Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-13 / 36. szám, hétfő

| 355 l ÚJ SZÓ HIRDETES 1995. február 13. ALTERNATÍV ISKOLA-E MAR A ROZSNYOI MAGYAR GIMNÁZIUM? „Sok itt a baj, hol kezdjem el..." A rozsnyói magyar gimnázium? Az már egy kész alterna­tív iskola, a magyaron és a történelmen kívül alig akad tantárgy, amit magyarul tanítanának" - mondták töb­ben is, hallva, hogy egy szerkesztőségünkbe érkezett panasz nyomán oda készülök. „Rozsnyón a helybeliektől igyekszem megtudni, mi igaz a gimnáziumról keringő hí­rekből. A megkérdezetteket hallgatva Tiborc panaszának kezdő sora jut eszembe Erkel Bánk bánjából: „Sok itt a baj, hol kezdjem el..." Megtudom, hogy tavaly szinte lasszóval kellett összefogdosni a diáko­kat, mivel alig akadt jelent­kező a gimnáziumba. Sok szülő inkább Kassára adja, vagy szakközépiskolába íratja a gyerekét, mert a gimnázium színvonalával nincs megelé­gedve, ott ugyanis több tan­tárgy oktatása évek óta meg­oldatlan problémát jelent. Bénító fásultság a gimnáziumban Még a magyar nyelv és iro­dalomra sincs szakképzett, állandó tanerő, a természet­tudományi tantárgyakról már nem is szólva. Az iskolában hosszú éveken át szünetelt mindenfajta kulturális mun­ka, amit a rozsnyóiak a diá­kokra hatni tudó, erős peda­gógusszemélyiség hiányának tudnak be. A gimnázium presztízsvesztésének kezde­tét a hetvenes évekre, Ján Ba­rilla igazgatóskodásának ide­jére datálják. Barillára, aki parlamenti képviselő is volt, úgy emlékeznek vissza, mint olyan emberre, aki diktatóri­kus módszerekkel igazgatta beosztottjait és az iskolát. El­nyomott minden önálló meg­nyilvánulást és kezdeménye­zést, csaknem két évtizedes működése alatt a passzivitás szinte beleivódott az iskola falaiba. Ez a fásultság most is, ami­kor végre föllélegezhetnének és aktívabbak lehetnének a pedagógusok, tovább hat, mindenre rányomva bélyegét. Mint Tóth Sándor, a helyi ma­gyar tannyelvű alapiskola igazgatója és helyettese, Ba­reán Lászióné elmondják, a gimnázium csak a jéghegy csúcsa. A problémák már az alapiskolában, illetve a beíra­tásnál kezdődnek. Nyomasztó a magyar értelmiség hiánya A régióban a magyar szülők 52 százaléka szlovák iskolá­ba íratja gyermekét. Egész sor magyarlakta faluban nincs magyar alapiskola. A rozsnyói gimnáziumon és egészség­ügyi szakközépiskolán kívül a régióban nem működik más magyar oktatási nyelvű kö­zépiskola, de nincs egyetlen magyar szakmunkásképző sem. A szocializmus alatt a hata­lom mindent megtett a ma­gyar lakosság asszimilációjá­nak felgyorsításáért. Rendkí­„Valahogy így vesznek el a magyar gyerekek" - Alica Fráková igazgató (balra) és helyettese, Tamás Eva A gimnázium bejárata (Prikler László felvételei) vül nyomasztó a magyar értel­miség hiánya. Errefelé még a magyar óvónő is szlovák isko­lába járatja a gyerekét. Döb­benetesen alacsony a főisko­lára, egyetemre jelentkező magyar diákok száma. Az évti­zedekig érvényes építkezési ti­lalom miatt a fiatalok elköltöz­tek a falvakból, a maradék la­kosság elöregedett, vannak települések, ahol 40-50 szá­zalékos a népességcsökke­nés. És mindezt tetézi a legna­gyobb baj, a siralmas gazda­sági helyzet. Egyetlen adat: a rozsnyói alapiskolát látogató elsősök szüleinek 54 százalé­ka munkanélküli. Nincsenek magyar szaktanárok A patinás épületben, ahol közös igazgatóság alatt műkö­dik a magyar és szlovák gim­názium, Alica Fráková igazga­tó és Tamás Éva igazgatóhe­lyettes fogad. Fejcsóválva ve­szik tudomásul, hogy a rozs­nyói magyar gimnáziumnak amolyan alternatív iskola híre van. - Nem tudom, honnan ered­nek ezek az informácók. Ná­lunk csak a földrajzot, a bioló­giát és az informatikát tanul­ják szlovák nyelven a magyar diákok, a többi tantárgy okta­tása magyar nyelven folyik. Az említett három tantárgy okta­tására nem találtunk képesí­tett magyar tanerőt - mondja Tamás Éva. - Hogyan, évek óta nem ta­láltak? - hitetlenkedem. - Higgye el, ez nem a mi hi­bánk - válaszolja. - Már az Učiteľské novinyban is közre­adtunk egy hirdetést, hogy földrajztanárt keresünk, de senki sem jelentkezett. Ez itt általános probléma, tudom, hogy Szepsiben, Tornaiján, sőt Kassán is képesítés nélkü­li tanerők oktatják a földraj­zot. Most egyik volt növendé­künk negyedik éve matema­tika-földrajz szakot tanul a Nyitrai Pedagógiai Főisko­lán. Ha végez, visszajön, és hajlandó nálunk tanítani, ta­lán megoldódik ez a problé­ma. Ugyanez a helyzet a ma­gyar nyelv és irodalommal is, nincs rá elegendő képesített pedagógusunk. Ismét hangsúlyozom, hogy ez nemcsak nálunk van így, a helybeli magyar tannyelvű egészségügyi szakközépisko­lában is hiányzik a képesített magyar szakos. Ami a földraj­zot szlovák nyelven oktató kol­léganőnket illeti, szakmailag nem lehet ellene kifogás, jó pedagógus, amit az is bizo­nyít, hogy sok magyar diák a földrajzot választja érettségi tantárgyként. Már többször megvitattuk ezt a problémát, és arra a megállapításra jutot­tunk, hogy inkább egy megfe­lelő képesítéssel bíró, jó szak­ember tanítsa ezt a tantárgyat szlovákul, mint egy képesítés nélküli, gyengébb szakmai ní­vón álló tanerő magyarul. - A szülők azonban nem így látják a dolgot, ragaszkodnak a magyar nyelvű oktatáshoz ­vetem fel. - Több szülőnek volt kifogá­sa a matematika és a fizika oktatásával kapcsolatban is, holott az magyarul folyik - vá­laszolja az igazgatónő. - Én azonban úgy értesül­tem, hogy a matematikát is szlovákul tanulják a magyar diákok. - Nem a rendes órákon, ha­nem csak a választható tan­tárgyként szereplő matemati­kai gyakorlaton, amely mini­mum nyolc diákkal tartható. Általában a matematika és a természettudományi tantár­gyak iránt kisebb az ér­deklődés, egy-egy magyar osz­tályból csupán 3-4 gyerek je­lentkezik. Ennyivel nem indít­hatunk külön csoportot, kény­telenek vagyunk a magyar gyerekeket besorolni a szlo­vák csoportokba. Ha azonban ezt nem tennénk, megfoszta­nánk őket attól a le­hetőségtől, hogy tovább bővít­sék tudásukat a gyakorlato­kon, illetve szemináriumokon - magyarázza az igazgatóhe­lyettes. Lasszóval fogják a gyerekeket Ugyancsak tőle tudom meg, hogy míg a szlovák gimnázi­umban minden évfolyamban két párhuzamos osztály műkö­dik, a magyar gimnáziumban csak egy. Azokban az egyszem osztályokban is kevés a tanu­lóba legtöbben - huszonhatan - a negyedikben vannak, a legkevesebben - tizenheten ­a másodikban. Vajon mivel magyarázható a magyar gim­názium alacsony látogatottsá­ga? /I » V Ä . átBERT VALLÁS eSKWOKTATtWTW.U.JMmh wui RÁHZS LAJOS ROZSNYÓI MEGVÍS FÜSMS TAKÁCS MENYHÉRT wvAin fmÁiŕUBísHiťpéT mm FERENCI TANKERÜLETI Km. FÖlCAJföATÓÉS • SZEPESI m —• tCAZCATO IBEJÉREfl. —­mmmm S»R műépítész tehvli Š2t:wm PtSSZER JÁNOS építési El.t,ENÖMÉSF.M6ll.ETT OTTETTE ONGÄR MOR niBwm . « mm m ' muMíAVEtno Kfi,»n „A tudomány e díszes csarnokát..." - az 1906-ban létesített gim­názium alapítóinak nevét őrző tábla a csodával határos módon a szocializmus évtizedeiben is megmaradt eredeti helyén, az iskola bejáratánál. - Hozzánk négy alapiskolá­ból érkeznek tanulók, Dernőről, Almásról, Pelsőcről és a legtöbben Rozsnyóról. Tavaly körbejártam az alapis­kolákat, beszéltem a szülőkkel és a gyerekekkel is, mivel fennállt a veszély, hogy a jelentkezők kis számára va­ló tekintettel nem Qyílik meg az első évfolyam. Tavaly keve­sebb volt a gyerek, közülük többen választották a kassai gépipari szakiskolát és az it­teni egészségügyi szakközép­iskolát, akadt, aki szakmun­kásképzőbe jelentkezett, így csak nagy nehezen sikerült egy osztálynyi tanulót össze­szedni. Az idei évben ked­vezőbbek a kilátásaink, 'vagy 30 gyerekre számítunk. A szo­ciális helyzet is közrejátszik abban, hogy sok szülő meg­gondolja, gimnáziumba adja­e a gyerekét, vagy inkább olyan helyre, ahol szakmát szerez - állítja Tamás Éva. A szülők elégedetlenek a színvonallal Amikor elmondom, hogy azt hallottam, sok szülő elégedet­len a magyar gimnázium szín­vonalával, ezért adja inkább máshová - főleg Kassára - a gyerekét, így válaszol: - Valóban vannak ilyen esetek, de ez nem tömeges jelenség, 6-7 gyerekről van szó. De Rimaszombatból, Tor­naijáról is elküldik a gyerekei­ket a szülők Kassára, tehát ez nemcsak nálunk van így, és nemcsak a magyar, hanem a szlovák gyerekek esetében is. Viszont megtörtént, hogy míg az innen Kassára került tanu­lókat nem vették fel a főisko­lára, a mi végzőseinket felvet­ték. Elmondom, hogy hallottam olyan nézeteket is, miszerint az itteni szlovák gimnázium­nak magasabb a színvonala, mint a magyarnak. Az igazga­tónő nem cáfolja ezt, de azzal magyarázza, hogy a szlovák jelentkezők nagyobb számá­nál fogva nagyobb a váloga­tás lehetősége. Valóban a leg­jobbakat válogathatják ki, míg a magyar osztályba, csak hogy megnyíljon, létezzen, a gyengébb átlaggal jelent­kezőket is felveszik. Fráková asszony még hozzáteszi: Nem jönnek vissza... - A szlovák osztályokban körülbelül 30-40 magyar nemzetiségű gyerek tanul. Ezenkívül vannak diákjaink, akiknek a szülei szlovák nem­zetiségűnek vallják magukat, a gyerekek is így szerepelnek, de közben magyar anya­nyelvűek, otthon is jobbára magyarul beszélnek. Vala­hogy így vesznek el a magyar gyerekek. De ez már ott kezdődik, amikor a magyar szülők szlovák alapiskolába íratják a gyereküket. - Hát a magyar pedagógu­sok? Azok hol vesznek el, hogy ilyen kevés van belőlük errefelé? - kérdem. Az igazgatónő és helyettese szinte egyszerre tárják szét a karjukat: -Férjhez mennek, elköltöznek. Tőlünk is jó pá­ran tanultak a Nyitrai Pedagó­giai Főiskolán. Nem jöttek vissza. VOJTEK KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents