Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-01 / 26. szám, szerda

1995. február 1. Z j Szembetűnő' láthatatlanság Szlovákia szinte tudatosan mellőzi a davosi Világgazdasági Fórumot. Azt a svájci rendez­vényt, amelynek keretében óriásvállalatok ve­zetői és kormányok magas rangú képviselői 1971 óta folytathatnak minden télen kötetlen véleménycserét a világgazdaság és a világpoli­tika legfontosabb kérdéseiről. Az idén a jubile­umi 25. felvonáson, amely tegnap ért véget, összesen 30 államfő és miniszterelnök, az ENSZ főtitkára, 170 miniszter, a világ legje­lentősebb vállalatainak 850 vezetője, valamint több száz szakember vett részt a hatnapos ren­dezvényen. Szlovákiát nem több és nem keve­sebb, mint 2(1) politikus képviselte. Ján Ducký gazdasági miniszter és Jozef Šesták, a külügy­minisztérium államtitkára. Azt senki sem állítja, hogy Davosban kötik meg a kulcsfontosságú gazdasági szerződése­ket, hogy ott írják alá a milliárdos üzleteket. Nem, Davos szerepe másban rejlik. Abban, hogy a világ gazdaságának meghatározó sze­replői kicserélik véleményüket a legfontosabb fejleményekről, személyes ismeretségek kötődnek (ennek szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni), és az egyes országok válogatott publikum előtt ismertethetik elképzeléseiket. így történt ez a legutóbbi fórumon is, ame­lyen kiemelt szerepet kapott Kína, Oroszor­szág, Kazahsztán és reflektorfényben fürdött Csehország, Lengyelország, valamint Magyar­ország is. A rangos rendezvényen önálló bemu­tatkozási lehetőséget kaptak olyan országok, mint Üzbegisztán, Kuba, és Kirgizia. A szá­munkra mérvadó Csehország vagy Magyaror­szág pedig 80 percben vázolhatta fel ország-vi­lág szeme előtt, miképpen képzeli el az Euró­pai Unióhoz történő integrációját. És Szlovákia? Nem véletlenül maradt ki az iménti felsorolásból. Bár a Hospodárske noviny kommentárja szerint Ducký és Šesták a Davos­ban töltött 48 óra alatt annyit teljesített, amennyit Pozsonyból hosszú hónapok során sem sikerült volna, mégis felmerül a kérdés: miért nem tudott Szlovákia önálló előadáson bemutatkozni? Hol maradtak a nagyvállalatok, a külkereskedelmi cégek vezetői? Amióta az ország önálló, azóta a davosi részvételt egy­szer sem készítették elő rendesen; ezzel szem­ben Václav Klaus cseh miniszterelnök, mint hal a vízben lubickolt a svájci magashegyi üdülőközpontban, és országát európai „kistig­risként" reklámozta. Úgy látszik, még mindig csak a hazai fórumokon tudják politikusaink verni a mellüket Szlovákia külföldi megismer­tetésének ígéretével. A valóságban, legalábbis a davosi Világgazdasági Fórumon egyelőre Ku­ba mögött cammogunk... SIDÓ H. ZOLTÁN PERUI-ECUADORI HATARVILLONGASOK Quito egyoldalú tuzsziinete MTI-hírek Az ecuadori külügyminiszté­rium tegnap bejelentette, hogy a quitói vezetés egyolda­lú tűzszünetet hirdet a perui határ mentén kialakult fegyve­res konfliktus rendezése érde­kében. Az oldal zárásáig nem kaptunk hírt Peru válaszáról. Négy ország - Argentína, Bra­zília, Chile és az Egyesült Álla­mok - közvetítésével született fegyvernyugvásnak az éjsza­kai órákban kellett életbe lép­nie. A tervek szerint Peru, Ecu­ador és a négy közvetítő or­szág képviselőiből álló bizott­ság felügyelné a tűzszünetet. Pedig Sixto Durán Bal lén ecuadori elnök hétfő este még az elnöki palota erkélyéről az épület elé vonult, s a Peru-el­lenes jelszavakat kiabáló mintegy 30 ezer diákot üdvö­zölve kijelentette: kész a fegy­verszünetre, ám egy lépést sem hajlandó hátrálni. Még a tűzszünet bejelenté­sét megelőzően a washingtoni külügyi szóvivő újságíróknak elmondta: elképzelhető, hogy az Egyesült Államok különle­ges megbízottat meneszt a ka­tonai összecsapásokba torkol­ló perui-ecuadori határvita el­simítására és a rendezés előmozdítására. Warren Chris­topher külügyminiszter már a hét végén telefonon érintke­zésbe lépett a perui, illetve az ecuadori elnökkel, és arra biz­tatta őket, hogy a konfliktus megoldására a Riói Jegyzőkönyv előírásait alkal­mazzák. Az 1942-ben szüle­tett szerződés a két ország kö­zötti határvidék felosztásáról intézkedett, az ecuadori parla­ment azonban 1960-ban ér­vénytelennek nyilvánította. A mostani harcok ugyanabban a körzetben robbantak ki, mint akkor, a század derekán. Az ITAR-TASZSZ hírügynök­ség szerint a csütörtökön ki­robbant összetűzésekben már több mint ötvenen vesztették élletüket, több tucat perui és ecuadori katona megsebesült. Űj lengyel miniszterek MTI-hír Eggyel csökkent a lengyel belpolitika robbanásveszélyes területeinek száma: Walde­•mar Pawlak kormányfő tegnap tájékoztatta Lech Walesa ál­lamfőt arról, kit kíván kinevez­ni a lemondott külügy-, illetve nemzetvédelmi miniszter he­lyére. A javaslattal Lech Walesa egyetértett, így az általa meg­adott határidőre, tehát leg­később pénteken a miniszte 1 rek kinevezési okmányát a mi­niszterelnök hivatalosan be­nyújtja aláírásra a köztársa­sági elnöknek. Amíg erre nem kerül sor, az új miniszterek nevét nem kívánja nyilvános­ságra hozni. Mint Walesa szóvivője kö­zölte, a miniszterek kinevezé­sével teljesül a kormánykoalí­ció vezetői által kért találkozó előfeltétele, vagyis az államfő hajlandó megbeszéléseket kezdeni a további vitás kérdé­sekről a kormánypártok ve­zetőivel. it VISSZHANG y A belügyminisztérium állásfoglalása Lapunk Január 28-án közölte a Kissé durvára sikeredett című cikket a duna­szerdahelyi rendőri kommandóakcióról, illetve Január 30-án a Félholtra vert magánnyomozó című tudósítást. A két cikkel kapcsolatban a belügyminisz­térium rendőri testülete sajtóosztályának a vezetője az alábbi nyilatkozatot juttatta el szerkesztőségünkbe: Kedden 18.00 órától 20.30-ig a rendőrség rendkívüli esetekre kiképzett alakulatának tagjai a dunaszerdahelyi Grand Bár éttermében akciót hajtottak végre, melynek során hét, erőszakos bűncselekményt elkövetett tettest tartóz­tattak le. Valamennyien a dunaszerdahe­lyi járásból származnak, életkoruk 21-től 47 évig terjed. Az akció egy részét az épület előtt hajtottuk végre, ahol egy BMW típusú kocsiban két személy tartóz­kodott. A rendőrség felszólította a neve­zetteket, hogy hagyják el a gépkocsit. A felszólításnak nem tettek eleget, és el akartak menekülni. Ezért kihúztuk őket a kocsiból. A 47 éves A. R.-nél a biztonsági motozás végrehajtása során az övbe rej­tett pisztolyt találtunk. A. R. a motozás során ellenállást tanúsított, úgy, hogy ke­zével a belső zsebébe nyúlt. Ekkor a rendőrök az SZK NT 171/1993 Tt. sz. ér­telmében önvédelmi fogásokat alkalmaz­tak. A. R.-nek másik pisztolya is volt a belső zsebében. A szerkesztő megjegyzése A razzia jogosságához nem fér kétség. A kettős kassai rendőrgyil­kosság is azt bizonyítja, az alvilággal nem lehet bánni. A Dunaszer­dahelyi járásban uralkodó helyzet is radikális közbelépést kíván. Ami viszont Raisz Andrással történt, azzal már aligha lehet egyetér­teni. A belügyminisztérium állásfoglalásában az olvasható, ellenál­lást tanúsított, azzal, hogy a zsebébe nyúlt. (Ezt a sértett tagadja.) Ekkor a kommandósok önvédelmi fogások alkalmazásával tették ártalmatlanná (ettől törtek össze a bordái és ment tropára az orra?). A sebesült férfinak - magánnyomozó lévén - van fegyverviselési engedélye. Szavai szerint a rendőrök csak akkor jöttek rá, hogy pisz­toly van nála, amikor rugdosás közben a stukkerébe tapostak. R. A. állítása szerint többször hangsúlyozta, hogy nem bűnöző, hanem magánnyomozó, de figyelemre sem méltatták. Nem a szer­kesztőségfeladata, hogy kiderítse, kinek van igaza. Ez a bíróságra tartozik. Az üggyel kapcsolatban - és ez cseppet sem meglepő - igen el­Egy 21 éves férfi Lada személygépko­csival akart elmenekülni a helyszínről. Motozásakor pisztolyt találtak nála, amelyhez nem volt fegyvertartási enge­délye. A Grand Bárban 4 további társukat tartóztatták le. A letartóztatott személye­ket a rendőrség pozsonyi alakulatára szállították. Mivel A. R. megsebesült, or­vosi segélyszolgálatot hívtak, amely úgy döntött, hogy A. R.-t kórházba kell szállí­tani. Három letartóztatott személyt zsaro­lással és tiltott fegyvertartással vádol­nak. Mindhármukat őrizetbe vették, a négy további személy ellen pedig bün­tetőeljárás megindítására tettek javasla­tot. DUŠAN IVAN őrnagy lentétes vélemények hangzottak el olvasóink részéről. Ki-ki vérmér­séklete, tapasztalata alapján telefonált. Akadt, aki rendőrállamot emlegetett. Egy másik úr úgy nyilatkozott, végre a rendőrség feléb­redt. - Ami Dunaszerdahelyen történik, az nem normális - hallot­tuk egy további telefonálótól. - Két hete - panaszolta - a nagybá­tyámat fényes nappal megverték. Hogy kik? Álarcban voltak. Tettü­ket semmivel sem indokolták. Ezek a nyikhajok életükben nem dol­goztak, de több autójuk volt, mint nekem cipőm. Azt ajánlom, akiket az elmúlt időszakban megfélemlítettek, bántalmaztak, megzsarol­tak, ne csak a rokonaiknak mondják el tapasztalataikat. Tegyenek feljelentést, de ne a szerdahelyi, hanem a fővárosi rendőrkapitány­ságon. Ehhez a javaslathoz már csak annyit fűzünk hozzá, mi is szívesen meghallgatjuk mindazokat, akik személyesen kerültek kapcsolatba a dunaszerdahelyen garázdálkodókkal. Anonimitásukat természe­tesen szavatoljuk. (ordódy) HORVÁT-KRAJINAI RENDEZES Knin elutasítja a tervet Újvidéki munkatársunktól Alighogy a népszerűen Z-4­nek is nevezett ún. mini össze­kötő csoport átadta a hor­vát-krajinai kapcsolatok ren­dezéséről szóló tervet a kraji­nai vezetésnek, Knin máris elu­tasította azt, illetve egyelőre félretette. Milan Martics, a kra­jinai bábállam elnöke kijelen­tette, addig meg sem vitatják a tervet, amíg az USA és Oroszor­szág kormánya, valamint a Biz­tonsági Tanács nem szavatol­ják, hogy az ENSZ békefenntar­tó erői március 31. után is Kra­jinában maradnak. Martics az­zal sem elégedne meg, ha az UNPROFOR megfigyelőként lenne jelen, mivel szerinte az ENSZ-nek védenie kell a szer­beket. A kéksisakosok nélkül semmiféle tervet nem lehet végrehajtani - mondta Mar­tics. Máris beigazolódni látsza­nak tehát azok az előrejelzé­sek, hogy a Z-4-es tervet nehéz lesz elfogadtatni mindkét érin­tett féllel, annak ellenére, hogy zágrábi értékelések szerint a terv alapjaiban elfogadható. S egyben talán az utolsó esély arra, hogy az újabb háború el­kerülhető legyen - állítják nyu­gati diplomaták. A londoni The Guardian értesülése szerint ugyanis, noha Zágráb békét hirdet, mégiscsak háborúra ké­szül: Tudjman elnök és katonai tanácsadói korlátozott fegyve­res akciókat terveznek a szer­bek ellen. De egyelőre még korai efféle találgatásokba bocsátkozik. Egy apró(?) indcidens azonban nem maradhat szó nélkül. Zág­rábot igencsak felháborította Vladiszlav Jovanovics kis-jugo­szláv külügyminiszter egyik újabb keletű nyilatkozata: azt mondta az olasz II Giornale na­pilapnak, hogy „Isztria nem Horvátország része". (Jugo­szláv szélsőségesek, elsősor­ban Seselj, de az egykori el­nök, Dobrica Csoszics is tett olyan nyilatkozatot, hogy Iszt­ria és Dalmácia mindig is 0­laszországhoz tartozott.) A hor­vát külügyminisztérium éles hangú jegyzéket nyújtott át Belgrádnak, amely szerint az efféle nyilatkozatok nem járul­nak hozzá Belgrád és Zágráb kapcsolatainak rendezéséhez. A belgrádi kormányzat cáfolta, hogy Jovanovics efféle nyilat­kozatot adott volna, ennek el­lenére az incidens alighanem ismét elnapolja Mate Granic külügyminiszter már hónapok óta halogatott belgrádi látoga­tását. GYARMATI JÓZSEF Csodavárás A hírügynökségi jelentések ismét töb­bet foglalkoznak Horvátországgal, ahol fegyvernyugvás van, mint Boszniával, ahol a tűzszünet ellenére sem hallgatnak a fegyverek. Ennek oka a délszláv háborús konfliktus további eszkalációjának, egy újabb szerb-hon/át háború kirobbanásá­nak a veszélye. Sőt megfigyelők szerint ez csak valami csoda folytán kerülhető el, hi­szen a múlt pénteken a zágrábi parlament is megerősítette Franjo Tudjman horvát el­nöknek azt a bejelentését, hogy nem járul­nak hozzá a Horvátország területén állo­másozó UNPROFOR, vagyis a békefenn­tartó erők március 31-én lejáró mandátu­mának a meghosszabbításához. Magya­rán: a kéksisakosok mehetnek. A volt Jugoszlávia területén vagy 40 ezer békekatona van, ebből mintegy 15 ezer Horvátországban. Ezeket a Horvátor­szág és Szerbia közötti háborút lezáró megállapodás után telepítették oda, azzal az ENSZ által is felvállalt feladattal, hogy elősegítik a horvát kormány szuverenitá­sának helyreállítását a szerbek lakta terü­letek - Krajina - fölött. Nos, ezt a felada­tot a békeerők nem tudták teljesíteni, és azt sem tudták elősegíteni, hogy a négy­százezernyi menekült hazatérhessen. Ezért érthető Zágráb csalódottsága és ke­mény lépése. Hiszen Horvátország terüle­tének egyharmadán a szerbek kikiáltották önálló köztársaságukat, azzal a távlati cél­lal, hogy egyesüljenek Szerbiával. A világvezető politikusai joggal tartanak a háború kiújulásától, miután hétfőn a kra­jinai szerbek elutasították a mini össze­kötő csoportnak vagy zágrábi négyeknek (tagjai az amerikai és az orosz nagykövet, valamint az ENSZ és az EU képviselői) is nevezett közvetítők javaslatait. Ezek sze­rint a horvát szuverenitás helyreállítása fe­jében a krajinai szerbek széles kulturális és politikai autonómiával rendelkezné­nek, saját rendőreik lehetnének, és meg­bízható nemzetközi garanciákat kapná­nakjogaiktiszteletbentartására. A hon/át hadügyminiszter még ezt meg­előzően közölte: ha békés úton nem megy, akkor Zágráb katonai erővel állítja helyre szuverenitását Krajina fölött. Hoz­zátéve, a horvát haderő nagyobb és szer­vezettebb, mint gondolnák, s korszerű, föld-föld típusú rakétarendszereik is van­nak. Erre a krajinai szerbek elnöke, Milan Martics azonnal Belgrádba utazott, és tit­kos tárgyalásokat folytatott Miloseviccsel, Szerbia vezérével, aki megígérte: ha Hor­vátország megtámadná Krajinát, Szerbia azonnal katonai segítséget nyújtana neki. Miközben a diplomaták ingáznak az érintettek között, a katonai szakértők már az erőviszonyokat latolgatják. A becslések szerint egy általános mozgósítás esetén Horvátország 250 ezer katonával rendel­kezne, ami elégséges a krajinai szerb terü­letek elfoglalásához. Természetesen csak akkor, ha sem Milosevics szerb elnök, sem a boszniai szerbek nem küldenének segélycsapatokat a krajinai szerbeknek. Csak ilyen esetben volna meg a horvát hadseregnek a háromszoros túlereje Kra­jinával szemben. A Nemzetközi Stratégiai Kutatóintézet szerint jelenleg Zágráb 105 ezer embert tart fegyverben. A hon/át had­sereg 176 harckocsival és mintegy ezer tüzérségi löveggel, illetve rakétavetővel rendelkezik. Ehhez hozzá kell még számí­tani a 600 légvédelmi ágyút is. A másik ol­dalon a krajinai szerbek az egykori jugo­szláv néphadseregtől örökölt 240 harcko­csit, 100 páncélozott harcjárművet, 600 tüzérségi löveget és 16 rakétavetőt tud­nak felsorakoztatni. A jelentés szerint a fegyverembargó ellenére Horvátország a légierejét is jelentősen megerősítette. Sokan hibáztatják Tudjmant, mondván, hogy a tűzzel játszott, elhamarkodta a döntést. Látni kell viszont, hogy a horvát elnök egyre nagyobb hazai nyomásnak volt kitéve, ezért kockáztatott. A horvát közvélemény nem tud belenyugodni az or­szág jelentős részének elvesztésébe, hi­szen látja, hogy az UNPROFOR tehetetlen­sége egyre inkább valamiféle ciprusi típu­sú megosztottságot eredményezne Hor­vátországban. A boszniai helyzet is szorí­totta Tudjmant, ott a rendezés - ha egyál­talán beszélhetünk rendezésről - abba az irányba halad, a nemzetközi összekötő csoport végül is bele fog egyezni abba, hogy a boszniai szerbek valamiféle konfö­derációra lépjenek Szerbiával. És akkor a krajinai szerbek is legalább ennyit fognak követelni maguknak. Tehát lassan elkészül egy újabb szerb-horvát háború forgatókönyve. Most még meg lehet akadályozni a véres előadást. Talán csoda sem kell hozzá, elég, ha a nagyhatalmak és a nemzetközi szervezetek hatékonyabb szerepet vállal­nak és teljesítik ígéreteiket. MALINÁK ISTVÁN A MAGYAR HATÁRON Ismét pecsételnek Megszűnt az úgynevezett „inte­getős" ellenőrzés a magyar határ­állomásokon, elsősorban a nem­zetközi bűnözés visszaszorítása érdekében. Krisán Attila ezredes, a ha­tárőrség szóvivője kedden az MTI kérdésére elmondta, hogy vala­mennyi belépő külföldi állampol­gár útlevelét elkérik, és abba be­pecsételik a belépés napját. A ki­lépő külföldiek útiokmányát is el­lenőrzik annak érdekében, hogy megállapítsák: jogszerűen tartóz­kodtak-e a Magyar Köztársaság területén. A szigorított ellenőrzés a ma­gyar állampolgárokat is érinti, az­zal a különbséggel, hogy az ő útle­velükbe nem pecsételnek. Az „in­tegetés" a magyarok esetében is megszűnt, mert útlevelüket a ha­tárőrök személyazonosítás miatt minden esetben elkérik.

Next

/
Thumbnails
Contents