Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-13 / 10. szám, péntek

1995. január 14. HÍREK - VELEMENYEK ÚJ SZ

Ó 7 \ Bili Clinton amerikai elnök és Murajama Tomiicsi japán miniszterelnök szerdai csúcstalálkozójukon megerősítették, hogy kormányaik vezető szerepet fognak játszani az USA és Észak-Korea között létrejött atomerőmű-megállapodás megvalósításában. A megbeszélések másik fő témája a mintegy 60 milliárd dolláros japán kereskedelmi többlet mérséklése volt. Clinton elmondta, hogy túl soknak tartja a japán aktívumot. Kifejezte eltökéltségét, hogy megkétszerezi erőfeszítéseit a japán autópiacra való amerikai betörés érdekében, és úgy vélte, az álláspontoknak a közelmúltban történt közeledése ellenére további előrelépésre van szükség e területen. A tokiói kormány főtitkára szerint „minden tekintetben gyümölcsözőek" voltak a megbeszélések, eredményeit a japán üzleti körök is megelégedéssel fogadták. MTI-hír Egymillió koronát kap a Prágai Tükör Olechowski megy MTI-hír A lengyel alkotmánybíróság tegnapi ülésén az igazságügy-miniszter jogértelmezését fogadta el, és úgy döntött: törvénysértést követtek el azok a magas rangú állami tisztségviselők, akik hivatali fizetésük mellett az államkincstár többségi tulajdonában lévő részvénytársaságokban viselt tisztségeikért külön fizetést vettek fel. A döntésnek az ad különleges politikai jelentőséget, hogy Andrzej Olechowski külügyminiszter az alkotmánybíróság határozatától

1 tette függővé, lemond-e véglegesen tisztéről, mert ő is szerepelt egy ilyen társaság fizetési listáján. A helyzet további alakulását az teszi nehezen kiszámíthatóvá, hogy Walesa államfő közölte Pawlak kormányfővel: ragaszkodik hozzá, hogy amígő hivatalban van, Olechowski maradjon a külügyminiszter, s nem fogadja el lemondását. Erőviszonyok A Ki(k)től, mi(k)től féltsük a sajtószabadságot című végtelen sorozatunk következik most. Először vegyük át a korábbi anyagot: sajtónk szabadságát féltjük és védjük ugye elsősorban a hatalomtól, a politikától, másodszor pedig védjük (ímmel-ámmal) a gazdasági hatalmasoktól. Egyetlenegy dologról nem nagyon esett még szó, pedig ez a dolog nap mint nap csorbítja a drága sajtószabadságot, nap mint nap hallgatásra kényszerít embereket: ez a gengszterizmus. Talán az a legérthetőbb, ha leírok néhány esetet. Haladjunk a kisebb gengszterizmusoktól a nagyobbak felé. A. írt egy kritikát B. tévéműsoráról. Kemény kritika volt, de teljesen korrekt. B. ugyanis a magyar televíziózás történetének legcsapnivalóbb műsorát készítette. A kritika megjelent, A.-nak jött a telefon: miket írsz te szemét, kinyírlak satöbbi. Két hatal- > mas gorilla körözött napokig A. háza előtt. B. küldte őket. A. családos ember, soha többé nem írt B. műsorairól. És arról sem, hogy B., az ismert tévés vajon miért tart ilyen gorillákat. A.-nak ilyenformán megszűnt a sajtószabadság. C. arról írt cikket, hogy mennyire elterjedt az utcai erőszak, és vannak, akik még pártolják is a dolgot így-úgy. A cikkben nem említette név szerint D.t, csak halovány célzást tett rá. D., a zűrös ügyekbe keveredett, nem túl jó hírű őrző-védő cég főnöke persze telefonált. Baráti találkozót kért, roppant udvariasan. C. nagyon megijedt ettől az udvariasságtól, látta ő már azokat a roppant udvarias hegynyi úriembereket,'akikkel D. bír rendelkezni, és látta roppant udvarias harci kutyáikat is; azóta egy sort sem írt D.-ről, pedig úgy gondolja, kellett volna. Gyáva alaknak érzi magát C., de tudja, hogy nincs értelme kockáztatni. Fölmérte az erőviszonyokat. C. nem sajtószabad. Hozzáteszem: talán senki sincs a szakmában, aki nyomozni merne D. érdekes ügyletei után. E. hetilap szerkesztőségi értekezletén elhangzott, hogy néhány feltáró írás kéne, annyi itten a privatizációs visszaélés, miegyéb. A főszerkesztő azt mondja, szó sem lehet feltárásról, nincsen neki hadserege, amivel meg tudná védeni a munkatársait. Hogyan áll most E. hetilap a sajtószabadsággal? Beszélhetünk még a gazdasági igazgatóról, aki fegyveres embereivel kísértetett be egy újságírót baráti beszélgetésre a pártszékházba. Aztán óriásvállalat vezéréről, aki szintén egy fegyveressel vonult ki az újság szerkesztősége elé, mert azt gondolta, hogy így elintézhet ügyeket. És vajon hogyan áll a sajtószabadsággal F. újságíró, aki sokat beszélgetett G.-vel, a legnagyobb párt egyik vezetőjével arról, hogy hogyan szicíliásodik az ország, hogyan veszi meg az államot öt-hat „család". De F. sosem mert ezekről írni. Sosem mert komolyan foglalkozni ezzel. Nem látta értelmét. G., a pártvezető sem mer nyilvánosan beszélni róla. Nem is érdeke, nyilván, mert az ő pártját is támogatják mindenféle kalózbirodalmak (ez TGM találó szava). G. okos ember, képes fölmérni az erőviszonyokat. Itt is volnánk a lényegnél, a kalózbirodalmaknál. Mert akármennyire fenyegetőznek a gorillás cégek, kül- és belvárosi tucatmaffiózők, ők igazából kispályások a milliárdokban utazó Nagy Kalózokhoz képest. A kalózok ott vannak mindenütt, mindenki tudja róluk, hogy furcsa utakon jutottak hihetetlen pénzekhez. A folyosókon mindenki az ügyeikről beszél. De nyomozni senki sem mer utánuk. Bele se kezd az ügybe. Felesleges. Hogyan állunk tehát a sajtószabadsággal mi mindannyian, akik már fölmértük az erőviszonyokat, és akik csak a folyosón beszélünk, hogy I. cég így csal, J. pedig így maffiózó, de egy sort le nem írunk? Hogyan állunk a lelkiismeretünkkel? - ez már más kérdés, mert szép dolog Gyima Holodovnak lenni, de nem valami kellemes. Aztán család is van, gyerek, minden. Nemcsak az életet kell félteni (de! azt is!), az a definíció szerint tyúkszaros, hanem a pénzt is, az állást (tehát az életet). Ha meg is jelenik néhány sor K. csoport üzelmeiről, semmi hatása. L-ről vagy M.-ről pedig egyáltalán nem írnak. Kalózaink, félkalózaink benne vannak a sajtóban is nyakig. Lelkesen támogatnak mindenféle értelmiségi csoportot, médiát, mert tudják, hogy néhány millióval leszerelhetnek minden támadást. A médiapiacon szinte lehetetlen talpon maradni nagyvonalú támogató nélkül. És a támogató, a kenyéradó ügye tabu. Megvannak tehát az új tabuk. Megvan a jól felfogott érdek. Az erőviszonyok helyes fölmérése. Megvan a félelem szülte öncenzúra is. Megmaradt a régi jó zsigeri rettegés, az az igazi kelet-európai, mindannyiunk kedves ismerőse, és megmaradt a sorok között írás is, kár volt elsiratni. És az ember megint bátornak, sőt hősnek érezheti magát, ha teljesen nyilvánvaló igazságokra célozgat óvatosan, finoman, alig észrevehetően. (P. S.: Ez a cikk lelkiismereti okokból született. Valami helyett. Egyébként használhatatlan.) Uj Péter (Népszabadság) MOHI ATOMERŐMŰ Osztrák fenntartások TA SR-hír Az osztrák Der Standard napilap tegnap idézte Marie RauchKallat környezetvédelmi minisztert, aki szerint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) bizonyára elutasítja a mohi atomerőmű befejezésének finanszírozását, ha csak azoknak a dokumentumoknak az alapján kell döntenie, melyeket Szlovákiától Ausztria is megkapott. Ezek a dokumentumok nem tartalmaznak adatokat azokra a veszélyekre vonatkozóan, melyek egy nagyobb, „kezelhetetlen" baleset következtében léphetnek fel. Csak a 100 kilométeres körben ható baleseteket elemzik, nem veszik figyelembe az esetleges ausztriai hatásokat sem, mivel Mohi 120 kilométerre van a határtól. A miniszter asszony közölte, ma találkozik a bank képviselőivel, akiket tájékoztat a Mohival szembeni osztrák kifogásokról. Walesának semmi sem drága UKRAJNA Amerikai ellenőrök Amerikai katonai ellenőrök érkeztek Ukrajnába, hogy egy éven keresztül nyomon kísérjék az ukrajnai hadászati fegyverzet megsemmisítését. A 26 amerikai tiszt a pavlogradszki hadiüzemben végzi ellenőrző munkáját, a gyárba be- és kimenő teherforgalmat vizsgálja. Annak idején itt szerelték össze az SS-24-es interkontinentális ballisztikus rakétákat. MTI Hol volt, hol nem volt... ... volt egyszer egy szovjet birodalom, s e birodalomnak rendíthetetlen katonái. Hetedhét nyugati országban sem akadt párjuk a daliás tiszteknek, katonáknak, irigyelhették is szerte a világban a legényeket, amint a májusi ünnepségeken pompás egyenruhá ban masíroztak, tisztelegtek pártfejedelmeik előtt... Ennek a mesének vége, nosza, írjunk újkori történetet az egyenruhásokról. Hol van, hol nincs, de inkább nincs olyan új keleti állam, amely új típusú hadsereget formál, s ennek megfelelően új egyenruhákra is össze tud kaparni pár garast az államkincstár tartósan üres perselyéből. Pedig a mundér, az fontos! - vallják teljes egyetértésben a katonai szakértők. Nyilvánvalóan így vélekednek a tehetős Bundeswehr jótevő illetékeséi is, akik elhatározták: , „mundérügyben" kisegítenek egy-két közép-ázsiai országot. Ők már úgysem tudnak mit kezdeni a hajdani szegény rokonok egyenruháival, hát odaajándékozzák a még szegényebb kirgiz, kazah és mongol katonatársaknak. No, lesz ismét pompa Közép-Ázsiában, ha a hajdani keletnémet honvédők uniformisaiban feszeregnek majd a honi katonák! Ennél pompázatosabb látványt talán már csak a cseh tisztek nyújthatnak a jövőben, amennyiben valóra váltják a hadsereg divattervezőinek immár papírra vetett terveit. Ezek szerint a tisztek félredobják az orosz tél hangulatát idéző usankát, nyakukba elegáns fehér kendőt kötnek, kezükbe esernyőt fognak... Mert egy bátor hadfi nem fél a golyózáportól, ám a nyári záportól a szép új ruhában - igen. (urbán) Lech Walesa folyamatosan gondoskodik arról, hogy' Lengyelországban még véletlenül se legyen nyugalom. Nem hiá

: ba fenyegette meg őt tavaly októberben a parlament, hogy a stabilitás, a demokrácia veszélyeztetéséért állambíróság elé fogják állítani. Persze most még elképzelhetetlen, hogy a honatyák ilyen rendkívüli lépésre szánják el magukat, mindenesetre tény: a baloldali kormánykoalíciónak meglenne hozzá a kétharmados parlamenti többsége. Viszont több kérdésben a két kormánypárt között is nagyok a nézeteltérések, amit Walesa igyekszik is kihasználni, ugyanakkor az elnökválasztásig még sok minden történhet. És itt van a gondok egyik gyökere. Az idén decemberig mindenképpen meg kell tartani az elnökválasztást, ezt pedig Walesa mindenáron meg szeretné nyerni. Ez húzódik személyes konfliktusai, így a Waldemar Pawlak kormányfő elleni legújabb kirohanásai Prágai tudósítónktól Egymillió korona kormánytámogatást kap az idei évben a cseh fővárosban negyedévente megjelenő Prágai Tükör című folyóirat, amelyet a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége ad ki. Csehországban a legutóbbi népszámlálási adatok szerint mintegy 20 ezer magyar él. Az utóbbi időben felmerült egy újabb magyar lap kiadásának az igénye is - ez gyakrabbanjelenne meg, és így aktuálisabb információkat tudna nyújtani az érdeklődőknek. A csehországi kisebbségi sajtó támogatásával e heti ülésén foglalkozott Václav Klaus kormánya. Az ülést követően Josef Lux földművelésügyi miniszter újságíróknak elmondta, hogy a cseh kormány az idén összesen 23,5 millió koronás támogatást nyújt az országban élő nemzeti kisebbségek által kiadott 12 sajtóterméknek. Ebből a keretösszegből a hámögött is. Szerinte a tapasztalatlan, fiatal miniszterelnököt „szabadságra kellene küldeni" és mást megbízni a kabinet irányításával. Talán mondanisem kell, hogy a teljhatalom után szinte betegesen áhítozó államfő elsősorban magára gondolt. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a másik kormánypártnak, a DBSZnek is lennének sokkal megfelelőbb politikusai e posztra. Mivel Walesa nagyon nem szereti a volt kommunistákat, ezért a hátsó szándék nyilványaló. Mivel a népszerűségi listákon hátul kullog, Walesa imidzsét javítandó a tömegek szemében - már gőzerővel folytatja a választási kampányt. Erősen szociális húrokat penget, ami ellen megfontolt gazdar'sági mutatókkal érrom szlovák sajtótermék 6,3 millió, a 3 lengyel lap 6 millió, a két német újság 4,5 millió, a két roma lap pedig szintén 4,5 miIHó koronát kap. Egy-egy millió koronás támogatást kap a magyar és az ukrán kiadvány. Ugyanakkora prágai kabinet 30 millió korona értékű segélyt szavazott meg a Romániában élő cseh nemzeti kisebbség támogatására. Lux szerint ezt az összeget főként a helyi cseh kisiskolák, valamint egy kisebbségi kultúrközpont felépítésére és a falvak közti utak javítására fogják felhasználni. Romániában a dél-bánáti részeken a Duna mentén elterülő néhány falucskában mintegy 6-7 ezer cseh nemzetiségű személy él. A romániai csehek és a mintegy 20 ezer lelket számláló szlovák közösség Csehszlovákia kettéválása után is fenntartotta egységes szervezetét, a Romániai Szlovákok és Csehek Szövetségét, melynek egy képviselője van a bukaresti parlamentben. KOKES JÁNOS vélni szinte reménytelen vállalkozás. Azt tartja, minél rosszabb a helyzet, annál jobb neki, hiszen előhúzhatja kedvenc érvelését arról, hogy az országnak erős, keménykezű vezetőre van szüksége. Olyan dolgokat enged meg magának, amilyeneket egyetlen felelős politikusnak sem lenne szabäd, nemhogy az államfőnek. Bár neki kellene az alkotmányosság, a törvényesség legfőbb őrének lennie, ő az, aki szinte engedetlenségre szólítja föl az embereket. Egyrészt azt veti a kormány szemére, hogy késlekedik a reformokkal, lassú a privatizáció, másrészt felborítja a kormány törekvéseit a kiegyensúlyozott költségvetés felállítására. A múlt év vége felé nem írta alá azt a törvényt, amely módosította volna a nyugdíjbiztosítási rendszert. A kabinet azt akarta, hogy 1996-tól az infláció mértékében emeljék a nyugdíjakat, ne az iparban a bérek növekedéséhez igazítva, mint most. így a pénzügyi tárca 866 millió dollárt akart megtakarítani. December végén szintén elvetette a parlament által -jóváhagyott törvényt a költségvetési szervezetekben a bérek 6 százalékos emeléséről. Walesa kijelentette, az egészség- és oktatásügyben dolgozóknak többet kell kapniuk. Ez még rendben is volna, de a fedezet nélküli ígérgetés felelőtlenség. Az államfő azt mondotta, szerinte nem lenne baj, ha a jelenlegi 30 százalékos - a gazdasági szakértők szerint így is túl magas - infláció még magasabb lenne. Ez nyomta rá a bélyegét a december utolsó napján elfogadott idei költségvetésre is: fennállt a veszélye annak, hogy a parlament által elfogadott büdzsét Walesa megint csak nem írja alá, s ezzel jó ürügye lett volna arra, hogy feloszlassa az úgymond rossz és tehetetlen törvényhozást. Ezért a vitatott részeket a kabinet kivette a költségvetési tervezetből. Külön fejezet, ahogyan a miniszteri tárcákkal manipulál. Miatta nincs tavaly november óta védelmi minisztere a kormánynak, és Olechowski külügyminiszter körül is ő szítja a vitát. Hasonlít a helyzet az öt évvel ezelőttihez. 1990-ben, csak hogy győzzön az elnökválasztáson, ő buktatta meg az első Szolidaritás-kormányt, ezzel párhuzamosan szétverte ezt a legendás szakszervezetet, amelynek ő volt a vezére. Egy másik osztrák lap, a Die Presse szintén Mohival foglalkozott tegnap, mégpedig több oldalon. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ha az EBRD az osztrák kifogosok alapján elutasítja Mohi befejezésének finanszírozását, akkor megteszik azt az oroszok. Mečiar már a közeljövőben találkozik orosz kollégájával, s nyilván arról is szó lesz, hogy orosz technológiával, orosz pénzen fejezzék be az erőmű építését. Lényegében ez az akkori akciója vezetett el - közvetve ahhoz, hogy 1993-ban a volt kommunisták visszatértek a kormányrúdhoz. A másik fő gondja az, hogy mindeddig nem sikerült a saját szája íze szerint módosítania az alkotmányt. Jelenleg a legfelső államhatalmi szervek viszonyát csak egy ideiglenes, ún. kis alkotmány szabályozza, amely egyesek szerint már így is túl nagy jogköröket ad az elnöknek, aki viszont még nagyobbakat szeretne. Fontos lenne, ha az idén, a kommunizmus bukása után hat évvel végre megszületne az ország új, demokratikus és teljes alkotmánya. Ami nem lesz könnyű, majdnem tucatnyi tervezet ismert, úgyhogy e körül lesz még csak igazi cirkusz északi szomszédainknál. De Walesának semmi sem drága azért, hogy újabb öt évig a hatalom csúcsán maradhasson. MALINÁK ISTVÁN