Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-24 / 46. szám, péntek

1995. február 27. VELE M EN Y ÚJ SZÓ AJ TEGNAP OLVASTUK A rossznál jobb a semmi A DBP múlt'heti tátrai ta­nácskozása háttérbe szorította a Szlovákiai Városok és Közsé­gek Társulásának találkozását a kormány. tagjaival, amely szintén a Tátrában valósult meg. A városok és községek számos gondja mellett szóba került az új területi felosztás kérdése is. A kormány elképze­lései szerint ez a kérdés 1996. január 1-jéig megoldható. A tár­sulás képviselői szerint hosszabb időre lenne szükség. Tartózkodó álláspontjuk indo­kolt. Noha már néhány éve foly­nak az előkészületek az.új terü­leti felosztásra, a mai kormány­garnitúra nem terjesztett elő át­fogó koncepciót. Három, hat vagy hét régióról beszélnek, de a részletek nem ismertek. Már a régiók javasolt számából arra következtethetünk, hogy az így értelmezett reform inkább a központi államigazgatásnak fe­lel meg, mint a regionális ön­kormányzatoknak. Ráadásul egy erős etnikai momentum is szerepet játszik a kérdésben. A magyar kisebbség politikai ve­zetői már régebben kinyilvání­tották, hogy számukra elfogad­hatatlan a területi felosztásnak ez a modellje. Attól félve, hogy a kormány (akkor is Mečiar ve­zette) ily módon mestersége­sen meg akarja osztani a ma­gyar lakosságot, egy éve Komá­romban megszületett az a ja­vaslat, amely Dél-Szlovákiában egy vagy három területi egység­gel számol, amelyekben szám­beli túlsúlyban lennének a ma­gyar nemzetiségű polgárok. Egyelőre a legkiegyensúlyozot­tábbnak és legkidolgozottabb­nak az ún. megyerendszer tűnik, amelyet a Szlovákiai Vá­rosok Uniója javasol, s melyet egyes politikai erők is támogat­nak. Az ország területi felosztása olyan fontos kérdés, hogy a megoldást nem szabad mester­ségesen gyorsítani, majd két­évenként megváltoztatni. An nak ellenére, hogy szükség van a másodfokú területi önkor­mányzatokra, a reformot na­gyon megfontoltan kell végre­hajtani, és semmit sem szabad elhamarkodni. Más szavakkal: Inkább ne legyen új területi fel­osztás, minthogy átgondolat­lan, konfliktusokat előidéző mesterséges egységek kelet­kezzenek. Másképpen: Ebben az esetben talán nincs is az ügy kárára, hogy á mai kormány nem igen képes pozitív megol­dásokat kezdeményezni (példá r ul törvényeket terjeszteni a par­lament elé). SME, Ondrej Dostál KÖZLEMÉNYEK Az MKDM-napok keretében szervezett lakossági fórumon és évzáró gyűlésen 1995. február 24-én, pénteken Rimaszombat­ban a Szakszervezetek Házában (Hviezdoslav u. 3.) 17 órai kez­dettel Bugár Béla, Tósnyáras­don a művelődési házban 17 órai kezdettel Bárdos Gyula és Szatmáry György találkoznak a választópolgárokkal. K-39 9 O O A Magyar Polgári Párt értesíti az érdeklődőket, hogy a hétvé­gén folytatódnak a párt IV. közgyűlésére való felkészülés keretén belül a járási közgyűlé­sek 1995. február 24-én pénte­ken 17 órától Kassán a Magyar Polgári Párt irodájában, február 25-én szombaton, Buzitán, 9 órai kezdettel a polgármesteri hivatalban, ugyanezen a napon 10 órakor Királyhelmecen a vá­rosi hivatalban, vasárnap, febru­ár 26-án, 14 órai kezdettel pe­dig Pelsőcön a községi hivatal­ban lesznek a Magyar Polgári Párt járási közgyűlései. K-41 A BAJCPRODUKT Kft. BAJCS értesíti a mezőgazdászokat, hogy a következő szolgáltatásokat kínálja: * Mezőgazdasági gépek és szerszámok javítása * Szolgáltatások mezőgazdasági gépekkel * Lakatosmunkák és fémmegmunkáló tevékenység Cím: 946 54 Bajé Tájékoztatás: Lénárt Zoltán mérnöknél a 0818/81138-as telefonszámon. TÓTH KAROLY AZ ALAPSZERZŐDÉSRŐL: Változatlan álláspont KOMMENTÁRUNK A Magyar Országgyűlés szerdai külpolitikai vitanapján a Ma­gyar Polgári Párt politikusai is részt vettek. Tóth Károlyt, a párt alelnökét megkérdeztük, mi­lyen célból jelentek meg a par­lamenti ülésen. - Kötelességünknek tartottuk, hogy részt vegyünk ezen a rendkívül fontos parlamenti vitán, ahol nem csupán Magyarország külpolitikai orientációjáról folyt a nézetütközte­tés, hanem a határon túli magyarok helyzetéről, jogállásáról is. Mivel fel­tételeztük, hogy szó lesz az előké­születben lévő szlovák-magyar alapszerződés ügyéről is, jobbnak láttuk, ha személyesen tájékozó­dunk a parlamenti pártok álláspont­ja felől. • A hallottak alapján észleltek-e változást a magyar kormány ál­láspontjában? - A vitában elhangzott kormánypár­ti felszólalásokból ítélve nem válto­zott. A magyar kormányzat tovább­ra is egyértelmű álláspontot óhajt képviselni az alapszerződés ügyé­ben. Nevezetesen ragaszkodik ah­hoz, hogy a kisebbségekre vonatko­zó részében a kisebbségi kérdést minimum az európai normáknak megfelelően kell rendezni, olyan részletességgel, hogy a nemzetközi dokumentumokban lefektetett alapelvek világos értelmezést kap­janak. Az ellenzék arra számít, hogy a román és a szlovák álláspont me­revsége miatt ez nem sikerülhet. A külügyminisztérium azonban a je­lekből ítélve erre a lehetőségre is felkészült. A kormánypárti képvi­selők közül többen megfogalmaz­ták: ebben az esetben megtörtén­het, hogy március 21-ig nem lesz alapszerződés. Megítélésünk sze­rint ez nem lenne kárára a dolog­nak, sőt, inkább a hasznára válna. • Lehetségesnek tartja, hogy egyáltalán nem lesz alap­szerződés? - Erre ma még nem lehet választ adni, hiszen tudomásom szerint ed­dig csak egy szakértői megbeszélés zajlott, jövő héten lesz a másik for­duló. Úgy vélem azonban, hogy már­cius első hetében már okosabbak leszünk, mivel kiderül, mennyire haj­lékony a két fél, és melyek azok a kompromiszumok, amelyeket elfo­gadhatónaktartanak. Pozitívan érté­kelem, hogy a magyar kormány ál­landó konzultációkat folytat a ma­gyarországi nemzeti kisebbségek képviselőivel és a határon túli ma­gyarság legitim politikai képviseleté­vel. A parlamenti felszólalások meg­erősítették: erre szükség van, s a jövőben a szakértői tárgyalásoktól függően még intenzívebbé kell tenni ezt a fajta konzultációt, (horváth) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Ajándékozás P. L.: Két gyermekünk van. Az egyik velünk él, a családi há­zunkban, gondoskodik rólunk, mivel már idősek vagyunk és a feleségem magatehetetlen. A másik gyermekünk nem is látogat minket, nem törődik velünk. Tavaly ajándékozási szerződéssel a velünk elő gyermekünkre írattuk a családi házunkat. A szerződésben szerepel az is, hogy gondoskodni fog rólunk a halálunkig és mi továbbra is ott lakhatunk a családi házban. Tudni szeretném azonban, hogy a másik gyermekünk megtámadhatja-e ezt a szerződést ha mi meg­halunk, örökölhet-e vagy követelheti-e a részét a családi házból? Van itt valamilyen határidő, amelynek eltelte után már nem támadhatná meg a szerződést? Elvben elképzelhető, hogy a másik gyermekük valamilyen okból megtámadja az ajándéko­zási szerződést, hiszen ezt a le­hetőséget sohasem lehet kizár­ni. Hivatkozhat arra, hogy nem a szabad akaratukból ajándékoz­ták el a családi házukat, esetleg arra, hogy az ajándékozási szerződés aláírásakor nem vol­tak szellemi, illetve belátási ké­pességeik birtokában stb. (az örökösök rendszerint az említett okokra hivatkozva támadják meg a nekik nem tetsző végren­deleteket vagy ajándékozási, il­letve eltartási szerződéseket). De mindez olyan körülmény, amelyet az ajándékozási szerződés megtámadása eseté­ben a bíróság előtt hiteles és si­keres módon bizonyítani kelle­ne, ami viszont már nehezen képzelhető el. Ami a határidőt illeti, például a fent említett okok alapján bár­mikor megtámadható a szerződés, mert mondjuk a belá­tási képességek hiánya, az el­mebaj olyan körülmény, amely a jogügyletet (szerződést) teljesen érvénytelenné, semmissé teszi. Az ilyen jogügylet jogi szempont­ból nem is jön létre, illetve jogi