Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-27 / 97. szám, csütörtök

1995. április 27. MINDENNAPI BŰNÜGYEINK ÚJ SZ

Ó 9 1 TANÚK KERESTETNEK Hová tunt a „sárosfai duó" ás a „somorjai fantom"? Két anyagyilkos szomorú esete „Nagyon sajnálom, amit tettem" „Tarthatják nyugodtan brutális durvaságnak - mondta fojtott hangon B. Róbert a rendőrségen -, de mikor láttam, hogy anyám mozdulatlanul fekszik, életemben talán először szabadnak éreztem magam. Mintha egy mázsás súly esett volna le a vállamról." A 27 éves fiatalember hirtelen indulatában megfojtotta anyját. Az asszony tehát halálával bűnhődött azért, mert tiltott vonzalom fűtötte fia iránt mintegy tizenkét éven át. A tragédia tulajdonképpen akkor kezdődött, mikor Robi apja fiatalon, egy infarktus után váratlanul elhunyt. A fiatal özvegy nem gondolhatott házasságra. „Csak neked fogok élni" - közölte fiával, aki akkor még nem volt tizenöt éves. „Te vagy az én legdrágább kincsem" - tette még hozzá, s szavaiban nincs okunk kételkedni. Robinak nem voltak barátai, ideje nagyobb részét az anyjával töltötte. Nem járt sehova, ritkán mozdult ki otthonról. A lányokkal se sokat törődött, olyan anyámasszony katonájának tartották. De még tizenöt sem volt, mikor az anyja ágyba vitte őt. Nagy vihar volt, s azt mondta, egyedül fél aludni. S ezzel magához ölelte a paplan alatt a fiát. Robi attól fogva az anyja szeretője lett. Az asszony pedig attól fogva nem engedte őt el. A kamasz számára mindennapi kötelességgé vált a szex. S minél inkább belejött az érett asszonnyal való fertelmes testi kapcsolatba, annál könnyebben csillapíthatta azokat a gondolatait, melyek azt súgták neki, hogy nem helyes, amit csinálnak. Leérettségizett, elvégzett egy tanfolyamot, és egy pénzintézetben helyezkedettel. Lett volna lehetősége még jobb helyre is kerülni, de anyja nem engedte. Ezen a munkahelyen ismerkedett meg Judittal. A lány beleszeretett a hallgatag, mélabús fiúba. Egy ünnepség után csábította el, mert úgy kellett elcsábítani. Robi is beleszeretett Juditba. A köztük kibontakozó bensőséges kapcsolat a testi szerelemnek is egészen más oldalait fedte fel a fiú előtt. Olyasmit ismert meg, amiről korábban nem is álmodott. S egyszeriben megvilágosodott előtte az is, hogy anyja hatása alá került, aki megalázóan befolyásolja őt mindenben. Közölte hát vele, hogy barátnője van, hogy szerelmes, s elköltözik hozzá. Az anya szörnyen felháborodott. „Hát milyen ember vagy te? - ordította. - Soha nem engedem, hogy egy ribanccal henteregj. És rám nem is gondolsz? Mindazok után, amit éned tettem? Hogy feláldoztam miattad az életemet?" Robi majdnem ideg-összeroppanást kapott. Mint aki transzba esett, megragadta anyja nyakát, s addig szorította belé a szót, míg csak anyja a földre nem zuhant. Ezt látva értesítette a mentőszolgálatot és a rendőrséget. „Nem tudom, mi tőrtént velem. Nagyon sajnálom, amit tettem" - mondta. Jelenleg vizsgálati fogságban van. Az ellene emelt vád: gyilkosság. (P. L.) „Operáld magad nővé..." A történet 25 évvel ezelőtt kezdődött. A düsseldorfi Rita L egy futó kapcsolata után terhes maradt. Ma már nem tudja senki, miért döntött úgy, hogy a nem kívánt gyermeket megtartja. Fia született, aki iránt azonban az anyai érzés szikrája sem gyulladt benne. A kis Gregor ritkán kapott szeretetet az anyjától. Sőt talán soha. Hatévesen Rita L. odaadta a kisfiát a nagyanyjának, majd tízévesen internátusba küldte. Ki tudja, miért vette aztán mégis magához a tizenhárom éves fiút. De magához vette, és ezzel egy tizenkét évig tartó horrortörténet vette kezdetét. A fiú röviddel anyjához költözése után öngyilkosságot kísérelt meg. Később ez többször megismétlődött. A kenyerét orvosi asszisztensként kéreső asszony annyira gyűlölte a férfiakat, hogy nem sokkal fia születése után minden kapcsolatot megszakított a másik nemmel, s attól kezdve csak nőkkel foglalkozott. A fiától is idegenkedett, a testi érintését is nehezen viselte. Szó sem lehetett róla, hogy a gyerek kezét megfogja az utcán, ezt gyakran változó barátnőire bízta. A kamasz fiút több alkalommal megpróbálta kasztrálni. Gregor csak annak köszönhette, hogy megmenekült az ollótól - amivel anyja a „műtétet" kívánta végrehajtani -, hogy elég gyorsan futott. A fiúnak nem lehettek barátai, a kutyáját elvitette a sintérrel, a naplóját elégette. Magányosan, anyjának kiszolgáltatva élte az életét, ennek ellenére egyetlen vágya az volt, hogy az asszony szeretetét elnyerje. Bármennyire is áhítozott azonban a szeretetre, csak gyűlöletet kapott. Gregor nem hitte el, hogy lehetetlent kíván. Talán ez tartotta az anyja mellett. Közben az asszony egyre erősebben ivott, rászokott a kábítószerre, s egyre botrányosabb leszbikus kapcsolatai voltak. A fiát arra kényszerítette, hogy kábítószert fogyasszon, de ő adagolta neki, ezzel is fokozva a szenvedését, majd felvetette, hogy operáltassa magát nővé, s ezt az ötletet egyre gyakrabban emlegette. Gregor még erre is hajlandó lett volna a kedvéért. Az anyjának nem lehetett ellentmondani. A környezete látta, mi történik, a fiú nagynénje a rendőrséghez fordult, de azt mondták neki, hogy semmit nem tehetnek, míg valami komolyabb nem történik. Aztán eljött ennek a napja is. Gregor 1994. március 7-én tett kísérletet a kitörésre. Végre állást talált, éjjeliőrként dolgozhatott volna. Lakást is sikerült szereznie. Odaállt az anyja elé, hogy elmondja neki terveit, és elkérje a közösen használt kocsit. Az asszony rettenetes jelenetet rendezett, a fiára vetette magát Ajelenet a konyhában folytatódott, ahol az asszony kést ragadott, hogy leszúrja a fiút. Az azonban kiragadta a kezéből a kést, és döfött. Ötvenszer. Ez év február 10-én a Düsseldorfi Tartományi Bíróság felmentette Gregor L.-t. A pszichológusok szakvéleménye szerint tudatzavarban szenvedett tette elkövetésekor. Vége egy rettenetes rémálomnak, de a fiatalember állítja, hogy anyja még ma is minden percben vele van. Gregor ügyvédje, W. Zick azt mondja, hosszú pályafutása alatt nem találkozott még ilyen borzalmas élettörténettel, mint ezé a 25 éves fiatalemberé. A pszichológus legalább két év terápiás kezelést lát szükségesnek. Gregor L. tavaly március óta nem tudott belépni a hajdani anyjával közös lakásukba. Szabad ember, mert a börtönt megúszta, mégis egy életre rab, szörnyű emlékeinek a rabja. (Zsaru) Az oldalt írta és szerkesztette: ORDQDY VILMOS A sírós szatír i Történt, hogy február 16-án egy 11 éves kislány, Z. Zsuzsanna hazafelé igyekezett X. kerületi, Harmat utcai lakására. A kislány valamivel háromnegyed öt után érkezett a panelház bejárati ajtajához. Éppen a kulcscsomóját keresgélte, meg sem fordult a fejében, hogy valaki már órák óta csavarog a környéken, hogy feltett szándéka szerint „megmutassa magát" neki. Az illető pár perccel korábban felfigyelt Zsuzsannára, és néhány lépés távolságból meglehetősen izgatottan követte őt. Mikor a gyerek megtalálta a kulcsot, mögé lépett, és - mintha neki is ott lenne dolga szorosan a kislány mögött belépett az ajtón. Zsuzsanna még nem fordult hátra, egyenesen a lifthez sietett, beszállt, majd udvariasan visszatartotta az ajtót, hogy a felnőtt is vele indulhasson felfelé. Mindez csak pár másodpercigtartott, ám ekkor a férfi megszólalt „Légy szíves, nézz ide, és nehogy kiabálj!" Ezt halkan, szinte bocsánatkérőleg mondta, és a kislány hátra is pillantot. Amit látott, attól szinte megállt a szívverése. Egy idősebb, jól öltözött „úriember" állt előtte lehúzott sliccel, amint előremeredő nemiszervét fogdossa. A szatír, arcán torz vigyorral bámulta a kővé dermedt kislányt, és villámgyorsan eljutott a csúcsra. Zsuzsanna végre magához tért, sebesen csapódott be mögötte a lift ajtaja, majd hevesen dobogó szívvel rohant a lakásukba, ahol szerencsére otthon találta édesapját. Zsuzsanna zaklatottan, sírva mesélte el, mit látott. Apja nem tétovázott, azonnal indult, hogy elkapja a gazfickót. Odalent a lépcsőházban eközben a férfi kétségbeesetten rángatta a bejárati ajtót, nem tudta ugyanis, hogy a kijutáshoz is kulcsra lenne szükség. Ily módon fejveszetten kapkodott, ám fél perc múltán egy idős hölgyet vett észre, aki az ajtóhoz közeledett. Már a kulcsot is betette a zárba, és a szabadulás biztosnak látszott, amikor a feldühödött apa végre a földszintre ért. A kislány leírása tökéletesen ráillett az odalent tehetetlenkedő férfira. Nos, Zsuzsanna apja megakadályozta abban, hogy olajra léphessen. Mint később kiderült, különös élmény volt a szatírfogás. A nagydarab, lakli perverz nem tiltakozott, nem vergődött, megadóan tűrte a vasmarkok szorítását, míga kőbányai zsaruk a helyszínre értek. Nekik is azt mondta, amit Zsuzsanna édesapjának: dolga volt itt a házban, de akit keresett, azt nem lelte itthon. Kereken tagadta, hogy elkövette volna, amit a kislány állított, azonban mielőtt a gyereket lehívhatták volna, hogy azonosítsa, megtörten bólintott, sírni kezdett, és elismerte tettét. „Ne fárasszák szegény gyereket", tette hozzá, és könnyei hullottak, mint a záporeső. A későbbi nyomozás során felmerült a gyanú, hogy a 39 éves Nánási József Imre azonos a hírhedt Szőlővirág utcai szatírral, aki szintén panel lakótelepek lépcsőházaiban támadt kiskorú lányokra. (Egyikükkel, fejét magához húzva, fajtalankodott is.) Az egyelőre ismeretlen elkövető, a televízióban közöltekkel ellentétben, még most is szabadlábon van, bármikor lecsaphat. Ha ez utóbbi eset nem írható is Nánási rovására, azért meglehetősen sok - talán több mint húsz - „akció" terheli a lelkét. A sírós természetű Nánási bevallotta, 13 évvel ezelőtt kezdte áldatlan működését. Akkoriban felnőtt nőkre specializálta magát, előttük próbált kielégülni. Csakhogy rossz tapasztalatokat szerzett. A lányok, asszonyok bátran nekimentek, volt amelyikük „akkora pofont adott, hogy csak úgy nyekkent", vagy „falhoz verte, mint egy vödröt", ahogyan ő maga mondta. Akkoriban gyanúsítottként másfél napra fogdába is került, csakhogy bizonyítékok híján elengedték. Nánási különben sosem volt agresszív, nem támadott. Ha valaki faképnél hagyta, ő tovább kereste új áldozatait. Amennyiben „sikert" értei, iszonyú pánikba esett, menekült a helyszínről. Kocsival járta a várost, és ha valaki megtetszett neki, megpróbált megismerkedni vele. Az utóbbi időben már csak gyerekekkel foglalkozott. Velük szemben a következő elvárást fogalmazta meg kihallgatásakor: „Mindegy, hogy milyen volt, csak az számított, hogy hajasbaba legyen, szép arcú, jó alakú". További eseteiről annyit tudni, előfordult, hogy fényes nappal az utcán, a XXII. kerület családi házas részén is művelte kéjes merényleteit. Máskor otthonról elindulva négy-hat lányt is megállított egy nap, míg végre valaki végignézte onanizálását. Volt olyan esete is, amikor a kiszemelt kislány sírva kérlelte, ne bántsa, és Nánási ilyenkor igyekezett megnyugtatni áldozatát: nem akar ő semmi rosszat, csak hát.... Mielőtt azonban a sírógörcsök miatt nehezen kihallgatható férfinak bárki megbocsátana, gondoljon arra, mennyi kárt okozott a kislányok fejlődésében. Nem tudott leállni, vallotta kihallgatás közben, pedigjól tudta, hogy tiltott dolgot művel. „Szinte örülök, hogy elkaptak - állította egy ízben -, így legalább vége ennek a szörnyűségnek. Remélem, meg tudnak majd gyógyítani." (Zsaru) Két, meglehetősen furcsa rablási história Játszódott le az elmúlt hetekben a Dunaszerdahelyi járásban. A Pozsonyt Komárommal összekötő 63as főútvonal mentén előbb a sárosfai töltőállomást rámolta ki két fegyvertelen tettes, majd nem egész két hónap múlva a somorjai benzinkút következett. Ott a változatosság kedvéért csak egy elkövető „dolgozott", ám ő álarcban volt, és fegyverrel a kezében kényszerítette enMásodszorra raboltak A naptár február 6-át, az óra hajnali fél hármat mutatott, amikor a sárosfai töltőállomáshoz két férfi érkezett. Azt állították, kifogyott a benzinük. Ezt látszott igazolni az az ötliteres kanna is, amelyet teletöltettek. Az üzemanyagot azonban nem vitték magukkal. „Az autóban felejtettük a pénzünket, elugrunk érte" — magyarázta az egyikük szlovák nyelven, majd mindketten eltűntek az éjszakában. Mintegy húsz perc múlva visszajöttek, ám most sem fizettek. Ézúttal azzal kezdték mondókájukat, hogy valószínűleg nem benzinhiány, hanem a rossz gyertyák miatt robbant le a gépkocsijuk. Megmondták, hogy LADA1200-asba kéne az említett alkatrész. A kiszolgáló gyanútlanul elővette a katalógust, hogy megkeresse benne a megfelélő típusú gyertyát. Abban a pillanatban, amint a polchoz lépett, hogy leemelje róla a kért árut, az egyik rabló a díszrácshoz verte a fejét, és ököllel ütlegelni kezdte. Társa közben a pénztárnáltermett (a kulcs a zárban volt), és magához vette az aznapi bevételt. Ezres, ötszázas, százas és húszas címletekben csaknem 26 ezer koronát gyűjtött be. Ezalatt a másik bandita tovább püfölte a kút kezelőjét, aki megpróbált védekezni. A támadó egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát, és levert a polcról egy csomó árut. A következő pillanatban mindketten futásnak eredtek. A szemtanú állítása szerint Dunaszerdahely irányába menekültek. A járőrök ugyan rövid időn belül a helyszínre értek, ám sem gyalogos, sem gépkocsin menekülő férfiakat nem láttak. A rendőrség kéri mindazokat az etetőket, pékeket és más korán kelő gyalogosokat meg autósokat, akik az említett időben elhaladtak a benzinkút közelében, és láttak félreálított gépkocsit, netán két siető vagy futó alakot, hogy jelentkezzenek a legközelebbi rendőrőrsön, vagy hívják a 158-as telefonszámot. Ugyancsak várják azok jelentkezését, akik felismerni vélik a benzinkutas személyleírása alapján készült fantonképeken látható tetteseket. Személyleírásuk : a fiatalabbik elkövető 30-35 év körüli, 170 cm magas, erősebb testalkatú, fekete hajú és sötét bőrű férfi. A rablás idején fekete bőrdzsekit viselt. A társa 40-45 év gedelmességre a szolgálatban levő férfit. A rablóknak - noha a rendőrség perceken belül a helyszínen termett, és forró nyomon láthatott munkához - mindkét esetben sikerült köddé válniuk. Nem valószínű ugyan, hogy a két eset közt van összefüggés, ám ezt a lehetőséget sem lehet kizárni. Érdekes, hogy a „sárosfai duó", Illetve a „somorjai fantom" egyaránt 26-26 ezer koronát zsákmányolt. körüli, 185 cm magas, karcsú, rövidre nyírt férfi. Barna bőrdzsekit és szürke nadrágot viselt. Külföldi, netán bennszülött? A somorjai töltőállomáson április másodikán, hajnali 4 órakor megállt egy rendőrjárőr, és pár szót váltott a kút kezelőjével. Alighogy eltávoztak a zsaruk, a kassza ablakánál megjelent egy álarcos, aki pisztolyt szegezett a bent ülő férfire, és anékül, hogy megszólalt volna, kézmozdulatokkal jelezte: ide a gubát! Amikor megkapta, amit akart, ugyancsak „némajátékkal" cigarettát is követelt. Amint a kutas eléje rakott vagy hat doboz Spartát, kesztyűs kezével azt is eltüntette műanyag táskájában, és amilyen gyorsanjött, oly hirtelen távozott. Áldozata azonnal megnyomta a riasztógombot. A zsaruk pillanatokon belül a helyszínen teremtek, ám sem autóst, sem menekülő gyalogost nem sikerült elcsípniük. Az időközben odahozott szolgálati eb az esős, nyirkos időben ugyan nagy hévvel kezdte követni a nyomot, ám azt mintegy 100 méter után elvesztette. A zsaruk viszont ráleltek egyfontos bűnjelre, a tettes álarcára, a képen látható sötétkék-fehér-világoskék kombinációjú kötött sapkára, amely - mint hamarosan kiderült - jóformán minden üzletben kapható. A bandita menekülés közben vagy elvesztette, vagy szándékosan szabadult meg a feltűnő ruhadarabtól. Az elkövető szótlanságából arra is lehet következtetni, hogy esetleg idegen állampolgár, és nem akarta akcentusával elárulni nemzetiségét.. Persze az sem kizárt, hogy környékbeli, és azért nem beszélt, mert attól tartott, esetleg felismerhetik a hangjáról. De még számos más változat is lehetséges. A rejtélyes ismeretlenről jelenleg csak annyit tud a rendőrség, hogy kä rülbelül 175 cm magas, vékony testalkatú, és valószínűleg szenvedélyes dohányos. Aznap hajnalban világos színű kabátot viselt, ami a hűvös időben túl könnyű öltözéknek tűnt. A rendőrség kérése ebben az esetben is az, hogy ha valaki látott az említett hely közelében valami gyanúsat, gépkocsiba be- vagy kiszálló alakot, esetleg futó férfit, ne habozzon, tegyen bejelentést.