Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-26 / 96. szám, szerda

1995. április 26. KOZVELEMENY ÚJSZÓ 5 I VÁLASZ OLVASÓINKNAK Érvényes a megállapodás? Cs. V.: Április elején a munkáltatóm elémtett egy megál­lapodást a munkaviszony megszüntetéséről azzal, hogy ír­jam alá, mert különben a munkafegyelem megsértéséért kapok felmondást (volt egy abszenciám), és ha ilyen fel­mondást kapok, akkor nem leszek jogosult munkanélküli segélyre sem. Én ezt a megállapodást akkor alá is írtam, a munkaviszonyom e szerint április 30-án szűnne meg. Most az orvosnál kiderült, hogy terhes vagyok. Az apósom sze­rint a várandós nők munkaviszonyát tilos megszüntetni, és érvénytelen a Munka Törvénykönyve 43. paragrafusa szerinti megállapodás is. Amikor én ezt a munkahelyemen megemlítettem, azt mondták, hogy ők ilyen szabályról nem tudnak. Létezik ilyesmi? Hová fordulhatok ebben a helyzetben? A Munka Törvénykönyvének az úgynevezett felmondási ti­lalomról szóló 48. §-ának első bekezdése szerint a munkálta­tó az alkalmazottjának nem adhat felmondást az úgyneve­zett védelmi időben, így példá­ul az említett rendelkezés d/ pontja szerint akkor sem, ha az alkalmazott terhes, vagy ha a dolgozó nő, illetve az egye­dülálló alkalmazott tartósan gondoskodik legalább egy há­rom évesnél fiatalabb gyer­mekről. A fenti rendelkezés azonban egyszerűen nem teheti érvény­telenné a Munka Törvényköny­ve 43. paragrafusa alapján, a munkaviszony megszünteté­séről szóló megállapodást. Az említett megállapodás érvé­nyességét alighanem még az sem teszi megkérdőjelez­hetővé, hogy önt választási le­hetőség elé állították; aláírja a megállapodást vagy felmon­dást kap a munkafegyelem megsértése miatt! Ugyanakkor viszont azt is el kell monda­nunk, hogy a munkaviszonya megszűnése után adódhatnak még problémák a munkanélkü­li segély megítélése körül, mi­vel a munkaügyi hivatalok egy­némelyike állítólag nem hajlan­dó a munkanélküli segélyt megítélni, ha a munkaviszony az alkalmazott és a munkálta­tó megállapodásával szűnik meg. Ugyanakkor ezzel a lépé­sével alighanem elvesztette az anyasági segélyre való jogo­sultságát is. Vagyis, a megál­lapodás aláírása előtt lett volna ajánlatos felkeresnie egy ügy­védet vagy jogtanácsost, hogy ebben az ügyben tanácsot kér­jen tőle. (fm) A szlovák és magyar pedagógusok gondjai azonosak - A tanárok gondjait mi nem osztjuk fel a szlovák tanárok prob­lémáira, illetve a magyar pedagó­gusok problémáira. A szlovák és a magyar tanárok gondjai gyakorla­tilag azonosak - nyilatkozta a Sme napilapnak Michal Kovačic, a Szlovákiai Pedagógus Fórum (Učiteľské fórum Slovenska) elnö­ke, aki szombaton jelen volt a ko­máromi nagygyűlésen. Hozzátet­te, hogy az általa képviselt fórum és a Szlovákiai Magyar Pedagó­gus Szövetség nézete néhány kér­désben megegyezik. Mindkét szervezet például egyértelműen elutasítóan viszonyul az oktatásü­gyet szabályzó törvénymódosítás­hoz, amely az iskolatanácsokat megfosztja attól a jogtól, hogy hoz­zászóljanak az iskolaigazgatók és iskolatanácsok igazgatóinak kine­vezéséhez vagy leváltásához. Sze­rinte ez azt bizonyítja, hogy az ál­lamhatalom nem érdekelt az isko­lák, a szülők és a tanárok aktivitá­sában. - Úgy gondolom, hogy az államhatalom a pedagógus társa­dalom irányában olyan intézkedé­seket foganatosít, amelyek köz­pontosításhoz és a tanárok peda­gógiai alkotómunkájának korláto­zásához vezetnek - hangsúlyozta Kovačič. (s) MOSOLYGO ÚJKORI RABSZOLGAK? „A jehovisták elvették a fiamat!" Tiltakozásul a Jehova Tanúi val­lási felekezet működése ellen, éh­ségsztrájkba kezdett múlt szom­baton egy 45 éves pozsonyi asszony. Mária Hlaváčová, aki há­rom gyerek anyja, akciójával nyil­vános vitára szeretné kényszeríte­ni a jehovisták vezetőit, és fe­lelősségre vonni őket, amiért csa­ládokat szakítanak szét. „Mondják meg mién csinálnak az- embe­rekből újkori rabszolgákat, akik­nek nincs önálló véleményük, és gondolkozás nélkül, ám mosolyog­va teljesítik még a legdurvább pa­rancsokat is!" - kérdi az asszony. Mária Hlaváčová két évvel ezelőtt még szintén jehovista volt - akkor került közéjük, amikor egy időre kilátástalannak tűnő hely­zetben volt, és egy jehovista nővér segített rajta. Azóta nagyon meg­romlott viszonya a fiával. A fiú el­költözött hazulról, az anya szerint a jehovisták ösztönzésére ott­hagyta megkezdett tanulmányait, dolgozni kezdett. A múlt héten megkapta a katonai behívót, a val­lás tanainak megfelelően megta­gadta annak teljesítését, és bör­tönbe vonult. Az asszony levelet küldött a felekezet vezetőinek, se­gítségüket kérve, de azok azt felel­ték, hogy ez személyes, családi ügy, „a fiú felnőtt, azt tesz amit akar" - válaszolták. éeď a äeťet, áoýy Of ctťastutté /ävaé ttteý&atyóá: vó/ť eýy4jer, a 2. ct&út eyy ie-tťetteťed ttayy tyafdáýča­častéáý n ttcaýzpľuuéáa/ éfewáe*t, aettcré&v eča4at­&úá té/éutč a ýyäáeteéeť, a éäťätteé, /{äčdätt/u­tá&á, érutťá&uutá a&trťaá ťetuei 0e*uu&t4et. .. A MAGYAR JEREMIÁD EZEKET A TRAGIKUS ÉVEKET IDÉZI ÖRÖK MEMENTÓKÉNT. Syt a Ámtjovt nem lehet mafatiatt&áy, eqqiittéw}íi, el&iféúmfütú ttífÁül oIzmmí. .. A MAGYAR JEREMIÁD ÖNHÖZ IS szón MAGYAR JBMEMIÁD CSAK NÁLUNK RENDELHETŐ MEG! Megrendelő Megrendelek példányt a Magyar Jeremiád című könyvből Név Utca, házszám Lakhely, postai irányítószám.. Aláírásommal igazolom, hogy a könyv kedvezményes árát (60 ko­rona) és a postai költséget utánvéttel kifizetem. A megrendelőt borítékban vagy leve- Vox Nova a.s. lezőlapra ragasztva szíveskedjék az 819 15 Bratislava alábbi címre elküldeni: Pribinova 25 Tárlat Rozsnyón Uj Szó-hír 1995. április 20-án, csütör­tökön nyitották meg Rozsnyón, a Bányászati Múzeum főtéri képtárában a város szülötté­nek, az idén ötvenéves Kuchta János festőművésznek alkotá­saiból rendezett kiállítást. Az életművet bemutató több mint 120 grafika és festmény május 14-ig tekinthető meg a képtár földszinti és emeleti helységei­ben. (af) Az MKDM ajándéka Az MKDM frakcióvezetője, Csáky Pál tegnap meglátogatta az óvári Árpádházi Szent Erzsé­bet egyházi alapiskolát, ahol az iskola igazgatónőjének, Cseri Hajnalkának átadta az MKDM könyvajándékát és a tanszerek vásárlására felaján­lott 10 ezer SK anyagi támoga­tást. KOMMENTÁRUNK Ártatlan vesztegetők... A szlovák kormány által tegnap megvitatott és jóváhagyott tör­vénytervezet szerint (ha azt á parlament is megszavazza) nem lesz büntethető az, aki korrumpál, csúszó-, hála- vagy kenőpénzt ad, megveszteget ... A megvesztegetőt a törvény ezentúl tehát inkább valamiféle olyan jóhiszemű áldozatnak tekintené majd, akit a kö­rülmények kényszerítettek arra, hogy hivatalnokokat, tisztvi­selőket, közegeket lefizessen. Ha a pártállam vezetése határozta volna el, hogy ilyen értelem­ben módosítja a Büntető Törvénykönyvet, alighanem egy egész or­szág tapsolt volna. Ma viszont a Btk ilyen értelmű módosítása egé­szen más kérdéseket vet fel. A totalitárius pártállami rendszer hiva­talnokainak, alkalmazottainak pénzéhsége, korrumpálhatósága (avagy még pontosabban az, hogy minden apróságért elvárták a csúszópénzt) közismert volt. Ennek alapvető feltételeit maga a to­talitarizmus teremtette meg a négy évtizeden ál tartó hiánygazdál­kodásával, ami olyan képtelen helyzetekhez vezetett, hogy az. álla­mi boltok alkalmazottjainak is csúszópénzt kellett adni, hogy az ember ott keresettebb árut vásárolhasson. A vállakozási szabadsággal, a piacgazdaság kialakulásának első jeleivel együtt megszaporodtak az üzletek, és ma már sok helyütt eljutottunk oda, hogy nem a vásárló adcsúszópénzt, ha valamilyen árut kíván vásárolni, hanem olykor az eladó ad valamilyen kedvez­ményt csak azért, hogy minél többen vásároljanak nála. Ugyanakkor, 1989 előtt a legkeresettebb áruk megvásárlására, a kenőpénz kifizetésérc inkább csak azoknak tellett, akik többnyire a párt- vagy állami funkcióik révén amúgy is hozzá tudtak jutni la­káshoz, telekhez, minőségi áruhoz. A főiskolai felvételik ügyében pedig gyakran a pártállami protekciók mögött álló „keresztapák" tekintélye döntött. A helyzet mára sok mindenben megváltozott, sok mindenben vi­szont még rosszabb lett. A pártállami hivatalnoki beidegződések továbbélnek, a hivatalnokok nagyon is korrumpálhalőak (erről egyébként Mečiar legalább 1991 óta megemlékezett különféle fó­rumokon, és éppen ezért nem igen lehet megérteni, miért csak most, alaposan megkésve születik ilyen törvény). Megjelentek az újgazdagok és velük együtt a külföldi bűnszervezetek tagjái is, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy pénzért (a sző szoros ér-, telmében) mindent megkaphatnak. Az 1989 előtti állapottal szem­ben tehát már van itt egy olyan réteg, amely bármiféle pénzt meg tud adni valamiféle hivatalos papírért, ha abból többszörös profitot remél (habár, ennél is veszélyesebb csoport az, amelyik a privatizá­lás során a befolyásával üzérkedik). Ha ezt a többszörös profitot a vállalkozó megkapja, nemigen lehet reménykedni abban, hogy majd ő maga jelenti fel azt a szerencsétlen hivatalnokot, akinek mondjuk ötven darab ezres bankót adott, és aki ennek fejében má­sok emberi jogait megsértette. Valahol jó ez a törvénymódosítás; igazodik a piaci viszonyok­hoz. A vesztegető, ha nem kapja meg a pénze ellenértékét, felje­lentheti a megvesztegetetet. lit azonban isméi csak a kis halak akadhatnak fenn a hálón; inkább csak azok, akik a kenőpénzt ugyan átveszik, de elintézni semmit sem tudnak. FEKETE MARIAN MAR MA KAPHATÓ A iJasárnap A tartalomból: • Akadálypálya Miklósi Péter beszélgetése Michal Kováč köztársasági el­nökkel • Egy pohár víz: Alanyi költők és diáklányok Dusza István tárcasorozatá­nak következő része • Itt a május elseje! Összeállításunk régi május el­sejékről I Lehár, az operettkirály Szénássy Zoltán a 125 évvel ezelőtt született zeneszerzőre emlékezik I Abaújszinai csodabokor Gazdag József riportja a negy­venöt éves Rozmaring népművészeti együttesről Apolló fájdalma Szabó G. László beszélgetése Fülöp Viktor balett-táncossal i Orvosi üzenetek Dr. Pálházy Béla rovata i Magazinunk sok érdekesség­gel, részletes tévé- és rádi­óműsor-melléklettel AHOGY ÉN LÁTOM Egészen tegnapig úgy tűnt, hogy Szlovákiában nincs szer­vezett erő, amely tiltakozna az ellen, hogy a Mečiar-kormány a vagyonjegyes privatizáció má­sodik hullámában a szó szoros értelmében kisemmizett több mint 3 millió állampolgárt. Igaz, látszólag törvényesen történt ez a kisemmizés, hiszen a par­lamenti többség döntése alap­ján csökkentették a kuponos módszerrel privatizálandó álla­mi vagyon értékét 80 milliárd­ról 40 milliárdra. Ami a gyakor­latban azt jelenti, hogy jelentős lesz azok száma, akik bizonyos idő elteltével majd kénytelenek lesznek megállapítani, hogy a bélyegért befizetett 1000 koro­nánál is kevesebbet ér a nevük­re írt részvény. Igaz, az ellenzéki pártok poli­tikusai közül sokan felemelték a szavukat, ezeket a tiltakozá­sokat azonban azzal ütötték el a kormányon lévők, hogy „az el­Fogytán a „vasasok" türelme lenzéknek az a dolga, hogy kri­tizáljon". Sőt, a végrehajtó ha­talom annyira nem vette figye­lembe a tiltakozásokat, hogy még a privatizáció első hullá­mában megszerzett vagyon je­lentős részére is rátette a ke­zét; zárolta az egyik legnagyobb befektetési alap által kezelt részvényeket, mondván: mi majd megvédjük a kisembere­ket. Körülbelül annyira tekinthető ez a gesztus a kisrészvényesek érdekei óvásának, amennyire 40 milliárd korona nagyobb összeg 80 milliárdnál. Tegnap végre megtört a jég. A Fémipari Dolgozók Szakszer­vezeti Szövetségének Elnöksé­ge nyílt levelet intézett a kor­mányhoz, illetve a parlament elnökéhez, és aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a gazdasági reform eddigi évei alatt súlyos visszaélések tör­téntek. Az 1989 óta hatalomra került kormányok mindegyike „csak a kiválasztottak szűk csoportja számára tette fájda­lommentessé a gazdasági re­formot", áll a levélben. A nyílt levél kimondatlanul is a Vladimír Mečiar nevével fém­jelzett gazdaságpolitikát állítja pellengérre, hiszen az 1989 óta eltelt időszakban elsősor­ban a Mečiar-politika nyomta rá bélyegét a szlovákiai viszonyok alakulására. A vasasok főképp azt sérelmezik, hogy a kiválasz­tottak egy szűk rétege úgy pri­vatizált, hogy az állami vagyont magánkáeftékbe „áramoltatta át", mégpedig oly módon, hogy teljesen ellenőrizhetetlenné vált a magánosítás. E folyamat­ban a kormány által Sikeresnek minősített vállalati mendzs­ment játszott főszerepet. A fémipariak szakszövetsége - az ország legnépesebb szak­szervezete. így a kormány nem hagyhatja figyelmen kívül az üzenetét. Kölünösen figyelem­re méltó a nyílt levélnek az a mondata, amely leszögezi: „a szakszövetség a továbbiakban nem hajlandó felelősséget vál­lalni a szociális béke megőrzé­séért". A levél a szakszervezeti moz­galomban kialakult helyzetről is sok mindent elárul. Sejteti, nincs egyetértés abban, hogy az érdekvédelmi szervezet mi­ként viszonyuljon a kormány­hoz. Mintha azt sugalná, hogy a vasasok megelégelték a szak­szervezeti központ túlzott lojali­tását a Vladimír Mečiar által képviselt politikai irányzathoz. Ennek egyébként mar eddig is tapasztalhattuk bizonyos meg­nyilvánulásait. Olyan tényekre mutat rá a szakszövetség levele, amelyek­re eddig hiába mutattak rá a parlamenti ellenzék padsorai­ban ülő politikusok. Például ar­ra figyelmeztet, hogy a korrup­ciógyanús privatizálok a „tör­vényhézagoknak" köszön­hetően folytathatták üzelmei­ket, mégpedig úgy, hogy privati­zációs akcióik formailag törvé­nyesek voltak. Kimondatlanul is arra utalnak a levélírók, hogy Szlovákia parlamentje nem az­zal foglalkozott, amivel foglal­koznia kellett volna. Nem törődött eléggé a gazdasági életet szabályozó törvények tö­kéletesítésével, de annál na­gyobb súlyt helyezett a figyelem elterelését szolgáló jogszabá­lyok körüli vitákra. A szakszervezeteknek nor­mális viszonyok között nem len­ne szabad közvetlenül beavat­kozniuk a politikába. Úgy tűnik azonban, hogy a vasasoknak fogytán a türelme. Elsősorban azért, mert az ún. sikeres me­nedzsmentből privatizátorokká avanzsált szakemberek képte­lennek bizonyultak a gazdaság fellendítésére, tehát új munka­helyek teremtésére, a kereseti viszonyok javítására. Nincs ki­zárva, hogy a nyílt levél megfo­galmazásával elkezdődött a szakszervezetek korszerűbb ér­dekvédelmi szervezetekké való átalakulása. Kérdés, hogyan reagál erre a kormány. TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents