Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-23 / 45. szám, csütörtök

1995. február 23. VÉLEMÉNYEK ÚJSEÔ GL] FELSŐ-GÖMÖRI FALVAK ÉS VÁROSOK TÁRSULÁSA Egyenrangú félként A Felső-Gömöri Falvak és Városok Társulása 1995. február 28-án Rozsnyón tartja 5. közgyűlését. Erről tegna­pi tanácskozásán dön­tött a társulás vezetősé­ge. A Rozsnyói járás 58 települését tömörítő szervezet a taglétszám bővítésére készül, mivel számítanak több, még tagként nem nyilvántar­tott magyar község aktív szerepvállalására is. A társulás szeretné, ha a közeljövőben „mint az önkormányzatok önkén­tes szervezete" egyen­rangú félként léphetne fel az államigazgatás szerveivel szemben. (ambrus) HODOSSY GYULA, AZ SZMCS ALAPÍTÓ ELNÖKE: Rendkívüli közgyűlést kell összehívni! Lapunk egy korábbi számában már hírt adtunk arról, hogy a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségben újabb leváltásra és kinevezésre került sor. A.cserkészszövet­ségen belüli mozgalmas események a tavaly december­ben összehívott rendkívüli közgyűlésen kezdődtek, ami­koris az elnökön, Hodossy Gyulán kívül több vezető be­osztású egyén is távozásra kényszerült. A közgyűlésen elnökké megválasztott Maitz László néhány nap múlva lemondott tisztségéről és ismét az alapító elnök, Ho­dossy Gyula került a szervezet élére. Február derekén az Országos Cserkésztanács visszavonta Hodossy meg­bízását és az elnöki teendők gyakorlásával Magyar Fe­rencet bízta meg. Az OCST döntése a legközelebbi, egyelőre ismeretlen időpontban összehívott közgyűlé­sig marad érvényben. Teljesíti a kormány, amit vállalt? KOHNTÁRUNK Édes a bosszú Régi igazság, hogy a politikai ellenfeleket erőszakkal és anyagi esz­közökkel lehet megfélemlíteni vagy térdre kényszeríteni. Vladimír Mečiar kormánya mindkettőt lelkesen alkalmazza: az alacsonyabb be­osztású potenciális ellenfeleket sorra elbocsátják, „akcióötösök" járják az ország régióit, és amerre felbukkannak, sorra hullanak a fejek. A kor­mánytól úgy-ahogy független közéleti emberek mozgásterét pedig pénzügyileg próbálják megkurtítani. Ez érvényes mind az önkormány­zatokra, mind az államfőre és annak hivatalára. Járt Findra, az államfői hivatal vezetője szerint jelenleg az eredetileg tervezett 160 munkatárs helyett mintegy 100 is el tudná látni a feladatokat. A Mečiar-kormány azonban még ezt is soknak tartja: míg a Moravčík-kabinet által kidol­gozott 1995-ös költségvetés-tervezet a hivatal költségvetését 166 millió koronában határozta meg, addig ajelenlegi kormány csupán 121 milli­óval számol, ami 37 millióval kevesebb, mint tavaly. A megkurtítás lo­gikus következménye a hivatal létszámának drasztikus, mintegy egy­harmados csökkentése és működésének fokozatos ellehetetlenülése. Érdekes, hogy a parlament 1994-hez képest 100 millió (!) koronával, a miniszterelnöki hivatal pedig 35 millió koronával kap többet. Michal Kováč hivatalának jelenleg már az is gondot okoz, hogy miből fizesse ki az elbocsátott alkalmazottak végkielégítését. Az állami költségvetés kiadásainak kevesebb mint egy ezrelékét teszi ki a köztársasági elnöki hivatal éves anyagi kerete, vagyis a 2-3 millió koronás bértömeglefara­gás nem a takarékosságot, hanem az államfő megalázását szolgálja. Michal Kováč köztársasági elnök tavaly márciusi parlamenti beszéde, amelyet a Mečiar-kormány bukása követett, túl mély nyomokat hagyott a régi-új miniszterelnökben. Most eljött a visszavágás, és talán az elnö­ki funkció leépítésének ideje... SÍIK) H. ZOLTÁN D. M.: Az édesanyánk 1991-ben meghalt, és így a húgommal meg­örököltük a családi házat. Mivel erre a családi házra (lakásra) nincs szükségünk, abban állapodtunk meg, hogy eladjuk, és megállapodtunk egy bizonyos árban is. Utólag kiderült, hogy ilyen drágán nem lehet eladni, senki sem hajlandó ezért a csalá­di házért annyit fizetni, amennyit kérünk. Én hajlandó lennék en­gedni az árból, hiszen több érdeklődő is van, de a húgom kitart a korábbi ár mellett. Felajánlottam neki, hogy vegye meg a része­met akár alacsonyabb áron is, de ő erre nem hajlandó. A ház, mi­vel üresen áll és nincs aki karbantartsa, egyre rosszabb állapot­ban van. Mi q teendő ilyen helyzetben? Jogos a húgom viselkedé­se? A ház a kettőnké és a magatartásával engem is károsít. A hagyatéki végzésben nyilván fel van tüntetve, ki milyen arány­ban örökölte a családi házat, ki mi­lyen arányban tulajdonosa annak. Feltételezhetőnek tartjuk, hogy fe­le-fele arányban tulajdonosai a szülői háznak. A jogaikat és köte­lességeiket tehát közösen kellene gyakorolniuk (gondolunk itt példá­ul a házadó és telekadó befizeté­sére is). A saját tulajdonrészével azonban mindegyikük viszonylag önálló módon rendelkezhet. Ép­pen ezért a húga viselkedését nem lehet jogsértőnek minősíteni, és nem lehet őt arra kötelezni, hogy az őt megillető tulajdonrészt a saját akarata ellenére eladja. Az adott helyzetben nézetünk szerint két megoldás jöhet számí­tásba. Az első az, hogy ön a saját tulajdoni hányadát (feltehetőleg öt­ven százalékot, avagy egyketted részt) eladja annak, aki a házban lakni szeretne (a vevő ezzel jogot szerezne arra, hogy használhassa a családi házat, lakhasson benne). Létezik ugyan egy megkötés, ame­lyet elővételi jognak neveznek. A Polgári Törvénykönyv 140. §-a sze­rint a társtulajdonost elővételi jog il­leti meg ugyanis akkor, ha a másik társtulajdonos el akarja adni a sa­ját tulajdoni hányadát (részét stb.). A leveléből azonban megállapítha­tó, hogy a húga nem akarja meg­venni az ön tulajdoni hányadát, vagyis a húga feltehetőleg nem akadályozná meg, hogy ön a saját részét valakinek eladja (illetve ezt megakadályozni csak azzal tudná, ha az elővételi jogára hivatkozva hajlandó lenne megvásárolni az önt megillető tulajdoni hányadot). A másik lehetőség az, ha'a bíró­sághoz fordulva kérne a közös tu­lajdon megszüntetését azzal, hogy hajlandó a húgát kifizetni a családi házból, mégpedig a bíróság által megállapított összegben. A bírósá­gi eljárás azonban feltehetően sokkal hosszabb ideig tartana, mint amit ön elfogadhatónak vél­ne (időközben pedig a családi ház állaga tovább romlana). Követke­zésképpen mi az elsőként említett megoldást tartanánk az ön számá­ra is járható útnak. dr. P.D. AHOGY ÉN LÁTOM Nemzeti hályogkovácsok |T VÁLASZ OLVASÓINKNAK J Közös tulajdon Kozmetikai seregszemle Új Szó-tudósítás Divatbemutatóval egybekö­tött sajtótájékoztatót tartott tegnap a trencséni TMM Kiállí­tó Vállalat Rt. vezérkara a divat városában a közeljövőben zaj­ló seregszemlékről. Március l-e és 4-e között Beauty Slovakia néven itt rendezik meg a koz­metikai cikkek harmadik nem­zetközi szakvásárát, amelyhez üveg-, porcelán- és ékszerkiállí­tás is társul. Március 28-tól 31­ig a már hagyományos, Tren­csén a divat városa sereg­szemlével együtt a textilipari technológiák is bemutatkoz­nak. Április 27-e és 29-e között Vercajch, Unireha és Záhrad­kár címmel a szerszámok, re­habilitációs eszközök és kerté­szeti kellékek kiállítása zajlik majd Csák. Máté városában. tszl ^KOZLS^I A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében 1995. február 27-én hétfőn 17 órai kezdettel a pozsonyi református egyház gyülekezeti termében (Széplak utca 12.) Vadkerty Ka­talin A reszlovakizáció és a tele­pítéspolitika a magyar kérdés megoldásában címen tart előadást. Az ember elvárja, hogy kórház­ba vonulásakor ha nem is orvos, legalább egészségügyi középká­der vegye gondozásba, ha pedig már műtőbe kerül, olyan sebész végezze el rajta az operációt, aki tisztában van vele, hogy a test melyik tájékán kell keresni a vak­belet. Magyarán szólva: a „meg­felelő helyre megfelelő szakem­bert" elvet kellene érvényesíteni. Örvendetes, hogy a III. Mečiar­kormány programjából is ezt ol­vashatjuk ki. Némely fejeze­tekből tételesen is, némelyekből pedig áttételesen. Tegnapelőtt közzétették a kor­mány Tömegtájékoztatási Taná­csának névsorát. Elnök: Katarína Tóthová kormányelnök-hélyettes, alelnök: Ivan Hudec kulturális mi­niszter, egyébként (állítólag nem is rossz) író. Újságíróként is, ál­lampolgárként úgyszintén érde­kelt, vajon a Tanács 19 tagja kö­zött hány újságírót tisztelhetünk. Eva Zelenayová képvi­selőasszony, a Demokratikus • Milyen eredményekkel büszkélkedhet a nemsokára megalakulásának ötödik év­fordulóját ünneplő honi cserkészszövetség? - kér­deztük Hodossy Gyulától. - Az elmúlt fél évtized során munkánkat nem kis ered­ménnyel végeztük, hiszen a mai napig közel félszáz csapa­tot hoztunk létre, s a csapatok munkájának folyamatos és szakszerű végzéséhez több, mint félezer cserkészvezetőt képeztünk, illetve képeztet­tünk ki. Kiképzőközpontot és cserkészparkot alakítottunk ki Paláston, felépítettük a szövet­ség központi székházát Duna­szerdahelyen. A cserkészesz­me terjesztése érdekében a kezdettől fogva folyamatosan jelentetjük meg a Cserkész című ifjúsági- és gyermeklapot, kiadjuk a cserkészvezetőkhöz és pedagógusokhoz szóló Ka­tedra című havilapunkat, vala­mint a Szlovák Rádió Magyar Adásában Cserkészhíradó cím­mel hetente jelentkező állandó műsorunk van. Tucatnyi cser­készkönyv megjelentetésével szolgálni kívántuk a cserkészet hazai és külföldi népszerűsíté­sét is. Mindezek mellett, hogy szövetségünk a csapatok és a központ munkájához is meg­kapja a szükséges anyagi és erkölcsi támogatásokat, szerződésekben is rögzített jó kapcsolatokat építettünk ki a különböző hazai és külföldi tár­sadalmi, politikai, kulturális és gazdasági szervezetekkel. • Vajon mi okozhatta, hogy az idáig oly látványosan ki­bontakozó szövetségben az utóbbi két hónap alatt szá­mos személycserére került sor? - Az utóbbi hónapok valótlan­ságokon és féligazságokon ala­puló rágalomhadjárata ered­ményezte a decemberi rendkí­vüli közgyűlés, illetve az Orszá­Szlovákiáért Mozgalom képvi­selője kétségkívül aktív újságíró. Jó tollú". Dušan Kleimanról azt tudjuk, hogy kb. 2 évig volt aktív újságíró valamelyik járási lapnál. De még 1968 táján.. Aztán visszatért a pályára, de már mint menedzser. A Szlovák Újságírók Szindikátusát menedzselte, és csak egy paraszthajszál válasz­totta el szakmai szervezetünket attól, hogy szőrőstöl-bőröstől Vla­dimír Mečiar karjaiba ömöljék. Csak Kleiman omlott végül is a miniszterelnök karjaiba. Elévül­hetetlen érdeme, hogy az SZK Sajtóirodájának vezérigazgatója­ként megalapította a Slovenská republika c. napilapot, és néhány hónapon belül több mint 10 milli­ós veszteséget termeltetett vele. A Tömegtájékoztatási Tanács to­vábbi újságíró tagja még Jozef Darmo, aki sajtóteoretikus. Kuta­gos Cserkésztanács némely határozata nyomán kialakult mai helyzetet. Azzal, hogy az OCST február 17-i ülésén Ma­gyar Ferencet bízta meg az el­nöki teendők gyakorlásával, a márciusra tervezett közgyűlést pedig elnapolta, félő, hogy a szövetség az alig féltucatnyi szélsőséges és felelőtlen egyén kénye-kedvének lesz ki­szolgáltatva. Véleményem sze­rint a tagság többsége ezt a döntést nem támogatja, hiszen ez sem a tagság, sem a cserké­szet érdekeit nem szolgálja. • Az aggódó szavak mögött nem egy elnöki posztra törő egyén húzódik meg? - Meggyőződésem, hogy a cserkészszövetség egy életké­pes szervezet, a gyerekek tá­boroznak, énekelnek, éppen ezért a jövőben nem kívánom magamat jelöltetni az elnöki posztra. Ugyanakkor nem sze­retném, ha ötéves munkánk hirtelen tönkremenne, legin­kább az az erkölcsi tőke és va­gyon, amely a többi honi társa­dalmi szervezethez viszonyítva jelentősnek mondható. Ha a vagyon, a cserkészház, a szel­lemi műhelyek megmaradnak, akkor az én cserkészettel kap­csolatos álmom is megmarad­hat és egy szabad, senkitől sem függő, eszmeileg gazdag cserkészmozgalom működhet az itteni magyarság javára. Egyedüli megoldásként egy rendkívüli közgyűlés összehí­vását látom, amihez a szava­zatra jogosult tagság egyhar­madának az akarata szüksé­ges. Mély meggyőződésem, hogy tagságunk felelősen gon­dolkodó többsége az ehhez szükséges lépést meg is teszi, mert a mai politikai és társa­dalmi helyzetben egy erős szer­vezet elvesztése a szlovákiai magyarságot is érzékenyen érintené. (kosár) tóintézetben dolgozott, így az új­ságírásban csak annyi kárt tett és nem többet, mint bármelyik más kommunista sajtóteoretikus a szocialista lágerben. Akkor kö­vetkezett be a haddelhadd, ami­kortavaly, a választások eredmé­nyeként kinevezték a Szlovák Te­levízió igazgatójává. Nem keve­sebbre vállalkozott mint a „kor­mányhoz lojális szatíra" megho­nosítására. Amihez, meg kell mondani, nem kevés bátorság kell, lévén, hogy ez sem Hitler, sem Sztálin, de még Pezlár érájá­ban sem sikerült. Igaz, mindig voltak udvari szatirikusok, akik műveiket szatíraként prezentál­ták, ezeken azonban csak kínjá r ban tudott az ember derülni. E három (kettő és fél) újságíró felsorolásával ki is merült a Tö­megtájékoztatási Tanács újságíró­nak nevezhető tagjainak névsora. Egy nappal korábban, mikorra kitűzték az általános egyezmény aláírását (egyébként az aláírást eredetileg március 15-ére tervez­ték), a Szakszervezeti Szövetsé­gek Konföderációjának Közgyűlé­se úgy határozott, hogy a szakszer­vezetek csak akkor jegyzik aláírá­sukkal az egyezményt, ha ismert lesz az idei állami költségvetés. A szakszervezetiek „váratlan" lépé­sének fő oka az a tény volt, hogy a költségvetési javaslat az érdek­egyeztető partnerek megegyezése ellenére tartalmazta a bérszabá­lyozásról szóló kitételt. Az érdekegyeztető tanács teg­napelőttre nagy gyorsan összehi vott ülésén a szakszervezetiek meghallgathatták a magyarázatot, miszerint az állami költségvetési variációkból „véletlenül" csak egy változat jutott a kezükbe. Valóban csak véletlenül? Mindenesetre a szakszervezetiekhez hétfőn került végső változatban már szerepel­nek mindazok a kitételek, ame­lyekben az érdekegyeztetés folya­mán megállapodtak. Az általános egyezmény aláírási időpontjának megváltoztatásáról azonban ismét csak a konföderáció közgyűlése határozhatott, ezért nagyon rugal­masan tegnapra (vagyis tegnap­. előttre, a szerk. megj.) ezt is össze­hívták. A szakszervezet képviselői akceptálták, hogy az új költségve­téstervezet már nem tartalmazza az általuk kifogásolt részeket, és feladatul adták Englišnek az álta­lános egyezmény aláírását. Vajon a kormány miért sürgette, hogy még a költségvetés parla­ment általi jóváhagyása előtt szü­lessen meg az általános egyez­mény aláírása, holott ennek csak ezután kellett volna megtörténnie. Ez a kérdés úgy is feltehető, hogy a kormány képes lesz-e teljesíteni azt, amit az általános egyezmény­ben vállalt. Erre a tényre mutatott rá többek között a Szlovákiai Mun­káltatók Szervezeteinek és Társu­lásainak Szövetsége is azáltal, hogy a kormánytól magyarázatot kér arra, miképpen akarja megva­lósítani exporttámogató intézke­déseit, ha az összes garanciát a mohi atomerőmű befejezésére meríti ki. Talán nem csak arról van szó, hogy az általános egyezmény­ben lefektetett vállalások némely parlamenti képviselők (akik, ugye, saját lelkiismeretük és tudásuk szerint járnak el) kezdeményezé­sére és azért, hogy ezt követően a parlament nem hagyja jóvá, egy­szerűen nem kerülnek bele a költ­ségvetésbe, s ily módon a kor­mány lerázhatja magáról a teljesít­hetetlen ígéretek miatti kellemet­lenfelelősséget? A szakszerveze­tieknek nem kellett volna úgy siet­niük az általános egyezmény alá­írásával. (Vladimír Duduc, Národná obroda) Kleiman, Tužinský (DSZM-es képviselő, a Szlovák Rádió köz­ponti igazgatója) és Darmo alig néhány hónapnyi működése ele­gendő volt ahhoz, hogy Szlováki­ában az emberek elszokjanak a rádióhallgatástól és a tévéné­zéstől. Pontosabban: a szlováki­ai rádió hallgatásától és a szlo­vákiai televízió nézésétől. A hír­szolgáltatás „konszolidálásá­nak" köszönhetően egyszerűen eltűntek az elektronikus médiu­mokból a belföldi hírek. Ha csak e két médiumra hagyatkoznánk, rövidesen többet tudnánk a dél­afrikai és az arab-félszigeti ese­ményekről, mint a szlovákiai tör­ténésekről. Noha Európának ezen a tájékán ma Szlovákia az egyik legnagyobb „hírpiac". Mondani sem kell, hogy ahon­nan kivonultak a szlovákiai tu­dósítók, ott a terepet elfoglalták a csehek, az osztrákok, a néme­tek és a magyarok. így ha az em­ber tájékozott akar lenni, akkor az „égi csatornákhoz" fordul hí­rekért. És nem is eredménytele­nül. A csehországi Nova televí­zió adásában kétszer-három­szor annyi szlovákiai tudósítás jelenik meg, mint a hazai televí­ziójéban. Az elektronikus szlovák nem­zeti tájékoztatásnak néhány hó­nap alatt sikerült átorientálnia a lakosság érdeklődését a küldföl­di adók felé. Bizonyos értelemben van ab­ban némi logika, hogy mondjuk a statisztikai hivatal elnökét is be­választották a Tömegtájékoztatá­si Tanácsba, vagy hogy egy-egy színész, postás és szociológus is tagja e tekintélyes testületnek, miközben hírmondóként sincs benne aktív újságíró. Mert aki új­ságírónak igyekszik magának a tizenkilencek között feltüntetni, a Zelenayovát kivéve már mind be­bizonyította, hogy harmad-ne­gyedosztályú e szakmában. Vi­szont egy statisztikusból, szí­nészből, postásból vagy szocioló­gusból még mindig lehet újság­író. A tanács tagjainak többsége most rajtunk, szerkesztősége­ken, olvasókon, rádióhallgatókon és tévénézőkön tanulja a szak­mát. Apropó, szakma. Mind­annyian egyetértünk abban, hogy az újságíró tudjon írni, a sebész tudjon operálni. Hát, az ellensé­geimnek se kívánom, hogy olyan színvonalú orvos végezzen el raj­tuk valamilyen műtétet, amilyen nívójú újságírók a szlovákiai tö­megtájékoztatás irányítására ki­szemeltettek. Ne csodálkozzunk rajta, ha olyan nagy keletje van manapság a parabolaantennáknak és a nagyteljesítményű rádióvevő-ké­szülékeknek. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents