Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-25 / 95. szám, kedd

1995. április 25. VELEMENY ÚJ SZ

Ó 5 \ Nem értik a kormányt... Interjú Jozef Kglmannal, a szlovák kormány alelnökével m Az oktatásügy és tudományos dolgozók szakszervezetének kongresszusán"' kijelentette, hogy a pedagógusok 10 000 aláírással támogatott fizetésemelési követelését megtévesztően túlírja a sajtó. - A sajtóban állandóan azt hozzák fel, hogy a kormány három hónappal a petíció átnyújtása után sem válaszolt a szakszervezetnek. Az oktatási minisztérium azonban még január végén reagált a petícióra. m Csakhogy az aláírásokat tartalmazó íveket a kormánynak, sőt egyenesen a kormányfőnek címezték... - No és az oktatási miniszter megválaszolta. a És miért nem a kormány? - Ön nem tartja a minisztert a kormánytagjának? m Annak tartom, csakhogy az említett választ csupán a megbízott osztályvezető írta alá. A szakszervezeti elnök számára azonban a miniszter a partner... - Ha meggyőződése, hogy a kormánynak kellett volna válaszolnia, és nem egyezünk meg abban a kérdésben, hogy ki képviseli a kormányt, akkor egyáltalán nem jutunk megegyezésre. M Tudom, hogy ki képviseli a kormányt. Azt hangsúlyozom csupán, hogy a levelet nem a miniszterjrta alá. - Az mindegy, állami szervről van szó. m Nemrég még szakszervezeti funkcionárius volt. Milyen magatartást tanúsítana az iskolaügyi szakszervezet jelenlegi vezetője helyében? - Ő nem cselekedhet másképp, csakis tagjai követelményeinek és az alapszabályuk szellemében. m Ön tehát érti Kamil Vajnorský urat? - Igen, értem, amit csinál. m A kormány alelnökének pozíciójából is? - Ugyanúgy tekintek rá. De látni kell az érem másik oldalát is. Mindkét felet meg kell hallgatni. m Lát valamilyen megoldást, amely mindkét felet megnyugtatná? - A közös megállapodás megtalálásában látom ezt. Ez azt jelenti, hogy folytatni kell a tárgyalásokat, és mindkét félnek jobban meg kell értenie a másikat. m Az a benyomása, hogy most nem értik egymást? - Azt nem mondanám, inkább az a benyomásom, hogy most nem értik a kormányt. m Miben konkrétan? - A szakszervezet eleve azt állítja, hogy el kell fogadnunk, amit ők követelnek. JARMILA HORÁKOVÁ, Národná obroda UDVARD ES KOBOLKUT POĽGARMESTERENEK FELHIVASA: Kövessék példánkat! SZÁLKA ÉS GERENDA Udvard és Köbölkút község polgármestere a következő felhívással ferdül az ország vegyesen lakott városainak és falvainak önkormányzataihoz: Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy veszélybe került a szlovákiai magyarság egyetlen társadalmi és közművelődési szövetsége, a CSEMADOK. Az állam megvonta a működéséhez szükséges anyagi támogatást, kénytelen elbocsájtani alkalmazottainak csaknem a felét. Ez számunkra annyit jelent, hogy megszűnik minden olyan magyar kulturális, művelődési rendezvény, amelyen tehetséges gyermek- és felnőttcsoportok, egyének kaptak fellépési lehetőséget, szakmai segítséget, falvainkat, városainkat képviselhették hazai és külföldi rendezvényeken. Megszűnik honismereti tevékenységünk, őseinktől ránkmaradt történelmi hagyományaink ápolása. Mindez nyelvhasználatunkat is veszélyezteti, az egyetemes magyar kultúrából való kirekesztésünket eredményezi. Kötelességünk, hogy ezt ne engedjük meg! Lehetővé kell tennünk, hogy a CSEMADOK területi titkárságai meg tudják valósítani járási és egyéb rendezvényeiket úgy, ahogyan ezt a magyar ajkú lakosság elvárja. Ezért javasoljuk a községi önkormányzatok képviselő testületeinek, hogy a CSEMADOK további tevékenységének fenntartásához a magyar nemzetiségű lakosok száma alapján fejenként 2 koronával járuljon hozzá az 1995-ös rendezvények költségeinek fedezéséhez. Felhívjuk a Szlovák Köztársaság minden, magyarok által is lakott falvainak önkormányzatát, hogy kövesse példánkat! Párkány, 1995. április 6. A felhíváshoz csatlakozik a párkányi körzet 20 falujának polgármestere. Most csordul ki a pohár Mostanában, a második évezred vége felé már tudjuk, hogy a mindenkori társadalmak az információk, tehát a tudás terjesztésének függvényében minősíthetők a legtárgyilagosabban. Földünkön 1983 óta ötévenként megkétszereződnek az ismeretek; ez a mára robbanásszerűen felgyorsult információ-áramlási idő előzőleg kb. hárommillió évig tartott, ha a korai kőkorszakot, az első szerszámok elkészítésének idejét vesszük kiindulási alapul. Tudjuk azt is, hogy a világismeret alapját képező információs program „betáplálása" a gyerekbe az anyanyelven történhet a legeredményesebben. Ezt az alapelvet Komenský óta korszerű kutatások és felmérések egész sora igazolja. Hitelességéről még kocsmai - de minisztériumi szinten sem! - érdemes vitázni. A magyar a világban ma beszélt kb. kétezerötszáz nyelv között a . száznegyvenhatodik helyen áll elterjedtségben; szerkezete, hajlékonysága, megjelenítő ereje az élvonalba emelte, ezért tökéletesen megfelel bármely információ közvetítésére. A magyar kultúra pedig - legjobb hagyományaink, tapasztalásaink, kiemelkedő alkotásaink, s az azokból sugárzó emberiesség - olyan remek, az oktatásban és nevelésben alkalmazható „program", amely a világban működő bármely számítógépbe behelyezhető; abba is, amely e nagygyűlés idején még csak a tervező képzeletében körvonalazódik halvány kontúrokkal. Ha csak huszadik századi nagyjaink egyikét-másikát, s az általuk felhalmozott hatalmas tudást és szépséget említem: mi adtuk a világnak SzentGyörgyi Albertet és a komáromi születésű Selye Jánost, József Attilát és Radnóti Miklóst, Bartókot és Kodályt, Latabár Kálmánt és a Szervátiuszokat, Teller Edét és Makovecz Imrét, s nem utolsósorban azt a Fábry Zoltánt, aki felvértezett bennünket a mindenkori fasizmus leleplezésének képességével. Azt hiszem, ezek után nyilvánvaló, mit veszítünk el, ha megengedjük, hogy baltával essenek neki tulipánjainknak bevezessék iskoláinkba az ún. alternatív oktatást. Itt az utolsó felvonás, most csordul ki a pohár, nem hátrálhatunk tovább, mert elveszítjük a jövőt: olyan láthatatlanul és megállíthatatlanul szennyeződik majd el az utánunk jövő nemzedékek lelke, mint ahogyan a dunai ivóvízkincs mérgeződik a bősi gát megépítése óta. Életem egyharmadát a szlovákiai magyar gyerekek első lapocskájának, a Kis Építőnek, majd a Tücsöknek a szerkesztőségében töltöttem. Az anyanyelv szeretetére, a szülőföldhöz való ragaszkodásra alapoztunk, de folyamatosan, a legtisztább emberséggel bemutattuk a szlovák kultúrát is. Az anyanyelvet édesnek, a szlovákot testvérinek neveztük; két alkalommal szlovák eredetiben közöltünk verset. Az egyik Milan Rúfus kitűnő szlovák költő alkalmi munkája volt, mellyel a Duna Menti Tavasz résztvevőit köszöntötte. Tudtunk a Magas-Tátráról olyan szeretettel írni, akár a Dunáról; egyszóval abban a bizonyos Európában már akkor letanyáztunk, amikor az még nem volt divatos politikai szólam. Most, amikor arra kényszerülök - ki tudja, hányadszor már? hogy az anyanyelv védelmére keljek, ahelyett, hogy az ezredvéghez méltóbb témákkal foglalkozzam - Nyilas Misi és Nemecsek Ernő fájdalmát érzem. De félelmet nem érzek! Voltunk földönfutók és jogfosztottak, maradtunk háborús bűnösök, nyel vünket többször ki akarták tépni; fogainkat és izmainkat úgy mustrálgatták a csehországi piacokon, mint a lovakéit, mikor a kitelepítés után rabszíjra fűztek; elterelték és meggyalázták ősi folyamunkat a beleegyezésünk nélkül, de betelt a pohár, nincs tovább, nem hátrálhatunk egy tapodtat sem - a saját sírunkban találnánk magunkat. Ne engedjük, hogy az anyanyelvi oktatás megszüntetésével és a pótolhatatlan gyereklapok lemészárlásával a robotok szintjére züllesszenek! Ne engedjük, hogy eltűnjön arcunkról a mosoly, a lélek visszfénye, a legemberibb megnyilvánulás! Mi vagyunk a szlovákiai magyar nemzeti közösség értelmisége, öntsünk erőt a munkásokba, földművesekbe, vállalkozókba is, alakítsunk ki egységet pártállásra való tekintet nélkül! Leplezzünk le és tárjunk a nyilvánosság elé minden törvénytelenséget és csalást! Segítsük egymást! Tiltakozzunk a kormány léleknyomorító, az információk szabad áramlását akadályozó, hatalmi gőggel és erőszakkal párosuló politikája ellen! Ha egységesek leszünk, miénk a győzelem! Hitet és félelemtől mentes, Isten-erősítette szabad lelket kívánok mindnyájunknak! BATTA GYÖRGY (Időszűke miatt nem hangozhatott el a szombati komáromi tiltakozó nagygyűlésen.) Félreértések Nem csalódnék nagyot, ha most közreadandó ötletemet valaki ettől függetlenül már meg is valósította volna. Ha készítik már Murphy nemzeti kisebbségi törvénykönyvét, bizonyára fontos helyet kap benne a törvény a félreértésről, ami az én megszövegezésemben nagyjából így szólna: Amit félre akarnak érteni a nemzeti kisebbség követeléseiben, azt félre is értik. Ezt tette ugyanis Ján Čarnogurský, aki a szombaton Komáromban megtartott, oktatási és kulturális jogaink semmibevétele ellen tiltakozó nagygyűlésről alig tizennyolc órával később már kinyilatkoztatta, hogy alkotmányellenes határozatokat hozott. Meg egyáltalán: az ott összegyűltek követelései törvénysértőek. Harminckét órával később Peter Weiss már pontosan tudni vélte, hogy a szlovákiai magyarság megalakítandó kulturális tanácsa vagy parlamentje burkoltan a területi autonómiakövetelés újbóli megjelenése, amit tavaly óta taktikusan jegeltek a magyar politikai pártok. Ez utóbbi nyilatkozat még segít is nekünk, hiszen megint csak kijózanít néhány száz szociálisan érzékeny magyart, akik hinni szerettek volna i^rnét azoknak a magyaroknak, akik a Demokratikus Baloldal Partjában igencsak csárdáslépésekben politizálnak. Az ugyanis köztudott volt, hogy a baloldali párt minapi alelnöke, Borza Erzsébet az ismét keletről fúvó fényes szelekkel jövő, prosperitást és megbékélést hirdető magyar mozgalom szervezőbizottságában ügyködött. Múlt időben, mert tegnap bejelentette: elhatárolja magát az új mozgalomtól, mivel annak vezetői oly módon politizálnak, amit ő már nem tud felvállalni. Bár sohasem értettem vele egyet, bevallom: tudatosabb és elemzőbb politikusnak véltem. Bár ki tudja, lehet éppen pártfeladatát fejezte be, aminek elvégzésére a DBP elnöksége utasította. Egy biztos, amit nyilatkozott Gyimesi csapatáról, az a szlovákiai magyar elemzőket igazolja. Az új mozgalmat ugyanis állítólag pontos belügyminisztériumi információk alapján sürgetik a bejegyzési procedúra elkezdésére. Annak még az sem lesz akadálya, hogy nincs kidolgozva a részletes program. Hogy kik sürgetik, kik segítik Gyimesiéket, azokról szóbeszédek keringenek, de Borza Erzsébet ezeket hazugságoknak tartja. A szakadár alelnök továbbra is tagja marad a DBP-nek, s ha kell, vállalja a szereplést a nagypolitikában. Arról bizonyára tud, amit a DBP magyar tagjai terveznek, s így alkalma lesz az új pártfrakcióban dolgozni, a jelekből ítélve Weiss úr intelmei szerint a komáromi oktatási és kulturális követelések ellen, a magyar kulturális tanács, illetve parlament megalakítás előtti törvényen kívül helyezéséért is. Függetlenül attól, hogy a támadásba lendülő politikusok milyen ideológia szerint ítélkeznek, annyit azonban illene tudniuk, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmányát, törvényeit tiszteletben tartó új társadalmi fórumot, mozgalmat vagy szervezetet létrehozhatnak a magyar civilszerveződések, szakmai szervezetek, kiadói társulások, szülők, ifjúsági szervezetek - jogi és fizikai személyek. Ez működhet széles társadalmi bázison, s jogot, hatáskört csak törvényes és alkotmányos úton szerezhet magának. Ez. az elsősorban a szlovákiai magyar értelmiséget mozgósító szerveződés, amíg nincs állami támogatás, alapítványi formában is segítheti a szlovákiai magyar oktatást és kultúrát. Jelentősége éppen abban lenne, hogy a politikai tagoltság és szerveződés mellett, egyetemesebb és független polgári kezdeményezésként adna más jellegű, a parlamenti harcoktól független hangsúlyokat a nemzeti kisebbségek követeléseinek. Mindezt úgy, hogy bizonyos politikai zsákutcákat elkerülve, ahová a pártharcok a magyar pártokat óhatatlanul bekényszerítik, ez a fórum legyen a hatalom tárgyalóképes partnere a nemzeti kisebbségi oktatás és kultúra kérdéseiben. Ha tetszik a szlovák politikusoknak - és a magyar politikusoknak ha nem, a magyar nemzeti közösség olyan fejlődési szakaszához, érkezett, amelyben a politikai szerveződései mellett a mindennapokban fontos civil szférában is megmutatja belső erőtartalékait. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Csemadok és a pedagógusszövetség hálózatában egy eddig soha nem látott társadalmi szervezet születik. Azt ugyanis komoly szlovákiai magyar politikus nem hiheti, hogy a kulturális tanács vagy parlament, akár egyetlen percig is vazallusa lesz a parlamenti magyar pártkoalíciónak. DUSZA ISTVÁN AHOGY ÉN LÁTOM \ J KÖZLEMÉNY Csak sejthetjük, hogy Gyimesi György, a Szlovákiai Magyar Vadász rövid öt évnyi politikai pályafutása során (1990-1995) kitől tanulta az úgymond diktatórikus pártvezetési módszereket. Az viszont tény, hogy pártja, a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért még meg sem alakult, de már bomlásnak indult. Elveszített egy valóban értékes embert; Borza Erzsébet, a Demokratikus Baloldal Pártjának egykori alelnöke idejében felismerte, hogy milyen társaságba keveredett, és távozott. Indokoltan teszem fel a kérdést: vajon jó-e az a szlovákiai magyarságnak, hogy feladta a harcot, és „lelépett". Szónoki ez a kérdés. Csak helyeselhető, hogy abból a társaságból távozott. Pontosabban: hogy Gyimesi György mellől Magyar ballépés távozott. Ugyanis a pártalapító még csak nem is nagyon titkolta, hogy ez a szlovákiai magyar „baloldali" párt hasonló szerepre készül, mint Ján Ľupták Szlovákiai Munkásszövetsége. Ezt persze, lévén, hogy Szlovákia kis ország, nehezen is lehetne eltitkolni. Luptákéhoz hasonló a szerep, csak magyar vonalon. Persze, előfordulhat, hogy ezzel teljes mértékben még Gyimesi György sincs tisztában. Eddigi pályafutása alatt a korábbi példaképétől a diktatórikus módszereket ugyan már átvehette, az előrelátást azonban még nem biztos, hogy elsajátította. Lévén, hogy fontos dologról, a szlovákiai magyar baloldal sorsáról van szó, az előrelátás hiánya korántsem enyhítő körülmény. Arról már nem is beszélve, hogy a pártalapítónak bármennyire liberálisan kezelik is Szlovákiában a pártállami titkosrendőrséghez kötődést egy-két homályos életrajzi mozzanatot sem ártana tisztáznia. Szociáldemokrata gondolkodású vagyok, így nehezemre esik leírni, hogy a szlovákiai magyarok közösségében még nem érkezett el egy baloldali párt megalapításának az ideje. Úgy alakult 1989 óta a helyzet, hogy kezdettől fogva a meglevő három pártnak a nacionalizmushoz fűződő viszonya mentén következett be és folytatódott a szlovákiai magyarság pártrokonszenvének differenciálódása. Felmerül a kérdés, mikor jön el az ideje annak, hogy a szociáldemokrata gondolkodású szlovákiai magyarok is kifejezésre tudják juttatni érdekeiket, törekvéseiket. És a másik, talán még ennél is fontosabb kérdés: vajon szükségszerű-e, hogy külön politikai szervezetben történjék ezeknek az érdekeknek és törekvéseknek a hangsúlyozása? Mind a három magyar pártnak nagy mulasztásaként könyvelhetjük el, hogy az 1989 óta eltelt öt év alatt megfeledkeztek arról, hogy a választópolgárnak nemcsak nemzeti érdekei vannak, hanem anyagi érdekei is, amelyeknek érvényre juttatása (különösen a jelenlegi gazdasági viszonyok között) egyre fontosabbá válik. A szó szoros értelmében tehát mind a három magyar pártra vár a feladat, hogy éljen a lehetőségekkel, figyelembe vegye az egyre hangsúlyosabb igényeket, hogy politizálásával szociálisabbá tegye, és azok érdekeit is megfogalmazza, artikulálja, akik kiábrándultak a bolsevizmusból, de „neveltetésük", ízlésük gátolja őket abban, hogy melldöngető nacionalistákká váljanak. így a másik kérdésre a válasz: a sajátos szlovákiai magyarviszonyok között nem szükségszerű egy külön szociáldemokrata (vagy ha úgy tetszik baloldali) párt létrehozása. Más megoldás is létezik. Viszont helyrehozhatatlan kárt okozhatna, ha kisstílű politikai kalandorok martalékává válnának a szlovákiai magyar kétkeziek tízezrei. TÓTH MIHÁLY A budapesti Mikroszkóp színpad Szlovákiában! Mindenki mindenkivel koalíciós kabaré SAS kabaré, Friderikusz paródia SAS JÓZSEF, FORGÁCS GÁBOR és még sokan mások! május 2-án 17.00 órakor gömörhorkai kultúrház május 2-án 20 órakor Kassa, Dom kultúry, Jumbo centrum Az év műsorát Ön se hagyja ki! Ki más? MUSIC ART K-72