Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-10 / 7. szám, kedd

6 j ÚJ SZÓ BŐS SZULOFOLD 1995. január 10. Tisztességes folytatás Fene s Iván az 1993. évi pótválasztáson került Bős polgármesteri székébe. Egy év alatt sok mindent kezdeményezett és valósított meg. A lakosok megkedvelték, így az 1994-es helyhatósági választásokon, amelyeken függetlenként indult, a négy jelölt közül ő kapta a legtöbb szavazatot. • Polgármester úr, milyen érzéssel fogadta az újraválasztásáról szóló hírt? - kérdeztem a falu régi-új elöljárójától. - Nagyon jólesik, hogy az emberek bíznak bennem. Ez azt jelenti, hogy értékelik az eddigi munkámat. Ugyanakkor tudom, hogy a mostani megbízatási időszakban sem lesz könnyű a feladatom. • Miben látja választási sikerének magyarázatát? - A szavak és a tettek összhangjában. Miután felmértem a lehetőségeinket, csak azt ígértem, amit közös erőfeszítéssel megvalósíthatunk. Egyéves hivatali megbízatásom alatt emlékművet állítottunk a több mint száz elesett bősi katonának, valamint negyven elhurcolt zsidó családnak, az emlékmű körül parkot, sétányt létesítettünk. Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének tiszteletére ünnepélyes szentmise keretében adtuk át a felújított kálváriát. Tűzoltóinknak új egyenruhát és korszerű tűzoltókocsit vásároltunk. Felújítottuk a templom padozatát, és rendbehoztuk az épület környezetét. Támogattuk nyugdíjasainkat, sportolóinkat és felkaroltuk a cserkészeket. Számukra egy külön klubot hoztunk létre, ezek a tevékeny fiatalok fellendítik falunk kulturális életét. Nem feledkeztünk meg a Csemadok helyi szervezetéről és annak énekkaráról sem. Szoros a kapcsolatunk az egyházzal. Hozzáláttunk a tájház tatarozásához, erre eddig 250 ezer koronát fordítottunk. MegkülönMEDVESHIDEGKUT A falu, amely önmagával is határos K/s iróniával úgyis mondhatnánk, hogy Medveshidegkút leghosszabb szakaszon önmagával határos. Európa újrafelosztásakor ugyanis kataszterének háromnegyedét elveszítette: a falu az országhatárnak ennek az oldalára esett, mezőgazdasági területének nagy része pedig Magyarországon maradt. Mivel a megmaradt szántóból egy-egy dolgozóra alig esett nagyobb terület mint a háztáji, 1971ig nem alakítottak szövetkezetet. Ezt persze nem nézték jó szemmel a Rimaszombati járás vezetői. 1964-ben a járásban elsőként itt zárták be a helyi nemzeti bizottságot és a falut Egyházasbásthoz csatolták. - Községünknek akkor 370 lakosa volt - emlékezett Varga Miklós -, azzal az ürüggyel, hogy kevés a lakos, nem bírja eltartani a hivatalt, bezárták a helyi nemzeti bizottságot, amelynek akkor én voltam a titkára. Pedig ahová kerültem, még kisebb település volt. Csak 220an lakták. De nagy különbség volt a két falu között. Azt teljes egészében szövetkezetesítették, Medveshidegkúton pedig valamennyi parcella magánkézben volt. Hogy mikor volt könnyebb dolga egy faluvezetőnek? Valamikor pazarolhattunk, de akkor sem volt egyszerű a feladatunk. Emlékszem, hogy az állam nagy gondot fordított a vezetékes ivóvíz bevezetésére. Most lényegesen kevesebb pénz áll a faluvezetők rendelkezésére, de ha az ember gazdaságosan bánik a pénzzel, a legszükségesebbekre telik belőle. A változások idején Varga Miklós Ajnácskőn tevékenykedett. Egy akkoriban hozott törvény szerint az első demokratikusan választott polgármester csak a faluból való lehetett. Az ajnácskőiek közül többen javasolták költözzön a faluba, sőt volt, aki ingyen, lakásában kínált helyet a Varga családnak. Ezzel egyidőben a falujában is arra kérték, vállalja el a polgármesterséget. A második lehetőséget választotta. - Legfontosabb feladatomnak az ivóvízprobléma megoldását tartottam- folytatta Varga Miklós. - Utána a 20 évvel ezelőtt megkezdett kultúrház befejezését és a legforgalmasabb útvonalak, aszfaltozását. A község kútja nyári időszakban kevesebb vizet adott, ezért új kútra kapcsoltuk rá a vezetéket. Ezeket már nem Varga Miklós irányítja, mivel a tavalyi választásokon nein jelöltette magát. Nyugdíjba vonult, átadva helyét egy fiatalabbnak. (farkas) böztetett figyelmet szentelünk a környezetvédelemnek és a köztisztaságnak. Erre a célra tíz munkanélkülit alkalmazunk. Megépítettük a központi hulladéktárolót, állami beruházással folyamatban van a csatornahálózat építése, de a munka üteme és minősége jobb is lehetne. Lehetővé tettük új családi házak építését. Folyamatosan dolgozunk a lakosság érdekében, ebben látom a választási siker titkát. • A választások után mit tart legfontosabb feladatának? Tisztességgel folytatni mindazt, amit közösen elkezdtünk. Az új lakónegyedben, ahol száz családi ház épül, befejezni a közművesítést. Fontosnak tartom az egészséges környezet kialakítását, tavasszal üzembe helyezzük a hulladéktárolót. A háztartási hulladék osztályozásához beszereztük a szükséges tartályokat és a présgépet. Az osztályozott hulladékot ingyen Runya Nagykapos y^ Harmac •V-W"* • 1 Medveshidegkút f \ Bős \ • szállítjuk el a lakosoktól, az utcák tisztításához pedig rövidesen egy seprőkocsit vásárolunk. A nagyobb beruházások között szerepel a piactér építése, amelyre pályázatot hirdettünk, folytatjuk a csatornahálózat épív tését, az utak és járdák felújítását, tovább bővítjük a zöldövezetet. Természetesen a szolgáltatásokról, a vállalkozókról, a szervezetekkel való szoros együttműködésről sem feledkezünk meg. KRASCSENICSGÉZA NAGYKAPOS Régi-új polgármester a folytatásról Nagykaposon ismét Bodnár Tibor lett a város polgármestere. Vele beszélgettünk a tennivalókról, a már korábban megkezdett munka folytatásáról. - Az előző választási időszakban főleg a már korábban megkezdett munkákra összpontosítottuk figyelmünket - vagyonjogi problémák megoldására, az iskolahálózat kiépítésének befejezésére, a lerobbant lakótömbök rendbetételére,az ivóvízgond enyhítésére, zöldövezetek újraélesztésére. • A jövő feladata? -Az ivóvízellátás már több éve a legfontosabb felaäatok egyike, s nem kis anyagi ráfordítást igényel. A jelenlegi víztartály nem felel meg a követelményeknek. Ezt szeretnénk mielőbb megoldani. Az új víztároló (4000 köbméteres) építésének megkezdése folyamatban van. Másik fontos megoldandó feladat a hulladékanyagok tárolása. Már a választások előtt Nagykapos, Királyhelmec és Szentes között megegyezés született, melynek értelmében Szentesen hulladéktárolót építenek 5-7, majd később 50 évre. A szerződés aláírása még függőben van. • Polgármester úr, a lakossági panaszok arról is tanúskodnak, hogy a lakótelepek környéke rossz állapotban van, rem beszélve a főutca gyomfedte részéről. Tény, hogy a lakótelepek környéke rendezetlen, s amiért valamennyien szégyenkezünk az idelátogató idegenek előtt, az a főutca egyik szakasza, ahol hibás tervezés alapján elődeink elhamarkodottan lebontották az épületeket. A beépítési terv ugyan elkészült, a megvalósítás viszont pénz kérdése. Ehhez keressük a lehetőségeket. A lakótelepek környékét viszont igyekszünk a saját forrásaink felhasználásával emberibbé tenni. Az ott élőktől viszont elvárjuk, hogy saját érdekükben őrizzék meg a rendet és a tisztaságot. • Az emberek viszont azt mondják, hogy Nagykaposon nem történik semmi. - Elhiszem. A már elkezdett építkezések nincsenek közvetlenül az emberek szeme előtt, így sokan azt hihetik, hogy itt nem történik semmi. Példaként említeném a már említett főutcát. A már elfogadott városfejlesztési terv szerint itt 300-350 lakással számolunk. Két-három szintes épületeket építünk, az alsó szinteken irodákkal ' és üzletekkel. Itt épül majd a görög katolikus templom, a református egyházi iskola és plébánia, valamint a vállalkozói központ irodahelyisége. (katócs) RUNYA Jól döntöttek Parányi pont a térképen. Lakosainak száma mindössze 430 fő. Évek óta közigazatásiiag a szomszédos településhez tartoztak. Runyában megállt az élet, a fejlődés. Felszámolták a kisiskolát, a mezőgazdasági üzemet is más falu szövetkezetébe olvasztották be. A bársonyos forradalom felrázta őket, tettekre serkentette. Először a mezőgazdasági üzem önáilósult, majd a falu is. Ebben a kis gömöri faluban új fejezetet kezdtek írni a község krónikájában. Egy kis helyiség lett az önkormányzat irodája, de ez nem jelentett akadályt. Első dolguk az volt, hogy rendbetegyék az iskolát. Ősszel mintegy húsz tanulóval megkezdte működését az 1-4 osztályos magyar oktatási nyelvű alapiskola. A település lakosainak egyharmada szlovák nemzetiségű, a szlovák iskola tanterme is elkészült. Mivel azonban csak hét gyereket írattak be, a járási iskolaügyi hivatal nem engedélyezte megnyitását. - Az első demokratikus választások után én lettem a polgármester - mondja Ragályi Ferenc. - Az első időszakban bejártam dolgozni a járási székhelyre, de be kellett látnom, hogy a polgármesteri teendők ellátása egész embert kíván meg. így csaknem húszévi munkaviszony után otthagytam az esztergapadot, a gépállomást. Tudom, helyesen határoztam, mert a mai napig ki sem látszom a munkából. Sokéves lemaradást akartak a runyaik behozni, s ehhez igazították a teendőket is. Átépítették a közvilágítást és a hangosanbeszélő hálózatot. A rendbe tett templom előtt közadakozásból és közmunkával emlékművet állítottak fel a második világháborúban elesettek emlékére. Miközben folyt a községi vízvezetékhálózat építése, átépítéssel elkészült a községháza is. Az annyira várt vízvezeték a mezőgazdasági üzem jóvoltából másfél év alatt megépült. S ma a vezetékes ivóvíz előnyét már a lakosok több mint a nyolcvan százaléka élvezi. Többé nem kell félniük az aszálytól, amely kiszárította a kutakat. Evés közben jön meg az étvágy- tartja a közmondás. Igy voltak ezzel a runyaiak is. Az egyik munkát még be sem fejezték, s belekezdtek a másikba. Régi óhaj volt egy ravatalozó felépítése, de pénz nem volt rá, ugyanakkor a mezőgazdasági üzem tartozott a falunak az adóval. Leültek, meghányták-vetették a dolgokat és megegyeztek abban, hogy a tartozás fejében felépítik a ravatalozót. Az idén tavasszal kezdték el a munkálatokat, s őszre be is fejezték a 650 ezer korona értékű kegyeleti épületet. A legutóbbi választások előtt tehát volt miről számot adni a községi képviselő-testületnek, a polgármesternek, aki az Együttélés jelöltjeként újra bizalmat kapott a választásokon. Azóta csak néhány hét telt el, de asztalán már ott tornyosul a községi gázvezeték terve. A munkálatokat idén elkezdhetnék, csakhogy addig 6 millió koronát kell erre előteremteniük. Nem könnyű feladat ez, de nem hátrálnak meg. A polgármester szavai szerint, addig kilincselnek a különböző hivatalokban, amíg céljukat el nem érik. Addig pedig hozzáfognak a járdák építéséhez, legalább is úgy tervezi a 12 tagú képviselőtestület. Van üzlet, óvoda a faluban, megszervezték a háztartási hulladék elszállítását. Nagy gondjuk, hogy a községben 42 munkanélküli van, rajtuk alkalmi, közhasznú munkával igyekeznek segíteni, de állandó munkahelyeket teremteni nem tudnak. Az eredmények ellenére tehát nem sikerült mindent megoldaniuk. Ám a runyaiak bebizonyították, hógy akkor, amikor az önállósulás útjára léptek, helyesen döntöttek. (németh) HARMAC Ahol a tanácsterem kiállítóterem is Harmac a Cserhát Tájvédelmi Körzet egyik leg szebb völgyében fekszik. A falucska gyönyörű füzese végigkíséri a keskeny patakot, amelynek felső szakaszát ökológiai és biológiai szempontból értékes lápok tarkítják. A települést övező dombokon meleget kedvelő növények honosodtak meg. Errefelé tömegesen fordul elő az egyébként ritka növénynek számító hegyi len. A faluközpontban máig meg maradtak a díszített, régi, ikerablakos parasztházak. A homlokzatukról ítélve ezeket valamikor módos gazdák lakták. - Hát igen, a falu sokáig virágzó mezőgazdasági településnek számított - reagál megjegyzésemre Tóth Elemér, Harmac polgármestere, majd gyorsan hozzáteszi -, de nézzen körül, mi maradt belőle. A lejtők nagyrészét a szövetkezet nem műveli, azt mondják, hogy kis parcellákon nem érdemes a nagy gépekkel vesződni. Mostanra benőtte a gaz, mert már állatok sincsenek. Az új és aránylag korszerű istállókból régen elköltöztették az állatokat, az elhagyott épületeket pedig szinte hetek alatt tönkretették az olcsó tüzelőt keresők. Három évtizeddel ezelőtt Harmacot még 638 lélek lakta, a hetvenes évek közepén 565, most pedig 359 polgárt tartanak nyilván a községi hivatalban. A körülbelül 140 munkaképes lakosnak közel hetven százaléka sehol nem dolgozik. A munkavállalók pedig nagyrészt más települést gazdagítanak, mivel helyben alig akad valamilyen munka. A faluról még érdemes elmondani, hogy a községi hivatal tanácstermében állandó kiállítás várja a látogatókat. A Cserhát Tájvédelmi Körzet dolgozói nyitották meg 1992 októberében. A tárlat anyaga eredetileg a tájvédelmi körzet természeti kincseit mutatta be, de tavaly átdolgozták és azóta kizárólag Harmac és vidékével foglalkozik. A kiállított tárgyak között szerepel az a mamutagyar is, amelyet 1954-ben találtak a falu határában megnyitott kavicsbányában. A kiállítást a szakemberek felvilágosításnak szánták: hadd ismerje meg a lakosság, milyen kincs közelségében él. - Három évvel ezelőtt rengeteg fűzfát kivágtak a falu kataszterében, és természetvédők szerint közel félmilliós kárt okoztak - folytatja a polgármester. - Bíróságra került az ügy, amit az ügyész hamarosan azzal zárt le, hogy a tettesek nem kerültek elő. A természetvédők kezdeményezésére a per újra indult, de tudtommal még ma sem ismertek az elkövetők. Nemrégiben újabb természetkárosítást tapasztaltunk, most ismertek a tettesek és a bíróság előtt felelnek a tetteikért. Az elkövetők ezúttal fenyőfákat vágtak ki. A tájvédelmi körzet dolgozói szerint ötvenezer korona kárt okoztak. Harmacon feltűnően kevés az új ház, a megkezdett építkezés. A polgármester szerint azért, mert 1971-től, amikor a falu Rimaszécs közigazgatása alá került, a falubeliek nem kaptak építkezési telket. Ezért sokan elköltöztek vagy másutt építkeztek. A község máig nem heverte ki ezt a leépítési folyamatot, sőt a lakosság csökkenését sem siekrült megállítani. Az elmúlt négy éves időszak statisztikája szerint további 58-an hagyták el Harmacot, 25-en pedig elköltöztek az élők sorából. Ezzel szemben mindössze 18an születtek és 37-en költöztek a faluba. - Az előző választási időszakban - mondja a polgármester, miközben jegyzeteit böngészi - kevés bevételünkből felépítettük a ravatalozót, kijavítottuk a kultúra házát, vásároltunk egy tűzoltófecskendőt és új erősítőt a helyi hangosbemondóhoz. Tataroztuk a templomot, a munkálatokhoz 50 eZer koronával járult hozzá a helyi önkormányzat. Kifizettük a közvilágítást, meg az egyéb költségeket és kimerítettük a pénzkészletünket. Az egyéb költségek között azért megemlíteném, hogy egy időben veszélybe került az óvodánk, mert kevesen látogatták. Úgy döntöttünk, hogy a koszthoz naponta fejenként, egy-egy óvodás után 2,50 koronát fizetünk. Ennyit fizetünk azok után az iskolás gyerekek után is, akik az óvodában étkeznek. - Azért még maradt tennivaló az új választási időszakra is. A polgármester szerint a legfontosabb lenne az évtizedes ivóvízhiány megszüntetése. A járási egészségügyi központ igazgatója hozott egy olyan határozatot, hogy a faluba tartályokban szállítsanak ivóvizet. Csakhát más az előírás és más annak a gyakorlati kivitelezése. Mert nem tudjuk például megoldani, nyáron hol tároljuk az ivóvíz-tartályokat? Naponta hogyan gondoskodjunk a tartályok tisztántartásáról? Es még van néhány megválaszolatlan kérdés. Szerintem itt csak a klenóci víz bevezetése segítene. Sajnos úgy tudom, hogy a fővezeték építése pénz híján elakadt. Nekünk 8-9 millió koronára lenne szükségünk, ha a fővezetéket és a bekötéseket meg akarnánk építeni. Az éves 500-600 ezer koronás bevétel mellett ez csak álom marad. Hacsak nem kapunk állami dotációt. Erre kevés a reményünk, mert a támogatottak közé nehéz bekerülni. Gyönyörű ez a vidék, szemet gyönyörködtető a táj. De azt, hogy az életszínvonalnak ehhez a gyönyörűséghez semmi köze, azt csak azok tudják, akik Harmacon és a vele szomszédos falvakban maradtak napjainkig. FARKAS OTTÓ