Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1995-02-23 / 45. szám, csütörtök
1995. február 23. VÉLEMÉNYEK ÚJSEÔ GL] FELSŐ-GÖMÖRI FALVAK ÉS VÁROSOK TÁRSULÁSA Egyenrangú félként A Felső-Gömöri Falvak és Városok Társulása 1995. február 28-án Rozsnyón tartja 5. közgyűlését. Erről tegnapi tanácskozásán döntött a társulás vezetősége. A Rozsnyói járás 58 települését tömörítő szervezet a taglétszám bővítésére készül, mivel számítanak több, még tagként nem nyilvántartott magyar község aktív szerepvállalására is. A társulás szeretné, ha a közeljövőben „mint az önkormányzatok önkéntes szervezete" egyenrangú félként léphetne fel az államigazgatás szerveivel szemben. (ambrus) HODOSSY GYULA, AZ SZMCS ALAPÍTÓ ELNÖKE: Rendkívüli közgyűlést kell összehívni! Lapunk egy korábbi számában már hírt adtunk arról, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségben újabb leváltásra és kinevezésre került sor. A.cserkészszövetségen belüli mozgalmas események a tavaly decemberben összehívott rendkívüli közgyűlésen kezdődtek, amikoris az elnökön, Hodossy Gyulán kívül több vezető beosztású egyén is távozásra kényszerült. A közgyűlésen elnökké megválasztott Maitz László néhány nap múlva lemondott tisztségéről és ismét az alapító elnök, Hodossy Gyula került a szervezet élére. Február derekén az Országos Cserkésztanács visszavonta Hodossy megbízását és az elnöki teendők gyakorlásával Magyar Ferencet bízta meg. Az OCST döntése a legközelebbi, egyelőre ismeretlen időpontban összehívott közgyűlésig marad érvényben. Teljesíti a kormány, amit vállalt? KOHNTÁRUNK Édes a bosszú Régi igazság, hogy a politikai ellenfeleket erőszakkal és anyagi eszközökkel lehet megfélemlíteni vagy térdre kényszeríteni. Vladimír Mečiar kormánya mindkettőt lelkesen alkalmazza: az alacsonyabb beosztású potenciális ellenfeleket sorra elbocsátják, „akcióötösök" járják az ország régióit, és amerre felbukkannak, sorra hullanak a fejek. A kormánytól úgy-ahogy független közéleti emberek mozgásterét pedig pénzügyileg próbálják megkurtítani. Ez érvényes mind az önkormányzatokra, mind az államfőre és annak hivatalára. Járt Findra, az államfői hivatal vezetője szerint jelenleg az eredetileg tervezett 160 munkatárs helyett mintegy 100 is el tudná látni a feladatokat. A Mečiar-kormány azonban még ezt is soknak tartja: míg a Moravčík-kabinet által kidolgozott 1995-ös költségvetés-tervezet a hivatal költségvetését 166 millió koronában határozta meg, addig ajelenlegi kormány csupán 121 millióval számol, ami 37 millióval kevesebb, mint tavaly. A megkurtítás logikus következménye a hivatal létszámának drasztikus, mintegy egyharmados csökkentése és működésének fokozatos ellehetetlenülése. Érdekes, hogy a parlament 1994-hez képest 100 millió (!) koronával, a miniszterelnöki hivatal pedig 35 millió koronával kap többet. Michal Kováč hivatalának jelenleg már az is gondot okoz, hogy miből fizesse ki az elbocsátott alkalmazottak végkielégítését. Az állami költségvetés kiadásainak kevesebb mint egy ezrelékét teszi ki a köztársasági elnöki hivatal éves anyagi kerete, vagyis a 2-3 millió koronás bértömeglefaragás nem a takarékosságot, hanem az államfő megalázását szolgálja. Michal Kováč köztársasági elnök tavaly márciusi parlamenti beszéde, amelyet a Mečiar-kormány bukása követett, túl mély nyomokat hagyott a régi-új miniszterelnökben. Most eljött a visszavágás, és talán az elnöki funkció leépítésének ideje... SÍIK) H. ZOLTÁN D. M.: Az édesanyánk 1991-ben meghalt, és így a húgommal megörököltük a családi házat. Mivel erre a családi házra (lakásra) nincs szükségünk, abban állapodtunk meg, hogy eladjuk, és megállapodtunk egy bizonyos árban is. Utólag kiderült, hogy ilyen drágán nem lehet eladni, senki sem hajlandó ezért a családi házért annyit fizetni, amennyit kérünk. Én hajlandó lennék engedni az árból, hiszen több érdeklődő is van, de a húgom kitart a korábbi ár mellett. Felajánlottam neki, hogy vegye meg a részemet akár alacsonyabb áron is, de ő erre nem hajlandó. A ház, mivel üresen áll és nincs aki karbantartsa, egyre rosszabb állapotban van. Mi q teendő ilyen helyzetben? Jogos a húgom viselkedése? A ház a kettőnké és a magatartásával engem is károsít. A hagyatéki végzésben nyilván fel van tüntetve, ki milyen arányban örökölte a családi házat, ki milyen arányban tulajdonosa annak. Feltételezhetőnek tartjuk, hogy fele-fele arányban tulajdonosai a szülői háznak. A jogaikat és kötelességeiket tehát közösen kellene gyakorolniuk (gondolunk itt például a házadó és telekadó befizetésére is). A saját tulajdonrészével azonban mindegyikük viszonylag önálló módon rendelkezhet. Éppen ezért a húga viselkedését nem lehet jogsértőnek minősíteni, és nem lehet őt arra kötelezni, hogy az őt megillető tulajdonrészt a saját akarata ellenére eladja. Az adott helyzetben nézetünk szerint két megoldás jöhet számításba. Az első az, hogy ön a saját tulajdoni hányadát (feltehetőleg ötven százalékot, avagy egyketted részt) eladja annak, aki a házban lakni szeretne (a vevő ezzel jogot szerezne arra, hogy használhassa a családi házat, lakhasson benne). Létezik ugyan egy megkötés, amelyet elővételi jognak neveznek. A Polgári Törvénykönyv 140. §-a szerint a társtulajdonost elővételi jog illeti meg ugyanis akkor, ha a másik társtulajdonos el akarja adni a saját tulajdoni hányadát (részét stb.). A leveléből azonban megállapítható, hogy a húga nem akarja megvenni az ön tulajdoni hányadát, vagyis a húga feltehetőleg nem akadályozná meg, hogy ön a saját részét valakinek eladja (illetve ezt megakadályozni csak azzal tudná, ha az elővételi jogára hivatkozva hajlandó lenne megvásárolni az önt megillető tulajdoni hányadot). A másik lehetőség az, ha'a bírósághoz fordulva kérne a közös tulajdon megszüntetését azzal, hogy hajlandó a húgát kifizetni a családi házból, mégpedig a bíróság által megállapított összegben. A bírósági eljárás azonban feltehetően sokkal hosszabb ideig tartana, mint amit ön elfogadhatónak vélne (időközben pedig a családi ház állaga tovább romlana). Következésképpen mi az elsőként említett megoldást tartanánk az ön számára is járható útnak. dr. P.D. AHOGY ÉN LÁTOM Nemzeti hályogkovácsok |T VÁLASZ OLVASÓINKNAK J Közös tulajdon Kozmetikai seregszemle Új Szó-tudósítás Divatbemutatóval egybekötött sajtótájékoztatót tartott tegnap a trencséni TMM Kiállító Vállalat Rt. vezérkara a divat városában a közeljövőben zajló seregszemlékről. Március l-e és 4-e között Beauty Slovakia néven itt rendezik meg a kozmetikai cikkek harmadik nemzetközi szakvásárát, amelyhez üveg-, porcelán- és ékszerkiállítás is társul. Március 28-tól 31ig a már hagyományos, Trencsén a divat városa seregszemlével együtt a textilipari technológiák is bemutatkoznak. Április 27-e és 29-e között Vercajch, Unireha és Záhradkár címmel a szerszámok, rehabilitációs eszközök és kertészeti kellékek kiállítása zajlik majd Csák. Máté városában. tszl ^KOZLS^I A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében 1995. február 27-én hétfőn 17 órai kezdettel a pozsonyi református egyház gyülekezeti termében (Széplak utca 12.) Vadkerty Katalin A reszlovakizáció és a telepítéspolitika a magyar kérdés megoldásában címen tart előadást. Az ember elvárja, hogy kórházba vonulásakor ha nem is orvos, legalább egészségügyi középkáder vegye gondozásba, ha pedig már műtőbe kerül, olyan sebész végezze el rajta az operációt, aki tisztában van vele, hogy a test melyik tájékán kell keresni a vakbelet. Magyarán szólva: a „megfelelő helyre megfelelő szakembert" elvet kellene érvényesíteni. Örvendetes, hogy a III. Mečiarkormány programjából is ezt olvashatjuk ki. Némely fejezetekből tételesen is, némelyekből pedig áttételesen. Tegnapelőtt közzétették a kormány Tömegtájékoztatási Tanácsának névsorát. Elnök: Katarína Tóthová kormányelnök-hélyettes, alelnök: Ivan Hudec kulturális miniszter, egyébként (állítólag nem is rossz) író. Újságíróként is, állampolgárként úgyszintén érdekelt, vajon a Tanács 19 tagja között hány újságírót tisztelhetünk. Eva Zelenayová képviselőasszony, a Demokratikus • Milyen eredményekkel büszkélkedhet a nemsokára megalakulásának ötödik évfordulóját ünneplő honi cserkészszövetség? - kérdeztük Hodossy Gyulától. - Az elmúlt fél évtized során munkánkat nem kis eredménnyel végeztük, hiszen a mai napig közel félszáz csapatot hoztunk létre, s a csapatok munkájának folyamatos és szakszerű végzéséhez több, mint félezer cserkészvezetőt képeztünk, illetve képeztettünk ki. Kiképzőközpontot és cserkészparkot alakítottunk ki Paláston, felépítettük a szövetség központi székházát Dunaszerdahelyen. A cserkészeszme terjesztése érdekében a kezdettől fogva folyamatosan jelentetjük meg a Cserkész című ifjúsági- és gyermeklapot, kiadjuk a cserkészvezetőkhöz és pedagógusokhoz szóló Katedra című havilapunkat, valamint a Szlovák Rádió Magyar Adásában Cserkészhíradó címmel hetente jelentkező állandó műsorunk van. Tucatnyi cserkészkönyv megjelentetésével szolgálni kívántuk a cserkészet hazai és külföldi népszerűsítését is. Mindezek mellett, hogy szövetségünk a csapatok és a központ munkájához is megkapja a szükséges anyagi és erkölcsi támogatásokat, szerződésekben is rögzített jó kapcsolatokat építettünk ki a különböző hazai és külföldi társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági szervezetekkel. • Vajon mi okozhatta, hogy az idáig oly látványosan kibontakozó szövetségben az utóbbi két hónap alatt számos személycserére került sor? - Az utóbbi hónapok valótlanságokon és féligazságokon alapuló rágalomhadjárata eredményezte a decemberi rendkívüli közgyűlés, illetve az OrszáSzlovákiáért Mozgalom képviselője kétségkívül aktív újságíró. Jó tollú". Dušan Kleimanról azt tudjuk, hogy kb. 2 évig volt aktív újságíró valamelyik járási lapnál. De még 1968 táján.. Aztán visszatért a pályára, de már mint menedzser. A Szlovák Újságírók Szindikátusát menedzselte, és csak egy paraszthajszál választotta el szakmai szervezetünket attól, hogy szőrőstöl-bőröstől Vladimír Mečiar karjaiba ömöljék. Csak Kleiman omlott végül is a miniszterelnök karjaiba. Elévülhetetlen érdeme, hogy az SZK Sajtóirodájának vezérigazgatójaként megalapította a Slovenská republika c. napilapot, és néhány hónapon belül több mint 10 milliós veszteséget termeltetett vele. A Tömegtájékoztatási Tanács további újságíró tagja még Jozef Darmo, aki sajtóteoretikus. Kutagos Cserkésztanács némely határozata nyomán kialakult mai helyzetet. Azzal, hogy az OCST február 17-i ülésén Magyar Ferencet bízta meg az elnöki teendők gyakorlásával, a márciusra tervezett közgyűlést pedig elnapolta, félő, hogy a szövetség az alig féltucatnyi szélsőséges és felelőtlen egyén kénye-kedvének lesz kiszolgáltatva. Véleményem szerint a tagság többsége ezt a döntést nem támogatja, hiszen ez sem a tagság, sem a cserkészet érdekeit nem szolgálja. • Az aggódó szavak mögött nem egy elnöki posztra törő egyén húzódik meg? - Meggyőződésem, hogy a cserkészszövetség egy életképes szervezet, a gyerekek táboroznak, énekelnek, éppen ezért a jövőben nem kívánom magamat jelöltetni az elnöki posztra. Ugyanakkor nem szeretném, ha ötéves munkánk hirtelen tönkremenne, leginkább az az erkölcsi tőke és vagyon, amely a többi honi társadalmi szervezethez viszonyítva jelentősnek mondható. Ha a vagyon, a cserkészház, a szellemi műhelyek megmaradnak, akkor az én cserkészettel kapcsolatos álmom is megmaradhat és egy szabad, senkitől sem függő, eszmeileg gazdag cserkészmozgalom működhet az itteni magyarság javára. Egyedüli megoldásként egy rendkívüli közgyűlés összehívását látom, amihez a szavazatra jogosult tagság egyharmadának az akarata szükséges. Mély meggyőződésem, hogy tagságunk felelősen gondolkodó többsége az ehhez szükséges lépést meg is teszi, mert a mai politikai és társadalmi helyzetben egy erős szervezet elvesztése a szlovákiai magyarságot is érzékenyen érintené. (kosár) tóintézetben dolgozott, így az újságírásban csak annyi kárt tett és nem többet, mint bármelyik más kommunista sajtóteoretikus a szocialista lágerben. Akkor következett be a haddelhadd, amikortavaly, a választások eredményeként kinevezték a Szlovák Televízió igazgatójává. Nem kevesebbre vállalkozott mint a „kormányhoz lojális szatíra" meghonosítására. Amihez, meg kell mondani, nem kevés bátorság kell, lévén, hogy ez sem Hitler, sem Sztálin, de még Pezlár érájában sem sikerült. Igaz, mindig voltak udvari szatirikusok, akik műveiket szatíraként prezentálták, ezeken azonban csak kínjá r ban tudott az ember derülni. E három (kettő és fél) újságíró felsorolásával ki is merült a Tömegtájékoztatási Tanács újságírónak nevezhető tagjainak névsora. Egy nappal korábban, mikorra kitűzték az általános egyezmény aláírását (egyébként az aláírást eredetileg március 15-ére tervezték), a Szakszervezeti Szövetségek Konföderációjának Közgyűlése úgy határozott, hogy a szakszervezetek csak akkor jegyzik aláírásukkal az egyezményt, ha ismert lesz az idei állami költségvetés. A szakszervezetiek „váratlan" lépésének fő oka az a tény volt, hogy a költségvetési javaslat az érdekegyeztető partnerek megegyezése ellenére tartalmazta a bérszabályozásról szóló kitételt. Az érdekegyeztető tanács tegnapelőttre nagy gyorsan összehi vott ülésén a szakszervezetiek meghallgathatták a magyarázatot, miszerint az állami költségvetési variációkból „véletlenül" csak egy változat jutott a kezükbe. Valóban csak véletlenül? Mindenesetre a szakszervezetiekhez hétfőn került végső változatban már szerepelnek mindazok a kitételek, amelyekben az érdekegyeztetés folyamán megállapodtak. Az általános egyezmény aláírási időpontjának megváltoztatásáról azonban ismét csak a konföderáció közgyűlése határozhatott, ezért nagyon rugalmasan tegnapra (vagyis tegnap. előttre, a szerk. megj.) ezt is összehívták. A szakszervezet képviselői akceptálták, hogy az új költségvetéstervezet már nem tartalmazza az általuk kifogásolt részeket, és feladatul adták Englišnek az általános egyezmény aláírását. Vajon a kormány miért sürgette, hogy még a költségvetés parlament általi jóváhagyása előtt szülessen meg az általános egyezmény aláírása, holott ennek csak ezután kellett volna megtörténnie. Ez a kérdés úgy is feltehető, hogy a kormány képes lesz-e teljesíteni azt, amit az általános egyezményben vállalt. Erre a tényre mutatott rá többek között a Szlovákiai Munkáltatók Szervezeteinek és Társulásainak Szövetsége is azáltal, hogy a kormánytól magyarázatot kér arra, miképpen akarja megvalósítani exporttámogató intézkedéseit, ha az összes garanciát a mohi atomerőmű befejezésére meríti ki. Talán nem csak arról van szó, hogy az általános egyezményben lefektetett vállalások némely parlamenti képviselők (akik, ugye, saját lelkiismeretük és tudásuk szerint járnak el) kezdeményezésére és azért, hogy ezt követően a parlament nem hagyja jóvá, egyszerűen nem kerülnek bele a költségvetésbe, s ily módon a kormány lerázhatja magáról a teljesíthetetlen ígéretek miatti kellemetlenfelelősséget? A szakszervezetieknek nem kellett volna úgy sietniük az általános egyezmény aláírásával. (Vladimír Duduc, Národná obroda) Kleiman, Tužinský (DSZM-es képviselő, a Szlovák Rádió központi igazgatója) és Darmo alig néhány hónapnyi működése elegendő volt ahhoz, hogy Szlovákiában az emberek elszokjanak a rádióhallgatástól és a tévénézéstől. Pontosabban: a szlovákiai rádió hallgatásától és a szlovákiai televízió nézésétől. A hírszolgáltatás „konszolidálásának" köszönhetően egyszerűen eltűntek az elektronikus médiumokból a belföldi hírek. Ha csak e két médiumra hagyatkoznánk, rövidesen többet tudnánk a délafrikai és az arab-félszigeti eseményekről, mint a szlovákiai történésekről. Noha Európának ezen a tájékán ma Szlovákia az egyik legnagyobb „hírpiac". Mondani sem kell, hogy ahonnan kivonultak a szlovákiai tudósítók, ott a terepet elfoglalták a csehek, az osztrákok, a németek és a magyarok. így ha az ember tájékozott akar lenni, akkor az „égi csatornákhoz" fordul hírekért. És nem is eredménytelenül. A csehországi Nova televízió adásában kétszer-háromszor annyi szlovákiai tudósítás jelenik meg, mint a hazai televíziójéban. Az elektronikus szlovák nemzeti tájékoztatásnak néhány hónap alatt sikerült átorientálnia a lakosság érdeklődését a küldföldi adók felé. Bizonyos értelemben van abban némi logika, hogy mondjuk a statisztikai hivatal elnökét is beválasztották a Tömegtájékoztatási Tanácsba, vagy hogy egy-egy színész, postás és szociológus is tagja e tekintélyes testületnek, miközben hírmondóként sincs benne aktív újságíró. Mert aki újságírónak igyekszik magának a tizenkilencek között feltüntetni, a Zelenayovát kivéve már mind bebizonyította, hogy harmad-negyedosztályú e szakmában. Viszont egy statisztikusból, színészből, postásból vagy szociológusból még mindig lehet újságíró. A tanács tagjainak többsége most rajtunk, szerkesztőségeken, olvasókon, rádióhallgatókon és tévénézőkön tanulja a szakmát. Apropó, szakma. Mindannyian egyetértünk abban, hogy az újságíró tudjon írni, a sebész tudjon operálni. Hát, az ellenségeimnek se kívánom, hogy olyan színvonalú orvos végezzen el rajtuk valamilyen műtétet, amilyen nívójú újságírók a szlovákiai tömegtájékoztatás irányítására kiszemeltettek. Ne csodálkozzunk rajta, ha olyan nagy keletje van manapság a parabolaantennáknak és a nagyteljesítményű rádióvevő-készülékeknek. TÓTH MIHÁLY