Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-28 / 73. szám, kedd

ÚJ SZ

Ó [ 716 | Josef Vavroušek becsülete Meghalt az egyetlen politikus, aki 1989 után döntéshozatali helyzetbe kerülve valóban őszintén és hátsó szándékok nélkül közeledett a Bős-Nagymarosi Vízlépcső problémájához. Ma már furcsának tűnik, de a rendszerváltás után a cseh Josef Vavroušeket éppen a szlovák környezetvédők kívánságára nevezték ki szövetségi környezetvédelmi miniszterré. A vízlépcsőellenes küzdelem egyik legismertebb tagja viszont, felismerve az ebben rejlő konfliktus méreteit, talált magában erkölcsi erőt annak kimondására, hogy a szinte kész mű lerombolása helyett a legkisebb rosszat jelentő befejezésért kell küzdeni. A mindkét oldalon tapasztalható fanyalgás ellenére azt kis híján sikerült is keresztülvinnie. A remény 1991 decemberében veszett el teljesen. Ekkor Budapesten tárgyalt egymással a Mádl Ferenc és Ján Čarnogurský által vezetett küldöttség. Szemtanúk szerint Josef Vavroušek volt az, aki addig noszogatta mindkét húzódozó felet, amíg azok elfogadták egy valóban nyílt szakmai vita megrendezését. Akkor sietett el a prágai gépre, amikor az erről szóló egyezség már papíron volt, s a kísérők épp a szlovák és magyar változatot egyeztették nyelvi szempontból. Ez végül hibának bizonyult, mert alighogy kitette a lábát az Országgyűlés épületéből, a két küldöttség azonnal összeveszett, és végül dolgavégezetlenül távoztak. A képhez az is hozzátartozik, hogy ezután a mindig nyugodt és a nacionalista propagandagépezet által rendszeresen szlovákellenességgel vádolt Vavroušek itthon felháborodva panaszolta, hogy a tárgyaláson rendszeresen megalázták a küldöttség szlovák tagjait, gondosan kiölve belőlük a megegyezéskészség minden csíráját. A szlovák fél ezután kezdte meg a C változat építését, a magyar hangadók pedig a papírtigris-elmélet felállításával igyekezték elfedni az egyre nyilvánvalóbb pozícióvesztést. Mindez azonban csak egyik eleme volt Josef Vavroušek tevékenységének. Neki köszönhetjük ugyanis az ENSZ által a globális ökológiai és civilizációs konfliktusok megelőzéseként elismert „fenntartható fejlődés" módszerének hazai meghonosítását. Érdemei elismeréseként egyik főszereplőjévé vált az 1992-es riói világkonferenciának, és egyik mozgatórugójává az ott elindított nemzetközi folyamatoknak. Ennek vetett véget a váratlan tátrai időjárás-változás, amely már nem adott esélyt neki és a lányának, hogy visszatérjenek a túráról. Az általa elindított folyamat azonban időközben visszafordíthatatlanná vált, egyre többen ismerik fel a fenntartható fejlődés alapelveinek fontosságát, sőt ezek nemcsak Csehországban, hanem Szlovákiában is fokozatosan bekerülnek a köztudatba, és ami még ennél is fontosabb: a jogrendszerbe. Ezt hallva viszont gondoljunk arra az emberre, aki politikusként képes volt ellenállni a pillanatnyi előnyök csábításának, és munkája során igyekezett valóban tisztán, hátsó szándékok nélkül dolgozni. TUBA LAJOS 1995. március 30. BELFOLD - KÜLFÖLD Sok kis szabálytalanság vonogatták. Egy középkorú, bajuszos férfi minden kérdésre jól válaszolt. A mesterséges lélegzés technikáját is szívesen bemutatta volna. Csakhogy nem az úton fekvő, Ancsa nevű bábun, hanem a „vizsgáztatón". A vöröskeresztes ládikójának tartalma is előírásszerű volt, sőt büszkén mutatta, hogy túlteljesítette a követelményeket, mert az óvszer sem hiányzik belőle. „Minden eshetőséggel számolni kell" - mondta mosolyogva. - Ritkán látni ilyen profi felszerelést - mondta elismerően a vöröskeresztes nővér, aki aznapi tapasztalatait így foglalta össze: - A ládikák tartalma általában hiányos, sőt siralmas volt, egyeseknél teljesen hiányzott. Mi - számolva ezzel - hoztunk magunkkal egy tucat vöröskeresztes dobozt. Egy órán belül elfogytak, utánpótlásra volt szükség. Ami az elsősegélynyújtás-tudást illeti, a helyzet valamivel kedvezőbb, mint a korábbi években, ám még távolról sem lehetünk elégedettek. Csiba Sándor, a biztosító igazgatója a kötelező biztosítást igazoló szelvényeket ellenőrizte. Több vállalati gépkocsivezető nem tudta a csekket felmutatni. Azt, hogy a cég nem mulasztotta-e el a kötelességét, a számítógépes rendszer mutatja majd ki. A vámőrség tisztjének nem akadt túl sok dolga. Ezúttal egyetlen csomagtér sem tartalmazott feketeárut. A cigarettát szállító Ford Tranzit furgon árujáról nem hiányoztak a kötelező zárjegyek, és a szükséges iratok is rendben voltak. A közúti ellenőrzés a járásban ma is folytatódik. Ezúttal a gyorshajtásra irányul a fő figyelem. (ordódy) (Folytatás az 1. oldalról) és alvázszámokat. Hiányosság esetén, ha például nem világított valamelýik fényszóró, a tulajdonosnak helyben kellett eltávolítania a hibát. Azok a gépkocsivezetők, akiknél mindent rendben találtak - köztük volt a DAC futballistáinak másodedzője, Vence/ Sanyi is -, egy percen belül folytathatták útjukat. Mátyás Ferenc őrnagy, a közlekedésrendészet főnöke elégedetten nyugtázta, hogy igazán komoly rendellenességet addig nem találtak. Sima gumi, rozsdás, lyukas sárhányó és más hasonló szabálysértés persze csőstül akadt. Ittas vezető szerencsére egy sem volt. A négyórás ellenőrzésbe a vöröskereszt, a Slovakia mentőszolgálat, (elrettentő példaként egy halálos kimenetelű balesetnél totálkárt szenvedett Skodát is kiállítottak) a biztosító, a vámőrség és a Baruma Púchov gyár képviselői is aktívan bekapcsolódtak. Elek Mónika nővér nemcsak a vöröskeresztes ládák tartalmát vizsgálta, hanem a vezetők elsősegélynyújtási képességeit is tesztelte. - Mit tenne, ha eszméletlen személyt kellene meEllenőrzés - futószalagon nekitenie a kocsiból? Hogyan rögzítené a lábtörést? Tudna-e megfelelő szinten mesterséges lélegzést alkalmazni? - hallottuk a kérdéseket. Volt, aki hibátlanul válaszolt, ám a legtöbben csak találgattak, vagy a vállukat Prikler László felvételei Az elrettentő példa VÁLASZ OLVASÓINKNAK Veszélyeztetett terhesség N. R.: Több mint egy éve vagyok munkanélküli. Havi 350 korona szociális segélyt kapok. A férjem keresete nem éri el a létminimumot. Az orvos nemrég megállapította, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, ezért havonta kétszer kell 190 kilométert utaznom orvosi ellenőrzésre a fővárosba. Külföldön állítólag létezik valamiféle gyermekvárandósági segély. Nálunk ilyen nincs? Én a szociális segélyemet szinte teljesen csak arra költöm, hogy eljárhassak a szükséges orvosi ellenőrzésekre. KOM LOSY ZSOLT: Mečiar félretájékoztatott Szlovákiában gyermekvárandósági segély nincs, ez itt teljesen ismeretlen fogalom. A veszélyeztetett terhességű nőknek ilyen esetben tudomásunk szerint táppénz jár, persze csak akkor, ha egyébként is jogosultak lennének táppénzre, azaz ha munkaviszonyban lennének. Ön azonban, minta levelében is említi, több mint egy éve munkanélküli, úgyhogy valószínűleg nem jön számításba a táppénz folyósítása. Az adott helyzetben azonban a jelenleg még hatályban levő gyógyászati rendtartásról szóló 220/1993: Tt. számú kormányrendelet 33. paragrafusa alapján nézetünk szerint követelhetné azt, hogy az egészségügyi biztosítóintézet térítse meg az utazásával kapcsolatos költségeket, ha már (veszélyeztetett terhesként) nem mentővel szállítják önt kivizsgálásra. Ugyanakkor a lakóhelye szerinti szociális osztálytól is kérheti az eddig folyósított szociális segély emelését, hivatkozva az orvos által igazolt veszélyeztetett terhességre. dr. P. D. Uj Szó-információ Komlósy Zsolt, az Együttélés parlamenti képviselője nyilatkozatban reagált Vladimír Mečiar kormányfő vasárnapi kijelentésére, amelyben a DSZM elnöke neheztelt a Magyar Koalícióra, névszerint az Együttélésre, amiért az „arra sem vette a fáradságot, hogy viszonozza látogatását a DSZM közgyűlésén". Vladimír Mečiar ama meggyőződésének adott hangot, hogy „az Együttélés továbbra is ignorálja a legerősebb parlamenti pártot". Emlékeztetőül: az első ilyen „barátságtalan lépést" a DSZM elnöke szerint a magyarok akkor követték el, amikor a múlt évben - a kormány megalakulása előtt - visszautasították a tárgyalásokat a DSZM-mel. Akkor azonban csak az Együttélés kapott meghívót a tárgyalásra, a Magyar Koalíció többi tagja nem. Komlósy Zsolt lapunknak nyilatkozva csodálkozásának adott hangot, hiszen, mint mondta, a DSZM-közgyűlés színhelyén a szigorú biztonsági intézkedésekre hivatkozva kétszer is igazoltatták és bejegyezték a nevét, valamint mozgalmát a vendégek jelenléti ívére. Megerősítette, hogy a közgyűlés nyilvános részén mindvégig jelen volt Gyurovszky László, az MPP alelnöke is. Komlósy nem zárja ki, hogy Mečiar szándékosan tájékoztatott félre. Feltételezését azzal támasztotta alá, hogy Mečiarral személyesen is találkozott a vendégek üdvözlésekor, igaz, a DSZM elnöke kikerülte az ilyenkor kötelező kézfogást. (gágyor) LATÓSZÖG Új időknek űj szeleivel Úgy tíz évvel ezelőtt, a daliás korszak kellős közepén, amikor még a „miénk" volt a hatalom (mármint a népé), óvodáskorú fiammal utaztunk a szlovák fővárosba keletről. A gyerkőcnek persze fogalma sem volt róla, hogy ő a hatalom hármas szentségének (munkás-földműves-dolgozó intelligencia) a szépreményű letéteményese, így meglehetősen riadtan bámult, amikor a gyorsvonat fülkéjébe úgy Zólyom táján besereglett egy falkányi rendőr, és kitessékelt bennünket onnan, mondván: - A törvény nevében! - Melyikében? - próbálkoztam egy szárnyaszegett kérdéssel, de látva, hogy a mi rendíthetetlen, örök időkre szóló hatalmunk védelmezőinek szürkeállományában az igazságnak, az ellenvetés-, nek - vagy a humornak - nem rezerváltak sem első osztályú helyet, de még egy árva hokedlit sem, inkább fogtam a pakkjainkat, s morogva bár, de törve nem, áthurcolkodtam fiastul egy másik fülkébe. Onnan hallgattuk kissé szomorkásán, milyen nívósán és tapintatosan mulatnak a csendőrbácsi elvtársak, gondosan ügyelve rá, hogy ordítva előadott disznó vicceiket tíz kilométeres körzeten túl lehetőleg már ne lehessen hallani, hasonlóképpen a vodkásüvegek puffanásaihoz a vasút mentén, melyekkel a távirópóznákat célozgatták mesteri hozzáértéssel. E kéjutazás tanulságaként megfogadtam, hogy azontúl vagy füldugasszal utaztatom munkás-paraszt-dolgozóintelligencia csemetémet, vagy gyalog rójuk az ország útjait, ahol legfeljebb sárral vernek be, mint boldogult Arany János bácsit a konflisok annak idején. A daliás idők elmúltán, hál'lstennek, ma már a hasonló allűrök elképzelhetetlenek. A rendszerváltás hatodik esztendejében, a szlovenszkói mečiari Kánaán harmadik évében senkit nem forgatnak ki jogaiból. Parlamentáris demokrácia lévén, a végrehajtó és az ellenőrző hatalom kettévált, a parlament nem azonos a kormánnyal, a kormány nem azonos egy párttal, az ország hivatalaiban nem bólogatójánosok ülnek, az emberek egészségesek és vidámak, a kultúra virágzik, a sajtó- és a szólásszabadság úgy virágba szökkent, hogy jobban se kell. Szóval minden oké, aki nem hiszi, járjon utána. De azért nem tudom, hogyan érezhették magukat azok a pozsonyi szállóvendégek - belföldiek és külföldiek -, akiket a múlt hét végén megkértek, keressenek maguknak másik szállodát a Kijev helyett, mert annak szobáit a DSZM „lefoglalja". Mert a biznisz az biznisz. Ha már voltak olyan vakmerőek és a helyi folklórt nem tisztelők, hogy idejöttek mondjuk Birminghamből vagy Hamburgból üzletelni, esetleg a szlovákiai szabadság levegőjét ízlelgetni. Sovány fontjuk, márkájuk vagy szlovák koronáik helyett a szálloda a sokkal jövedelmezőbb hitelt részesíti előnyben. Merthogy hat évvel a pártállam bukása után ismét a politikai hitel lett a legkeményebb valuta a szlovák fővárosban. A hitel letéteményese pedig az az államférfiú, akinek arcképe ugyan (egyelőre) nem szerepel az ország fizetőeszközén, de azért az ördög nem alszik; jobban teszi a szállodatulajdonos, ha haptákba vágja magát, s teljesíti a parancsot. Ott tartunk hát ismét és egyre inkább, ahol a part szakad. Hírlik, hogy az említett szálloda elől a rendőrségi korrupció által békésen megtűrt, tisztességes valutaüzéreket is elhajtották, ne rontsák a levegőt a kormányzó párt szemérmes aktivistái körül, sőt még a környező utcákat is lezárták, nehogy a hözödöszös honfiúk és honleányok valami balga véletlen folytán elkeveredjenek a pórnéppel. Mindezt, természetesen, nem a régi rendszerből ismert, a törvénnyel takarózó szigorral vagy erőszakos nyomással tették, hanem a fogadós és a vekszlákok józan eszére apelláltak. Gondolom, a törvény őrei megsúgták a pénzmosás szolgáltatóiparában serénykedő Kirilnek és Danilovičnak, hogy „ugyan már, fiúk, húzódjatok le egy-két napra a placcról". A fogadósnak nem tudom, mit mondhattak, de valamit biztosan ígértek neki. Jobb üzletet vagy csak annyit: megütheti a bokáját. Ezek után, férfiasan bevallom, ismét szorongva fogok felszállni az állami vasút állami kocsijába, mert hol a garancia, hogy valahol Nagysurány vagy Zsolna tájékán zötyögve, nem tódulnak be a fülkébe a jól ismert fazonok, s nem tessékelnek ki onnan, mondván, lefoglalták az egész vonatot, mozdonyostul, kalauzostul, bakterházakkal és talpfákkal egyetemben? S bár menetjegyet elfelejtettek váltani, azért mindenkinek illik tudni, honnan fúj a szél. Az új idők szele, mely kísértetiesen ismerős. KÖVESDI KÁROLY