Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-07 / 6. szám, hétfő

\D ÚJ SZÓ KALEIDOSZKÓP 1995. Január 52. Egy 饥@! Komárom után Tegnap volt egy éve annak, hogy Komáromban összegyűltek a magyar politikai pártok vezetői, parlamenti képviselői, a dél-szlovákiai községek polgármesterei és önkormányzati képviselői. Lapunk kíváncsi volt, miként vélekednek egy év távlatában az eseményről, s az ott elfogadott dokumentumokról az MKDM, az Együttélés és a Magyar Polgári Párt elnökei. íme válaszaik: Ü] Szó-körkérdés Bugár Béla (MKDM): A komáromi nagygyűlés óta senki sem vádolt bennünket azzal - még a Szlovák Nemzeti Párt sem -, hogy a magyar pártok és parlamenti képviselők csak szűk pártérdekeket, illetve saját érdekeket képviselnek, s nem a szlovákiai magyarokét. A Komáromban elfogadott dokumentumokat próbáltuk megvalósítani akkor, amikor a Moravčík-kormányt támogattuk, és a támogatás feltételei közé bevettünk néhány részletet a komáromi dokumentumokból. így például azt, hogy Szlovákia fogadja el a kisebbségi nyelvekről szóló chartát, valamint a helyi önkormányzatokról szóló chartát. A komáromi nagygyűlés eredményének mondható a táblatörvény, valamint a kereszt- és vezetéknevekről szóló jogszabály elfogadása. A komáromi dokumentumokban vannak olyan feladatok is, amelyeket nem lehet egy év alatt megvalósítani. Ilyen például a Szlovákia területi és közigazgatási felosztásával kapcsolatos állásfoglalás is. Ez a dokumentum akkor kerül ismét terítékre, ha a Mečiar-kormány foglalkozni kezd a területi felosztással. Duray Miklós (Együttélés): A Komáromi Dokumentumokban megfogalmazott célok bekerültek a szlovákiai magyarság politikai közgondolkodásába és politikai pártjainak programjába. Erről tanúskodik, hogy a magyar pártok koalíciós szerződésükben rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a Komáromban megfogalmazott célkitűzéseknek, és a koalíciós politika alapkövének tekintik azokat. A nagygyűlés konkrét eredménye, hogy az MKDM és az Együttélés megfelelő súllyal vehetett részt az 1994 tavaszán kialakult kormányválság megoldási folyamatában, s ezzel megteremtették az alapját annak a szerződésnek is, amelyeta kormányt alakító politikai szubjektumokkal kötöttek. így sikerült levetetni a napirendről a számunkra előnytelen közigazgatási elosztást. Kénytelen volt a kormány foglalkozni a helyi önkormányzatok európai chartájával és állást foglalni a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájával kapcsolatban is. Komáromban fogalmazták meg Szlovákiában először, hogy az önkormányzatokat és a közigazgatást a szubszidiaritás elvének a tiszteletben tartásával kell átformálni, és' Szlovákiának tiszteletben kell tartania az Európa Tanács által elfogadott önkormányzati chartát. Sajnálatos, hogy a szlovák kormány még nem írta ezt alá. A szlovákiai magyarok tudatosságról és a politikában való részvételüknek az elszántságáról tanúskodik, hogy nagy számban jöttek el a polgármesterek és az önkormányzati képviselők a nagygyűlésre. A. Nagy László (MPP): Az elmúlt évben három kiemelkedő sikert ért el a szlovákiai magyarság. Az első volt a január 8-ai komáromi nagygyűlés és az ott elfogadott dokumentumok, a következő a parlamenti választások eredménye, a harmadik az önkormányzati választások eredménye. Bár a Komáromi Dokumentumok nem szólnak sem a parlamenti, sem pedig a helyhatósági választásokról, ezek szelleme valósult meg a választások sikerében. Sajnos, a Komáromi Dokumentumok tételesfeladatai közül, igya regionális és az önkormányzati politika feladatai közül szinte semmi nem valósult meg 19Ő4-ben. Ilyen volt a politikai fejlődés Szlovákiában. Ennek ellenére a komáromi nagygyűlés és az ott elfogadott program sikernek tekinthető. Fontos, hogy a dokumentumokra továbbra is programként tekintsünk, és szem előtt tartsuk az abban megfogalmazott célokat, s ehhez mérjük a hétköznapi politikai cselekvés lépéseit, (gágyor) Véget ért a szünidő Kalóriapénz nincs, a zsebpénz inflálódik, ebédelni nem járok, a tornacipőm lyukas. Ilyen feltételek mellett mégis milyen teljesítményre ösztönző tényezőket tudsz felsorolni? (Juraj Sekela rajza) Becstelen (de bevált) trükkök A bűnügyi rendőrség olykor vígjátékokba illő bonyodalmas ügyek kivizsgálásával is foglalkozik. Ilyen eset történt a múlt esztendő végén a nyitrai Uni Moda nevű boltocskában is. Aznap egész jól ment az üzlet. A főnök úr sok vevőt szolgált ki, és elégedetten tapasztalta, hogy aznapi bevétele szépen gyarapszik. Az egymásra rakott bankók már egész csinos summát képviseltek. Amikor a bolt egy rövid időre vevő nélkül maradt, a tulaj a szomszéd helyiségbe ment áruért. Amint készítgette a holmikat, ajtócsapódást hallott. Benézett a boltba, ám az üres volt. Már vissza akart térni a raktárba, amikor szeme arra a helyre tévedt, ahol a bevételt tartotta. A pénznek csak hűlt helyét találta. Káromkodott egy cifrát, majd egy ugrással a bejárati ajtónál termett. A távolban egy fiatal cigánylány futó alakját látta. Több se kellett neki, utánalódult. A tettes észrevette, és ugyancsak rákapcsolt. Ám hiába, a bőszült üzletember jó kétszáz méteres sprint után beérte a tolvajt, aki szemmel láthatóan félt a bosszúállás istenét megtesGÖMÖRI MUZEUM Máris cáfolat TA SR-hír Az Új Szó január 5-i száma már foglalkozott B. Kovács István, a rimaszombati Gömöri Múzeum igazgatójának leváltásával, akinek helyébe az SZNP-szimpatizáns Svetlana Bornayová került. A kinevezett igazgatónő máris cáfolta a múzeum 13 alkalmazottja által aláírt petíció állításait, amelyet a Szlovák Hírügynökség január 5-én adott ki. Bornayová szerint a múzeumigazgató helyére kiírt 1990-es pályázatot ő nyerte, s nem az eddigi igazgató, ezt a tényt négy éven keresztül elhallgatták. Ráadásul a múzeumban tartott ellenőrzések során bizonyos hiányosságokra bukkantak - tette hozzá. Tény, hogy a petíciót tizenhármán írták alá, viszont ezek közül csupán hat a múzeum állandó alkalmazottja, a többiek, akiket 1994 novemberében vettek fel, mint segédmunkások dolgoznak. Ráadásul az egyik alulírott a tiltakozás megfogalmazásakor magyarországi tanulmányúton volt - szögezte le Svetlana Bornayová. tesítő férfitől. Nem is tagadta vétkét. Örült, hogy üldözője a kilátásba helyezett pofonok helyett mindennek elmondta, de még inkább annak, hogy nem hívott rendőrt. A tulaj a visszaszerzett tízezer koronát zsebre vágta, és elégedett lihegéssel tért vissza a boltba. Ott hamarosan rájött, hogy néhány percen belül két nagy hibát követett el. Nem adta rendőrkézre a tolvajt, és az üldözés miatt a boltot nem zárta be. Míg futott a pénze után, valaki a raktárban járt, és elemelte a fiókban tartott pisztolyát, melyet legálisan birtokolt. Nem kevésbé ügyes trükkel élt, de jóval nagyobb haszonra tett szert az a szélhámos, aki teherfuvarozónak adta ki magát. Telefonon kapcsolatba lépett a zólyomi Ires Kft-vel, és igen tisztelettudóan kérte a főnököt, ha tud, segítsen rajta. Kelet-Szlovákiából hozott árut, kirakodott, s kár lenne üres kamionnal visszatérni Kassára. Ha akadna valami szállítanivaló , jutányos áron elviszi. A vezető élt a kedvezőnek tűnő lehetőséggel, és 1,2 millió korona értékű műszaki cikket pakoltatott fel a kamionra, majd jelezte a megrendelőnek, néhány órán belül megérkezik a szállítmány. Csak akkor kapott észbe amikor Kassáról reklamálták az árut.. A rendőrségtől megtudta, hogy az ominózus BAY-19-46-os rendszámú kamiont pár nappal ezelőtt ismeretlen tettesek ellopták. (ordódy) ITTHON TÖRTÉNT I NAP ALATT MINDENÜTT SAJÁT EMBEREK. Eddig még minden kormány kijelentette, hogy az olyan fontos területeken, mint a közszolgáltatási elektronikus tömegtájékoztatás, a közbiztonság és az államigazgatás, elsősorban a szakmai kritériumoknak kell érvényesülniük. Ehhez képest az új kormány hivatalba lépése óta eltelt mintegy egy hónap alatt nagy mértékű „kádermozgatásnak" lehetett tanúja az ország. Lastovka országos rendőrfőnököt is leváltották, noha működésének utolsó hónapjaiban némi javulást lehetett felfedezni a bűnözés megfékezésében. Mennie kellett, és senki sem mondta meg neki, hogy milyen szakmai kifogások merültek fel tevékenységével kapcsolatban. így megalapozottan feltételezhető, leváltásának legfőbb oka az, hogy a Moravéík-kormány időszakában megpróbált apolitikus rendőrfőnök lenni. Štefan Holdoš, az új rendőrfőnök az alsókubini járási rendőrparancsnokságról „vonult be" a Mečiar-csapatba, és ő is kijelentette: a jövőben csak a szakmai kritériumok alapján döntik el, ki a jó rendőr és ki a kevésbé jó. Úgy tűnik, most már megváltoztathatatlan tény, hogy a mindenkori szlovák kormánynak és ellenzékének kialakultak az „apolitikussági kritériumai". Valahogy így: azt én (a miniszterelnök) mondom meg, ki apolitikus szakember, és ki nem. ALKOTMÁNYÉRTELMEZÉSI PROBLÉMA. Az alaptörvény értelmében a miniszterelnöknek a kormány kinevezését követő 30 napon belül a parlament elé kell terjesztenie a programját. A házelnök január 19-re hívta össze a parlamentet, a 30 napos határidő pedig január 13-án lejár. Ivan Gašparovič nagyvonalúan csak ennyit mondott a határidődifferenciáról: „Ez rendben van". Feltételezhetően úgy értelmezi a 30 napos határidőt, hogy ez alatt az egy hónap alatt a kormányprogram szövegét a bizottságok elé kell terjeszteni. A kormányon kívüli összes párt tiltakozott az alkotmány ilyen laza értelmezése ellen, ráadásul nyilvánvaló, hogy ebben a kérdésben nem az alkotmánybíróság feladata igazságot tenni, hiszen az alaptörvény rendelkezése e vonatkozásában félreérthetetlen. A néhány napos határidő-módosítás mögött nagyon valószínű, hogy nem is annyira az időzavar húzódik meg, hanem inkább az, hogy a kormány megakarja mutatni, „ki itt az úr". Tehát lélektani hatalomgyakorlás - „technológiai" szempontok érvényesítéséről és a jövőbeni miheztartásról van szó. Abból legalábbis, amilyen hányivetiséggel viszonyul az új végrehajtó hatalom az olyan alkotmányos intézményekhez, mint amilyen az Alkotmánybíróság vagy a köztársasági elnök, joggal erre lehet következtetni. SZAKSZERVEZETI VISZÁLY. A Fémipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége bejelentette, komoly kifogásai vannak a szakszervezeti konföderációval szemben. A legnagyobb létszámú szakszövetség egyelőre leállította befizetéseit a szakszervezeti központ költségvetésébe. Az egyszerű tagok általában nincsenek tisztában a viszály hátterével, csak érzik, hogy az érdekvédelmi szervezet öt év alatt nem tudott kellően igazodni a megváltozott körülményekhez. Egyértelműen arról van szó, hogy a fémipariak nem tekintik elég elmélyültnek, helyzetelemzőnek a központi apparátust. Annyit már eddig is félreérthetetlenül kimondták, változásokat igényelnek a Konföderáció legfelsőbb vezetésében. Kiindulópontjuk: a háromoldalú érdekegyeztetésben a szakszervezeteknek egyenrangú partnerként kell fellépniük. A különvélemények megfogalmazása által beindított folyamatot minden valószínűség szerint meggyorsítja a kormányprogram elfogadása utáni érdekegyeztetés, amelynek során majd ezek a témakörök kerülnek a figyelem homlokterébe: bérszabályozás, a minimálbér összegének újramegállapítása és a Munka Törvénykönyve néhány paragrafusának megváltoztatása. 1995 folyamán eldől, nyugati típusú érdekvédelmi szervezetté alakulnak-e át a szakszervezetek, vagy sem. TÓTH MIHÁLY HÉTVÉGI PÁNIKHANGULAT Kenyérhiány Rimaszombatban Hiába került hús a családok asztalára Rimaszombaton, sok helyen hiányzott mellőle a kenyér. Szombaton egy telefonáló arra hívta fel a figyelmünket, hogy a városban sehol sem kapni kenyeret. Mi minden megrendelésnek eleget tettünk - válaszolta kérdésünkre az egyjk magánpékség alkalmazottja. - S mivel a kenyérhiányról nem tudtunk, a pékek befejezték a munkát és hazamentek. - Naponta 340 darab kenyeret adunkel - magyarázta szombaton Túnyi László, a Zdroj üzletvezetője. - Az ünnepekre való tekintettel csütörtökre 680-at rendeltünk, szombatra pedig 420-at. Nem tudom megmagyarázni, mi okozhatja a kenyérhiányt, még a karácsonyi ünnepek előtt sem fogyott ennyire. Akkor 120 darab maradt meg, most pedig pillanatok alatt szétkapkodták a szállítmányt. Lakatos László élelmiszer-üzletháza ünnepek alatt is nyitva tartott. - Szerintem a vásárlók keltették a pánikhangulatot - mondta vasárnap délelőtt. - Hiába hangsúlyoztuk, hogy nyitva tartunk pénteken is, négyesével hordták a kenyeret Ma is rengeteget eladtunk. Mivel a tulajdonos közvetlenül a zárás előtt elmondta, hogy az elmúltfél órában senki nem vásárolt kenyeret, remélhetőleg a vasárnapi ebédhez már jutott kenyér az asztalra. (farkas) FRICSKA Szálka és gerenda Minden pártnak van egy programja, amelyhez úgy-ahogy ragaszkodnia kellene, amelynek teljesítésére legalábbis törekednie illenék. A bajok ott kezdődnek, amikor egyes pártok vezető képviselői bizonyos, a programjukban fel nem tüntetett cél érdekében törik kezüket-lábukat, és előbb-utóbb remélhetőleg a nyakukat is. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom egyes vezető képviselőinek úgy mondjuk, programon kívüli, de permanensen hangoztatott követelése az, hogy az államfő, a Szlovák Köztársaság elnöke a tavaly újév napján, illetve márciusban a parlamentben elhangzott kijelentései miatt „gyakoroljon önkritikát". Mivel a legújabb politológiai szótárakban hiába kerestem az önkritikára vonatkoztatható fejezetet, olyan forrásokat kerestem elő, amelyek valamilyen módon közelebb állnak a Michal Kováč köztársasági elnökhöz, illetve az őt minduntalan támadó Augustín M. Húska, Vladimír Mečiar és elvbarátaik hangvételéhez és múltjához. Megtaláltam: Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs értekezett 1937-ben az önkritikáról a következő gondolatokkal: „a bolsevikoknak, ha valóban bolsevikok akarnak lenni, kell annyi bátorságot találniok magukban, hogy hibáikat nyíltan beismerjék, azok okait feltárják, kijavításuk módjaira rámutassanak ..." Alaposan feltételezhető, hogy Michal Kováč már nem tartja magát bolseviknak. Éppen ezért most már talán nem egészen helyénvaló, ha a nyolcvanhármak még ma is számonkérik tőle a sztálinista bolsevik normákhoz való igazodást. Apropó: Sztálin elvtárs ugyan nem utalt sehol sem arra, de Húska elvtársék mégiscsak követhetnék azt az általánosan elfogadott erkölcsi szabályt, hogy ne keressék más szemében a szálkát, amíg ... A folytatást, ugye, ismerjük. FEKETE MARIAN PETRE ROMAN: Újra a Ceausescu-kivégzésről Új mozzanatokat tárt fel a Ceausescu házaspár elítélését, kivégzését övező rejtélyekről Petre Roman volt román kormányfő, aki a Paris Match című francia hetilap napokban megjelent számába írt cikket. A kiváló franciatudású Petre Roman az akkori történések egyik közvetlen részese és alakítója volt, s eddigi hallgatását azért törte meg, hogy fényt derítsen az öt évvel ezelőtti „román forradalom" bizonyos, máig sem teljesen tisztázott epizódjaira. A cikk ismertetését a budapesti Kurír című napilapból ollóztuk. Roman szerint a Ceausescu-kérdés „végső" rendezését az tette sürgőssé, hogy a kritikus napokban a hadseregen belül még voltak a házaspárhoz hű erők, másrészt pedig Bukarestben továbbra is terroristák és orvlövészek garázdálkodtak. Mint Petre Roman írja, 1989. december 24-én reggel tanácskozásra ült össze a két nappal korábban létrejött Nemzeti Megmentési Front Tanácsának (NMFT) „kemény magja" (Ion Iliescu későbbi román államfő, Silviu Brucan, Gelu Voican és maga a szerző), hogy eldöntse, milyen sorsa legyen az időközben elfogott Ceausescu házaspárnak. A megbeszélésen Silviu Brucan leszögezte: „Ahhoz, hogy a lehető legkevesebb vérontással megtudjuk állítani a terroristák tevékenységét, meg kell értetni velük, hogy már nincs miért harcolniuk, tehát a lehető leggyorsabban ki kell végezni Ceausescut, és ennek bizonyítékát a tévé útján azonnal a világ elé kell tárnunk." Iliescu úgy vélte, hogy a kivégzést mindenképpen pernek kell megelőznie, „máskülönben az egész világ örökre gyanúval övezi majd a román forradalmat". így került sor a tirgovistei eljárásra, illetve az ítélet végrehajtására. Roman elbeszélése szerint a holttesteket az otopeni katonai repülőtérre, egy hangárba szállították, az eljárást bemutató videokazettát pedig a védelmi minisztérium egyik szobájában levetítették az NMFT tagjai előtt. Ők döntöttek arról, hogy az eljárás résztvevőinek védelme végett az eredeti kazettát csak egyes arcok kiretusálása után lehet közreadni. E döntés miatt azonban utóbb nehéz pillanatokat éltek át, mert az átmásolásra küldött kazettát szállító páncélkocsi kerülő utakra kényszerült, hosszabb időre nyoma veszett, ráadásul éppen akkor, amikor az otopeni repülőtér illetékesei Ceausescuék holttestének eltűnését közölték az NMFT tagjaival. Ceausescuékat végül - az egész éjszaka folytatódó keresés után - az eredeti helyszíntől kétszáz méterre találták meg. Petre Roman szerint a mai napig nem tudni, hogyan kerültek oda, mert a holttesteket őrző katonák semmit sem észleltek. Roman azt is elmagyarázza, miért nincs rajta a filmfelvételen Ceausescuék kivégzése: a videós egyszerűen nem érkezett meg időben a helyszínre, a kivégzőosztag tagjaiban pedig olyan nagy volt a gyűlölet, hogy a kivégzési parancs megerősítése után jóformán vaktában kezdtek tüzelni az előttük álló elítéltekre.