Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-14 / 37. szám, kedd

1995. február 9. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ sz

ó í 9 \ RÁKOS PETER KÖSZÖNTÉSÉ Integráló egyéniség Hihetetlennek tűnik, mégis igaz: már Rákos Péter időmutat'ója is hetven esztendőt mutat. Tudomásul kell vennünk, hogy fölötte sem állt meg az idő, fölötte is múlnak az évek - de itt van közöttünk, s mindig a mindenkori „jelenlét" a fontos, az időtálló érték. Rákos Péter írói egyéniségére gondolva többszörösén is az. Rákos Péter hosszú évekig a prágai Károly Egyetem magyar tanszékének vezetőjeként, immár nyugalmazott egyetemi tanárként több mint negyven éve hivatásszerűen istápolja, emeli a magyar szellemi élet és irodalom szintjének magaslatait. Kassáról került Prágába, ahol egyetemi tanulmányai után eleinte (1949 és 1952 között) a csehszlovák sajtóiroda munkatársaként dolgozott, de már 1950-től magyar irodalmat és történelmet adott elő a Károly Egyetemen. Itt, a prágai környezetben ívelt fel pályája egyre magasabbra, újabb és újabb tárgyköröket vonva be érdeklődési körébe. Ritkábban találkoztunk, egy-egy rövid, baráti beszélgetésen, irodalmi konferencián, összejövetelen, de mindannyiszor lenyűgözött emberi magatartásának nyíltsága, szeretetet és megértést árasztó egyéniségének varázsa, sudár termete, sziporkázó szelleme, amely besugározza egész lényét. Nem tartozom közvetlenül tanítványai közé, de e ritka alkalmaknak köszönhetően éreztem meg tanári varázsának a titkát is. S amikor műfordítással kezdtem foglalkozni, gyakran fordultam hozzá támogatást, érvet, igazolást keresve egyegy magyar író, esetleg műalkotás szlovákra fordításához. Eleinte meglepődve tapasztaltam, hogy bármihez nyúlok (Jókaihoz, Mikszáthhoz, Tersánszkyhoz, Németh Lászlóhoz, Déry Tiborhoz, Móriczhoz), mindenütt Rákos Péter nevével találom magam szemben. Később aztán programszerűen kerestem a vele való találkozást, szembesülést. Ezekben az esszékben, tanulmányokban, írói portrékban, az ismeretterjesztő szándékon túl - amit a befogadó kulturális közeg kívánt meg -, mindig tudott új, felfedezésszerű szempontokat felvetni, a hozzáértő által is ismert műveket, életműveket új megvilágításba helyezni, kiszélesíteni, elmélyíteni. Az említett nevek csak egy kis részét képezik Rákos Péter sokirányú érdeklődésének, hiszen közel negyvenre tehető a különböző művekhez írt esszéinek, ismertetéseinek, tanulmányainak száma. Hivatásszerűen a magyar irodalom áll érdeklődésének középpontjában. * * * A magyar irodalom csehországi népszerűsítésének gondolatával szorosan összefügg a magyar-cseh irodalmi és kulturális kapcsolatoknak a kutatása, ápolása is. Rákos Péter - s ez irányú munkássága meggyőzően bizonyítja ezt sok hasonlóságot, rokon vonást vél felfedezni a középeurópai népek kultúrája és irodalma között. Mint maga mondta egy régebbi nyilatkozatában, általában arra törekedett, hogy megmutassa „...a magyar irodalom nagyságát és szépségét (...) ami benne sajátosan magyar, de nyomatékkal éreztetve, mennyire rokon szellemű és fontosságú sok tekintetben éppen a csehvel, ezen túlmenően: mennyire közép-európai, (...) s még tovább menve: mennyire európai..." Mindezek kölcsönös megismerése, felkutatása, értékeinek felmutatása nélkülözhetetlen feltétele a kölcsönös megértésnek, megbecsülésnek. Ehhez kapcsolódik a magyar irodalom fejlődését áttekintő, előszavával ellátott, s részben a benne vállalt címszók megírásával szerkesztett cseh nyelvű magyar írók lexikona, cseh és magyar nyelven írt egyetemi jegyzetek kiadása stb. Az ő nevéhez fűződik a cseh hungarológia megalapozása és kibontakoztatása. Tanítványai közül a legismertebbek Richard Pražák és Jaroslava Pašiaková. Aktív munkatársa a cseh és a magyar folyóiratoknak. Mind a két nyelven tökéletesen, magas intellektuális szinten fogalmaz. Tájainkon is ritkaságszámba menő bilingvista. Rendkívüli ismereteinek gazdagságából nőnek ki elméleti tanulmányai, melyek ugyancsak szerves részét képezik sokirányú érdeklődésének. Foglalkozik Erich Auerbach mimesis-elméletével, Lukács György és Roger Garaudy realizmusértelmezésével, ismerteti és bírálja David Daiches, Albert W. Levi, Stanley E. Hyman, Philip Wheewright, Tzvetan Todorov és mások műveit. Az európai irodalomelmélet, irodalomtudomány őt érdeklő művelőit, valamint Jókait és Madáchot érintő terjedelmesebb tanulmányai mellett, kiterjeszti figyelmét egy másik kiváló, ugyancsak hazai környezetből indult s mindnyájunk által nagyra becsült, magyar-cseh irodalmi és kulturális kapcsolatokkal magas szinten foglalkozó irodalomtudós, Dobossy László műveinek elemzésére, valamint Fábry Zoltán és a sarlósok jelentőségének szerepére irodalmunkban. Csehül írt tanulmányainak magyar nyelvű válogatása két gyűjteményes kötetben: Tények és kérdőjelek (1971), valamint Az irodalom igaza (1987) címmel, a Madách Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Mind a két kötet szervesen összefügg egymással, az utóbbi kiszélesítése, továbbgondolása az előzőnek, de mindkettő impozáns keresztmetszetet nyújt Rákos Péter sokirányú, elmélyült irodalmi munkásságáról. Természetesen Rákos Péternek is, mint általában minden szakavatott irodalomkedvelőnek, vannak kedvelt írói, akik közel állnak szívéhez. Ilyen Illyés Gyula és Németh László, de különösképpen az utóbbi, akinek művéhez, más-más szempontból, többször is visszatér. Első kötetének megjelenését általános elismerés kísérte, némely hazai irodalmáraink mégis fanyalogtak, hogy ritkán foglalkozik a csehszlovákiai magyar irodalom problémáival. Maga Rákos Péter többek között ezt mondja erről: „...Míg oktatói munkámban elsődlegesen a magyar irodalommal kell foglalkoznom, azon túlmenően elsősorban irodalomelméleti problémák kötnek le: valaha a filozófiától indultam el, s a konkrét irodalomtörténeti anyagtól szüntelenül afelé iparkodom vissza. Ebből következően sokszor, sőt legtöbbször olyan témákba botlom, melyek nem illenek bele közvetlenül a csehszlovákiai magyar sajtó profiljába." Függetlenül az elhangzott észrevételektől, Rákos Péter széles látókörű, európai horizontú szellemi kultúrája a soknemzetiségű és a soknyelvű közép-európai irodalmak, valamint a világirodalom bensőséges ismeretével párosulva, sok vonatkozásban példamutató, példaadó magatartásminta lehet minden szlovákiai magyar irodalomkutató, irodalomtörténész és kritikus számára. Nem a hagyományos értelemben vett irodalomtörténész, irodalomtudós ő, vagy ha úgy tetszik, nem csak az. Lényegesen több annál: integráló egyéniség, írásainak szellemi hatósugarát szervesen ötvözi a filozófus, az esztéta, a szép-, író és a műítész. Munkásságának üzenetét, értékeit, felismeréseit, minősítéseit nem kell felülvizsgálni, átértékelni. Kivételes hely illeti meg a cseh, a magyar, a szlovákiai magyar irodalomban és kultúrában egyaránt. Egyik tanulmányának bevezetőjében, újból kedvenc írójáról, Németh Lászlóról szólva, az évfordulók lélektanáról elmélkedve, azt fejtegeti, hogy: „...terjedelmes méltatásokat csak a huszadik, harmincadik születésnapok alkalmával érdemes írni: mikor még ünnep kell a méltatáshoz, külön naptári alkalom az elmélyedéshez." 0\yan rangú írót, mint Németh László, „...már csak három szóval kellene - s bizonyára elegendő is volna - hetvenedik születésnapján köszönteni. »Gratulálunk Németh Lászlónak.« Érthet ennyiből, akinek a magyar irodalomhoz köze van." E szerény, a három szót átlépő korántsem kimerítő, s bizonyára szubjektív írásban, Rákos Péter engedelmével, legyen szabad ezzel a parafrázissal visszaélnem: Gratulálunk, és köszönjük, Rákos Péter. GARAJ LAJOS INTERJÚ HOLOCSY ISTVÁNNÁL, A KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ IGAZGATÓJÁVAL Ami van, és ami nincs - Az ideiglenes költségvetés a szlovákiai magyar színházak működését is sújtja. Az állami támogatás kiszámíthatatlansága, az átutalások rendszertelensége nemcsak az üzemeltetést, de az alkalmazottak mindennapjait is megnehezítik. Mivel orvosolja az önhibáján kívüli bajokat a Jókai Színház vezetése? - ígéretekben a minisztérium részéről nincs hiány, de ebben a helyzetben tervezni, folyamatosan építkezni nem tudunk. Ettől függetlenül mindenképpen kell megoldást találnunk. Ennek egyik eredményes formája az éppen most bemutató előtt álló koprodukció. A székesfehérvári Vörösmarty Színházzal közösen mutatjuk be Kocsis István Magellán című drámáját. Kénytelenek voltunk lemondani más elképzeléseinkről, mert a kialakult szorításból ez volt az egyetlen menekülési mód. Mind a két színház jól jár vele. - Ez sajnos, csak egy dolog, ugyanakkor a további időszakban se nagyon fognak változni a pénzügyi feltételek. Mi történik ezután? - Havonta kapogatunk pénzeket, amelyekkel tudunk ugyan mit kezdeni, de csak toldozunk-foldozunk. Ráadásul a színház új vezetése örökölt egy adósságot, ami igen nagy terhet jelent. Beruházni csak alapítványi pénzekből tudunk, így vettünk legutóbb két olyan fontos berendezést, amely nélkül nem tudunk zenés darabokat játszani. Már ez is nagy eredménynek számít, mert nem kell fizetnünk másoknak a kölcsönzésért. - A kulturális tárca színházi osztályának környékén az utóbbi időben születnek olyan gondolatok, melyek szerint át kellene strukturálni a színházakat és a gazdálkodásukat. Költségvetési támogatás csökkentése, pályáztatás, személyzeti átszervezések. Mi lesz, ha valami realizálódik ezekből? - Szerencsére egyelőre nem fenyeget ez a veszély. Él a remény, hogy ezek a dolgok nem következnek be. Létszámleépítésről, személyzeti csökkentésekről, amíg én igazgató vagyok, nem lehet szó. Ha rám kényszerítik ezeketa dolgokat, egyszerűen fel kell adnom. - Tévedés ne essék, információim szerint ezeket a csökkentéseket nem elrendelik, hanem a költségvetési összegeket csökkentik, vagy nem emelik. S ez utóbb,

i a korona inflálóládását látva, lehetetenné teszi a bérfejlesztést, a beruházásokat, a műszaki feltételek akár szinten tartását is. Újra az alapítványok, a támogatók zsebében keresi majd a pénzét a színház? - Ha ez bekövetkezik, katasztrófa lesz. Azt a munkát, amit a színházunkban tisztességgel elvégeznek az alkalmazottak, már ma sem tudom értékéhez mérten megfizetni. Mindenki maximálisan ki van használva, ezt a létszámot pénzösszegek megtakarításának szándékával nem lehet csökkenteni, mert akkor az üzemeltetés kerül veszélybe. Azok, akik ilyeneket fontolgatnak, valójában a színházat akarják megszüntetni. - Ebben a gazdasági és pénzügyi környezetben, a mindennapi létezés egyre nehezebbé válása közben, lesze lehetőség a fiatal és nagyon tehetséges színészek megtartására, azaz a színház jövőjének a megalapozására? - A hivatásszeretet, jó szerep már nem elég, megélhetést is kell nyújtanunk. Egyetlen reményt az alapítványok és a szponzorok adnak. - Ez kétségtelenül fontos pótlólagos pénzforrás lehet, de ilyen tendenciát látva úgy tűnik, még megérjük, hogy adóinkból a szlovák kormány egy fillért sem fog adni kultúránk támogatására, éltetésére. - Ez a megoldás nem lehet az egyetlen és végleges. Éppen ezért bizakodom, hogy a magyar politikai pártok, a nemzeti közösségünk parlamenti képviselete, társadalmi szervezeteink és a Csemadok szervezőerővé válnak, s a mostanában kialakuló áldatlan helyzet megoldását kikényszerítik az államhatalomtól. Ehhez mi, színházi emberek igen kicsiny erőt adhatunk, főleg művészetünkkel bizonyíthatjuk létjogosultságunkat. A többit nekik kell valamilyen stratégia és taktika nyomán a politika mezején kiharcolniuk. - Köszönöm a tájékoztatást. DUSZA ISTVÁN A Pozsonyi Magyar Kulturális Központ februári rendezvényeiből február 16.: MEDIUM GALÉRIA (Pozsony, Hviezdoslav tér 18;) - Maurer Dóra kiállításának megnyitója, közös rendezésben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolával (17.00 órakor) február 17:. VÁROSI GALÉRIA (Késmárk) Ünneplőben - Kaimámé Horóczi Margit kiállításának megnyitója február 22.: PoMKK (Pozsony) Herman Ottó-emlékest a természettudós születésének 160. évfordulója alkalmából. Vendég: Dr. Veress László, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója. HÍRVIRÁGOK Michelangelo és a bűnözők. Négyszáz évvel ezelőtt Michelangelo sikeresen oldott meg egy bűnözésveszélyes problémát. Ezt úgy érte el, hogy megváltoztatta a Szent Péterbazilika terveit. A washingtoni Országos Szépművészeti Múzeumban most az egykori, máig megmaradt modellen látható, mit változtatott Michelangelo a pápa elképzelésén. III. Pál pápa kívánsága 1540-ben úgyanis az volt: az építendő bazilika három oldalát széles körfolyosők vegyék körül, hogy kis kápolnákat helyezhessenek el bennük. Ezekben a kápolnákban gazdag hívők végezhették volna ájtatosságukat, és természetesen nagy összeggel járultak volna hozzá a bazilika építésének költségéhez. Michelangelo azonban kijelentette: a körfolyosók elvennék a világosságot az épülettől, s az így keletkező sötétség kitűnő lehetőséget adna az olyan bűncselekményekre, mint pl. száműzötteknek nyújtott menedék, hamis pénz elrejtése, apácák .megerőszakolása. A pápa továbbra is ragaszkodott a folyosókhoz, s a pápai parancsot a korabeli Rómában nem lehetett megtagadni. Michelangelo azonban egyszerűen eltüntette a tervből a körfolyosókat, úgyhogy a modell, az öt méter magas inkriminált folyosókkal alig hasonlít a végül megépült Szent Péter-bazilikához. Névhiány Kínában. Immár nevekből sincs elég az 1,2 milliárd lakosú Kínában. A névhiány megszüntetésére hathatós és sürgős reformokra van szükség - állítják a kínai tudományos akadémia kutatói. Új vezetékneveket kell „kitalálni", illetve újjá kell éleszteni a már „használaton kívüli" családneveket, vagy éppen külföldről kell importálni azokat. Kínában mintegy 3100 vezetéknév használatos, így az országban sokan nemcsak azonos keresztneveken osztoznak, hanem nevük az első betűtől az utolsóig megegyezik. Az igazság meztelen. Háromezer frankos kártérítést kell fizetnie egy francia vállalatnak, mert egy lille-i színházi plakáton el merészelte takarni Ádám és Éva nemiségét - jelentette i az AFP. A plakát a lille-i színház falán egy híres Dürer-festmény nyomán a maga teljes valójában ábrázolta az első emberpárt. Ám a hirdetőoszlopokra ragasztott változaton a cég utasítására egy-egy fekete háromszöggel takarták el a hölgy és az ifjú ártatlanságát. Ezzel azonban felháborították a művészt, aki beperelte a céget, mert az nem közölte vele előre a szándékát. A bíróság az igazság meztelensége mellett foglalt állást, helyt adva a plakátrajzoló panaszának. Hatezer kilométer lóháton. Négy vállalkozó szellemű kirgiz arra készül, hogy tavasszal a köztársaság fővárosától, Pispektől (a volt Frunze) egészen Ankaráig lovagol. A 6000 kilométeres maratoni úttal arra szeretnének emlékeztetni, hogy ezer évvel ezelőtt jegyezték le a kirgizek történetét elbeszélő hőskölteményt, a „Manast". Az összesen 180 ezer 387 verssorból álló eposz egy Manas nevű kirgiz harcosnak, valamint fiának és unokájának a hőstetteit meséli el. Történetükön keresztül megismerhetjük a kirgiz nép életét, hagyományait, szokásait és hősiességét. A négy lovas azt tervezi, hogy naponta 80-120 kilométert tesz majd meg. A török történészek szerint Pispek egyike azoknak a helyeknek, ahol a török törzsek először telepedtek le Közép-Ázsiában, Ankara pedig az utolsó, amelyet birtokukba vettek Kis-Ázsiában. Menyasszonyok iskolája. Sok dél-koreai fiatal lány szeretne férjhez menni amerikai katonához, de nyelvi és egyéb akadályok állnak a házasság útjában. Ezeknek a leküzdésére alapították meg azt az iskolát, amelynek hosszú neve a következő: „Menyasszonyok iskolája koreai nők számára, amely előkészíti őket az amerikai katonákkal való együttélésre..." A tananyag a gyakorlati kérdésektől a legfurcsább problémákig terjed. Megtudják a lányok, hogy milyen az amerikai egészségügyi ellátás, előadások hangzanak el az amerikai történelemről és kultúráról. Megtanítják a jelentkezőket, hogyan kell pénzt felvenni egy amerikai bankban, hogyan kell almatortát készíteni, virágcsokrot kötni, és miként illik felöltözni, amikor először jelennek meg amerikai hatóság előtt. Az iskola tanfolyamain amerikai katonák is részt vesznek, ők a koreai kultúrával akarnak megismerkedni. A „félreértelmezhető" pizsamadivat, vihart kavart Franciaországban egy japán divattervező legújabb kreációja: ugyanis az egyik ruhadarab, egy pizsama - amelyet az 1995-ös őszi-téli férfi-divatkollekciók keretében mutattak be január végén Párizsban - a megszólalásig hasonlított az auschwitzi és más haláltáborokban használt rabruhákhoz. Az Európai Zsidó Kongresszus francia főtitkára közleményben kérte a pizsamák árusításának beszüntetését. A zsidó szervezet szerint a pizsama látványa - amit ráadásul egy sovány manöken mutatott be „rendkívül sokkoló volt". Az Európai Zsidó Kongresszus egyébként levelet kapott a divatkollekció irányítójától, amelyben biztosította a szervezetet, hogy a japán tervező a jövőben „jobban fog ügyelni műveinek esetleges félreértelmezési lehetőségeire".