Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-25 / 95. szám, kedd

! 8 j ÚJSZÓ MOZAIK 1995. április 25. Még sok ötletem van DUFFEK LASZLO: A harmincéves Duffek László a komáromi technikum elvégzése után a brünni gépészmérnöki főiskolán folytatta tanulmányait, ahonnét - saját szavaival élve - a második év végén „szállt el". Azóta a somorjai vízműveknél dolgozik, szabadidejét pedig újszerű berendezések konstruálásának szenteli. Nem is akármilyen eredménnyel, hiszen az első szerkezetét, amellyel a nyilvánosság elé lépett, a találmányok genfi nemzetközi seregszemléjén azonnal a legjobbaknak kijáró aranyéremmel Jutalmazták. Miként Jut el valaki idáig? - kérdeztük tőle, a siker útját nyomozva. - Nem ez az első találmányom. Korábban például az foglalkoztatott, miként lehetne a repülőgépek kerekére műanyag lapátokat szerelni. így ugyanis leszállás közben a légáramlás felpörgetné a kerekeket, aminek következtében a leszállópálya betonja kevésbé koptatná a gumikat, és jelentősen megnőne az élettartamuk. Sajnos, amikor elkészültem, kiderült, hogy ezt már korábban valaki más is megoldotta, és ezért nem szabadalmaztathattam. A Genfben bemutatott gépi előtolással ellátott kézi fúrógép ötlete garázsépítés közben született meg. Ekkor ugyanis 3-4 milliméter átmérőjű L-idomokba fúrtunk lyukakat, és akkor csodálkoztam el, hogy a huszadik század végén erre még nincs automata berendezés. Addig rajzolgattam, amíg végül a dolog elméletben egészen jól működött. 1993 végén vettem egy Narex fúrógépet, és megkezdtem az átalakítását. Ez nem ment könnyen, de szerencsére a pozsonyi Duna utcai szervizben nagyon rendesek voltak, és bár, nem nagyon értették, miért van rá szükségem, azért még Česká Lípából is hoztak nekem alkatrészt. Tavaly februárban azután egy mandulaműtét miatt hetekig otthon voltam, és ezalatt megrajzoltam a gyártási terveket. Ugyanis a gépnek körülbelül a fele a Narex fúróból származik, az előtoló berendezést pedig baráti alapon egy galántai szerszámgépgyárban készítették el. Ennek köszönhetően tavaly nyáron jutottam el oda, hogy be tudtam indítani a berendezést. • A feltalálók általában a szabadalmaztatás bonyolult folyamatára panaszkodnak. - A nagy cégek ezt úgy csinálják, hogy a fejlesztés során elért részeredményeiket is azonnal levédetik. Én ezt a luxust nem engedhettem meg magamnak, először végigcsináltam, és azután szabadalmaztattam az egészet. Ami valóban nem volt egyszerű, ráadásul kezdetben, a tapasztalatlanságom miatt, különböző hibákat vétettem, és olyan ember sem nagyon akadt, aki tanácsot tudott volna adni. A szabadalmi törvények nagyon kacifántosak, s a háttérrel is gondok vannak. 1989 előtt ugyanis nálunk a találmányok automatikusan az állam tulajdonába kerültek. Ez nagyban hátráltatta a fejlesztéseket, mivel senki sem lehetett biztos abban, hogy megtérül számára a ráfordított pénz és energia. A KGST-országok között az egyetlen kivételt Magyarország jelentette, ahol mindvégig megmaradt az egyéni szabadalmaztatással kapcsolatos század eleji szabályozás, ami nagyban elősegítette Rubik Ernő és társai érvényesülését. Nálunk a kilencvenes évek elején fogadták el a szükséges jogszabályokat, de az egész még mindig gyermekcipőben jár. • Mennyiben befolyásolja mindezt az Ipari Jogvédő Hivatal körüli legújabb hercehurca? - A késői indulás azzal járt, hogy sokan még ma.sem tudják, mit és hogyan kell levédeni, ami pedig a legrosszabb, nagyon kevés az ezzel foglalkozó szakember, vagyis a szabadalmi ügyvivő. Ráadásul az ország kettéválása óta gondok vannak a szabadalmi tárral is. Ez egy adatbank, amely kategóriák és országok szerint tartalmazza a szabadalmi leírásokat, vagyis ez a feltalálás alfája és ómegája. Nekem is több találmányom van, de csak az irodalomban utánanézve jöttem rá, hogy némelyiküket már nem szabadalmaztathatom. Az ország kettészakadása után Prágából fénymásolva leküldték a szabadalmi tárat. Ez egy összesen 18 kilométer hosszú iratköteg, ámely azóta a pozsonyi repülőtér egyik hangárjában áll. A parlament döntése értelmében ezt fogják most Besztercebányára költöztetni. A baj csak az, hogy azok a pozsonyi szakemberek, akik az utóbbi évek során úgy-ahogy belejöttek ebbe a munkába, nem hajlandóak költözni, így a hivatal kénytelen lesz újra a nulláról kezdeni. Ez pedig nagy kár, mert már most is nagyok a késések, hiszen a találmányokon kívül például itt foglalkoznak a ipari védjegyekkel is. É Mi a helyzet most a fúróberendezés szabadalmaztatása terén? - A szabadalmi bejelentést a genfi kiállítás előtt tettem meg, a törvény értelmében ezt 18 hónapon belül hozzák nyilvánosságra, és ezután dől el, hogy elismerik-e a szabadalmat. Ezzel párhuzamosan 12 hónapon belül meg kell mondanom, milyen országokban szeretném a gépet levédetni. Ez azonban nem olcsó mulatság, országonként kb. három és fél ezer márkába kerül. Szerencsére a közelmúltban létrehozták az Európai Szabadalmi Hivatalt, amely egy hasonló összegért a kontinens 17 országában három évre védettséget biztosít, így a feltaláló egy kis időt nyer, piackutatást végezhet, és eldöntheti, melyik országokban érdemes levédetnie a találmányát. Ez a bonyolult és költséges folyamat oda vezetett, hogy Szlovákia megalakulása óta összesen csak 8 találmány külföldi védelmét kérték. Ez mind vállalati kérelem volt, vagyis ha esetleg úgy döntenék, akkor valószínűleg én lennék az első egyéni próbálkozó. Ezt azonban majd a piac dönti el, mert ugyebár egy találmány lehet bármilyen jó, minden attól függ, milyen érdeklődés nyilvánul meg iránta a piacon. • Miként jutottál el a magyarországi feltalálók szervezetéhez? - A feltalálók hazai szervezete lehetőségeihez mérten igyekezett ugyan támogatni, de ők még nem jutottak el odáig, hogy részvételt szervezzenek a nagy seregszemlékre. Ezért vettük fel a kapcsolatot a Magyar Feltalálók Egyesületével. Először én hívtam fel Vedres Andrást, a szervezet főtitkárát. Azután teljesen véletlenül, a művelődési házban fénymásolás közben összefutottam a szintén somorjai Csáder Alfréddal, és akkor jöttünk rá, hogy mindketten a találmányok iránt érdeklődünk. Ezután már együtt mentünk el Budapestre, ahol nagyon segítőkészen fogadtak bennünket, azonnal kivittek Genfbe, és az együttműködés jövőben is folytatódni fog. • A siker után most a pihenés időszaka következik? - Pihenés nincs, hiszen csak 12 hónapunk van arra, hogy eladjuk a berendezést. Amennyiben ez sikerül, akkor tovább folytatom a munkát. Már most is legalább tizenöt új ötlétem van, és ezek egy része biztosan realizálható. Ha sikerül lezárni a fúrógép ügyét, már tudom is, hogy melyik megvalósításával folytatom. Ezenkívül Csáder Alfréddal azt tervezzük, hogya középiskolások számára előadásokat tartunk az ipari jogvédelemről és a találmányokkal kapcsolatos érdekességekről. Nekem is sokan segítettek, és én is szívesen továbbadnám az információimat, ha ezzel segíthetem az esetleges többi feltalálót. Mindez persze elsősorban az állam feladata lenne, úgy, mint Magyarországon, ahol már rájöttek, hogy ha csak a kiállításokra való kijutást támogatják, már akkor is óriási dicsőséget szereznek országuknak. TUBA LAJOS JÖN AZ ÖTEZERKORONÁS: Luxuspénz luxuskivitelben i Néhány nap múlva a honi fizetőeszköz-sorozat új taggal gyarapodik, mégpedig mind a nominális érték, mind a tényleges nagyság alapján a legnagyobbak az ötezerkoronással. A kárminpiros alapszínű, 82-szer 64 milliméteres nagyságú bankó egyik oldalán Milan Rastislav Štefánik portréja, a másik oldalán pedig Bradlo, a jeles szlovák politikus sírhelye látható. A mindennapi pénzforgalomban ritkán fogunk vele találkozni, a nagyobb pénzbeli átutalásokat fogja megkönnyíteni. E luxuspénz rendkívül gondos kivitelezést és biztonsági megoldásokat igényel. Ezért nem véletlen, hogy a Szlovák Nemzeti Bank által kiírt pályázatot a rangos német Giesecke and Devrient GmbH. cég nyerte el, amely a pénznyomáson kívül bankpapírt is gyárt. Eddig többek közt a német 20-, 100- és 1000-márkások kerültek ki nyomdájukból. Az ötezerkoronást ugyanolyan biztonsági megoldásokkal látták el, mint az ezerkoronásokat, ám nyomásánál új, még trükkösebb, a bankjegyhamisítást módfelett megnehezítő húzásokat is alkalmaztak. Többek közt speciális variabilis elemmel, aranyfóliával, ún. vaknyomással készített szín nélküli ábrákkal lesz ellátva. A májusban forgalomba kerülő ötezerkoronással még nem lesz teljes a szlovák korona fizetőeszközeinek skálája; az utolsó bankjegy, a kétszázkoronás 1995 harmadik negyedévében kerül pénztárcánkba. (só) Az új ötezerkoronás. A Szlovák Nemzeti Bank szerint a kibocsátás napja 1995. április 28. Az új bankjegy hátoldala Mikor lesz kiállítási központ Losoncon? Évtizedek kényszerű passzivitása után mintegy két évvel ezelőtt kezdett újra erőre kapni Losonc vállalkozói rétege. Ennek már több kézzelfogható eredménye van. Egyike az a tervjavaslat, mely a város központjában egy nagyszabású kiállítási központ létrehozását tűzte ki célul. A rövid életű Moravčík-kormány megértette a dicséretes szándékot, s az építkezésre állami garanciát hagyott jóvá. Mint azt néhány hete az Új Szó hasábjain is olvashatták, a jelenlegi kormány ezt visszavonta, pontosabban azt hangoztatta, hogy az más forrásokból is finanszírozható. A város aktivitásának köszönhetően, ha nem is az eredeti méretekben, de néhány hete megkezdődött a kiállítási terület építése. Az eredeti tervek fontos részét képezte, hogy a városban rendszeressé tegyék a kiállításokat. Több közülük bekerült az országos katalógusba is. A város vásárjoga több száz éves, pontosan 1695-ben kapta meg ezt a privilégiumát. Jórészt ennek, s előnyös földrajzi fekvésének köszönhetően a századfordulón az ország leggyorsabban fejlődő városa volt. Az április 11-13-án megrendezett háromnapos Építészet '95 című kiállítás az építési anyagokat, berendezéseket mutatta be. Részleteiről, hangulatáról a kiállításfok) igazgatóját, Veselý Péter mérnököt kérdezem. - Nagyon elégedett vagyok, s azok voltak a kiállítás résztvevői is. Tetszett nekik a hangulat, a környezet, s az is, hogy több üzletet is sikerült kötniük. Jelezték, hogy számolhatunk velük' a jövő évben is. Kissé bánt minket, hogy a helyi vállalataink egy része nem tartotta fontosnak a részvételt. Pedig egyik sincs olyan helyzetben, hogy ne lenne szükségük az ilyen nyilvános bemutatóra - reklámra. Jó példaként idézhetem a füleki ESTAP munkatársának a véleményét. „Kötelességemnek érzem a részvételt. Nem csak itt, hanem valamennyi kiállításon, mely a régióban megrendezésre kerül." A kiállítás részét képezte egy szakmai találkozó is, melyből a jövőben többet szeretnénk tartani. A kiállítás szabadtéri része Albert Ein*f Vlado G/oss felvétele