Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-29 / 99. szám, szombat

[61 ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1995. április 29. ROVATVEZETO: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Félek" Jeligére - Szomorú szívvel írom le, de be kell lát­nom, hogy a férjem sajnos, alkoholistá. Fiatal korában is megitta a magáét, de egy-egy „ünnepség" után, legalább szégyellte magát, és megpró­bálta Jóvátenni! Most, miu­tán több mint 2 éven át mun­kanélküli volt, egyre gyakrab­ban fojtotta italba a bánatát, hiába figyelmeztettem, kér­tem, vigyázzon, mert az alko­hol rabjává válhat. Sajnos, az én szavaim igazolódtak be, nem tudja abbahagyni, pedig már munkahelyet is talált magának Pozsonyban. Ha megfogja a poharat, hetekig nem tudja letenni, ilyenkor durva, erőszakos, és semmi nem érdekli, csak az ital. Fé­lek, hogy elveszíti a nehezen megszerzett munkahelyet, ha rájönnek az italozásaira. Legutolsó kijózanodása so­rán belátta, hogy rajta már csak a kezelés segít, csak nem tudjuk, hová forduljon! Kell a gyógykezelésért fizet­ni? Mennyit? - Minden korosztálybeli., férj­'hez menni vágyó lányoknak és hölgyeknek az okulása kedvé­ért idéztem kissé hosszabban e levelből. Gyakran visszatérő helyzet a rendelőben, amikor sok megpróbáltatástól kifáradt feleség elsírja magát arra a kér­désre, észrevette-e a házasság előtt, hogy szíve választottja bi­zony túl gyakran néz a pohár fe­nekére. Sokan szipogják alig hallhatóan: „azt hittem, leszok­tatom róla". Nos, kedves nagy­reményű arák, a levél egy élő példa a számtalan közül. Az a férfi, aki már akkor a poharat részesíti előnyben, amikor még „be sem cserkészte a vadat", ugyan miért mondana le az ital­ról, ha a kismadár már a kalit­kában van? Ne kísérletezzenek olyasmivel, ami sokszor még a szakembereknek is megoldha­tatlan feladat, mert rámegy az egészségük, fiatalságuk, éle­tük! Az alkoholtól függő beteg­nek - s ez levélírónk férje ese­tében is egyértelmű - csak ak­kor van némi esélye, ha önszán­tából, becsületes döntés alap­ján keresi fel a szakorvosi ren­delőt, így fogadja el az orvos ta­nácsait és segítségét. Tudatosí­tania kell(ene), hogy az orvos csak tanácsot és lelki támaszt ad, de nem teheti meg a beteg helyett azt, amit neki kell meg­tennie! A kezelését ma még fi­zetni nem kell, tessék az időt és lehetőséget kihasználni. Mivel a beteg Pozsonyban dolgozik, biztosan megtudja oldani, hogy eljöjjön a rendelőbe, ahol konk­rétan meg tudjuk beszélni, mit is kell tennie! „Marika" Jeligére - 30 éves anya vagyok, és eléggé félve írom ezt a levelet, ugyanis eddig még nem voltam or­vosnál, és nem is szeretnék oda menni! Körülbelül 16 évesen figyeltem fel arra, hogy ha bizonyos ételeket ettem (dióskalács, alma stb.), felfújódtam, és kelle­metlenül éreztem magam. Az utóbbi időben azonban bármit is eszem, mindig fel­fújódom! S néha már a hát­gerincem és a derekam is fáj! Volt már úgy is, hogy rosszul lettem, kivert a hi­deg veríték és hánytam. Most már nagyon kellemet­len, mert hetente ha 1 nap akad, amikor nincsenek ilyen panaszaim. Orvoshoz azért nem megyek, mert fé­lek, hogy le kell azt a csövet nyelnem! A rokonaim mind azt mondják, hogy ez az epétől van, mert a csalá­dunkban mindenki „epés" vagy „gyom ros". Adjon ké­rem tanácsot, hogyan segít­hetnék magamon? - Levélírónk a tűzzel játszik, mert ha az utóbbi időben olyan mértékben és olyan intenzitás­ban jelennek meg a tünetek, ahogy leírta őket, az komoly szervi eredetű folyamatot is rejt­het. Mindenképpen vizsgáltas­sa ki magát gasztroenterológus­sal, akinek többféle módszer is a rendelkezésére áll, nem csak a „csőnyelés"! Ha tényleg sem­miképpen sem tudja elviselni e vizsgálat kellemetlenségeit, még mindig visszautasíthatja akkor, ha ezt fogják javasolni. Bárhogy is végződjön a vizsgá­lat, nem tudja majd kikerülni a következetes diétát. Javaslom, kezdje el máris, emésztőrend­szere megnyugtatása és a gyó­gyulás megindulása céljából, egy 5 napig tartó lékúrával. Csak cukor nélküli gyümölcste­át, ásványvizet, főételnek friss gyümölcslevet fogyasszon. A di­éta alatt megnyugszik az epe, a hasnyálmirigy, és a gyomor nyálkahártyája is. Utána egy­szerű főtt ételekkel folytassa, eleinte csak zöldségfélékkel, és nyers gyümölcsökkel. Egy nap csak egy „új" valamit kombinál­jon be az étrendjébe, és figyelje meg az emésztőrendszer reak­cióját. Lehet, hogy szervezeté­nek csak egy általános tisztítás­ra van szüksége (GOLDEN YAC­CA) és pihentetésre, vagy vala­melyik szerve (epe, hasnyálmi­rigy) betegsége kezd egyre erőteljesebben előretörni. Ekkor már a keresésnél nagy segítséget nyújthat a panaszo­kat kiváltó ételek jegyzéke. Eb­ben az esetben azonban már aligha lehet a szakorvosi kon­zultációt és gyógyítást kikerülni. „Egy aggódó 25-ös" jeligére - 25 éves vagyok, eddig so­ha nem volt semmi bajom. Mintegy fél éve gyötör egy csomó vagy bőr alatti daga­nat, nem tujdom, minek ne­vezzem! A végbelemtől je­lent meg 1-2 cm-re, 3-4 cm hosszú, és ki tudom tapinta­ni a nyílását is. Ugyanis időnként begyullad, 3-4 nap múlva, mialatt alaposan be­gyullad és megnagyobbodik, majd megnyílik, és gennyes folyadék formájában ürül ki. Ilyenkor élénk viszketéssel párosul. Még senkivel sem beszéltem erről a problé­mámról, de nagyon félek tőle! Kérem a tanácsát, mi­tévő legyek? - A tünetek alapján egy na­gyon gyakori, rendszerint a pu­bertáskor befejeződése után je­lentkező fejlődési rendellenes­ségről van szó, ami az életre nem veszélyes, csak nagyon kellemetlenné tudja tenni az érintett személy mindennapjait. A probléma lényege abban ke­resendő, hogy az embrionális fejlődés során, mikor a velőcsa­torna bezárul, a zárósejtek egy csoportja felhasználatlan ma­rad. Ott maradnak egy kupac­ban a végbélnyílás környékén a kötőszövetben, mintegy tarta­lékban. Amikor a serdülőkor vé­gén a szervezet intenzívebb éle­tet kezd élni, valószínűleg a hor­monális változások hatására, (de más magyarázat is lehet), egyszer csak felébrednek, meg­növekednek, és rendszerint ki­alakítanak egy tömlőszerű üre­get, amelyben váladék is összegyűlhet. Ezt tapogatta ki levélírónk, daganatnak érzékel­ve. Amikor az üreg megtelik, ké­nyelmetlenül nyom, feszül, és az anatómiai viszonyoknak megfelelően könnyen meg is fertőződhet. Ilyenkor ürül gennyes váladék, a gyulladás minden tünetének kíséretében. Az elmondottakból egyértelmű, hogy különös figyelemmel vég­zett tisztálkodással is csak a fertőzés veszélyét tudjuk csök­kenteni, a váladék termelődé­sét nem! A megoldás a tömlő ra­dikális műtéti eltávolításában van, ami nem tartozik a bonyo­lult műtétek közé, de van egy szépséghibája. Ha nem sikerül az egész tömlőt hiánytalanul el­távolítani, akkor elméletileg egyetlen visszamaradt sejtből idővel újból kialakulhat az egész alakzat. Tudunk olyan be­tegekről, akiket 15 év alatt há­romszor, négyszer is meg kellett műteni, mert újra és újra kiújult a tömlő. A daganat növekedé­sével és a gyulladások is­métlődésével a beteg esélyei romlanak, ezért azt ajánlom ifjú levélírónknak, mielőbb keres­sen fel egy jó sebészt, és vizs­gáltassa ki magát. Meggyőződé­sem, hogy a műtéti eljárást fog­ja javasolni. H. József, Dunaszerdahely ­Felkeltették érdeklődése­met a természetes táplálék­kiegészítők, csak nem tudok hozzájutni bővebb irodalom­hoz. Jó volna, ha közölne esetleg egy vitamintábláza­tot is, melyik gyümölcs mit tartalmaz, és mennyit kell fogyasztani belőle! - Örülök, hogy olvasónk meg­értette, a tűrhetetlenség hatá­ráig elszennyezett környeze­tünkben, amelyben élni va­gyunk kénytelenek, egészsé­günk megőrzése egyszerűen le­hetetlen modern táplálékkiegé­szítők rendszeres, mondhat­nám állandó szedése nélkül. Hi­szen a szennyezett levegőt is ál­landóan be kell lélegeznünk! Ha kicsit tovább lépünk a megértés mezején, világossá válik, hogy egyszerűen nem bírunk egy nap annyi gyümölcsöt, zöldséget el­fogyasztani, mint amennyi je­lenleg a vitaminszükséglet ki­elégítésére kellene. Ez nem azt jelenti, hogy ne fogyasszunk gyümölcsöt, zöldséget, sőt! De ki kell egészítenünk a fogyasz­tást táplálékkiegészítőkkel is, és vigyáznunk kell, milyen for­rásból szerezzük be a „friss" zöldséget, gyümölcsöt, mert ha ólmot, kadmiumot és más szennyező anyagot tartalmaz­nak, még hatványozottabban megemeljük a szervezet vita­minszükségletét, mindamellett, hogy nagyobb esélyt adunk bi­zonyos kóros folyamatok bein­dulásának, felerősödésének. A téma nagyon gazdag, napokig lehet előadásokat tartani belőle. Rovatunkba, jellegénél fogva, nem fér bele vitamintáb­lázatok közlése, sem a sok táp­lálékkiegészítő részletes ismer­tetése. Viszont ha levélírónk el­jön a rendelőmbe, nagyon szíve­sen adok bővebb tanácsot, út­mutatást. „SPRING 95" Jeligére - 19 éves lány vagyok, állítólag csinos is, amit bizonyít, hogy bizony sokan megfordulnak utánam az utcán. A bajom az, hogy nagyon nyugtalan­nak érzem magam, ami most, hogy munkanélküli lettem, csak fokozódik. Ott­hon nem bírom ki 3 napnál tovább, muszáj vonatra ül­nöm és elutaznom. Viszont az új helyen sem bírom ki so­ká, például az unokatestvé­remnél, ahonnan 1-2 nap után megint mennem kell. Ha az állomáson vagyok, alig várom, hogy jöjjön már az a vonat, s a vonatban az­tán nem tudok kiigazodni magamon, mert egyszerre azt kívánom, bárcsák minél messzebb lennék attól a helytől, ahol felszálltam, de közben meg le akarok száll­ni. Sajnos, ez nagyon fárasz­tó, szeretném már kipihenni magam, de ez a belső kény­szer űz, hajt, s nem tudok rajta uralkodni, ez vezényel! Állandóan egy vákuumban vagyok, húz a SEMMI és a VALAMI, vezényel, irányít, nem hagy békén! Mit te­gyek, hogy le tudjam győzni a másik énemet? Vagy saját magamat? Félek! S mi lesz, ha egyszer megelégelik a szüleim az utazásaimat, és visszatartanak? Az a másik énem biztosan nem bírná ki! - Német nyelvterületen „VA­GABUND" betegségnek nevez­ték azt a kórképet, amit ma az el­megyógyászat kóros utazási haj­lamnak, kényszernek vagy egye­nesen utazási neurózisnak ne­vez. Árnyalati és minőségbeli kü­lönbségek vannak az egyes cso­portok között, de a lényeg az, hogy az illető nem tud ellenállni az utazási kényszernek, és útra kel. Egyes „nyugtalan termé­szetű embereknél el kell fogad­ni, hogy ők ezzel együtt „normáli­sak, s valószínűleg belőlük kerül ki az az embercsoport, melyet a világban a „hobók" jelzővel illet­nek. Ezek az emberek akkor a legszerencsésebbek, ha olyan élettársat, közösséget találnak, s olyan megélhetési fórrás(oka)t, hogy kielégíthetik ezt a hajlamu­kat. Egyrészt nagyon érdekes, színes lehet az életük, másrészt viszont sok megpróbáltatáson mennek keresztül, s gyakran csak máról holnapra élnek. Az utazási kényszer, esetleg neuró­zis minőségében kórosabb vala­mi. Rendszerint kikövetkeztet­hető, hogy a beteg ilyen módon „menekül" azokról a helyekről, azon helyzetekből, melyek szá­mára elviselhetetlen feszültség­nek, szorongásnak a forrásai. Van, aki akaratlan mozgásokkal, rángásokkal, más, speciális esetben tűzrakással, értelmet­len tolvajlássa! vagy utazással próbál ettől szabadulni. A kiváltó ok(ok) néha nyilvánvaló(ak), né­ha, többször, alapos elemzésre szorulnak, amit leghelyesebb, ha szakember végez. Érdemes lesz őt levélírónknak is felkeresni, mert mint már tapasztalta, az utazási kényszernek engedve, csak ideig-óráig képes megsza­badulni belső feszültségeitől, mi­közben más problémák jelent­keznek, s közben testileg, lelki­leg tökéletesen kimerül. „Szerelem" jeligére - 19 éves lány vagyok, és nagyon szerelmes. A fiúm 29 éves, külföldi állampolgár, aki ná­lunk dolgozik. Csak titokban szerethetjük egymást, hiszen a szüleim biztosan eltiltaná­nak tőle, hát még ha tudnák, hogy nős, de rajtam kívül van még egy élettársa is. Hóna­pok óta csak reá gondolok, nap mint nap, annyira szere­tem, hogy az szinte fáj! Ké­rem, segítsen, hogy ne veszít­sem őt el! Majd megőrülök, ha egy hétig nem hív fel, mert nagyon elfoglalt, nincs min­dig rám ideje! - Meg vagyok róla győződve, hogy fiatal levélírónk a nagy szerelmet még csak ezután fog­ja megismerni, ezért most bár­mennyire is „fáj", nem ajánlom neki belemélyedni egy ilyen kirí­vóan aszimmetrikus kapcsolat­ba, mert az igazi fájdalmat csak akkor fogja megismerni, amikor saját bőrén és kárán tapasztal­ja majd, hogy ez a „nagy" szere­lem mostani barátjával nem is annyira kölcsönös! * * * Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leve­leit. A nevet és a lakcímet ezút­tal nem szükséges feltüntetni. JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Mitől tart egy kényelmes apa? N. K.: Van egy házasságon kívül született gyermekem, akire tartásdíjat eddig még nem fizettem, mivel az anya ezt nem kérte, és nekem ez így kényelmesebb volt. A gyermek anyja most munkanélkülivé vált, és követeli a tartásdíjat (három évre visszamenőleg is). Jogosan követeli a pénzt ennyi idő után? Nem évült el ez a tartásdíj? Megjegyzem, a gyermek anyja azt követeli, hogy őt is eltartsam. Szeretném tudni azt is, hogy származhat-e valamilyen hátrányom abból, ha az ügy most kerül bíróság elé. Elítélhetnek, becsukhatnak? i SUU Elsősorban azt kellene tud­nunk, hogy a házasságon kívül született gyermekével szemben elismerte-e az apaságot, esetleg bírósági ítélet megállapította-e azt, hogy ön a gyermek apja, pon­tosabban azt kellene tudnunk, hogy jogilag ön a gyermek apjá­nak tekinthető vagy sem. Ez egy olyan alapvető kérdés, amelynek esetleges nemleges megválaszo­lása gyakorlatilag azt jelentené, hogy jogi szempontból az ön által felvetett kérdésekkel nem igazán szükséges foglalkozni, hiszen ha ön jogilag nem tekinthető apá­nak, akkor nem keletkezhetett tartásdíj-fizetési kötelezettsége, és ennek elmulasztásáért nem is büntethető. A válaszunk további részében viszont abból indulunk ki, hogy ön jogilag is a gyermek apjának tekinthető. A gyermeke anyjának egyik kö­veteléséről, tudniillik hogy ön há­rom évre visszamenőleg fizessen tartásdíjat a gyermekre,, azt kell elmondani,, hogy ez a követelés jogosnak tekinthető, a törvénnyel összhangban áll. Ami az elévülést illeti, a Család­jogi Törvény 98. §-ának első be­kezdése szerint a tartásdíj iránti igény nem évül el, és éppen ezért akár a tartási kötelezettség kelet­kezése után gyakorlatilag bármi­kor (mondjuk tizenöt évvel később is) érvényesíthető, és a bí­róság nem foglalkozhat azzal, hogy a jogosultnak miért nem ju­tott eszébe korábban érvényesí­teni az eltartás iránti igényét. A jog viszont különbséget tesz a tartásdíj iránti igény és az egyes, rendszeresen ismétlődő térítések (havi tartásdíjrészletek) között. Ezekre a térítésekre (havi részletekre) az elévülés már vo­natkozik, és a Polgári Törvény­könyv 110. §-ának harmadik be­kezdése szerint az elévülési idő itt három év. Az elévülés termé­szetesen csak a már bíróság által megállapított tartásdíjakra vonat­kozik, és az ön leveléből nem le­het, ' sajnos, megállapítani azt sem, hogy a bíróság megállapítot­ta-e azt, hogy önnek havonta mi­lyen összegű tartásdíjat kell fizet­nie. Ha nem létezne ilyen bírósági ítélet, akkor a gyermeke anyja csak a bírósági beadvány előter­jesztésének napját megelőző há­rom évre követelhetné a tartásdí­jat, és ilyen esetben a bíróság utó­lag állapítaná meg, hogy mennyi lenne ez a tartásdíj havonta és három évre visszamenőleg (itt kell viszont megjegyeznünk, hogy ez a kedvezmény csak a kiskorú­ak tartásdíjára vonatkozik, mert ha egy nagykorú személy perel tartásdíjat a vele szemben tartási kötelezettséggel rendelkező sze­mélytől, számára csak a bírósági beadvány előterjesztésének nap­jától ítélhetnek meg tartásdíjat; azaz szó sem lehet a tartásdíj visszamenőleges megítéléséről). A gyermek anyjának második követelését, mármint hogy ön tartsa el őt is, neki is fizessen tar­tásdíjat, az adott helyzetben való­színűleg nemigen lehet komolyan venni. A gyermek anyja a szülés idején (azt megelőzően, illetve vi­szonylag röviddel a szülést kö­vetően) követelhetett volna öntől, a gyermeke apjától ilyen-olyan hozzájárulásokat, térítéseket. Itt elsősorban a terhességgel és a szüléssel kapcsolatos költségek térítéséről lehetett volna szó (a bí­rósági gyakorlatban főként a gyer­mekkocsi, a pelenkák, a lábzsák, a kiskád, a gyermekkelengye vá­sárlásának költségei merültek fel). Követelhette volna azt is, hogy a megélhetéséhez is járul­jon hozzá. Az ilyen hozzájárulá­sokhoz vagy térítésekhez való jog­igény is elvül három év elteltével, és a levelében említett körülmé­nyek arra engednek következtet­ni, hogy ez a három év már eltelt (ilyen körülmény mondjuk az, hogy a gyermek anyja a gyermek­re három évre visszamenőlege­sen követeli a tartásdíjat, amiből ugye, arra következtethetünk, hogy a gyermek több mint három évvel ezelőtt született). Ami a levelében leírt ügy bün­tetőjogi vonatkozásait illeti, a Büntető Törvénykönyv 213. pa­ragrafusa értelmében egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az, aki akár csak gon­datlanságból is, de nem teljesítet­te a törvényes tartási vagy gondo­zási kötelezettségét. Két évig ter­jedő szabadságvesztéssel bün­tethető az, aki szándékosan tér ki az eltartási vagy gondozási köte­lezettségei teljesítése elől, és vé-' gül hat hónaptól három évig ter­jedő szabadságvesztéssel bün­tethető az, aki az előbb említett cselekményeivel a nélkülözés veszélyének teszi ki a jogosult személyt. Az említett büntetőjogi rendelkezés érvényesítése szem­pontjából gyakorlatilag nem érde­kes, hogy az illetékes bíróság már foglalkozott-e a tartási kötelezett­séggel, megállapította-e, hogy a tartásra kötelezett személynek havonta mennyit kell fizetnie. A tartási kötelezettség teljesítése elmulasztásának tekinthető már az is, ha a jogosult személy (a kis­korú gyermek) nem kapja meg mindazt, ami az eltartási kötele­zettség tartalmát képezi. Ugyan­akkor az eltartási kötelezettséget nem lehet teljesítettnek tekinteni akkor, ha a tartásra kötelezett személy helyett valaki más (mondjuk a gyermek anyja vagy a szociális hivatal, jótékonysági egyesület, államigazgatási hivatal stb.) adott pénzt a gyermek meg­élhetéséhez, illetve gondoskodott arról, hogy a gyermek ne szenved­jen hiányt. Itt azonban ismét vissza kell térni arra az alapvető kérdésre, hogy a Büntető Tör­vénykönyv 213. paragrafusában leírt büntető teányállást csak az követheti el, akit a törvény tartási kötelezettséggel terhel, vagyis a konkrét esetben az, aki a gyer­mek törvényes apjának, szülőjé­nek tekinthető. Ön a levelében többek között megemlíti azt is," hogy a gyermek­re eddig még nem fizetett tartás­díjat, ugyanakkor pedig attól tart, hogy ezzel bűncselekményt köve­tett el, amelyért önt szabadság­vesztéssel büntethetik. Ezt az ag­godalmát természetesen nem te­kinthetjük egészen megalapozat­lannak. Fel kell hívnunk a figyel­mét viszont a Büntető Törvény­könyv 214. paragrafusának az úgynevezett hatékony megbánás­ról szóló rendelkezésére. Az utóbb említett rendelkezés kimondja, hogy a tartási kötele­zettségnek elmulasztása nem büntethető, ha a cselekménynek nem voltak tartósan hátrányos következményei, és ha az elkö­vető a kötelezettségét utólago­san teljesítette, de még azt meg­előzően, hogy az elsőfokú bíróság (itt rendszerint a járásbíróság) hozzáfogott volna az ítélet kihir­detéséhez. Magyarán: nem kell börtönbüntetéstől tartania, ha a gyermekével szembeni tartozá­sát önként és minél hamarább ki­fizeti.

Next

/
Thumbnails
Contents