Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-21 / 67. szám, kedd

1995. március 21. VELEMENY ÚJ SZ

Ó ! 5 I A tolerancia jegyében ÚJ Szótudósítás - Vajon fezek a koszorúk, virágok holnap reggel is itt lesznek?! tették fel a kérdést néhányan önmaguknak és néhányan szomszédjaiknak, ismerőseiknek is a Kazinczy Napok résztvevői, amikor az elmúlt péntek délután a megemlékezés és tiszteletadás tárgyi jelképeit elhelyeztük a nyelvművelés kérdéseivel foglalkozó országos rendezvényünk névadójának Kassán tavaly óta ló tező emléktáblája alá. - Reméljük, ott lesznek, még holnapután is...! - igyekeztünk megnyugtatni az ország különböző vidékeiről érkezett pedagógus-, nyelvész-, diák és újságírótársakat mi, kassaiak. Meg, mi tagadás, egy kicsit önmagunkat is... Reménykedésünket arra alapoztuk, hogy a Fő utcán lévő emléktábla alatt tavaly napokig ott zöldelltek a koszorúk, sértetlenül - hirdetvén egyúttal azt is, hogy a Hernád-parti városban élő különböző nemzetiségű, különböző anyanyelvű emberek többsége írásos szerződések nélkül is tiszteli egymást, tiszteli egymásban az embert. Nos, jóleső érzés látni és leírni a feszültségekkel teli napjainkban a természetes dolgot is. Vagyis, hogy a pénteken elhelyezett koszorúk tegnap, azaz hétfőn délután is sértetlenül ékeskednek a Kazinczy-táblánál - hirdetve e régió népei, nemzeteinek békés együttélését. (gj) TEGNAP OLVASTUK Tompítani a válság hatásait Szlovákiában a demográfiai hullám következtében egyre nagyobb a tülekedés a szabad munkahelyekért. Az idén mintegy 21 ezerrel többen lesznek a munkaerőpiacon mint tavaly. Komoly gondot okoz az iskolából kikerült végzősök elhelyezése. Az elmúlt évben szeptemberben érte el az állástalan végzősök száma a csúcsot, mégpedig 61 ezerrel, 1995 januárjában pedig 52 700-ra mérséklődött ez a mutató. Az idén ez a szám 5 ezerrel fog nőni. A munkahelyek száma 1995-ben 20 ezerrel gyarapodik, és eléri a 2,46 milliót. A termelékenység növekedésének következménye (1995ben 3 -6 százalék), hogy mintegy 20-30 ezerrel kevesebb munkaerőre lesz szükség. Az idén egyébként a munkanélküliek száma 40-50 ezer fővel növekedhet, ami abszolút számokban 400-415 ezer állástalant jelent. Aggasztó, hogy a tartósan munkanélküliek száma kevésbé függ a gazdasági fellendüléstől (1995-ben a bruttó hazai össztermék 2 -4,3 százalékos gyarapodásával számolnak), ezért a hosszú ideje állástalanok egyre népesebb hadserege az idén 51-56 százalékkal növekedik. Egyelőre a bérek növekedése nem gerjeszt inflációs hatást. Jelenleg az átlagos reálbérek mintegy 30 százalékkal maradnak az 1989-es szint alatt. Komoly kockázati tényezőtjelentenek az aránytalanul magas bérkövetelések és a szociális béke megbontása. E tényezők ugyanis a munkanélküliség növekedéséhez és a makroökonómiai mutatók romlásához vezethetnek. Az állami költségvetés deficitje és a munkanélküliség Szlovákia krónikus problémájává váltak. Ezek megoldására jelenleg nem telik erőnkből, azonban az ésszerű gazdaságpolitika révén mérsékelhetők a gondok és a társadalomban gerjesztett feszültségek (Ivan Podstupka, Pravda) POZSONYI TÖMEGKÖZLEKEDÉS Növekszik a veszteség TA SR-hír A viteldíjemelés elutasításának köszönhetően a Pozsonyi Tömegközlekedési Vállalat elesik a feltételezett 58 millió korona többlettől és vesztesége nap mint nap növekedik - nyilatkozta Peter Klučka, a cég ügyvezető igazgatója. Az új helyzetben valamennyi tartalék kiaknázására szükség van. Áprilisban csupán provizórikus szerződést kötnek a várossal, ám májustól már állandó érvényű szerződéssel kell garantálni a főváros tömegközlekedését. Kassai árumintavásárok ÚJ Szó-hír Március 21-e és 24-e között a kassai Technika Házában kerté szeti és zöldségtermesztési árumintavásár lesz. Több mint száz hazai és külföldi cég kínál majd vetőmagokat, ültetőalanyokat, vírágkülönlegességeket, tápanyagokat, vegyszereket, kerti szerszámokat... Ugyancsak ma kezdődik a kassai óvárosháza melletti sportcsar nokban az a négynapos árumintavásár, amelyen több mint hatvan cég mutatja be árukínálatát. Az érdeklődők többek között biztonsági ajtók, gázkazánok, sportruházati kellékek és játékok között egyarántválogathatnak. (gazdag) KOMMENTÁRUNK i Nemcsak igével... Az, előző évek gyakorlatával ellentétben meglehetősen nyugodt gazdasági környezetben készülődhetett az idei tavaszi munkákra a mezőgazdasági termelők zöme. Ebben minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy 1994ben viszonylagosan stabilizálódott a helyzetük. A rendszerváltást és az átalakítást követő káosz után áttekinthetőbbé váltak az érdekszférák, megkezdődött a belső agrárpiac tisztulása, a piaci rendszabályok életbe lépésével a termelői biztonság is némileg erősödött. Hiba lenne azonban azt állítani, hogy - az említett pozitív tendenciákat is figyelembe véve - minden rendben van az ágazat háza táján, és a termelők gondtalanul tervezgethetik a gazdasági felemelkedés fokozatait. Porhintés lenne egy ilyen állítás a javából, hiszen a veszteségek csökkentése ellenére - a/ 1993-as 7 milliárd koronás veszteség helyett a múlt évet már csak mintegy 1,2 milliárd hiánnyal zárja az ágazat - még mindig a régi hitelek levethetetlen terheit nyögik, és a körbetartozás szorításából is képtelenek kikecmeregni. Évek óla görgetik maguk előtt a behajthatatlan hiteltömeget. Nos, ezért értékelhető viszonylagosnak az a nyugodtság, ami a tavaszi munkákra való felkészülés időszakát jellemzi. Kétségtelen, hogy a tárca vezetése, tanulva az előző évek tapasztalataiból, jóval korábban nyilvánosságra hozta a tavaszi munkákra szánt központi támogatások alapelveit. Pénzt azonban optimális esetben is csupán áprilisban láthatnak majd belőle a termelők, hiszen a támogatáspolitikai elképzeléseket a pénzügyminisztériumnak is jóvá kell hagynia. Sőt, a támogatás csak a megvásárolt és kifizetett számlával igazolt vetőmagokra, vegyszerekre és műtrágyákra jár. Az érintet tek már tudják, hogy a költségek 30-40 százalékának térítését igényelhetik. Hivatalos ágazati statisztikák szerint tavaly ősszel 414 ezer hektáron, az előző évek átlagának megtelelő területen került földbe a búzamag. A termelők ezen télül mintegy 17 ezer hektáron őszi árpát és 28 ezer hektáron rozst is vetettek, bízva a gabonapiac stabilitásában. Nem ilyen kedvező a helyzet a többi meghatározó termény esetében. Csupán a kukorica vetésterülete látszik stabilnak, a cukorrépa, a burgonya és a dohány vetésterülete évek óta csökken. Hiába próbálkozik a feldolgozóipar a termelői kedv élesztgetésével, legfeljebb állandósítani tudja ajelenlegi állapotokat, növekedésre aligha számíthat. A gazdasági számítások ugyanis nem engednek: elavult gépparkkal, pénzhiányos helyzetben kész öngyilkosság az igényes növények termelése, főleg ha a piac is gyakran ülteti hintába a termelőket, akik az utób bi években bizony gyakran „űrhajóskiképzésben" is részesüllek. Amióta magol vetnek a leidbe, a parasztember számára a megújulás és a reménykedés időszaka a tavaszi munkák kezdete. S noha az utóbbi hetek politikai csatározásainak zajából kevés biztatót lehetett kiszűrni, megnyugtató, hogy a szájtépő nyilatkozatok ellenére a dél-szlovákiai mezőgazdasági termelő tudja és számol vele: nemcsak „igével", kenyérrel is él az ember. T. SZILVÄSSY LÁSZLÓ Szellemi verolegény Meglóbálja írói képzelete szülte botját, amit a történelmi gyűlölet bunkóján nevelt. Nyílt levelet ír, hadd lássák már mások is, milyen jól tudja suhogtatni a botot. Mondván: nézzék csak idehaza is mindazok, akiket érint. Odahaza meg ijedjenek meg, akiknek meg kellene. S ettől a pillanattól kezdve Andrej Ferko nem íróként gondolkodik. Politikusként fogalmazgatja levelét, amire a címzett - Göncz Árpád - attól tartok, soha nem fog válaszolni, ugyanis a nyílt levél szerzőjének hazugságaival nem lehet vitatkozni. Nem tudom, ki lenne a kompetens, hogy megcáfolja történelmi, szociológiai, tanügyi és geopolitikai állításait. Arra azért hivatottnak érzem magamat, hogy felhívjam írók, politológusok, politikusok és az olvasók figyelmét: önmagáról és a mai szlovák társadalom egészéről állít ki kórképet a szlovákiai magyar és a magyarországi irodalmi folyóiratokban is publikáló író. Tudat alatt ugyanis akkor sem szűnik meg írónak lenni, ha politikusnak - ebben az esetben magyar írónak - ír levelet. Ezért annyira szimptomatikus az a szlovák nemzettudati kórkép, ami a nyílt levélben megjelent. Ha rajtam állna napokon belül közreadnám magyarul. Annak ellenére is, hogy többet árt, mint használ néhány állítása: Magyarország a nemzeti kisebbségek temetője, ahol a gyarmatosítás ideológiája elevenen él. Szlovákia viszont a horthysták és a beneši dekrétumok áldozata, s az alapszerződés aláírásával elveszíti Tokaj szlovákok lakta vidékét és a magyarországi szlovákságot. ÓUSZA ISTVÁN VÁLASZ OLVASÓINKNAK Tartásdíj K. Zs.: Két éve váltam el a férjemtől. A válóperes ítéletet követően mindjárt beadtam a bíróságra, hogy tartásdíjat követelek a volt férjemtől, aki havi 2940 korona nyugdíjat kap, és ráadásul nemrég, még a válás előtt 32 hektárnyi földet is visszakapott, amit valamikor a szüleitől vettek el. Az ügyvédem szerint a volt férjemnek lenne miből tartásdíjat fizetnie, a bíróság mégis ellenem döntött, amit a 96. § (2) törvénnyel indokolt. A bírósági határozatot nem küldöm el, mert abban csak a férjem által ellenem felhozott koholt vádak szerepelnek. Mit tehetek ebben az esetben? Azt is szeretném tudni, hogy megközelítőleg milyen összeget követelhetek a volt férjemtől a 32 hektárnyi közös szerzemény reám eső része fejében, mennyibe kerül ma egy hektár föld? Ami a tartásdíjat illeti, csak annyit tanácsolhatunk, hogy fellebbezze meg a bíróság ítéletét. Ennél többet nem mondhatunk önnek, hiszen van egy fizetett ügyvédje, aki nyilván jobban ismeri az egész helyzetet, mint amennyire mi az ön leveléből tájékozódhattunk. Egyébként, a bíróság alighanem azért utasította el az ön követelését, mert valahogy, valamilyen módon tisztességtelennek találta. A Családjogi Törvény 96. §ának második bekezdése ugyanis éppen azt állapítja meg, hogy a tartásdíjat nem lehet megítélni, ha az a kötelezettel szemben nem lenne tisztességes valamilyen módon, illetve ha az egyébként tartásra jogosult személy részéről nem tisztességes ez a követelés (ilyen ok lehet például az, ha valaki dolgozhatna ugyan, de nem hajlandó rá, vagy az egyébként tartásdíjra jogosult exházastárs élettársi viszonyban él valakivel stb.) A „közös szerzeményre" vonatkozó kérdésével kapcsolatban azt kell elmondanunk, hogy a Földtörvény alapján visszaszolgáltatott föld ilyen esetben a Polgári Törvénykönyv 143. §-a értelmében nem tartozik a házastársi osztatlan közös tulajdonba. Ez a szabály talán igazságtalannak tűnik, hiszen a házasság fennállása alatt szerzett tulajdonról van szó, de látni kell az érem másik oldalát is; azt, hogy az örökölt vagyontárgyak sem tartoznak a házastársi osztatlan közös tulajdonba. Az adott esetben pedig csak arról van szó, hogy a volt férje visszakapta azt, amit egyébként akkor örökölt volna, ha a szüleitől nem kobozzák el, nem konfiskálják el (a pontos körülményeket nem ismerjük) azt a bizonyos 32 hektárnyi földet. Mivel pedig ez a föld nem tartozik a házastársi osztatlan közös tulajdonukba, az esetleges vagyonelosztási perben sem jogosult arra, hogy a felét megkapja, esetleg arra, hogy a férje bármit is fizessen önnek azért, hogy a tulajdonjogát öntől valamilyen módon meg váltsa. dr. P.D. AHOGY ÉN LÁTOM Tekintélyes terjedelmű kötetet lehetne összeállítani a magyar-szlovák alapszerződés megkötésére vonatkozó ellenérvekből, amelyek a tömegtájékoztatási szabadságnak, így a műkedvelő diplomaták osztó dással szaporodásának köszönhetően néhány hét alatt - hogy úgy mondjam - közkinccsé váltak. Hogy tévedés ne essék a „műkedvelő diplomata" fogalmán nem az újságolvasók és a tévénézők „legszélesebb rétegeit" értem, hanem azokat a politikusokat, újságírókat, történészeket, szociológusokat stb., akik egymást gerjesztve és egymást túlszárnyalva a nagyotmondásban, rendkívül bölcs eszmefuttatásokat fogalmaznak meg arról, miért tekinthető nemzet ellen való véteknek az alapszerződés megkötése. Az esetek többségében történelmi tényekkel argumentálnak. Svátoplukkal és a Nagymorva Birodalommal, Szent István kiLehet-e történelemmel érvelni? rállyal és Trianonnal, Kossuth Lajos és Ľudovít Štúr államférfiúi bölcsességével, a Müncheni Szerződéssel és a szlovákiai magyarok háború utáni kitelepítésével, és így tovább. Aszerint, hogy a szlovák térfélen akar-e az illető érvmunícióra szert tenni, vagy a magyaron. Annyi az érv, hogy ezektől nyomban egymás torkának eshetnénk. Mindig így volt ez válságos időszakokban. Az ellenérvek átláthatatlan és látszólag (de valóban csak látszólag) logikus szó vevényének bogozgatása közben akarva-akaratlanul történelmi párhuzamokra bukkan az ember. Például a francia-német viszony alakulására. Nyolcvan év alatt háromszor vált Franciaország a német terjeszkedés áldozatává. Vannak a két állam határterületein olyan országrészek, amelyek ez alatt többször is gazdát cseréltek. Az 1871-es porosz-francia háború eredményeként például Párizs elveszítette Elzászt, és ezt követően vált szállóigévé Franciaországban, hogy „Ne beszéljünk sokat Elzászról, hanem tartsuk szárazon a puskaport". Aztán volt időszak, amikor a németek tartották szárazon a puskaport és ki is lőtték. Egy második világháborúnak kellett bekövetkeznie, egy Adenauernak kellett hatalomra kerülnie ahhoz, hogy bekövetkezzék a francia-német megbékélés. Amelynek előkészítése során legalább annyi ellendrukker volt, mint amennyivel manapság a Kárpát-medencében, a mi alapszerződésünkkel kapcsolatban van szerencsénk találkozhatni. A francia-német megbékélés immár évtizedek óta valóság, és erre épül kontinensünk biztonsági rendszere. Hogy mennyire szükséges egy-egy nagy horderejű nemzetközi szerződés megkötésénél az államférfiúi bátorság, azt viszont a francia-algériai békekötés példázza a legjobban. Évekig dúltak a véres harcok az elszakadást áhító algériaiak és a francia csapatok között. Párizs a történelemre és a „tengeren túli megyék" civilizálásában elért eredményekre hivatkozott, az algériaiak pedig az önrendelkezési joggal én/eltek. Nem tudtak megegyezni, és majdnem maga Franciaország is romlásba dőlt a mérsékeltek és a radikális birodalomépítők civódásai miatt. Az egész világot meglepte a hír, hogy a válság csúcspontján De Gaulle tárgyalóasztalhoz ült Ben Bellával, és néhány óra alatt megegyeztek. A békekó tésről szóló egyezmény mindössze másfél oldalnyi szöveg. A legkisebb mértékben sem váltak be a „hazafias franciák" jóslatai, amelyek szerint a békekó tés következtében romlásba dől Franciaország. A szlovák-magyar alapszerződés ellenzői - mindkét térfélen - azt állítják, hogy a dokumentum elfogadására nagyobb szüksége volt Balladur francia miniszterelnöknek, mint Szlovákiának és Magyarországnak. Már-már olyan érvek is elhangzanak, hogy a magyar kisebbségek „hátán" készül bevonulni a francia politikus a köztársasági elnöki palotába. Nem ártana, ha mind Szlovákiában, mind Magyarországon magukba szállnának az alapszerződés megkötésének ellenzői, és nó mi önmérsékletről, realitásérzékről tennének tanúbizonyságot. Tény, hogy Nyugat-Európa nem szeretné, ha a Kárpátok koszorúja alatti térség a senki földje maradna, netán Kelet felé sodródna. De az is tény, hogy nem a nyugati struktúrák kopogtatnak nálunk bebocsátásért, hanem fordítva, mi kérjük az Európai Uniót, illetve a NATO-t, hogy válhassunk tagállamává. És az sem utolsó rendű szempont, hogy Nyugat-Európa a második világháború után már be bizonyította: tagországaiban sikerült kiküszöbölni a nacionalizmus legotrombább megnyilvánulásait. Lehet-e tehát itt és most a történelemmel érvelni? Lehet, de ez nem célravezető, mert a partnernek minden érvre van ellen érve. Az alapszerződés megkötésével, persze, csak elkezdődött a kiegyezés. TÓTH MIHÁLY V