Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-06 / 54. szám, hétfő

1995. február 24. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ SZ Ó 25 | BECSTOL POZSONYIG Oriástranszparens Mohi ellen Szombaton reggel Bécsben a Stephansdomnál kezdték szétgöngyölíteni azt a mohi atomerőmű ellen tiltakozó óri­ástranszparenst, amely délután ért el a bergi osztrák—szlo­vák határátkelőhelyig, ahol a Global 2000 osztrák környe­zetvédők kezet fogtak a szlovákiai Földanya elnevezésű környezetvédelmi szervezet tagjaival, akik Pozsony Fő-teré­ig húzták az 1,2 millió tiltakozó aláírást tartalmazó 70 kilo­méter hosszú és 30 centiméter széles vásznat. CTK- és TA SR-hír Öt perccel 12 előtt - állítja a Mohi ellen tiltakozók plakátja A Global 2000 szerint „ez a legnagyobb transzparens, amellyel valaha is tiltakoztak egy környezetellenes projekt megvalósítása ellen." a meg­mozduláson többek közt részt vett Maria Rauch-Kallat osztrák környezetvédelmi miniszter is. Ez volt az utolsó tiltakozó meg­mozdulás az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank március 21-i ülése előtt, amikoris a nemzet­közi pénzintézet arról dönt: megadja vagy nem az atom­erőmű befejezéséhez szüksé­ges 1,3 milliárd márkás köl­csönt. A két fővárost összekötő tilta­kozó megmozdulással egyidőben Pozsonyban a Fő-té­ren mintegy 70, jobbára fiatal korú környezetvédő gyűlt össze, hogy tiltakozzon Mohi ellen. A szlovák hírügynökség tudósítója szerint a középiskolás fiatalok nem az atomerőmű-ellenes kér­désekkel foglalkozták, hanem a saját problémáikkal, például az érettségi tételekkel. Juraj Riz­man, a Földanya csoport tagja, a tüntetés szervezője közölte: Mohi ellen Szlovákia, Csehor­szág, Ausztria, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Államok számos környezetvédelmi szervezete fo­gott össze. Radko Pavlovič, a Global 2000 nevében azt mond­ta, Szlovákia számára a 200­300 MW kapacitású gáz­erőművek megépítése volna jó, amelyeknek hulladékhője is fel­használható. Bécs, bizakodhatsz Micsoda kitartás, micsoda szívósság! De hisz' nincs is min csodálkozni, megszokhattuk már: osztrák álom, óhaj és aka­rat beteljesülése érdekében Bécs eget-földet tud mozgatni. Legyen szó EU-követelésről, tranzitháborúról... vagy Mohi el­leni újkori hadjáratról. Az osztrák akarat megmozgat mindent és mindenkit Pozso­nyon, Strasbourgon, Brüsszelen, Londonon át egészen Washing­tonig. Nem baj, hogy a tengeren túli „state department" illetéke­sei nincsenek egészen tisztában holmiféle nyilvános meghallga­tások ügyével, Bécsből menesz­tett lobbyzó miniszter asszonyt udvariasan fogadnak, majd útra bocsátanak - ígéretet téve tar­solyába: mindent alaposan meg­vizsgálnak, ha kell hitel halasztá­sáról is döntenek. Tessék, Bécs, bizakodhatsz! Bizakodó Bécsben közben szomszédból érkezett mosoly­gós vendég, s honi politikusok tudatják ismét a világgal: min­den oly szép és nagyszerű, gyü­mölcsöznek ilyen-olyan kap­csolatok, beruházók, vállalko­zók előtt nyitva áll a régió - ké­rem, lehet besétálni. Egy szó, mint száz, minden csudajó... lenne, ha az a Mohi nem len­ne. De kitartó vendéglátó csi­nos összeget ajánl újfent atom­erőmű-temetésre, s „alterna­tív megoldásra", cserébe sok­sok megértést és csöpke re­ményt kap vendégjáró minisz­terelnöktől, ki, egye fene, bele­megy a játékba: folytassuk a tárgyalást, párbeszédet szak­értőkkel, szépen, körbe-körbe karikába - aztán majdcsak megjön a pénz Londonból vagy - pozsonyi „alternatív megol­dásként" - Moszkvából. Megörül a kancellár, mert ko­rábbi csökönyös elutasítás után némi hajlandóságot vél felfe­dezni, s elégedett (lehet) a ven­dég, hisz' micsoda gesztust tett. Bécs félé, "melynek csúnya kampánya, úgy érzi, személye ellen irányul, mert az osztrák Temelínt annyira nem szidja, mint Mohit, azt is azóta, hogy jó­hiszemű kormánya hatalomra jutott. Valós jóhiszeműségét, diplomáciai érzékét is nyom­ban helyben tanúsítja: „nem zaklatja a kancellár urat kisebb­ségi érzésben szenvedő egyes kvalifikálatlan újságírók kijelen­téseivel", őt nem érdekelheti szlovákiai újságok léte vagy ha­lála. Minek frociizza fölöslege­sen, még gyanút kelthetne, sza­vahihetőséget vonhatna két­ségbe. Bécs most csak bizakod­jon... (urbán) Fehéren - sötét tervekről Hát ide jutottunk. Minden valamirevaló szerkesztő leghőbb vágya, hogy lapjában naponta minél több hír­rel, cikkel szolgálja a tisztelt olvasót, és még­is: itt és most a szlovákiai kiadók, szer­kesztőségek óriási többsége az úgynevezett fehér címoldal mellett döntött. Az üres oldal súlyos jelkép. Egyszersmind szomorú hagyomány. Diktátorok rettegtek az ólombetűkbe öntött gondolat igazságától, er­kölcsi erejétől, s emiatt csúszómászóik, a cenzorok révén az újságokból kiseprűzték az általuk veszélyesnek minősített írásokat. Más esetekben éppen az újságírók tiltakoz­tak üres oldallal a rájuk nehezedő politikai nyomás, vagy a létükre törő galádságok mi­att. Mi most még az utóbbiak miatt döntöt­tünk: itt ólálkodó, ugrásra kész diktátorok és cenzorok megfékezése érdekében. A mostani percemberkék, vagyis a kor­mánypártiak szalonképesen, nem egyszeri betiltással, hanem ennél körmönfontabban, gazdasági eszközökkel akarják elnémítani a számukra kényelmetlen nyomtatott sajtót. Drasztikusan szeretnék megemelni a hozzáa­dottérték-adót, előírni állami vállalatok és más cégek számára, hogy mennyi lehet a rek­lámkiadásuk. Ezzel nyilvánvalóan azt a bevé­teli forrást zárnák el a lapoktól, amely a vilá­gon szinte mindenhol a talponmaradás fő biz­tosítéka. Azt is rebesgetik, hogy a kiadók rek­lámbevételük 75 százalékát lesznek kényte­lenek befizetni. S amelyik médium még min­dezek után is életben maradna, annak a kul­turális miniszter már készíti a bunkót, amivel odacsaphat. Pontosabban: agyoncsaphat. Sú­lyos pénzbírságot róhat ki azokra, akik szerin­te vétenek a sajtóetika ellen, netán rontják Szlovákia hírnevét. Szerintünk az Ilyen sötét tervek ártanak legtöbbet ennek az ország­nak. Külhonban és belföldön egyaránt. Ezért kerestük és találtuk meg a közös cselekvés első, nyilván nagy visszhangot kiváltó, ám mégis szelíd eszközét. Ahogy egyik kollégám mondta: nem lehetünk végtelenül türelmes, hajlongó birkák, amelyeket ellenállás nélkül terelhetnek egyszínű karánba. Szellemi vágó­hídra. Három napon át formálódott a címoldal né­hány soros szövege. Jelzők szelídültek, sza­vak finomodtak, de hosszú vita, vajúdás után az állásfoglalás mégis megszületett. Vasár­nap este hétkor írom e sorokat, ekkor így fes­tett a helyzet. Tanúja lehettem ugyanis szlo­vák kollégáim vívódásainak. Többször úgy éreztem, hogy néhány óra alatt a megdöbbe­nésnek, a felismerésnek és a közéleti kiállás­nak azokon a stációin vergődtek végig, ame­lyeken valamirevaló hazai magyar tollforgató idősebbje a hatvanas években, a fiatalabbja pedig húsz évvel később. Nehezebb az ő hely­zetük, hiszen őket nemzetárulással is rágal­mazzák. És fogják: mától kezdve várhatóan szitokáradat zúdul minden aláíróra. Rágalma­zások, provokációk sem elképzelhetetlenek. Adóellenőrök jönnek minden bizonnyal esőstől, nagyítóstói, tele rosszakarattal. Még­sem tehettünk másképp. Nincs hova hátrál­nunk. Jól tudom, tisztelt olvasóinkat ennél látszó­lag sokkal súlyosabb gondok nyomasztják. Mi sem élünk elefántcsonttoronyban, ismerjük hát és saját bőrünkön is tapasztaljuk, milyen nehéz ma a megélhetés, mire e/é£_a-m«f-ttze­tés, mennyi minj/gnie-ncrrTTéiikbelőle, s mi­lyen aggasztó az egyre több munkanélküli helyzete. Mégse legyintsenek a címoldal láttán. Ne higgyenek provokátoroknak és hamis-o *" 1' * ' toroknak. Nem feltiioóBt^riszKStegségből, nem ú r j jjiMariODölTnem is Szlovákia vélt el­lenségeinek a sugalmazására cselekedtünk. Meggyőződésünk, lelkiismeretünk készte­tett erre. Mert ha így megy tovább, akkor sem ke­nyér, sem szabadság nem lesz Szlovákiában. SZILVÁSSY JÓZSEF SALIMA '95 Új Szó-tudósítás Az ízek és illatok kavalkádja uralja tegnap óta a brünni vásárváros csarnokait. S természetesen a látogatók széles tömege, akik számára vasár­nap a kiállítás első napján nyílt lehetőség arra, hogy szabadon csemegézzenek a több mint 1400 élelmiszeripari cég étel- és italkülönleges­ségei között. Az idén 16. alkalommal rendezett nemzetközi élelmiszeripari seregszemlével egyidőben ugyanis negyedik alkalommal rende­zik meg Pivex és Vinex néven a sörök és borok, valamint az egyéb italkülönlegességek bemuta­tóját is. A kiállításon 25 ország termékeivel is­merkedhetnek meg a látogatók, s főleg az üzlet­emberek, mivel mától inkább a szakmai tapasz­talatok cseréi és az üzleti találkozók dominálnak majd a pavilonokban. Szlovákiából 60 cég vesz részt a kiállításon, döntő többségük az élelmiszer­ipari seregszemlén vonultatja fel termékeit. A magyarországi élelmiszertermelők bemutatóját a Sigma csarnokban helyezték el, a 15 cég között olyan hírességek is szerepelnek mint a Zwack Unicum, a Cerbona, az Egervin, a Szobiszörp és a Fundi cukorkagyártó cég. (t. szilvássy) 500 millió a vállalkozásokra CTK- és TA SR-ftlf Az idén mintegy 500 millió koronával akarja támogatni a kormány a hazai vál­lalkozásokat - jelentette kl Vladimír Mečiar miniszterelnök a Szlovákiai Vál­lalkozók Szövetsége szombati pozsonyi közgyűlésén. Beszédében leszögezte: a kormány a közeljövőben gazdaságélén­kítő és vállalkozáskönnyítő lépéseket tesz, többek közt már az idén módosul a rövidtávú hitelek odaítélésének feltéte­le. Szerinte könnyebben hozzájutnak majd a hitelforrásokhoz és a kamatlábak is mérséklődnek. Martin Šichta, a szövet­ség elnöke közölte, a magánvállalkozó­kat aránytalanul nagy adóterhek sújtják, a vállalkozásokat szabályzó törvények nem elégségesek, és a társadalomban egyre inkább kedvezőtlen kép alakul kl a vállalkozókról. A közgyűlés új elnököt vá­lasztott Miroslav Kniti személyében. Ismét beindul a parlamenti gőzhenger? Jó hírem van azok számára, akik szeretik a belpolitikai csa­tározásokat, esetleg adrenalin­szintjük szintentartása miatt fi­gyelik a honi politikusok szócsa­táit: ma délelőtt kezdődik a par­lament 5. plenáris ülése. Már e tanácskozás előzetes program­jából nyilvánvaló: az elkövetke­zendő napokban nem kell attól tartaniuk, hogy más, esetleg gyógyszeres formában kell bizto­sítaniuk a magasabb vérnyo­mást, a szaporább szívműkö­dést. Hogy ez az állapot tovább tart-e egy hétnél, kizárólag a hon­atyáktól függ, megkérdőjelezik-e a Demokratikus Unió képvi­selőinek mantádumait, talál­nak-e további kivetnivalót az-ál­lamfő munkájában, illetve napi­rendre tűzik-e a külföldi tőkeré­szesedésű vagy kommersz sajtó adójának emelését. A parlamenti ülés központi témája az 1995-ös állami költ­ségvetés lesz, amely, állítha­tom, tartogat meglepetést bőven. Végigültem néhány bi­zottsági ülést, amely során szá­momra nyilvánvalóvá vált: a költségvetés még nagyobb ta­karékosságra kényszeríti a hi­vatalokat, az önkormányzato­kat és az állampolgárokat egya­ránt. Aggasztó, hogy kevesebb pénz jut fejlesztésre, mint ed­dig. Hogy a múlt évi pozitív gaz­dasági eredmények ellenére nem jut több a kultúrára, a mezőgazdaságra, nincs pénz a jelenlegi iskolahálózat fenntar­tására sem, és nehéz helyzetbe kerülnek az önkormányzatok is. Az utóbbiakat arra kénysze­rítik, hogy többet gazdálkodja­nak ki mint eddig, anyagilag is támogassák az iskolák műkö­dését, amiért cserébe keveseb­bet kapnak vissza a költségve­tésből, mint bármely előző év­ben. Érzékenyen érinti majd a költségvetés a létminimum ha­tárán élőket is. A kormány ­programjában - ugyan kinyilvá­nította, hogy emelni fogja a lét­minimumot, ám erre a költség­vetésben nem igazán található fedezet. Igazi darázsfészeknek ígérke­zik a gyógyászati rendtartásról szóló törvény, amely pontot kí­ván tenni ama vita végére, hogy miként kell a betegeknek fizetni­ük a gyógyszerekért. Heves szó­csaták várhatók a központi in­tézmények szervezését szábá­lyozó törvénymódosításról is, amely kimondja az építésügyi minisztérium létrehozását, s egyben lehetővé teszi a közpon­ti intézmények átszervezését. Az ellenzék véleménye szerint veszélyesen általánosan fogal­maz a minisztériumok és a kor­mányhivatal jogköréről, és az utóbbi a törvény elfogadása ese­tén ellenőrizhetetlenné válik. Szinte biztos, hogy napirend­re kerül az a képviselői indít­vány is, amely a kormányfő ke­zébe szeretné juttatni a titkos­rendőrséget, megfosztva ezzel az államfőt e terület ellenőrzé­sének lehetőségétől. Nem sze­repel ugyan a plenáris ülés előzetes programjában, de min­den bizonnyal belekerül (a par­lamenti bizottságok már meg is vitatták).a választási törvény módosítására tett DSZM-es in­dítványt, amely eszköz lesz a pártok kezében, hogy engedel­mességre és párthűségre kény­szerítsék a mandátumra váró képviselőjelölteket. A módosí­tás értelmében ugyanis ürese­dés esetén nem az kerülne majd a törvényhozásba, aki a legtöbb karikázást kapta a vá­lasztásokon, hanem akit pártja „kiválaszt". A jelenlegi erőviszonyokat il­letően egy percig sem kétsé­ges, hogy minden kormánypárti javaslat a parlamentben át­megy, főleg ha a DSZM teljesíti a ILuptákéknak (az építésügyi minisztériummal) adott ígére­tét. A munkásszövetségi képvi­selők pedig hálából mindent megszavaznak. Úgy tűnik, cseppet sem bánkódnak ami­att, hogy a parlament alelnöki posztját betöltő vezérüket még egyszer sem engedték ülést ve­zetni. Parlamenti folyosókon hallottam, külföldi megfigyelők pénzbeli fogadásokat kötöttek, meg meri-e Ivan Gašparovič bízni harmadik helyettesét a ta­nácskozás irányításával. Ellen­zéki honatyák fogadkoztak: ha Ján Ľupták ezt májusig nem próbálja ki, úgy társai fogják őt nyilvánosan az ülésvezetésre felszólítani. Ki tudja, lesz-e még a „társak­nak" akkor lehetőségük, ha is­mét beindulna az emlékezetes éjszakai ülésen egyszer már be­mutatott parlamenti gőzhenger. GÁGYOR ALÍZ Az MKDM lévai alapszerveze­te ma este 18.00 órai kezdettel ünnepi ülést tart a Csemadok székházában az MKDM megala­kulásának 5. évfordulója tiszte­letére. Az est vendége lesz Csáky Pál parlamenti képviselő és Vavreczky József, az MKDM járási elnöke. K-50 A Pilinszky János Klub (PIJÁK) szervezésében 1995. március 6-án 17 órai kezdettel a Duna Utcai Gimnázium pinceklubjá­ban bemutatkozó estet tart a Kodolányi János Intézet kiadá­sában megjelenő Tiszavirág fo­lyóirat. Mindenkit sok szeretet­tel várnak! A Pilinszky János Klub (PIJÁK) sok szeretettel vár mindenkit 1995. március 6-án (hétfőn) 19 órától a Fakó-klubba, melynek vendége az Egyszólam együttes Budapestről. Helyszín: Cultus Átrium művelődési ház (Herli­anska 5.)

Next

/
Thumbnails
Contents