Új Szó, 1995. március (48. évfolyam, 50-76. szám)

1995-03-14 / 61. szám, kedd

m ÚJ SZÓ SZÜLŐFÖLD 1995. március 14 BOLGÁROM „...mint a vándormadarak" A Bucsony-hegység déli lábánál fekvő települest kilencvenvalahány százalékban magyar ajkú polgárok lakják. A BULHARY feliratú helységnévtábláját ottjártamkor hideg februári eső mosta. Csak a szlovák megnevezést, a magyart nem. Nem is moshatta, mert az nincs. Nem azért nincs, mert ellopták, hanem azért nincs, mert fel sem szerelték. Bolgárom különös oknál fogva kimaradt azon települések névsorából, ahol magyar helységnévtáblákat szereltek fel. J VISSZHANG B Újabb díszkor a CT körül Feledi Pál polgármester telefonálgatott már az ügyben Losoncra, Pozsonyba, de nincs semmi látszatja. A tévedés valószínűleg abból adódik, hogy Bolgárom az utolsó népszámláláskor még Fülek irányítása alá tartozott, csupán 1992-ben vált külön a várostól. A magyar lakosság arányát pedig többnyire a népszavazási adatokból merítették. S mivel abban Bolgárom, mint Fülek része szerepelt, szépen kihagyták. Mindez persze csak feltételezés a részemről, a faluban azt mondják, az előző polgármester a ludas benne. Egy évvel ezelőtt sok mindent beszéltek a polgármester viselt dolgairól, ezért az önkormányzat egy behatóbb ellenőrzést tartott. Kiderült, ami kiderült: nem részletezem, de a szóbeszéd nagy része igaznak bizonyult. Hasonló ellenőrzést tartott a Losonci Járási Hivatal illetékes osztálya, s mivel az is megállapította az önkormányzat által feltárt hiányosságokat, a képviselő-testület azonnal megvonta a bizalmat a polgármestertől. Helyébe ideiglenesen Feledi Pált bízták meg, aki időközben a novemberi választásokat is megnyerte. - Nagy munka szakadt a nyakamba - magyarázta a polgármester. - Van itt minden, csak pénz nincs. A Bucsony-hegy tetején üzembe helyezték a nagy teljesítményű radarállomást, amelyből a falunak semmi haszna. Hogy mién mondom ezt? Eddig erre jártak a hatalmas járművek, az előző polgármester azt mondta, hogy ha befejeződik a radar építése, a község úthálózatát annak üzemeltetői felújítják. A radar már működik, és mivel az útburkolat még mindig hiányos, megkérdeztem a mérnököt, mikor szándékoznak felújítani a megígért útszakaszt, mert mi tagadás ráférne. A hölgy csodálkozva nézett rám, majd kibökte, nem ígértek ők senkinek semmit. Bolgárom lakosságának több, mint a fele a roma etnikumhoz tartozik. A polgármester szerint az nem is lenne baj, csakhogy nincsenek alkalmazásban, és a többségnek nagyon megfelel úgy, ahogy van. Elenyésző részük szeretne valahol elhelyezkedni, ráadásul nagyon nehéz, romának szinte lehetetlen a környéken munkát találni. Arra a kérdésemre, hogy szám szerint milyen a roma lakosság aránya, a polgármester csak a fejét ingatta. - Azt sem tudom, mennyi a falunk lakosa. Úgy költöznek egyesek, mint a vándormadarak: ma még itt laknak, holnap pár kilométerrel arrébb.-És azt hiszi, hogy bejelentkeznek nálam vagy másutt? Nem. Jönnek, mennek, hurcolkodnak, költözködnek... Úgy tippelem, hogy a falunk lakosságának a száma ma nem kevesebb 300 főnél, de nem is több mint 350. A bűnözés? Nézze, járnak ide is a rendőrök. Történnek „hétköznapi" lopások: egy nyúl, két-három tyúk eltűnik, de ezek nem nagy értékek. Tudok persze komolyabb kihágásokról is, amelyeket a mieink elkövettek. A nagyobb lopásokat mind más településen hajtották végre. Amikor arról beszélgettünk, hogyan telepedtek le a roma családok a faluban, a polgármester elmondta, hogy valamikor „csak úgy" beköltöztették őket jó néhány üresen maradt lakásba. A tulajdonosnak vagy az örökösnek senki nem fizetett semmit, ma sem fizetnek bérleti díjat. Sőt, még az adót is több esetben a háztulajdonos és nem a ház lakója fizeti. - Egy ilyen esettel foglalkoztunk a minap - folytatta a polgármester lekapcsolták a villanyvezetéket, mert a lakók - három család - nem fizették a villanyszámlát. Vissza akarták kapcs oltatni, de ahhoz szükséges a ház tulajdonosának a beleegyezése. Az pedig nem egyezik bele. Miért is egyezne, hiszen egy fillért sem kap a lakóktól. Igyekeztem megmagyarázni a családoknak, ha csak havonta 100-100 koronát tesznek félre, azt elküldik a távol élő tulajdonosnak, mindjárt más viszony - Amikor megkezdtük az építkezést, arról volt szó, hogy a községi hivatalon, a könyvtáron és a művelődési otthonon kívül, ebben az épületben lesz a gyümölcstermesztő állami gazdaság óvodája és üzemi konyhája is. A helyzet azonban megváltozott mondja a polgármester. - A munkák folytatására nem jut pénz, az épületet pedig nem tudjuk értékesíteni. Ha legalább részben sikerülne befejezni, az előadótermet, a szakközépiskola tornateremként használhatná. A községen át halad a főút, ezért talán idegenforgalmi célokra is fel tudnánk használni. Nincs pénzünk, esetleg némi bevételhez juthatunk, ha értékesítjük a község tulajdonában lévő 12 lakást. alakulhat ki közöttük. Nem tudom, meghallgatják-e a tanácsomat. Szóval, nagyon sok a gondunk, még az a szerencsém, hogy nyugodt természetű ember vagyok, így nem tudnak kihozni a béketűrésből. Egy nagyobb, mondjuk akár egy félmillió koronás beruházást is nehéz lenne kivitelezni abból a pénzből, ami évente befolyik a bolgáromi önkormányzat kasszájába. Pedig az úthálózat felújításán kívül más egyébre is szükség lenne a faluban. Elsősorban központi vízvezetékre - ami az előzetes kalkuláció szerint 5-6 millióba kerülne aztán járdákra, árkokra és nem utolsósorban egy nagy adag megértésre a lakosság részéről. Sokan ugyanis az útra engedik ki a fürdőszobából a vizet: amely télen az úttestre fagy, nyáron pedig bűzlik. A polgármester szeretné meggyőzni azokat a polgárokat, akik fürdőszobát építettek, hogy építsenek szennyvíztárolót is. Kérdésemre, hogy szerinte mennyire lehet meggyőzni azokat a roma családokat, akik segélyből élnek, hogy a pénzen cementet vegyenek, a polgármester elmondta, hogy „kölcsönt" az önkormányzat senkinek nem ad, anyagot senkinek nem vásárol. Az elődje állítólag egyszer adott kölcsönt, a pénzt azóta sem látja. - Ilyen probléma a faluban nem lesz - jegyezte meg a polgármester -, mert azoknak a roma családoknak, akikre maga gondol, nincs is fürdőszobájuk. FARKAS OTTÓ A legutóbbi választási időszakban végre elkészült a községi vízvezeték-hálózat, amelyet a környezetvédelmi alaptól kapott pénzen építettek. A közeljövőben száz családi ház lakói jutnak így egészséges ivóvízhez. A temetőutat is rendbe tették és új trafóállomást helyeztek üzembe. - Fő a fejünk, honnan szerezzünk pénzt, de azért foglalkozunk a község fejlesztésével is. Például tervbe vettük egy ravatalozó felépítését - vélekedett a polgármester. - A nehéz gazdasági helyzetben is bizakodóak vagyunk. A múltban egész utcasornyi családi ház épült Kövecsesen. A polgármester és a 12 képviselő derűlátó, abban bízik, hogy rövidesen ismét építkezni fognak a lakók. Nyolc közművesített telek várja az érdeklődőket. (németh) A komáromi CT-vásárlás ügye sajnos már eddig is a kelleténél többet szerepelt különböző lapok hasábjain. A körülmények által kikényszerített, kizárólag helyi forrásokból megvalósuló CT-vásárlás, bármennyire élvezi is a lakosság túlnyomó többségének támogatását, a maga közel 24 milliós költségvetésével sokaktól igényel önzetlen, gyakran még a lehetőségeket is meghaladó erőfeszítéseket. Az eddigi gyűjtés folyamán jócskán fordultak elő szinte megható esetek, amikor pl. az iskolások a zsebpénzük, vagy a nyugdíjasok az unokáknak szánt ajándék rovására adakoztak. Tiszteletet érdemel Mikula úr, mudroňovái polgármester is, aki szinte szabadkozva hozta be néhány ezer koronás előlegét, amit a Vöröskereszt helyi szervezete segítségével gyűjtött, mert „a falunak nincs pénze, és még nem sikerült a kölcsönt elintézni". Annál lehangolóbb volt a számítógépes rétegröntgen várva várt megérkezésének napja, február 27-e, amely véletlenül egy napra esett a marcelházi képviselő-testület rendkívüli ülésével. Az ülés volt hivatott rendezni a falu hozzájárulását a CT-hez. Van ugyan egy kb. egyéves, érvényes határozatuk a rájuk eső rész töredékének folyósítására, Soóky László polgármester úr azonban eddig, ismételt könyörgések és ígérgetések ellenére pénzt nem adott. Az előzmények ismeretében, ugyan nehéz szülésre számítva, de kicsit bizakodva érkeztünk Marcelházára. Közvetlen meghívása igaz csak Pásztor Istvánnak, Komárom polgármesterének volt, akinek ez idáig CT-ügyben a járás a legtöbbet köszönhet. Felkérésére Drobáň röntgenológus főorvossal szívesen vele mentünk, hogy minél pontosabb információkkal szolgálhas-, suk a képviselő urak döntését. Egyetlen napirendi pont a CT költségeihez való hozzájárulás volt. Az ülés vitájára jellemző hosszú, síri csöndekből, valamint a szavazások eredményeiből, amelyekkel Soóky polgármester úr javaslatait elfogadták, világosan látszott, hogy mindenki mindent ért és főleg egyetért. Hiszen már az is eredmény, hogy a polgármester úr javaslatára 15 ezer koronával megtoldották a tavaly már elfogadott, de még be nem fizetett összeget, és így a lakosság létszámából kiszámított, a falura eső 948 ezer koronából már kerek 100 ezerre van testületi határozat. A tökéletes happy end érzését persze csak a zárszó utáni szűk körű, kötetlen beszélgetés váltotta ki, amikor a polgár-' mester úr megnyugtatott bennünket, hogy később talán még többet ad, mint amennyi járna „hiszen a falunak van pénze". Akkor mire jó ez a játék? szaladt ki a számon a meggondolatlan kérdés, de a válasz sem váratott magára: „Miért ne csináljunk néhány díszkört a dolog körül?" A logikáját - őszintén szólva csak jóval később értettem meg. Pedig milyen egyszerű, és ráadásul milyen jól illik a volt miniszter asszonyunk elméletéhez. - Fussunk csak köröket a pénzért, a futás egészséges, és így Komáromban CT-re nem is lesz szükség. Ezt bizonyítja Soóky polgármester úr másnapi telefonhívása is, amelyben közölte Pásztor polgármester úrral, hogy meggondolta a dolgot, és a javaslatára előző este megszavazott 100 ezret mégsem küldi el. Epilógusként eme, a rekordok könyvébe kívánkozó teljesítményhez csak annyit: ismerve a marcelházi polgármester úr becsületes játékszabályok iránti tiszteletét, hiszem, hogy a „körbefutás" helyett megtalálják a CT irányába vezető tisztességes, egyenes utat. Persze meglehet, hogy ehhez, a helyi zsargonnal élve, a polgármester urat kell majd körülfutni, amire talán csak a közadakozás lesz alkal mas. VIOLA PÁL ideggyógyász főorvos Komárom KÖVECSES Gond van, pénz nincs A kis gömöri település több mint 600 éves múltra tekint vissza. Annak ellenére, hogy lakosainak száma alig 400, Jól Ismert nemcsak a környéken, hanem országszerte Is. Ezt többek között egykori mezőgazdasági mesteriskolájának köszönheti, amelynek jogutódja a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari szakközépiskola kihelyezett részlege. Ma 148 fiatal tanul Itt szakmát. A községnek van vasútállomása, postája, alapiskolája, óvodája, péksége, üzletel. Rendszeres autóbuszjáratok kötik össze a környékkel. Református temploma 1825-ben épült. Lakosainak száma 1930-hoz viszonyítva gyarapodott, de mezőgazdasági Jellege megmaradt. Határában az állami gazdaságból létrejött Ovo-Agro Kft. és a szentkirályi közös szövekezet gazdálkodik. Hubay István polgármester, óvodát és az iskolát is segíteniaki független jelöltként indult a ük kell, s nem fizették, még ki a legutóbbi helyhatósági választá- közvilágítási hálózat közelmúltsokon, ottjártamkor ki sem lát- ban elvégeztetett felújítását, szőtt a munkából. Osztott, szor- Ugyanakkor az 1988-ban megzott, azt latolgatta, mire is futja kezdett faluházat is be kellene a szűkös költségvetésükből. Az fejezni. JOLESZ Templomot építenek Jólészi Cházár András Immár két évszázada úgy él a felsőgömöri emberek emlékezetében, mint aki ennek a vidéknek volt segítője, támogatója. Kisnemesi családból származó, tanult ember volt; Jogászként védte a szegény gömöriek ügyét a 18. század második felében. Ő volt, aki - bécsi példán fellelkesülve - az országban elsőként létesített intézetet a slketnémák részére. A váci iskola azóta is él, működik s tisztelettel ápolja alapítója emlékét. A humanista jogász szülőfaluja, a Rozsnyó melletti, hatszáz egynéhány lelket számláló Jólész közigazgatásilag évekig Rozsnyóhoz tartozott. A nyolcvanas évek végétől ismét önálló önkormányzat és községi hivatal irányítja a falu életét. Rövid idő alatt sikerült új ravatalozót és egy takaros kis kultúrházat felépítenie Jólészen. S helyreállították a kultúrotthon közelében álló szép, százéves haranglábat is. Sajnos, 1985-ben megszűnt Jólészen a magyar iskola, s ma már csak magyar óvoda működik a községben. 1994 márciusában megalakult Jólészen a Katolikus Polgárok Társulása. Messze vidéken nincs még egy község, amelynek ne lenne temploma. Jólésznek nincs. A társulás, annak alapítói azt szeretnék, ha lenne. A falu lakosságának kétharmada katolikus, akik eddig vagy Várhosszúrétre vagy Rozsnyóra jártak istentiszteletre. Közülük fogtak most össze többen s elhatározták, hogy templomot építenek. A Katolikus Polgárok Társulásának rögtön indulásától van elöljárósága és id. Lendvai István személyében elnöke is. A társulás kérte a községi hivatalt, hogy adja át nekik a volt tanítói lakás két helyiségét - a Cházárszülőház részét, hogy az egészet felújíthassák s ebben templomot építhessenek. Mára már tulajdonjogilag rendeződött a ház sorsa, így e téren nincs akadálya, hogy megkezdődjön a templomépítés. A társulás nem sokkal megalakulása után létrehozta a Cházár András alapítványt. Az 1994 májusában bejegyzett alapítvány lelkes mozgató és szervező embere Gebe Szilveszter mérnök. Őt faggattam az alapítványról: - Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk előteremteni a templomépítéshez szükséges anyagiakat. Itthon és külföldön is próbálkoztunk, s munkánknak eredménye is lett. Bár a teljes összegből még sok pénz hiányzik, az idén tavasszal elkezdjük a templomépítési munkákat. - Ki támogatta eddig a jólészi elképzeléseket? - Az elmúlt év végén az Illyés Alapítványtól kaptunk támogatást. Építőanyaggal a gombaszögi mészgyár és a rosznyói püspöki hivatal segített. Mások is ígértek már támogatást. Nagyon örülünk minden olyan felajánlásnak, amely arról tanúskodik, hogy megértik szándékunkat, s kérünk is mindenkit, aki teheti, segítse ennek a kis közösségnek a ténykedését. - A jobb sorsa érdemes Cházár-ház már hosszú évek óta várja megmentőit. Úgy látom, hogy most,megoldódik sorsa. Hogyan tervezik a kihasználását az átépítés és felújítás után? - A körülbelül 100 férőhelyes templom s kiszolgáló helyiségei mellett, az épület utcára néző részében szeretnénk létrehozni a Cházár András emlékszobát. Ebben községünk jeles szülöttének állítanánk emléket az életét, munkásságát bemutató anyag kiállításával. Egyben találkozóhely is lehetne ez a szoba: beszélgetések, kisebb előadások helyszíne. És itt van még az épület alatt húzódó, hasznosításra váró szép pince is. - A közeli szép célok: templomépítés, emlékszoba létrehozása. S a Cházár András Alapítvány távolabbi elképzelései? - A falunak sajnos nincs iskolája. Lehetőségeket szeretnénk teremteni a fiatalok értelmes tevékenységéhez. Szerepet kívánunk vállalni Jólész kulturális és társadalmi életének szervezésében. Már régen úgy érzem, hogy hiányoznak nálunk az igazi közösségek, melyekben együtt gondolkodva és cselekedve sok értékes, az itt élő embert gazdagító mű jöhet létre. Jó érzés találkozni olyan emberekkel, akik a mindennapi élet nehézségei ellenére többet s jobbat is szeretnének önmagukért s másokért tenni. S Gebe Szilveszterhez Jólészen több ilyen ember is csatlakozott. AMBRUS FERENC