Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-12 / 9. szám, csütörtök

1995. Január 12. PUBLICISZTIKA ÚJ SZ

Ó 85 I EGY FIZETÉSKEPTELENSEG KALVARIAJA A zöldséges BMW-je A tehetetlenségből fakadó keserűség fogatott tollat Ruhás Teréz vágfüzesl olvasónkkal, aki számtalan falubeli sorstársával egyetemben több mint egy éve várja, hogy a még 1993-ban leadott zöldségért megkapja a pénzt. A falu lakosainak eddigi próbálkozásai ugyanis semmilyen eredményt nem hoztak, amint írta, az emberek gyakorlatilag elvesztették hitüket abban, hogy valaha is hozzájutnak a kemény munkával kitermelt zöldség ellenértékéhez. Úgy érzik, Gőgh Tibor gútai zöldségfelvásárló becsapta őket, nem fizet, miközben ő nagylábon él, hófehér BMW-n furikázik, a tartozását azonban nem rendezi. A Gúta melletti Vágfüzest hivatalos neve helyett inkább Szigetnek ismerik a környékbeliek. A takaros kis falu főutcáján épült új házak tanúsítják, hogy dolgos emberek lakják. Bugris Katalin, a falu polgármestere, bár maga is érintett az ügyben, emóciók nélkül, a tényekre szorítkozik. - Gőgh Tibor gútai zöldségfelvásárló néhány éve a falunkban is működtetett egy felvásárlóhelyet. 1993 augusztusáig nem is volt vele különösebb probléma, rendesen fizetett a felvásárolt áruért, utána azonban csehországi fizetési nehézségekre hivatkozva egyre elodázta a kifizetéseket. Eleinte az emberek hittek abban, hogy pár hónapon belül rendezi a tartozásait, de amikor már csaknem egy év eltelt és nem fizetett, falugyűlésen is felvetődött a kérdés. Először az érintettek nevében levélben felszólítottuk, hogy 1994. június közepéig rendezze a tartozását. Miután Gőgh úr erre nem reagált, egy újabb falugyűlésen öttagú bizottságot választottak az érintettek, hogy vegye kezébe az ügy intézését, a lakosoknak járó pénz behajtását. A bizottság felvette a kapcsolatot egy vágsellyei székhelyű pénzbehajtó társasággal, akik azt ígérték, hogy rövidesen rendezik az ügyet. Sajnos, eddig nekik sem sikerült eredményt elérniük. Most már azt fontolgatjuk, hogy fel kellene bontani ezt a szerződést, mivel a társaság a behajtandó pénzösszeg 30 százalékát megtartaná magának. Felmérésünk szerint Gőgh úr több mint 670 ezer koronával tartozik a falu lakosainak, szomorú az egészben, hogy az érintetteknek csaknem a fele kispénzű nyugdíjas vagy rokkant, akiknek a zöldségtermesztésből származó bevétel jelenti az egyetlen jövedelemkiegészítő forrást. Nem kell a másé, de a miénket se használja senki Lőrincz Zoltán szintén tagja az említett bizottságnak. Ő már indulatosabban fejti ki véleményét. Azt állítja, hogy egy minden hájjal megkent ügyeskedőről van szó, aki azt hiszi, hogy palira veheti a falu lakosait. - Mi megtermeltük az árut, ők határozták meg, mennyiért viszik el, miközben közismert, hogy a szállítók minden fuvaron többet nyertek, mint amennyit az áruért kifizettek. Ha valaki naponta a 80 fokos fóliasátorban dolgozik, nem azért teszi, mert nincs jobb dolga, hanem azért, mert rá van szorulva. Én naponta több mint száz méter távolságra kitoltam az öntözőberendezést, hogy öntözni tudjak, güriztem mint egy állat, a Gőgh úr pedig a mi verejtékünkből származó pénzből máig is luxuséletet folytat. Hófehér BMW-n furikázik, házat épít és a szemünkbe nevet. Én megmondtam neki, miért nem vesz egy Moszkvicsot, vagy egy öreg Skodát. Adja el a BMW-t és fizessen ki bennünket! Jellemző az ebben az országban uralkodó viszonyokra, hogy a kiszámlázott, de máig ki nem fizetett bevétel után az adót már meg kellett fizetnünk. A hazai gazdaságban évek óta egyre szorítóbb problémaként jelentkező fizetésképtelenség béklyói már nemcsak a vállalatokat sújtják, hanem a kisembereket is közvetlenül érintik. A gondok kezelésére máig nem találtak hatékony megoldást, ezért pénze visszaszerzése érdekében mindenki úgy próbálkozik, ahogy tud. A faluban úgy tudják, Gőg Tibor csehországi partnere tönkremenésével próbálja magyarázni a fizetésképtelenségét. Legalábbis erre hivatkozott, ami' kor egy küldöttség eléggé indulatos hangulatban nála járt. Nagy József néhány érintettel együtt ugyanis meglátogatta Gőgh Tibort, sajnos nem jártak sikerrel. - Kétségtelen, hogy egyesek kissé hevesen követelték, hogy mutassa meg a számlákat, amit neki sem fizettek ki. Ő erre akkor nem volt hajlandó, de én azóta személyesen is jártam nála, és megmutatta az iratokat. Állítólag a csehországi partnerétől a tartozás fejében kapott egy telket, amit ha sikerül eladnia, akkor bennünket is kifizet. - Blöff az egész - legyintett Lőrincz Zoltán. - Mi már csak azon imádkozunk, nehogy valami érje Gőgh urat, hiszen akkor ki fizeti ki a jogos követeléseinket. Arra kellene törvényt hozni, hogy a követeléseket le lehetne írni az adóból, az állam pedig hajtsa be az adósokon, ahogy tudja. - Egész nyáron dolgoztunk, hogy valamivel kiegészítsük a család jövedelmét. Nekem 1760 korona a fizetésem, a férjem munkanélküli, a fiam katona, szükségünk van minden fillére. Nem kell a másé, de azt se használja senki, ami a miénk! - fakad ki Ruhás Teréz. Mellette Polák Béláné idős nyugdíjas helyeselt. Neki igazán szüksége van minden fillérre. De már ő sem bízik abban, hogy valaha is megkapja a pénzét. A felvásárló, Tótné csak elismétli, amit az emberektől hallottam. A csehországi partner tönkrement, ezért a Gőgh úr sem tud fizetni. Neki ebben az ügyben alkalmazottként csak annyi a szerepe, hogy átvette az árut és kiállította a számlákat. Gőgh úrban megbízik, hiszen előtte éveken át rendesen fizetett, és szerinte amint megkapja a pénzt, most is minden bizonnyal rendezni fogja a tartozását. A tartozást kifizetem! Gőgh Tibor, bár nem örült a kényszerű nyilvánosságnak, hajlandó volt elmondani az üggyel kapcsolatos álláspontját. Annál is inkább, mivel hitelezőivel eddig nehezen tudott szót érteni, hiszen azok nem akarták meghallgatni az érveit, hanem azonnali kielégítést követeltek. - Nézze, soha nem tagadtam, hogy tartozom az embereknek, de azt határozottan állítom, hogy nem akartam és nem is akarok senkit becsapni. Én a képviselőik előtt is kijelentettem, hogy a tartozásomat meg fogom adni. Ha ez nem állna szándékomban, akkor nem hajtanám azt a pénzt, amivel nekem tartozik a cseh partnerem, hanem mosolyognék a szemükbe, hogy csinálhatnak amit akarnak. De ez nem az én stílusom, a vágfüzesiek egyébként ismernek, hiszen évek óta náluk vásároltam fel a zöldséget, és mindig megtartottam a szavamat. Annak ellenére, hogy már nemcsak engem, de a családomat is megfenyegették - szögezte le rögtön az elején, miközben egy iratcsomagot rakott ki az asztalra. Ezek az ügy hivatalos dokumentumai. Amint állította, a bajok 1993 nyarán kezdődtek, amikor észrevette, hogy a csehországi átvevővel gondok vannak. Az nem is tagadta a nehézségeket, ezért a későbbi vitákat elkerülendő, jelzálogszerződést kötöttek partnerének egy Prága melletti ingatlanára. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a tartozás fejében a cseh partner az ő beleegyezése nélkül nem adhatja el az ingatlant. írásos dokumentuma van róla, hogy a cseh fél is elismeri a tartozását, és hozzájárul, hogy azt az ingatlan eladásából szerzett bevételből fedezzék. Az iratok közül kikeresve mutatja a tulaj- 1 donlapot és a jelzálogszerződést. • Akkor mi az akadálya, hogy kifizesse itteni tartozásait? - Ezt az ingatlant el kell adni. Méghozzá úgy, hogy a belőle felszabaduló pénzből ki tudjam fizetni a tartozásaimat. Az említett telek nem olcsó, nem lehet zsebből kifizetni. Volt már érdeklődő, aki részletekben fizette volna, nehogy mindenkit ki tudjak elégíteni. Állandóan kapcsolatban vagyok az ingatlanügynökséggel, most is folynak a tárgyalások, amint a dolog elintéződik és valami konkrétumot megtudok, azonnal értesíteni fogom a vágfüzesieket is. • Önnek azonban van egy komoly értéket képviselő BMW-je. Miért nem adja el, hogy így állja a tartozásait? - Említettem már, hogy tudatában vagyok, kötelességem visszafizetni a tartozásomat, viszont ha visszaadom a kocsit, nem tudom a jelzálog ügyét intézni. Úgy vélem, ha magam járok utána, könnyebben meg tudom szerezni a pénzt, mintha bíróságon keresztül beállnék a sorba, és várnám, hogy pár év múlva esetleg részletekben engem is kifizessenek. - Az emberek nem akarják megérteni, hogy ha visszaadjuk a kocsit a lízingtársaságnak, nem kapunk érte pénzt, ebből nem tudjuk kifizetni a tartozásokat - vetette közbe a felesége, akin látszik, hogy megviselte a helyzettel járó feszültség. • Nem lehetséges, hogy önök suba alatt megegyeztek a cseh partnerrel, hogy csődöt jelent, és ezzel a jelzáloggal hitegetik majd az ügyfeleiket? - Nézze, aláírna ön egy ilyen jelzálogszerződést, csak úgy szívességből, ha nincs rákényszerítve? Hiszen ezzel a saját nyakára teszi a kötelet. Többször elmondtam már, hogy a tartozásomat rendezni fogom. Ha nem az ingatlan eladásából, akkor más forrást kell keresnem, de ki fogom fizetni. Ezt a vágfüzesieknek is megpróbáltam elmondani, de annyira agresszívak voltak, hogy nem lehetett velük szót érteni. kem viszont együtt kell a pénz, Az újságírónak nem tiszte, sem feladata, hogy a vitás ügyekben a döntőbíró szerepét Játssza. A vágfüzesiekéhez hasonló eset vélhetően másutt is megtörtént már az országban. Nem nagy összeg, mondaná bárki, az érintettek azonban másképp látják. Főleg azok az idős nyugdíjasok, akik naphosszat kemény feltételek között robotoltak, hogy a szerény nyugdíjhoz valami kiegészítő Jövedelmet szerezzenek. Nekik a pár ezer korona is fontos. A tartozás megadása egy közösségen belül azonban mindig is alapvetően becsületbeli ügy volt. Hogy az utóbbi évek vállalkozói eufóriájában ez az erkölcsi tétel mennyire maradt meghatározó a kapcsolatokban, csak találgatni lehet. És bízni abban, hogy Gután és környékén még nem veszett ki teljes egészében az emberek T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ MEDVE: Önkormányzat nélkül? Medve, a csallóközi határközség a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a faluban mindössze kéttagú képviselő-testület alakult. A döntő többségében magyarok lakta községnek így ma egy DSZM- és egy DBP-szimpatizáns képviselője van. Fűzik Tibor polgármestert a magyar képviselők távolmaradásáról, a csonka önkormányzat tevékenységéről, valamint a Jövőbeni kilátásokról faggattuk. - Az elmúlt választási időszakban tevékenykedő képviselők mandátumuk lejárta előtt mind gyakrabban hangoztatták, hogy belefáradtak a képviselői munkába; elegük lett a kívülállók állandó, gyakran minden alapot nélkülöző rágalmazásaiból. Volt olyan önkormányzati tag, aki még a választások előtt elköltözött községünkből, mások visszaadták mandátumukat. A jelölő listák leadási határidejének lejárta előtt többször is kihirdettem, hogy kinél lehet leadni a listákat. Sajnos, egyik magyar párt vagy mozgalom sem tartotta fontosnak, hogy Medvén jelölteket állítson. Pedig az Együttélés helyi csoportja községünkben még 1990-ben megalakult. Úgy gondolom, a polgármesternek nem lehet feladata a képviselő-testület megszervezése. • Hogyan dolgozik a megalakult kéttagú medvei önkormányzat? Egyáltalán meddig terjed egy csonka képviselő-testület hatásköre? - Ez egy nagyon bonyolult kérdés. Azért a jelenlegi képviselők tisztánlátását dicséri, hogy már a képviselőtestület alakuló gyűlésén kijelentették: fajsúlyosabb kérdésekben döntést nem hoznak, megvárják, míg megalakul a 11 tagú képviselő-testület. Ezért aztán abban is megegyeztünk, az önkormányzati gyűlést csak abban az esetben hirdetjük meg, ha fontosabb, halasztást nem tűrő kérdésben kell döntést hoznunk. Számomra ez több szempontból is kellemetlen. Gyakorlatilag a költségvetési provizórium provizóriumával kell dolgoznom. • Mikorra várható a képviselő-testület feltöltődése? - Ez év február 25-én lesz községünkben a pótválasztás. A jelölőlistákat január 16-ig kell leadni. Sajnos, január 9-ig még egyetlenegy párt vagy mozgalom sem adta le a képviselőjelöltek adatait tartalmazó listát. • Ez azt jelenti, hogy az őszi helyhatósági választások kudarcából egyik politikai szubjektum sem okult? - A száraz tények ezt bizonyítják, még akkor is, ha időnként megmutatkoznak a szervezkedés halvány jelei. KOSÁR DEZSŐ i PARLAMENTI LEVÉL Az alkotmánybíróságon a sor A napokban jelent meg a hír az újságokban, hogy több parlamenti képviselő, köztük magyarok is, keresettel fordultak az alkotmánybírósághoz. A parlamenti képviselők kérik az alkotmánybíróságot, az ország legfőbb törvényességi felügyeleti szervét, hogy vizsgálja meg, nem sértett-e törvényt a parlament, amikor múlt évi utolsó ülésén a 370/1994 számú törvény elfogadásával hatályon kívül helyezte az előző, a Moravčíkkormány magánosítási határozatait. A beadványt aláíró képviselők szerint a parlament törvénysértő, sőt alkotmánysértő módon járt el. Ezért kérik az alkotmánybírákat, hogy bírálják felül és helyezzék hatályon kívül a 370/1994-es törvényt, „utasítsák rendre" a parlamentet. De nézzük, mi is van az ügy hátterében! Ismert, hogy a szlovák parlament azon az emlékezetes tavalyi november 3-i éjszakán, amikor az első komoly leváltások megtörténtek, két törvényt is hozott. A 83 kormánypárti képviselő az egyik törvénnyel megszavazta, hogy a még hivatalban lévő Moravöík-kormány kezéből teljesen kiveszik a privatizációs döntéshozatalt, és megbízzák ezzel a Nemzeti Vagyonalapot, amelyet akkor már elfoglaltak saját embereikkel; a másik törvény pedig arról rendelkezett, hogy a Moravčík-kormány privatizációs döntései érvényüket veszítsék. Ez a törvény több mint 30 nagyvállalatot érintett, amelynek az értéke több milliárd korona. E törvény értelmében újraállamosították a már egýszer törvényesen eladott állami vagyont. A két törvény azonban novemberben nem lépett hatályba, mert Michal Kováč köztársasági elnök újratárgyalásra visszaadta a parlamentnek. A köztársasági elnök is jól tudta, hogy ha aláírja ezeket a törvényeket, akkor csökkenni fog az ország tekintélye, így .tárgyalták újra 1994. december 21-én a két törvényt, parázs vita kíséretében. Mindkét törvény esetében én tolmácsoltam a Magyar Koalíció véleményét, ellenezve a törvények elfogadását. Két súlyos érvet fogalmaztam meg. Az élső szerint az ország törvényhozása itthon és külföldön is elveszíti hitelét és komolyságát, ha visszamenőleg kétségbe vonja a kormány privatizációs döntéseit, amelyek a magántulajdon megerősítését és a piaci rendszer bevezetését célozzák. Ezek után még azt a kevés nyugati beruházót is elriasztjuk, aki eddig is érdeklődött irántunk. De a hazaiak is kétszer meggondolják, hogy vegyenek-e az államtól valamit, attól tartva, hogy esetleg úgy járnak, mint a húszas évek Szovjet-Oroszországában a vállalkozók. Leninék rövid időre visszaadták a legatyásított gyárakat a vállalkozóknak, és amikor azok rendbehozták, újból elvették tőlük. A másik érvem az volt, hogy az alkotmány 30. cikkelye szentnek és sérthetetlennek tekinti a magántulajdont, ezért a szóban forgó esetben a parlament alkotmányt sért. A szakértők véleménye szerint a parlament e döntésével olyan helyzetbe hozza az ország állampolgárainak egy részét, mint amilyen helyzetbe a csehszlovákiai magyarok kerültek a háború után a beneši dekrétumok elfogadásával. Egy tollvonással az állam elvette vagyonukat. Ez a törvény tehát joggal nevezhető konfiskációs törvénynek. Hiába, nem segített a józan érvelés. Sőt, a munkáspárti Ján Ľupták még magyar őseinket is durván szidalmazni kezdte, ezért felszólalásomban rendre kellett utasítanom. Végül is az ellenzék minden erőfeszítése ellenére a két törvényt, amelyik közül az egyik alkotmánysértő - a parlament kormánypárti képviselete elfogadta. Most tehát az alkotmánybíróságon a sor. Neki kell bizonyságot tennie, hogy tiszteli és megtartja az alkotmányt. Az ország polgárai számára is megnyugtató lenne, hogy a rossz, törvényellenes döntéseket hozó parlament felett egy független alkotmánybíróság áll, amely védi a törvények tisztaságát. A. NAGY LÁSZLÓ képviselő