Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-07 / 6. szám, hétfő

1995. január 5. KULTÚRA - HÍRDETÉS ÚJ SZ Ó 9 i A MEGAMORVOT UJSAGBAN TALALTAK A Hygesia létezik Már két alkalommal írtam arról, miért követeli a rétéi föld­műves-szövetkezet több mint hárommilió német márka megtérítését a kazánkirályként ismert Morvái Ferenctől. A szövetkezet annak a két Megamorv hulladékégető beren­dezésnek az árát szeretné visszakapni, amelyeket egy dió­szegi lakótelep fűtésére szántak, de azokat a gyártó - ha­bár több mint három éve felépítette - a mai napig képtelen volt beüzemelni. Második riportomban leírtam, hogy az egész kazánüzletet egy Hygesia nevű kft. kezdte bonyolíta­ni, de a cég azóta megszűnt. Néhány nappal karácsony előtt egy nevemre címzett borítékot találtam az íróasztalo­mon. A borítékon nem tüntették fel a feladót, de a benne ta­lált díszes karácsonyi üdvözleten az aláírás: Hygesia Kft., Galánta. Véletlen folytán kerültek a kazánokhoz Bevallom, az előző riport megírásakor nem nyomoztam különösebben a Hygesia után, mivel több forrásból is úgy ér­tesültem, hogy a cég megszűnt, ráadásul a székhe­lyéül megjelölt épületben - a galántai földműves-szövetke­zet egykori irodaépületében ­hírét sem hallották, valóban meg voltam győződve arról, hogy a cég nem létezik. A „névtelen" üdvözlet azonban nem hagyott nyugodni, míg ki nem nyomoztam: azt Papánek Jánostól, a létező és működő Hygesia Kft. kereskedelmi igazgatójától kaptam, akit ­jogosan - bosszantott, hogy a cég „halálhírét" keltettem. Az igazgatót fel is kerestem, s tőle tudtam meg, hogy a Hygesia 1991-ben ma­gyar-szlovák-német tőkével létrehozott külkereskedelmi vállalat, és főképpen zöldség­és gyümölcsexporttal, élelmi­szerimporttal és fuvarozással foglalkozik. - Mivel ezen a té­ren Szlovákiában nagyon nagy a konkurencia, szeret­tünk volna valamilyen érdeke­sebb üzlettel is megpróbálkoz­ni, és a véletlen folytán kerül­tünk a kazánokhoz - idézte fel a kezdeteket az igazgató. ­Köztudomású, hogy járásunk­ban nagy gondot okoz a kör­nyezetszennyezés és a hulla­dék eltávolítása, s úgy gondol­tuk, ezen a téren vállalkozhat­nánk. Importjaink révén sokat mozogtunk Magyarországon, és ott egy újsághirdetésben akadtunk rá a Megamorv cég ajánlatára, amelyben hulladék­égető kazánokat kínál el­adásra. Akkor, 1991 tavaszán Sulyák Jenő, a Hygesia Kft. magyar állampolgárságú tu­lajdonosa és ügyvezető igaz­gatója felkereste Morvái Fe­rencet, és tárgyalásokat kez­dett a kazánvásárlás le­hetőségeiről. Mivel annak ide­jén a járási lakásszövetkezet épületében béreltünk irodát, később csaknem egy évig va­lóban a említett földműves­szövetkezeti irodaházban is volt irodánk, ezért nem értem, hogy ott nem tudtak rólunk. A lakásszövetkezet elnökével is közöltük elképzelésünket, aki szintén látott benne fantáziát. Tőle szereztünk tudomást ar­ról, hogy Diószegen éppen fel­számolnak egy széntüzelésű kazánházat, és ott ki lehetne próbálni a Megamorv beren­dezést. Ezt követően a Hyge­sia tulajdonosa, a galántai la­kásszövetkezet igazgatója, va­lamint a diószegi önkormány­zat képviselője meghívást ka­pott Debrecenbe, hogy megte­kintsék az ott már üzemelő hasonló típusú égetőművet. Mi fantáziát láttunk a dolog­ban, a berendezés a hulladék­eltávolítás mellett egyúttal a lakótelep fűtését is megoldot­ta volna. A megrendelő a la­kásszövetkezet volt, a Hyge­sia csupán mint külkereske­delmi vállalat bonyolította vol­na az üzletet. Élni és élni hagyni A kazánokat végül mégis a rétéi földműves-szövetkezet vásárolta meg több mint há­rommillió márkáért. Vajon mi­ért? Megtudtam, hogy a kazá­nok egy részét már leszállítot­ták, amikor a galántai la­kásszövetkezetnek nézetelté­Papánek János kereskedelmi igazgató A Hygesia létezik rése támadt a Megamorv cég­gel. A szövetkezet állítólag úgy ítélte meg, hogy a leszállított áru nem ugyanaz, ami a doku­mentációban szerepelt, Mor­vái Ferenc viszont azt állította, hogy a lakásszövetkezet nem lesz képes kifizetni a berende­zést. A galántai lakásszövet­kezet ekkor - 1991 őszén ­kilépett az üzletből, és ezt kö­vetően kereste fel a Hygesia vállalatot a rétéi földműves­szövetkezet vezetősége azzal, hogy ők megvennék a kazáno­kat. - Megörültünk, hogy van valaki, aki tovább akarja vinni az dolgot, és nem kell a beren­dezést visszaszállítani. Kilép­tünk az üzletből, és átadtuk a rétéi szövetkezetnek. - mond­ta Papánek János. Az ember azt gondolná, hogy egy jő ha­szonnal kecsegtető üzlethez minden cég foggal-körömmel ragaszkodik, éppen ezért fur­csálltam, hogy a kft. ilyen könnyen kiadta azt a kezéből. Az igazgató elmondta: rájöt­tek, hogy ez nem igazán az ő profiljuk, a tulajdonoson kívül a többiek nem rendelkeztek a szükséges technikai ismere­tekkel, ő pedig egyedül nem győzte volna. - Láttuk, hogy segíthetünk a szövetkezetnek, Sulyák úr filozófiája pedig: „él­ni és élni hagyni", hát ezért engedtük át az üzletet - állí­totta az igazgató. A munka sok volt ­a haszon elmaradt Azt is megtudtam, hogy az eredeti szerződés szerint a be­rendezést a beüzemeltetés után kellett volna kifizetni, így sem a lakászövetkezetnek, sem a kft.-nek nem kellett semmit előre fizetnie. Az előzetesen megegyezett árba a beüzemeltetés költségeit is belefoglalták, de hogy eredeti­leg milyen árban egyeztek meg, - a tárgyalásokat a la­kásszövetkezet és a Hygesia közösen folytatta a Mega­morvval - azt a kereskedelmi igazgató sajnos, nem tudta . megmondani. Mint mondta, az egész ügyet ők már három éve lezárták, arról is csak a mi riportunkból értesültek, hogy problémák adódtak a beüze­meléssel. Arra a kérdésemre: volt-e tudomásuk arról, hogy Morvainak Magyarországon már le kellett szerelnie hason­ló kazánokat, mert azok nem feleltek meg a szabványok­nak, az igazgató tagadólag vá­laszolt. Arról a szóbeszédről sem tudott, hogy esetleg nem az ott leszerelt berendezést adta-e el a kazánkirály jó pén­zért Szlovákiába. - Ezt száz­százalékosan nem lehet kizár­ni, de az átvételnél nem me­rült fel kétely afelől, hogy új berendezést szállítunk hangzott a válasz. Végül is a kft. részére ha­szonnal, vagy ráfizetéssel zá­rult ez a kaland? - tettem fel a nem túl diszkrét kérdést. ­Csak a sok munka volt vele, haszon azonban semmi - állí­totta Papánek János. Amint arról már előző ripor­tunkban írtunk, a rétéi szövet­kezet azért vágott bele az üz­letbe, mert Morváitól rendkívül előnyös megrendelést kapott hulladékgyűjtő konténerek gyártására. Az elszállított kon­ténerek nagy részét azonban a Megamorv cég nem fizette ki, hetvenezer dollárral ma­radt adós az áruért. A szövet­kezet bírósági úton követelte a jussát, s a bíróság azt még is ítélte. Morvái Ferenc köte­lezte magát, hogy 1994. de­cember 15-éig, törleszti az adósságát, de január harma­dikáig - amikor a rétéi szövet­kezet elnökével találkoztam ­nem tette. Morvái úrtól hiába próbál­tunk - már sokadszor - sze­mélyes találkozót kérni, a Me­gamorv nagyrétéi irodájában arról tájékoztattak, hogy a cégtulajdonos ismét külföldön tartózkodik. GAÁLLÁSZLÓ (a szerző felvételei) HÍRVIRÁGOK Újságok - számítógépeken. Több mint húsz Washington környéki napilap és folyóirat vette tervbe, hogy az új évben áttér a számítógépeken is olvasható kiadásra. A na­pilapok és folyóiratok az InfiNet komputerszol­gáltató hálózat keretében lesznek hozzáfér­hetők, valószínűleg ingyenesen, legalábbis kezdetben. (Magáért az InfiNet-ért havi 10-25 dollárt fizetnek az előfizetők.) A lapkiadók arra számítanak, hogy az elektronikus megjelenés­sel kétszeresére növelhetik behatolásukat a sajtópiacra. Lopják az orosz aranyat. Közei háromszáz kilogramm lopott aranyat foglaltak le tavaly (ami majdnem négyszer több az előző évinél) az orosz hatóságok az ország távol-ke­leti részén fekvő magadani területen, a nemes­fém egyik fő oroszországi lelőhelyén. Az elkob­zott arany csupán az eltulajdonított mennyiség töredéke: becslések szerint az ellopott arany 10-15 százaléka kerül meg. A nagymértékű aranylopás legfőképp az egységes biztonsági rendszer hiányával, illetve a magányos aranyá­sók tömeges megjelenésével magyarázható. Az idei állapotokhoz ugyanakkor az is hozzájá­rult, hogy a bányászoknak több hónapig nem fizettek bért, így azok a területre érkező felvá­sárlóknál próbálták értékesíteni a tárnákból el­lopott nemesfémet. Pekingi toalettforradalom. Ha talmas lendülettel veszi kezdetét Pekingben a díjat nyert nyilvánosvécé-tervek megvalósítá­sa. A kínai főváros vezetősége megelégelte, hogy sok külföldi üzletember - az árnyékszé­kek miatt - megorrolva fordul el a kínai befek­tetési lehetőségektől. Mivel nem kis dologról, illetve nagyon sok kisdologról van szó, ver­senyt hirdettek Pekingben nyilvános illemhe­lyek tervezésére. A felhívás ugyancsak nyitott fülekre talált, ugyanis a feltehetően szigorú szemű zsűri nemrégen több mint száz pá­lyaművet fogadott el. Ezek közül legalább har­mincat már májusig megépítenek, mindene­kelőtt a turisták által leglátogatottabb környé­keken. Az első díjat egyébként az a pályamű nyerte el, melynek szerzője külön gondolt a gyermekekre és az idősekre, de tervezetében helyt adott sminkigazító szalonocskának és új­ságstandnak is. Remélhetőleg nem csupán új­ságból áll majd a papírkészlet, és nem lesz új­ság, ha nem csak újság lesz benne. Ha nincs szex, nincs szék. az egyiptomi főváros Miami nevű mozijában több száz felháborodott néző szétrombolta a ve­títőtermet, mivel egy film - a beharangozás el­lenére - nem tartalmazott erotikus jelenete­ket. A szóban forgó alkotást a kairói fesztivál keretében mutatták be A boldogság és izgalom filmje címmel, amely arab fordításban az Egy nő minden férfi számára címet viseli. A nézők legnagyobb csalódására azonban kiderült, hogy a filmben csak idős emberek szerepel­nek, merész jelenetek nem. A magát becsa­pottnak érző publikum csalást emlegetett, és visszakövetelte a pénzét. Amikor ezt a mozi ve­zetősége megtagadta, a felbőszült tömeg törni­zúzni kezdte a berendezést, és csak a rendőrség tudta őket rávenni a filmszínház el­hagyására. Misefilmezés csak engedéllyel. A lengyel püspöki kar liturgiaügyi bizottsága úgy döntött, hogy ezentúl csak bizonyos felté­telek mellett szabad Lengyelországban misék és egyházi ünnepségek alatt fényképezni és fil­mezni. Az első követelmény, hogy hivatásos fo­tós, illetve operatőr csak abban az esetben for­gathat templomban, ha előbb elvégzi az egy­házmegyei liturgiaügyi bizottság által szerve­zett tanfolyamot, és írásos felhatalmazást kap a helyi megyés püspöktől. Emellett a mise vagy egyházi ünnepség előtt minden alkalommal fel kell hogy keressék a szertartást vezető papot, s tőle külön engedélyt kell kérni a forgatásra. Arról is döntöttek, hogy minden eseményen csak egyetlen tv-, illetve filmkamera működ­het. A döntést azzal indokolják, hogy a fotósok és operatőrök viselkedésükkel gyakran zavar­ják az egyházi rendezvényeket. Picasso-per. Egy Beverly Hills-i férfi el­len pert indítottak Pablo Picasso örökösei, mi­velhogy engedélyük nélkül készít Picasso-mes­terművekét ábrázoló pólókat, nyakkendőket és karórákat. Claude Picasso, a mester hagya­tékát kezelő társaság kurátora az alkotások törvénytelen sokszorosítása címen nyújtott be keresetet a 70 éves Neil Norman ellen. Az örö­kösök és a párizsi székhelyű társaság állítása szerint ők az egyedüli letéteményesei a Picas­so- művekkel kapcsolatos jogoknak. A perindít­ványban meghatározatlan összegű károkozás szerepel, valamint az, hogy a bíróság tiltsa be Norman termékeinek forgalmazását, vonja vissza cége engedélyét. /k-s/

Next

/
Thumbnails
Contents