Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-07 / 31. szám, kedd

[ŠI ÚJ szó SZULOFOLD 1995. február 7. Molnár Lászlót, Ipolyfödémes polgármesterét: Ml késztette arra, hogy megírja, valóban Jár-e végkielégítés az újraválasztott polgármesterek számára? Mikor megválasztásunkat követően megjelent az Új Szóban a hamvai polgármester felhívása, tüzetesebben utánanéztem a témát tárgyaló törvénynek. Azért is, mert rengeteg alapítvány jelentkezett, hogy támogassuk őket. Megkaptuk a Csemadok Országos Választmányának körlevelét is, hogy ha tehetjük, ebből a keretből támogassuk a helyi szervezeteket. Mivel számomra világossá vált, hogy az újraválasztott polgármesterek nem jogosultak ennek az összegnek a felvételére, bevallom, kellemetlenül éreztem magam, hiszen sokan azt fontolgatták: felveszik a több tízezer koronát, és még csak nem is támogatnak belőle senkit Ezt tisztázni kellett. Kaptam néhány szemrehányást, hogy minek alapján állítom, hogy nem-jár a végkielégítés. Megértem kollégáimat, mivel a törvény valóban könnyen félreérthető. Végül is az Obecné noviny idei 3. számának hatodik oldalán egy kassai bíró részletesen megmagyarázza, hogy kinek is jár valójában a végkielégítés. Ezt minden polgármester elolvashatja, és rájöhet, engem igazolnak a jogász szavai. A járási hivatalok ugyan megkapták azt a körlevelet, melyben részletezik a szóban forgó törvényt, de a Lévai Járási Hivatal úgy tájékoztatott engem, nem illetékes, hogy a polgármesterekkel megismertesse a törvényértelmezését. (turczi) KAMOCSA „Magunkra vagyunk utalva" A helyhatósági választások utáni első falugyűlésre vendégek is érkeztek. A Magyar Koalíció képviselői: Bugár Béla, Duray Miklós, A. Nagy László elfogadták Kamocsa újraválasztott polgármesterének, Lukács Vincének a meghívását, aki még tavaly fogadalmat tett: ha létrejön a hármas koalíció, mindent elkövet, hogy a kamocsaiak személyesen találkozhassanak az újságokból, rádióból, tévéből Ismert politikusokkal, és kérdéseket tehessenek fel nekik. Akik a közelmúltban elmentek a művelődési házba, éltek Is a lehetőséggel. Politikusaink pedig nyíltan válaszoltak minden kérdésre. A. Nagy László szavai - sajnos nem sok jót ígértek. A falvaknak nyújtott támogatás kapcsán megjegyezte: ezután még nehezebb lesz bármit is csinálni a településeken. Az előző kormányzatok is mostohán bántak a községekkel, az állami támogatás évről évre csökkent, de ebben az évben már oly kicsi, hogy ki sem fejezhető... A jelenlegi kormány több mint 600 millió koronával csökkentette a falvaknak'nyújtott támogatást - a tavalyihoz képest. - Úgy látszik, Kamocsán rájöttek arra, mint ahogy más községekben is, ahol a Magyar Koalíció pártjait támogatja a lakosság: a választások esélyt adtak arra, hogy a saját kezünkbe vegyük dolgaink irányítását - mondta Duray Miklós. - Nem akarok sötét képet festeni, de ilyen nehéz időszak előtt még nem álltunk. Nem is annyira a gazdasági problémákat tekintem nehéznek - mert vannak olyan gazdasági problémák, amelyek a politikai és gazdasági rendszerváltás hatása miatt elkerülheKi fizeti a keresztelőt? A Rozsnyói járásban, a páratlan szépségű Szádellői-völgy felé vezető út mentén található Kiskovácsvágása, szlovák nevén Kováčová község. A magyar helységnévtábla elkészítői ebben az esetben, amint a felvételünkön is látszik, jókorát tévedtek, elírták a magyar helységnevet. A helyiek nem fogadják el az új nevet. Hogy mégis megtűrik a kék színű táblát, az valószínűleg azért van, mert azt tartják, hogy inkább legyen iiyen, mint semmilyen. (farkas) tetlenek. A gondot az jelenti, hogy beszűkül az egészséges kibontakozáshoz szükséges mozgástér. Azzal, hogy a községeknek kevesebb lesz a pénzük, korlátozódik a jogkörük is. Az elképzelésekből legyenek bár a legjobbak - keveset fogunk tudni megvalósítani. - Önökön fog múlni - nemcsak itt, hanem mindenütt, ahol polgármestereink, helyhatósági képviselőink vannak, hogy mi az, amit meg tudunk valósítani. Hogy milyen fontos az önkormányzatok ereje, azt egy éve a komáromi nagygyűlés is bizonyította. Amíg 3500 ember nem mondta ki azt, hogy hetvenöt év után itt hogyan akar élni, addig a parlamenti képviselőket - akkor tizennégyen voltunk - azzal vádolták: a saját elképzeléseinket akarjuk megvalósítani. Azóta senki nem merte megkérdőjelezni, hogy nem a választók érdekeit akarjuk megvalósítani. Úgy vélem, helyhatósági szinten el kell felejteni, ki melyik párt tagja, elsősorban a község érdekeit kell képviselni - figyelmeztetett Bugár Béla. Lukács Vince, a Magyar Polgári Párt színeiben indult a választásokon. - Sohasem jelentett problémát, hogy valaki az egyik vagy a másik párt tagja. A falu érdekeit tartottuk szem előtt - jegyezte meg. Kamocsán egyébként a jogosultak 88,7 százaléka szavazott, és 90 százalékuk ismét rá voksolt. - Kamocsa az elmúlt négy évben vizet és gázt kapott. Mi a terv az elkövetkező időszakra? - Rendbe kell hozni a polgármesteri hivatalt, vagy létesíteni egy új községházát, mert ez az épület kultúrház. Azonkívül meg kell szépíteni a falu arculatát; főleg a közterületeket igyekszünk parkosítani. Rendezni kell a vagyonjogi ügyeket, értékesíteni vagy valami célra hasznosítani a rossz épületeket. Tehát a község ingó és ingatlan vagyonának kérdéseit kell tisztázni, mivel ezek kissé háttérbe szorultak. - Mekkora a falu vagyona? - Nagyon kicsi. Mindössze ötmillió korona. A földterület csupán 30-32 hektár, de ebben már benne van a Vág-parti nyári táborozóhely is, ami 27 hektár. Ehhez jön még a néhány romos épület. - Miből gazdálkodnak? - Másfél, kétmillió korona között ingadozik a bevételünk. Három vállalkozó visszaadta az engedélyét, maradtak tizenketten. Viszont a munkanélküliek száma hetven körül van - ez a szám mindig változik. De gondot jelent az is, hogy a falu lakosságának egynegyede nyugdíjaskorú. Ugyanennyi az aktív dolgozók száma is. - Nem lehetne fellendíteni a vállalkozói kedvet? A Vág partja véleményem szerint óriási lehetőségeket kínál. - Klagy hátránya a falunak* hogy az emberek nehezen illeszkednek bele a megváltozott helyzetbe. Furcsán néznek arra, aki mer valamit kezdeni, s ez talán a vállalkozóknak is elveszi a kedvét. - Szükség lenne a faluban vagy a Vág-parton valami szállodafélére. - Nemcsak arra. Nyugdíjasklubra is, ahol az idősek összejöhetnének. A Vág-partot és a kultúrházat versenytárgyalás formájában szeretnénk bérbe adni, illetve értékesíteni. Én nem akarok üzletet csinálni sem a sportból, sem a kultúrából, de mindig jobb, ha valaki például vállalkozóként szervezi a kulturális műsorokat, különböző rendezvényeket, mintha a polgármesteri hivatal külön embert fizet csak azért, hogy kinyitja meg bezárja a termet. Ez a valóság, ezt tudomásul kell venni. - A csökkentett állami támogatás mennyi veszteséget jelent konkrétan Kamocsának? - Évente kétszázezerrel kaptunk kevesebbet. Az idén is. S ha az összbevételünk csupán másfél millió korona, s ezt még megrövidít tik kétszázezerrel, könnyű kiszámítani, hogy marad egymillió háromszázezer. S ez az összeg a közmegvilágítást se fedezi. Akkor hol a fejlesztés? - Van ebből kiút? - Eddig megtaláltuk a kiutat. De ez így tovább azért nem mehet. Csakis magunkra vagyunk utalva. Eddig úgy gazdálkodtunk, hogy egy fillér tartozásunk sincs. Nekem mint magánembernek, sosem volt adósságom. A falu vagyonával is úgy gazdálkodom, mint a magaméval. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA •» # Kiskovácsvágása • f f Deáki • • IpolýTodémes • Kamocsa V»_ Szap DEAKI Sétakocsikázás tűzoltókocsival Deákiban negyvenhat tagú önkéntes tűzoltószervezet működik. Sok köztük a fiatal, a legfiatalabbak rátermettségüket az évente megrendezésre kerülő tűzoltóversenyeken bizonyítják - tudtam meg Štefan Antalectől, a szervezet parancsnokától. Császár Ferenc, a szervezet gépésze elárulta, hogy rendkívül értékes műszaki felszerelésük van. Csakhogy ez nem korszerűsége miatt értékes, hanem azért, mert muzeális értéke van. Két lóvontatású tűzoltóalkalmatosságról van szó, a még mindig működőképes, kézi meghajtású, „négyemberes" fecskendőről és a tűzoltók szállítására szolgáló tizennyolc személyes, fapados kocsiról. Persze ezeket már nem használják, a régi düledező tűzoltószertárban állnak. A tűzoltógépésznek van ötlete kihasználásukra: a deáki termálfürdőben turistaattrakcióként használhatnák azokat, csakhogy most nem tűzoltókat szállítanának, hanem néhány koronás viteldíjért üdülő gyerekeket kocsikáztatnának. Igy némi bevételhez juthatna a szervezet, amire szüksége is lenne, hiszen néhány éve állami támogatásban egyáltalán nem részesül, a községi pénztárból pedig sokfelé kell osztani a kevés pénzt. Azért a tűzoltószervezetnek is jut belőle, de nem a műszaki berendezések felújítására. Egy többcélú szolgáltatóközpontot építenek, ebben kap helyet a korszerű tűzoltószertár. A tervek szerint még az idén ide költöztetik a használatban lévő, hordozható tűzoltófecskendőket. Tűzriadó esetén a tűzoltóknak öt percen belül el kell hagyniuk a felszereléssel a szertárat. Igaz, gépkocsival nem rendelkeznek, de a községi hivatal, illetve a földművesszövetkezet szükség esetén azonnal rendelkezésükre bocsátana egy olyan járművet, amellyel a fecskendőket a tűzeset helyszínére vontathatják. Komolyabb tűz esetén a hordozható fecskendő aligha bizonyulna elegendőnek, ilyenkor vagy a közeli vágsellyei hivatásos tűzoltókat hívják ki, vagy a szomszédos falvak önkéntesei jönnek segíteni. De, hogy erre ne legyen szükség, a helyi önkéntesek rendszeres megelőző tevékenységet folytatnak. Sorrajárják a házakat, hogy a padlásokon, a gazdasági épületekben vagy kisebb üzemegységekben ellenőrizzék a tűzvédelmi előírások betartását. Az önkéntesek számára a legmozgalmasabb időszak a nyári betakarítások ideje, aratáskor ugyanis állandó készültséget tartanak. Gál István, a legidősebb deáki tűzoltó 1953 óta tevékenykedik az egyesületben. Jelenleg a titkári funkciót tölti be. Ő a muzeális darabok bevetésére is emlékszik, amikor még lajtokban hordták a vizet a tűzhöz. Tőle hallottam, hogy az ötvenes években Deákiban hetventagú önkéntes tűzoltóegylet működött, a hetvenes években pedig női csapatuk is részt vett a versenyeken. Azt is megtudtam, hogy a deáki egylet még a múlt század hetvenes éveiben alakult, de a pontos dátumot nem ismerik. Az arról szóló iratok ugyanis valahol a budapesti tűzoltó-parancsnokság archívumában találhatók. Gál István szeretné felkutatni a pesti iratokat és rendezni a helyi történelmi dokumentumokat. Elhatározása érthető, hiszen egy százhúsz éves szervezet történelme akár egy helyi kis múzeumot is megérdemelne. Az új tűzoltószertárban talmin majd ennek is jut hely. (gaál) SZAP A víziszörny árnyékában Amikor a sajtóban vagy televízlóban napvilágot lát egy tudósítás a bősi vízi erőmű egyik zslllpkapujának leszakadásáról, a szlovákiai átlagember nyilván arra gondol, hogy már megint szünetelni fog a Szlovákián keresztülhaladó hajóforgalom. Az, hogy egy Ilyen katasztrófa akár végzetes is lehet az erőmű közelében található községek számára, Inkább csak az érzékenyebb csallóközlekben fogalmazódik meg. Szap, az 1811-es dunai folyamkilométernél található csallóközi település, Bős után gyakorlatilag az első Duna menti falu. így árvízvédelmi szempontból a szomszédos Medvével a legveszélyesebb helyen terül el. Ennek ellenére a bősi üzemzavarokról hivatalos formában a községeket ez idáig sohasem értesítették. Ha valami folytán gátszakadás történne Bősön, a mederből kilépő Duna elsők közt öntené el Szapot, majd Medvét. Tudja ezt az 575 szapi lakos apraja-nagyja, mégsem tehet ellene semmit. Nem ők határoztak arról, hogy tőlük alig tíz kilométerre villamosáramot termeljenek. Sőt, még abba sem volt beleszólásuk, hogy tulajdon földjeiken vajon megépüljön-e az alvízcsatorna, vagy sem. Megkapták a kisajátított földtérületekért járó végkielégítést, és ezzel a vízi erőmű gazdái úgy gondolják, hogy kötelességüket maradéktalanul teljesítették. Pedig korántsem így van. Azáltal ugyanis, hogy a falu kataszterében felépítették az alvízcsatornát, a községi „kincstárt" tekintélyes mennyiségű ingatlanadó befolyásától szabadították meg. Míg a szomszédos Nyárad önkormányzata hozzávetőlegesen 870 ezer korona ingatlanadót kap a szövetkezettől, addig Szap - a vízi erőműnek „köszönhetően" - csupán 212 ezer korona ingatlanadóra számíthat. (A vízi erőmű mentesül az ingatlanadó kötelezettsége alól.) Ezenkívül már csak az államháztartásból kiutalt fejpénzzel és az összességében sajnos nem túl jelentős lakossági befizetésekből gazdálkodhat. - Módomban állt megtekinteni a Franciaországban és Németor szágban működő vízi erőműveket, és bizony azt tapasztaltam, hogy az erőművek közelében élő embereket a félelemért és az elvett földjeikért folyamatosan kárpótolják - magyarázza Bartal Imre, aki már 1981-től Szap polgármestere. - Az említett országokban ugyanis az erőmű által veszélyeztetett családok részesednek a kitermelt haszonból, és nem utolsósorban a villamos áramot is kedvezményesen kapják. Mi az állandó félelmen és az ingadozó talajvízszinten kívül aligha számíthatunk valami másra. - Gondolom, többek közt ennek tudatában döntöttek úgy, hogy ebben az évben bevezetik a földgázt a községbe. - Részben igen, bár a földgáz bevezetéséről már korábban, a csilizközi polgármesterekkel közösen döntöttünk. Ma már ott tartunk, hogy a hét község - Csilizradvány, Balony, Patas, Nyárad, Medve, Kulcsod és Szap - között megvannak a magas- és középnyomású vezetékek. Pályázatokat írtunk ki a gázvezeték-hálózatok telepítésére, s ha már túl leszünk a pályamunkák értékelésén, amint az időjárás engedi, elkezdjük a hálózat lefektetését. Előzetes terveink alapján még ez év szeptemberében szeretnénk befejezni a munkálatokat. - A Duna közelségében található falvak állandóan a talajvízzel küszködnek. Nem tartanak attól, hogy a gázvezeték telepítésének munkálatait esetleg akadályozni fogja a talajvíz megemelkedése? - Tartunk tőle, bár ha minden igaz, akkor most a hét száraz esztendőbe léptünk, tehát várhatóan nem lesz olyan magas a talajvízszint. Ugyanakkor még tavaly kitisztíttattuk azt a két községi tavat, amelyek éppen a megemelkedett talajvíz elvezetését szolgálják. - Ha már együtt kell élniük a bősi vízi erőművel, közelségét miért nem próbálják legalább valamelyest a község javára fordítani? Gondolok itt elsősorban a turizmus fellendítésére. - Mostanság a Duna menti polgármesterekkel közösen épp a töltésen vezető, Bécstől Budapestig húzódó kerékpárúttal foglalkozunk. Hasonló információs táblákat szeretnénk elhelyezni, mint amilyeneket ausztriai kollégáink már jó néhány éve felállítottak a Duna menti kerékpárúton. Ezek a táblák nemcsak a legközelebbi pihenőhelyekről informálják a biciklis turistákat, hanem arra is figyelmeztetnek, hogy a kerékpárúttói 10-15 km-re milyen érdekességek találhatók. Nagyobb költségekbe nem verthetjük magunkat, mert idén a földgáz bevezetése az összes pénzünket elviszi, ráadásul a községi tavakat kitisztító magánvállalatnak is nem kis összeggel tartozunk. Igaz, annak az összegnek a kifizetésére a környezetvédelmi hivatalt kértük fel, de a kért támogatást ez idáig még nem kaptuk meg. KOSÁR DEZSŐ