Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-24 / 70. szám, péntek

Titkosoknál titkos a garancia? PUBLICISZTIKA 1995. március 24. NINCS NYUGALOM A KIS-CSALLOKOZBEN A tűzoltóknak is a menetrendre hivatkoztak A köztársasági elnök az elmúlt héten visszaadta a szlovák titkosszolgálatról szóló törvény módosítását a parlamentnek, amely így nem várt lehetőséget kapott arra, hogy végre olyan törvényt alkosson, amely megfelelne az európai emberjogi normának, főként az emberi jogokról és alapvető szabadságjogokról szóló egyezmény 8. cikkének és az ezzel kapcsolatos strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogának (az egyezményt értelmező ítéleteinek). Strasbourgban ugyanis többször foglalkoztak már a titkosszolgálatok tevékenységével, és azok a szabályok, amelyeket ezzel kapcsolatban megfogalmaztak, gyakorlatilag a Szlovák Köztársaságra nézve is kötelező érvénnyel bírnak. Talán nem fölösleges megismételni az ezzel kapcsolatos információkat. Tavaly november elején, azaz a megkurtított demokrácia éjszakáján a 83 ' képviselőt tömörítő Mečiar-, Slota- és Lupták-párti csoportosulás megválasztotta a szlovák titkosszolgálat tevékenységét felügyelő parlamenti bizottságot, mégpedig kizárólag a kormánykoalíció képviselői közül. Nem sokkal később az Együttélés és az MKDM bizonyos jelekből arra a következtetésre jutott, hogy „valakik" lehallgatják a telefonjaikat. Néhány nap múlva pedig a szlovákiai sajtó azt a hírt közölte, hogy a szlovák titkosszolgálat egész vezérkara (az igazgató és a két helyettese) lemondott (természetesen nem állítjuk azt, hogy a lehallgatási botrány összefüggött a lemondásokkal). Az új igazgatót a 46/1993. Tt. számú törvény harmadik paragrafusának második bekezdése szerint a kormány javaslatára a köztársasági elnöknek kellett volna kineveznie. A köztársasági elnök azonban egyszer már megtette, hogy a Mečiar kormánya által javasolt és Mečiarhoz állítólag nagyon közel álló Ivan Lexát nem volt hajlandó kinevez:ni a titkosszolgálat élére. Hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő, a parlament a DSZM egyik képviselője törvénykezdeményezését megszavazva úgy módosította a titkosszolgálatról szóló törvényt, hogy az igazgatóját a kormányjavaslatára a kormányelnök nevezi ki és hívja vissza. Ezzel a látszólag teljesen törvényes lépéssel a mindenkori kormányfő (vagy talán csak Mečiar?) olyan hatalmat kapna a kezébe, amely ezeken a tájakon a legutoljára csak Ferenc Jóska vagy belügyminiszterének, Bachnak kezében volt a magyar szabadságharc leverése után (és hogy ez mit jelentett, jelzi akár csak az is, hogy Bach belügyminiszterről a magyar történelemben egy egész korszakot neveztek el). A strasbourgi ítélkezési gyakorlat egyik mérföldköve volt, amikor német bírák, ügyvédek és ügyészek fordultak az emberjogi bírósághož a telefonlehallgatások miatt. Mérföldkőnek számít ez az eset azért, mert az egyezmény nem teszi lehetővé azt, hogy valaki sérelmezzen egy törvényt anélkül, hogy a törvény általi joggyakorlat sértettje lenne. Azaz születhet ugyan egy olyan törvény, amely sérti az emberi jogokat, de a strasbourgi emberi jogi bizottsághoz, illetve későbbiekben a bírósághoz csak az fordulhat, aki bizonyítani tudja, hogy őt ez vagy az a törvény az alapvető emberi jogaiban sértette, és élt mindazokkal a rendes jogorvoslati eszközökkel, amelyeket számára a hazai törvények lehetővé tesznek (fellebbezés, óvás stb.). A német jogászok egyáltalán nem tudták bizonyítani, hogy őket lehallgatták volna, miként azt sem, hogy a jogsértés megtörtént volna, és alighanem azt sem tudták igazolni, hogy valamiféle hazai jogorvoslati eszközt igénybe vettek volna. A strasbourgi bíróság mégis elfogadta a panaszukat, hiszen a titkosszolgálatok által felhasznált eszközök (lehallgatás, követés, megfigyelés, a levelek felnyitása stb.) alkalmazását éppen azért nem lehetett bizonyítani, mert titokban történtek. Maga a törvény akadályozta meg azt, hogy bizonyítani lehessen. A német kormány természetesen azzal védekezett, hogy a felperesek bizonyítsák be, hogy valóban lehallgatták őket. A strasbourgi bíróság viszont a vonatkozó német törvény elemzése folytán arra a következtetésre jutott, hogy a panaszt a 75 millió német bármelyike előterjeszthette volna. Németországnak módosítania kellett a törvényét. A strasbourgi bírósági gyakorlat az ilyen és hasonló ügyekben elsősorban azt vizsgálta, hogy megvannak-e azok a biztosítékok, amelyek elég hatékonyan gátolnák az úgynevezett titkos eszközökkel történő visszaéléseket, vagyis a titkosszolgálat tevékenységének független felügyeletét szorgalmazza. A svéd kormánnyal szemben felhozott panaszt, amelyben egy politikai párt egyik tagja elleni eljárásról volt szó, Strasbourgban elutasították, mert ezt a felügyeletet négy egymástól független szerv látta el: egy országos rendőri testület, amelyben kormánypárti és ellenzéki képviselők is voltak, továbbá a parlament jogi bizottsága, amelyben ismét voltak kormánypárti és ellenzéki képviselők, de ugyanakkor felügyelte a parlamenti ombudsman (magyarul talán emberjogi szószólónak lehetne nevezni) és az igazságügyi kancellár. A strasbourgi bíróság egyik holland bírája ezzel kapcsolatban az egyik előadásában kijelentette, hogy a telefonlehallgatásokat felügyelő bizottságok működése elfogadható, ha ezekben politikailag kellőképpen kiegyensúlyozott a tagság, és a tagok eléggé függetlenek ahhoz, hogy objektív döntéseket hozzanak. A visszaélésekkel szembeni garanciákat pedig a törvényben kell rögzíteni. Felsorolta egyben azt is, konkrétan milyen garanciákra gondol (a jelentések megírásának procedúrája, óvintézkedések az információ-hamisítás megakadályozására, azok a feltételek, amelyek mellett az információkat meg kell semmisíteni stb.) Persze a szlovák titkosszolgálatról szóló 46/1993. Tt. számú törvény is tartalmaz valamiféle garanciákat. Ilyen mondjuk az, hogy a titkosszolgálat igazgatója az államvédelmi tanácsnak tartozik felelősséggel (az államvédelmi tanács elnöke véletlenül Vladimír Mečiar), amely az elnöke révén írásbeli utasításokat adhat a titkosszolgálatnak. A törvény 13. §-a szerint mondjuk a telefonlehallgatásokhoz bírói engedély kellene, de hát a titkosszolgálatok nem éppen törvénytisztelő magatartásukkal szereztek nevet maguknak. Meglehetősen zavaros a titkosszolgálati nyilvántartások megsemmisítéséről szóló rendelkezés is, mert a titkosszolgálat megsemmisítheti a nyilvántartásban szereplő adatokat, értesítenie az érintett személyt egyáltalán nem kötelessége, és azokat a garanciákat, amelyeket a holland jogász említett, egyáltalán nem lehet ebben a törvényben fellelni. Az rendelkezik mondjuk arról is, hogy parlamenti bizottság felügyeli a titkosszolgálat tevékenységét, de egy szóval sem említi azt, hogy független bizottságról lenne szó, és ugyanígy az összetételét sem határozza meg. És hogy ennek a bizottságnak tagjai mennyire függetlenek, arra, sajnos, éppen Ján Cuper, Mečiar pártjának egyik képviselője mutatott rá, amikor elmondta, hogy a parlamenti képviselők ötmillió korona összegre írtak alá egy bármikor számonkérhető kötelezettségvállalást. Amennyiben a parlament ismét megszavazná az említett törvénymódosítást, a szlovák titkosszolgálat tevékenysége valahogy úgy nézne ki, hogy Mečiar kormányfőként kinevezi a titkosszolgálat igazgatóját, aki ismét csak Mečiarnak, az államvédelmi tanács elnökének tartozik felelőséggel, és az ő esetleg írásban is megadott utasításait teljesíti akár a telefonok lehallgatásával. Abban a parlamenti bizottságban viszont, amely ellenőrizhetné, hogy Mečiar valóban írásban adta-e az utasításokat, és a titkosszolgálat az utasítások végrehajtása során megtartotta-e a törvényes rendelkezéseket, a tagok többsége Mečiar mozgalmát képviseli, azaz a „függet lenségükhöz", objektív véleményalkotásukhoz kétség sem férhet. FEKETE MARIAN Szerdán, dél körül meglehetősen erős szél fújt a bősi vízlépcső térségében, így Somorja felől a komp körüli és egyéb problémák megtárgyalására Vajkára igyekvők csendes belenyugvással vették tudomásul, hogy a komp nem működik, vagyis a csatorna túloldalán található községi hivatalba egy helyett negyven kilométert kell megtenniük. Farkas Pálnak, az MKDM parlamenti képviselőjének kezdeményezésére november végén már tartottak egy találkozót, amelyen az illetékesek jelenlétében próbálták feltérképezni a vízlépcsővel kapcsolatban a helybelieket leginkább nyomasztó problémákat. Akkor abban egyeztek meg, hogy márciusban újra találkoznak, és áttekintik, hogy időközben mi minden teljesült az akkori ígéretekből. Nos, szerdán az érintett vállalatok képvi selői közül csak Peter Borušovič, a Dunai Vízügyi Vállalat igazgatója jelent meg, František Lahodára, a Vízügyi Beruházó Vállalat főosztályvezetőjére hiába vártak a megjelentek. így leginkább a kompról esett szó, már csak azért is, mert novemberben Peter Borušovič ezzel kapcsolatban számos ígéretet tett. Teljesítésükről elmondta, hogy tavaly december nyolcadikán 17 intézkedést adott ki, amelyek közül 15 közvetlenül a kompot érintette. Ennek megfelelően a vajkai kompállomásra fényjelző berendezést szereltek fel, amely már távolról jelzi, ha a komp nem jár, a legénység névkártyákat kapott, amelyek alapján könnyen azonosíthatók,, a váróterem pedig a menetrendnek megfelelően mindkét oldalon nyitva van. Nem sikerült viszont megteremteni a két part közti telefon-összeköttetést, mivel a dunaszerdahelyi távközlési igazgatóság nem tud vonalat biztosítani. A komp kezelőszemélyzetét pedig kétnaponként legalább egyszer alkoholszondának vetik alá. Műszaki .hiba esetén az átkelést tolóhajókkal biztosítják. Ezenkívül előkészítették a Devín jelzőhajót is, amely szükség esetén legalább a személyszállítást átvállalhatná, de a partnerek késése miatt csak április 10-re érkeznek meg az ehhez szükséges pontonok. Beismerte viszont, hogy rossz idő esetére tartalékként ígért autóbuszról eddig nem sikerült gondoskodni. Ennek oka, hogy a bősi üzem erre szánt gépkocsija januárban karambolozott, az új busz szállítására kiírt pályázatot pedig csak a jövő héten értékelik ki. A hosszabb távú megoldással kapcsolatban az igazgató elmondta, bár ők nem tehetnek arról, hogy egy roncsot kaptak a beruházó vállalattól, eldöntötték, elsőként a jelenleg is használt negyventonnás kompot rekonstruálják. Erre is pályázatot írtak ki, amelynek kiértékelésekor nagyon odafigyelnek, hogy a felújítás után valóban zavartalan legyen a működése. Sajnos, a komáromi hajógyár nem tanúsított érdeklődést a probléma megoldása iránt, ennek ellenére is négy komolynak tekinthető ajánlatból választhatnak. A tervek szerint a komp felújítása május végére fejeződik be, addig a tolóhajók a Magyarországról vásárolt, de szintén használhatatlannak bizonyult Kinizsi nevű kompot fogják ide-oda szállítani. Tény viszont, hogy a komp miatt naponta gondokkal szembesülőket mindez nem elégítette ki. A kezelőszemélyzet nem nagyon akarja figyelembe venni az igazgató által novemberben ígért utasításokat. Reklamálás esetén általában azt válaszolják, azt a kapitány dönti el, mikor veszélyes a hajózás, ködben pedig azért nem közlekednek, mert rossz a radarjuk. Megtörtént, hogy Vajkán tűz ütött ki, de hiába álltak Keszölcésnél a somorjai tűzoltók, a komposok a menetrendre hivatkozva nem mentek át értük. - Adják nekünk a kompra szánt állami támogatást, mi jobban fogjuk biztosítani az átkelést. Ilyen legénységet bármikor találunk Pozsonyban vagy talán a faluban is - jelentette ki keserűen Nagy László vajkai polgármester. Peter Borušovič novemberhez hasonlóan újra arra kérte a jelenlévőket, hogy ha hanyagságot tapasztalnak a legénység részéről, haladéktalanul hívják fel a titkárságát vagy a vállalat diszpécserszolgálatát. A telefonszámok mindhárom polgármesternél megtalálhatók. A vita további részében kiderült, a pozsonyi munkásjáratok körül már szinte minden lényeges probléma rendeződött, ennek ellenére a buszok mégsem járhatnak Dunacsúny felé, mert azt még nem sikerült tisztázni, hogy ezentúl ki térítse az autóbusz-közlekedési vállalat ezzel kapcsolatos többletköltségeit. Komoly konfliktus körvonalazódik viszont Dunacsúnyon, ahol a falu polgármestere szerint a hétvégeken a vízlépcső felé közlekedő kirándulók miatt elviselhetetlen a helyzet. Ennek kiküszöbölésére egy mindössze nyolcszáz méter hosszú terelőútra lenne szükségük, és a képviselő-testület úgy döntött, hogy ha az idén nem kezdődik meg ennek az építése, akkor a faluból kitiltják a vízlépcső felé irányuló áthaladó forgalmat, akár a vitatott út átvágása árán is. Vajka, Doborgaz és Bodak lakói számára tehát nem marad más, mint hogy tovább reménykedjenek közlekedési lehetőségeik további gyors javulásában. Mi, akiket jobb sorsunk a csatona nagyvilági oldalára vezérelt, hazaindultunk - ezúttal a komppal. Kiderült ugyanis, hogy bár a szél is nagy volt, délben azért sem üzemelhettek, mert éppen a hírhedt hajtószerkezetet javították, amelynek „közreműködésére" a tolóhajó ellenére is szükség van a navigáció során. - Most szerelték be az újat, de hallgassák meg, már be is rezonált - hívta fel a figyelmünket az egyik kezelő. A kapitány pedig nagyon sajnálta, hogy őt nem hívták meg a találkozóra, szívesen hozzászólt volna a felvetett problémákhoz. Szerinte ugyanis a szabályzat értelmében egyedül ő döntheti el, mikor ítéli veszélyesnek a hajózást. Radarjuk már három hete működésképtelen, a hajtóművet állandóan javítani kell, szerdán például húsz percig pörögtek miatta körbe-körbe. Megmutatták a leszakadt bakot is, amelyhez a kompot kellett volna kikötniük, csak éppen kiderült, hogy a harmadik évezred művének részeként annyira gyengén erősítették fel, hogy egyszerűen leszakadt. (tuba) „Egy roncsot kaptunk" - mondja a vízügyi igazgató. Fogas Ferenc felvétele ÁPRILIS 22-25 Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál A könyves szakmának a 12 százalékos általános forgalmi adó jelenti „pillanatnyilag" a legnagyobb gondot.. Ez a kötelezettség „szülte" az április 22-25. között megrendezendő II. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál mottóját, az „adómentes olvasást" - mondta Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója. A programokat a szervezők tegnap sajtóbeszélgetésen ismertették a Király utcai Könyvesházban. Zentai Péter László utalt arra: az átalakulás folyamatát, a privatizációt „túlélt" könyvszakma jelesre vizsgázott az elmúlt évi fesztiválon. A Frankfurti Könyvvásár szervezői bizottságával közösen rendezett kiadói, terjesztői, olvasói fórum bevezettetett a legrangosabb szakmai találkozók sorába, az idei rendezvény célja változatlanul az, hogy a magyarországi kiadók évente legalább egy alkalommal teljes kínálatukkal mutatkozhassanak be a már visszatérő, illetőleg a fesztiválon először „szereplő" külföldi kiadók társaságában. A nagyközönség ily módon is tájékozódhat a várható újdonságokról, illetőleg értékes köteteket is vásárolhat a helyszínen. Az MKKE igazgatója szólt arról is, hogy a fesztivál kiegészíteni szeretné a Magyarországon egyedülálló, immáron több évtizedes múltra visszatekintő ünnepi könyvhetet. Inkei Péter fesztiváligazgató elmondta: az eseménysorozat programjában a szakmai tanácskozások mellett könyv- és adatbázis-bemutatók, dedikálások egyaránt helyet kapnak. Megrendezik többi között a közép-keleteurópai kiadók, valamint a hazai nemzetiségi írók és költők találkozóját, illetőleg a határon túli könyves műhelyek „szalonját". A szakma és az olvasóközönség egyaránt megismerkedhet például a Magyar Illusztrátorok Társaságával. A fesztivál alatt működik a könyvkereskedők, valamint a könyvtárosok klubja. A kizárólag a helyszínen megvásárolható, a részletes programokat ismertető fesztiválújítás egyben belépőjegyül szolgál a rendezvénysorozatra. (MTI)