Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-12 / 86. szám, szerda

1995. április 12. HIRDETÉS Ú

J SZ

Ó [9J Hogy állunk a magyarországi részképzéssel? A Vasárnap 10. számában Lovász Gabriella Felsőfokon magyarul címmel közölt írása a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozatos diákjainak részképzésével is foglalkozott. A cikkre számos reakció érkezett szerkesztőségünkbe, ezért felkerestük Alabán Ferenc dékánhelyettest, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztikai Tanszékének tanárát, hogy tőle tudakoljuk meg, melyek azok a változások, amelyek kisebb vihart kavartak a részképzésben érdekelt diákok körében. - Alapvető fontossága, pótolhatatlan jelentősége van a magyarországi részképzésnek a magyar tagozaton tanuló diákok számára. Elvileg az lenne az ideális, ha - tekintet nélkül arra, milyen szakosokról van szó - mindenki élhetne ezzel a lehetőséggel. Ez azonban különböző okok miatt megvalósíthatatlan. • Mik ezek az okok? - Az elsődleges ok az, hogy az elmúlt 4-5 évben megnövekedett a magyar tagozaton tanuló diákok száma, a részképzés anyagi kerete azonban változatlan maradt. A nálunk már évek óta folyó részképzésnek két fajtája van: az egyik a Magyar és a Szlovák Köztársaság közti kulturális cserekapcsolatok keretében nyújtott állami ösztöndíj, amelyet a szlovák oktatási minisztérium finanszíroz. Ez évente 16 diáknak teszi lehetővé a magyarországi részképzést. A többi helyet alapítványi eszközök igénybevételével a magyar oktatási minisztérium biztosítja. Az alapítványok ebben csak közvetve vesznek részt, mivel a minisztérium határontúli ösztöndíj-tanácsa ítéli oda az ösztöndíjakat. • Milyen kritériumok alapján válogatják ki a részképzésre kiküldött hallgatókat? - Pályázatok alapján. A különböző karokról érkezett kérvényeket különböző pályázati bizottságok bírálják el. • Ezek a pályázati bizottságok az itteni főiskolán belül működnek? - Igen, ez egy közös megállapodás, így fogadta el és hagyta jóvá a magyar oktatási minisztérium. A magyar fél megadja a keretet, vagyis hogy mennyi diákot tud fogadni, a diákokat pedig mi választjuk ki. Ez, amióta részképzés létezik, mindig így működött. Az alapelv az, hogy a diákok mindig csak féléves képzésen vehetnek részt. Ez lett aztán az elmúlt időszakban meghosszabbítva egy évre. És épp itt adódik a probléma, amelyet a nyilvánosság nem nagyon ismer. Mint mondtam, a hallgatók létszáma megnőtt, a részképzésre szolgáló anyagi keret azonban változatlan. Ha azt akarjuk, hogy minél több diákunk élhessen ezzel a lehetőséggel, kompromisszumos megoldást kellett találnunk. Úgy beszéltük meg a magyar oktatási minisztériummal, hogy az első szemeszterre kimegy az egyik csoport, amelyet aztán a második szemeszterben egy másik csoport vált fel. • Mióta folyik ez a gyakorlat? - Az idei az első év, hogy így oldjuk meg a részképzést. • Azt hallottam, hogy ez a döntés alaposan megosztotta az alsó tagozatos pedagógusjelölteket, mivel a visszatérni kényszerült harmadévesek úgy látják, a negyedévesek őket rövidítik meg ismételt kijutásukkal. - Fél évig voltak kint Esztergomban a harmadéveseink. Őket most a negyedévesek váltják fel. • De az utóbbiak már egyszer abszolválták a magyarországi részképzést. - Igen, harmadéves korukban részt vettek egyszemeszteres részképzésen, most a záró pedagógiai gyakorlatra mennek ki„ Megítélésünk szerint a hallgatók számára hasznosabb és előnyösebb, ha azt a kitűnően felszerelt, módszertani szempontból jól felkészült magyarországi iskolákban végzik. Az alsó tagozaton a módszertani felkészítés elsődleges fontosságú, s Magyarországon a reformpedagógiai elvek és törekvések érvényesítésében jóval messzebbre jutottak, mint nálunk. Ezenkívül a magyarországi részképzésnek hézagpótló szerepe van a szakterminológia vonatkozásában is, mivel nálunk nincs minden szakon biztosítva a magyar nyelvű oktatás. Az lenne az ideális, ha minden diák kijuthatna egyszemeszteres részképzésre és a záró pedagógiai gyakorlatra. Ez azonban már csak azért sem lehetséges, mivel nem vagyunk egyedül, akik erre igényt tartunk. A magyarországi illetékeseknek gondolniuk kell az erdélyiekre, a volt Szovjetunióból és Jugoszláviából jelentkezőkre is, a keret pedig véges. Megértjük, hogy diákjaink szívesen töltenének hosszabb tanulmányi időt Magyarországon, de a szenátus döntése értelmében a külföldön tanuló diákot köti a tanrend, ami annyit jelent, hogy a külföldön folyó tanulás maximálisan egy szemeszter lehet a tanulmányok megszakítása nélkül. A hallgatónak elvileg módjában áll kérvényezni a tanulmányok megszakítását, akár szponzort is kereshet magának külföldi tanulmányai meghosszabbítására, ám a magyar oktatási minisztériummal történt közös megállapodásfeltételezi azt, hogy az általa biztosított keretet mi fogjuk megtölteni. Azokkal a diákokkal, akik jelentkeznek a pályázatra, és megnyerik azt. A válogatást bizottság végzi, amelynek döntését a dékán hagyja jóvá. Mindent dokumentálni tudunk, a kérdést megtárgyaltuk a magyar oktatási minisztériummal, a fogadó egyetemekkel, a pénzt teljes mértékben az adott célra használtuk fel, és mindig a diákok érdekeit tartottuk szem előtt. Most 139 hallgatónkjut ki Magyarországra, ennyien még sosem voltak kint. A részképzés megszervezése, lebonyolítása rengeteg levelezéssel, egyeztetéssel, papírmunkával jár, tehát nem könnyű feladat. Ha valaki jobban meg tudja oldani, kérem, mondja meg. • Olyan hírek keringenek, hogy a magyarországi részképzés lehetősége nemcsak a magyar tagozat diákjai számára volt felkínálva. Igaz ez? - Vannak szakok, ahol nem folyik magyar nyelvű oktatás. Jelenleg 103 magyar nemzetiségű diák tanul szlovák tagozaton. Ők is élhetnek a magyarországi , részképzés lehetőségével. • A magyarországi részképzés körüli vita, a diákok elégedetlensége nem hiányos informáltságukból fakad? - A diákok nagyon jól tudták, hogy csak egy szemeszterre mennek ki, ezt világosan megmondtuk, és a jelentkezőíveken is fel volt tüntetve. Persze ha akad, aki félretájékoztatja a hallgatókat vagy a sajtó hasábjain a nyilvánosságot, akkor nem csoda, hogy olyan hírek terjednek, mintha itt a részképzés nem a diákok érdekeinek megfelelően folyna. • Ilyen esetben azonban reagálni kellene, akár a sajtóban is ... - Sajnos, ezzel kapcsolatban nincsenek jó tapasztalataink. Ez abból eredeztethető, hogy a magyar tagozat tanárai között nincs egyetértés'és közös akarat. Ez pedig mindenre rányomja a bélyegét, akkor is érezhető volt, amikor koncepciókat készítettünk a magyar pedagógusképzés kérdésének megoldására. A nézetek egyeztetése során elvi különbségek merültek fel, s úgy tűnt, egyesek szinte keresik a konfliktus lehetőségét. Ezáltal megromlott az emberek közötti viszony. Ezt bűnnek tartom. Arra kell építeni, ami jó. Nyilvánvaló, hogy sok negatívum is akad, de ezeken túl kellene lépnünk. Közösen sok mindent el tudnánk érni a szenátusi és a vezetőségi üléseken. Akkor végre koncepciókban gondolkodhatnánk, mert ennek hiányát nagy problémának tartom. Ha felül lehetne emelkedni az ellentéteken, akkor talán a magyar tagozaton folyó pedagógusképzés is megújulhatna. Nem szívesen beszélek erről, mert már különböző fórumokon, képviselők és újságírók jelenlétében megtörtént a véleménycsere, és nem lett jó vége. Inkább árnyékot vetett intézetünkre, mintsem valamiféle kikristályosodáshoz vezetett volna. Azt hiszem, nem kellene tovább rontani a helyzetet. Dolgozni kell! VOJTEK KATALIN A MÚLT HÉTEN ÍRTÁK ]g ,

tKinek volt érzékcsalódása? Nekünk, akik hallottuk, ahogy a minisztérium képviselője elutasította a tolmácsolást, vagy neki, aki 3 órával később, a Rádiožurnálban azt állította, hogy nem kapott tolmácsot." Alexander Buzinkay, Pravda, 1995. 4. 4. „Csakhogy a konferencia témája az oktatási autonómia volt. És épp e téma tárgyalása túllépte a társadalmi szervezet kereteit..." Ján Félix, az oktatási minisztérium sajtótitkára, Národná obroda, 1995. 4. 6. „Ma már senki sem vonja kétségbe, hogy a szlovákiai oktatásnak szüksége van a pluralizmusra. Szüksége van rá az államnak, hogy összehasonlíthassa a minőséget, és szükségük van rá a pedagógusoknak is. Ők ugyanis a jelenlegi helyzetben, mivel nincs hová menniük, a resszort túszai, akiknek alkalmazkodniuk kell a megalázó munka- és létfeltételekhez." Vladislav Rosa, a március 31-én leváltott főtanfelügyelő, Pravda, 1995. 4. 4. „Ma már a polgári közösség nem olyan tehetetlen, mint 1989 előtt volt. A dunaszerdahelyi igazgató esete, aki elrendelte a magyar osztályokban a szlovák nyelvű oktatást, de a szülők tiltakozására vissza kellett vonnia rendeletét, azt mutatja, hogy a hatalomnak is megvannak a korlátai. Habár lehet, hogy csak egyelőre. Most ugyanis erősnek érzi magát, úgy gondolja, bármit megengedhet magának. Szerencsére szintén csak egyelőre." Ondrej Dostál, Sme, 1995. 4. 5. EGY KÖNYV, AMELYET NEM AJÁNLUNK Štefan Kováčik és Brigita Lehoťánová a szerzője annak az alapiskolák 1. osztálya számára írt, szép kivitelű, kedves rajzokkal illusztrált matematika munkafüzetnek (1. rész), amely az Orbis Pictus Istropolitana kiadásában jelent meg, s amelynek magyar fordítása (Ľudovít Bálint munkája) hemzseg a hibáktól. Mutatóba csak néhány mondat: „Egyenlő állatokból képezz párokat.", „még 3 nyertem", „Rajzolj annyit mint a szám.", „Az eredményeket hasonlítsd egymással." A magyartalanságokat helyesírási hibák tetézik. íme egy kis ízelítő: ugyanarra a célra szolgálló...", „Játszunk bújócskát". Az „Old meg." következetesen mindenütt így, egy d-vel szerepel. Lehet, hogy a kiadó megtakarította a magyar lektor honoráriumát, de amit nyert a réven, valószínűleg elveszti a vámon, aligha hihető ugyanis, hogy akad lelkiismeretes pedagógus, aki ilyen, hibáktól hemzsegő munkafüzetet kíván elsősei kezébe adni. -vkSIKER Kiss Emese, a pozsonyi Duna Utcai Magyar Oktatási Nyelvű Gimnázium I. A osztályos tanulója első helyezést ért el március 4-én a gyulai implom József Helyesírási Verseny nemzetközi döntőjében. Felkészítő tanár: Sípos Zoltán. (Prikler László felvétele) BŐVÍTIK A MAGÁNGIMNÁZIUMOT Galánta legszebb épülete lesz Szeptembertől bővül a Galántai Nyolcéves Magángimnázium, és ez nemcsak a diákok számának növekedésére vonatkozik, hanem magára az épületre is. Miért vált szükségessé a bővítés, és milyen építési munkákat terveznek - tettük fel a kérdést Tóth Lajos igazgatónak. - Iskolánk 1992-ben kapta bérbe a Galántai Tanügyi Hivataltól Galánta egyik legrégibb épületét, az Esterházy parkban lévő iskolát. Az épületet közművesítettük, javítási munkákat végeztünk, kialakítottunk egy számítógépes laboratóriumot és az idegen nyelvek oktatására egy tantermet. Mindezt két hónap alatt sikerült elvégeznünk, természetesen szülők és segítőkész iskolabarátok segítségével. A szülők szabadidejüket feláldozva vállalták a nehéz fizikai munkát, többüktől pénzbeli támogatást is kaptunk, és voltak, akik munkagépek kölcsönzésével támogattak bennünket. Szponzorunk is akadt, Pozsonyi Tibor galántai vállalkozó személyében, aki 15 ezer koronával járult hozzá a költségekhez. Hálával és köszönettel tartozunk minden támogatónknak. Mára már, hála Istennek, kinőttük az öt tantermes iskolát, ezért további hét tanterem kialakítását tervezzük, ami átépítéssel, hozzáépítéssel válik majd valóra. • Hány osztállyal indult a magángimnázium, és hány diákja van ma? - 1991. szeptemberében egy osztályban 35 tanulóval kezdte meg működését. A szülők bíztak bennünk, egyetértettek új oktatá nevelő módszereinkkel, melyek alapelve a szeretettel való oktatás, nevelés volt. A nyolcéves gimnáziumi képzéshez szakképzett, gyerekcentrikus tanárok adták nevüket. Az elvünk, miszerint személyiséget csak személyiségek tudnak nevelni, bevált. Ma már 143 diák tanul iskolánkban, Szlovákia 56 településéről. Az oktatás magas színvonalát és a magángimnázium létjogosultságát igazolja az a tény, hogy már 22 tanulónk testvére is hozzánk jár. Sikereink közé soroljuk, hogy a nem túl jó gazdasági helyzet ellenére minden évben egy osztállyal, és 25-30 tanulóval gyarapszunk. Iskolánk iránt nagy az érdeklődés, Bodrogköztől a Csallóközig vannak tanulóink. • Milyen tervek alapján végeznék az épület bővítését? - Az épület teljes átalakítását tervezzük, ami azt jelenti, hogy beépítjük a tetőteret, új szociális helyiségeket hozunk létre, valamint a régi szolgálati lakást tantermekké alakítjuk át. Az előzetes tervrajzokat szülői segítséggel készítettük Horváth Mónika mérnöknővel, és azok nagy tetszést arattak mind a .A. r-""W^-' i A B i 1 ) my Az igazgató szerint a város legszebb épülete lesz tanárok, mind a diákok és a szülők körében. Az épület külső jellege jelentősen megváltozik, meggyőződésem, hogy gimnáziumunk Galánta legszebb épülete lesz. Tervezetünk elnyerte a Galántai Városi Hivatal képviselő-testületének tetszését is, az előzetes tervrajzokat jóváhagyták, az erről szóló határozatot a város polgármestere, Horváth Zoltán mérnök úr márciusban írta alá. Amint megkapjuk a részletes, tervrajzokat, a munkálatokra pályázatot írunk ki. • Mennyibe kerülne a bővítés, és milyen forrásból finanszíroznák? - Eddig csak előzetes költségvetés áll rendelkezésünkre, ami ötmillió korona. Az összeg egy része már megvan, a hiányzó pénzt az év végéig elő tudjuk „varázsolni". A negativista szellemiséget iskolánk oktató-nevelő munkájából is kizártuk, minden tekintetben optimisták vagyunk. Bízunk a jó szándékú, segítőkész emberekben. Meggyőződésem, hogy a jó úgy érdekében létezik még nagy összefogás, hiszen gyermekeinkért, a jövő társadalmát alkotó ifjúságért érdemes áldozni. Annál is inkább, mivel iskolánkban elit képzés folyik, ahol minden igyekezetünkkel arra törekszünk, hogy enciklopédikus műveltségű embereket képezzünk, akik több idegen nyelven beszélnek, és létszükségletüknek tekintik a a szellemi munkát, hiszen fejlődő társadalmunkban csak így lehet majd emberül élni. • Mikor kezdenek hozzá az építkezéshez, és mikorra tervezik befejezését? - Már több építővállalattal tárgyaltunk, és megnyugtató, hogy képesek szeptemberre átadni az új iskolát. Májusban ki kell költöznünk, mert elkezdődnek a bontási munkálatok, és ezzel balesetveszélyessé válik az épület környéke. A Galántai Tanügyi Hivatal jóvoltából más épületben folyik majd a tanítás, természetesen ugyanolyan munkamenettel, mint a saját iskolánkban. A komoly oktatómunka folyamatosságát bizonyítja az is, hogy május végén ott tartjuk majd a diagnosztikus vizsgákat, az úgynevezett „kis érettségit". GAÁL LÁSZLÓ