Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-29 / 99. szám, szombat

1995. április 29. ERDEKESSEG ŰJ SZ Ó [5] VISSZATÉR A FŰZŐ. A HARISNYATARTÓ Kényelmetlen, de csábító Hosszú éveken át kényelmet­lennek tartották, most azonban a fűző és a harisnyakötő ismét előkelő helyet foglal el a hölgyek ruhatárában. Megint divatba jöt­tek a fodrok és a csipkék is. A szebbik nem képviselői újra felfedezik a viktoriánus korszak budoárjainak titkait, aminek kö­vetkeztében • a fehérnemű-ké­szítők busás haszonra tesznek szert. Szakértők úgy vélik, hogy újfajta nőiesség határozza meg a 90-es évek divatját. Az olasz divatiparnak egyet­len ága sem virágzik úgy, mint a fehémeműipar. A vezető olasz vállalat, a „La Perla", amely 1994-ben 450 millió márkás forgalmat könyvelhetett el, 1995-re - csupán Európában ­bevételének 20 százalékos nö­vekedésére számít. A fehérneműipar újdonságai fiatalító hatásúak - mondják a gyártók. Egy Angliából származó GYEREKEK VOLTAK AZ ÁLDOZATAI Üzbég vámpír Az üzbég Ahmat Azimovot a 80-as évek végén, még jóval a Szovjetunió felbomlása előtt hívták be katonai szolgá­latra. Egy alkalommal összeveszett egyik bajtársával, és a vita hevében megharapta annak kezét. Amint megízlel­te áldozata vérét, valamiféle őrült szenvedély hatalmaso­dott el rajta, és addig harapta társát, itta a vérét, amíg csak le nem fogták. Attól fogva úgy kereste a vért, mint narkós a kábítószert. Egyébként a valódi kábító­szert sem vetette meg. Kisvár­tatvá megszökött, ismét letar­tóztatták. Utoljára 1992-ben tűnt el a buharai fegyházból. Igazolvány nélkül vagy hamis papírokkal bujkált Üzbegisz­tán-szerte, és kereste az em­bervért, amelytől valósággal megrészegedett. Első áldozata, a négyesz­tendős Szodikdzson annak az üzbég családnak a gyermeke volt, ahova a szökésért körö­zött Ahmat beállt béresnek. Rávette a kisfiút, hogy menjen el vele kerékpáron Taskentbe. Onnan Buharába kerekezett vele, majd Andizsánba, végül a^ szomszédos Kirgizisztánban lévő Arszlanbobba. A gyereket mindenütt úgy mutatta be, mint az unokaöccsét. Fecs­kendős tűvel szívta le vérét, méghozzá naponta, és itta ká­bult tekintettel. A kiszivattyú­zott vért pótlandó naponta há­romszor itatta a gyereket édes teával. Egy idő után azonban megunta Szodikdzsont, aki sírt, panaszkodott, és haza akart menni. Azimov egy na­pon egy vízesésbe dobta a gye­reket. Ezután szemelte ki a haté­ves Azizbeket, ám annak vére - szerencséjére - nem ízlett a vámpírnak. Túlságosan fanyar­„csodamelltartó", amely rafinált párnázatával lélegzetelállító de­koltázst garantál, az amerikai nőket valóságos lázba hozta. A legutóbbi évben Amerikában nem kevesebb, mint 2,5 milliárd dollárt adtak ki rá. A szakértők a csábító fehérneműk divatjának visszatérését azzal magyaráz­zák, hogy az asszonyok újabb identitást keresnek a posztfemi­nizmus időszakában. Már nem kell úgy öltözniük, mint a férfiak­nak, és újra előkerülnek a nőies­ség kellékei. Ezt azonban nem tulajdonítják holmi gyengeség­nek vagy a férfiak ízléséhez tör­ténő igazodásnak. A piackutatók mindenesetre azt is megállapítják, az „új csábí­tással" főleg a 30 évnél idősebb nők élnek, akik