Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-05 / 4. szám, csütörtök

MINDENNAPI BUNUGYEINK 1995. január 5. loponya, kábítószer, korrózió A krlmllrodalom egyik legismertebb nyomozója, Sherlock Holmes elsősorban vaslogikájának köszönhette sikereit. A halhatatlan mesterdetektív átvizsgálta a bűntény színhe­lyét, majd elővette nagyítóját és szemügyre vette a gyanús tárgyakat. Utána pipájára gyújtott, és rövid eszmefuttatás kíséretében közölte segítőjével, doktor Watsonnal, kire is gyanakszik, és miért. Ma a bűntények bizonyítási eljárása a legkorszerűbb műszerek és módszerek segítségével, és szá­mos szakember bevonásával történik. A pozsonyi rendőra­kadémia kriminalisztikai Intézetének munkatársai az el­múlt esztendőben $3 ezer elemzést, szakvéleményezést ké­szítettek. Az ott folyó munkáról az Igazgatóval, Peter Mar­tinéek mérnökkel beszéltünk. Olykor ilyen maradványokkal dolgoznak az antropológusok JJlX/SZÓ SEGÍT A PSZICHOL ÓGUS ÉS A PAP A rossz hír súlya Farsangi hajnal. A kezelő rendőrt halálos balesethez hív­ják az autópályára. Egy jóképű fi­' atalember az áldozat. A rendőr feladata, először életében, hogy értesítse a hozzátartozókat. Beül szolgálati kocsijába, megkeresi a házat, csenget. Ősz házaspár nyit ajtót. A rendőr képtelen megszólalni. „Az istenért, beszél­jen már! - mondja a sápadt anya. „Ugye, valami nagy baj van?" Az egyenruhás fiúval forog a világ. Erejéből csak annyira fut­ja, hogy elnézést kérjen és távoz­zon. Totális szakmai kudarc. De érthető. A feladat iszonyatos, csak éppen elkerülhetetlen. Naponta fordulnak elő ilyen esetek. Megoldásukat próbálja segíteni a németországi Wiesba­den rendőrtiszti főiskolája Kurt Peter pszichológus és Ármin Schuster tábori lelkész segítsé­gével. Mindketten sokat foglal­koznak a rossz hír továbbításá­nak módszereivel. Természetesen amikor embe­rekről van sző, nincs két egyfor­ma eset, de azért lehet bizonyos általános tanácsokat adni.lme néhány a sok közül: - A nagy érzelmi megrázkód­tatásokat okozó hírek közlését nem lehet egy-két odavetett szó­val elintézni. Gondolatban előre fel kell készülni arra, mit és ho­gyan mondunk. - Számítani kell rá, hogy az il­lető a hír hallatán összeesik. A rendőrnek készen kell állnia ar­ra, hogy karjaival felfogja az esést. - Ilyenkor, vagy hisztériás kitörés esetén - azonnal orvost kell hívni. De mi van, ha az illető némán, reagálás nélkül áll? Ek­kor sem kisebb, hanem nagyobb a veszély. Bármi történjék, a hír továbbítása után soha ne hagy­juk egyedül a lakásban a lelkileg összetört személyt. Egy orvost, rokont, barátot vagy legalább egy szomszédot kérjünk meg, hogy maradjon mellette. Amikor megkérdezték Schus­ter lelkészt, hozzá kehet-e szokni a rossz hír átadásának kötele­zettségéhez, a válasz így hang­zott: - Soha! - Volt rá példa, hogy egy rendőr megvált a hivatásától, mert a lelki terhet nem tudta el­viselni? - Sokkal több, mint hinnénk. - Mi volt a legtragikusabb eset, amiről tud? - Amikor egy rendőraltisztet halálos autóbalesethez riasztot­tak, és a kolléga az áldozatok­ban felismerte saját feleségét és fiát. FERENCZY EUROPRESS Az őrjöngő apa dühödten rázta, teljes erejéből az ágyra dobta, majd a falnak lökte gyermekét. A szerencsétlen kislány súlyos sérü­lésekkel került kórházba. A szülőket őrizetbe vették, a gyerme­kek állami gondozásba kerültek. Martina Prevein, aki maga is gyakorló anya, nem elégedett meg a szomorú történet sajtóbeli ismer­tetésével. Az Ausztriában megje­lenő Neue Kronen Zeitung tudósí­tója ezúttal mélyebbre ásott. A saj­nos mind gyakrabban előforduló hasonló esetek hátteréről, motivá­cióiról rendőröket, orvosokat, okta­tókat, pszichológusokast fagga­tott. A konklúzió nagyon elszomorító. Évről évre nő azoknak a gyerme­keknek a száma, akik az otthon biztonsága, a családi tűzhely mele­ge helyett a szülők brutalitásával szembesülnek naponta. - Nagyon fáj mindenem - pana­szolta sírva az orvosnak az ötéves, kis Fatima, akit „apja" este 10 óra­kor vitt a Bécsi Központi Kórház ügyeletére. - Kiesett az ágyból - próbálta • Alezredes úr, mi minden­nel foglalkoznak a bűnügyi laboratóriumokban? - Tevékenységünk igen sok­rétű és szerteágazó. Büszkén mondhatom, intézetünk mun­katársai három és fél éves fen­nálásunk óta sok megoldha­tatlannak tűnő feladatot bo­goztak szét, és ezzel fényt derí­tettek nem egy rafinált bűnügy­re. A daktiloszkópiáról, a bal­lisztikáról, a grafológiáról vagy az antropológiáról gondolom már mindenki hallott. Nos, az említett szakterületeken kívül még sok további bűnleleplező, vagy ha úgy tetszik - igazság­feltáró munkamódszerünk van. Ilyen például a mecha­noszkópia, a metallográfia, a defektoszkópia, a traszológia, vagy a fonoszkópia. Az utóbbi például a hang elemzésére szolgál. Segítségével azonosí­tani lehet többek közt a névte­len telefonálókat. Új és rendkí­vül fontos ágazatnak számít a radioaktív anyagok elemzése. A múlt évben hét esetben lep­leztek le ilyen jellegű árut csempésző egyéneket. Egy esetben őrölt paprikának ál­cázták ezt a veszélyes, anya­got. Egy másik társaság ólom­kazettájában viszont urán he­lyett higanyra bukkantunk. Sajnos a radioaktív anyagok elemzésére nem vagyunk meg­felelően felszerelve. Ennek el­lenére nemcsak pontos, de gyors munkát is várnak tőlünk. Az említett veszélyes anyagok összetételének megállapítása rendszerint azért sürgős, mert az idegen állampolgárokat ­főleg ők a csempészők - csak egy meghatározott ideig lehet fogva tartani. Ezért az analízist a törvény által megszabott időn belül kell elvégeznünk. • A daktiloszkópia, azaz az ujjlenyomatok vizsgálata a rendőrség egyik legrégibb, és még ma is nélkülözhetet­len munkamódszere... Igen, ám ezzel kapcsolat ban sajnálattal kell megjegyez­nem, hogy Albániával egye­temben azon utolsó európai magyarázni a kék-zöld foltok okát a Boszniából áttelepült 27 éves Sead S. Az alapos orvosi vizsgálat ered­ménye azonban kulcscsonttö­résről s egyéb komoly sérülésekről tanúskodott. Véraláfutások, hor­zsolások, kék foltok tarkították a kislány egész testét. Új sebek és korábbi bántalmazások gyógyuló­félben levő nyomai... A család bécsi, Wallensteinst­rasse 46. szám alatti lakása állan­dó civakodás színhelye volt. A má­sik kislány, a hatéves Saabiha a rendőr-tisztyiselőnő kérdésére így mesélt a szomorú napokról: - A mama sokszor mérges és ideges. Olyankor nagyon megver minket. A múltkor eltörte a fakana­lat a hátamon, pedig nem is vol­tam rossz. Az anya, a 29 éves Sarima csak­ugyan az idegesség számlájára ír mindent államok közé tartozunk, me­lyek a mai napig sem rendel­keznek az ujjlenyomatok azo­nosítására szolgáló automati­kus rendszerrel (AFIS). Hogy ez mennyire fontos lenne, egyet­len példával szolgálok. Ha az említett készülék rendelkezé­sünkre állt volna a múlt évben, a hat vietnami állampolgár gyilkosait nem tíz napon, ha­nem két órán belül sikerült vol­na azonosítanunk és elfog­nunk. - Jelenleg a 130 ezer ujjle­nyomatot tartalmazó kartoték­rendszerünkben manuálisan keresgélünk, és ez napokat, heteket vesz igénybe. Az AFIS rendszer beszerzése 2 millió dollárba kerül(ne), de ha nem akarjuk, hogy a külföldi bűnözők azt terjesszék, hogy Szlovákia olyan ország, ahol biztonságban meghúzhatják magukat, sürgősen meg kell vennünk. Ha minden igaz, ja­nuár végén már talán ismerni fogjuk annak a pályázatnak a végeredményét, amely hiva­tott eldönteni, melyik cég lesz az AFIS szállítója. • Közhely, de igaz: a bűnö­zés nem ismer határokat. A rendőrség részéről ezért nélkülözhetetlen a nemzet­közi összefogás. - E téren nem lehet okunk a panaszra. Jó a kapcsolatunk a magyarokkal, ami még foko­zottabb mértékben érvényes az osztrákokra. Bécsi kollégá­ink - nemcsak nagyobb ta­pasztalatokkal, dé korszerűbb felszereléssel és jobb adat­bankkal is rendelkeznek- rop­pant segítőkészek. Egy cser­benhagyásos gázolást kö­vetően elküldtünk nekik né­hány üvegszilánkot a gépkocsi reflektorából. Pár órán belül nemcsak a kocsi márkáját fa­xolták vissza, de azt is, melyik évben gyártották a reflektort. Később egy kifogástalannak tünő, a volt Jugoszláviából származó forgalmi engedély másolatát küldtük el nekik ki­vizsgálásra. A fotokópia alap­ján a jól sikerült hamisítvá­- Tudja, ha az embernek négy gyereke van, néha úgy érzi, megőrül velük. Nem tagadom, né­ha eljár a kezem, de csak a két lányt szoktam megütni, a fiúk még nagyon kicsik. A lányok meg iga­zán nem halnak bele abba a kis verésbe. Azután sietve hozzáteszi: - Az apjuk is csak akkor sóz oda nekik, ha már nagyon kijön a sodrából. Arról nem szól a fáma, hogy azon a bizonyos napon, amelynek sérüléseit még jó ideig nem heve­ri ki a kis Fatima, mí hozta ki ennyir a sodrából az egyébként „jámbor" embert. A vizsgálóbíró kérdéseire min­den bizonnyal megadja majd a vá­laszt. Sabiha és két fiútestvére az­óta mára gyermekotthon lényege­sen nyugodtabb légkörét élvezi. Fatimának néhány hétig még a kórházi ágyat kell nyomnia. A gyermekek családon belüli nyon hét rendellenességet ál­lapítottak meg. A levélbombák területén szerzett ismeretei­ket, tapasztalataikat is átad­ták. Szerencsére nálunk ilyen jellegű merénylettel még nem kísérleteztek. Ugyancsak sok segítséget kaptunk németor­szági tesvérintézetünktől is. Tűzszerészeinket ottani tanul­mányutuk során a legkiválóbb szakemberek oktatták. Tapa­sztalataikat hamarosan a po­kolgépes merényletek kivizs­gálásánál, a felrobbantott gép­kocsik és a terep átkutatásá­nál is kamatoztatták. Például egy autórobbantásnál a deto­nációt követően megállapítot­ták - és ez korábban elkerülte volna figyelmüket hogy a motorra egy további robbanó­szerkezetet is erősítettek, amely későbbre volt időzítve. Az életveszélyes műveleteknél egyébként egy robot segíti munkánkat. 0 „viszi vásárra a bőrét" helyettünk, ám - és ez egy másik paradoxon, - a 4,5 milliót érő "géprendőr" szállí­tására nincs megfelelő járművünk. Egy furgonon hoz­zuk, visszük oda, ahol éppen szükség van rá. • A kábítószer ugyan nem robban, ám a fehér halálnak is nevezett lassan ölő méreg sokf ezer ember életét vesz­élyezteti. Gondolom a drog­kereskedőknél lefoglalt árut is önök vizsgálják? - Igen, és meg kell monda­nom, vegyészeink ki sem lát­szanak a mun- kából. Míg bántalmazása nagyon sokáig ta­bu volt. A „mérges" és „ideges" szülők száma azonban Ausztria­szerte egyre nő. A statisztikai ada­tok szerint 1992-ben 890 fiút és 305 kislányt kellett a családban elszenvedett súlyos sérülések mi­att orvosi ellátásban részesíteni. 1993-ban ez a szám fiúk vonatko­zásában 997-re, a lányok között pedig 349-re nőtt. Ugyanebben az évben két fiú a kórházban bele­haltsérüléseibe. Egyikük sem élte meg hatodik életévét. Ám ezek csak az orvosi ellátás­ban részesült gyermekekre vonat­kozó adatok. Rendőrök, pedagó­gusok, pszichológusok meggyőződése szerint a bántal­mazott gyerekek száma lényege­sen magasabb. Dr. Simoné Ritter, a Karintiai Gyermekvédő Központ vezető pszichológusa megdöbbentő té­nyeket tár elénk: 1993-ban 89 esetben elemez­tek kemény drogokat, tavaly már több mint 150 ilyen analí­zist végeztek. A kábítószerlis­tát - legalábbis nálunk - fölé­nyesen a heroin vezeti. A má­sodik helyre a marihuana ke­rült. Ezután következik a koka­in, a hasis, majd az LSD. A drogcsempészek közt vannak hazai és külföldi állampolgá­rok is. A rejtekhelyeket által­ban a gépkocsikba építik, de kollégáink foglaltak le kábító­szert duplafenekű bőröndben, sakktábla fedelébe préselve, sőt kenyérbe sütve is. • A vizsgálat tárgyai közt ­ahogy ezt alkalmam volt látni - a legkülönfélébb lőfegyverek, betörőszer­számok, emberi csontok és koponyák, üvegszilán­kok, textíliák és gumidara­bok stb. mellett volt példá­ul egy rozsdás vascsap is. Vajon milyen bűnténynél játszott szerepet? - Nem bűnyténynél, ha­nem halálos kimenetelű üze­mi balesetnél. A nagyszom­bati cukorgyárban tömeges mérgezés következtében több ember halt meg. A mi feladatunk volt megállapíta­ni, emberi hanyagság, fe­lelőtlenség, netán szándé­kosság, esetleg valami más okozta-e a tragédiát. A vizs­gálat egyértelmű eredményt hozott. A korrózió annyira tönkretette az említett csa­pot, hogy már nem teljesít­hette funkcióját, és a mér­- Minden negyedik kislány ­6-tól 14 éves korig - kénytelen elszenvedni édesapja vagy mos­tohája szexuális zaklatásait. A fi­úk „szerencsésebbeknek" mond­hatók, „csak" minden tizediket éri a családban ilyen jellegű atro­citás. Osztrák családok körkérdé­sekre adott válaszainak alapján adatokat hoztak nyilvánosságra a Belügyminisztérium gyermek­védelmi osztályának illetékesei, A szülők 25 százaléka pofozza rendszeresen gyermekét. Az apák és anyák 61 százaléka pedig - ha nem is alkalmazza rendszeresen - a szép szó és rá­beszélés helyett ma is az idejé­ben elcsattanó jókora pofont tartja a legegészségesebb neve­lési módszernek. A kék foltok idővel elhalványul­nak, a sebek begyógyulnak. Ám a lelki sérülések egy életre megha­gező gáz a csarnokba szivár­gott. Ha már szóbakerültek a ko­ponyák, azt is szeretném el­mondani, hogy korábban csak Prágában működött antropo­lógiai osztály. Most már saját nevelésű szakemberekkel rendelkezünk. Az ő feladatuk általában megállapítani az emberi maradványokból az el­hunyt nemét, korát és testi felépítését. Ennek alapján próbáljuk megtudni az isme­retlen személyazonosságát és természetesen a halál okát. Volt már rá példa, hogy egy gyilkost több év után fü­leltek le. Akkor, amikor áldo­zatából már csak a csontok maradtak meg, és ő teljes biz­tonságban érezte magát. Az oldalt írta és szerkesztette: ORDÓOY VILMOS tározzák az emberpalánták sze­mélyiségét. Az egykor vidám kisfi­úk, kislányok befelé fordulóvá, apatikussá válnak. Úgy érzik, szüleik már nem szeretik őket, nincs többé helyük a világban. Túlságosan nagy ár ez a kis vét­kekért, gyerekes csínytevésekért - véli a Gyermekvédelmi Köz­pont vezető pszichológusa. Óvónők, tanítók, tanárok, akik állandó kapcsolatban állnak a gyermekekkel, sokszor észreve­szik a figyelmeztető jeleket, ám csak ritkán reagálnak. Nem azért, mert közömbösek a gond­jaikra bízott emberkék sorsa iránt. Egyszerűen csak attól tarta­nak, hogy rájuk sütik az „intim szférába" beavatkozás bélyegét, mert az emberek többsége ma is úgy véli: az én házam az én vá­ram, ami a zárt ajtók mögött tör­ténik, az magánügy. Az osztrák belügyminisztérium illetékesei a remélhetően hama­rosan megjelenő új gyemekvé delmi törvénytől várnak jelentős változást. (Zsaru) A felnőtté válás keservei

Next

/
Thumbnails
Contents