Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-18 / 89. szám, kedd

[6 ) ÚJ SZÓ RIPORT 1995. április 18. HATARTALAN TANULMANYI VERSENY Már a részvétel is jutalom Április első hetében jó néhány mátyusföldi család megsza­porodott. Na, nem gyermekáldás érte őket, hanem erdélyi, vajdasági és magyarországi kisdiákokat, a Határtalan ta­nulmányi verseny résztvevőit szállásolták el és fogadták szinte családtaggá. Az április 2. és 7. között a galántai ma­gyar alapiskolában, a magyar gimnáziumban, illetve a nyolc­éves magángimnáziumban megtartott vetélkedőn - az 1992-ben Szekszárdon, a következő évben az erdélyi Sepsi­szentgyörgyön és tavaly ismét Szekszárdon megtartott for­duló után - immár negyedik alkalommal mérhették össze tudásukat és tehetségüket a 10-14 éves diákok a matema­tika, a fizika, a nyelvi Játékok, a szép kiejtés, a vers- és pró­zamondás, valamint a fogalmazás kategóriájában. Nemcsak földrajzi határtalanság Erdély 16 megyéjéből, valamint a Bukaresti Ady Endre Magyar Tannyelvű Líceumból 110 ver­senyző és 12 pedagógus jött el Ga­lántára. Az erdélyi tapasztalatokról Matekovits Mihály aradi matema­tikatanárt kérdeztem: - A verseny időpontját mindig a romániaiak­hoz kell időzíteni, mert nálunk taní­tási idő alatt nem lehet hiányozni, még versenyek miatt sem. Ezért aztán mindig a romániai tavaszi vakáció idején tartjuk a vetél­kedőt. Az egész úgy indult, hogy Köpencei István Arad megyei szár­mazású szekszárdi tanár javasol­ta, hogy Szekszárd, Arad és Te­mesvár diákjai egy közös verse­. nyen mérhetnék össze tudásukat. Az alapötletet továbbgondolva már az első szekszárdi versenyen minden erdélyi megye képviseltet­te magát, a második versenybe Sepsiszentgyörgyön pedig már Galánta és környéke is bekapcso­lódott. A versenyek után körülbelül egy hónappal már hagyományo­san Aradon jönnek össze a szer­vező pedagógusok, hogy kiértékel­jék a versenyt, megbeszéljék az esetleges javítanivalókat, és el­döntsék, hol legyen a következő évi forduló. Novemberben azután összeül a „vezérkar", vagyis egy­egy fő szervező minden országból, megbeszéljük a következő ver­seny programját, és elkezdünk pá­lyázatokat kiírni az anyagi támoga­tásokra. A versenyben a határta­lan szó nemcsak földrajzi határta­lanságot jelent, hanem határtalan örömet, határtalan együttlétet, ha­tártalan lehetőségeket. Nem is a versenyen van a fő hangsúly, ez in­kább az indokot szolgáltatja az együttlétre, a kapcsolatteremtés­re, a tapasztalatcserére. Magyarországot a hat szekszár­di általános iskola 36 tanulója és kilenc nevelője képviseli. Fő szer­vezőjük Gabi Gabriella: - Nagyon jó hangulat alakult ki ezeken a ver­senyeken, de meggyőződésünk, hogy addig lesz ez így, amíg kizáró­lag baráti kapcsolatokon működik, mindenféle hivatalosság nélkül. A gyerekek összetartását azzal il­lusztrálhatnám, hogy például ta­valy Szekszárdon hatalmas vesze­kedések voltak azon, hogy ki vi­gyen haza vendéget, és úgy hallot­tam, itt is ugyanez volt. Olyan kap­csolatok alakultak családok kö­zött, hogy a versenyen kívül is talál­koznak. Nem is a verseny a fő, ha­nem az, hogy tanuljunk egymás­tól. Azt tapasztaltam, hogy az erdé­lyi és a felvidéki gyerekek sokkal szebben, választékosabban be­szélnek, mint a magyarországiak. Az erdélyi gyermekek fogalmazási munkáit egyszerűen felülmúlha­tatlannak tartom, gyönyörűség azokat olvasni. Mi, nevelők is ren­geteget tanulunk a gyerekektől. A Vajdaságból, Óbecséről kilenc diák és három pedagógus jött el Galántára. Az ő tapasztalataikról Hon/áth Regina tanárnőt kérdez­tem: - Nem is hittük, hogy mi is részt vehetünk ilyen rendezvé­nyen, hiszen nálunk sem az anya­gi, sem a politikai helyzet nem olyan, hogy ezt saját erőből megte­hetnénk. Hogy mégis itt vagyunk, azt annak köszönhetjük, hogy Szekszárd, mint Óbecse testvérvá­rosa, tavaly meghívott bennünket a szekszárdi versenyre, és az idén is az ő segítségükkel jöhettünk el Galántára. Gyerekeink talán egy kicsit a versenyben is hátrányban vannak, mert a mi tananyagunk­ban sok a szerb fordításirodalom, a nyelvtanban azonban nincsenek problémáink. De ha nem is érnek el túl jó eredményt, már az is juta­lom számukra, hogy eljutottak ide. Nem a helyezés ­a barátság a fontos Varga Ferenc, a deáki, valamint Szetyinszký Veronika, a vágsellyei alapiskola igazgatója, akik három éve szervezik a felvidéki csapatot, egyhangúlag állítják, hogy ezeken a versenyeken nem is a helyezés, hanem a barátság a fontos. - A ki­értékelés a matematikában, fiziká­ban és a nyelvtanban pontozásos alapon történik - tájékoztatott Szetyinszkýné -, a vers- és próza­mondást háromtagú zsűri bírálja el, a fogalmazások értékelése pe­dig úgy történik, hogy mind a négy országból érkezett pedagógusok közösen választanak ki tíz-tizenöt, szerintük legjobb munkát, majd egy írót vagy költőt kérnek fel, hogy döntse el, melyik a legjobb. A Galántai Magyar Gimnázium példás szervezéssel fogadta a ven­dégeket, termeket, üdítőket, ét­keztetést, szórakozás- és sportle­hetőséget biztosítottak a számuk­ra. A verseny után néhány részt­vevőt is megkérdeztem tapaszta­latairól. A szekszárdi Sebestyén Márk és Simon Péter már negye­dik alkalommal vesznek részt a Határtalan versenyben, és az idén mindhárom tantárgyban, matek­ban, fizikában és magyar nyelvtan­ban is indultak. Sólyom Zita és Tö­rök Eszter Erdélyből jöttek, első íz­ben vesznek részt a versenyen, de ők is mindjárt több kategóriában. Zitának a fogalmazás tetszett leg­jobban: - Két témából választhat­tunk, az egyikben Juhász Gyula Szavak című versét kellett elemez­ni, de én a másik témát választot­tam, amelyben volt egy felvezető mondat - „Nocsak, nocsak, mond­ta gúnyosan anyám" -, és e köré kellett egy történetet szerkeszteni. Azért ezt választottam, mert job­ban szeretek szabadon fogalmaz­ni. Egy aprócska kislány szinte kér­dés nélkül is elmondta a vélemé­nyét: - Szentmártoni Orsolya va­gyok az erdélyi Szováta fürdővá­rosból, és nagyon örülök, hogy eljö­hettem ide. El sem tudtam képzel­ni, hogy ez ilyen messze van, har­minchét órát utaztunk. Nagyon tet­szik itt minden, úgy az emberek, mint a hely. A szatmári Bartha Kin­ga magyarból három kategóriában is indult: - Úgy tapasztaltam, hogy itt sokkal játékosabban tanítanak, mint nálunk, otthon szigorúbb a tanítási rend. A szen/ezéssel na­gyon meg vagyok elégedve, és ba­rátokat is szereztem, leginkább Veronikával barátkoztunk össze, náluk lakom Vághosszúfalun, és nagyon jól érzem magam. A vajdasági résztvevők közül is szerettem volna valakit az élmé­nyeiről kifaggatni, de a sokszáz gyerek között nehéz volt megtalál­ni a kilenc vajdasági valamelyikét. Végül a délutáni sportrendezvé­nyek idején az uszoda öltözőjében találtam rá egy vajdasági szőke kisfiúra, S/p/fe Endrére: - Nagyon jól érezzük magunkat, minden olyan jól meg van szervezve. Be­vallom, hogy ilyen messzire és ilyen luxussal még sosem utaz­tam. A társaság nagyon jó, és sok szokatlan dolog van itt, például az, hogy az iskolában úszómeden­ce van. Nálunk ilyen sehol nincs. Meg amikor megkérdezték, hogy hány egyesem van, hát csak néz­tem, mert nálunk fordítva vannak az osztályzatok. Az iskolánk pedig úgy van, hogy van három magyar osztály meg egy szerb, az anya­nyelvünk a magyar, a másodanya­nyelvünk a szerb, és amellett an­golt vagy németet tanulunk. Itt most nagyon jó, és remélem, hogy lesz még alkalmam eljönni. A főszervező a galántai Csemadok Hogy hogyan került a tanulmá­nyi verseny a Csemadok szervezé­sébe? Erre Mézes Rudolf, a Cse­madok Galántai Járási Választmá­nyánaktitkára válaszolt: - Valami­kor 1992 őszén, amikora Kodály­kórusok első galántai nemzetközi találkozóját szerveztük, az erdélyi barátaink hoztak néhány levelet, többek közt egy felhívást a Határ­talan tanulmányi versenyre, amelyre 1993 tavaszán került sor Sepsiszentgyörgyön. Mi éppen abban az időben készültünk az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövet­sége által szervezett „Szépen ma­gyarul, szépen emberül" című ve­télkedőre Kézdivásárhelyre, és a mai* a legjobb áraiban, minőségében és megbízhatóságában Medencék * szaunák különböző nagyságban és formában Már ma gondoljon az 1995-ös idényre! TOLÓTETŐK Vegyi anyagok és tartozékok nálunk legolcsóbban SZERVIZ SZERELÉS NAGYRAKTÁR s TANÁCSADÓ SZOLGÁLAT 902 01 PEZINOK, KOLLÁROVA 8 © 0704/412 381, 413 242, fax: 0704/413 182 A Penta Brokers Kft., a Pozsonyi Opciós Tőzsde tagja Részvények szlovák és cseh vállalatok és alapok részvényeinek eladásában és megvásárlá sában közvetít. Pozsony: 07/20 11 137,526 5033 Rimaszombat: 0866/270 49 Trebišov: 0948/725 277 Zselíz: 0811/33 21 ( H :— P .: 8 -22, Sz :-V,: 9-12,16-21) (8--18) (8-17) (8-19) „ véletlen folytán egy nap eltéréssel a határtalan verseny is ugyanab­ban az időpontban volt. Akkor be­szerveztem a környékbeli iskolá­kat, végül teli autóbusszal men­tünk egy tíznapos erdélyi utazás­ra, és részt vettünk a Határtalan tanulmányi versenyen is. És mivel a játékszabályok úgy szóltak, hogy kétévenként Szekszárdon, a közbeeső években pedig a hatá­rontúlon kerüljön sor a versenyre, én mindjárt ott felajánlottam, hogy az 1995-ben sorra kerülő negyedik évfolyamnak Galánta le­gyen a házigazdája. A csaknem egyhetes rendez­vényből maga a verseny másfél napot tett ki, a többi időre kirán­dulásokat szerveztek, bejárták a környéket, megnézték a deáki templomot, a tallósi kastélyt, a verseny utáni napra pozsonyi vá­rosnézést szerveztek. Esténként táncház, diszkó, videó szolgáltat­ta a szórakozást. Ilyen nagy ren­dezvény természetesen óriási költségekkel is jár, az előzetes költségvetés szerint csaknem másfél millió koronába. Miből telt erre, ha a Csemadoknak a fenn­maradásához is alig van anyagi fedezete? A valós kiadások en­nek csak töredékét képezték, hi­szen nagyon sok kisebb-nagyobb vállalkozó segített az adományai­val, de főleg - elsősorban ma­gyarországi - alapítványok szpon­zorálták a vetélkedőt, és a galán­tai önkormányzat és a járásbeli Csemadok-alapszervezetek is so­kat segítettek. Az ünnepélyes díjkiosztásra csütörtökön csaknem hétszázan gyűltek össze a galántai sport­csarnokban. Nemcsak a nyerte­sek, hanem minden résztvevő ér­tékes díjakkal térhetett haza, aminek legjavát szintén szponzo­rok adományai képezték. A legna­gyobb jutalmat azonban nem a tárgyi ajándékok, hanem - amint azt minden résztvevő kihangsú­lyozta - a részvétel, a kapcsolat­teremtés, a barátság jelentette. GAÁL LÁSZLÓ A Mercurius mérlegvonása ÚJ Szó-tudósítás A hároméves tevékeny­ségre visszatekintő Mercu­rius Csoport azzal a céllal alakult meg, hogy összefog­ja az interetnikai kapcsola­toknak és a szlovákiai ma­gyarság helyzetének tudo­mányos vizsgálatával fog­lalkozó kutatókat. Gyurgyík László titkár és Gýurcsík Iván szóvivő az éves tevékenység értékelé­sekor elmondta: az 1994­es évben két kötet jelent meg a Mercurius Könyvek sorozatban a Kalligram Ki­adó gondozásában: Vad­kerty Katalin Reszlovakizá­ció című könyvének máso­dik kiadása, valamint Gyur­gyík László Magyar mérleg című könyve. A Mercurius Csoport kutatási tervének keretében készült el Csám­pai Ottó munkája is az iden­titástudat kérdéséről Zobor­alja magyarlakta falvaiban. E könyv a szerző magánki­adásában jelent meg Vihar­vert nemzettudat címmel. A csoport az elmúlt év de­cemberében nemzetközi konferenciát rendezett Po­zsonyban „A szlovákiai ma­gyar társadalomkutatás pri­oritásai" címmel. Az évi közgyűlés idejére jelent meg Szarka László Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika 1867-1918 című munká­ja. A csoport az idei évi ter­vében számol a tavalyi kon­ferencia anyagának könyv formában történő elkészíté­sével, valamint az elkezdett kutatások befejezésével. (gy)

Next

/
Thumbnails
Contents