Új Szó, 1995. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-05 / 4. szám, csütörtök

1995. január 37. KULTÚRA - HÍRDETÉS ÚJ SZ

Ó 9 I MÉG MINDIG CSAK FEL GŐZZEL Péter-kályhák Afrikába Kilencvenkettő őszén már arról tudósíthattunk Fülekről, hogy az egykori Kovosmalt helyén keletkezett hat kft. egyike, a T+O-Termelés munkástoborzásba kezdett, és a raktáron maradt elemekből megkezdte a szilárd tüzelésű kályhák összeszerelését. A kályhák Hans Horstmann Frldrlch német üzletember révén kikerültek a nyugati piacra, ahol az utolsó darabig elkeltek. Talán ez volt az említett kft. szerencséje, mert a német kereskedő azonnal ú] szállítmányt rendelt. Ezek után a társaság alkatrészgyártásba fogott, Januártól pedig szerződést írt alá a dolgozókkal. Pintér Róbert: Csak a legjobbakat vesszük vissza. - Az első alkalommal csak átmeneti, meghatározott időszakra, a legtöbb munkást csak három hónapra vettünk fel - idézi fel a történéseket Pintér Róbert, a T+O-Termelés Kft. kereskedelmi és gazdasági igazgatója. Nagy szerencsénk volt és van, hogy Horstmann úr személyében egy olyan üzlet társra találtunk, akinek legfőbb célja volt és maradt a cég nyugati piacának a megtartása. 0 ugyanis még a Kovosmalt idejéből ismerte a gyár termékeit, és az üzem megszűnése után elsőként ajánlotta fel a segítségét. Őszintén szólva nem bíztunk abban, hogy Horstmann úr olyan rövid időn belül eladja a termékeket, hiszen mi is jól ismertük őt. Korábban soha nem rendelt akkora mennyiségben szilárd tüzelésű kályhát, mint akkor. Ezért szerződtünk csak átmeneti időszakra a dolgozókkal. Decemberben azonban már látszott némi remény a részleg megmentésére, ezért állandó szerződést ajánlottunk az al kalmazottaknak. Menet közben felkészültünk egy újabb termékcsaládnak, a villanytűzhelynek a gyártására. Újabb csarnokot népesítettünk be munkásokkal, de azt soha nem titkoltuk, hogy csak a legjobbakat vesszük vissza. Mivel a tűzhelygyártás, sajnos, csak idényjellegű, márciustól augusztusig csak minimális mennyiséget tudunk eladni, ezért megkezdtük a mosogatók és a zuhanyozókádak gyártását, tavalyelőtt az év vége felé pedig az edénygyártást. • Tehát még ma is kelendőek az országszerte jól ismert Péter-kályhák? - Igen. Termékünk lényegében megegyezik az egykori Péter-kályhával, csak mi másképpen nevezzük. Az alapváltozatát Kappeln-kályhának, a „komfortosított" változatát pedig Virborgnak. Ha hasonlítani akarnám az elődjéhez, ez nem más, mint a Péter-kályha kabátban. A múlt év októberérnek végén pedig elkezdtük a kandallók gyártását, amiből 1994-ben 1200 darabot rendeltek a német piacra. Minden termékünk megfelel a német előírásoknak, és magukon viselik a német szabványminősítésnek a jelét. • Önök többnyire a nyugati piacra gyártanak. Németországon kívül hová szállítanak még? - Nehéz lenne minden államot felsorolni, hiszen húsznál több országban ismerik termékeinket. Inkább csak az Európán kívüli államokat említeném meg. Szállítunk Brazíliába, Paraguayba, Uruguayba, sőt néhány afrikai országba is. De nem ez a lényeges, számunkra sokkal előnyösebb például az éppen kialakulóban lévő lengyel piac. A távoli vidékekre történő szállítás jelentős anyagi kiadásokkal jár. Ettől függetlenül ott akarunk lenni a piacon néhány darabbal. A környező államokkal szélesebb és sokrétűbb kapcsolatokra törekszünk. Gyártási technológiánknak csupán a 40 százaléka van kihasználva. Ez azt jelenti, hogy nekünk minden piacot meg kell ragadnunk. Ami a másik szempontot illeti: mi minimális haszonkulccsal dolgozunk, tehát lényeges, hogy a szállítási és egyéb rezsiköltségek ne legyenek nagyok, különben veszteségessé válna a termelés. Ennélfogva nekünk legfőképpen a közeli piaci lehetőségeket kell keresni és kihasználni. • Mi a helyzet a hazai piacon? - A kályhák 80 százalékát külföldön adjuk el. Persze nem azért, mert nem érdekel bennünket a hazai fogyasztó. Nagyon is érdekel, csak sajnos, a szlovákiai forgalmazók többsége fizetésképtelen. Legtöbb problémánk a hazai kereskedelemmel van. Bár azt tapasztaljuk, hogy a tavalyinál vagy a tavalyelőttinél lényegesen kevesebb a gond. Ez arra enged következtetni, hogy letisztulni látszik a szlovákiai piac, és elmúlt az az időszak, amikor bárki üzleti vállalkozásba kezdhetett. • És mennyire kelendőek az önök által gyártott edények? Egyelőre kisgarnitúrát gyártunk, ami annyit jelent, hogy a legkisebb edényünk egy-, a legnagyobb ötliteres. Természetesen tovább fejlesztjük a technológiánkat, és ha majd telik a bővítésre, nagyobb edényeket is fogunk gyártani. FARKAS OTTÓ Kályhák, edények, villanytűzhelyek - Fülekről. Azért a hazai piacra is jut belőlük. SZLOVAKIA: A GAZSZALLITASBAN KULCSSZEREP Láb kéznél van Napjaink egyik legfontosabb energiahordozója a földgáz. Az utóbbi két évtizedben a ciklikus gazdasági visszaesések ellenére is gyakorlatilag minden évben növekedett a világ gázfogyasztása, amely 1993-ban elérte a 2165 milliárd m

3-t. Ilyen ütem mellett Földünk bizonyítottföldgázkészletei mintegy 60 év alatt merülnek ki. Szlovákiában a gazdasági szerkezetátalakítás következtében az utóbbi években átmenetileg visszaesett a gázfogyasztás; a rekordévnek számító 1990-ben mintegy 6,9 milliárd m

3 volt az éves szükséglet, jelenlegi összfogyasztásunk alig éri el a 6 milliárd m

3-t. Ennek ellenére Szlovákia energia háztartásának egynegyedét a földgázból biztosítja, és ez az arány középtávon egyharmadra emelkedik. Bár kis ország vagyunk, a gáziparban, pontosabban a gázszállításban Európában megkülönböztetett szerepet játszunk. Ez az állam kedvező földrajzi fekvésének köszönhető, hiszen az oly sokat hangoztatott tranzitszerep a gáz területén maradéktalanul érvényesül. Oroszország mint a világ legnagyobb földgázkitermelője (a világtermelés 27 százaléka) évente megközelítőleg 100 milliárd m

3 földgázt exportál Nyugat-Európába; e hatalmas mennyiségből 70 milliárd m

3 a Barátság és a Testvériség földgázvezetékek révén Szlovákián keresztül áramlik Nyugatra, pontosabban Franciaországba, Németországba, Olaszországba, Csehországba, Ausztriába, Szlovéniába és Horvátországba. Jelenleg a Slovtransgaz által működtetett tranzithálózat kapacitása évi 74,1 milliárd m

3 földgáz továbbítására elegendő, e mennyiséget 2000-re 82 milliárd m

3-re szeretnék emelni. A kapacitásbővítés nem véletlen, ugyanis rendkívül nyereséges az energiahordozó tranzitja. Csupán egyetlen adat: amikor az ország kettéválásakor megalakult Slovtransgaz teljesítményét az amúgy is nyereséges Szlovák Gázművek produkciójához csapták, abban az évben (1993) a monopolhelyzetben lévő gázművek nyeresége az előző évhez képest 605 százalékkal (!) megugrott, és elérte a 12,7 milliárd koronát. Szlovákia gyakorlatilag teljes mértékben a földgáz behozatalára szorul, a szükségletek 95 százaléka Oroszországból érkezik. Hazánkban két helyen folyik földgázkitermelés: a Bécsimedencéhez tartozó Záhorien (Láb, Malacky, Suchohcad), valamint a Kelet-szlovákiai alföldön (Stretava, Szirénfalva, Bánovce nad Ondavou). A hazai bányászatnak csupán kiegészítőjellege van, mindössze az ötvenes évek derekán számított jelentősnek. Azonban a kimerült vagy kimerülőfélben lévő lelőhelyek is értékesíthetők, különösen Láb térségében. A tervek szerint 5 nagy föld alatti gáztározót építenek ki, amelynek stratégiai és gazdasági jelentősége óriási. Ha a teljes beruházás megvalósul, akkor évente 3,1 milliárd m

3 gáz tárolása oldódik meg. Jelenleg három föld alatti tározó kész, melyek együttes kapacitása 1,7 milliárd m

3. Napjainkban Szlovákia földgázfogyasztásának mintegy 20 százalékát tudjuk tárolni, ami csak látszólag elegendő, ugyanis NyugatEurópában az éves fogyasztás 30-35 százalékának megfelelő a tározókapacitás. Jövő évben adják át Láb körzetében a negyedik földgáztározót, amelyben 785 millió m

3 földgáz fér el. A föld alatti tározók a nyári és a téli fogyasztás közti különbségeket is kiegyenlítik; ha mind az 5 tározó elkészül, akkor a téli fogyasztás mintegy 30-40 százaléka Láb térségéből származik majd. Láb körzete azért is fontos,'mert remek a fekvése; Szlovákia legnyugatibb szélén található, közel a fő fogyasztóhoz (Pozsony), valamint Csehországhoz és Ausztriához. Már jelenleg is nemzetközi együttműködésben használják ki, ugyanis a kapacitások 30 százalékát Csehország bérli. Lehetséges, hogy Szlovákia tranzitszerepe fokozatosan elhalványul, ha megvalósul az a nagyszabású elképzelés, amelynek keretében Oroszország Urálon túli részéről, pontosabban a Jamal-félszigetről szállítaná a földgázt Fehéroroszországon és Lengyelországon keresztül Németországba, majd onnan a leágazások révén a többi fejlett országba. Arpád Demko, a Szlovák Gázművek vezérigazgatója mégsem tart a jövőtől. Egyik nyilatkozatában leszögezte, a megépítendő gázvezeték teljes hossza mintegy 5800 km lenne, és rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyoknak lesz kitéve, ezért a beruházás hatalmas pénzösszegeket emészt fel. Mértéktartó becslések szerint is mintegy 50 milliárd dollárt igényelne, s ekkora szabadon felhasználható összege nemhogy Oroszországnak nincs, hanem még az érdekelt nyugati államoknak sem. Másrészt a Jamal-félszigeten találhatók Földünk eddig ismert legnagyobb földgázlelőhelyei, és ha teljes üzemben beindul a kiaknázásuk, akkor évente akár 120-170 milliárd m

3 földgáz exportja is megvalósítható. Mint már említettük, Szlovákia gyakorlatilag teljes földgázbehozatala Oroszországból származik. Egyelőre ugyan nincsenek fennakadások a szállításban, ám nemzetbiztonsági szempontból komoly kockázati tényezőnek számít, ha egy stratégiai nyersanyagot csupán egyetlen országból szerzünk be, Ezért a Szlovák Gázművek a gazdasági minisztériummal karöltve több tanulmányt dolgozott ki, melyekben azt vázolták fel, az orosz forrásokon kívül még honnét importálhatnánk ezt a fontos energiahordozót. A diverzifikációs terv a következő országokkal, illetve térségekkel számi)!: norvég és brit földgáz az Északitengerből, algériai földgáz cseppfolyósított szállítása, valamint a Közép-Keletről (elsősorban Iránból) származó import. Ezek csupán távlati tervek, egyelőre egyik sincs a megvalósítás szakaszában. Valószínűleg amíg véget nem ér a balkáni polgárháború, az algériai, illetve az iráni szállítások szóba sem jöhetnek, mivel a horvátországi kikötők és a horvát területen történő szállítás nem biztonságos. Mivel a honi földgázkitermelés felfuttatása nem reális, ezért tartósan be kell rendezkednünk az importra. Az orosz földgáz mellett talán az Északi-tengerből származó energiahordozó importja a leginkább járható út. Nemcsak azért, mert politikai szempontból ez a legstabilabb forrás, hanem azért is, mert Norvégia erőteljesen növelni óhajtja exportját. Van tehát szabad kapacitása; a 90-es évek elején évente 25 milliárd köbmétert adott el Nyugat-Európában, az idén e mutató várhatóan 35 milliárdra emelkedik, és 2005-re 70 miliárd köbméter földgáz exportjával számolnak. Az import folyamatos garantálása mellett a Láb környéki föld alatti tározók kiépítése kulcsfontosságú, hiszen ez pénzforrásnak sem utolsó (Bécs ós Brünn komoly földgázfogyasztók). Talán a földgáziparban a tervek nem maradnak pusztán tervek, hiszen a nemzetgazdaság egyéb ágazataihoz képest van kellő tőkéjük a célok megvalósítására. (só) Noha közvetlenül az év végén még nem álltak rendelkezésre részletes és pontos statisztikai adatok, az előzetes eredmények alapján úgy tűnik, hogy a szlovákiai agrárágazatnak 1994-ben a szorító gazdasági helyzet ellenére sikerült némileg megkapaszkodnia a lejtőn. Természetesen továbbra is fennállnak azok a nehézségek, amelyek az utóbbi 3 évben ebben az ágazatban is meghatározták a tevékenység fő irányát (a fizetésképtelenség, a pénzeszközök és a hitelek hiánya, valamint a támogatáspolitika mindinkább elzáródó csapjai), ennek ellenére az elmúlt év első felében több mint 10 százalékkal növekedett a termelők saját termékek eladásából származó jövedelme. Ez az eredmény további néhány gazdasági mutató kedvező alakulása nyomán lehetővé tette, hogy mintegy 25 százalékkal, több mint 1,3 milliárd koronával csökkentsék a veszteségüket, ami ennek elSzlovákiai agrárkiutak lenére még mindig rendkívül magas az ágazatban. A gazdasági eredmények elemzése azt mutatja, hogy a szlovák gazdaság egészében mutatkozó kedvező előjelek ellenére az agrárágazatban továbbra is rendkívül magas a ráfizetéssel gazdálkodó termelők részaránya, növekedett az eladósodás, csökkent a tőkekihasználás mértéke, és gyengült a vállalatok likviditása. 1994-ben 1109 mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalatot tartottak nyilván Szlovákiában. Ezek zöme - 939 vállalkozói egység - szövetkezeti formában gazdálkodott. Ezenfelül 192 állami vállalat és 44 kereskedelmi társaság tevékenykedett ebben az ágazatban. A féléves eredmények alapján viszont csupán 122 mezőgazdasági vállalat (10 ÁG, 89 szövetkezet, 23 kereskedelmi társaság) mutatott ki pozitív gazdasági eredményt, tehát nyereséget. Ráfizetéssel 850 mezőgazdasági szövetkezet, 116 állami gazdaság és 21 kereskedelmi társaság gazdálkodott. Kedvező előjel azonban, hogy a nyereség összege csaknem négyszerese az előző évinek. Évek óta visszatérő problémája az ágazatnak a hitelhez jutás nehézsége. A mezőgazdasági termelőknek folyósított hitelek összege gyakorlatilag csupán a kereskedelmi társaságoknál növekedett, lévén, hogy őket nem szorította az előző rendszerből ittmaradt hiteltömeg súlya, így számukrg könnyebben nyíltak meg a bankok erszényei. Sajnos, az egész gazdaságot szorító fizetésképtelenség következményei itt is számottevően éreztetik hatásukat, sőt mintegy 10 százalékkal még növekedett is azon vállalatok száma, amelyeknek határidőn túli fizetési kötelezettsége van. A kintlevőségek behajtásában csupán a szövetkezeti szektor ért el eredményt, mintegy 4 százalékkal csökkentette a behajtandó követeléseket. A fizetésképtelenség további terjedésének megakadályozására és kezelésére a parlamentben most van készülőben egy új törvényjavaslat, amellyel mérsékelni akarják a körbetartozás negatív hatásait, egyúttal szigorúbb pénzügyi fegyelmet is bevezetnek majd az egész gazdaságba. Ennek egyik alapelve lesz majd a készpénz nélküli elszámolás és a pénzügyi fegyelem meghatározott alapelveinek kötelező megtartása, amelyet szigorú pénzbírságok fejében akarnak betartatni az érintettekkel. A törvény előkészítői számolnak azzal is, hogy a pénzügyi kötelezettségek teljesítésének egyéb formái, például a váltók is nagyobb teret nyerjenek, egyúttal azt a lehetőséget is fontolgatják, hogy a termelés leépítésével arányosan az 1992 végéig keletkezett behajthatatlan követeléseket költség formájában írhatnák le a károsultak. A hitelforrások hiánya az elmúlt évben nagyon sok gondot okozott a "termelőknek. Minden bizonnyal az ágazati termelés alacsony jövedelmezősége is közrejátszott abban, hogy a bankok nem szívesen fektették pénzüket ebbe az ágazatba. Ennek feloldására a tárca vezetése már előkészítette azt a törvénytervezetet, amely révén a mezőgazdasági termelés finanszírozását az ágazat jövedelmezőségi szintjének megfelelő kamatlábú hitelekkel biztosítanák. Az előzetes elképzelések szerint az erre a célra létrehozott nonprofit pénzügyi intézmény 6-7 százalékos kamatú hiteleket folyósítana kifejezetten erre a célra. A támogatáspolitika alapelvei a jóváhagyott agrárkoncepció szellemében az idén nem változnak, viszont ma még lehetetlen megmondani, hogy a költségvetési provizórium után életbe lépő költségvetés milyen mértékű támogatást ad majd az ágazatba. Az ígéretek arról szólnak, hogy legalább a 94-es év szintjén megmarad a támogatás. Hogy ez mire lesz majd elég, ma még csupán találgatni lehet. Az azonban más most nyilvánvaló, hogy nem az állami támogatások fogják kihúzni az ágazatot a slamasztikából. (t. szilvássy)