következményei egyáltalán nin­csenek, nem eredményezi a tu­lajdonjog átszállását stb., és ép­pen ezért támadható meg időbeni korlátozás nélkül. dr. P.D. Birkanyáj és ultimátum Annak idején Ladislav Kováč, „közkedvelt" posztnovem­beri oktatási miniszterünk úgy vélte, a pedagógustársadalom terelgethető birkanyáj. A felháborodás ellenére, sajnos, Ko­váč miniszternek igaza volt. A pedagógusok ugyanis csak fel­háborodtak, de igazán még egyik hatalmi elitnek sem adták tudtára, mit jelentenek az országban. Fölöttébb időszerű hát megjegyezni, hogy Mečiar kormányfő nemrég teljesíthetet­lennek és ultimatívnak nevezte a pedagógus-szakszervezetek béremelési követeléseit, és kilátásba helyezte megfogalmazó­ik elhallgattatását. Nos, a kormányfő talán nem tudja, hogy a sztrájkjog nem más, mint az ultimátum gyakorlatba ültetése, avagy a végső elkeseredés láttatása. Nézzük a tényeket: a pedagógusok átlagbére ezer koroná­val kisebb, mint a szlovák munkavállalóké. Magyarán: hate­zer alatt van (bruttóban!). A hazavitt összeget tekintve ez az átlag (immár nettóban) nem szárnyalja túl az ötezret. Pedagó­gus házaspár esetében ez havi kilenc tisztát jelent, ami ugye négytagú család esetében a következő ábrát mutatja: ha van (átlagos, 65 négyzetméteres) állami bérleményük vagy szö­vetkezeti lakásuk, a lakbér nagyjából 1500, a rezsi 500. A gyerekek, az. élelmiszer és a szerény ruha mellett hol van a művelődés, hol vannak a családi beruházások. Ha valakinek még nincs lakása, pedagógusbérből az elkövetkezendő húsz évben reménye sincs, hogy megszerezze. így tehát a pedagógustársadalom tehetségesebbje elmegy máshová. Mondjuk falat rakni, kereskedni, ha nyelvész vagy matematikus, maszek órákat adni, köznyelven fusizni: Ma­radnak a fanatikusok (nevüket imába kellene foglalni), és ma­rad a selejt! Mindez abban a társadalmi rétegben, amely nem nyersanyaggal (öntött vassal, téglával) hanem szemünk fé­nyével, a gyermekkel dolgozik. Megtanítja betűt vetni, szá­molni. Adyt olvasni, diferenciál-egyenleteket megoldani, an­golul, németül vagy éppen oroszul oktatja. Tőle várjuk el, hogy gyermekeink munkanapjain feleljen érte büntetőjogilag is (!) és lehetőleg olyan felkészítésben részesítse, hogy az. életben ne vesszen el. A pedagógus tehát nem egyszerű munkavállaló, hanem a szó legszorosabb értelmében LÁMPÁS. Nagy betűkkel. Kö­veteljen hál, csapjon az asztalra, mert a jövőről van szó. Ar­ról, amelyben soha nem látott globális problémákat kell majd megoldani. Diszlexiás, frusztrált, idegbeteg gyerekek erre nem képesek. Frusztrált pedagógus (a garast fogához koppin­tő meg milyen legyen'.') frusztrált gyereket nevel. S hogy miből? No de tisztelt uraim! Azt, hogy nincs miből, Ján Ľupták is el tudja mondani. Tessék elintézni, hogy legyen miből. A szerzői jogdíjról lemondva, miniszteri fizetésük meghagyása mellett egy-két tipp: a/ vasalják be az adósságo­kat a többtízmilliós vállalatokat haveri alapon megkapó vál­lalkozó párttársaktól; b/jöjjenek rá, hogy a nemzetőrség né­hány eszeveszett nacionalistát véd és nem a nemzetet, ergó állami pénzből fenntartani bűntény; c/ gondolják el,ha már Szlovákiának nincs ellensége (mert minek rohanunk a NA­TO-ba? kérdi a koalíciós képviselő), akkor talán kisebb lét­számú hadsereg is védhetné az országot a senkitől. És talán azon is el kellene gondolkodni, hogy a stand by kölcsönök helyett talán a gazdaság szerkezetváltásában a külföldi tőke is részt vehetne. S akkor lesz miből... Csak ahhoz késsel és vil­lával kell enni az európai terüljasztalkámnál. Nos, itt a megoldás. Ne szidja a T.-kormányfő',a pedagógu­sokat, mert ha a nemzet érdekében éjt nappallá tévő kormány­tagok kereshetnek (és keressenek, engem ne gumicsizmában és 1203-assal képviseljenek), akkor a nemzetért éjt nappalá tévő pedagógusnak higgyjük el: joga van az országos átlag kétszeresét kérni. Minimum! A kedves pedagógusok pedig ne ijedjenek meg pártunk és kormányunk méltatlankodásától. Nem kell elfeledkezni Petőfiről, amikor megírta ki az. úr. Önök (még) nem a gályán vannak!. LOVÁSZ ATTILA AHOGY ÉN LÁTOM Tulajdonságok nélküli ember Először megdöbbentett a hír: Cseh­országban a közvéleménykutatók a minap felmérték, mit gondolnak az emberek Jan Palach diák cselekede­téről. A negyvenévesnél fiatalabbak tájékoztatására hadd jegyezzem meg: Jan Palach néhány hónappal a szovjet-lengye l-magyar-keletné­met-bolgár megszállást követően, 1969 elején a Vencel téren felgyújtot­ta magát. Belehalt sérüléseibe. Az eset felrázta Csehszlovákia letargiá­ba esett és megalázott lakosságát. A nemrég nyilvánosságra hozott moszk­vai dokumentumok bizonysága sze­rint az összes megszálló csapatot ria­dókészültségbe helyezték. Bizonyít­ható, az incidens is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Gustáv Hu­sák és politikai gonosztevő társai szá­mára nem 8-10 hónapig tartott a „konszolidálás", hanem csak 1971 tavaszán jelenthették Brezsnyevnek: befejeződött a rendcsinálás. Nem az döbbentett meg, hogy a válaszadóknak (még Csehországban is) mindössze 53 százaléka tartotta értelmes cselekedetnek a tiltakozás­nak e módját, és nem is az, hogy a megkérdezettek 33 százaléka ki­mondottan értelmetlennek minősí­tette a tettet. Huszonhat év nagy idő, senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy nemzet ennyi ideig egyfoly­tában és egy emberként „készültségi állapotban" marad. A cseh nemzetet egyébként sem ilyen fából faragták. A hírt olvasva amiatt képedtem el, hogy ebben a témában egyáltalán közvéleménykutatást tartanak. Ugyanis a válaszadók szükség­szerűen a „kibic" helyzetéből voltak csak képesek véleményt mondani a tettről. A kibicnek pedig, mint tudjuk, semmi sem drága. A társadalom állapotáról, vérmér­sékletéről azonban mindenképpen sok mindent elárul az az 53, illetve 33 százalék. Viszont nem ártana, ha a közvéle­ménykutatók készítenének egy repre­zentatív felmérést arról, hogy az 1968 utáni 21 esztendőben, hogy bátortala­nodott el a felnőttek nemzedéke. Az ilyen felméréshez (ami az őszinteség szavatolása érdekében az anonimitás legszigorúbb szavatolásával történne) bizonyára Szlovákiában is megvannak az eszközök. És az eredményei min­den valószínűség szerint számos lé­nyeges jelenség értelmezését meg­könnyítenék. Az 1968. augusztus 21-e utáni né­hány hónap az ország történelmének legfényesebb időszaka. Úgyszólván feledtetni tudta az 1938-as kudar­cot, és az 1948-as csődöt. Számom­ra örök rejtély marad, utána miként sikerült 15 millió agy tökéletes álla­mosítása, a korszak termékeként a „tulajdonságok nélküli ember" (Mu­sil) létrehozása. Ami ma Szlovákiában történik, az ennek a korszaknak az egyenes foly­tatása. A „tulajdonságok nélküli em­berek" kitenyésztése nélkül elképzel­hetetlenek lennének a jelenlegi vi­szonyok. Vajon hol rontottuk el a dolgokat 1989 után - kérdezzük ma sokan, akik nem tudunk belenyugodni a helyzet egészen abszurddá válásá­ba. Csak az anyagiak szűkösségével aligha magyarázható meg, hogy úgy alakult a helyzet, ahogy alakult. A kérdések megválaszolására töreked­ve kétségtelenül mélyre, a konszoli­dáció időszakának évtizedeibe kelle­ne leásni. Vagy talán még korábbra. Például az 1938-as kapituláció és az 1968-as fegyverletétel okainak für­készésére kellene összpontosítani. Mindent összevetve arra, hogy a pol­gárosodásra hajlamos csehszlováki­ai társadalom miként vált a bolseviz­mus martalékává, Szlovákiában pe­dig miként lett uralkodó ideológiává a nacionalizmus. Nálunk, Szlovákiában vajon milyen eredménnyel végződne ma egy közvé­leménykutatás, amelyben feltennék a kérdést: „Mit gondol ön Jan Palach 1969 januárjában vállalt tettéről?" TÓTH MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents