Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-08 / 32. szám, szerda

8 J ú J szó KALEIDOSZKÓP 1995. február 14. FIATALKORÚAK TULKAPASAI KOMAROMBAN Zsaroltak, fenyegettek Az alábbi, egyelőre még nem mindennapos eset Komárom egyik lakónegyedében játszó­dott le az elmúlt esztendő alko­nyán,' azonban az ügy kivizsgálá­sába a Komáromi Bűnügyi Rendőrség Vizsgálati Osztálya csak most kezdett. így a cikkben szereplő fiatalkorúak egyre me­részebb túlkapásaival csak most áll módunkban olvasóin­kat megismertetni. Bűnelkövetői tapasztalattal rendelkező fiatalok egy csoport­ja a televízióban oly gyakran su­gárzott bűnügyi filmek mámorító hatása alatt elhatározta, hogy zsarolással szerez készpénzt. Hogy kitől? Tőlük, még fiatalab­baktól, mégpedig oly módon, hogy őket egy általuk el sem kö­vetett tettel vádolják meg. Ko­márom egyik lakónegyedében tanyázó 14-16 éves kerékpá­ros tinédzserek galerijét felke­resték, és az alábbiakat közölték velük: „Tudomásunk van arról, hogy kábítószer-kereskedelem­mel foglalkoztok, s ha egy hét múlva nem kapunk tőletek öte­zer koronát, feljelentést teszünk ellenetek a bűnügyi rendőrsé­gen". Noha a tinédzserek tuda­tában voltak a vád hamisságá­nak, a nagylegények fenyegeté­sétől mégis megrémültek. Eb­ben nem kis mértékben közre­játszott a banda egyik tagjának nem éppen dicséretes tette, ugyanis édesapjától elemelt 25 ezer koronát annak apropóján, hogy barátait egy hegyibringával lepje meg. Az apa, amikor tudo­mást szerzett gyermeke túlzott jószívűségéről úgy határozott, nem tesz feljelentést gyermeke ellen, az ügyet családon belül rendezi. A megbeszélt időpontban a ti­nédzserek a követelt ötezer ko­ronát nem tudták megszerezni, ezért naturáliában, története­sen két kerékpárral törlesztet­ték egyébként nem létező adós­ságukat. Igaz a sértett felek ezek után sem éltek a feljelen­tés lehetőségével, ám a rendőrség elmbereinek szemet szúrt, hogy a megfigyelés alatt tartott galeri feltűnően jó brin­gákkal rója a város utcáit. Rá­kérdeztek hát a drótszamarak eredetére, s a vallatás során de­rült fény arra, hogy a vállalkozói adósságbehajtások és különfé­le életveszélyes fenyegetések mellett fiatalkorúak rosszízű tré­fálkozásaival is gazdagodott a zsarolásos bűnesetek tárháza. Hogy a fent vázolt esetben mennyire nem egy ártatlan tré­fáról van szó, az a Büntető Tör­vénykönyvben foglaltakból is ki­derülhet, hiszen a fiatalok zsaro­lását a bíróság az ő esetükben 1-től 4 évig terjedő szabadság­vesztéssel „jutalmazhatja". Tanulságképp talán érdemes megjegyezni, hogy ha valaki el­len feljelentést tesznek a rendőrségen, még nem biztos, hogy a közölt adat helytálló. Is­merve néhány nyomozót állítha­tom, az öreg rókáknak van annyi rutinjuk, hogy az ártatlan és bűnös egyéneket megkülönböz­tessék egymástól. A tévedési arány nagyon kicsi. (kosár) FRICSKA Bizalmas drágaságok Sokan szeretnék elolvasni a nemzeti kisebbségek jogairól szóló keretegyezményt, amelyet február elsején írt alá az Európa Tanács 21 tagországa. A szlovák sajtóiroda nagylelkű ajánlata szerint potom 300 koronáért megvehetik a keretegyezmény angol szövegét. Kívánságra elké­szítheti a keretegyezmény nem hivatalos szlovák fordítását is ­potom ötszáz koronáért. Piaci vi­szonyok uralkodnak, nem egé­szen „kóser" azonban így árusí­tani az információkat, hiszen Po­zsonyban, az Európa Tanács in­formációs központjában csak a fénymásolás díját kell kifizetni, ha valaki a megállapodást ott­hon szeretné tanulmányozni. ŕ Alapvetően hamis az á beállítás is, hogy a szlovák sajtóiroda, kí­vánságra elkészítheti a keret­megállapodás szlovák fordítá­sát. Létezik egy hivatalos fordí­tás, amelyet Kukán exkülügymi­niszter terjesztett a szlovák kor­mány elé. Kívánságra én is meg­küldhetném bárkinek, ha megfi­zeti a fénymásolás díját. Hogy miért kell külön díjazást kérni az említett információkért azoktól a szerkesztőségektől, amelyek egyébként is havonta ötszámjegyű összegeket fizetnek a szlovák sajtóiroda által kiadott hírek felhasználásért? Miért su­gallják azt, hogy ezek „olyan rop­pantul bizalmas információk", amelyeket csak a TA SR tud átad­ni? Az ilyen és hasonló kérdések­re a válasz nem igazán érthetet­len. A TA SR nem is olyan régen sokmillió koronás ráfizetéssel egy nem hivatalos kormánylapot adott ki. Most egy sok-sok millió koronás ráfizetésű magyar nyelvű napilapot készül megjelentetni. Hát ehhez kell a pénz, amelyet a TA SR a valóban objektív informá­ciók külön árusításával próbál megszerezni. FEKETE MARIAN MOLNÁR GAL PETER: Karády, az élő legenda Öt éve meghalt Karády Katalin. Öt esztendeje halt meg. Hány éves korában? „Lánykoromban úgy hívtak, hogy Kranczel Kati, azután Varga Reszőné lett belőlem. Ez tizenhat éves koromban történt. Két évig voltam férjnél... és most már ti­zenkét éve vagyok elvált asszony. Férjem adóügyi főtiszt volt, és utá­nam harmadszor is megnősült..." - nyilatkozta Szánthó Dénesnek, a Kis Újság riporterének. Tizenhat meg tizenkettő: har­minc. 1940-ben tehát a riport idején Karády harmincéves lett volna? Feltéve, hogy 1910-ben született. Halálakor a lapok nyolcvannégyre taksálták. Vagyis 1905-ben szüle­tett. 1940-ben öt évvel elhagyta a harmincat már. A Filmlexikonban születési éve' 1912. Az erősen megbízhatatlan Színházi Kislexi­kon hasonlóképp megfiatalítja két esztendővel bevallott koránál, a mostanában kiadott Magyar Szín­házművészeti Lexikon átveszi a föltételezett adatot. Kelecsényi László, a Filmbarátok Kiskönyvtá­rában írott életrajz szerzője utána­nézett az aggályosan pontos En­ciclopedia dello Spettacolo szócik­kében: 1905. „Nem járunk job­ban - írja Kelecsényi ha hivata­los iratokat böngészünk. Az 1945­ös Igazoló Bizottságjegyzőkönyvé­ben 1912. december 8-a a dá­tum. Utolsó, 1947-es keletű rendőrségi bejelentőlapján me­gint más évszám, 1914. decem­ber 7. áll. Bizonytalan az év. Bizonytalan a nap. Fontos-e, hány esztendős egy színésznő? A nagyközönséget iz­gatja mindig. Igazán azonban csak önmaga számára égető fon­tosságú: mennyire érzi magát egy énekesszínésznő, egy nemi bál­vány, mindenki vágyának kiszol­gáltatott erotikus idol, közhasznú női etalon és szerelmi modell? Ka­rády Katalin életében annyi volt, ahány éves megelevenítendő színházi vagy moziszerepe. Holtá­ban pedig a folyó esztendő de­cemberében a kilencvenéves úgy él közönsége emlékezetében, mint érett, fiatal asszony, csábító, vonzó. Hangja ma is mágikusan hat buta izmusokat, érzelgős dal­lamfordulatokat búgva, akárha frissen vérző szerelmekről szólna, behegedetlen fájdalmakról dalol­na a kín fölsértett újdonságával. Ha föltűnik a képernyőn: oda­szögez látványa. Ha följajdul a le­mezről, kisír a megnetofonból: megdelejez. Hat. Működik. Él. Kér­di-e a versolvasó: hány esztendős Szapphó? A művészet jelen idejű. Akkor történik, amikora műélvező gyönyörűséget talál benne. Karády hangja, hajviselete, ru­házkodása, polgár-királynő rátar­tisága, reflektorfénynél és napvilág­nál alakított szelepei erősen kor­hoz kötöttek. Dalai politikus nó­ták. Sértett hangja szembeszegült büszkén a divat és a közélet egyenruhásításának. Dacosan él­te önmagát. Kihívóan keserűnek mutatkozott. Egyetlen mosolynyi engedményt sem tett reményte­lenségtől légszomjas borúlátása. A saját fájdalmához való állampol­gári jogot hirdette. A különleges­ség igazát. Az elkülönbözés em­berjogi harcosaként jogtipró időkben krakélerien humanistá­nak mutatkozott. Vaskos kötet volna megírható a Karády körüli hírlelésekből, hamis pletykákból. A közvélemény olyan tengeri kagyló, hogy ha valódi sze­mélyisége kerül bele: pletykát gyöngyöz köré. A költő-hírlapíró Ke­mény Simon Naplója megörökíti ­jóllehet kérdőjellel - a dizőz viszo­nyát a miniszter Hóman Bálinttal. Kivel volt és miért, kivel nem (és mi­ért nem) Karádynak: érdektelen. Érdekes csupán egyetlen kapcso­lata: Ujszászy István tüzértábornok­kal, a Magyar Királyi Belügyminisz­térium államvédelmi központjának volt vezetőjével. A liaison folytán egy hónappal az ország német megszállása után (1944. április 19-én, a hajnali órákban) a Gesta­po letartóztatta Karádyt búvóhe­lyén. A svábhegyi Majestic mellék­épületében, a Melinda Szállóban tartották fogva, utóbb átszállították a pest vidéki fogházba. Egy nappal őrizetbe vétele előtt Veesenmayer magyarországi német „helytartó" sürgönyileg jelenti Ritternek, Hitler főhadiszállására, hogy letartóztatja Ujszászyt, Kádár Gyula ezredest, a honvédvezérkar kémelhárító osz­tályának főnökét „és Varga, művésznevén Karády Katalin szí­nésznőt". A vád: Reichsverrat. A bi­rodalom elárulása. Civilben is Machita volt-e Ka­rády? Vagyis kémkedett-e és ha igen, melyik hatalom javára? Való­színű, hogy nem volt kém. Csak Uj­szászy barátnőjeként keveredett a szabadelvű színésznő a gyanús személyek közé. Ujszászy támoga­tottaként szenvedte el a kihallga­tásokat és a börtönéletet. Nem­csak spion, valószínűleg, hogy az idős Ujszászynak a szó hagyomá­nyos értelmében barátnője sem volt. Karády szabados estjeinek Ujszászy többnyire nézője lehe­tett. Amatőrfilm megörökítette ­állítólag - a sikamlós vendégsége­ket. A katonapolitikai osztály birto­kából a sikamlós felvételek átke­rültek az orosz katonai elhárítás­hoz. Ujszászy tábornokkal együtt, akitől ugyanazt akarták kitudni, mint a Gestapo. Karády idehaza nem sokáig várta sorsát. A már citált lexiko­nok szerint „1949-ben külföldre ment". Henye színháztörténe­tünk újabb slampossága ez. Az AFP Bécsből tudatja 1951. feb­ruár 13-án: „A Presse című füg­getlen lap jelentése szerint Ka­rády Katalin elmenekült Magyar­országról és Lantos Olivér tár­saságában csütörtökön Salz­burgba érkezett." K. I., nyugdíjas tanár leveléből idézve: tak-keltek Ausztriában, hiszen megszállók voltak." Szovjet földről a gáláns tábornok kiegyezik rabtartóival, hozomány­ba kapja Karády a szabadságát? Vagy melléküzemágként ember­csempészettel kereskedő szovjet katonák szállítják át a még nem túl­ságosan szoros osztrák-magyar ha­táron? Hazai emberszöktetőkkel vette fel a kapcsolatot Frank Irma kalaposnő, Karády barátnőjé, hogy fejenként ezer dollárért átvigyék szabad földre a dizőzt, Lantos Oli­vért, a táncdalénekest és Karády házvezetőnőjét, Icát? Jávor Pállal az Opiumkeringőben „...Hivatásos csapattisztként Zalaegerszegen teljesítettem szolgálatot, a Riadó gyalogezred­nél. 1951. február végén rendkí­vüli pártértekezletet hívtak össze a határőrség kerületi parancs­nokságán. Jelen voltak: zömmel a határőrség küldötte, a BM me­gyei kapitányságától, a megyei AVH-tól, s mi a gyalogezredtől. A téma: az utóbbi időben megsoka­sodtak a tiltott határátlépések. Többen hozzászóltak, de a lénye­get egy sorállományú határőrtize­des érintette, aki a következőket mondta: "Mi a haátrszolgálatot híven és becsületesen ellátjuk, de akad, ami nem rajtunk múlik. Nemrégiben, Szentgotthárd kör­letébenjárőrparancsnok voltam, és leállítottam egy szovjet teher­autót. Hátul a ponyvát felbillent­ve, két civilt pillantottam meg. Több jogom nem volt. A két civil­ben felismertem Karády Katalint és Lantos Olivér művészeket, hi­szen jól ismertem őket. A szovjet tiszt a ponyvát lecsukta és elin­dult Ausztriába." A tizedes nem folytathatta hozzászólását, mivel szünetet rendeltek el. A szünet után pedig más témákról esett szó. A Karády-Lantos téma abba­maradt. Mi megdöbbenve ül­tünk, később titoktartásra hívták fel figyelmünket. Ezzel az érte­kezlet véget ért. A következő va­sárnap délelőtt a rádióban már ismert dalt, a Karády által éne­kelt Moszkva-dalt Gyurkovics Má­ria vette át. Tudni kell ehhez, hogy a szovjetek szabadon jár­Guy Delage francia sportem­ber 1994. december 16-án ar­ra vállalkozott, hogy átússza az Atlanti-óceánt. Ezekben a na­pokban már több mint ezer ki­lométernyire jár a Zöldfoki-szi­getek partjaitól. A különleges feladatra készülve nemcsak a technika legújabb eszközeivel szerelte föl magát, hanem né­hány hét alatt 15 kilót is hízott, hogy legyen honnan tartalék energiát merítenie. Kövérnek és egyben fittnek lenni - erre az állatvilágban már jó megoldások vannak. Az emberek és a háziállatok köré­ben az elhízottság tunyaság­gal, nehézkes mozgással páro­sul, jó néhány vadon élő állat azonban akkor is megőrzi álló­képességét, ha kövér, sőt ép­pen ezért tölti fel zsírraktárait. A zsírok és az olajok igen jó energiaforrások, mert amikor a sejtek elégetik azokat, egység­nyi tömegükből több mint két­szer annyi energia szabadul föl, mint ä szénhidrátokból, az­az a cukrokból és a kemé­nyítőből. Nagyobb mennyiség­NAGY, KÖVÉR EMLŐSÖK VAGYUN K Kövéren és egészségesen ben azonban ártalmasak: gá­tolják a hormonok működését, zavarják a szívizmok tevékeny­ségét, lerakódásokat okoznak az erekben. Ezért mind a szer­vezet által termelt, mind a táp­lálékkal bejutott zsírt minél előbb el kell távolítani a kerin­gésből, s biztos helyen tárolva akkor kell ellenőrzött meny­nyiségben felszabadítani, ami­kor szükség van rá. Az ilyen, az anyagcserét veszélyeztető „üzemanyagok" bonyolult folyamatokban ala­kulnak raktározásra alkalmas­sá, hogy a zsírszövet egy sajá­tos formájában, a fehér zsír­szövetben tárolódjanak. Ez az a szövet, amelynek mennyisé­gét mindenki csökkenteni sze­retné, vagy azt igyekszik elérni, hogy legalább ne úgy és ne ott növekedjen, ahogy és ahol szo­kott. Az iskolákban is azt tanít­ják az alapfoktól az egyetemig, hogy ennek nagyobb tömegű felszaporodása természetel­lenes. Sok madár és emlős vidá­man él úgy, hogy a testében 0,5 százaléknál kevesebb a zsírszövet. Más állatok ellen­ben - legalábbis az év egy ré­szében - igencsak sok zsírt halmoznak föl. Azok az állatok, amelyeknek természetes zsír­raktáruk van, általában olyan környezetben élnek, ahol nagy az időjárás évszakos változá­sa: például sivatagokban vagy a sarkvidékeken. Érdekes összefüggés van a zsírszövet­nek és a test egész tömegének az aránya között. A különféle állatokban ez az arány 1 száza­léktól 40 százalékig változhat, az átlag 7 százalék. Az embe­rekben ez az érték 18 száza­lék, de ezt az életkor, a nem és az egyedi sajátságok befolyá­solják. Egy 25 éves átlagos fér­fi testének csak 14 százalékát teszi ki a zsír, egy nőének 23 százalékát. Mire 55 évesek lesznek, a férfiak átlagos zsír­készlete is eléri a 23 százalé­kot, ám eközben a nőké 32 százalékra növekszik. A zsír­szövetekben is megmutatkozó nemi különbségek magyaráza­tát nem ismeri az összehason­lító élettan. A nemek közti mé­retkülönbségekből adódó elté­réseket leszámítva az állatok zsírszöveteiben szinte nincs olyan különbség, amely a nem­hez kötődne. Az életmódjukból adódóan kövér állatok: a sündisznó, a borz, a teve és a cetek testük tömegéhez képest szintén több zsírt halmoznak föl, mint azok az állatok, amelyek ha egészségesek, sohasem híz­nak el. De ezek a különbségek is kisebbek, mint amekorra egy átlagos ember és a legtöbb ál­lat között van. A halak, a két­éltűek és a hüllők testében a zsírraktárak a hasoldal egy vagy két zsírtestében vannak. Az emlősöknél és a madarak­nál a zsírraktárak testszerte eloszlanak: a hasüregen belül, a szívburok körül, az izmok kö­zött és fölött. Az emlősök és a madarak zsírszövetei kisebb kiterjedésűek, mint más gerin­cesekéi, és más szervekhez, szövetekhez kötődnek. A kövér embereknek nemcsak a bioké­miai kockázatát növelik a nagy zsírkészletek, hanem mozgá­sukban is zavar, képtelenek futni, ugrani, s gyakran szen­1951. február 20-án történt a szökés. Egy héttel a Presse jelen­tését követően. Amikor Bécsben már tudnak Karády szökéséről, ő még idehaza játszik a fővárosi Víg­színház Békehajó című revüjé­ben. Február 20-án Szombathe­lyen koncertet ad Lantos Olivérrel. Többé nem lép magyar színpadra. 1990. március 7.: meghalt New Yorkban. Figyelemre méltóak az adatok. 1939. február 4-én lép föl először a Pesti Színházban Az asszony és az ördög női főszerepében. Hazai pályáját befejezi 1951. február 20-án. Mindössze tizenkét évig állt mikrofon előtt, szerepelt mozi­darabokban. Ötvenhat éve mégis izgalomban tartja a nézőket. Ti­zenkét év alatt vitte végbe egyedül­álló ragyogását, ami művészi bú­csúját és halálát követően sem látszik elhalványulni. Megmagyarázhatatlansága megmagyarázható. Titkai fölfed­hetőek, mert a nyilvánosság elé hordta hozományát, gyö­nyörűségeit és összeszenvedett fájdalmait. A színész alkotásá­nál, személyisége varázsánál nincsen illanóbb. Karády Kata­lin túlélte halálát is. Halhatatlan marad, mint Déryné, az első ma­gyar sanzonett. Karády volt az utolsó magyar díva, nézőbolon­dító nyilvánosan mutogatott ki­rályi vadmacska, összegyűjtője közös fájdalmaknak, kifejezője az emberi büszkeségnek, önál­lóságnak és szabadságvágy­nak. vednek balesetet. Ezzel ellen­tétben az életmódjukból adó­dóan kövér állatok aktivitását azonban gyakorlatilag nem za­varja a súlyfölösleg, merthogy nem is az. Az ember és más emlős álla­tok között az a legfőbb különb­ség, hogy nekünk még az élet­módjukból adódóan kövér emlősökénél is több zsírszöve­tünk van, s az egyes zsírsejtje­ink is túlságosan nagyok. A leg­több vadállatnál kövérebbek, s legközelebbi rokonainknál, a főemlősök többségénél is ter­metesebbek és zsírosabbak vagyunk. Más . szárazföldi emlősökéhez hasonlóan a mi többletzsírkészletünk is a test felületén oszlik el. Az ember zsírszöveteinek terjedelmes volta a legegyszerűbben azzal magyarázható, hogy mi is „nagy, kövér emlősök" va­gyunk. Tehát nincs szükség olyan - korábban komolyan felvetett - magyarázatra, hogy fejlődésünk bizonyos szaka­szában vízi életmódot folytat­tunk. (É. T.)

Next

/
Thumbnails
Contents