Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-07 / 5. szám, szombat

1995. január 10. HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ SZ

Ó 43) Tőkés mellett TXT-hír Az RMDSZ vezetése kiállt Tőkés László mellett, akit az utóbbi időben többször megvádoltak, hogy együttműködött a korábbi román titkosszolgálattal. A szövetség operatív tanácsa közleményben figyelmeztetett arra, hogy az RMDSZ tisztségviselői elleni támadásoknak csupán a szervezet megosztása a célja. Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke már korábban megválaszolta a vádakat - olvasható a dokumentumban. TEGNAP OLVASTUK Személycserék a rendőrségen is? Ladislav Pittner volt belügyminiszter szerdán nyilatkozott a Szabad Európa Rádió munkatársának, melyben elmondotta, hogy Ľudovít Hudek, az új belügyminiszter több mint 30 járási rendőrparancsokot szándékozik meneszteni tisztségéből. A Sme munkatársának ugyanezen a napon J. Sítár, a belügyminiszter sajtóosztályának vezetője kijelentette: „A miniszter úr szerint ez az információ megalapozatlan. Egyelőre nem áll szándékában, hogy ilyen nagyméretű személycserét hajtson végre. A járási parancsnokságokon bekövetkezhetnek személycserék, de csupán azt követően, hogy felmértük a konkrét helyzetet, és miután értékeltük az adott parancsnok tevékenységét, munkájának eredményeit. Amint a?t a SME-nek ezzel kapcsolatban Ladislav Pittner kijelentette, a járási rendőrparancsnok leváltásának előkészítéséről szóló információ „

Mečiar úr környezetéből származik". A volt belügyminiszter szerint a hasonló praktikák rosszul hathatnak a szlovákiai biztonság színvonalára. „A rendőrség, az ügyészség és a bíróság ilyen mértékű politizálását a múlt rendszerben már átéltük egyszer." Ladislav Pittner nyugtalanságának adott hangot azzal kapcsolatban is, hogy leváltották František Zemko alezredest, az Alkotmányos Tényezőket Védelmező Hivatal igazgatóját is, aki ebből a tisztségéből már második alkalommal távozik - mindig azt követően, hogy Mečiar kerül hatalomra. Ladislav Pittner további információi szerint leváltják Jaroslav Ivort, az országos nyomozóhivatal igazgatóját, „akit már hosszabb ideje próbálnak rábeszélni, hogy saját maga kérje felmentését". Ladislav Pittner ezzel összefüggésben kijelentette: „Ez szégyen. Még arra sem képesek, hogy saját maguk találjanak okot menesztésére, hiszen egy általánosan elismert szakemberről van szó". HALZL JÓZSEF AZ MDF UJ PARTIGAZGATOJA Polgári szövetséget Dr. Haizl Józsefet nem kell bemutatni olvasóinknak. Évek óta a Rákóczi Szövetség elnöke, a múlt esztendő végéig a Magyar Villamos Művek vezérigazgatója volt. Jól értesült források szerint leváltása után több ajánlat közül választhatott, többek között egy nagy amerikai cég is fontos állást kínált föl neki, ám ő az MDF vezetőségének kérését teljesítette, s elfogadta a pártigazgatói tisztséget. Az Új Magyarország január 4-i számában terjedelmes interjút közöl a szenei születésű közéleti személyiséggel, aki legfontosabb feladatának azt tartja, hogy hosszan tartó polgári szövetségjöjjön létre az MDF, a FIDESZ és a KDNP között. Minél több szakember bevonásával szeretnék elkészíteni a párt hosszú távú programját, amely azzal az igénnyel készül, hogy a mostani koalíciós program alternatívája legyen. Ebben a dokumentumban kiemelt helyen sze> repel az egészségmegőrzés, a család, az ifjúság és a környezetvédelem. A beszélgetésből megtudhatjuk, hogy 27 900 aktív MDF-tag szerepel nyilvántartásukban. Egy kérdésre válaszolva Halzl József elmondta, hogy számára a következő választásokon Orbán Viktor jó miniszterelnök-jelölt lenne. Végezetül arról olvashatunk, hogy Für Lajos, Orbán Viktor és Surján László e héten Pozsonyba érkezik. -y-f RMDSZ: Sikerek és gondok Ma, január 7-én van pontosan öt éve annak, hogy Kolozsvárott megtartotta első országos tanácskozását az 1989 decemberi romániai véres rendszerváltás napjaiban az ország magyarok által lakott vidékein szinte egy időben spontán módon megalakult Romániai Magyar Demokrata Szövetség. A közvélemény az RMDSZ megalakulásáról először december 24-én szerzett tudomást, amikor is Domokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, immár másodszor, magyarul és románul szólhatott a szabad Román Televízió képernyőjéről a nézőkhöz, s felolvasta az új szervezet nyilatkozatát. A két héttel későbbi vitathatatlanul korszaknyitó kolozsvári fórumon elfogadott programdokumentum, a „szándéknyilatkozat", az RMDSZ-t a kétmilliós romániai magyarság „közképviseleti és érdekvédelmi" szervezeteként határozza meg, amely a népcsoport „egészének érdekeit szem előtt tartva" kívánja elősegíteni a magyarok „egyéni és kollektív jogainak intézményes szavatolását és gyakorlását": Nyilvánvaló, hogy az évforduló kapcsán felmerül a kérdés, sikerült-e az RMDSZ-nek az elmúlt öt év folyamán megvalósítania, legalább részben, elképzeléseit? Másként fogalmazva: javult-e nemzeti szempontból - a romániai magyarság általános helyzete az országon belül? A válasz megfogalmazása nem egyszerű, s természetesen nem is lehet az. Tagadhatatlan, hogy az RMDSZnek az elmúlt évek alatt sikerült komoly helyet s rangot kivívnia a román politikai színpadon, s befolyását a romániai magyarság köreiben a hivatalos Bukarest sem hagyhatja figyelmen kívül. Az is tény, hogy a szervezet nehezen talál a román politikai erők közt a nemzeti kérdésben szövetségeseket, bár a kép itt sem fekete vagy fehér. Ugyanakkor az RMDSZ hosszú viták után 1993 őszén letett az asztalra egy átfogó autonómiatervezetet az erdélyi magyarság „belső önrendelkezéséről", 1994 nyarán félmillió aláírást gyűjtött össze a magyar iskolák érdekében... Mindezek ellenére a feltett kérdésre a válasz tömören csak annyi lehet, hogy „nem". Tehát az RMDSZ-nek még részben sem sikerült elérnie céljait és sajnálatos módon a romániai magyarság helyzete sem javult, sőt... az okok sokrétűek. Természetesen vitathatatlan, hogy az új román posztkommunista demokráciában a Ceausescu-féle diktatúrával összevetve, a romániai magyarság is szabadabban lélegzik, szervezkedhet, élheti „nemzeti életét", ápolhatja kapcsolatait a magyar nemzet másutt élő részeivel. Ugyanakkor az is tény: a román kormányzat a nemzeti kérdésben a rendszerváltás napjaiban kinyilvánított szinte példaadó hozzáállásától mára ismét a nacionalizmus, a sovinizmus, a majdnem nyílt magyarellenesség szintjére süllyedt. Míg az országot kormányzó Nemzeti Megmentési Front 1990 január elején kiadott nyilatkozatában a romániai nemzeti kisebbségek jogairól szükségesnek vélte, hogy „az ország új alkotmánya ismerje el és garantálja a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait és szabadságjogait", addig ma már az a központi probléma, hogyan szűkítsék még a meglévő jogokat is. Aktuális vitatéma, hogy be kellene tiltani az etnikai alapon működő pártokat, s bizonyos körök nem is titkolják, elsősorban az RMDSZ-re gondolnak. És ne feledjük, közben volt egy magyarellenes véres pogrom Marosvásárhelyen, kincses Kolozsvárt egy paranoikus román soviniszta irányítja, támadják a magyar iskolákat, magyar nyelvet, himnuszt, zászlókat... Nem túlzás tehát azt állítani, nehéz helyzetben, nem éppen barátságos közegben politizál az RMDSZ, másrészt viszont azt sem szabad elhallgatni, hogy maga az RMDSZ is még mindig keresi helyét, arculatát a romániai társadalomban. Az sem titok, hogy a kívülről egységesnek tűnő szervezet megosztott, számos, egymásnak feszülő érdek bénítja működését, közismertek a súlyos személyi ellentétek egyes vezető politikusai közt. Mindez nyilvánvalóan kihat a szervezet akcióképességére is. Az RMDSZ egyszerre kíván politikai párt és tpmegszervezet lenni, ami nem könnyű. Valószínűleg fején találta a szöget Dobos László, amikor tavaly decemberben Budapesten a Magyarok Világszövetségének közgyűlése alkalmával úgy nyilatkozott, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a magyar kisebbségi szerveződések közül a szlovákiai látszik a legmegfelelőbbnek, hogy mennyire lesz végül is életképes az RMDSZ-modell, amely a kisebbséget amolyan állam az államban módon próbálja megszervezni, azt az idő fogja csak eldönteni. Mindezek tudatában 'azonban tagadhatatlan: az RMDSZ már bebizonyította, hogy képes a megfelelő, önálló, a romániai magyarság érdekeit képviselő politika megfogalmazására, annak képviseletére, s egyenrangú partnere tud lenni úgy a romániai, mint az európai pártoknak, szervezeteknek. KOKES JÁNOS Ma Kolozsvárott nemzetközi tanácskozást szervez az RMDSZ Közösségi érdekvédelem és önkormányzat címmel. Erről Markó Béla, az RMDSZ elnöke a következőket nyilatkozta: - Szövetségünk létrejöttének 5. évfordulója nem annyira az eredmények, sokkal inkább a feladatok számbavételének a jegyében történő együttgondolkodásra ad alkalmat. Az eltelt időszak Közép- és Kelet-Európában jelentős legitimációs tényezővé a nemzeti eszmét tette, a nyílt.nacionalizmus ellenszerét a frissen megalakult kisebbségi érdekképviseletek nem találhatták meg. Az útkeresés időszaka sokféle tapasztalatot hozott, ez idő alatt a nemzetközi környezet is jelentősen megváltozott A helyzettel való felelős szembenézés alapján jutottak él politikai képviseleteink az érdekvédelem általános igényétől a közösségi önkormányzat politikai programjáig. Milyen feladatok általánosak, melyek sajátosak, az önkormányzat iránti igény érvényesítését milyen politika- és jogtörténeti érvek segítik elő - ez megannyi vitatéma. Erről tanácsko zunk ma Kolozsvárott. Az RMDSZ ünnepségén és a nemzetközi tanácskozáson részt vesz Bugár Béla, Duray Miklós, A. Nagy László és több más szlovákiai politikus. -y-f E

douard Balladur francia kormányfő a tegnapi ünnepet megelőzően a szó szoros értelemben vett csúcstalálkozóra invitálta német kollégáját, Helmut Kohlt. A két politikus - jelentették a hírügynökségek - helikopterből tekintette meg a behavazott Mont Blancot, ám, sajnos, a mínusz 25 fokos hideg miatt arra már nem adódott alkalmuk, hogy kiszálljanak a Brebant csúcsán. Érdekes, kellemes téli kirándulás, pár meghitt óra a francia Alpokban levő víkendházában? Nem egészen. Bár a látogatás magánjellegű volt, a németek kancellárja nem elsősorban azért ruccant át a szomszédhoz, hogy a csúcsokban gyönyörködjön. Volt pár nyomósabb oka is arra, hogy megtegye az utat. Mondjuk azért, hogy a „baráti kapcsolatokat" ápolja az európai ügyekben nem mindig azonos hangnemet megütő bonni és párizsi kormány közt, a tavaszi francia elnökválasztás előtt bizonyítsa, nemcsak Mitterrandnal és híveivel, hanem a konzervatív jobboldallal is hajlandó együttműködni. Elutazott azért is, hogy véleményt cseréljen partnerével a január elsejétől kiszélesedett Európai Unióról, amelynek soros elnöki tisztét NémetTERRORVESZELYBEN Csúcstalálkozó országtól Franciaország vette át. Az európai bajokon túlmenően pedig „kötelességszerűen" Balladurrel együtt fejezze ki ismét mélységes sajnálkozását és nyugtalanságát a fegyverzajos tűzszünetben élő boszniaiak és az aggasztó, ám orosz belügynek elkönyvelt csecsen konfliktus miatt... Ennyi. Az igazság az, hogy Párizs és Bonn erejéből nem igazán telik arra mostanában, hogy távoli kaukázusi eseményekkel foglalkozzon, amikor úgymond, testközelben egy másik válság. „Szent államot" építő algériai iszlám fanatikusok és dacoló, gyanús algíri kormány közötti háború veszélyezteti a nyugati külföldieket. Nemcsak a történelmi szálakkal Algériához kötődő franciákat, akik a három évvel ezelőtti választások eredményeit érvénytelenítő rezsim támogatásával egy második - eddig 77 külföldi életét követelő - algériai „felszabadító" háború következményeit viselik, hanem a németeket, amerikaiakat és a többi „hitetlen nyugatit" egyaránt, akiknek semmi közük nincs a konfliktushoz. Algírban ultimátumban szólították fel a német, amerikai, brit, svájci nagykövetséget: máig ürítsék ki a külképviseletek épületeit, ellenkező esetben fegyveres támadásokra kell számítaniuk. De ki volt egyáltalán a fenyegető levelek feladója? Az iszlám szélsőségesek, vagy, ahogy ők állítják, a fent említett dacoló kormány, amelyet immár Párizsban is azzal gyanúsítanak, hogy a karácsonyi géprablást követően „megbízottai" gyilkolták meg a franciaajkú szerzeteseket? Az ügyet egyelőre homály fedi. A csúcstalálkozóról érkezett hírekből nem derült ki, mire is jutott a „két kiránduló" az algériai válság ügyében, az eredményt viszont Klaus Kinkéi tegnap közzétett nyilatkozatából lehet kihámozni: Párizs és Washington példáját követve Bonn sem enged a terrornak. Szigorú biztonsági intézkedések mellett nyitva tartja algériai nagykövetségét. Veszélyes vállalkozás, hiszen mindenki tudja: az algériaiknak nem szokásuk az üres fecsegés. URBÁN GABRIELLA Nem semmi! Megint kezembe került a szlovák államfő általános megbékélésre felszólító újévi beszéde, és nagyon elszontyolodtam. Mert ő is tudja, mi mindannyian tudjuk, hogy ebben az országban nem lesz egyhamar megbékélés. De nemcsak nálunk érvényes ez, hanem a legtöbb keleteurópai országban, ahol a hatalom arroganciája szinte határtalan, ahol fennhéjázó pökhendiséggel hülyének nézik a polgárt. Nem semmi az, hogy az új káderezők szinte kiherélik az elektronikus médiákat, útilaput kötve mindazok talpára, akikről feltételezhető, hogy vannak vagy lesznek gondolataik, s akkor az új tévévezér ország-világ előtt ki meri jelenteni, hogy ők nem tisztogatnak, csupán átszerveznek. Más. Minden demokratikus államnak létérdeke, hogy a polgárokat a lehető leghatékonyabban és a leggyorsabban tájékoztassák a legfelsőbb törvényhozó és végrehajtó szervek munkájáról, s igyekszik is megfelelő feltételeket biztosítani ehhez a tömegtájékoztató eszközök számára. Az újságírók jelenléte a parlamentben természetesnek számít. A szerkesztőségeknél bevett gyakorlat, hogy az általános parlamenti tudósítójuk mellett, ha szükséges, szakszerkesztőiket is kiküldik. Például a költségvetés vagy a gazdasági törvények tárgyalásakor az e témákért felelős szerkesztőt stb., tehát azokat az embereket, akik nemcsak tudósítanak, hanem kommentárral el is igazítják az olvasót, hogy ez most jó-e neki vagy sem. Ez mindenütt természetes, csak ott nem, ahol titkolóznak, ahol suba alatt akarják meghozni a fontos döntéseket. Mert mire készül a pozsonyi parlament? Mint Gašparovič házelnök elmondta, azt fontolgatják, hogy csak külön akkreditációval engedik be az újságírókat a parlament üléseire, s az sem kizárt, hogy ezért a szerkesztőségeknek még fizetniük is kell majd. Rafinált módja ez az objektív tájékoztatás elleni támadásnak. A szlovákiai napilapok többsége a puszta fennmaradásért küzd, az év elejétől nem azért drágultak az újságok, mert a szerkesztők akarnak többet keresni. A kormánynak most tényleg nincs szüksége arra, hogy cenzúrázzon, mert gazdasági eszközökkel (adók, különböző elvonások) meg tudja fojtani a napilapokat, azt az egyet (-kettőt), pedig amelyik nyalizik neki, megtudja segíteni. Ennyit a dolog anyagi vonatkozásairól. Persze, a külpolitika is szolgál ilyen abszurd, felháborító színjátékokkal. Nézzük a slágertémát, a csecsen-orosz háborút. Ami azt illeti, a nagy szláv testvértől is van mit tanulni ezen a téren, nemhiába tekintgetnek miniszter uraimék oly sűrűn Moszkva felé. Az orosz szövetségi migrációs hivatal egy-két nappal ezelőtt felkérte az ENSZ menekültügyi főbiztosát: a világszervezet nyújtson segítséget mintegy hatvanezer csecsen menekültnek. Mivel szövetségi hivatalról van szó, nem valószínű, hogy Jelcinék ne tudtak volna e kezdeményezésről. Ugye, a pofátlanságnak nincs határa?! Először szétbombázzák Csecsenföldet, aztán a terheket másokkal fizettetik meg? És akkor még meg sem kérdezte senki, hogy is van ez,-orosz belügy-e a csecsen háború, ahogy Borisz cár hangoztatja vagy sem? Normális erkölcsű ember nem tarthatja annak, de ez még a Nyugatot sem zavarja, amely bár aggódik a polgári áldozatok és az ember

1 jogok miatt, mégis orosz belügynek tekinti. És minden rendben van, mert Jelcin azt mondta, hogy a csecsenek függetlenségi törekvése alkotmányellenes, hát elhiszik neki. Azt már senki nem kérdezi, milyen alkotmány ellen való. Csak az orosz birodalom alkotmánya ellen, uraim! Ha elfogadnánk ezt a logikát, az amerikai függetlenségi háború is alkotmányellenes volt, és az a negyvennyolcas magyar szabadságharc is. Hogy öt évvel ezelőttről, nyolcvankilencről ne is beszéljünk. Miért merem említeni a szlovák parlamenttel egy napon a csecsen háborút? Mert a párhuzamosok néha nem is a távoli végtelenben találkoznak. Hiszen nálunk is nagyon készítgetik Mečiarék az úgynevezett államvédelmi törvényt. És mérget rá: ez olyan alkotmányos lesz, mint a pinty! Igaz, hogy nem egy birodalomban fogják érvényesíteni, csak egy kicsinyke országban, de ez nekünk annál rosszabb. Mert minél kisebb ország, annál nagyobb kicsinyességgel védik majd az államot. Hátha ettől fog megnőni - legalább a nemzeti öntudat. Az államalkotói. Amiből bennünket még az államfő is kizárt. Csak azt magyaráznák már meg egyszer, hogy akkor mi a fenét alkotunk itt mi, majdnem hatszázezren. Államot nem, autonómiát mégúgysem. Hová, mibe szeretnének minket ilyen rafináltan belekényszeríteni? MALINAK ISTVÁN BRÜNN Külügyminiszteri találkozó TA SR-hír Juraj Schenk szlovák és Josef Zieleniec cseh külügyminiszter tegnapi brünni találkozójukon a bilaterális kapocsolatokról és a két állam külpolitikai irányvonaláról folytattak megbeszéléseket. A találkozót követő sajtóértekezleten Zieleniec elmondta: az egyes minisztériumok hatáskörébe tartozó problémák megoldásával nem foglalkoztak, ezzel szemben a napirenden szerepelt a két ország kormányfője találkozójának előkészítése. Juraj Schenk megjegyezte: a szlovák fél üdvözölne egy ilyen találkozót, amely azonban resszortközi előkészületek igényel, s csak a vámunió tanácsánk ülése után kellene megtartani. A TV-híradónak adott esti nyilatkozata szerint a két miniszterelnök találkozójára februárban kerülhet sor.