Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-30 / 75. szám, csütörtök

1995. március 30. BELFOLD - KÜLFÖLD ÚJ S

Z

Ó [ 5 | KRITIKA ÉS CÁFOLAT A MAGYAROK VILAGSZOVETSEGENEK VEZETOSEGEROL Valóság vagy vádaskodás? Bizalmi válság a Magyarok Világszövetségében. Gyanús anyagi ügyletek, régi időkből itt maradt módszerekkel ilyen és ehhez hasonló szalagcímeket olvashatunk e napokban a magyarországi sajtóban. Másnap pedig a cáfolatot: nincs bizalmi válság, a bírálók kívülállókként, ok nélkül vádaskodnak. Annyi tény, hogy három év alatt már a negyedik főtitkár dolgozik Csoóri Sándor mellett. A Magyarok Világszövetsége elnökének 1991, vagyis az alapszabály módosítása óta jogkörébe tartozik kinevezni és visszahívni a főtitkárt. Ebben a tisztségben néhány hónapja Bakos István tevékenykedik, aki fő feladatként az elnök tehermentesítését és a gazdasági ügyek rendbetételét tartja. Néhány hete jelent meg 52 külföldi és magyarországi értelmiségi közös nyilatkozata, amelyet benyújtottak a parlamentnek.Az aláírók - az egyetemes magyar szellemi élet neves személyiségei - a szövetség demokratikus működését bírálják. Méray Tibor kedden este az Objektív című tévéhíradóban kijelentette: a Magyarok Világszövetsége az elmúlt hét évtized alatt a mindenkori hatalom egyfajta segédcsapataként működött s a kilencvenes évek elején bekövetkezett váltás politikai szempontból túlságosan egyszínűre sikeredett. Szerinte a mai vezetés jórészt MDF-szimpatizáns. E hét elején a Népszabadság közölte azt a hírt, hogy lemondott alelnöki posztjáról Jakabffy Ernő, aki a nyugati magyarságot képviselte a vezetőségben, elnökségi tagságáról pedig felesége, Németh Magda. Ö mellesleg Németh László leánya. Lemondó nyilatkozatuk szerint a világszövetségben minden intézkedési jog Timkó Iván kezében összpontosul, éppen Csóori Sándor megbízásából. Kifogásolták, hogy Timkó a világszövetség állami támogatásának egy részét 60 millió forintot - az elnökség tudta és hozzájárulása nélkül kétes értékű üzleti vállalkozásra, ráadásul külföldre kölcsönzött ki. Megdöbbentő a levél további részlete: „A január 20-i elnökségi megbeszélésen Tőkés László püspök úrnak az a javaslata, hogy döntsük el titkos szavazással, kívánjuk-e Timkó Iván teljes kikapcsolását a dikert ügyintézésből, eltűnt, mint víz a homokban." Jakabffy végezetül leszögezi: „Mindenütt hangsúlyozom a világszövetség által elért, kétségtelenül pozitív eredményeket, ám kizárólag ennek szűklátókörű ismételgetése minden más, súlyos bajt és szégyent ránkhozó ügyek elkendőzésével nem felelős, szabad választottakhoz illő." A Magyarok Világszövetségének Elnöksége tegnapi nyilatkozatában sajnálattal vette tudomásul Jakabffy Ernő és Németh Magda lemondását. A nyilatkozat szerint a Magyarok Világszövetsége közeljövőben összeülő választmányának kell majd mérlegelnie, hogy meddig tart a jószándékú kritika és honnan kezdődnek a megalapozatlan vádak és rágalmak. A gazdasági és pénzügyekkel kapcsolatban ez a testület kérhet majd vizsgálatot az Állami Számvevőszéktől. Az MVSZ elnöksége vállalja a tárgyilagos vizsgálat következményeit. A rosszhiszeműséggel azonban nem tud azonosulni. A kisszerű vádaskodásokat visszautasítja. -y-f VÁLASZ OLVASÓINKNAK i A bérlők jogai L. I.: A napokban felszólítottak minket, hogy valamilyen átalakítási munkálatok miatt vigyük el a kerékpárjainkat a panelházunk kocsitárolójából. Néhány nappal később megkezdték az átalakítási munkálatokat. Amikor megkérdeztem, hogy miért kell átalakítani azt a helyiséget, azt mondták, hogy itt valamilyen fodrászatot nyitnak, és valaki meg akarja venni ezt a helyiséget. Amikor a községi hivatal eladta a lakóház mosókonyháját egy hentesnek, nem tiltakoztunk; amikor a szárítónkban videokölcsönző nyílt, akkor sem tudtunk hová fordulni. Most, hogy a kerékpárokat, a szánkókat, az erkélyen kell tartanunk (mivel a pincénk kicsi), érdekelne az, hogy mi minden adható el a lakóházunkból még azt megelőzően, hogy megvásárolhatnánk a lakásainkat? A lakások és nem lakóhelyiségek tulajdonáról szóló 182/1993. Tt. számú törvény 2. §-a ötödik bekezdésének értelmében a lakóház közös létesítményeinek kell tekinteni mondjuk a felvonót, a mosókonyhát, a kazánházat, a szárítóhelyiséget, a villámhárítót, a kocsitározót még akkor is, ha ezek esetleg a lakóházon kívül vannak elhelyezve és kizárólag ezt a lakóházat szolgálják. Az említett törvény csak azoknak az úgynevezett nem lakás céljára szolgáló helyiségek eladását teszi lehetővé, amelyekről az említett paragrafus harmadik bekezdése szól, és egyben leszögezi, hogy nem lakás céljára szolgáló helyiségnek tekinteni nem lehet a lakóház közös létesítményeit. Nézetünk szerint a szárítóhelyiség, a mosókonyha eddigi eladása vagy bérbe adása sem igen tekinthető a hatályos törvényekkel összhangban történt lépésnek, hiszen ezek a helyiségek a törvény meghatározása szerint közös használatra vannak kijelölve. Ebből a szempontból igazán nem érdekes az, hogy (személy szerint) Ön élt-e az említett helyiségek használati jogával, mert nyilván volt aki élt ezzel a lehetőséggel. Érdekes lenne persze tudni azt is, hogy csökkent-e a lakbérük azután, hogy korlátozták a közös létesítmények használatának lehetőségét (mert ugye, a lakbérbe valamilyen módon ezt is beszámítják). Mindenképpen lépniük kellene. Éppen az elmondottak miatt azt ajánlanánk, hogy fogjanak össze, hívjanak össze egy lakógyűlést, és bízzanak meg valakit, aki a nevükben felkeresheti az ügyészséget és figyelmezteti azt a törvénysértésekre, továbbá felkeres egy ügyvédet és mondjuk bírósági úton is megpróbálják érvényteleníteni az eddigi adásvételi vagy bérleti szerződéseket. dr. P. D. TEGNAP OLVASTUK Nem térünk ki a politikai szatíra elől A Paczelt Ügynökség és a Cseh Televízió által megkötött szerződés értelmében először május 27-én közvetítik élőben Milan Markovié előadását a prágai Braník Színházból, amelyet szeptemberben és decemberben továbbiak követnek. • A Stúdió S-ben megszokott talkshowról van szó? - Nem erről van sző, kissé bővebb lesz. Tekintettel arra, hogy külföldön lépünk fel, értelmetlen lenne például, ha a szlovák politikai színteret érintő szatírával foglalkoznánk. Ezt legfeljebb csak érinteni fogjuk. • Mennyiben lesznek mások ezek az előadások? - A szatíra sokkal több témával fog foglalkozni. Szeretnénk meghívni a cseh közélet érdekes szereplőit, köztük természetesen politikusokat is. Nem korlátozódunk a politikai szatírára, de tekintve Milan Markovié egyéniségét is, nem is térünk ki előle. • Szlovákiai hírességeket is meghívnak? - Igen, velük is számolunk, de ismétlem, tekintettel arra, hogy külföldön szerepelünk, nem összpontosíthatunk a szlovák politikai szatírára. • Tárgyaltak már a működő, vagy hamarosan induló szlovák magántelevíziókkal? - Mivel a harmadik programot illető döntés még egészen friss, a Markízával még nem tárgyaltunk. Megbeszéléseket folytatunk viszont a VTV-vel, amely április 22-től kezd sugározni. (Boris Koreň - SME) KÖZLEMÉNY 1995. április elsején 10.00tól a farnadi művelődési házban (Lévai járás) ülésezik a Magyar Polgári Párt Országos Választmánya. Az ülés napirendjén szerepel az MPP alapszabálymódosításaiból és a párt IV. közgyűlésének határozataiból adódó feladatok megvitatása, aktuálpolitikai kérdések és az új 13 tagú Országos Elnökség megválasztása. Az ülés után nem lesz sajtótájékoztató, az újságírók a helyszínen kaphatnak információkat. KIÁLLÍTÁS Március 25-én, szombaton nyitotta meg Szabad György történész Rozsnyón, a főtéri képtárban a Budapesten élő, alkotó Baska József és Rényi Katalin festő- és grafikusművészek kiállítását. A már Európa sok országában bemutatkozott, az idén hatvan esztendős dernői születésű, tízéves koráig Rozsnyón nevelkedett Baska József most először látogat szülőföldjére műveivel. A művészházaspár tárlata 1995. április 13-ig látogatható a képtár emeleti helyiségeiben. (ambrus) KOMMENTÁRUNK Mohi a serpenyőben Azzal, hogy a szlovák kormány kérésére az EBRD lényegében meghatározatlan időre elnapolta a döntést a mohi atomerőmű befejezésére tervezett hitelről, váratlan esélyt kapott a március elején létrehozott szlovák-osztrák vegyesbizottság. Ez az. atomerőmű-robbanás esélyeinek meglehetősen meddő taglalása helyett végre az ügy gazdasági összefüggéseivel szeretne foglalkozni. Az EBRD és az EURATOM ugyanis csak akkor Ítélheti meg a hitelt, ha bebizonyosodik, hogy a veszélyesnek tartott bohunicei V-l-es teljesítménye legolcsóbban a két mohi blokk befejezésével pótolható. Mert hiába fektettek már egy-másfél milliárd márkának megfelelő összeget a mohi atomerőműbe, a biztonságos működtetéshez további másfél milliárd márka értékű beruházásra van szükség. Az angol Putnam, Hayes and Bartlett cég szakemberei el is készítettek egy ilyen tanulmányt, amelyben megállapították, hogy az atomerőmű befejezése mintegy 18 százalékkal olcsóbb lenne, mint ha a nagyobb városokban villamos áramot is előállító hőközpontokat létesítenének. A Greenpeace és más környezetvédelmi szervezetek az osztrák kormánnyal vállvetve viszont kezdettől fogva élesen támadják ezt a tanulmányt. Szerintük egyrészt a számítások során figyelembe vett tényezők egyáltalán nem kizárható változása esetén már egyértelműen az előbb említett gáz-gőz.ciklusú erőművek javára billen a mérleg. Azt is kifogásolják, hogy az angolok egyáltalán nem igyekeztek figyelembe venni az összes lehetséges alternatív megoldást, még olyan kézenfekvőeket sem, mint mondjuk a nováky-i és a vajáni hőerőmű hatásfokának javítása. A szlovák-osztrák vegyesbizottság tehát több szempontból is tiszta vizet önthetne a pohárba. Például tisztázhatna olyan ellentmondásokat, amilyeneknek hétfőn voltunk tanúi. A mohi atomerőmű ellen Európa-szerte szorgalmasan lobbyzó Maria Rauch-Kallat osztrák környezetvédelmi miniszter ugyanis Pozsonyban kijelentette: a nemzetközi szakértők által javasolt kétszáz biztonságjavító intézkedés közül 155 költségei még nem teljesen tisztázottak, ami tovább növeli a befejezés költségét. Erre az asztal túloldalán felállt Eduard Wild, a Szlovák Erőművek illetékese és bejelentette, a szakértők mindössze 41 intézkedést javasoltak, a francia EdF pedig vállalta, hogy fedezi a többletet, ha ezek megvalósítása többe kerülne, mint a becsült 486 millió márka. A vita tehát még korántsem zárult le és a sorozatos halasztás láttán egyáltalán nem zárható ki, hogy az EBRD döntése negatív lesz. Ez viszont nem feltétlenül jelentené a mohi reaktorok konzerválását. Egyre több információ jelenik ugyanis meg új érdeklődők jelentkezéséről. Közéjük tartozik a cseh Skoda Művek, amely az eddig leszállított technológiáért már így is közel ötmilliárd koronája után fut, érdeklődik az orosz atomipar, sőt egyre gyakrabban rebesgetnek valamiféle távol-keleti ajánlatot is. Bármilyen döntés is születik Londonban, az EBRD közreműködése egy szempontból mindenképpen hasznos volt: a közmeghallgatásnak köszönhetően most már közkézen forognak azok a kritériumok, amelyek teljesítése nélkül a hazai és a nemzetközi ellenőrző szervezetek nem adhatják áldásukat a reaktorok üzembe helyezésére. TUBA LAJOS Április l-jén mi így számolunk: Számoljunk együtt! (1/4 old.) (1/2 old.) (1/1 old.) 00.00-24.00 11 000 x 2 = 11 000 21 000x2 = 21 000 140 000 x 2 = 40 000 H9MH8ilMMÍKflMM — KMHÍMMPMMÍ|íp|M •JijJH •••SÍK lllllílil í AHOGY ÉN LÁTOM Miniszterhetnékség, vagy feszültségkeltés? Soha még ekkora szükségünk nem volt bölcs és higgadt politizálásra, mint most, március 21-e után. így talán helyénvaló a kérdés: vajon pótolhatatlan mulasztást követnénk-e el azzal, hogy a szlovákiai magyar politikusok higgadtsága és bölcsessége abban nyilvánulna meg, hogy - mondjuk 100 napig - amennyire csak lehet, visszafogottá válnak a nyilatkozattételben. A kérdést nem tudom megválaszolni, mert az egyik legitim magyar politikai vezető szájából egy hét alatt két teljesen összeegyeztethetetlen nyilatkozat is elhangzott. Az egyikben a területi autonómiát említette lehetséges megoldásként, a másikban pedig arról fejtette ki véleményét, hogy mekkora tévedést követett el a Magyar Koalíció, amikor nem volt hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Vladimír Mečiarral. És az eszmefuttatásban ismét elhangzott az egyszer, még a harmadik Mečiar-kormány megalakulása előtt kifejtett gondolatsor: van ország Európában, ahol a szlovákiai magyaroknál kisebb létszámú minoritás - ha esik, ha fúj - egyfolytában kormánytényezőként érvényesül. Úgy is fel lehet fogni ezt az egymással merőben ellentétes, sőt, egymást kizáró két elképzelést, hogy Duray Miklós a mézesmadzag és a furkósbot politikáját próbálná meg érvényesíteni. Nagyhatalmak - többször tapasztalhattuk mára 20. század folyamán - sokszor és előszeretettel alkalmazták ezt a metódust kisebb partnereikkel szemben. Azonban, lévén, hogy a szlovákiai magyarság nem nagyhatalom, sőt, még államalkotó elemnek sem ismer el bennünket a többségi nemzet alkotmánya, felmerül a kérdés, vajon célravezető lenne-e ma az ilyen politizálás. Ahogy úgy elnézem a szlovákiai politikai konstellációt, lehetetlen megalapozottan fel nem tételezni, hogy e kormány regnálásának időszakában mind a „miniszterhetnékség" beteljesüléséért, mind a területi autonómiához való ragaszkodásért olyan árat kellene (kell) fizetnünk, ami a szlovákiai magyarság számára felér egy kisebbfajta mohácsi vésszel. Tegyük fel, hogy sikerülne elfogadtatnunk a „finn modellt". Tehát egyfajta koalíciós partnerévé, (fél siker esetén csendestársává) válnánk Vladimír Mečiarnak. Azt még el tudnám képzelni, hogy miniszterelnök urunkkal egy kormányban ülne az Együttélés valamelyik kitűnősége. Vladimír Mečiar racionális is tud lenni, ha akar. Hogy Horn Gyulával a Nyugat nem csekély ösztönzésére megegyezett, gyakorlatiasságát bizonyítja. De hogy mi történne, ha teszem azt egy koalíciós pártelnöki egyeztetésnél Duray Miklós Ján Slotával kényszerülne egy asztalhoz ülni, hát azt egyszerűen még elképzelni is rossz. E megoldásnak csak mellékterméke lenne, hogy a Magyar Koalíció az ilyen szövetséggel még a jelenlegi szlovák ellenzék csekély jóindulatát is eljátszana. Először is belekerülnénk az ismert politizálási stílus húsdarálójába, majd a hazai politikai struktúrában a senkiföldjén kötnénk ki. Arról már nem is beszélve, hogy kérdés, nem tenné-e az ilyen lépés szakítópróbára még a Magyar Koalíciót is. Mert ami sok, az sok. A kísérletezésnek is van határa. Ha nem tudnánk, hogy miként viszonyulnak a szlovákiai kormánypártok és az ellenzéki pártok a területi autonómiához, azt írnám, hogy érdemes lenne erről vitatkozni. De tudjuk, hogyan viszonyulnak hozzá, illetve (szavazatszerzési megfontolásból) hogyan kénytelenek hozzá viszonyulni. Még a magyarok ügye iránt legnagyobb megértést tanúsító szlovák politikusok is. Nemrég egy ilyen (liberális) szlovák politikus így szólt hozzám: „Önök, magyarok, látom nem kedvelik a szinonimák használatát." Kissé hüledezve néztem rá, mire megmagyarázta, mit gondol: „Az autonómia bizonyos formáinak az önkormányzat a szinonimája." Igaz, politikusaink néha azt a kifejezést is használják, hogy „önkormányzat", a biztonság kedvéért azonban, hogy Ján Slota is megértse, miről van szó, még nem felejtik el hozzátenni: „autonómia". Hát ez bizony nem a politikai taktika művészetének netovábbja. Ilyen módszerrel csak a helyben topogás folytatható. TÓTH MIHÁLY