Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-12 / 9. szám, csütörtök

4 I ÚJ SZÚ MOZAIK 1995. Január 12. A BÖNGÉSZŐ nyertesei Tegnap Miklósi Péter, a VASÁRNAP vezető szerkesztője közjegyző jelenlétében ismét sorsolt. Mielőtt a nyertesek nevét ismertetnénk, el kell hogy mondjuk: ezen a héten hiába keresik a Vasárnap olvasói a BÖNGÉSZŐ című vetélkedőt a családi magazinban, mert az helyszűke miatt kimaradt. A jövő héten viszont folytatódik e nagyon népszerű játék. E heti nyerteseink: Kanda Szabolcs, Perbenyík 29. (Tőketerebesi járás), akinek ezer koronát küldünk. Ötszáz koronát nyert Tóth Ervin, Nádszeg 528. (Galántai járás) és Ressl Dorottya, Cintorínsky rad 2/34, Komárom. A nyerteseknek gratulálunk, a pénzt postán küldjük. A helyes megfejtés: 1912 áprilisában. Für Lajos, az MDF elnöke, dr. Surján László, a KDNP elnöke és Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke, valamint vendéglátóik, a Magyar Koalíció pártelnökei holnap 16 órai kezdettel lakossági fórumottartanak Pozsonyban a Csemadok nagytermében. Minden érdeklődőt tisztelettel várnak. MÁJUS 15-IG Vámmentes burgonyabehozatal A hazai burgonyapiacoh az utóbbi hetekben kialakult hiány a kormányt is rákényszerítette, hogy foglalkozzon a feszült helyzet enyhítésével. Azoknak a kereskedőknek, akik azt várták, hogy a fokozódó piaci nyomás következtében végül majd csak feloldják a burgonya maximált 12 koronás kilónkénti árát, csalódniuk kellett. A tárca vezetése a pénzügy-minisztérium illetékeseivel összhangban úgy döntött, hogy a nyilvánvaló hiány ellensúlyozására inkább a burgonya behozatali vámtételeit törlik el meghatározott időre. Mint ismeretes, a maximált ár megállapításakor már eltörölték a kiegészítő vámpótlékot (2,12 Sk/kg), azonban tegnapig továbbra is érvényben volt a 10 százalékos behozatali vám és az általános 10 százalékos vámpótlék is, amely így nagyon megdrágította, és a maximált ár miatt gyakorlatilag eladhatatlanná tette a behozott burgonyát. A döntést azzal is indokolta Peter Baco földművelési miniszter, hogy a maximált ár felszabadításával fennállt volna a veszélye annak, hogy a feltételezett rejtett készletek piacra dobásával akár a duplájára is felverhették volna a burgonya árát. A mostani döntés alapján viszont május 15-ig mintegy 80 ezer tonna burgonya (lapunk tegnapi számában elírás következtében csak 80 tonnáról adtunk hírt) vámmentes behozatalára van lehetőségük a forgalmazóknak. A kereskedők természetesen még mindig vitatkoznak a döntés miatt, mivel érvelésük szerint a vámok eltörlésével nem oldották meg a krumpli behozatalának jövedelmezőségét. A lengyel vagy a holland piacokon 9 koronáért vásárolt burgonya a szállítási és egyéb költségek beszámításával még mindig eladhatatlannak tűnik, nem fér bele a maximált árba. A miniszter viszont azt állítja, hogy 6-7 koronáért is vásárolható. A tárca vezetése arra is hivatkozik, hogy a tavalyi terméseredmények alapján az idei téli szezonra 100 ezer tonna behozatalát látta szükségesnek, december végéig azonban csupán 38 ezer tonnát hoztak be a kereskedők. A vámmentesen engedélyezett 80 ezer tonna az említett hiányt lesz hivatott kiegyenlíteni. Mivel azonban a kereskedőket nem lehet arra kényszeríteni, hogy ráfizetéssel hozzanak be terméket, a kormány által elfogadott rendelkezésnek csak azután lesz érezhető hatása, ha a kereskedők megtalálják azokat a piacokat, ahonnét elfogadható áron tudják majd behozni a burgonyát. (t. szilvássy) í TEGNAP OLVASTUK Miért különböznek? A Zména hetilap november végén ünnepelte alapításának ötödik évfordulóját. A meghívottak közül a legrangosabbtól megkérdezték, mit szándékozik tenni a tömegtájékoztatási politika javításáért. Vladimír Mečiar legelőbb a Szlovák Újságírók Társulásának 800 tagjára akart támaszkodni, majd kijelentette: „Szabad utunk lesz a rádióba. Az igazgató az az ember, akit kiválasztottunk. Hasonló lesz a helyzet a televízióban is." Egy hónappal később az elnök úr a Rádiožurnálnak adott nyilatkozatában cáfolta az állítást, hogy a „nyolcvanhármak" kezében lenne az elektronikus tömegtájékoztatás. Bizonyítékkal is szolgált: „A televízióból szereztem tudomást róla, hogy Darmo úr lett az SZTV igazgatója. Márpedig, ha beavatkoznék ezekbe a folyamatokba, kormányelnökként valamivel korábban kellett volna tudnom." Ha mindkét választ egyformán komolyan vesszük, akkor arra a kérdésre, hogy a rádió- és televízióigazgatót „kiválasztják-e" vagy sem, a kormányelnök úr egyszer igennel (a Zmenának), egyszer pedig nemmel (a Rádiožurnálnak) felelt. Mindenki azt választja, amelyik megfelel számára: vagy az igent, vagy a nemet. De szintetikusát is választhat, amilyet a DSZM elnöke „alkalmazott": Igen is, nem is. Annak egyszerű összehasonlításával, ami a televízióban és a rádióban történik, két lehetőség közül választhatunk: Az igazgató urakat ugyan „kiválasztották", de lehetséges, hogy mindkettőt másképp... A rádióban - a televíziótól eltérően - az igazgató még nem szüntetett be egyetlen műsort sem azzal az indoklással, hogy alkotója „elhasználódott". Nem váltott le „kerületi" stúdióigazgatót, és nem avatkozott bele oly masszívan a csúcsvezetésbe, amint azt Darmo úr tette. Ján Tužinský ugyan bírálta kiváló szerkesztőnőjének munkáját, de csak a televízióból kellett kettőjüknek távozniuk állítólagos „hozzá nem értésük" miatt. A rádióban eddig még semmi olyan nem jelent meg, ami tendenciózus voltával azonos lenne a Szlovákia '94 televízióprogrammal. Sőt a rádióban nem működnek bemondónőkként DSZM-képviselők. A két elektronikus tömegtájékoztatási eszköz hírműsorának összehasonlításával pedig arra a következtetésre jutunk, hogy míg a rádióban a kormányon levő pártokon kívül is léteznek politikai pártok, a televízióban ez másképpen van - ellenzéki csúcspolitikusok csak akkor bukkannak fel a tévéhíradóban, ha Párizsba utaznak (Ľubomír Fogas), vagy Belgrádba (Ján Čarnogurský). Egyébként nemcsak hogy nem léteznek, de véleményük sincs semmiről. Ha a televízió és a rádió egymástól különbözik, az nyilvánvalóan nem abból következik, hogy az egyik igazgatót „kiválasztották", a másikat nem. Mind a kettőt kiválasztották. Az • egymástól való különbözőségük titka nem is magában a kiválasztási aktusban rejlik, hiszen az mindkét esetben szokványos volt.. A különbség valami másban van - abban, kit választottak ki. A televízió és a rádió, tehát a tv-híradó és a Rádiožurnál közötti különbség abból is következik, hogy mindeddig nagy különbség van a két igazgató között. Darmo és Tužinský eddig emberként még különbözik egymástól. (Marián Leško, Pravda) KOMMENTÁRUNK Lenne miről tárgyalni Az, Együttélés polgármestereinek keddi országos ülésén Csenkén egyebek mellett a tavaly januári komáromi nagygyűlést is értékelték. Megállapították, hogy habár az elmúlt évben a nagygyűlés határozatait nem sikerült megvalósítani, azok továbbra is időszerűek. Kvarda József alelnök azt nevezte a komáromi nagygyűlés legnagyobb politikai hibájának, hogy ott az. eredeti tervekkel ellentétben nem került sor a száztagú képviseleti testület létrehozására, mert, mint mondta, egy ilyen legitim testület a kormányra is nyomást gyakorolhatna, hogy a minket érintő dolgokról ne nélkülünk és ne a mi rovásunkra döntsön. A jelenlegi kormányról Duray Miklós mondta el a véleményét. Nem is azt kifogásolta, hogy a jelenlegi kormánykoalíció igyekszik „bebetonozni magát", nehogy megbukjon, hiszen minden'kormány erre törekszik, hanem a módszereket bírálta, amelyek egyértelműen veszélyeztetik a törékeny szlovákiai demokráciát. Duray figyelmeztetett: azzal párhuzamosan, hogy totalitárius hatalom kialakulására irányuló törekvések vannak az országban, egyre jobban erősödni fog a magyarellenesség. Ezt az is jelzi, hogy az oktatásügyi bársonyszékbe annak a pártnak a képviselőjét ültették, amelynek a programjában szerepel a magyar iskolák megszüntetése. A védelmi tárcát ugyanők kapták. Az a párt, amely az elmúlt négy évben nagyon sokszor került gyanúba militáns politika hangoztatásával, és a legerőteljesebben szorgalmazza az államvédelmi törvény elfogadását. Az elnök szerint ilyen törekvések ellen nehéz, felvenni a harcot a parlamentben, ezért sokkal nagyobb feladat hárul a társadalmi szerveződésekre, az egyénekre és az önkormányzatokra. Az biztos, hogy lenne miről tárgyalni a kormánnyal. Pédául a ország területi-közigazgatási felosztásáról, amiről a mozgalom alelnöke elmondta: a Magyar Koalíció továbbra is kitart amellett, hogy Dél-Szlovákiában olyan magyar többségű régiókat alakítsanak ki, amelyekben a magyar nyelv nemcsak az iskolákban, hanem szélesebb területen is érvényesülne. A mozgalom vezetői nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy visszatérjenek a bizottság Komáromban elmulasztott megválasztásához. De kérdés, valóban hiba volt-e, hogy nem jött létre egy ilyen fórum. Mert az is kérdéses, segítette volna-e acélok elérését, hiszen az sem elképzelhetetlen, hogy éppen ellenkezőleg: még nehezítené is a helyzetet. Mert az nem vitás, hogy például az említett kérdésekben egy magyar polgármesterekből és képviselőkből álló bizottság igyekezne nyomást gyakorolni a kormányra, csakhogy ilyen nyomásgyakorlás sikere nagyon is kétséges. Mert bármennyire legitim legyen is a testület, erőszakkal nem menne semmire, a kompromisszumos megbeszélésekre pedig két tárgyaló félre van szükség... (gaál) Egy FALU-EGY KÖNYV Könyvvel a szlovákiai magyar kultúráért A NAP Kiadó nevében ezúton üdvözlöm a LILIUM AURUM Kft. kezdeményezését, amely a szlovákiai magyar könyvkiadást igyekszik támogatni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az önkormányzatok lehetőségeikhez mérten úgy támogathassák a szlovákiai magyar könyvkiadást, hogy egyúttal saját könyvtáraikat is fejlesztik. Lehetővé téve ezzel azt, hogy a szlovákiai magyar kommunitáshoz eljussanak a szlovákiai magyar írók, költők, publicisták legfrissebb opuszai. A NAP Kiadó ezennel fölajánlja ötéves fennállása óta kiadott könyveit és az 1995ös évben megjelenő kiadványait. Hiszem, hogy együttműködésünk gyümölcsöző lesz minden érdekelt számára. Barak László a NAP Kiadó igazgatója Az Egy falu - egy könyv kezdeményezéshez csatlakozó falvak és városok önkormányzatainak támogató nyilatkozatát, illetve megrendelését a Lilium Aurum kft. az alábbi címre várja: Lilium Aurum nám. 1. mája 6 929 01 Dunajská Streda Tel.: 0709 - 52908 AHOGY ÉN LÁTOM Két örvendetes hír: 1. a magyar kormányfő meghívta Szlovákia miniszterelnökét, és a vizitre - állítólag - nemsokára sor is kerül; 2. ma Pozsonyban köszönthetjük három magyar ellenzéki párt elnökét. A látogatások ténye egyértelműen azt bizonyítja, a mérvadó politikusok mindkét fővárosban tisztában vannak a párbeszéd fontosságával. A magyar külpolitika egyik markáns vonása (és ezt a pártok vezetői szívesen hangsúlyozzák), hogy a kormánykoalíció és az ellenzék között egyetértés van a legfontosabb kérdésekben. A határokon kívül élő magyar közösségek sorsának figyelemmel kísérése is a prioritások közé tartozik. Viszont az elmúlt években lehetetlen volt észre nem venni, hogy a kisebbségek védelmének „technológiáját" más-más Szlovákiai portya módon képzelte el a pártoknak az a csoportja, amely a májusi választások óta ellenzékbe került, illetve az a két párt, amely a múlt nyáron kormányt alakított. Az 1989-es fordulat utáni öt esztendőben számos esetben az volt igen sok szlovákiai magyar benyomása, hogy a budapesti kormány nem egészen ismeri a kisebbségben élő magyarok viszonyait, és nem mindig tudta jól eltalálni, hogy lehetne bennünket - hogy úgy mondjam boldoggá tenni. Vagy az játszott közre, hogy csak egy forrásból merítette az információit, vagy az, hogy a mérvadó kormánypolitikusok között túlsúlyban voltak a történészek, és ez rányomta bélyegét a szemléletükre. Nagyon valószínű, persze, hogy mindkét tényező közrejátszott. Gesztusaikra így nem a „Hogyan van?" és a „Hogyan lesz?", hanem a „Hogyan volt?" nyomta rá bélyegét. Némely budapesti politikusok egy-egy nyilatkozatát követően az volt az ember benyomása, hogy - ez nekünk többet árt, mint használ. Voltak gesztusok, amelyek hatására még a tőrölmetszett szlovák demokraták, vagy éppen reálpolitikusok is (bármennyire hihetetlen, ilyenek is vannak) el bizonytalanodtak, elbátortalanodtak, ha a szlovákiai magyarság ügyében kellett állást foglalniuk. A demokrataság és a reálpolitikusság (különösen itt, a Kárpát-medencében) egyáltalán nem elvont fogalom, hanem sajátos feltételek között realizálódik. Más kihívások vannak egy magyar számára Budapesten, és egészen mások mondjuk Léván. Például Magyarországon is súlyos tragédia, mindazonáltal a létét nem veszélyezteti, ha valamely vezető politikus egy toll vonással „kiiktat" hetvenezer embert a nemzet kebeléből. Számunkra, szlovákiai magyarok számára az ilyen megkülönböztetés közösségünk megtizedelését jelentené. Márpedig 1992 nyarán megtörtént, hogy Csurka István, az akkori kormánykoalíció legnagyobb pártjának (akkori) alelnöke „talajtalan földigilisztáknak" minősítette azt a több mint hetvenezer szlovákiai magyart, aki olyan pártra voksolt, amellyel ő történetesen nem rokonszenvezett. Az a budapesti politikus, aki így képzeli el a külföldön élő magyar kisebbségek szellemi támogatását, ha rajta múlna, nagyon hamar „elkoptatná" közösségeinket. Feltételes módban írom, mert a mi magyarságunk itt, Szlovákiában azért nem azon múlik, hogy ki miként minősít bennünket Budapesten. Nem tudom említés nélkül hagyni a következő epizódot: az a Csurka István, aki az említett módon „kipipálta" annak idején a hetvenezer magyart a nemzet soraiból, a (most) el lenzéki magyar pártelnökök Szlovákiába indulása előtt azt nyilatkozta a televízióban, hogy szorosan együtt tudna működni a Magyar Demokrata Fórummal, de csak akkor, ha e pártban Für Lajosé és Lezsák Sándoré lenne a döntő szó... Nos, mi itt, Dél-Szlovákiában vendégszerető emberek vagyunk, és örömmel vesszük, hogy Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének és Surján Lászlónak, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének társaságában Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum elnöke is körülnéz tájainkon, és meggyőződik róla, hogyan élünk. Nem kívánok nekik mást, csak hogy kalauzaik és informátoraik tárgyilagosak legyenek. TÓTH MIHÁLY