Új Szó, 1995. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1995-02-13 / 36. szám, hétfő

1995. február 9. MINDENNAPI BUNUGYEINK ÚJ sz ó í 9 \ Cáfolnak a pedagógusok A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségének Országos Választmánya határozottan visszautasítja a Szlovák Köztár­saság Sajtóügynöksége által közzétett hírt, miszerint szövet­ségünk a magyar iskolák tanuló­inak szüleit megfosztotta a sza­bad vélemény-nyilvánítás alkot­mányos jogától. Az Állami Tanfelügyelői Köz­pont tulajdonképpen azt helyte­leníti, hogy szövetségünk nyilvá­nosan véleményt mondott a szülők és a pedagógusok köré­ben tervezett tanfelügyelői fel­mérésről, amelynek - a kérdé­sek ismeretében kijelenthetjük - az volt a burkolt célja, hogy igazolja, a kormányprogramba foglalt kétnyelvű oktatás beve­zetését a gyermekük jövőjéért aggódó magyar szülők kérik. Vladislav Rosa igazgatónak igaza van, amikor nem vonja kétségbe a szülők jogát vissza­utasítani részvételüket a fagga­tásban. Mi ezt felhívásunkban így fogalmaztuk meg: „Az SZMPSZ arra kéri tisztelettel a szülői munkaközösségek elnö­keit, haladéktalanul és mara­déktalanul érvényesítsék jogai­kat, s mielőtt igennel vagy nem­mel döntenének, elhatározásuk helyességét vizsgáltassák meg munkaközösségük rendkívüli választmányi összejövetelén. Végül is a döntés a szülői mun­kaközösségek elidegeníthetet­len joga." Szövetségünknek, mint szakmai és érdekvédelmi szervezetnek pedig nem csupán joga, hanem erkölcsi kötelessé­ge az elvi álláspontunkkal ellen­tétes jelenségekről tájékoztatni a közvéleményt. A jövőben is ezt fogjuk tenni. Rosa úr téved, ha azt állítja, hogy a magyar szülők vélemé­nyét manipulálni lehet. Éppen a „felméréssel" kapcsolatos el­utasító állásfoglalásuk a legjobb bizonyíték arra, hogy a szülők nem hagyják magukat sem fél­revezetni, sem megfélemlíteni. a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségének Országos Választmánya Szene, 1995. február 10-én VISSZHANG Mit mondott Esterházy János? Lapunk február 3-i számá­ban közölte azt a TA SR­hírt, amelyben két cseh történész Esterházy János perújrafelvétele ügyében adott szakvéleményét is­merhettük meg. Visszatér­tünk erre a kérdésre febru­ár 8-ai számunkban is, amelyben az Etikátlan ki­szivárogtatás című kisin­terjúban Popély Gyula tör­ténész - aki ugyancsak az Esterházy-per egyik felkért szakértője - többek között kijelentette, hogy a „meg­fogalmazás, miszerint rá­bizonyítják Esterházy-gróf­ra a hazaárulást, bosszan­tó, de egyben nevetséges is. A döntés, az ítélethoza­tal a bíróság dolga, nem a történész-szakértőké". A két cikk kapcsán juttatta el szerkesztőségünknek Malfatti Esterházy Alice, Esterházy Já­nos lánya annak a parlamenti beszédnek az ismertetését, amelyet édesapja a prágai tör­vényhozásban mondott el 1935. június 25-én. „Mint az új­ságokból értesültem, a cseh »történész«, Valenta bebizonyí­totta, hogy Esterházy hazaáruló volt. De vajon be tudja-e bizo­nyítani, hogy Csehszlovákia nemzetiségeinek hazája volt?" - teszi fel a kérdést Esterházy Alice. Az általa ismertetett par­lamenti beszédben Esterházy János hangsúlyozta többek kö­zött, hogy azzal az ígérettel ke­rültünk a Csehszlovák Köztár­sasághoz, hogy a mindenkori csehszlovák kormány maradék­talanul megtartja a kisebbségi jogokat, a saját kultúrára, a sa­ját nyelvre és saját gazdaságra való jogot. Beszédének további szakaszában kifejtette, milyen nyomor uralkodik Szlovákiá­ban, hogy Kelet-Szlovákiában nincs kenyér, és hogy e nyomor okozói a koalíciós kormánynak azok a politikai pártjai, amelyek sutba dobták szociális gondol­kodásukat, és azokra a törvé­nyekre szavaztak, amelyek által ők maguk közelebb kerültek a húsosfazékhoz. Leszögezte to­vábbá, hogy a különböző kor­mánykoalíciók sosem próbálták orvosolni az igazságtalanságo­kat, noha ez a békeszerződé­sek alapján kötelező lett volna. Végezetül pedig Esterházy Já­nos hangsúlyozta: mivel Szlová­kia és Kárpátalja, és elsősor­ban az ott élő magyarok helyze­te annyira leromlott, hogy ma­holnap már munkát sem kap­nak, „ragaszkodunk Szlovákia autonómiájához". MPP: Önkormányzati találkozó Tornaiján A helyhatósági választások után holnap Tornaiján találkoz­nak első ízben a Magyar Polgári Párt polgármesterei és ön­kormányzati képviselői. Angyal Bélától, az MPP önkor­mányzati tanácsának elnökétől megkérdeztük, milyen cél­lal hívták össze a tanácskozást: - A helyhatósági választá- mesterek és önkormányzati képviselők számára helyet biz­tosítunk a párt regionális és or­szágos szervezetein belül. M Mi valósul meg ebből a tornaijai találkozón? - Mivel a közgyűlésen terve­zett lényeges változásokig nem szeretnénk megújítani az önkormányzati tanácsot, csak egy 4-5 tagú bizottságot vá­lasztunk meg, amely kidolgoz­za az új önkormányzati szerv statútumát és munkatervét. Maga a tanács pedig a közgyűlés után jön létre. Ezen­kívül a találkozó programján még sok egyéb kérdés is szere­pel. A tanácskozáson vendég­ként részt vesz Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hiva­talának alelnöke és Csendes János kereskedelmi tanácsos. (tuba) sok után új helyzet alakult ki az MPP-ben, hiszen a párt szí­neiben megválasztott polgár­mesterek és képviselők száma egyrészt örömöt jelent szá­munkra, másrészt viszont nagy felelősséget is. A párton belül eddig egy önkormányzati szak­mai tanácsadó szerv műkö­dött, most viszont olyan szer­vezeti formát szeretnénk talál­ni, amely egyrészt szakmailag is komoly segítséget tud szá­mukra nyújtani, másrészt pe­dig a súlyuk is jobban érvénye­sülne a párton belül. Ennek megfelelően az MPP március 18-ra tervezett közgyűlésén lé­nyeges változtatásokat terve­zünk az alapszabályban is. El­képzelésünk szerint létreho­zunk egy önkormányzati alel­nöki posztot, illetve a polgár­JARASI EGYUTTELES-KONFERENCIA Űj magyar középiskolát Új Szó-Információ Szőgyénben szombaton tartot­ta az Együttélés érsekújvári járási szervezete konferenciáját. Az elfo­gadott határozatokban többek kö­zöttjavasolták a mozgalom orszá­gos tanácsának, hogy a márciusi országos kongresszusra dolgozza ki a magyar pártok uniójának ter­vezetét. Továbbá megbízták a já­rási intézőbizottságot önálló ma­gyar tanítási nyelvű középiskola létrehozásával, valamint a ma­gyar nemzetiségű polgármesterek járási találkozójának megszerve­zésével. A konferencia küldöttei Kefe Lajost, Tardoskedd polgár­mesterétválasztották meg a moz­galom járási elnökének, ügyve­zető alelnöki feladattal Száraz Dé­nest bízták meg, a párkányi régió alelnöke Batta Attila, az újvári ré­gió alelnöke pedig Borka Gyula lett. (száraz) j ITTHON TÖRTÉNT -HÉT NAP ALATT jj ELSŐ K0NSZ0LIDÁT0R0K. Néhény héttel ezelőtt még cáfolták a kormányhoz közelállók, hogy léteznek úgynevezett akcióötö­sök. Megpróbálták úgy beállítani a káderintézkedéseket, hogy hi­hető legyen: valóban a kiírt pályázatok döntik majd el, ki tölti be a járási és a helyi tisztségeket. A DSZM vezetői ma már nem is tagadják, hogy az alkalmasságot párthovatartozás szerint bírál­ják el. Érdekes vonása a járási főnökök leváltásának, hogy az újak kinevezése során egyáltalán nem érvényesült a koalíciós „képlet", így sem a Szlovákiai Földművesek Pártja, sem a Szlová kiai Munkásszövetség, sem pedig a Szlovák Nemzeti Párt embe­rei nem „taroltak". Felmerül a kérdés: ezek a pártok megeléged­nek azzal, hogy vezetőik funkcióba kerültek a központban? Ha ez így van, akkor az új praktikák egyértelműen a Nemzeti Front­rendszer felélesztésére utalnak. Tehát létezik egy vezető politi kai erő, amely (vidéken is) elfoglalja a meghatározó tisztségeket, hogy az élet minden területét ellenőrizhesse. ĽUPTÁK MEGMAGYARÁZTA. Jelentős feltűnést keltett annak idején, hogy Ján Lupták, a Szlovákiai Munkásszövetség elnöke, a parlament alelnöke a kormánykoalíció kialakításának napjaiban bejelentette különvéleményét az ország NATO- illetve EU-tagsá­gával kapcsolatban. Azóta már több fórumon felvetődött a kér­dés: Hogyan gondolja a dolgot a munkásszövetség, hiszen a kor­mány elnöke arra esküszik, hogy Szlovákiának a nyugati struktú­rákban a helye. A héten direkt e kérdés megvitatására találko­zott Theodor Russel, az USA nagykövete Ján Luptákkal. Semmi sem "szivárgott ki eddig a megbeszélés tartalmáról, még csak annyi sem, hogy Mr. Russel milyen benyomásokkal távozott a munkásvezérrel folytatott eszmecseréről. VISSZAADJÁK AZ IPARENGEDÉLYT. Úgyszólván minden járás­ban jelentősen csökken a kisiparosok száma. Akik 4-5 évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel vágtak neki a vállalkozásnak, most ál­maik feladására kényszerülnek. Ennek a leggyakrabban az az oka, hogy aránytalanul megterheli őket a társadalombiztosítási járulék fizetése. Ma már egyértelmű, hogy e szempontból az ál­lam egyáltalán nem kedvez, sőt, kimondottan árt a kis-és közép­vállalkozások fellendítésének. Ennek nemcsak az a következmé­nye, hogy majd hiányoznak a lakossági szolgáltatások, hanem az is, hogy növekszik a munkanélküliek száma. ČARNOGURSKÝ PÉLDAMUTATÁSA. A Demokratikus Unió parla­menti képviselőinek eltávolításáról, úgy tűnik, még mindig nem mondott le a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. A vizsgálóbi­zottságok működnek, és már megkezdődtek a kihallgatások az 1994-es márciusi kormányváltás (mások szerint alkotmányos válság) összefüggéseinek felderítésére. Úgy általánosságban az összes ellenzéki párt vezetői kijelentették, hogy a DU-képviselők mandátumának megszüntetése törvényellenes lenne. Ján Čar­nogurský ennél többet is tett. Kijelentette, hogy „amennyiben mégis megpróbálkoznának Mečiarék a DU-képviselők eltávolítá­sával, az ilyen intézkedést jogellenesnek tekintenénk, és nem tartanánk tiszteletben..." A KDM elnöke még leszögezte, pártja semmi esetre sem lenne hajlandó részt venni a DU-képviselők mandátumának érvényességét vizsgáló bizottság munkájában. TÓTH MIHÁLY ÖTEVES A SZLOVÁKIÁI FOGYASZTOK TARSULASA Hatékony érdekvédelmet Új Szó-tudósítás Öt évvel ezelőtt, 1990. február 10-én alakult meg a Szlová­kiai Fogyasztók Társulása, amely érdekvédelmi csoporto­sulásként a fogyasztók tájékoztatását és érdekeinek védel­mét tűzte zászlajára. Első járási klubja 1990 már­ciusában Érsekújvárott ala­kult, és az eltelt öt esztendő alatt létrehozott 40 klubban mintegy 2000 tag tevékenyke­dik. A szervezet által eddig végzett tevékenységről és a nemzetközi kapcsolatokról tegnapi sajtóértekezletükön tájékoztattak a társulás ve­zetői és a külföldi fogyasztói érdekvédelmi szövetségek képviselői. Pavol Hraška, a Szlovákiai Fogyasztók Társulá­sa Tanácsának elnöke értékel­te a külföldi szervezetektől a PHARE-program keretében ka­pott segítséget, egyúttal kife­jezte a reményét, hogy ezáltal sikerül egyre szélesebb kör­ben bejutniuk a fogyasztói köztudatba. Anna Tomlinson, a Customers International, a fogyasztók nemzetközi érdek­védelmi szövetségének képvi­selője a tevékenységükről tá­jékoztatott, Dirk Klasen pedig az AgV, a német fogyasztói ér­dekvédelmi szövetség tapasz­talatait ismertette. Véleménye szerint a piacgazdaságra való átmenet során itt is nélkülöz­hetetlenül szükség van egy független fogyasztói érdekvé­delmi szervezetre. Ezt a köve­telményt egyébként az Euró­pai Unióhoz való társulási szerződés is tartalmazza. Az elhangzottakból kide­rült, hogy a társulás továbbra is legfontosabb feladatának tartja a fogyasztók tájékozta­tását, illetve a vitás kérdések­ben a hatékony érdekvédel­met. A szűkös anyagi helyzet ellenére a társulás kerületen­ként legalább egy információs központot tart fenn (Pozsony­ban, Besztercebányán és Kassán), ezen felül Érsekúj­várott és Zólyomban is műkö­dik irodájuk. Ezek naponta személyesen vagy telefonon is elérhetők. tszl Pozsony és Kassa együttműködéséről Önmagában csak szimpla hírérétékű á tény, hogy Kassa és Pozsony főpolgármestere a Hernád parti városban tár­gyalt, majd aláírta a két ön­kormányzat együttműködé­séről szóló egyezséget. Érde­kesebbé és értékesebbé ak­kor válhat ez a két város szá­mára, ha a Rudolf Schuster és Peter Kresánek kézjegyé­vel ellátott szerződésben meghatározott együttműkö­désnek kézzelfogható ered­ményei lesznek. Arról ugyan nem a két önkormányzat dönt, hogy Szlovákia orszá­gos intézményei közül melyik hol székeljen, ám kétségte­len, Kassa szempontjából hasznos lenne, ha a jelenlegi­nél több országos, illetve nemzetközi hatáskörű intéz­ményünknek adna, adhatna otthont, ezzel is enyhítve a kassai munkanélküliséget. (gazdag) VÁLASZ OLVASÓINKNAK Ki jogosult a lakásra? D. /.: 1959 óta lakunk a jelenlegi lakásunkban. A fiam nevé­ben még 1971-ben beadtuk a lakásigénylést, amelyet az ak­kori nemzeti bizottság nyilvántartásba vett. A fiam időköz­ben már megnősült. A családjával együtt nálunk lakik, mivel az 1971-ben nyilvántartásba vett lakásigénylés ellenére még máig sem kapott lakást. Mindezt azért tartottam szük­ségesnek elmondani, mivel a velünk szomszédos lakás már több mint fél éve lakatlanul áll, és ha a fiam már 1971 óta vár lakásra, szeretnénk ezt a lakást megszerezni számára. Az említett lakás bérlője időközben családi házat épített magának, és el is költözködött az új családi házba. Ők állító­lag (legalábbis a költözködéskor a közös szomszédjainknak ezt állították) megvásárolták az általuk korábban lakott la­kást. Mi is kérvényeztük már az általunk lakott lakás megvé­telét, de mi eddig még választ sem kaptunk. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a fiunk ezt a lakást megkapja? Az ön által közölt informáci- ni tudna. Ha valaki megvásol­ók alapján nehéz olyan taná- ta az önökkel szomszédos la­csot adni, amelyet ön, esetleg kást, akkor nagyon egyér­a fia, gyakorlatilag hasznosíta- telműen le tudjuk szögezni azt, hogy önöknek semmiféle jogi lehetőségük sincs arra, hogy ezt a lakást a fiuk számá­ra megszerezzék. A tulajdo­nost ugyanis a tulajdonjogától megfosztani nem lehet, és az sem képzelhető el, hogy a szomszédjuk által megvásá­rolt lakást valamiféle hatósági határozattal a fiuk kapja meg albérletbe, vagy lakásbérlet­be, ha a tulajdonos neki nem akarja a lakást bérbe adni. Ezen a helyzeten az sem igazán változtatna, ha kiderül­ne, hogy a szomszédjuk még nem vásárolta meg a hónapok óta lakatlan lakását. Az adott esetben elsősorban a lakás tulajdonosának kellene kérvé­nyeznie a lakásbérleti jog megszüntetését, mondjuk az­zal az indokkal, hogy a lakás­bérlőnek van egy családi háza is. Tételezzük fel, hogy ezt a lakás tulajdonosa (feltételez­hetően a község, a város, a magisztrátus, a községi hiva­tal, esetleg a lakásgazdálko­dási hivatal) megtenné. A la­kásbérlet felmondásához vi­szont bírósági hozzájárulást kell beszereznie. Tételezzük fel azt is, hogy ezt a bírósági hozzájárulást is beszerzi. Hol van viszont a jogi garancia ar­ra, hogy ha jogilag is szabad­dá válna ez a lakás, akkor ép­pen az önök fia lenne jogosult ennek a lakásnak átvételére, az említett lakással kapcsola­tos bérleti szerződés megkö­tésére? A községek és a városok ille­tékes hivatalai nagyon sok la­kásigénylést regisztráltak az elmúlt évtizedekben. 1990 után ezeket a nyilvántartáso­kat úgymond aktualizálni kezdték. Új sürgősségi sorren­deket állítottak össze, újrafo­galmaztak mindent, ami a la­kásokkal kapcsolatos. Ezekből a gyakorlati tapasztalatokból kiindulva meglehetősen kétsé­ges az, hogy az illetékes hiva­talban, a fiuk nevében 1971­ben beadott lakásigénylést még egyáltalán nyilvántartják­e. Azaz, a már említett lakás­sal és lakásigényléssel kap­csolatban főként a fenti aggá­lyokkal kapcsolatos kérdések­nek kellene utanájárniuk. dr. P.D.

Next

/
Thumbnails
Contents