Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1995-02-08 / 32. szám, szerda
1995. február 9. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ SZ Ó Í 9 \ MEGBÍZOTT ELNÖK A CSERKESZSZOVETSEG ELEN Hatalmi harc? Karácsony hetében adtunk hírt arról, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS) nemrégiben megválasztott új elnöke, Maitz László alig egy hétig élvezte az elnöki bársonyszéket Szerettük volna megtudni magától az érintettől, hogy miért is mondott le, hiszen a szövetség decemberi közgyűlésén éppen ő és a köré csoportosuló társaság támadta a leghevesebben Hodossy Gyulát, az akkor leváltott elnököt Maitz László azonban, arra hivatkozva, hogy a cserkészszövetségnek ebben a pillanatban minden nyilvános kijelentésével csak ártana, nem vállalta az interjút. Ugyanakkor Massányi Lajos az Országos Cserkésztanács (OCST) elnöke sem árulta el, Maitz László vajon mivel índokolta létnondását. Csupán annyit közölt, hogy érvelt - a vezető akadályoztatása címén - elfogadták és Hodossy Gyulát kérték fel az elnöki teendők gyakorlásával. Kereken tíz napig tartott az SZMCS múlt év decemberi közgyűlésén elnökké megválasztott Maitz László pünkösdi királysága. El kell mondani, hogy Maitz Lászlónak nem kevés érdeme fűződik a szlovákiai magyar cserkészet felvirágoztatásához. - Öt éven keresztül gyakorlatilag ő volt az SZMCS vezetőképző vezetőtisztje - kezdi Hodossy Gyula. - Az a program, amelyet a legutóbbi közgyűlésen hirdetett meg, s vele megnyerte a választást, gyakorlatilag a vezetőképző programja volt. Csodálkozom, hogy az eltelt öt év alatt miért nem valósította meg az általa felvázolt programot? Hiszen jogában állt volna. - Maitz László azonban úgy döntött, hogy nem vállalja az elnökséget, s az OCST Hodossy Gyulát bízta meg az elnöki teendők gyakorlásával... Az OCST helytelenül jegyzőkönyvezte a lemondás körüli eseményeket, ugyanis az elnök lemondását csakis a közgyűlés fogadhatja el. Tehát az OCST legfeljebb csak tudomásul vehette volna az elnök lemondási szándékát. Ebből következik, hogy az SZMCS legközelebbi közgyűléséig Maitz László marad a szervezet elnöke. - Kifelé mégis Hodossy Gyula képviseli a szövetséget. Vajon miért vállalta el az OCST megbízását mindezek után? - Nem volt más megoldás. Ha az OCST nem talált volna megbízott elnököt, a belügyminiszter akar fel is oszlathatja a cserkészszövetséget, hiszen nem teljesíti az alapszabályban vállalt kötelezettségeit. Ugyanakkor el kell végezni az elmúlt gazdasági év zárását, el kell számolni a minisztériumtól kapott támogatással, új pályázatokat kell beadni, Mind, mind halasztást nem tűrő feladat. - Az elmúlt néhány hét viharos eseményei azt jelezték, valami nincs rendjén a cserkészszövetség háza táján. A közgyűlésen jól lehetett érzékelni, hogy két táborra szakadtak a cserkészek. - Ezzel a megállapítással vitába szállnék, mert éppen a közgyűlés utáni események bizonyították, hogy a szövetségnek nincs másik tábora. Ha lett volna, akkor éltek volna a helyzet adta lehetőséggel és a szövetséget olyanná formálhatták volna, amilyennek megálmodták. A szövetség eddigi tevékenységét minduntalan kifogásolók csak egyetlen dologban értettek egyet. Abban, hogy az SZMCSnek meg kell szabadulnia a Hodossy házaspártól. Hogy miért alakult ki több emberben is a személyem és feleségem iránti ellenszenv, arra kell az elkövetkező hetek során megtalálni a választ. Sajnos a szövetségben zajló munkákkal kapcsolatban nagyon sok embertévedésben él. El kell mondani, hogy nagyfokú irigység is felütötte fejét a szervezeten belül, amivel igazából nem tudunk mit kezdeni. - Az elnökcserét követően milyen visszajelzések érkeztek a szövetség székházé ba? - Sokan a tudtomra adták, hogy a decemberi közgyűlésen történtek nagy érvágást jelentettek a szervezetnek. Bárhova megyek, bárkivel tárgyalok, szinte mindenki rákérdez a szövetségen belül viszonyokra. Néha nehéz a magyarázkodás és azt talán hangsúlyoznom sem kell, hogy ez a helyzet számunkra nem a legelőnyösebb tárgyalási pozíciót jelenti. Azok a szervezetek, amelyek eddig támogattak bennünket, remélhetőleg a jövőben sem fordulnak el tőlünk. - Új feladatok? - Közös megegyezés alapján szeretném a szövetséget a márciusi közgyűlésig vezetni. A legközelebbi, tisztújító közgyűlés egyik feladata lesz az új országos elnök megválasztása. Én semmiképpen sem szeretném magamat jelöltetni. KOSÁR DEZSŐ AZ ESTERHÁZY-PER ÜRÜGYÉN Etikátlan kiszivárogtatás Lapunk február 3-i, pénteki számában a TA SR hírét közöltük, amelyben gróf Esterházy János perújrafelvétele ügyében két cseh történész szakvéleményét ismerhettük meg Esterházy János személyét és politikai tevékenységét illetően. Mivel dr. Popély Gyula történész is az Esterházy-per egyik felkért szakértője, kíváncsiak voltunk az ő véleményére. - Miként értékeli ezt a hírt? - Én a TA SR-hírt fölöttébb félrevezetőnek, sőt etikátlannak tartom. Kellőképpen minősíti egyes emberek vagy embercsoportok erkölcsi érzékét és tisztességét, ha egy folyamatban lévő bírósági eljárás szakértői véleményét a nyilvánosság elé tárják akkor, amikor az a tárgyaláson még nem hangzott, nem is hangozhatott el. - Valakik tehát kiszivárogtatták ezt az információt, amely az említett okok miatt bizalmas. - Nyilvánvaló, hogy ez történt. Azonnal érdeklődtem a Pozsonyi Városi Bíróság tanácselnökénél, dr. Peter Šankónál, aki a folyamatban levő Esterházy-per vezető bírója. Ő azonban cáfolta, hogy a bíróság informálta volna a sajtóügynökséget, sőt a felkért cseh szakértők véleményének kiszivárogtatását ő is rendkívül etikátlannak tartotta. - Az ominózus hír szerint a cseh történészek - Jaros lav Valenta és Robert Kvaček - „rábizonyítják" Esterházy János grófra a hazaárulást. Mi ezzel kapcsolatban az ön véleménye? - Az, hogy ez a megfogalmazás bosszantó bár, de egyben nevetséges is. A döntés, az ítélethozatal a bíróság dolga, nem a történész-szakértőké. Természetesen, ez rám is vonatkozik. A két szlovák - Ladislav Deák és Ivan Kamenec valamint a két cseh - Jaroslav Valenta és Robert Kvaček történész mellett a Pozsonyi Városi Bíróság számára és Esterházy Alice grófnő felkérésére én is kidolgoztam a magam szakértői véleményét Esterházy János gróf politikusi tevékenységéről, illetve politikai és erkölcsi arculatáról, s azt annak rendje és módja szerint átadtam a bíróságnak. Most várom a tárgyalás újabb fordulóját. Bízom abban, hogy most igazságos és bölcs döntés születik, nem úgy mint 1947. szeptember 16án. Akkor ugyanis a szlovák nemzeti bíróság Esterházy grófot egy nevetségesen manipulált tárgyalási komédia végén háborús bűnösnek nyilvánította, és kötél általi halálra ítélte. - A történtek után hajlandó-e legalább vázlatosan érzékeltetni az Esterházy-ügyben elfoglalt álláspontját? - Nem vagyok híve annak, hogy a szakértői véleményeket idő előtt nagydobra verjék, főleg nem egy lezáratlan per esetében. Mivel azonban itt kimondottan rosszindulatú és félrevezető szándékkal egyesek már amúgy is beindították a negatív hangulatkeltést, én sem érzem kötelező érvényűnek magamra nézve a „néma levente" szerepét. Hajlandó vagyok az önök rendelkezésére bocsátani szakértői véleményem teljes szövegét. S egyúttal bátorkodom arra is felhívni figyelmüket, hogy ugyanezt tegyék meg a két szlovák, valamint a két cseh történész-szakértők véleményével is. Hallgatassék meg tehát minden vélemény, a gondolkodó újságolvasó pedig hadd alakíthassa ki saját véleményét ebben a tragikusan komoly, de nevetséges szakszerűtlenül és bosszantó elfogultsággal kezelt ügyben. -y -f EGYUTTELES A keretszerződés csak minimum Uj Szó-hír A nemzeti kisebbségekről szóló keretszerződés egyértelműen csak az első lépés a nemzeti kisebbségek védelméhez az Európa Tanácson belül. A szerződést tudatosan úgy fogalmazták meg, hogy az tág értelmezést tegyen lehetővé, s így az ET összes tagállama számára elfogadható legyen. A dokumentumban a jogi normák minimumát határozták meg, amelyek betartására minden aláíró állam kötelezi magát, de a szerződés megvalósítása során természetesen tovább léphetnek. Egyebek mellett ezt tartalmazza az Együttélés külügyi bizottságának a kisebbségi jogvédelemről szóló keretszerződéssel kapcsolatos állásfoglalása, amelyet a mozgalom tegnapi sajtóértekezletén Flórián László ismertetett. A témával kapcsolatban Bauer Edit képviselő kijelentette: A szerződés olyan meghatározást is tartalmaz, amely szerint lehetetlen annak bármelyik határozatát úgy értelmezni, hogy az korlátozná, az eddig elfogadott emberi és szabadságjogokat. Duka Zólyomi Árpád alelnök szerint amennyiben a parlament márciusi ülésén napirendre kerül a Demokratikus Unió 15 képviselői mandátumának visszavonása, az Együttélés határozottan kiáll a DU mellett. Komlósy Zsolt bírálta a vagyonjegyek kezelésével foglalkozó Capitalbrokers Kft.-t. Elmondta: a vagyonjegy-tulajdonosokkal kötött szerződés formájából kitűnik, hogy a társaság célja a kezelésében lévő vagyonjegyek megszerzése. Figyelemre méltó, hogy a Capitalbrokers elsősorban Dél-Szlovákiában, a magyar lakosság körében fejti ki tevékenységét. Kvarda József alelnök ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy,az Együttélés polgármesterei, illetve helyi képviselői megpróbálják felmérni a helyzetet és tájékoztatni a lakosságot a teendőkről. (gaál) AHOGY ÉN LÁTOM Lorenz, a felvilágosult titkosrendöT A Cseh Köztársaság megküldte Szlovákiának Alojz Lorenz egykori ŠtB-tábornok 20 ezer oldalnyi peranyagát, és az iratkötegeket jóformán még be sem rakták az illetékes igazságügyi hatóság páncélszekrényébe, a Slovenská Republika, a kormány buzgó szócsöve, már folytatásos interjút kezdett közölni az exgenerálissal. Ami önmagában még nem is lenne elgondolkoztató. Bármelyik nyugati polgári demokráciában megtörténik, hogy ha egy újságírónak módja nyílik rá, elbeszélget a bírósági döntésre váró vádlottal. Ez mindig a zsurnaliszta ügyességén múlik. Nos, a Republika újságírójának nem is nagyon kellett ügyeskednie. Alojz Lorenz - Csehszlovákia kettészakadásának köszönhetően - szabadon jár-kel az országban. És sajtóelőzményei is vannak a most közölt interjúnak. A nemzetibb szlovák lapok már korábban is nyilvánosságra hoztak eszmefuttatásokat Lorenzról, illetve „intim" beszélgetéseket magával a tábornokkal. Egy hajszálon múlott, hogy a Republika már tavaly nem indítványozta a jogerősen elítélt titkosrendőrfőnök szentté avatását. Természetesen szlovák nemzeti alapon. Ami, persze, nem is csoda, hiszen a Republika annak a kormánynak a lapja, amelynek egy kivételével minden minisztere tagja volt egykor a kommunista pártnak. A Republika egy olyan kormánynak a lapja, amely programszerűen pardont hirdetett az ŠtB egész állományának. Tisztestől, besúgóstól, rezidensestől. Cakk-pakk. A Republika egy olyan kormánynak a lapja, amelynek „középpárti" főereje, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a szélsőségesen nacionalista Szlovák Nemzeti Párt, illetve az őskommunista Szlovákiai Munkásszövetség általi támogatásnak köszönhetően szerzett parlamenti többséget. Végső soron nem is Alojz Lorenz hibáztatható az egész sajtókampányért. A volt tábornok csak egyszerűen elfogadja a felkínált segítséget. Az ő helyzetében ki ne fogadná el? Vajon miért nyüzsögnek oly buzgón Lorenz körül a nemzeti újságírók? Aligha csak azért, mert szlovák az illető. Aligha csak azért fogadta őt pártfogásába Ján Smolec, a Republika főszerkesztője, mert (ahogy egyik korábbi eszmefuttatásában írta) Szlovákiának szüksége lenne a volt titkosrendőr-tábornok szakértelmére. A Lorenz-ügyben, mint oly sok más ügyben is szerepet játszik a csehellenesség. Bárhogy csűrik-csavarják is a történelmet a szlovák hazafi historikusok, tény, hogy Szlovákiával ellentétben Csehországban a szovjet megszállás második évtizedében megszerveződött a disszidensek mozgalma. Prágában máshogy fogadták 1989. november 17-ét, mint Pozsonyban. Felkészülten. Nálunk, Szlovákiában egy kezünkön meg lehetett számolni azokat, akik kifejezésre is juttatták a máshogy gondolkodást. Nálunk, Szlovákiában egy egészen silány, emberileg is kétes elemekből álló garnitúrát porodukált a normalizációs időszak. A nemzetiek most ennek ellensúlyozására húzzák elő a süllyesztőből Lorenzet, bizonygatva, hogy lám, nekünk is voltak ellenállóink. Mert ezt bizonygatják. Vagy a (nem is egészen diszkréten) kiprovokált válaszokkal, vagy a volt ŠtB-. főnök szándékai szerint, egyértelműen azt sugallják Lorenz szavai, hogy voltaképpen a titkosrendőrség legfelsőbb vezetői voltak azok, akik 1989-ben belátták, hogy tenni kell valamit. A novemberi fordulat Smolecék interpretációja szerint voltaképpen a felvilágosult titkosrendőrök rendezésében valósult meg. Egy másik legyet is agyonütnek ezzel. Ugyanis azt a benyomást keltik, hogy az állam mindig mindenható. Még az olyan szélsőséges esetekben is, mint amilyen az 1989-es fordulat volt. Az állam mindenhatóságára esküvő nemzetiek szempontjából ez egészen logikus értelmezése az eseményeknek. Összefoglalva a jelenséget Smolec főszerkesztő azt próbálja elhitetni a derék nemzetiekkel, hogy ami 1989 őszén bekövetkezett, az azért következett be, mert Lorenz úgy határozott, hogy megjavítja a rendszert. Csak arról feledkeznek meg nemzeti uraimék, hogy az ilyen „rendszerjavítások" eredményeként a világon eddig még mindenütt csak kemény diktatúra jött létre. TÓTH MIHÁLY Hodossy Gyula: „...a szövetségnek nincs másik tábora..." (A szerző felvétele)
