Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-29 / 99. szám, szombat

[61 ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1995. április 29. ROVATVEZETO: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Félek" Jeligére - Szomorú szívvel írom le, de be kell látnom, hogy a férjem sajnos, alkoholistá. Fiatal korában is megitta a magáét, de egy-egy „ünnepség" után, legalább szégyellte magát, és megpróbálta Jóvátenni! Most, miután több mint 2 éven át munkanélküli volt, egyre gyakrabban fojtotta italba a bánatát, hiába figyelmeztettem, kértem, vigyázzon, mert az alkohol rabjává válhat. Sajnos, az én szavaim igazolódtak be, nem tudja abbahagyni, pedig már munkahelyet is talált magának Pozsonyban. Ha megfogja a poharat, hetekig nem tudja letenni, ilyenkor durva, erőszakos, és semmi nem érdekli, csak az ital. Félek, hogy elveszíti a nehezen megszerzett munkahelyet, ha rájönnek az italozásaira. Legutolsó kijózanodása során belátta, hogy rajta már csak a kezelés segít, csak nem tudjuk, hová forduljon! Kell a gyógykezelésért fizetni? Mennyit? - Minden korosztálybeli., férj'hez menni vágyó lányoknak és hölgyeknek az okulása kedvéért idéztem kissé hosszabban e levelből. Gyakran visszatérő helyzet a rendelőben, amikor sok megpróbáltatástól kifáradt feleség elsírja magát arra a kérdésre, észrevette-e a házasság előtt, hogy szíve választottja bizony túl gyakran néz a pohár fenekére. Sokan szipogják alig hallhatóan: „azt hittem, leszoktatom róla". Nos, kedves nagyreményű arák, a levél egy élő példa a számtalan közül. Az a férfi, aki már akkor a poharat részesíti előnyben, amikor még „be sem cserkészte a vadat", ugyan miért mondana le az italról, ha a kismadár már a kalitkában van? Ne kísérletezzenek olyasmivel, ami sokszor még a szakembereknek is megoldhatatlan feladat, mert rámegy az egészségük, fiatalságuk, életük! Az alkoholtól függő betegnek - s ez levélírónk férje esetében is egyértelmű - csak akkor van némi esélye, ha önszántából, becsületes döntés alapján keresi fel a szakorvosi rendelőt, így fogadja el az orvos tanácsait és segítségét. Tudatosítania kell(ene), hogy az orvos csak tanácsot és lelki támaszt ad, de nem teheti meg a beteg helyett azt, amit neki kell megtennie! A kezelését ma még fizetni nem kell, tessék az időt és lehetőséget kihasználni. Mivel a beteg Pozsonyban dolgozik, biztosan megtudja oldani, hogy eljöjjön a rendelőbe, ahol konkrétan meg tudjuk beszélni, mit is kell tennie! „Marika" Jeligére - 30 éves anya vagyok, és eléggé félve írom ezt a levelet, ugyanis eddig még nem voltam orvosnál, és nem is szeretnék oda menni! Körülbelül 16 évesen figyeltem fel arra, hogy ha bizonyos ételeket ettem (dióskalács, alma stb.), felfújódtam, és kellemetlenül éreztem magam. Az utóbbi időben azonban bármit is eszem, mindig felfújódom! S néha már a hátgerincem és a derekam is fáj! Volt már úgy is, hogy rosszul lettem, kivert a hideg veríték és hánytam. Most már nagyon kellemetlen, mert hetente ha 1 nap akad, amikor nincsenek ilyen panaszaim. Orvoshoz azért nem megyek, mert félek, hogy le kell azt a csövet nyelnem! A rokonaim mind azt mondják, hogy ez az epétől van, mert a családunkban mindenki „epés" vagy „gyom

ros". Adjon kérem tanácsot, hogyan segíthetnék magamon? - Levélírónk a tűzzel játszik, mert ha az utóbbi időben olyan mértékben és olyan intenzitásban jelennek meg a tünetek, ahogy leírta őket, az komoly szervi eredetű folyamatot is rejthet. Mindenképpen vizsgáltassa ki magát gasztroenterológussal, akinek többféle módszer is a rendelkezésére áll, nem csak a „csőnyelés"! Ha tényleg semmiképpen sem tudja elviselni e vizsgálat kellemetlenségeit, még mindig visszautasíthatja akkor, ha ezt fogják javasolni. Bárhogy is végződjön a vizsgálat, nem tudja majd kikerülni a következetes diétát. Javaslom, kezdje el máris, emésztőrendszere megnyugtatása és a gyógyulás megindulása céljából, egy 5 napig tartó lékúrával. Csak cukor nélküli gyümölcsteát, ásványvizet, főételnek friss gyümölcslevet fogyasszon. A diéta alatt megnyugszik az epe, a hasnyálmirigy, és a gyomor nyálkahártyája is. Utána egyszerű főtt ételekkel folytassa, eleinte csak zöldségfélékkel, és nyers gyümölcsökkel. Egy nap csak egy „új" valamit kombináljon be az étrendjébe, és figyelje meg az emésztőrendszer reakcióját. Lehet, hogy szervezetének csak egy általános tisztításra van szüksége (GOLDEN YACCA) és pihentetésre, vagy valamelyik szerve (epe, hasnyálmirigy) betegsége kezd egyre erőteljesebben előretörni. Ekkor már a keresésnél nagy segítséget nyújthat a panaszokat kiváltó ételek jegyzéke. Ebben az esetben azonban már aligha lehet a szakorvosi konzultációt és gyógyítást kikerülni. „Egy aggódó 25-ös" jeligére - 25 éves vagyok, eddig soha nem volt semmi bajom. Mintegy fél éve gyötör egy csomó vagy bőr alatti daganat, nem tujdom, minek nevezzem! A végbelemtől jelent meg 1-2 cm-re, 3-4 cm hosszú, és ki tudom tapintani a nyílását is. Ugyanis időnként begyullad, 3-4 nap múlva, mialatt alaposan begyullad és megnagyobbodik, majd megnyílik, és gennyes folyadék formájában ürül ki. Ilyenkor élénk viszketéssel párosul. Még senkivel sem beszéltem erről a problémámról, de nagyon félek tőle! Kérem a tanácsát, mitévő legyek? - A tünetek alapján egy nagyon gyakori, rendszerint a pubertáskor befejeződése után jelentkező fejlődési rendellenességről van szó, ami az életre nem veszélyes, csak nagyon kellemetlenné tudja tenni az érintett személy mindennapjait. A probléma lényege abban keresendő, hogy az embrionális fejlődés során, mikor a velőcsatorna bezárul, a zárósejtek egy csoportja felhasználatlan marad. Ott maradnak egy kupacban a végbélnyílás környékén a kötőszövetben, mintegy tartalékban. Amikor a serdülőkor végén a szervezet intenzívebb életet kezd élni, valószínűleg a hormonális változások hatására, (de más magyarázat is lehet), egyszer csak felébrednek, megnövekednek, és rendszerint kialakítanak egy tömlőszerű üreget, amelyben váladék is összegyűlhet. Ezt tapogatta ki levélírónk, daganatnak érzékelve. Amikor az üreg megtelik, kényelmetlenül nyom, feszül, és az anatómiai viszonyoknak megfelelően könnyen meg is fertőződhet. Ilyenkor ürül gennyes váladék, a gyulladás minden tünetének kíséretében. Az elmondottakból egyértelmű, hogy különös figyelemmel végzett tisztálkodással is csak a fertőzés veszélyét tudjuk csökkenteni, a váladék termelődését nem! A megoldás a tömlő radikális műtéti eltávolításában van, ami nem tartozik a bonyolult műtétek közé, de van egy szépséghibája. Ha nem sikerül az egész tömlőt hiánytalanul eltávolítani, akkor elméletileg egyetlen visszamaradt sejtből idővel újból kialakulhat az egész alakzat. Tudunk olyan betegekről, akiket 15 év alatt háromszor, négyszer is meg kellett műteni, mert újra és újra kiújult a tömlő. A daganat növekedésével és a gyulladások ismétlődésével a beteg esélyei romlanak, ezért azt ajánlom ifjú levélírónknak, mielőbb keressen fel egy jó sebészt, és vizsgáltassa ki magát. Meggyőződésem, hogy a műtéti eljárást fogja javasolni. H. József, Dunaszerdahely Felkeltették érdeklődésemet a természetes táplálékkiegészítők, csak nem tudok hozzájutni bővebb irodalomhoz. Jó volna, ha közölne esetleg egy vitamintáblázatot is, melyik gyümölcs mit tartalmaz, és mennyit kell fogyasztani belőle! - Örülök, hogy olvasónk megértette, a tűrhetetlenség határáig elszennyezett környezetünkben, amelyben élni vagyunk kénytelenek, egészségünk megőrzése egyszerűen lehetetlen modern táplálékkiegészítők rendszeres, mondhatnám állandó szedése nélkül. Hiszen a szennyezett levegőt is állandóan be kell lélegeznünk! Ha kicsit tovább lépünk a megértés mezején, világossá válik, hogy egyszerűen nem bírunk egy nap annyi gyümölcsöt, zöldséget elfogyasztani, mint amennyi jelenleg a vitaminszükséglet kielégítésére kellene. Ez nem azt jelenti, hogy ne fogyasszunk gyümölcsöt, zöldséget, sőt! De ki kell egészítenünk a fogyasztást táplálékkiegészítőkkel is, és vigyáznunk kell, milyen forrásból szerezzük be a „friss" zöldséget, gyümölcsöt, mert ha ólmot, kadmiumot és más szennyező anyagot tartalmaznak, még hatványozottabban megemeljük a szervezet vitaminszükségletét, mindamellett, hogy nagyobb esélyt adunk bizonyos kóros folyamatok beindulásának, felerősödésének. A téma nagyon gazdag, napokig lehet előadásokat tartani belőle. Rovatunkba, jellegénél fogva, nem fér bele vitamintáblázatok közlése, sem a sok táplálékkiegészítő részletes ismertetése. Viszont ha levélírónk eljön a rendelőmbe, nagyon szívesen adok bővebb tanácsot, útmutatást. „SPRING 95" Jeligére - 19 éves lány vagyok, állítólag csinos is, amit bizonyít, hogy bizony sokan megfordulnak utánam az utcán. A bajom az, hogy nagyon nyugtalannak érzem magam, ami most, hogy munkanélküli lettem, csak fokozódik. Otthon nem bírom ki 3 napnál tovább, muszáj vonatra ülnöm és elutaznom. Viszont az új helyen sem bírom ki soká, például az unokatestvéremnél, ahonnan 1-2 nap után megint mennem kell. Ha az állomáson vagyok, alig várom, hogy jöjjön már az a vonat, s a vonatban aztán nem tudok kiigazodni magamon, mert egyszerre azt kívánom, bárcsák minél messzebb lennék attól a helytől, ahol felszálltam, de közben meg le akarok szállni. Sajnos, ez nagyon fárasztó, szeretném már kipihenni magam, de ez a belső kényszer űz, hajt, s nem tudok rajta uralkodni, ez vezényel! Állandóan egy vákuumban vagyok, húz a SEMMI és a VALAMI, vezényel, irányít, nem hagy békén! Mit tegyek, hogy le tudjam győzni a másik énemet? Vagy saját magamat? Félek! S mi lesz, ha egyszer megelégelik a szüleim az utazásaimat, és visszatartanak? Az a másik énem biztosan nem bírná ki! - Német nyelvterületen „VAGABUND" betegségnek nevezték azt a kórképet, amit ma az elmegyógyászat kóros utazási hajlamnak, kényszernek vagy egyenesen utazási neurózisnak nevez. Árnyalati és minőségbeli különbségek vannak az egyes csoportok között, de a lényeg az, hogy az illető nem tud ellenállni az utazási kényszernek, és útra kel. Egyes „nyugtalan természetű embereknél el kell fogadni, hogy ők ezzel együtt „normálisak, s valószínűleg belőlük kerül ki az az embercsoport, melyet a világban a „hobók" jelzővel illetnek. Ezek az emberek akkor a legszerencsésebbek, ha olyan élettársat, közösséget találnak, s olyan megélhetési fórrás(oka)t, hogy kielégíthetik ezt a hajlamukat. Egyrészt nagyon érdekes, színes lehet az életük, másrészt viszont sok megpróbáltatáson mennek keresztül, s gyakran csak máról holnapra élnek. Az utazási kényszer, esetleg neurózis minőségében kórosabb valami. Rendszerint kikövetkeztethető, hogy a beteg ilyen módon „menekül" azokról a helyekről, azon helyzetekből, melyek számára elviselhetetlen feszültségnek, szorongásnak a forrásai. Van, aki akaratlan mozgásokkal, rángásokkal, más, speciális esetben tűzrakással, értelmetlen tolvajlássa! vagy utazással próbál ettől szabadulni. A kiváltó ok(ok) néha nyilvánvaló(ak), néha, többször, alapos elemzésre szorulnak, amit leghelyesebb, ha szakember végez. Érdemes lesz őt levélírónknak is felkeresni, mert mint már tapasztalta, az utazási kényszernek engedve, csak ideig-óráig képes megszabadulni belső feszültségeitől, miközben más problémák jelentkeznek, s közben testileg, lelkileg tökéletesen kimerül. „Szerelem" jeligére - 19 éves lány vagyok, és nagyon szerelmes. A fiúm 29 éves, külföldi állampolgár, aki nálunk dolgozik. Csak titokban szerethetjük egymást, hiszen a szüleim biztosan eltiltanának tőle, hát még ha tudnák, hogy nős, de rajtam kívül van még egy élettársa is. Hónapok óta csak reá gondolok, nap mint nap, annyira szeretem, hogy az szinte fáj! Kérem, segítsen, hogy ne veszítsem őt el! Majd megőrülök, ha egy hétig nem hív fel, mert nagyon elfoglalt, nincs mindig rám ideje! - Meg vagyok róla győződve, hogy fiatal levélírónk a nagy szerelmet még csak ezután fogja megismerni, ezért most bármennyire is „fáj", nem ajánlom neki belemélyedni egy ilyen kirívóan aszimmetrikus kapcsolatba, mert az igazi fájdalmat csak akkor fogja megismerni, amikor saját bőrén és kárán tapasztalja majd, hogy ez a „nagy" szerelem mostani barátjával nem is annyira kölcsönös! * * * Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Mitől tart egy kényelmes apa? N. K.: Van egy házasságon kívül született gyermekem, akire tartásdíjat eddig még nem fizettem, mivel az anya ezt nem kérte, és nekem ez így kényelmesebb volt. A gyermek anyja most munkanélkülivé vált, és követeli a tartásdíjat (három évre visszamenőleg is). Jogosan követeli a pénzt ennyi idő után? Nem évült el ez a tartásdíj? Megjegyzem, a gyermek anyja azt követeli, hogy őt is eltartsam. Szeretném tudni azt is, hogy származhat-e valamilyen hátrányom abból, ha az ügy most kerül bíróság elé. Elítélhetnek, becsukhatnak? i SUU Elsősorban azt kellene tudnunk, hogy a házasságon kívül született gyermekével szemben elismerte-e az apaságot, esetleg bírósági ítélet megállapította-e azt, hogy ön a gyermek apja, pontosabban azt kellene tudnunk, hogy jogilag ön a gyermek apjának tekinthető vagy sem. Ez egy olyan alapvető kérdés, amelynek esetleges nemleges megválaszolása gyakorlatilag azt jelentené, hogy jogi szempontból az ön által felvetett kérdésekkel nem igazán szükséges foglalkozni, hiszen ha ön jogilag nem tekinthető apának, akkor nem keletkezhetett tartásdíj-fizetési kötelezettsége, és ennek elmulasztásáért nem is büntethető. A válaszunk további részében viszont abból indulunk ki, hogy ön jogilag is a gyermek apjának tekinthető. A gyermeke anyjának egyik követeléséről, tudniillik hogy ön három évre visszamenőleg fizessen tartásdíjat a gyermekre,, azt kell elmondani,, hogy ez a követelés jogosnak tekinthető, a törvénnyel összhangban áll. Ami az elévülést illeti, a Családjogi Törvény 98. §-ának első bekezdése szerint a tartásdíj iránti igény nem évül el, és éppen ezért akár a tartási kötelezettség keletkezése után gyakorlatilag bármikor (mondjuk tizenöt évvel később is) érvényesíthető, és a bíróság nem foglalkozhat azzal, hogy a jogosultnak miért nem jutott eszébe korábban érvényesíteni az eltartás iránti igényét. A jog viszont különbséget tesz a tartásdíj iránti igény és az egyes, rendszeresen ismétlődő térítések (havi tartásdíjrészletek) között. Ezekre a térítésekre (havi részletekre) az elévülés már vonatkozik, és a Polgári Törvénykönyv 110. §-ának harmadik bekezdése szerint az elévülési idő itt három év. Az elévülés természetesen csak a már bíróság által megállapított tartásdíjakra vonatkozik, és az ön leveléből nem lehet, ' sajnos, megállapítani azt sem, hogy a bíróság megállapította-e azt, hogy önnek havonta milyen összegű tartásdíjat kell fizetnie. Ha nem létezne ilyen bírósági ítélet, akkor a gyermeke anyja csak a bírósági beadvány előterjesztésének napját megelőző három évre követelhetné a tartásdíjat, és ilyen esetben a bíróság utólag állapítaná meg, hogy mennyi lenne ez a tartásdíj havonta és három évre visszamenőleg (itt kell viszont megjegyeznünk, hogy ez a kedvezmény csak a kiskorúak tartásdíjára vonatkozik, mert ha egy nagykorú személy perel tartásdíjat a vele szemben tartási kötelezettséggel rendelkező személytől, számára csak a bírósági beadvány előterjesztésének napjától ítélhetnek meg tartásdíjat; azaz szó sem lehet a tartásdíj visszamenőleges megítéléséről). A gyermek anyjának második követelését, mármint hogy ön tartsa el őt is, neki is fizessen tartásdíjat, az adott helyzetben valószínűleg nemigen lehet komolyan venni. A gyermek anyja a szülés idején (azt megelőzően, illetve viszonylag röviddel a szülést követően) követelhetett volna öntől, a gyermeke apjától ilyen-olyan hozzájárulásokat, térítéseket. Itt elsősorban a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos költségek térítéséről lehetett volna szó (a bírósági gyakorlatban főként a gyermekkocsi, a pelenkák, a lábzsák, a kiskád, a gyermekkelengye vásárlásának költségei merültek fel). Követelhette volna azt is, hogy a megélhetéséhez is járuljon hozzá. Az ilyen hozzájárulásokhoz vagy térítésekhez való jogigény is elvül három év elteltével, és a levelében említett körülmények arra engednek következtetni, hogy ez a három év már eltelt (ilyen körülmény mondjuk az, hogy a gyermek anyja a gyermekre három évre visszamenőlegesen követeli a tartásdíjat, amiből ugye, arra következtethetünk, hogy a gyermek több mint három évvel ezelőtt született). Ami a levelében leírt ügy büntetőjogi vonatkozásait illeti, a Büntető Törvénykönyv 213. paragrafusa értelmében egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki akár csak gondatlanságból is, de nem teljesítette a törvényes tartási vagy gondozási kötelezettségét. Két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki szándékosan tér ki az eltartási vagy gondozási kötelezettségei teljesítése elől, és vé-' gül hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki az előbb említett cselekményeivel a nélkülözés veszélyének teszi ki a jogosult személyt. Az említett büntetőjogi rendelkezés érvényesítése szempontjából gyakorlatilag nem érdekes, hogy az illetékes bíróság már foglalkozott-e a tartási kötelezettséggel, megállapította-e, hogy a tartásra kötelezett személynek havonta mennyit kell fizetnie. A tartási kötelezettség teljesítése elmulasztásának tekinthető már az is, ha a jogosult személy (a kiskorú gyermek) nem kapja meg mindazt, ami az eltartási kötelezettség tartalmát képezi. Ugyanakkor az eltartási kötelezettséget nem lehet teljesítettnek tekinteni akkor, ha a tartásra kötelezett személy helyett valaki más (mondjuk a gyermek anyja vagy a szociális hivatal, jótékonysági egyesület, államigazgatási hivatal stb.) adott pénzt a gyermek megélhetéséhez, illetve gondoskodott arról, hogy a gyermek ne szenvedjen hiányt. Itt azonban ismét vissza kell térni arra az alapvető kérdésre, hogy a Büntető Törvénykönyv 213. paragrafusában leírt büntető teányállást csak az követheti el, akit a törvény tartási kötelezettséggel terhel, vagyis a konkrét esetben az, aki a gyermek törvényes apjának, szülőjének tekinthető. Ön a levelében többek között megemlíti azt is," hogy a gyermekre eddig még nem fizetett tartásdíjat, ugyanakkor pedig attól tart, hogy ezzel bűncselekményt követett el, amelyért önt szabadságvesztéssel büntethetik. Ezt az aggodalmát természetesen nem tekinthetjük egészen megalapozatlannak. Fel kell hívnunk a figyelmét viszont a Büntető Törvénykönyv 214. paragrafusának az úgynevezett hatékony megbánásról szóló rendelkezésére. Az utóbb említett rendelkezés kimondja, hogy a tartási kötelezettségnek elmulasztása nem büntethető, ha a cselekménynek nem voltak tartósan hátrányos következményei, és ha az elkövető a kötelezettségét utólagosan teljesítette, de még azt megelőzően, hogy az elsőfokú bíróság (itt rendszerint a járásbíróság) hozzáfogott volna az ítélet kihirdetéséhez. Magyarán: nem kell börtönbüntetéstől tartania, ha a gyermekével szembeni tartozását önként és minél hamarább kifizeti.