Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-16 / 63. szám, csütörtök

1995. március 16 . PUBLICISZTIK A ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉS ELŐTT A. NAGY LÁSZLÓVAL. A MAGYAR POLGÁRI PÁRT ELNÖKÉVEL ÚJ sz ó [S\ Hangsúlyosabb szövetségi politikát! • Elnök úr, a hét végi tisztújító közgyűlésre gondolva teszem föl az első kérdést. Közvéleményünk na­gyobb gond nélkül napirendre tért afölött, hogy a Magyar Polgári Párt a két alternatíva közül a parlamentben az Együttélést választotta. A tagság vajon miként vélekedik erről? - A döntés óta öt hónap telt el, a leg­utóbbi országos választmányi üléseken már föl sem merült ez a téma. Én eze­ken a tanácskozásokon arról számol­tam be, hogy a két magyar parlamenti frakció között példás az együttműkö­dés. Egyébként úgy tapasztalom, hogy a parlamenten kívül a szlovákiai ma­gyar közéletben is oldódik a görcs és a feszültség pártjaink között, és ez jó, hi­szen öt mozgalmas esztendő után ha­zai magyarságunknak nyugalomra van szüksége. Életbevágóan fontos a haté­kony együttműködés, mert a kormány­program bizonyos részei sértik, létében veszélyeztetik a szlovákiai magyarokat. Ezért nemcsak koordinálni kell tevé­kenységünket, hanem össze kell fog­nunk, megmaradásunk, jövőnk érdeké­ben. • Lehet-e eredménye, súlya ennek a parlamenti együttműködésnek, ami­kor a kormánypártiak minden szlo­vák ellenzéki javaslatot lesöpörnek, s amikor a kormányfő máig nem ta­lált időt arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a három magyar párt ve­zetőivel? - Ebben a pillanatban Mečiarnak ké­nyelmes többsége van a parlament­ben, döntéshozatalhoz nincs szüksége a . magyar képviselők támogatására sem. Nem vagyunk tehát helyzetben, ahogy a politológusok mondják, jó pozí­cióban sem, de azért rossznak sem tar­tom lehetőségeinket. Mi vagyunk a har­madik legerősebb parlamenti erő, a szlovákiai magyarok az országos vá­lasztásokat követően a helyhatósági voksolás során is kitűnően, sőt fénye­sen szerepeltek, tehát van mire, kikre támaszkodnunk. • Közvéleményünk egyre nagyobb része viszont kiábrándult az úgyne­vezett nagypolitikából, mind többen valamiféle színjátéknak tekintik a parlamenti üléseket, ahol keveset törődnek a polgárok érdekeivel, min­dennapos gondjaival... Prikler László felvétele - Ez azért túlzás. A parlament több mint húsz törvénymódosítást fogadott el, amely közvetlenül érinti a lakossá­got. Sajnos, többségében. úgy, hogy rontja a helyzetét. Nem lesz lehetőség például a nyugdíjak valorizálására, hát­rányosabb helyzetbe kerülnek a ma­gániskolák és több más megszorító in­tézkedést is megszavazott a kormány­párti többség. Az viszont mindenkép­pen tény, hogy az égető gazdasági kér­dések háttérbe szorultak, a magánosí­tás lelassult. • A parlamenti történéseket elemez­ve egyértelmű, hogy az ellenzék elég­gé megosztott, nincs tehát megfelelő politikai súlya. Mi ennek az oka? - A Moravčík-kormány utolsó két hó­napjában rendszeresek voltak a kon­zultációk, s ez kellő alapot teremthetne a mostani ellenzék szorosabb együttműködéséhez. Mi realisták va­gyunk, szinte naponta tapasztaljuk, mi­lyen nagy különbségek vannak a szlo­vák ellenzék szubjektumainak politikai értékrendje között. Aztán azt is látni kell, hogy amikor nemzeti, kisebbségi kérdésekben kenyértörésre kerül a sor, akkor az ő álláspontjuk vagy tartózko­dó, vagy elutasító. Ennek ellenére csak az a járható út, hogy találjunk minimá­lis közös nevezőt, amely alapja lehet a közös politika formálásának gazdasági, szociális téren, más fontos területeken, természetesen a szlovákiai nemzetisé­gi politika alakításában is. Ez azért fon­tos, mert jelentékeny kormánypárti erők több kisebbségellenes lépésre ké­szülnek, például az alternatív oktatás bevezetésére, bennünket hátrányosan érintő területi átszervezésre, az úgyne­vezett domobrana, tehát valamiféle nemzetőrség létrehozására. • Mindezek hallatán újra és újra föl­merül a kérdés, érdemes-e, lehet-e ilyen politikai helyzetben jó ma­gyar-szlovák alapszerződést kötni? - Erről már számtalan alkalommal elmondtam a véleményem, legutóbb nyilatkozatot is kiadtunk. Alapvető ér­dekünk a történelmi megbékélés, e tér­ség stabilitása, hogy végre ne egymás ellen, hanem együtt próbáljunk előbbre lépni, polgári demokráciát építeni, jólé­tet teremteni, úgy, ahogy ez számos nyugati országnak már sikerült. Jóma­gam is nagyra értékelem, hogy illetékes magyarországi politikusokkal, többek között Horn Gyulával is rendszeresen konzultálhattunk, ezért meggyőződé­sem, hogy Magyarország csak jó alap­szerződést ír alá Szlovákiával. Nincse­nek illúzióim semmilyen vonatkozás­ban, jól tudom, hogy az alapszerződés nem valamiféle varázsvessző, hanem egy folyamat kezdete, vagy része, de azért bizonyos garanciákat is jelenthet hazai magyarságunk számára. • Olvasóinkat, lakosságunkat súlyos megélhetési gondok nyomasztják. Továbbra is válságos a mezőgazda­ság helyzete, amely nem is olyan rég kemény munka árán viszonylag tisz­tes megélhetést teremtett sok hazai magyar család számára. Mit tesz a Magyar Polgári Párt a mezőgazda­ság, a termelés fellendítése érdeké­ben? - Mezőgazdasági programunk közis­mert, idehaza és külföldön is nagyon jó szakmai értékelést kapott. Sajnos, ma­napság mindebből szinte semmi sem valósul meg, hiszen az úgynevezett szisztematikus támogatás érvényesül. Magyarra lefordítva ez annyit jelent, hogy nem a gazdasági eredmények alapján nyújtanak támogatást, hanem különböző adottságok és életkörülmé­nyek szerint. Még konkrétabban: a rosszul működő gazdaságokat segítik, elsősorban az északi területek szövet­kezeteit és más társulásait, miközben Dél-Szlovákia, amely mégiscsak ha­zánk éléskamrája, lényegesen keve­sebb pénzt kap, holott a termelés költ­ségei növekednek, ezért sincs kellő anyagi eszköz minimális beruházások­ra, más nélkülözhetetlen kiadásokra. Kormányunk és a mai parlamenti több­ség mindezt persze, másként látja. -• A mai helyzetben különösen fontos az önkormányzatok szerepe, vi­szonylagos önállóságuk és mozgás­terük megőrzése. - Mindenképpen biztató jel, hogy a helyhatósági választásokon a mai ellen­zék legyőzte a kormánypártokat. Nagyon jól szerepelt a Magyar Polgári Párt is. Több a polgármesterünk, jelentős mér­tékben emelkedett helyi képviselőink száma is. A gond az, hogy a kormány 700 millió koronával kevesebbet ad az önkor­mányzatoknak, mint tavaly, és más mó­don is igyekszik korlátozni tevékenységü­ket. Életbevágóan fontos tehát össze­hangolni az önkormányzatok érdekvé­delmét, erősíteni érdekképviseletüket, a regionális társulásokat. A Magyar Polgári Párt szlovákiai viszonylatban az elsők kö­zött készítette el A helyi cselekvés című önkormányzati programot, amely megol­dásokat kínál a lakásgazdálkodástól kezdve a helyi művelődésen át minden lényeges kérdésre. Polgármestereink, helyi képviselőink révén, másokkal összefogva e program valóraváltásáért munkálkodunk. • Milyen célok, feladatok jegyében tanácskoztok szombaton Komárom­ban? - Közgyűlésünk munkajellegű lesz. Egyik fontos feladat az eltelt időszak ér­tékelése. Új országban élünk, két vá­lasztás van mögöttünk. Kilencven­kettőben a Magyar Polgári Pártnak 130 helyi szervezete volt, ma már 220-nál tartunk. Minden dél-szlovákiai járás­ban működik irodánk, professzionalizál­tuk a politikai munkát. Időszerű az alap­szabály-módosítás és programunk meg­újítása. Továbbra is polgári értékrendet képviselő pártnak tartjuk magunkat, amely hangsúlyosabb szövetségi politi­kát kíván folytatni a Magyar Koalíció­ban, a két magyarországi liberális párt irányában és a szlovák ellenzéki pártok­kal is. Reális az esélye annak, hogy még az idén rendes tagjai lehessünk a Libe­rális Internacionálénak. Növelni szeret­nénk a helyi szervezetek és a járási szerveink önállóságát és felelősségét. Szeretnénk a parlamenti politikában is olyan pozíciót elérni, mint az önkor­mányzatokban. Egyszóval sok a tenni­való. Azzal a jóleső érzéssel tanácsko­zunk holnapután Komáromban, hogy a Magyar Polgári Párt az elmúlt több mint öt esztendőben nemcsak a létét igazol­ta, hanem szükségességét is. SZILVÁSSY JÓZSEF TEGNAP OLVASTUK Csehország a klíring felmondására készül Ivan Kočárník cseh pénz­ügyminiszter a jövő héten javaslatot tesz a kormány­nak, hogy egyoldalúan mondja fel a Szlovákiával kötött fizetési egyezmény­ben leszögezett klíringel­számolást. A cseh pénzügy­minisztérium szerdán tette ezt a bejelentést. Ha a fizetési egyezményt a cseh korona konvertibilis­sá válása előtt mondjuk fel, a Csehország és Szlovákia közötti kölcsönös fizetések­nek kemény valutában kell történnie. Abban az eset­ben, ha a fizetési egyez­mény megszűnése egybe­esne a csehországi új devi­zatörvény jóváhagyásával, a kölcsönös fizetéseket cseh koronában térítik majd. Az új devizatörvény valószínűleg júniusban ke­rül a cseh parlament elé jó­váhagyás céljából. A fizetési egyezmény fel­bontásának közvetlen oka a cseh pénzügyminiszter sze­rint az, hogy továbbra is vál­tozatlan a szlovák korona klíring-ECU-hoz viszonyított árfolyama, aminek következ­tében a Szlovákiába exportá­ló cseh vállalatok a világ más ide szállító országaihoz viszo­nyítva hátrányban vannak. Bizonyos információk szerint Sergej Kozlík szlo­vák pénzügyminiszter az Ivan Kočárníkkal folytatott legutóbbi tárgyalásakor megígérte, hogy március 1­ével a szlovák koronát 3 százalékkal, majd később 2 százalékkal leértékelik. A múlt héten a szlovák fél e lépést bizonytalan időre el­halasztotta. Sergej Kozlík hétfőn kije­lentette, hogy a klíring azon­nali felbontása elsietett és korai lépés lenne, mert az idén még teljes mértékben betölti funkcióját. Ivan Kočárník keddi kijelentése szerint a Csehország és Szlovákia közötti fizetési egyezmény már teljesítette funkcióját, és a két fél egyetért abban, hogy az egyezmény az év folyamán megszűnik létezni. A fizetési egyezmény 1993 februárjától van ha­tályban a két ország kö­zött, azóta Szlovákia az ún. 130 millió ECU-s közteshi­tel túllépéséért 1993/94 fordulóján 100 millió dol­lárt fizetett Csehország­nak, Csehország viszont tavaly nyolc részletben már 513 millió dollárt fize­tett Szlovákiának. Ivo Polišenský, Lidové noviny KÖZLEMÉNYEK A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népzenei Munkaközössége a helyi és járási szervezetekkel kö­zösen, március 17-én 19 órai kezdettel, VILÁGOK VE­TÉLKEDÉSE címmel Bartók-emlékestet rendez Nagy­megyeren. A Bartók Béla halálának 50. évfordulója alkalmából rendezett emlékesten Bartók művein kí­vül megszólalnak a művek népzenei forrásai is. Bar­tók Béla szlovák, magyar és román népzenei felvéte­leit és lejegyzéseit a budapesti Jánosi együttes, Kob­zos Kiss Tamás, Juhász Zoltán szólaltatja meg erede­ti népi hangszereken. A 15 magyar parasztdalból ifj. Kebuszek Rudolf fiatal zongoraművész, a 44 he­gedűduóból Reiter István és ifj. Reiter István ad elő részleteket. Bartók egynemű karaiból a nagymegyeri Bárdos Lajos Énekkar énekel. • • ® A Magyar Polgári Párt értesíti az érdeklődőket, hogy ma Búcson a szövetkezet tanácstermében 18.00 órá­tól 20.00 óráig adószakértője, Molnár Rozália mérnök tanácsokat ad adóügyekben. Minden érdeklődőt sze­retettel várnak. K-54 NAGYKAPOS: Helytörténeti múzeuma lesz A legutóbbi nagykaposi önkor­mányzati ülésen jóváhagyták Ung-vidék kulturális és társadal­mi múltjának megörökítésére tett képviselői javaslatot. Egy helytör­téneti múzeum létrehozásán gon­dolkodnak, melyben a néprajzi, kulturális és egyháztörténeti érté­keken kívül a múltbeli társadalmi élet bemutatása kapna helyet. Az idei költségvetés már számol az alapok lerakásának támogatá­sával. A megfelelő épületet bizo­nyára könnyebb lesz megtalálni, mint azt a sokoldalúan képzett, táj­és népismerettel rendelkező sze­mélyt, aki vállalja e megtisztelő ki­hívás kivitelezését. (d. varga) AHOGY ÉN LÁTOM A miniszterelnök minden normális demokráciában fe­lelősséget érez kormánya tag­jainak, pártja és koalíciója ve­zető személyiségeinek tettei­ért, nyilatkozataiért. Ezek elkö­vetése, kimondása után - kü­lönösen, ha országos vitát ger­jesztenek - a kormány elnöke rendszerint állást foglal, és vagy megvédelmezi a hozzá közelálló politikus tettét, szó­beli megnyilvánulását, vagy el­határolja magát tőle. Vladimír Mečiar is így tett kedden este. A televízióban megvédte Ján Feketét, aki na­pokkal korábban a Szlovák Nemzeti Tanács egyik bizottsá­gában azt javasolta, kemé­nyen adóztassák meg a külföl­di tőkével működő újságokat. Miniszterelnökünk azt mond­ta, a honatya csak alkotmá­nyos jogával élt, és lelkiisme­retére hallgatva olyan indít­Egy gyékényen - Feketével ványt terjesztett elő, amelyet jónak látott. Ez eddig rendben is lenne. Csakhogy Közép- és Kelet-Eu­rópában a XX. század folyamán számos helyen, számos hát­borzongató javaslatot fogal­maztak már meg parlamenti képviselők. Lelkiismeretükre hallgatva. Sőt, számos hátbor­zongató javaslatot el is fogad­tak. Például könyvégetésről, gyorsított bírósági eljárásokról és azonnali ítéletvégrehajtás­ról, bizonyos emberek kitelepí­téséről, nyugdíjak megvonásá­ról stb. És csodák csodája, eze­ket a javaslatokat mind alkot­mányosnak minősítették az ép­pen szolgálatban levő minisz­terelnökök. Ha netán volt még az adott országban kurázsis új­ságíró, aki nemtetszését fejez­te ki a korszellemből eredő tör­vényjavaslat, netán elfogadott törvény miatt, az egyhuszon­négy órán belül pellengérre ke­rült. Hazafiatlannak, osztályel­lenségnek, hazugnak, szószá­tyárnak, féligazság-ter­jesztőnek minősítették, és örülhetett, ha nem állították bí­róság elé. Abban a kedd esti órában nem arra vártam én, hogy Vla­dimír Mečiar majd Canossát jár Ján Fekete országszerte, sőt, világviszonylatban is megdöb­benést keltett kezdeményezé­se miatt. Arra sem számítot­tam, hogy kormányválságot he­lyez kilátásba. Realista vagyok, így tisztában voltam vele, hogy ha Ján Slota pártelnök egyér­telműen Moszkva-barát meg­nyilvánulásait, vagy Ján Ľupták 18. század végi géprombolók­ra emlékeztető munkásmoz­galmi indulatait szó nélkül hagyja miniszterelnökünk, ak­kor az olyan nem materiális ér­ték tiprása, mint amilyen a saj­tószabadság, szintén nem hoz­za ki sodrából. Abban a kedd esti órában mindössze arra vártam, hogy Vladimír Mečiar a Press Club-i beszélgetés során legalább annyit mond a jelenlevő újság­íróknak: Hát igen, Fekete úr kissé túllőtt a célon. Vagy: Pilla­natnyi rövidzárlata volt ez a de­mokráciának. Vagy: A javaslat nem az egész kormánykoalíció véleményét fejezte ki. Vladimír Mečiar nagyon jó szónok, így számára nem oko­zott volna gondot, hogy „kivág­ja magát" az európai, sőt még kelet-európai mércével mérve is pikáns helyzetből. Ha megte­szi, esetleg még szó is lehetne arról, hogy a sajtó munkatársai egy asztalhoz üljenek vele, és megvitassák, március 6-án nem volt-e elhamarkodott lé­pés, hogy hófehéren jelentet­ték mega szlovákiai napilapok zömének első oldalát. Abban a kedd esti órában már minden szerkesztőségben tudták, hogy a kormány úgy próbálja megbüntetni az újság­írókat, hogy amíg nem válnak lojálissá, addig a kormányülé­seket követő sajtótájékoztatón papíron kommunikál Szlovákia végrehajtó hatalma a zsurna­lisztákkal. A miniszterelnö­künknek tehát esze ágában sem volt legalább elgondolkod­ni a történteken, ha máshogy nem, mérsékelten elhatárolód­ni a legszélsőségesebben de­mokráciaellenes megnyilvánu­lástól. Mečiar miniszterelnök védelmezte a védelmezhetet­lent, így csak arra tudok gon­dolni, hogy Ján Fekete kezde­ményezése nem egyéni akció volt, hanem kiosztott szerep, amelynek ismerjük a szerzőjét, dramaturgját és rendezőjét. Megboldogult Háy Gyula 1956 őszén írt egy epés vezér­cikket a mindenre kapható ap­paratcsikokról. Ez volt a címe: „Hát lehet szeretni Kucsera elvtársat?" Ma, 1995. március 15. napján újságíróként így va­gyok kénytelen feltenni a kér­dést: Hát lehet egy jó szót írni erről a kormányról? TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents