Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-24 / 46. szám, péntek

# KÜLFÖLD 1995. február Ekeus elégedett Rolf Ekeus, az ENSZ iraki lesze­reléssel foglalkozó bizottságának vezetője szerdán Bagdadban kije­lentette, hogy az „egyik legjobb tárgyalássorozatát folytatta le" Irakban. Tárgyalt az iraki hadiipari szervezet vezetőjével, Amer Mo­hammed Rasid tábornokkal, va­lamint Tárik Aziz miniszterelnök­helyettessel. Az iraki biológiai fegyverekről szóló kérdésre Eke­us azt válaszolta, hogy „ezt a feje­zetet még nem zárták le". Szerin­te „nincsenek teljesen megbizo­nyosodva az irakiak őszintesé­géről" ebben a témában. Az iraki leszerelés állásáról az illetékes ENSZ-bizottság április­ban kell, hogy benyújtsa jelenté­sét a Biztonsági Tanácsnak, amely ennek alapján dönt majd az Öböl-háború lezárása után Irak ellen bevezetett embargó további sorsáról. (MTI) OROSZORSZÁG ES A NATO A békepartnerség az elsó' lépés MTI-hírek Washington egyértelműen Moszkva tudomására hozta, hogy a békepartnerségi prog­ramhoz való csatlakozás előfeltétele a NATO és Orosz­ország közötti különleges vi­szony megteremtésének. Egy amerikai hivatalos forrás sze­rint a követelményről Strobe Talbott külügyminiszter-he­lyettes beszélt szerdán az orosz kollégájával, Georgij Mamedovva\ folytatott tár­gyalásokon. Az orosz külügy­miniszter első helyettese az­nap érkezett kétnapos láto­gatásra Washingtonba. „A magunk részéről a béke­partnerségi okmányok aláírá­sát. a kezdő lépésnek tekint­jük a NATO és Oroszország közötti biztonsági tárgyalá­sok megkezdése felé" - közöl­te a nevének elhallgatását kérő washingtoni forrás. Hoz­záfűzte, hogy az orosz tárgya­ló fél egyelőre nem válaszolt a felvetésre. A tárgyaló felek általánosságban szót ejtet­tek az új európai biztonsági szerkezetről, de konkrét for­mákat és terveket nem vitat­tak meg. Andrej Kozirev orosz kül­ügyminiszter közben egy nyi­latkozatban megemlítette, hogy Oroszország bevonásá­val dolgozzák ki a NATO bőví­tésének feltételrendszerét, s jelezte, hogy a kompro­misszum keresését célzó hi­vatalos tárgyalásokat az ősszel megkezdhetik. A külügyminiszter Mur­manszkban elhangzott nyilat kozatát az Interfax hírügynök­ség idézte. Kozirev úgy fogal­mazott, hogy „Washington és Moszkva közösen dolgozza ki Oroszország és a NATO együttműködésének feltéte­leit az Észak-atlanti Szövet­ség keleti bővítésére vonat­kozóan". Az orosz diplomácia ve­zetője azon híresztelésekkel kapcsolatban, hogy Clinton amerikai elnök május 9-én Moszkvában esetleg nem vesz részt a győzelem nap­ján tartandó jubileumi ün­nepségeken, hangsúlyozta: az eshetőséget nem hozza összefüggésbe az „Oroszor­szág területén zajló politikai és katonai eseményekkel". ECUADOR SZERINT Peru általános támadást indított MTI-hír A perui erők általános táma­dást indítottak az ecuadori ál­lások ellen a két ország közötti, vitatott határzónában - jelentet­te ki szerdai sajtóértekezletén Jósé Gallardo ecuadori védelmi miniszter. Állítása szerint a peru­iak mérgező gázokat és gyújtó­bombákat is bevetnek, hogy fe­lülkerekedjenek az ecuadori erőkön. Gallardo hozzátette: csapatai ezek után minden ren­delkezésre álló eszközt bevet­nek, hogy legyőzzék az ellensé­get, amely szerinte csak megté­vesztés gyanánt beszél tűzszü­netről, hogy eközben előnyö­sebb helyzetbe kerülhessen. A hírügynökségek jelenté­séből kiderül: az ecuadori köz­léssel párhuzamosan Peru is a tűzszünet megszegésével vádol ta ellenfelét. A kölcsönös vádas­kodásoknak és a lövöldözésnek nem szabott gátat az sem, hogy a múlt pénteken meghirdetett tűzszünet ellenőrzésére a vita­tott határtérségbe érkezett a Ri­ói Csoport nemzetközi megfi­gyelőcsoportja - írja az AFP. VIETNAM Menekültek hazatérése Hanoi kész havonta 3600 vi­etnami menekültet visszafo­gadni - közölte tegnap az ENSZ Menekültügyi Főbiztos­ságának (UNHCR) tisztségvi­selője. - Hálásak vagyunk a viet­nami kormánynak, hogy meg­könnyíti a folyamatot - jelen­tette ki a Reuter hírügynök­ségnek Werner Blatter, az UNHCR ázsiai részlegének ve­zetője a malajziai fővárosban folytatott megbeszélések be­fejeztével. A megegyezés értelmében mintegy 50 ezer „csónakos embert" telepítenek haza a dél­kelet-ázsiai és a hongkongi me­nekülttáborokból, részben 1995 végéig. A találkozón részt vevő kínai delegáció a Hong­kongban tartózkodó menekül­tekkel kapcsolatban kifejtette: nem szeretné, ha a hazatelepí­tés 1997-ig - Hongkong Kíná­hoz történő visszacsatolásáig - elhúzódna. A tisztviselő szerint az UNHCR minden megtesz azért, hogy a vietnamiak önként térje­nek haza. Arra a kérdésre, hogy alkalmaznak-e erőszakot is a hazatelepítés érdekében, kijelentette: erőszak alkalma­zásáról külön nincs említés a megegyezésben. (MTI) FRANCIA-AMERIKAI KEMUGY Washington ingerülten reagált MTI-hír A francia kormány több olyan amerikai személy, közöttük néhány diplomata távo­zását kérte, akik státusukkal összeegyez­tethetetlen tevékenységet folytattak ­hozta nyilvánosságra szerda esti közös közleményében a párizsi kül- és belügymi­nisztérium, ezzel megerősítve a Le Monde című napilap hírét. A minisztériumi nyilat­kozat nem tartalmazza az érintett ameri­kaiak számát; a francia lap azonban öt emberről s ezen belül négy diplomatáról írt. Az AFP hírügynökség egyébként „felha­talmazott forrásra" hivatkozva azt hozta nyilvánosságra, hogy a francia kémelhárí­tás eredetileg hét amerikai személyt vá­dolt meg kémkedéssel, de a párizsi kor­mány végül úgy döntött, hogy csak öt em­ber távozását kéri. Az amerikai külügyminisztérium szerda este közzétett írásos nyilatkozatában meg­alapozatlanoknak minősítette azokat a fran­cia vádakat, amelyek szerint öt amerikai ál­lampolgár - köztük négy diplomata - gazda­sági kémtevékenységet folytatott az ország­ban. Egyúttal úgy vélekedett, hogy az ügy ke­zelésének módja nincs összhangban azzal a hozzáállással, amellyel korábban - szö­vetségesekhez illő módon - a hasonlóan kényes kérdéseket megoldották. A külügyminisztérium leszögezte, hogy Washington nézete szerint nincs indok az érintett személyek kiutasítására. A nyilatko­zat szerint az amerikai kormány mérlegeli az incidens kihatásait. Kormányforrásokból azt is jelezték, hogy az Egyesült Államoknak nem áll szándékában hazahívni a megvádolt öt amerikai állampolgárt, ám az elképzel­hető, hogy egyikük-másikuk - a rendes körforgás keretében - amúgy is hamaro­san elhagyja az állomáshelyét. Éreztet­ték, hogy a washingtoni kormány már csak azért sem vette jó néven, ahogyan Párizs kiteregette az ügyet, mert a nyilvá­nosság kizárásával már egy ideje tárgyal­nak a problémáról. A források nem tartották kizártnak, hogy valójában Párizs elterelő manőveréről van szó: az amerikaiak kémbotránya jól jöhet, hogy elvonják a figyelmet az Edouard Balla­dur népszerűségének zuhanását előidéző telefonlehallgatásokról. MTI-hír AMERIKAI FEKETE BORUEK Helyzetük javul, de... A szövetségi népesség-nyilvántartó hivatal felmérése szerint valamelyest javult az amerikai fekete bőrűek helyzete a fog­lalkoztatottság és az oktatás terén. Különösen a nők eseté­ben volt jelentős az előreugrás, ezzel szemben a családi jö­vedelmeket illetően egyre inkább tágul a szakadék a fehé­rek és a feketék között. zettséggel, addig 1994-ben már'a háromnegyedük. Ami az egyetemi végzettség­gel rendelkezőket illeti, 1990­be'n csaknem 880 000 diplo­más fekete bőrű nő dolgozott felsőfokú szakképzettséget igénylő szakmában; a férfiak száma 677 0Ô0 volt. A foglalkoztatottságnál ko­morabb képet festett viszont a két tanulmány a fekete bőrű gyermekek szociális kilátásai­ról. Azoknak a gyermekeknek az aránya, akiknek a szülei együtt élnek, sosem tapasz­talt alacsony szintre, harminc­hat százalék alá süllyedt. A felmérések szerint jelentős részben ez a tény a magyará­zat arra, hogy miért él a hivata­los nyomorszint alatt a fekete bőrű gyerekek negyvenhat százaléka. Az utóbbi adat a fehérek esetében csupán tizenhét százalék. A hivatal két átfogó tanul­mányt is közzétett a fekete bőrűek helyzetéről. A harminc­hárommillió fős közösség je­lenleg az amerikai összlakos­ság tizenhárom százalékát al­kotja. A rendelkezésre álló adatok szerint a fekete családok átla­gos jövedelme 1969 és 1993 között reálértékben alig válto­zott: durván évi 21 550 dollárt tett ki. Ellenben a fehérek ese­tében kilenc százalékos növe­kedés volt tapasztalható a vizs­gált időszakban, és az átlagos jö­vedelem tavalyra meghaladta az évi 39 000 dollárt. 1993-ban a középiskolai ki­hullás a feketék között ötszá­zalékos volt, a fehéreknél négy. Viszont míg 1989-ben a felnőtt korú fekete bőrűeknek csupán az ötvenegy százaléka rendelkezett középiskolai vég­Los Angeles, 1992 májusa: legutóbb ekkor robbant a felszínre a feke­ték elégedetlensége az Egyesült Államokban. Kampányharc - botrányos közjátékkal S ejteni lehetett, kellemet­len meglepetéseket hoz a Franciaországban tavaly óta húzódó s a hét elején tel­jes erővel robbant lehallgatási botrány Edouard Balladur szá­mára. Az április 27-én kezdődő kétfordulós elnökvá­lasztás esélyes jelöltjét, úgy tűnik, elhagyta a jószerencse. Eddig ugyanis sikerült kima­radnia a politikai botrányok­ból, botrányszagú afférokból, amelyek immár három minisz­ter karrierjébe, illetve szabad­ságába kerültek. Több hétig tartó szembenállás után, meg­hátrálva ugyan - ideiglenesen elhatárolódva az oktatást érintő reformprogramoktól -, kifullasztotta az utcai tün­tetőket, elhallgatta a minapi, kissé langyos kampánynyitó beszédét füttykoncerttel kí­sérő vasutasokat is, akik mun­kahelyeik tervezett bezárása miatt „rendetlenkedtek". A ki­bontakozó kampányháború­ban két erős frontról indított támadások sem tudták mind ez ideig meggyengíteni vezető pozícióját. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy a kormányfő-elnökjelölt hetekig első helyezett a ve­télytársak népszerűségi listá­ján, holott a franciák nem iga­zán elégedettek politikájával. Hiszen lényegi változást nem hozott sem a munkánélküli­ség problémájában, sem a szociálpolitikában, sem a bűnözés megfékezésében. A kormány reformtervei az utcá­ra kergették a diákokat, taná­rokat, sőt komoly, nemzet­közi vonatkozású tényezővel, az algériai terrorizmus „im­portjával" szaporodtak a gon­dok. Akkor mégis miből táp­lálkozott a szimpátia? Balladur más, mint pártbeli (RPR) riválisa, a szintén elnök­jelölt Jacques Chirac, akiből (volt) barátjával ellentétben hiányzik a kompromisszum­készség, a politikai szerény­ség. Vagy mondhatnánk úgy is: a chiraci hatalomvágy min­denttúlszárnyal. Ezt pedig leg­jobban a Mitterrand elnökkel töltött korábbi közös társbér­letének története, kudarca bi­zonyítja a legjobban. A párizsi polgármester, Balladurrel el­lentétben, nagyképűen fűt-fát megígér a naivan hiszéke­nyeknek azért mégsem tekint­hető választópolgároknak. Francia helyzetelemzők sze­rint nyilván a jellembeli kü­lönbségekben, a problémák eltérő gyakorlati kezelésében kell keresni a választ. A szava­zók többsége a „kis lépések politikáját", a „balladuri nyu­godtságot", megegyezésre va­ló hajlandóságot méltatja - egy bizonyos határig. Mert „a jóból is megárt a sok" ala­pon, hosszú távú, tartósan „langyos" politikából nem kér­nek. Ha szimpátiáról, nép­szerűségről beszélünk, akkor egy további tényezőt is figye­lembe kell venni. Jacques De­lors, a Brüsszelt megjárt, Franciaországban rendkívül közkedvelt, szocialista párti politikus nem vállalta a jelö­lést, tehát nem is veszélyez­tethette Balladur vezető he­lyét az elnökjelöltek listáján. Valahogy így festett a kép ­egészen e hét elejéig, a leg­újabb közvélemény-kutatás eredményének ismertetéséig. Azoknak lett igazuk, akik állí­tották: a lehallgatási botrány kiüti az éllovas szerepéből az elnökjelölt kormányfőt. Balladur szívesen kicsinyí­tené le a botrányt jelentékte­len ügyecskére, pechjére azonban máris óriási vihart kavart. Párizsban az ő szemé­re vetik, hogy ugyan rendőrsé­gi ösztönzésre, ám „utánajá­rás nélkül" egyezett bele an­nak a vizsgálóbírónak a tele­fonbeszélgetései lehallgatá­sába, aki tavaly óta épp a kor­mányzó RPR illegálisnak tar­tott pénzügyi tranzakciói ügyében nyomozott. Egyesek, némi túlzással, máris a Water­gate francia változatáról be­szélnek, mások - jobboldali politikusok - enyhébben ítél­keznek. Sajnálatos botlásnak nevezik, hogy a miniszterel­nök engedélyezte a lehallga­tást, amely sürgős esetekben - államellenes tevékenység, terrorista merényletek - indol­kolt, ez ügyben azonban nem bizonyult annak, tehát illegá­lisnak tekinthető. A helyzet pi­kantériája, hogy a botrány kö­vetkeztében Balladur könnyen szembe találhatja magát eddi­gi leghűségesebb támogatójá­val, Pasqua belügyminiszter­rel (is), hiszen hivatala az állí­tólagos zavaros rendőrségi je­lentés kapcsán közvetve őt tette felelőssé. • • Ö rülhetnek hát az Elysée­palota meghódítására indult riválisok, hiszen máris bebizonyosodott: a botrányból ők húznak hasznot. A legna­gyobbat pedig - legalábbis je­lenleg - épp az egymással marakodó jobboldaliak szoci­alista párti vetélytársa, Lionel Jospin, aki Delors hivatalos pátyolgatása alatt máris egy­százalékos előnyre tett szert Balladurrel szemben. De ápri­lis vége még messze van... URBÁN GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents