Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)
1995-04-18 / 89. szám, kedd
1995. április 11. VELEMENY Ú J SZ Ó 18 I NAGY-BRITANNIA Alkotmány helyett politikai kultúra Április elején a környező országokból főiskolai oktatók küldöttsége tanulmányozta Londonban a brit parlament működését. Ez az intézmény az izlandi után Európa második legrégebbi parlamentje, amely ráadásul írott alkotmány nélkül irányítja az országot. A látogatás tapasztalatairól Öllős Lászlót, a nyitrai főiskola filozófia tanszékének munkatársát kérdeztük. véleményalkotásról és arról a tényről, hogy két kamara is megtárgyalja a javaslatot. • A politikában nálunk is megjelent a lobbyzás fogalma. Hogyan működik eredeti formájában? - A brit parlamentben a lobbyzás, vagyis a magánemberek és szervezetek érdekérvényesítése a képviselők személyes meggyőzése alapján a teljesen elfogadott és elismert játékszabályok közé tartozik. Ennek azonban teljesen nyíltan kell történnie. Megválasztása után minden képviselő nyilatkozatot tesz magánjellegű gazdasági érdekeltségeiről, és nem lehet állami alkalmazott. A képviselők különben is a sajtó szigorú ellenőrzése alatt dolgoznak. Legutóbb az egyik legnagyobb botrány az volt, hogy egy képviselőcsoport Németországban fényűző vacsorát engedett meg magának, amit a sajtó a brit adófizetők pénzének pazarlásaként kezelt és ennek megfelelően kommentált. (tuba) • Felmerül a kérdés, alkotmány nélkül hogyan tudnak elkerülni olyan jogértelmezési vitákat, amilyenek tanúi itthon vagyunk? - A brit parlament legnagyobb csodája, hogy a szabályok hagyományként rögzültek, és a politikai kultúra tartja fent azokat. Ennek megfelelően a választásokon egyszerű többséget szerző erő szinte mindent megcselekedhetne az országgal, mégsem teszi meg. Minden állandó parlamenti bizottságnak 11 tagja van, ebből hat kormánypárti, öt ellenzéki, több bizottságnak pedig ellenzéki az elnöke. • Mennyiben más ott a törvényalkotás folyamata? - Ki kell emelni az alapos munkát és a közmegegyezés tiszteletét. Ott nem születhet törvény napok, illetve hetek alatt. Mielőtt egy-egy tervezet a parlament elé kerül, minden képviselőnek hivatalosan háromszor el kell olvasnia, nem is beszélve a kötelező bizottsági VÁLASZ OLVASÓINKNAK Maximális munkanélküli-segély K. L.: 1991-től dolgoztam az államigazgatásban. A tavalyi bruttó átlagkeresetem meghaladta a tízezer koronát, mivel vezető beosztásban voltam. Az év elején megkezdett tisztogatások következtében én is ki lettem rúgva. A kéthavi végkielégítést kifizették, Jelentkeztem a munkaügyi hivatalban, hogy munkanélküli vagyok. A munkaügyi hivatalban viszont azt állítják, hogy; először is, én két hónapig nem vagyok jogosult munkanélküli-segélyre, mert kéthavi végkielégítést kaptam. Továbbá pedig ne számítsak arra, hogy a bruttó keresetem hatvan százalékát fogom kapni munkanélküli-segélyként, holott nekem úgy rémlik, hogy az elbocsájtott alkalmazottak legalább három hónapig a fizetésük hatvan százalékát kapják munkanélküli-segélyként. A munkaügyi hivatalnak kétségkívül igaza van abban, hogy ha ön kéthavi végkielégítést kapott, akkor munkanélküli-segélyre ez alatt a két hónap alatt nem jogosult. A munkanélküli-segélyek megítélésének és folyósításának feltételeit szabályozó úgynevezett Foglakoztatási Törvény ugyanis kizárja ezt a lehetőséget. Ugyanakkor a már említett törvény a 17. paragrafusában maximálta (vagy inkább megnyomorította) a kifizethető munkanélkülisegély összegét is. Az említett rendelkezés szerint ugyanis a munkanélküli-segély összege nem haladhatja meg az éppen aktuális minimális munkabér összegének másfélszeresét. Mivel jelenleg a minimális munkabér összege 2450 korona, a munkanélküli-segély maximális összege ennek másfélszerese, pontosabban 3675 korona. Vagyis mondjuk egy hatezer koronás munkanélküli-segéllyel egyálta-" Ián nem számolhat. (fekete) AZ EGYÜTTELES FELHIVASA Legyen ott mindenki Az Együttélés támogatja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Csemadok és a szülői munkaközösségek által 1995. április 22-re Komáromba összehívott nagygyűlést. Úgy tekint erre a rendezvényre, mint a választott képviselők és polgármesterek tavaly január 8án megrendezett nagygyűlésének folytatására, amelyen az önkormányzati elképzeléseinketfogalmaztuk meg. Napjainkban a szlovákiai magyar oktatásügy, közművelődés, sajtó és könyvkiadás került olyan súlyos helyzetbe, hogy közösen kell elgondolkodnunk a megoldásokon, egységesen kell kimondanunk: nem értünk egyet azokkal a politikai, hatalmi intézkedésekkel, amelyek ezt a területet sújtják. A kétnyelvű oktatás bevezetése, a szlovákiai magyar pedagógusképzés leépítése, a kulturális és oktatási intézményekben végbemenő politikai tisztogatás, kultúránk nyomasztó anyagi helyzete, a beígért költségvetési támogatás elmaradása mind olyan lépés, amely létünket, anyanyelvi kultúránk fennmaradását fenyegeti. Ezért fontosnak tartjuk, hogy mindenki ott legyen Komáromban, aki felelősséget érez jövőnkért, aki fel akarja emelni hangját a jogainkat csorbító lépések és elképzelések ellen. Valamennyiünknek tudatosítanunk kell, hogy nélkülünk, egyetértésünk nélkül, a kormányzat nem tudja megvalósítani azokat a terveit, amelyek iskoláinkat, az anyanyelvi oktatást veszélyeztetik. Egységes kiállásunkkal tenni tudunk a kultúránk elsorvadására tett minden kísérlet ellen is. Kérjük polgármestereinket, önkormányzati képviselőinket, a szülőket, pedagógusokat, a Csemadok és a sajtó képviselőit, hogy a nagygyűlésen való részvételükkel foglaljanak állást művelődésügyünk jövőjével kapcsolatban. Az Együttélés Intéző Bizottsága HÚSVÉTKOR OLVASTUK Egyre több gyerek iszik „Az alkoholistákat már észre sem vesszük, pedig ez a mi első számú nemzeti kábítószerünk" nyilatkozta szemrehányóan lapunknak egy 50 éves, az alkoholizmusból kigyógyult férfi, a Névtelen Alkoholisták Szövetségének tagja. Hozzátette, 30 esztendőn keresztül ivott, s ez a rettenetes szenvedélybetegsége mindent tönkretett, amit csak tönkre tehetett. Elvesztette a családját, s ami talán még rosszabb, a fiát is rászoktatta az ivásra. A felmérések szerint a gyerekek egyre fiatalabb korban ismerkednek meg az alkohollal, a megkérdezett hetedikesek és nyolcadikosok egynegyede bevallotta, hogy már volt részeg. A gyerekek legtöbbször a diszkókban találkoznak először az itallal, ráadásul különböző családi összejövetelek alkalmából különösen a karácsony, a szilveszter és a húsvét veszélyes maguk a felnőttek is sokszor kínálják a gyerekeket sörrel, borral, likőrrel. A felnőttek többsége ugyanis az ünnepségeket el sem tudja képzelni alkohol nélkül. Az orvosok szerint a 15 évesnél fiatalabb gyerekek szervezetében az alkohol jóvátehetetlen károsodást okoz. Ivan Novotný, a Drogfüggőséget Gyógyító Központ igazgatója szerint gyermekeink drogpárti környezetben nőnek fel. A cigaretta is a drogok közé tartozik, az ország felnőtt lakosságának 43 százaléka dohányzik. Az alkoholfogyasztás területén Szlovákia a világ élvonalába tartozik; 1992-ben 100 százalékos alkoholban kifejezve az egy főre jutó alkoholfogyasztás túllépte a 9 litert. Jelenleg a honi szakemberek éppen azon dolgoznak, hogy egy, a középiskolások számára 19 oldalas kérdőívet állítsanak össze, amelynek kérdései e korosztály ivási, dohányzási, kábítószer-élvezési szokásaira vonatkoznak, sőt a játékautomatáktól való függőségre is kíváncsi. (Sme) Húsvéti bemutató Az ung-vidéki ukrán-szlovák határon fekvő szirénfalvai Csemadokszervezet a nemzetiségi kultúra ápolásában ma is élenjáró. A hagyományápoláson túl évente összeállítanak egy-egy esztrádműsort, vagy színpadra állítanak a közönség által ismert és kedvelt színműveket. Az idei húsvéti ünnepeken sem volt ez másképp: előadták Sipos Jenő Dalol a nyár című vígjátékát. A Marczi Mária óvónő vezetése alatt készülő műkedvelő szereplőgárda tizennégy és hatvankét év közötti tagjai óriási sikert arattak a zsúfolásig megtelt művelődési otthonban. Hogy kezdeményezésük az egyszeri húsvéti bemutatóval ne fejeződjön be, néhány közeli község meglátogatásáttervezik, (d. varga) KOMMENTÁRUNK Mohi maratón Télen a mohi ügyében tartott nyilvános vita idején még úgy hírlett, hogy márciusban végleg pont kerül e kényes ügy végére. Az EBRD-nek a közös szlovák-francia terv alapján eddig kellett volna eldöntenie, hogy ad-e hitelt Szlovákia második alomerőművcnek befejezéséhez, amelynek építése pén/.hiány miatt négy éve szünetel. Nos, a múlt héten lezajlott az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank éves közgyűlése, ám Mohi ügye továbbra is függőben van. A mind bonyolultabbá váló játszma lezáratlansága abból fakad, hogy időközben a szlovák kormány meggondolta magát, és a múlt hónapban közmeglepetésre maga kérte az Európa-bankot: hitelügyben halassza el döntését. Míg a kölcsönügyletet jégre tették - s a múlt heti londoni banktanácskozáson történtek alapján alighanem végérvényesen -, addig Pozsony a napokban érdeklődve tanulmányozta a cseh Škoda ajánlatát. A váratlan prágai kezdeményezés megtevői Mohi befejezését a franciák által tervezeti 1,2 milliárd márkás összkiadásokhoz viszonyítva 30 százalékkal olcsóbban kínálják, s ez a változat számol az oroszok bevonásával is. Mečiarék meglehet, komolyan fontolóra vették, hogy Prágával szövetkezzenek, de az sem kizárl, csak álmenetileg söpörték le az asztalról erre az ajánlatra hivatkozva az EBRD ajánlatát, arra számítva, hogy a bank később esetleg egy még kedvezőbb ajánlattal áll elő. A londoni bankári közgyűlésen történtek csak megerősítették azt, amit az utóbbi két-három hétben gyanítani lehetett: a Mohi sorsát kezükben tartó szlovák gazdasági szakemberek úgy tesznek, mint az a menyasszony, akinek minden ujjára akad egy kérője, s ezért gátlástalanul válogathat. Csak így magyarázható az, hogy a szlovák pénzügyminiszter a bankfórumon mondott beszédében egy szóval sem említette Mohit, s az EBRD ülésén jelen lévő 57 kollégáját egyébként érthetően érdeklő kérdés helyett másodrangú ügyekkel traktálta őket. S a hírügynökségek ugyanakkor megrökönyödéssel számoltak be arról is, hogy Sergej Kozlík beígért interjúkat mondott le, egyebek között a BBCnek is. Londonban szlovák részről mintha a bolondját járatták volna a harminckét nyugati állam és huszonégy posztkommunista ország vezető pénzügyi szakembereivel és úgy viselkedtek, mintha Szlovákia lenne a világ közepe. Míg a fórumon Kozlík Mohiról szemérmesen hallgatott, a Reuter jelentése szerint magánbeszélgetéseken a szlovák fél megrősítelte: Mohi mindenáron megépül, arra bárki mérget vehet, mert hitelezőt találni rá nem gond. S méghozzá mint egy korábbi hazai tévéműsorban a kormány alelnöke maga mondta, az idő állítólag nem sürgeti a kormányt, meri Mohi dolgában a külföldi tőke hajlandó várni a pozsonyi döntésre. Egy másik illetékes pedig eljátszott a gondolattal, hogy az lenne igazán gazdaságos, ha beindítanák Mohit, és vele párhuzamosan a Jaslovské Bohunice-i elavult erőművet sem zárnák be úgy, ahogy azt az. EBRD erdetileg a hitel feltételeként szabta. A távlat tehát az, hogy Szlovákiának két atomerőműve lenne, amelynek biztonságos üzemeléséről talán csak építői lesznek szentül meggyőződve. Ebben az esetben viszont Pozsonynak komoly nehézségei támadhatnának az állandó EU-tagság elnyerését illetően. Mint a múlt héten kiderült, a nyárra elkészül az ún. Fehér könyv, amelyet az Unió dolgoz ki a belépők számára. Ebben lesz egy cikkely - amely vélhetően osztrák sürgetésre kerül bele -, s ez kimondja, hogy csak biztonságos atomerőműveket üzemeltető állam lépheti át az EU küszöbét. Erre célzott virágnyelven Juppé francia külügyminiszter Luxemburgban Juraj Schenk előtt is, a hat belépni óhajtó kelet-európai ország külügyminiszterének fogadásakor, amikor kijelentette: minden államnak keményen meg kell dolgoznia a belépésért. Pozsonynak saját érdekében ebből a becsomagolt intelemből le kellene vonnia a következtetést, ha nem akarja hogy kitolódjon az ezredfordulóra esedékes tagfelvétel időpontja. Ezért Mohi ügyében olyan megoldást kellene választania, amely nem minden áron a legolcsóbb változatot részesíti előnyben, hanem legalább ilyen fontos szempontnak kellene tekintenie az ország külpolitikai érdekei mellett saját honpolgárainak és a szomszédos államok lakosainak nukleáris biztonságát is. P. VONYIK ERZSÉBET A hiszékenység vámszedői N em válószínű, hogy látta az idei Magyar Filmszemlén bemutatott Az igazi Mao című sajátos dokumentum-, vagy inkább áldokumentumfilmet Ljubimov, volt KGB-ezredes. Ha netalán így lett volna, akkor még gyanakodni is lehetne, hogy a film ötlete és kivitelezése ösztönzően hatott rá. A félelmetes egykori cég koppenhágai és londoni rezidense ugyanis pamfletjével olyasfajta visszhangot keltett, ami a magyar film alkotóinak szándékát ugyancsak visszaigazolja. Minden bizonnyal egymástól függetlenül. Mert a magyarországi film fesztivál-, majd televíziós bemutatója idején Moszkvában hasonló kellemetlen önelemzésekettarthattak az olvasók, mint a magyar film nézői. Ugyan nem azonos esztetizált történet, hanem a világpolitikai manipuláció lehetőségeire és feltételeire ráébresztő kísértetiesen egyívású tömeglélektani kihívás kapcsán. A magyar film szerzői, a dokumentációs hihetőség minden tárgyi és műfaji eszköztárának bevetésével rántották be a nézőt egy nem létező történetbe, mely a gengsztervilág és a politika gátlástalanságai és képtelenségei közötti rokonságon alapul. Bizonyára voltak, akiket a film végén nem nagyon tudott foglalkoztatni a elrejtett csapda, vagyis hogy ki mennyire tekintheti magát utána a politikai félrevezethetőség alanyának. Nyilván voltak, akiket sokkal inkább az abból adódó élmény fogott meg, hogy milyen művészi leleményeket rejthet magában a manipulálhatóságnak eleve táptalajt adó társadalmi-politikai körülmények áttekinthetetlensége. Ez a rejtelmes léthelyzet tarthatja ébren igazából az ember önszembesülésre késztető veszélytudatát. Ilyesmi járhat eszünkben Ljubimov titkosszolgálati exezredes esetéről hallva. A Kossuth Rádió Gondolatjel című vasárnapi kulturális magazinjának egyik legutóbbi beszélgetésében Kun Miklós történész tájékoztatott az alighanem botrányokat is ígérő moszkvai naivitáspróbáról. Az egykori főtiszt, aki még az 1991-es moszkvai fordulat köszöbén szembefordult cégével, és csatlakozott a demokratikus ellenzékhez, vísszemlékezések stílusában írt pamfletet tett közzé a Szoversennij szekret (Szigorúan bizalmas) című moszkvai folyóirat hasábjain, s ebben politikai-titkosszolgálati Golgota akciónak nevezett forgatókönyv megvalósításának állítja be a kelet-európai rendszerváltozást. S honfitársai közül ezt sokan el is hitték. Nem érdektelen, hogy a pesti riporter is szenzációt sejtve faggatta az állítólagos „titkos bunkerben" írott memoárról a történészt. S ületlenségnek nevezte Kun Miklós az olvasó képzeletét felcsigázó gúnyiratot, amelyet fotomontázsok is tarkítanak". Ezek egyikén állítólag Raisza Gorbacsova meglehetősen félreérthetetlen helyzetben Jelcinnel alkoholizál. Ezt látva valószínűleg még a leghiszékenyebb olvasók sem Raisza lejáratására gondolnak. A volt ezredes Jelcin bírálói közé tartozik. De vajon hogyan viszonyult hozzá a puccs napjaiban? Minden bizonnyal szívvel-lélekkel támogatta, benne látva Oroszország megmentőjét. Valószínűleg nincsenek kevesen, akik igyekeznek hasznot húzni akkori Jelcin körüli tüsténkedésükből. Lehetséges lenne, hogy a volt ezredesben némi lelkiismeret-furdalás is dolgozik? Újabban ugyanis kiderült, hogy Jelcin hatalomra kerülésében nem akármilyen szerepet játszott az amerikai felderítés legtitkosabb elektronikai ágazata, amelynek a moszkvai amerikai nagykövetségen működő részlegét Bush akkori elnök Jelcin rendelkezésére bocsátotta. Ma Washingtonban nagy a nyugtalanság emiatt, mert ezzel kiderült, hogy a KGB akkori információs rendszerét mások ellenőrizhették. Mindenesetre az amerikaiak jóvoltából Jelcin, amikor feltápászkodott arra a nevezetes tankra, tudta, hogy a katonák nem kaptak tűzparancsot. De az önfeláldozó „medvéről" alkotott legendákat ugyancsak terjesztették, és ma is élnek... A politika és titkosszolgálat történelembefolyásoló összefonódásával kapcsolatos gyanú tehát korántsem kezelhető a tudatlansággal szembeni megmosolyogtató fennsőbbséggel. Bár igaz, hogy a történelem folyását - ha mégoly ideológiai tantételekké silányítva hirdette is azt a marxizmus - mélyebb törvényszerűségek irányítják. így a rendszerváltozás sem tudható be személyek és csoportok mesterkedéseinek. S ha ilyesmi terjed, akkor emögött érdekek munkálhatnak. K i tudja, talán nem is az emberi hiszékenységet kellene próbára tenni, nem a manipulálhatóság képtelenségeivel kellene az önbecsülést erősíteni. A homályban maradó irányítókról, végrehajtókról és a haszonélvezőkről kellene lerántani a leplet. Vajon ezt akarja-e íróként a sokat tudó egykori hírszerző, azaz... kém? KISS JÓZSEF