Új Szó, 1995. április (48. évfolyam, 77-99. szám)

1995-04-13 / 87. szám, csütörtök

1995. április 11. VELEMENY Ú J SZ Ó 18 I HÚSVÉTI ELOKESZULETEK Ahol nem csak piros tojással várják a legényeket A húsvét és a hímes tojás egymás­tól elválaszthatatlan fogalmak. Míg régebben a lányos házaknál kézzel festett tojások várták a ko­rán érkező locsolókat, addig ma már legfeljebb egy kreppapírral pi­rosra, kékre vagy éppen zöldre mázolt, esetleg matricával ékesí­tett tojások jutnak a legényeknek. De azért van kivétel... Például Izsán, ahol Varga Istvánnénak kö­szönhetően a finomságok mellett nagy gonddal készített tojások várják a locsolókat. Mióta foglalkozik kézimunkázás­sal? • A különféle technikájú hímzéseket és a tojásfestést édesanyámtól tanul­tam. Emlékszem rá, amikor még kicsik voltunk, édesanyám húsvétra „faggyú­val írott" tojásokat készített a számunk­ra. De ballagási szalagokat is festett, sőt blúzokat is hímzett. A kézügyessé­get minden bizonnyal tőle örököltem, meg persze azt is tőle tanultam meg, hogy a szabadidőmet hogyan tegyem hasznossá. így, amikor a dunaszerdahe­lyi mezőgazdasági szakközépiskola di­ákjaként a kollégiumban laktam, nem azon törtem a fejem, hogy minél gyak­rabban hazamehessek. Szobatársaim­mal inkább beszereztük a kézimunká­záshoz szükséges alapanyagokat, és próbálgattuk a keresztszemes hímzést. - A terítők, hímzett blúzok, ruhák, go­belinek és a hímes tojások mind arról tanúskodnak, hogy a keresztszemes öl­tések mára művészi alkotássá váltak. Nem gondolt még arra, hogy az estén­ként és vasárnap délutánonként készült kézimunkák esetleg valami pénzt is hoz­hatnának a házhoz? • Igaz, az általam elkészített munká­kat már nehezen tudnám számba venni, viszont eladni egyet sem tudnék belőlük. Ha a kézimunkázásban a pénz motiválna, biztosan nem hímeznék, vagy nem festegetnék olyan szívesen és akkora kedvvel, mint ahogyan ma te­szem. - Ha húsvéthétfőn jönnek a locsolók, kaphatnak a festett vagy a fonallal és csipkékkel díszített tojásokból is? • Természetesen. Minden locsoló olyan tojást kap, amilyet választ. Hiszen a tojások nekik készülnek. - Van-e kinek továbbadni a mester­ségbeli tudást? • Gimnazista lányom ugyan már pró­bálkozott a hímzéssel, de úgy vettem észre, hogy az olvasást sokkal jobban kedveli, mint a nagy türelmet és figyel­met igénylő kézimunkázást. - Az ön által készített fonallal és csip­kével ékesített tojásokat - ha jól tudom - nem ismeri az izsai néphagyomány. Mikor és hol találkozott először ezekkel a díszes tojásokkal? • Még régebben húsvét előtt egy idősebb bácsi árult hasonló tojásokat. Vettem tőle néhányat, jobban szemügy­re vettem azokat, majd magam is meg­próbálkoztam hasonlóak készítésével. Azóta módosítottam is a technikán, a tojásokat csipkékkel, vagy ahhoz hason­ló mintájú anyagokkal díszítem. Édes­anyámtól és nagymamámtól is kérdez­tem, hogy az ő gyerekkorukban milyen tojásokat készítettek. Mindkettőjük arra emlékszik, hogy egyszínű tojásokat festettek, nem díszítették azokat. Sőt mára nagymamám idejében divat volt a vőlegénynek csokitojással kedveskedni. Persze ehhez azt is tudni kell, hogy Izsán, mint Komáromhoz közeli község­ben nagyon korán feledésbe merült a néphagyomány. Az úri vagy polgári szo­kások nagyon gyorsan meghonosodtak a községben. - Hogyan telnek önöknél a húsvéti ünnepek? • Nagypéntek sütéssel, főzéssel telik ei. Általában akkor készülnek a sütemé­nyek és a torta is. Szombaton főzzük a sonkát, kolbászt, a tojásokat és tormát készítünk. Vasárnap díszítjük a tojáso­kat. Ha kedvem tartja, akkor temperá­val ékesítek néhány tojást. A csipkésfo­nalas tojások, mivel eléggé időigénye­sek, több nappal húsvét előtt készül­nek. - Mikor jönnek az első locsolók? • Amíg a lányunk kisebb volt, koráb­ban jártak a locsolók. Most, hogy már az érettségi előtt áll, osztálytársai, illetve a vele egykorúak inkább később, esetleg a délután folyamán jönnek. Egyébként húsvét a karácsony után számunkra a legbecsesebb ünnep. Ilyenkor találko­zunk azokkal a rokonokkal, akikkel rit­kábban látjuk egymást. Ha máskor dol­goznak is, ilyenkor mégiscsak elszakad­nak a munkától és ellátogatnak hozzánk, vagy pedig mi megyünk látogatóba. KOSÁR DEZSŐ NAGYCSÜTÖRTÖK! KAPUNYITOGA TO Ker epelés, csörgetés és csapkodás Régi naptárak szerint az esz­tendő a tavaszi napforduló táján kezdődött. Április a megújuló természet, a megtisztulás, a ter­mékenység és a szerelem hó­napja. Az éppen zöldellni kezdő határ, a fakadó rügyek, a szirma­ikat bontó virágok teli vannak sokat sejtető várakozással, az élet reményével. A koratavaszi ünnepek, a hoz­zájuk kapcsolódó szokások a megtisztulás, az újrakezdés vá­gyának jelképeit hordozzák ma­gukban. Az ünnepkör virágvasár­nappal kezdődik. Sok vidéken a menyecskék és leányok virágva­sárnap kiszát hajtani és villózni jártak. A banyának felöltöztetett szalmabábut, a kiszét - vagyis a tél, a betegség, a rossz megtes­tesítőjét - a Zoboralján ilyenkor vitték ki a faluból, hogy a faluvé­gén a patakba vagy tűzbe hajít­sák. Helyébe énekszóval hozták be a feldíszített zöldágat, a villőt, a tavasz jótündérét. A virágvasánapot követi a nagyhét. Nagyheti szokás volt ré­gen, hogy a hét egyik napján, szerdán, csütörtökön vagy pén­teken a gyerekek nagy lármát csaptak a templomban, verték a padokat, egyes helyeken a temp­lomajtó előtt felhalmozott ládá­kat, amelyek roncsaiból aztán nagyszombaton nagy máglyát raktak s elégették. Ezek úgy­mond elverték Pilátust, mert­hogy az meg minek verte meg Jé­zust. Nagycsütörtökön a templom­ban megszűnik a harangozás, a harangok elmennek Rómába. Helyettük nagycsütörtöktől nagy­szombatig kerepelőkkel, valahol csörgőkkel hívogattak a misére. A kerepelés munkáját végző le­génykék ezekben a napokban nem is aludtak otthon, hanem a templomhoz legközelebb lakó társuknál az istállóban. Innen jártak hajnalonta, délben és es­te kerepelni, hogy aztán húsvét vasárnapján házról házra begyűjtsék munkájuk díját, „egy­pár békaszemű garast vagy pe­dig egy százast". Szakemberek szerint a kerepelés szokása se vezethető vissza másra, mint a gonoszt űző zajcsapás ősi szer­tartásaira. Betegségelhárító, tisztító, ter­mékenységvarázsló ereje van a régi hiedelem szerint nagyhéten a víznek. Aki nagypénteken nap­felkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség egész esz­tendőben. Egy bonyolultabb eljá­rást ajánló hagyomány szerint folyóvízbe kell háromszor be­mártózni, s akkor semmi olyan betegség nem fog rajtunk, ame­lyik mástól jönne ránk. A zobor­alji Menyhét úgy tartották, azért kell a gyereket nagypénteken a patakra küldeni, hogy ne legyen lusta. Mohiban meg azért mosa­kodtak ilyenkor, hogy ne fájjon a szemük. A medvesalji falukban a nagypénteki vízzel kapcsolatos szokásoknak és hiedelmeknek egész csokrát gyűjtötték össze a néprajzkutatók. A nagypénteken hajnalban hozott vizet Almágyon rózsavíznek, Vecskőn hollóvíz­nek mondták, és szépséget, egészséget varázsoltak vele. Nagyszombat a féregűzés ide­je volt. Mielőtt reggel újra meg­szólaltak volna a Rómából visszajött harangok, érdemes volt kiállni a kapuba és elkiálta­ni, hogy kígyók, békák távozza­tok. Még hatásosabbnak tartot­ták, ha a nagyobb zaj kedvéért fazekakat ütögettek össze. A húsvét előtti nagytakarítások, meszelések, mázolások szoká­sának ugyancsak féreg- és go­noszűző hatása van. Érdemes végül azt is tudni, hogy a nagyböjti tilalom, amely a nagyhéten még erősen tart, nem terjed ki a pálinkaivásra. Sőt, egyes vidékeken egyenest hang­súlyozzák a nagypéntek reggeli és délelőtti pálinkaivás fontos­ságát. Az ünnepkör kicsúcsosodá­sán, húsvét napján van igazán ideje az evésnek, ivásnak. Ezzel a nappal ér véget a 40 napos böjt, a savanyúlevesek, a kiszee­vés időszaka, ekkor hozzák be a sódart. A húsvéti hagyományos eledel nálunk a főtt sonka, ka­lács, bor. A hétfői locsolkodásért jár a tojás, a termékenység és a szerelem jelképe. * * * Locsoikodni - pláne tiszta kúti vízzel - egyre inkább nem szere­tünk. Már faluhelyen sem. Hogy­isne, összeöntözni a plüss­szőnyeget, a drága huzatú garni­túrát! Inkább ne jöjjenek az ön­tözők, tartsák meg maguknak a jókívánságaikat. Húsvéthétfőn direkt nem szívesen mozdulunk otthonról, hervadjanak el a só­gorasszonyok, kománék. Kell is nekünk az eszem-iszom, a sokfé­le pálinka! Bezárjuk a kaput, aj­tót. Tévézünk, divatlapot, autós­magazint lapozgatunk, lehetőleg nyugatit. A tv-műsorban az ame­rikai filmeket keressük. Szendvi­csünkre Rama margarint ke­nünk, borunk mellé Ohio Chips­et ropogtatunk, ünnepi ingünk Weiser Riese-től illatozik, abla­kunkon E. L. 0. tisztítószer csil­log. Szeretjük a nyugati dolgokat evésben, ivásban, konyhánkban, nappalinkban és hallónkban, mindenben. Legszívesebben min­dig azt fogyasztanánk. Mit ne­künk hímes tojás, húsvéti ön­tözők! Ki bánja, mi volt örega­nyánk idejében! Kit izgatnak az ócska kacatok! Hogy mi tartotta elődeinket életben a nehéz, szűkös időszakokban is, miféle hit vagy akarat? Hogy az ő ide­jükben mitől volt közösség a csa Iád, az utca, a falu? Ugyan, kit érdekel az ilyesmi manapság! Mi Európához akarunk tartozni, a NATO-hoz, az Európai Unióhoz, az Európai Közösségekhez, mi azt nézzük és azt hallgatjuk szí­vesen, hogy az olaszok, a franci­ák, a németek, az angolok mit csinálnak, mivel mosakodnak, milyen zenét hallgatnak, hogyan élnek. Hogy az Európai Közösségben már tag országokban egyre több szó esik a „kulturális örök­ségről", amibe a középkori ka­tedrálisokat, a filmművészet al­kotásait és a népi hagyományo­kat egyaránt beleértik? Hogy a francia művelődési minisztéri­umban pár éve külön hatóságot állítottak fel a „népi kultúra örök­ségével való gazdálkodásra"? Hogy a francia vidékek szokásai­nak, a helyi tradíciók ápolásán külön szakértők fáradoznak és szólnak bele az önkormányzatok munkájába? Ja, ennyire még nem ismerjük Európát. Pedig érdemes lenne olykor arra is figyelnünk, hogy Nyugat­Európa leggazdagabb országai­ban éppen napjainkban mennyi energiát áldoznak a saját kultu­rális értékeik megőrzésére. Hogy miközben lebontják az ország­határokat, gazdaságukat, had­seregeiket közös szervezetekbe integrálják, kultúrájukban az egyedihez, a sajátoshoz, az egyes tájakra, népcsoportokra jellemzőhöz, a nemzetihez ra­gaszkodnak. Hogy ezek az orszá­gok gazdasági eredményeik, nemzeti hadseregeik helyett egyre inkább kulturális öröksé­gükre büszkék, öntudatuk erre támaszkodik. Ilyenkor, húsvéttájban talán érdemes lenne az efféle példá­kon is elmerengeni. A fényes magazinokat lapozgatva, a nyu­gati tévécsatornák adásait néz­ve talán az ilyen jelekre is fölfi­gyelhetnénk mielőtt eldöntjük, húsvét hétfőjén elmegyünk-e lo­csoikodni, vagy maradunk ott­hon. Hogy jókor reggel bezárjuk­e a kapunkat, vagy inkább szé­lesre tárjuk az öntözők előtt. CSÜTÖRTÖKI MÁRTON APRÓHIRDETÉS 'mkmm Fájó szívvel szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, akik 1995. márcus 7-én elkísérték utolsó útjára drága halottunkat, MÉSZÁROSNÉ POTHÁCZKY KATALINT a nagykeszi temetőbe. Külön köszönjük a sok-sok virágot és az őszinte részvétet, mellyel igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkon. A gyászoló család V-1193 Szívünkben mélységes fájdalommal, szemünkben könnyel mondunk köszönetet minden rokonnak, ismerősnek, az utcabelieknek és mindazoknak, akik 1994. november 15­én és 1995. március 25-én életének 75., illetve 78. évében elkísérték utolsó útjára a perbetei református temetőbe drága szüleinket, JAKAB ELV í RÁT és JAKAB ISTVÁNT. Köszönjük a sok szép koszorút, virágot és részvétnyilvánítást. A gyászoló család vl20 7 • Érdekes munka! Telefon: 07/ 497 846, 0707/58 03. V-1132 • • • Otthon végezhető munkát kínálok na­pi 300800 korona kereset. Bélyeggel és címmel ellátott borítékra válaszolok. Cím: Johancsik Beáta, 930 13 Trhová Hradská 490. V-1204 .;. .j. • Kelet-Szlovákiából munkatársat kere­sek. Feltétel: vállalkozói engedély és au­tó. Tel.: 0707/25 49, Galánta. V-1205 • Gútán eladó kétszobás lakás, vala­mint Komáromban háromszintes csalá­di ház. Tel.: 0819/941 771. V-1203 • Eladók doberman kiskutyák, törzs­könyv nélkül, kiváló szülőktől. Ladislav Roháč, Gútsky rad 11, Komárno. V-1214 • Cseh és szlovák részvényeket vásá­rolunk. Azonnal fizetünk. Telefon: 0708/62 41 46. VS-383 mm • Sürgősen eladó összkomfortos csalá­di ház Gútán. Tel.: 0819/942 354. V-1146 • • • Eladó beltelek Nagyabonyban. Tel.: 0708/927 57. V-1202 • A zselizi szabadtéri színpadon 1995. április 15-én 17 órakora REBUBLIC kon­certet tart. Jegyelővétel (kedvez­ménnyel) a kultúrházban. VS-357 • • • Lapostetők szigetelését vállaljuk Hydrobittal 120 korona/m 2. Telefon: 0812/24 58. V-807 • Figyelem! Alumínium reluxa és külső redőny még a régi áron. ERGOLEX. Tel.: 0819/964 25., V-1138 Az oldalon a szerző felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents