási stratégiák, nem tanultak meg tanulni, mert a pedagógus nem tanította meg rá őket. A pedagógusnak meg kell fejelnie módszerét a tanulók egyéni tanulási stratégiájával. Nagyon oda kell figyelni az alsó tagozatra, ahol a gyermekek tanulási zavarokkal küszködnek. 6. Nincs lehetőség a tanulásszervezés hatékony differenciálására. Ez megkívánja a tanulók adottságainak feltérképezését, a tanulóval való egyéni törődést. Ennek gátja egyebek közt a magas osztálylétszám. Mit és miként kellene másként tenni, hogy a képességfejlesztés hatékonysági mutatója emelkedjen? 1. 1. A fogalomalkotás terén való ten nivalók: - tapasztalat nélkül nem jöhet létre fogalomalkotás; - elemző, értékelő, alkotó gondolkodásra kell tanítani; - a fogalmi tartalmakat össze kell kapcsolni a nyelvi jellel. 2.1. Az ismeretrendszer kialakításakor, a fogalom beágyazódásához először a rendszerre van szükség, azután az atomizálttananyagra. Rendszer nélkül az ismeret a levegőben lóg. A rendszer az emlékezést is hatékonyabbá teszi. A rendszer egyenlő a bázisismerettel, ami állandó. Ahhoz, hogy kérdések fogalmazódja nak meg a világgal szemben, fontos a rendszer. 3.1. A problémaérzékenység fejlesztését célozzák meg a következő észrevételek: - a feladatmegoldáskor meg kell tanítani a tanulót figyelembe venni a feladat tényezőit; - kiszűrni a fontos és a kevésbé fontos részeket; - meg kell ismertetni a feladat tényezői közötti összefüggéseket, aminek Alapja az ismeretrendszer. 4.1. A konvergens jellegű kérdéseket és feladatokat át kell alakítani divergensekké, aminek alapja, hogy a gondolkodásműveleteket felgyorsítsuk. A divergens jellegű feladatok és kérdések szorosan összefüggnek a differenciálással, az esélyegyenlőtlenség kompenzálásával, a motivációval, a sikerélmény biztosításával, amire a kevésbé felfedezett gyereknek van a legnagyobb szüksége. 5.1. Kétfajta tanulói stratégia ismeretes: a reprodukáló és a mélyreható, vagy is az összefüggések keresésére, összekapcsolására épülő, rendszerjellegű tanulás. A pedagógus feladata a mélyreható tanulási stratégia megtanítása saját tantárgyán belül. 6.1. A differenciálás alaptétele: „Minden gyereknek joga van a neki megfelelő nevelésre és oktatásra" - fogalmazza meg Hortobágyi Katalin A tanulási folyamat differenciálásának elvei és gyakorlata c. könyvében (Fővárosi Pedagógiai Intézet - Iskolafejlesztési Alapítvány, OKI Iskolafejlesztési Központ). Ebben az állításban a következő diagnózis van megfogalmazva: a) a gyermekek részben születésüknél, részben szocializációs folyamataik különbözőségeinél fogva egyenlőtlenek, illetve különbözőek, ezért b) az oktatásból való profitálás szempontjából egyenlőtlen helyzetben vannak, ha az oktatás nem alkalmazkodik egyenlőtlenségeikhez, ill. különbözőségeikhez. A differenciálás két útja: - az iskolai intézményrendszer differenciálása, - az egész nevelési és oktatási folyamat differenciálása. Glaser, amerikai pszichológus a differenciálás tanulásszervezésének öt fokát különbözteti meg. Ez az adaptív pedagógia, melynek 5 foka az európai örök merevség kategóriáit borítja fel (évfolyam, tantárgy, osztályrend), és a mesterfokú tanítás (Bloom) megtervezésével tökéletesen igazodik a tananyag a gyermek pil lanatnyi mentális képességeihez és hozott s^ocio-kulturáltságához. A differenciálás megkívánja, hogy tudjuk: - mire képes a tanuló, mi van a fejében ismeret és művelet szintjén, - a tanulásra való készenlét sajátosságait, motiváltságát, amiből az egyéni fejlesztést kell megtervezni, - mennyire képes önálló munkára, - milyenek a gyermek társas kapcsolatai, hajlandósága az együttműködésre. A, feltártakhoz való alkotó hozzáállás, az iskolai műhelyekben megkezdett alapos pedagógiai munka jutalma a kiegyensúlyozott, megbízható tudású, boldog gyermek. ÁDÁM ZITA VISSZHANG Nem kis meglepetéssel olvastam az Új Szó 1995. április 22-én megjelent számában Ádám Zita Halotti beszéd egy törvény fölött című cikkét. A szakszervezetről írt véleményét enyhén szólva sértőnek, durvának, megalapozatlannak tartom. A Szenei Magyar Tannyelvű Alapiskola matematika-földrajz szakos tanítója vagyok, emellett a szakszervezet, iskolatanács, tantárgybizottság elnöke is, a matematikai szertár vezetője. A tanulókat sok-sok éve felvételire, matematikaversenyekre készítem fel. Szeretem csinálni, hivatásom. 1989 őszén a régi szakszervezetünk vezetősége úgy döntött - elég, nem csinálja tovább. 1989 őszétől 1990 márciusáig nálunk nem volt szakszervezet. Hiányoltuk az érdekvédelmi szervezetet. „Alulról" szerveződtünk, 73 taggal, teljesen önkéntes alapon. Nem mindenki lépett be, tiszteletben tartottuk döntésüket. Iskolánk szakszervezetéhez tartozik még a szenei óvoda, valamint a zonci iskola és óvoda. Szakszervezetünk tagjai becsületes pedagógusok, akik munkájukért tiszteletet érdemelnek. Mi jogosítja fel Ádám Zitát, hogy ismeretlen embereket skizofrén, hóhér és közömbös jelzőkkel illessen? Ha egy konkrét helyi vagy járási szakszervezetről vélekedne így, az is meglepő lenne, de így általánosítva felháborító. A szakszervezetnek - neki is - köszönhető, hogy a 9-es fizetési osztályban vagyunk, ha nem is sokkal, de többször emelték bérünket, bevezették az új emelt összegű tarifatáblázatot. Harcolt és harcol a zeneiskolák, napközi otthonok, iskolai étkezdék bezárása ellen, hallatta szavát, petíciókat, tiltakozó akciókat szervezett - ezeken mi is ott voltunk. Nincs könnyű helyzetben, sokan félre akarják állítani, hogy egyre kevesebb döntésbe legyen beleszólási joga. Távolról sem állítom, hogy a szakszervezet munkáját nem lehetne jobban, hatékonyabban csinálni - de ez így van minden más tevékenységgel is. A szakszervezet pénzügyi dolgairól alkotott véleménye ugyancsak nagy tájékozatlanságra vall. A tag jövedelmének (tiszta jövedelmének) 1 százalékát fizeti be, ami 2300.- Skból*23.- Sk, 6000.- Sk-ból 60.- Sk tehát nem mindenki fizet 60.- Sk-t. A beadott összegnek 30 százalékát kapja a járás, a többi nálunk marad. Ezzel mi gazdálkodunk, és a tagság dönti el, mire költjük. Az Ellenőrző bizottságunk jól működik, szigorúan ellenőrzi a kiadásokat, számlákat, bevételeket, és elszámol velük a tagságnak. Ugyanígy működik ez járási szinten is (Pozsony-vidék). A külföldi kirándulásokról írt véleménye is meglep. Az elmúlt 40 évben ritkaság volt, hogy egy tanító külföldre mehetett. 1990-től a pozsony-vidéki szakszervezet a tanügyi igazgatósággal karöltve a nyári szünetben Nyugat-Európába szervez kirándulásokat. Helyi szervezetünknek eddig 11 tagja volt Párizsban, a Benelux államokban, Svájcban, Olaszországban. Ezekhez az utakhoz a járás személyenként 3000 Sk-val járul hozzá. Nem a felsőbb szerv dönti el., hogy ki menjen tőlünk, hanem mi, a szakszervezet és az iskola vezetősége. Én mint elnök még nem voltam ilyen úton, és a vezetőség többi tagja sem. Ezért is tartom sértőnek, amit Ádám Zita ír: „nézzünk szét iskolánként, kik és miért vannak szakszervezeti funkciókban". Semmilyen előnyöm nem származik abból, hogy elnök vagyok. Bármit is szervezünk, ugyanúgy befizetem a rám eső részt, mint bárki más, és ez a vezetőség többi tagjára is érvényes. Előnyünk nincs tehát, csak sokkal többet dolgozunk. KRIZSAN SÁNDORIVÉ az iskolai szakszervezet elnöke Ifjú fizikusok találkozója Nagymegyeren A május 19. és 21. között Tatán megrendezésre kerülő Öveges József Fizikaverseny országos döntőjén harmadszor vesznek részt a szlovákiai magyar alapiskolák tanulói. Az SZMPSZ Országos Választmányának Módszertani és Szakmai Bizottsága a hazai válogató verseny megszervezésével a Nagymegyeri Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát bízta meg. Az előkészítő levelező feladatok megoldásába Dél-Szlovákia 24 iskolájának 84 tanulója kapcsolódott be. A magyarországi követelményekhez igazodó verseny feladatainak megoldása alapján a nagymegyeri május 6-i döntőn a következő tanulók értek el helyezést: 1. Száraz Zoltán (Nagymegyer) 2. Kubicsek Tamás (Nagymegyer) 3. Jakab Árpád (Komárom) 4. Grédi László (Felsőszeli) A győzteseknek Rónaszéki László, az ELTE fizikatanára, a zsűri elnöke átadta a tatai döntőre szóló meghívót. RAFFAY MÁRIA a nagymegyeri alapiskola igazgatója BEMUTATJUK GASPAR TIBORT Hivatástudat, kisebbségi létküzdelem Nemzeti kisebbségünk létének egyik alappillére magyar tannyelvű iskolarendszerünk. Megmaradásunk záloga, hogy a „védőbástyákon" hivatásuk magaslatán álló s példaértékű helytállásukkal a szülőkre is pozitívan hatni tudó pedagógusok álljanak, munkálkodjanak. Ilyennek ismerik tanítványai és környezete Gáspár Tibort, a Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium magyar-történelem szakos tanárát, akinek tavaly Komárom városi önkormányzata a Pro Urbe díjat adományozta. • Mi jelenti a valódi elismerést-a pedagógus számára? - Az igazi megbecsülést, elismerést elsősorban mindig tanítványaimtól kaptam, azoktól, akik bíztak bennem, és akikbe én is bizalmat helyeztem. Nemcsak én neveltem, oktattam őket, hanem ők is formáltak engem; egymásra hatva nevelődtünk törhetetlen akaraterejű emberré, anyanyelvünk, kultúránk ápolóivá, közösségünkért felelősséget vállaló magyarrá. Vallom, hogy a tanár mindig olyan világnézeti vagy politikai álláspontot képviseljen, amelyet igaznak tart. Semmilyen hatalmi nyomás vagy légkör nem kényszerítheti arra, hogy lelkiismeretével, meggyőződésével ellentétes nyilatkozatot tegyen. Alapvetően szükséges az őszinteség; azt sem szabad eltitkolnunk, ha valamiről nincs határozott véleményünk. Már tanári pályám kezdetén is arra törekedtem, hogy tanítványaimmal megszerettessem az irodalmat, történelmet, anyanyelvünket. Ha ez sikerül, akkor nem kell őket tanulásra, művelődésre kényszeríteni, hanem szinte ösztönösen nevelődnek olvasóvá, kialakul önálló esztétikai szemléletmódjuk, érdeklődésük a művészetek és a történelem iránt. Megszerettetni mindazt, amit tanítasz! Ez az egyik legnehezebb pedagógiai fel adat, de ez a legfontosabb. • Ön 1970-ben felcserélte a ko(A szerző felvétele) máromi gimnáziumi katedrát a kulturális minisztérium nemzetiségi osztályvezetői posztjára. Mi indokolta ezt az elhatározását és a következő évben történt visszatérését az eredeti pályájára? - Nagyon nehéz történelmi időben - a kormányhivatal kérésé re és barátaim biztatására - abban a reményben vállaltain ezt a minisztériumi beosztást, hogy or szágos szinten is támogatni, segíteni tudom a magyar kultúrát, és munkatársaimmal létre tudjuk hozni a kulturális önigazgatást. Több javaslatot is kidolgoztunk ennek megvalósítására, amelyeket a kormány elé terjesztettünk; a hatalom urai azonban - különböző kifogásokkal - akkor is visszautasították jogos kéréseinket. Amikor a libérális szellemet háttérbe szorították, és ismét megerősödött a kommunista párt vezető szerepe, úgy éreztem, hogy mint pártonkívüli ebben a beosztásban már nem tudok érdemleges munkát végezni, ezért visszahelyezésemet kértem Komáromba, vállalva az ezt követő üldöztetést, megalázást. • A rendszerváltás óta tájainkon is egyre több egyházi iskola nyílik, ezén mint a pápai református kollégium hajdani diákjától kérdezem: milyen szellemi-érzelmi többletet nyújtott-nyújthat egy egyházi oktatási intézmény? - Abban az időben a Pápai Református Kollégium Magyarország egyik legrangosabb oktatási intézménye volt, ahol igen magas követelményrendszer és szigorú fegyelem uralkodott. A tisztességes helytálláshoz a tehetség mellett szükség volt lankadatlan szorgalomra és állandó önképzésre is. Felsőbb évfolyamokba járó diáktársaink rendszeresen ellenőriztek, instruáltak bennünket, és ha nem a követelmények szintjén készültünk fel a következő napra, akkor a tanulást a késő esti órákban is folytatni kellett. Ezt a büntetéssel párosuló állandó ellenőrzést nem felesleges zaklatásnak könyveltük el, hanem őszinte segítségnek, sőt szeretetnek, mert tudtuk, hogy a mi érdekünket, jövőnket szolgálja. Kitűnő tanáraink a ránk váró nehéz jövőre is felkészítettek bennünket. Ők már tudták, hogy a háború után közösségünkre a szétszóródás vár, és a vándorok csak magas fokú tudással, széles körű műveltséggel, erős akarattal érhetnek majd célhoz. • Miközben egyesek az önálló magyar egyetem létrehozását szorgalmazzák, mások megelégednének a Nyitrai Pedagógiai Főiskola működőképes Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karával is. Sajnos, e két fél vitájában akadnak, akik bizonyos pártérdekeket a szlovákiai összmagyar érdekek fölé helyeznek. - Kétségtelen, hogy a magyar pártok és mozgalmak között még az elmúlt évben is voltak nézetkülönbségek egy felsőoktatási intézmény létrehozásának kérdésében. Napjainkban azonban ezek a kérdések egyre nagyobb mértékben tisztázódnak, s mivel a Szlovák Nemzeti Tanács által is jóváhagyott Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karát nem valósították meg, ezért politikai pártjaink és mozgalmaink vezetőinek többsége egy önálló magyar felsőoktatási intézmény alapítását támogatja. Erre valóban nagy szükség van, mert oktatási rendszerünk egyik legnagyobb hiányossága, hogy hatszázezres közösségünknek nincs önálló főiskolája, egyeteme, holott a tizennyolchuszonhat éves korosztály létszáma közel hatvanötezer fő. • Úgy tudom, több külföldi magyar lapban rendszeresen publikál, ad tájékoztatást a szlovákiai magyarság helyzetéről. - Nagyon fontos, hogy a Nyugaton élő magyarokat, közéleti személyiségeket rendszeresen tájékoztassuk a létünkért, megmaradásunkért vívott küzdelmünkről, mivel sokan sikeresen beépültek az ottani politikai és gazdasági életbe, s tőlük komoly segítséget, támogatást remélünk és várunk. Egy jól felkészült, kellőképpen tájékozott emigráció olyan erőt jelent, amelyre nem

1 csak napjainkban, hanem a jövőben is szükségünk lesz. MISKŐ ILDIKÓ