az alakot formá­ló fehérneművel, mint például a fűzővel, meg akarják hosszabbí­tani ifjúságukat - koplalás és torna nélkül. (bcsn) Az olaszok megsértődtek Olaszországban a spagetti nemzeti ügy. Ezt bizonyítja az az országos méretű felháborodás, amelyet a The New York Times egyik cikkének állítása váltott ki: a spagetti igenis hizlal. A nép provokációról beszélt, a táplál­kozástudományi szakemberek pedig egyértelműen kijelentet­ték, és bizonyítani igyekeztek: az egész csak kitaláció, a spagetti nem is tartalmaz olyan sok szén­hidrátot. Az amerikaiak pedig jobb, ha hallgatnak, hiszen a le­hető legegészségtelenebb gyorskajákkal tömik magukat. S itt lehet a kutya elásva. Amerikában ugyanis az utóbbi időben óriási mértékben nőtt az olasz tészta s egyáltalán az olasz éttermek népszerűsége. nak találta. Ezért otthagyta an­nál a családnál, ahol vándorlá­sa közepette éppen éjszaká­zott, ám „cserébe" magával vitte a házigazda hétesz­tendős kisfiát. Nyolc gyermek vérét itta És ez így ment hosszú hóna­pokon át. Ahmat Azimov áldo­zatai között volt egy háromé­ves kisfiú - akit egy kattakur­gáni óvodából rabolt el - és a tulajdon unokaöccse, a 10 éves Bekzit is. Összesen nyolc gyermek vérét itta, közülük né­gyet meggyilkolt. A kisfiúkat csak a családjuk kereste-ku­tatta, a rendőrség - noha tud­ta a nevét, rendelkezett a fény­képével - vajmi keveset tett a 22 éves szörnyeteg kézre kerí­téséért. A rendőrök még akkor sem csipkedték magukat, amikor pontosan tudtukra adták, hogy hol lelhetik fel a körözött vám­pírt. Úgy történt, hogy a férfi Andizsan környékén felkereste egykori börtönbéli cimboráját, Biloldint. Vele volt ügyeletes áldozata, egy Dzsavion nevű kisfiú is. Amikor a vérszopó el­aludt, a gyerek elmesélte a házigazdának, hogyan issza vérét Ahmat, mi több, hogyan kényszerítette őt, Dzaviont ar­ra, hogy elvágja egy másik kis­fiú torkát. Biloldin rémülten ro­hant be a körzeti rendőrkapi­tányságra, de az ügyeletes Üz­begisztánnál is melegebb tá­jakra küldte. A férfi - ellenőriz­ve, hogy a vérszopó mélyen al­szik - egy óra múlva ismét visszament a rendőrségre, de akkor még durvábban dobták ki. Hajnalban, amikor harmad­szor is bekopogott a zsaruk­hoz, az ügyeletesnek elfogyott a türelme, és végre elballagott a négyszeres gyilkosért. Megtért Istenhez Ahmat Azimov készségesen együttműködött a nyomozó ha­tósággal. Pontosan megmutat­ta azokat a helyeket, ahol vég­zett áldozataival, és azok holt­testét mind a négy esetben meg is találták. Az elmeszak­értő beszámíthatónak ítélte Azimovot, az andizsáni bíróság halálra ítélte. Nem kért kegyel­met. A magánzárkában ugyan­is egyrészt megtért Istenhez, másrészt beszélgetni kezdett a meggyilkolt kisfiúk lelkével, és azok megtiltották neki, hogy kegyelemért folyamodjék. A siralomházban többször is felkereste R. I. Hamdamova asszony, az a bírónő, aki halál­ra ítélte. Ő mondta el az is­merősöknek (de nem a család­nak, mert az sem az ítélet előtt, sem az után nem volt hajlandó felkeresni a börtön ben a vérszomjas rokont), hogy az ítélet végrehajtására várva Azimov olvasott a ma­gánzárkában. A tőkét - Marx Károly alapvető munkáját ­vette ki a fegyház könyvtárá­ból, és háromszor egymás után végigolvasta. Hogy mi vonzotta őt e klasszikus politi­kai gazdaságtani munkában, azt a bírónő nem tudta meg­mondani... Mai Nap Eredeti „fiűkérés" Akik már látták a német RTL Álomesküvő című show-müsorá­nak néhány adását, tudják, hogy a legextrább módokon lehet lányt - vagy fiút - megkérni. Amit azonban a közelmúltban Linda Ward, a plymouthi helyi televízió 29 éves csinos műsor­vezetője tett, Nagy-Britannia­szerte szenzáció lett. Az esti hírműsor végén ezt mondta: „Most pedig egy személyes ké­résemet tolmácsolom. Kérlek, hogy vegyél feleségül. Szeret­lek. Meg akarom osztani veled az életemet." Bár nevet nem említett, az üzenet „talált". A műsort - de főleg csinos barátnőjét - nézte Mike Sagin 42 éves szállodatu­lajdonos és egy elektronikai cég menedzsere is, és természete­sen tudta, hogy a „legénykérés" neki szól. Igaz, egyelőre még nem akart házasodni, de most gyorsan megváltoztatta állás­pontját, nyomban betelefonálta tv-stúdióba, és megkérte Linda kezét. Ám nemcsak ő telefonált, ha­nem a nézők is. Köztük a Királyi Légierő egyik alakulata azzal, hogy ha az érintett úr nem haj­landó nősülni, Linda náluk akár válogathat is. A másnapi hír­műsor természetesen a kedé­lyek megnyugtatásával kezdő­dött: a műsorvezető bejelentet­te, hogy megtörtént a lánykérés is. A televízó vezetősége pedig eltekintett a fegyelmi eljárástól Ward kisasszonnyal szemben, de nyomatékosan bejelentette: ez volt az első és egyben utolsó eset, hogy eltűrt ilyen fegyelme­zetlenséget. Világutazó szabóinas Jelky András bajai sza­bólegény volt Mária Teré­zia és II. József korában, mégis a magyar történe­lem világhíres alakjai közé tartozik. Iskolás korában kíváncsi, szenvedélyesen olvasó fiú volt. Nagyon jó szabó akart lenni, ezért út­nak is indult, hogy a távoli országokban minél többet tanuljon mesterségéből. Alig lépte át azonban a né­met határt, máris befogták katonának, de hamar meg­szökött. Az egyik kisállam­ból a másikba vándorolt. A nyelvek szinte ragadtak rá, előbb megtanult németül, majd ha francia földre vetődött, akkor franciául, ha Hollandiába került, otta­ni nyelven. Végül befogták hollandi katonának, és Hol­land-lndiába (a mai Indoné­ziába) vitték, ahol a gyar­mati hatóságok megked­velték az okos, jókedvű ide­gent. Tanulhatott, gyorsan jogtudós hírbe került. Hiva­talos megbízásokkal utaz­hatott Afrikába, Ameriká­ba. Megnősült, a gyarmat jogtanácsosa lett. Mint ilyen került követként Ja­pánba. Ott kezdett keres­kedéssel foglalkozni. Dús­gazdagon lépett ki a hiva­tali szolgálatból. Amikor szeretett felesé­ge meghalt, egyszeriben hazavágyódott, és hazajött Baja leghíresebb szülötte. Úti kalandjait hol németül, máskor hollandi nyelven, néha japánul jegyezte fel. Itthon újra megnősült, és ez a házassága is igen boldog volt. Jelky András nem tu­dott nem boldog lenni. Bécsben bemutatták Mária Terézia császár-ki­rálynőnek is. Értékes keleti ritkaságokat ajándékozott József trónörökösnek, a későbbi császárnak. Ott, Bécsben németül könyvet írt úti kalandjairól, amely akkor, a felvilágosodás századában világhíres ol­vasmány lett. De Jelky nem kívánta a bécsi életet. Az új magyar irodalom már kezd­te Budát a magyar főváros­nak tekinteni. Oda is költö­zött. A budai polgárság te­kintélyei közé tartozott. Bu­dán is halt meg, kalandos útjain szerzett tüdőbajban. HEGEDŰS GÉZA TV-magazin Az oldalt írta és szerkesztette: Görföl Zsuzsa Ki tagadná, hogy Ausztria a gourmand-ok hazája is? A turis­ták milliói, akik vissza-visszatér­ve egyebek között ízeket is ke­resnek, „törzsvendéglőikbe" is be-betérnek. Ez a megfontolás vezette az „Ausztria - ínyencek­nek" címmel most először meg­jelentetett évkönyv szerzőit. A cél az osztrák étkezési kultúra támogatása, s ennek érdeké­ben neves szakírók - de a jó ét­AUSZTRIA ínyencország kezés iránti szenvedélyükről is­mert szépírók, művészek, tudó­sok is - adják közre a 300 olda­las kötetben írásaikat, amelyek segítenek eligazodni az ausztri­A desszert az osztrák konyha egyik erőssége ai konyhaművészet és italcso­dák világában, kicsit annak kul­túrtörténeti gyökereit is megmu­tatva. A szerzők féltik a világot a szabványosodé, nagyiparrá váló vendéglátástól, és minden erővel azon vannak, hogy az oly vonzó nemzeti sajátosságot, a hagyományt megőrizzék. Akit ér­dekel a téma, megtudhatja, mitől bécsi a frankfurtinak neve­zett virsli. Mi adja ízét, zamatát - amit Ferenc József is oly na­gyon szeretett. És hogyan került a krumpli Ausztriába? A német nevén kívül „osztrákul" is emle­getett gumó három teljes feje­zetet kapott a könyvben: kutat­ják, mi legújabb karrierjének tit­ka, és hasznos tanács lehet, hogy mely fajtát mire érdemes használni, sőt meddig lehet és kell főzni, miként őrzi meg álla­gát, zamatát. A könyv különös keveréke az elméletnek és a gyakorlatnak, vagyis sokféle cél­ra használható, sokak ér­deklődésére számot tarthat. A bor sokféle fajtáján kívül vincelléreket is megismerhet az olvasó. De legalább ilyen iz­galmasak az igazi bécsi tafels­,pitz titkai - legalábbis amíg ki nem derül, hogy sehol semmi rejtély, az egész csak a marha­hús minőségétől függ. Ha pe­dig valaki nem tudná, hol a leg­fantasztikusabb cukrászda ­az megtudhatja: a Bécshez kö­zeli Oberlaa-ban, amelynek főcukrásza hamarosan nyug­díjba vonul, de ez nem jelenti majd a sütemények minőségé­nek romlását. Az osztrák kiadók kedvelik a gasztronómiát, s kötelességük­nek érzik gondoskodni arról, hogy Ausztria továbbra is ínyencország maradjon. Ez a célja a hat-tíz éves leendő szaká­csok vagy ínyencmesterek ré­szére most kiadott szakács­könyvnek. A szerző, a 34 éves Manfred Lechner szerint olyan a főzés, mint a kerékpározás: ele­inte nagyon nehéz, de amikor az ember az egyensúlyát már ké­pes megőrizni, akkortól el se fe­ledhető. Igyekszik megtanítani a kicsi­nyeket arra is, hogy melyik év­szakban miből kell főzni, mi a friss, mire vágyik a szervezet a leginkább. A gyerekek igényei­hez igazodik azzal is, hogy a szo­kásos mértékegységek helyett kanál és bögre a mérce. És per­sze szépek a képek, szemlélete­sek az ábrák. Ki tudja, talán ebből a most megszólított nem­zedékből éppen e könyv hatásá­ra kerül majd ki egy-egy nagy szakácsegyéniség. (MTI-Panoráma) A köret legalább olyan fontos, mint a hús

Next

/
Thumbnails
Contents